A szobában hirtelen dermedt csend támad. A kéz remeg, a szív a torkunkban dobog, miközben a fürdőszoba hideg fényében nézzük a teszt apró ablakát. Két vonal. Pozitív. Egyetlen pillanat, amely mindent felülír, amit eddig a jövőről gondoltunk. Ez a pillanat nem az a rózsaszín ködös, áhítattal teli élmény, amit a filmekben látunk, hanem egy földrengető sokk, a valóság brutális pofonja. A tervezett terhesség öröm, a nem tervezett terhesség azonban gyakran váratlan krízis, amelynek lelki terhei messze túlmutatnak a reggeli rosszulléten.
Amikor a fogantatás nem illeszkedik az életünk forgatókönyvébe – legyen szó karriertervekről, pénzügyi instabilitásról, vagy egy bizonytalan párkapcsolatról –, a kezdeti érzés nem feltétlenül az öröm, hanem a pánik és a tagadás. Ez a fajta terhességi sokk mélyen megrendíti az egyén identitását és a jövőbe vetett hitét. A következő hetek a legnehezebbek, tele feszültséggel, bűntudattal és a kényszerű döntéshozatal súlyos terhével.
A kezdeti sokk pszichológiája: tagadás és düh
A nem kívánt terhesség híre egyfajta traumatikus eseményként hat. Az első reakció gyakran a teljes tagadás: „Biztosan téves a teszt”, „Ez velem nem történhet meg”. Ez a védekező mechanizmus segít abban, hogy az agyunk feldolgozza a váratlan információt, de hosszú távon akadályozza a cselekvőképességet és a valósággal való szembenézést. A tagadás fázisát jellemzően a düh követi, amely irányulhat a partnerre, a sorsra, vagy akár önmagunkra, a védekezés hiánya miatt.
Fontos megérteni, hogy ez a düh nem a születendő gyermek ellen irányul, hanem a kontroll elvesztése és a felborult életrend miatti frusztráció kifejeződése. Az érzelmi hullámvasút gyorsan váltakozik: a pillanatnyi reményt azonnal felváltja a kétségbeesés, a bűntudat, majd a teljes érzelmi zsibbadtság. Ezek az intenzív érzelmi reakciók teljesen normálisak, és a krízishelyzet természetes velejárói.
A nem tervezett terhesség első hetei a gyászfolyamat intenzív, sűrített változatai. Gyászoljuk azt az életet, amit terveztünk, azokat a lehetőségeket, amelyek most elérhetetlennek tűnnek.
A kontrollvesztés érzése az egyik legpusztítóbb tényező. Az emberi lélek alapvető szükséglete a jövő tervezése és befolyásolása. Amikor egy ilyen horderejű esemény kívülről, váratlanul érkezik, az alapvető biztonságérzet meginog. Ilyenkor a nők gyakran érezhetik, hogy a saját testük is cserben hagyta őket, ami tovább mélyíti a tehetetlenség érzését.
Az ambivalencia csapdája: amikor igen is, meg nem is
A nem kívánt terhesség központi érzelmi terhe az ambivalencia. Ez a kétarcú érzés azt jelenti, hogy egyszerre éljük át a mély elutasítást és a feltörő anyai ösztönök első, bizonytalan szikráit. Ez a belső harc a lelkünk legmélyén zajlik, és rendkívül kimerítő. A társadalom elvárja, hogy az anyaságot feltétel nélküli örömmel fogadjuk, ami a nem tervezett helyzetben lévő nők számára hatalmas nyomás.
Az ambivalencia miatt a döntéshozatal szinte lehetetlennek tűnik. A nők gyakran kognitív disszonanciát élnek át: a racionális énjük tudja, hogy a gyermekvállalás most gazdaságilag vagy érzelmileg felelőtlenség lenne, miközben a biológiai és érzelmi énjük már kötődni kezd a bennük növekvő élethez. Ezt a disszonanciát kizárólag szakember segítségével lehet feloldani.
A döntés három útja és a hozzájuk kapcsolódó lelki terhek
Amikor a kezdeti sokk alábbhagy, a terhes nőnek – gyakran párjával együtt – muszáj szembenéznie a döntés elkerülhetetlen kényszerével. Három fő út létezik, és mindegyikhez sajátos, súlyos lelki teher kapcsolódik.
1. A terhesség megtartása és a szülői szerep felvállalása
Sokan, még ha a kezdeti körülmények nem is ideálisak, a megtartás mellett döntenek. Ez a döntés rendkívüli bátorságot és rugalmasságot igényel, de nem mentes a lelki megpróbáltatásoktól. A fő kihívás az anyai szerep elfogadása, amikor még nem állt készen rá az ember. Ez az elfogadás nem egyetlen pillanat műve, hanem egy hosszú folyamat, amely a gyermek születése után is eltarthat.
A bűntudat és a félelem árnyékában
A nők gyakran érzik magukat bűnösnek, amiért a terhességük elején nem éreztek örömet, vagy amiért fontolóra vették a terhesség megszakítását. Ez a kezdeti bűntudat beárnyékolhatja a terhesség további szakaszait, és nehezítheti a kötődés kialakulását. A félelem a jövőtől is állandó társ: pénzügyi aggodalmak, karrierlehetőségek elvesztése, vagy a szülői alkalmasság megkérdőjelezése.
A nem tervezett gyermek érkezése gyakran átrendezi a párkapcsolatot. Ha a kapcsolat még bizonytalan volt, a gyermek érkezése nem stabilizálja, hanem éppen ellenkezőleg, extra stressz alá helyezi. Fontos, hogy a pár nyíltan beszéljen a félelmeiről és a megosztott felelősségről, különben a fel nem dolgozott feszültség a gyermekre és a kapcsolat minőségére is kihat.
2. A terhesség megszakítása (abortusz)
A terhesség megszakítása a legnehezebb és legvitatottabb döntés. Függetlenül attól, hogy a nő racionálisan tudja, ez a legjobb választás az adott élethelyzetben, az eljárásnak súlyos pszichológiai következményei lehetnek. A döntés meghozatala előtt a nők gyakran szorongást, alvászavarokat és depressziós tüneteket tapasztalnak.
Az abortusz utáni időszakot jellemzően a megkönnyebbülés és a mély gyász váltakozása jellemzi. Sokan tapasztalnak poszt-abortusz szindrómát, amely bűntudattal, szégyennel, haraggal, és a döntés folyamatos újraértékelésével jár. A társadalmi és vallási elítélés miatt sokan elszigetelődnek, és nem mernek beszélni a veszteségükről, ami tovább nehezíti a feldolgozást.
A megszakítás utáni lelki gyógyulás kulcsa a megengedés és az elfogadás. Megengedni magunknak, hogy gyászoljunk, és elfogadni, hogy a döntés a körülmények kényszerítő hatása alatt született meg, nem pedig szívtelenségből.
3. Az örökbeadás
Az örökbeadás, bár ritkább, mint a másik két opció, rendkívül komplex és érzelmileg megterhelő. Ez a döntés azt jelenti, hogy a nő vállalja a teljes terhességet, de úgy dönt, hogy a gyermeket egy másik családnak adja, akik jobb körülményeket tudnak biztosítani számára. Ez egy önzetlen, de fájdalmas áldozat.
Az örökbeadás legfőbb lelki terhe a kilenc hónapnyi kötődés és az azt követő elszakadás. A terhesség alatt a hormonok és a fizikai közelség miatt erősödik a kötődés, és a szülés utáni elválás mély gyászt és veszteségérzetet okoz. A nőknek gyakran meg kell küzdeniük a társadalmi elvárással, miszerint az igazi anya soha nem adja fel a gyermekét, ami szégyenérzetet generál.
Az örökbeadás esetén kiemelten fontos a pszichológiai támogatás a terhesség alatt és után is, hogy a gyászfolyamat egészségesen végbemehessen, és a nő meg tudjon békélni a döntésével.
Párkapcsolati válság: a közös sokk feldolgozása
A nem kívánt terhesség híre gyakran tűzpróba elé állítja a kapcsolatot. Ha a pár már eleve törékeny alapokon áll, ez a krízis könnyen szétzilálhatja. A legnagyobb kihívás a közös felelősségvállalás és a kommunikáció hiánya.
Felelősség hárítása és vádaskodás
Természetes emberi reakció a stresszhelyzetben a felelősség hárítása. A partnerek gyakran egymást kezdik vádolni a védekezés hiánya miatt, ami megmérgezi a légkört. A férfiak gyakran érezhetik magukat mellőzöttnek vagy tehetetlennek, mivel a végső döntés a nő kezében van, ami frusztrációhoz vezethet. A nők viszont úgy érezhetik, hogy a férfi nem veszi komolyan a helyzet súlyát, vagy nem támogatja őket megfelelően.
Egy nyílt, de konfliktusmentes kommunikáció elengedhetetlen. A pároknak meg kell tanulniuk „én-üzenetekben” beszélni a félelmeikről, ahelyett, hogy „te-üzenetekkel” támadnák egymást. A cél nem a hibás keresése, hanem a közös megoldás megtalálása.
Különböző jövőképek ütközése
Gyakori, hogy a partnerek eltérően látják a jövőt: az egyik fél esetleg azonnal a megtartás mellett érvel, míg a másik a megszakítást tartja reálisnak. Ez a nézetkülönbség mély szakadékot áshat a kapcsolatban. Ha a pár nem tud megegyezni, a nőnek egyedül kell meghoznia a végső döntést, de ennek hosszú távú következményei lehetnek a kapcsolat dinamikájára.
Ha a terhesség egy futó kapcsolatból vagy ismeretlen apától származik, a nőnek az elszigeteltség és az egyedülálló anyaság kilátása okozza a legnagyobb lelki terhet. Ilyenkor a külső szakmai támogatás (krízisterhességi tanácsadás) válik a legfontosabb támaszponttá.
A szorongás és a depresszió fizikai megnyilvánulásai
A nem kívánt terhesség okozta krónikus stressz nem csupán a lelket, hanem a testet is megterheli. A folyamatos aggodalom és a döntés nyomása növeli a stresszhormonok (kortizol) szintjét, ami számos fizikai tünetet produkálhat, súlyosbítva a normál terhességi panaszokat.
| Lelki teher | Fizikai tünet | Lehetséges következmény a terhességre |
|---|---|---|
| Szorongás, pánik | Szívritmuszavar, alvászavar, emésztési zavarok | Vérnyomás emelkedése, koraszülés kockázata |
| Tagadás, elutasítás | Étvágytalanság vagy túlzott evés, immunrendszer gyengülése | Nem megfelelő súlygyarapodás, tápanyaghiány |
| Depresszió, bűntudat | Krónikus fáradtság, libidó csökkenése, fejfájás | Kötődés hiánya a magzathoz, szülés utáni depresszió fokozott kockázata |
A stressz közvetlenül befolyásolhatja a magzat fejlődését is. Kutatások kimutatták, hogy a terhesség alatti tartós, kezeletlen stressz növelheti a gyermeknél a viselkedési problémák és a stresszre való érzékenység kialakulásának kockázatát. Ezért a lelki egészség védelme ebben a helyzetben nem csupán luxus, hanem a magzat fejlődése szempontjából is alapvető szükséglet.
A kötődés nehézségei
Ha a nő úgy dönt, hogy megtartja a gyermeket, de a terhesség elején még erősen ambivalens volt, komoly kihívást jelenthet a magzathoz való kötődés kialakítása. Az anya tudat alatt védekezik a kötődés ellen, mert fél a felelősségtől vagy a jövőtől. Ez a jelenség a lelki elutasítás, amely a szülés utáni kötődési problémák melegágya lehet.
A tudatos kötődésépítés, például a magzattal való beszélgetés, a has simogatása, vagy a relaxációs technikák segíthetnek, de ha az elutasítás érzése túl erős, feltétlenül pszichológiai segítséget kell kérni a perinatális időszak specialistájától.
A társadalmi elvárások és a stigma
Magyarországon és a legtöbb kultúrában erős a nyomás a nőkre, hogy az anyaságot boldogan és tervezetten éljék meg. A nem kívánt terhesség esetén a nőknek nem csupán a belső konfliktusukkal, hanem a külső ítélkezéssel is meg kell küzdeniük.
A tökéletes anya mítosza
A közösségi média és a társadalmi diskurzus a tökéletes, mindig mosolygó, mindenre felkészült anya képét sugallja. Amikor egy nő nem kívánt terhességgel néz szembe, azonnal úgy érzi, hogy nem felel meg ennek az elvárásnak. Ez a szégyenérzet elszigeteli, és megakadályozza, hogy segítséget kérjen a környezetétől.
A barátok és családtagok jó szándékú, de tapintatlan megjegyzései („Majd megszokod!”, „Minden okkal történik!”) tovább mélyíthetik a magányt. A nőnek éreznie kell, hogy az érzései jogosak, és hogy a kezdeti ambivalencia nem teszi őt rossz anyává.
A társadalmi ítélkezés azt súgja, hogy a pozitív tesztnek feltétlen örömöt kellene okoznia. Ha ez az öröm elmarad, a nő elkezdi elhinni, hogy valami baj van vele, holott csupán egy nehéz élethelyzetre reagál egészségesen.
A pénzügyi bizonytalanság lelki súlya
A nem tervezett gyermekvállalás gyakran olyan időszakban történik, amikor a pénzügyi helyzet még nem stabil. A gazdasági félelem nem csupán gyakorlati probléma, hanem súlyos lelki teher is. A nők aggódnak amiatt, hogy nem tudják biztosítani a gyermekük számára a megfelelő körülményeket, ami tovább növeli a bűntudatot.
Ez a stressz gyakran a párkapcsolati konfliktusok fő forrásává válik. A párnak realistán fel kell mérnie a pénzügyi helyzetet, és tájékozódnia kell a rendelkezésre álló állami támogatásokról. A bizonytalanság csökkentése a lelki terheket is enyhíti.
A krízishelyzet feldolgozása: a megküzdés stratégiái
A nem kívánt terhességből fakadó krízishelyzetet sikeresen csak tudatos megküzdési stratégiákkal lehet kezelni. A cél az, hogy a nő visszaszerezze a kontrollt az élete felett, és képes legyen felelős, de saját magát is védő döntést hozni.
1. Az érzelmek validálása és elfogadása
A legelső és legfontosabb lépés az érzelmek elfogadása. Nincs helyes vagy helytelen érzés ebben a helyzetben. A düh, a félelem, a gyász és az ambivalencia mind érvényes reakciók. Amíg a nő megpróbálja elnyomni ezeket az érzéseket, addig nem tud továbblépni.
Javasolt lehet naplóírás, ami segít az érzelmek azonosításában és artikulálásában. A napló egy biztonságos tér, ahol minden gondolat és félelem megfogalmazható ítélkezés nélkül. Ez a fajta önreflexió alapvető fontosságú a döntéshozatali folyamatban.
2. A proaktív információszerzés
A félelem gyakran a tudatlanságból fakad. Akár a megtartás, akár a megszakítás, akár az örökbeadás mellett dönt a nő, alapvető fontosságú, hogy pontos, hiteles információkat szerezzen be. Ez magában foglalja a jogi lehetőségeket, az egészségügyi kockázatokat, és a rendelkezésre álló támogatási rendszereket.
A tudás birtoklása visszaadja a kontroll érzését. Ha a nő tudja, milyen lépések következnek, kevésbé érzi magát sodródónak, és képes lesz tudatosan irányítani a folyamatot, ahelyett, hogy passzívan elszenvedné.
3. A pszichológiai segítség fontossága
Egy nem kívánt terhesség kezelése szinte lehetetlen szakmai segítség nélkül. A krízisterhességi tanácsadó vagy perinatális pszichológus szerepe az, hogy ítélkezésmentes teret biztosítson, ahol a nő feltárhatja a legmélyebb félelmeit és motivációit.
A szakember segít feltárni a döntés mögött meghúzódó értékeket, és segít a nőnek megtalálni azt a megoldást, amely hosszú távon a leginkább összeegyeztethető az identitásával és életcéljaival. A terápia nem a döntést hozza meg, hanem a döntéshozó képességet erősíti.
Amikor az élet átírja a forgatókönyvet: a hosszú távú beilleszkedés
Függetlenül a meghozott döntéstől, a nem kívánt terhesség élménye mély nyomot hagy a nő életében. A hosszú távú lelki egészség szempontjából kritikus, hogy a nő képes legyen integrálni ezt az élményt az identitásába, és továbblépni anélkül, hogy a bűntudat vagy a gyász örökre visszatartaná.
A megtartás hosszú távú kihívásai
Ha a gyermekvállalás mellett döntenek, az első évek tele lehetnek extra kihívásokkal. A szülői kiégés (burnout) kockázata magasabb lehet, mivel a szülők talán nem voltak teljesen felkészülve a gyermekgondozás intenzitására. Fontos, hogy a kezdeti ambivalencia ne váljon tartósan negatív attitűddé a gyermek felé.
A szülőknek fel kell dolgozniuk a „mi lett volna, ha” érzését – az elszalasztott karrierlehetőségeket vagy a feladott szabadságot. Ez a gyászmunka elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes szívvel tudják szeretni a gyermeküket, anélkül, hogy rejtett haragot táplálnának iránta.
A gyermek felé irányuló túlzott kompenzáció is gyakori jelenség, amikor a szülők a kezdeti bizonytalanságot igyekeznek feledtetni azzal, hogy túl sokat adnak a gyermeknek. Az egészségesebb út a realitás elfogadása és az anya önmagáról való gondoskodása is, nem csak a gyermekről.
A megszakítás vagy örökbeadás utáni gyógyulás
A döntés utáni gyógyulás időigényes folyamat. A bűntudat és a szégyen gyakran évekig kísérti a nőket, különösen olyan évfordulók vagy események idején, amelyek emlékeztetik őket a döntésre. A feldolgozás része a megbocsátás: megbocsátani önmagunknak a döntésért, és elfogadni, hogy az adott körülmények között ez volt a legjobb megoldás.
A gyógyulás támogató közösségekben vagy egyéni terápiában történik. A cél, hogy a nő képes legyen a történetet elmesélni anélkül, hogy az érzelmileg teljesen szétzilálná. A trauma integrálása azt jelenti, hogy az esemény már nem határozza meg a jelenlegi életminőséget.
A támogató környezet szerepe: mit tehet a család és a barátok?
A nem kívánt terhesség lelki terheinek enyhítésében a környezetnek kulcsszerepe van. A támogatásnak két alapvető formája van: az érzelmi validáció és a gyakorlati segítségnyújtás.
Az ítélkezésmentes tér megteremtése
A legfontosabb, amit a környezet tehet, hogy elkerüli az ítélkezést és a tanácsokat. A mondatok, amelyek a nő érzéseit lekicsinylik („Ne aggódj, minden megoldódik!”), valójában ártanak. Ehelyett a nyitott kérdések és az empátia a célravezető:
- „Ez hihetetlenül nehéz helyzet lehet. Mit érzel most?”
- „Hogyan tudlak támogatni abban, hogy meghozd a neked megfelelő döntést?”
- „Itt vagyok, ha csak hallgatnom kell, vagy ha elterelnéd a figyelmedet.”
A nőnek éreznie kell, hogy feltétel nélküli szeretetet és elfogadást kap, függetlenül attól, hogy a terhesség megtartása vagy megszakítása mellett dönt.
Gyakorlati segítségnyújtás
A gyakorlati segítség enyhíti a stressz fizikai terheit. Ez magában foglalhatja az orvosi időpontok megszervezését, a nő kísérését a tanácsadásokra, vagy a meglévő gyermekek felügyeletét, ha a nőnek már vannak gyermekei.
Ha a megtartás mellett születik döntés, a pénzügyi és logisztikai támogatás felajánlása (pl. használt babafelszerelések gyűjtése) hatalmas segítség. A gyakorlati segítség azt üzeni: „Nem vagy egyedül, és a terhet megosztjuk.”
Mentális egészség és önismeret a krízis után
A nem kívánt terhesség krízise egyben hatalmas önismereti lehetőség is lehet. A döntés kényszere arra készteti a nőt, hogy szembenézzen a legmélyebb vágyaival, félelmeivel és azzal, hogy valójában ki is ő, és milyen életet akar élni.
A krízishelyzetből való kilábalás után sok nő számol be arról, hogy sokkal erősebbnek és ellenállóbbnak érzi magát. A döntéshozatal, még ha fájdalmas is volt, megerősítette a hitét a saját képességeiben. A terhesség, akár megszületett a gyermek, akár nem, egy olyan életesemény, amely alapvetően átrendezi a prioritásokat.
A reziliencia, vagyis a lelki ellenálló képesség fejlesztése kulcsfontosságú. Ez magában foglalja a stresszkezelési technikák elsajátítását, a stabil szociális háló fenntartását, és az öngondoskodás prioritássá tételét. A legfontosabb lecke, amit ez a helyzet taníthat, az, hogy az élet nem mindig tervezhető, de a reakcióinkat és a megküzdési stratégiáinkat mindig mi irányítjuk.
A nem kívánt terhesség lelki terheinek feloldása egy hosszú, néha hullámzó út. Ez az út azonban elvezethet a mélyebb önelfogadáshoz és egy olyan jövőhöz, amely talán eltér a korábbi tervektől, de amelyben mégis megtalálható a boldogság és a békesség.
Gyakran ismételt kérdések a nem kívánt terhesség lelki feldolgozásáról
Hogyan tudom kezelni a kezdeti pánikot, amikor pozitív a teszt, de nem terveztem? 🤯
Válasz: Az első és legfontosabb lépés a lelassítás. Ne hozzon azonnal döntést! Engedje meg magának a sokkot és a pánikot. Lépjen hátra egyet, és próbáljon meg mély légzéssel vagy rövid meditációval megnyugodni. Keressen egy megbízható személyt (barát, szakember), akivel nyíltan beszélhet. A döntéshozatal halasztása az első 24–48 órában segít a racionális gondolkodás visszanyerésében.
Normális, ha utálom a terhességemet, még akkor is, ha végül megtartom a babát? 😠
Válasz: Igen, ez teljesen normális, és az ambivalencia része. Az érzés, amit utál, valószínűleg nem a gyermek, hanem a kontrollvesztés, a felborult élethelyzet, vagy a terhesség fizikai megpróbáltatásai. Ezt az érzést nem szabad elnyomni. Beszéljen róla egy tanácsadóval, hogy a negatív érzéseket elkülöníthesse a benne növekvő élettől. Az anyai szeretet kialakulhat a szülés után is, időt kell adni a kötődésnek.
Mit tegyek, ha a párom és én teljesen másképp látjuk a helyzetet? 💔
Válasz: A nézetkülönbség a leggyakoribb probléma. Létfontosságú a párkapcsolati tanácsadás bevonása. Egy semleges harmadik fél segíthet abban, hogy mindketten meghallgassák egymás félelmeit anélkül, hogy vádaskodásba torkollna a beszélgetés. Ne feledje, a végső döntés a nő teste és jövője felett a nőé, de a támogatás és a nyílt kommunikáció elengedhetetlen a kapcsolat megőrzéséhez, bármi is legyen a döntés.
Féljek-e attól, hogy a nem tervezett gyermekem hátrányt szenved a kezdeti ambivalencia miatt? 😟
Válasz: A kezdeti ambivalencia nem határozza meg a szülői képességeit. Ami valóban számít, az a születés utáni gondoskodás minősége. Ha a terhesség alatt feldolgozza a bűntudatot és a félelmeket, és a gyermek megszületésekor elkötelezi magát a szeretet és a gondoskodás mellett, a gyermek egészségesen fog fejlődni. A legfontosabb a stabil, szeretetteljes környezet biztosítása.
Mi a különbség a krízisterhességi tanácsadás és a normál pszichoterápia között? 💡
Válasz: A krízisterhességi tanácsadás döntésorientált és rövid távú. Segít a nőnek abban, hogy az adott, akut krízishelyzetben meghozza a számára legmegfelelőbb döntést, figyelembe véve az összes körülményt. A pszichoterápia hosszabb távú folyamat, amely a mélyebb gyökerek, traumák feldolgozására és a hosszú távú lelki egészség fenntartására fókuszál.
Hogyan tudok megbirkózni a szégyennel és a társadalmi ítélkezéssel? 🗣️
Válasz: A szégyen érzése gyakran a tökéletesség mítoszából fakad. Tudatosítsa magában, hogy a döntése (akár a megtartás, akár a megszakítás) az adott élethelyzetre adott legjobb reakció volt. Kerülje azokat az embereket, akik ítélkeznek. Koncentráljon azokra a támogató barátokra és családtagokra, akik feltétel nélkül elfogadják. Erősítse meg a saját belső hangját, ami azt súgja, hogy erős és képes volt a felelős döntéshozatalra.
Mennyi idő kell a nem kívánt terhesség okozta lelki teher feldolgozásához? ⏳
Válasz: A feldolgozás időtartama rendkívül egyéni, de ritkán fejeződik be néhány hónap alatt. A gyászmunka (akár a feladott életről, akár a megszakított terhességről van szó) gyakran 1-2 évig is eltarthat. Fontos, hogy ne siettesse a gyógyulást, és engedje meg magának a hullámvölgyeket. Ha a negatív érzések tartósan akadályozzák a mindennapi életet, feltétlenül kérjen segítséget.
Leave a Comment