A gyermekáldás vágya az egyik legerősebb emberi késztetés. Amikor a várva várt két csík nem jelenik meg a teszten hónapok, sőt évek múltán sem, a párok gyakran kezdenek el kifelé és befelé is keresni a válaszokat. A modern életmód számos olyan akadályt gördít a teherbeesés útjába, amelyekre talán nem is gondolnánk, és ezek közül az egyik leggyakoribb és legjelentősebb tényező a testtömeg index (BMI). A plusz kilók és a vágyott gyermek közötti összefüggés rendkívül mély és összetett, és messze túlmutat az esztétikán. A testsúlyunk ugyanis közvetlenül befolyásolja a finom hormonális egyensúlyt, ami a sikeres fogantatás elengedhetetlen feltétele. Megértése annak, hogyan hat a túlsúly a reproduktív rendszerre, az első és legfontosabb lépés a cél eléréséhez vezető úton.
A túlsúly és az elhízás definíciója a termékenység tükrében
Mielőtt belemerülnénk a biokémiai folyamatok rejtelmeibe, tisztáznunk kell, mit is értünk túlsúly és elhízás alatt. Orvosi szempontból a testtömeg index (BMI) a mérvadó, amely a testtömeg és a testmagasság négyzetének hányadosa. A BMI-kategóriák segítenek beazonosítani a kockázati zónákat. Egészségügyi szempontból a 25.0 és 29.9 közötti BMI-t tekintjük túlsúlynak, míg a 30.0 feletti érték elhízásra utal. A termékenységi szakemberek számára azonban már a normál tartomány felső határa (23-24.9) is figyelmeztető jel lehet, ha a páciensnek más metabolikus kockázata is van.
A kutatások egyértelműen kimutatják, hogy a meddőség kockázata exponenciálisan növekszik a BMI emelkedésével. Egy nő, akinek a BMI-je 35 felett van, kétszer-háromszor tovább próbálkozhat a teherbeeséssel, mint normál testsúlyú társai. Ez a statisztika nem elrettentésül szolgál, hanem a probléma súlyosságára hívja fel a figyelmet, és egyben motivációt ad az életmódváltásra.
A túlsúly nem csupán egy esztétikai kérdés; a reproduktív egészség egyik legérzékenyebb mutatója. Minden extra kiló felboríthatja a hormonok kényes egyensúlyát.
A hormonális káosz: a zsírsejtek aktív szerepe
Sokan tévesen azt hiszik, hogy a zsírsejtek (adipociták) csupán passzív energiatárolók. Ezzel szemben a modern endokrinológia bebizonyította, hogy a zsír egy rendkívül aktív endokrin szerv, amely számos hormont és gyulladásos mediátort termel. Amikor a zsírpárnák megnövekednek, ez a hormontermelő tevékenység felborul, ami közvetlenül hat a peteérésre és a méh egészségére.
Az ösztrogén paradoxon
A nők számára az ösztrogén a legfontosabb reproduktív hormon. A zsírsejtek azonban képesek a férfi nemi hormonokat (androgéneket) ösztrogénné alakítani az aromatáz enzim segítségével. Túlsúly esetén ez a folyamat túlműködik. Ez két problémát okoz:
- Túl sok ösztrogén (ösztrogén dominancia) keletkezik, ami megzavarja az agyalapi mirigy (hipofízis) és a petefészkek közötti finom visszacsatolási mechanizmust. Ez gátolja a tüszőérést és a peteéréshez szükséges luteinizáló hormon (LH) csúcsot.
- A petefészkekben lévő androgén (férfi hormon) szint is megemelkedhet, ami szintén akadályozza a tüszők megfelelő fejlődését. Ez a jelenség szoros összefüggésben áll a policisztás petefészek szindrómával (PCOS).
Az eredmény gyakran a krónikus anovuláció, vagyis a peteérés hiánya. Hiába van rendszeres ciklus, ha a petesejt nem szabadul fel, a teherbeesés lehetetlenné válik. A túlsúlyos nők jelentős része tapasztal szabálytalan ciklust vagy annak teljes hiányát.
Leptin és adiponektin: a zsírsejtek üzenetei
A zsírsejtek által termelt hormonok közül kiemelkedő szerepe van a leptinnek. A leptin felelős az étvágy szabályozásáért és az energiafelhasználás jelzéséért. Túlsúly esetén a leptinszint krónikusan magas, ami leptinrezisztenciához vezet. A reproduktív rendszer szempontjából ez azért kritikus, mert a leptin közvetlenül befolyásolja a hipotalamusz-hipofízis-petefészek tengely működését (HHP tengely). Ha a test nem érzékeli a leptin jeleit megfelelően, az agy nem kap zöld jelzést a reprodukciós ciklus elindítására, mivel azt feltételezi, hogy nincs elegendő energiatartalék egy terhesség kihordásához.
Ezzel szemben az adiponektin egy jótékony hormon, amely segít az inzulinérzékenység fenntartásában. Túlsúly esetén az adiponektin szintje csökken, ami tovább rontja a metabolikus állapotot és növeli a gyulladást.
Az inzulinrezisztencia és a PCOS ördögi köre
A túlsúly és a meddőség kapcsolatának egyik legfontosabb közös metszéspontja az inzulinrezisztencia. Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy a sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, a hasnyálmirigynek ezért egyre több inzulint kell termelnie ahhoz, hogy a vércukorszintet normál tartományban tartsa. A krónikusan magas inzulinszint (hiperinzulinémia) pedig közvetlenül mérgező a petefészkekre.
A PCOS és a túlsúly szinergiája
Bár nem minden túlsúlyos nő PCOS-es, és nem minden PCOS-es nő túlsúlyos, a kettő rendkívül gyakran jár együtt. A PCOS-ben szenvedő nők körülbelül 50-70%-a túlsúlyos vagy elhízott, és az elhízás jelentősen súlyosbítja a szindróma tüneteit. A magas inzulinszint serkenti a petefészkeket a férfi nemi hormonok (androgének) fokozott termelésére. Ezek az androgének:
- Gátolják a tüszők teljes érését, ami a jellegzetes kis, éretlen ciszták kialakulásához vezet.
- Megakadályozzák a peteérést (anovuláció).
- Hozzájárulnak az ösztrogén dominancia kialakulásához.
A PCOS a nők meddőségének egyik leggyakoribb oka, és a súlyfelesleg kezelése a leghatékonyabb elsődleges terápia. Már egy 5-10%-os súlycsökkenés is drámaian javíthatja az inzulinérzékenységet, csökkentheti az androgénszintet és helyreállíthatja a spontán ovulációt.
Az inzulinrezisztencia és a PCOS olyan, mint két rossz barát: együtt sokkal nagyobb kárt okoznak a termékenységben, mint külön-külön. A súlycsökkentés megtörheti ezt a káros szövetséget.
A petesejtek minősége és a beágyazódás akadályai
A sikeres fogantatáshoz nem elég, ha megtörténik a peteérés; a petesejtnek kiváló minőségűnek kell lennie, és a méh nyálkahártyájának (endometrium) felkészültnek kell lennie a beágyazódásra. A túlsúly mindkét fronton problémákat okoz.
Oxidatív stressz és DNS-károsodás
A jelentős zsírpárna krónikus, alacsony szintű gyulladásos állapotot tart fenn a szervezetben. A zsírsejtek gyulladáskeltő anyagokat (például citokineket) bocsátanak ki, amelyek növelik az oxidatív stresszt. Ez a stressz károsítja a petesejtek DNS-ét és a mitokondriumait. Az alacsonyabb minőségű petesejtek nehezebben termékenyülnek meg, és ha mégis, nagyobb eséllyel vezetnek korai vetéléshez.
A túlsúlyos nők petesejtjeiben gyakran tapasztalható kromoszóma-rendellenesség, ami szintén a gyulladásos környezet következménye lehet. Ez a sejtminőségbeli romlás az egyik fő oka annak, hogy a túlsúlyos nőknek még lombikprogram (IVF) során is alacsonyabb a sikerességi rátája.
A méh nyálkahártyájának változásai
A beágyazódás a terhesség egyik legkritikusabb fázisa. A túl sok ösztrogén és a gyulladásos környezet megváltoztathatja a méh nyálkahártyájának szerkezetét és receptorkészségét. A beágyazódás szempontjából kulcsfontosságú molekulák expressziója megváltozhat, ami megnehezíti, hogy az embrió megfelelően megkapaszkodjon.
Bizonyos kutatások arra utalnak, hogy a túlsúlyos nők endometriumában lévő zsírlerakódások is akadályozhatják a beágyazódási folyamatot, csökkentve ezzel a terhességi esélyeket, függetlenül attól, hogy a petesejt milyen minőségű volt.
A férfi termékenység és a testsúly kapcsolata
Amikor a meddőségi problémákról beszélünk, hajlamosak vagyunk csak a női oldalra fókuszálni. Pedig a túlsúly a férfiak reproduktív egészségét is jelentősen befolyásolja, és a sikertelen teherbeesés hátterében közel 50%-ban férfi tényező áll.
Hormonális eltolódás a férfiaknál
A férfiaknál a hasi zsírpárna szintén tartalmaz aromatáz enzimet, amely a tesztoszteront ösztrogénné alakítja. A túlsúlyos férfiaknál ez a folyamat fokozott, ami alacsony tesztoszteronszinthez és viszonylag magas ösztrogénszinthez vezet. Az alacsony tesztoszteron gátolja a spermiumok termelődését (spermatogenezist), csökkentve ezzel a spermiumszámot és a libidót is.
A spermiumok minőségének romlása
A magas BMI-vel rendelkező férfiaknál gyakran megfigyelhető a spermiumok minőségének romlása. Ez magában foglalja:
- Alacsonyabb spermiumszám: Kevesebb spermium termelődik.
- Rosszabb motilitás (mozgékonyság): A spermiumok lassabbak, vagy rendellenesen mozognak.
- Rendellenes morfológia (alak): Nő a hibás alakú spermiumok aránya.
A legaggasztóbb tényező azonban a spermium DNS-fragmentációja. A túlsúly okozta gyulladás és oxidatív stressz károsítja a spermiumok genetikai anyagát. A fragmentált DNS-ű spermiumokkal történő megtermékenyítés nagyobb valószínűséggel vezet vetéléshez, még akkor is, ha a fogantatás sikerül.
Ezeket a tényezőket figyelembe véve, ha egy pár küzd a teherbeeséssel, mindkét fél testsúlyának normalizálása elengedhetetlen a sikerhez.
A lombikprogram (IVF) és a túlsúly kihívásai
Sokan úgy gondolják, hogy a mesterséges megtermékenyítési eljárások (például az IVF) megkerülik a túlsúly okozta természetes akadályokat. Bár az IVF sokak számára megoldást jelent, a túlsúly itt is jelentős negatív tényezőként jelenik meg, rontva az esélyeket és növelve a kockázatokat.
Alacsonyabb válasz a stimulációra
A túlsúlyos nőknek gyakran nagyobb dózisú stimuláló gyógyszerekre van szükségük ahhoz, hogy a petefészkeik megfelelően reagáljanak. A megnövekedett testtömeg megváltoztatja a gyógyszerek metabolizmusát, és a zsírsejtekben felhalmozódott hormonok is gátolják a külsőleg bevitt hormonok hatását. Ez nemcsak drágábbá teszi a kezelést, hanem megnöveli a mellékhatások kockázatát is.
Kevesebb és rosszabb minőségű petesejt
Annak ellenére, hogy több gyógyszert kapnak, a túlsúlyos páciensek gyakran kevesebb érett petesejtet produkálnak az IVF ciklus során. Továbbá, ahogy már említettük, a petesejtek minősége is rosszabb lehet az oxidatív stressz miatt, ami csökkenti a sikeres megtermékenyülés és a beágyazódás esélyét.
Egy átfogó meta-analízis szerint a 30 feletti BMI-vel rendelkező nőknek szignifikánsan alacsonyabb az élveszületési rátája IVF után, mint a normál testsúlyú társaiknak. A reproduktív endokrinológusok ma már egyre inkább javasolják a testsúly optimalizálását, mielőtt belevágnak a költséges és érzelmileg megterhelő eljárásba.
Terhességi kockázatok növekedése
A túlsúly és az elhízás nemcsak a fogantatást nehezíti, hanem a terhesség alatti és szülés utáni szövődmények kockázatát is jelentősen növeli. Ezek a kockázatok IVF terhesség esetén is fennállnak:
- Magasabb vetélési arány.
- Növekedett esély terhességi diabéteszre (gesztációs diabétesz).
- Magas vérnyomás és preeklampszia.
- Koraszülés és makroszómia (túl nagy magzat).
- Nagyobb valószínűsége a császármetszésnek.
Éppen ezért a testsúlycsökkentés a babavárás előtti felkészülés egyik legfontosabb eleme, amely nemcsak a fogantatás esélyeit javítja, hanem a leendő anya és a baba egészségét is garantálja a kilenc hónap alatt.
A rejtett tényezők: gyulladás, bélflóra és alvás
A túlsúly okozta meddőség mechanizmusai nem korlátozódnak csupán az ösztrogénre és az inzulinra. A modern kutatások egyre inkább rávilágítanak azokra a rejtett tényezőkre, amelyek szintén szabotálhatják a teherbeesést.
A krónikus, szisztémás gyulladás szerepe
Ahogy korábban említettük, a túlsúly krónikus gyulladást okoz. Ez a gyulladás nem csak a petesejtekre hat, hanem az egész szervezetre. A magas gyulladásszintű nőknek nehezebb a teherbeesés, mert a szervezetük folyamatosan védekezési üzemmódban van. A gyulladásos citokinek (például TNF-alfa és IL-6) negatívan befolyásolják a HHP tengelyt, és megzavarják a beágyazódáshoz szükséges finom immunológiai egyensúlyt.
A zsigeri zsír (a belső szervek körüli zsír) különösen metabolikusan aktív és gyulladáskeltő, ezért a hasi elhízás még nagyobb kockázatot jelent a termékenység szempontjából, mint a csípőn és combon lévő zsírpárnák.
A bélflóra (mikrobiom) és a hormonok
A bélrendszerünkben élő baktériumok együttese, a mikrobiom, kulcsszerepet játszik a hormonok anyagcseréjében, különösen az ösztrogén esetében. A bélbaktériumok egy része (az ún. ösztrobolom) felelős az ösztrogén újrahasznosításáért és kiválasztásáért. Túlsúlyos embereknél gyakran felborul a bélflóra egyensúlya (diszbiózis), ami megváltoztatja az ösztrogén metabolizmust, hozzájárulva az ösztrogén dominanciához és a gyulladáshoz.
Egy egészséges, változatos bélflóra támogatja a hormonális egyensúlyt, míg a diszbiózis súlyosbíthatja az inzulinrezisztenciát és a gyulladást, tovább nehezítve a fogantatást.
Az alvás és a cirkadián ritmus
Az elhízás gyakran jár együtt alvászavarokkal, mint például az obstruktív alvási apnoe. A rossz minőségű alvás növeli a stresszhormon, a kortizol szintjét, és rontja az inzulinérzékenységet. A megzavart cirkadián ritmus közvetlenül befolyásolhatja a reproduktív hormonok, például a prolaktin és az LH termelődését is, ami negatívan hat a peteérésre.
Az életmódváltás, mint termékenységi terápia: a 10%-os szabály
A jó hír az, hogy a túlsúly okozta termékenységi problémák jelentős része visszafordítható, és a megoldás gyakran nem gyógyszerekben, hanem az életmód gyökeres megváltoztatásában rejlik. A legfontosabb üzenet a reményteljes kismamák számára: nem kell ideális testsúlyt elérni ahhoz, hogy javuljanak az esélyek. Már egy mérsékelt súlycsökkenés is csodákat tehet.
A cél: 5-10%-os súlyvesztés
A szakirodalom egyértelműen kimondja, hogy az elhízott vagy túlsúlyos nők esetében már a kezdeti testsúly 5-10%-ának elvesztése is elegendő ahhoz, hogy:
- Helyreálljon az ovuláció.
- Javuljon az inzulinérzékenység.
- Csökkenjen az androgénszint.
- Növekedjen a spontán teherbeesés esélye.
Ez a cél sokkal elérhetőbbnek tűnik, mint a normál testsúly elérése, és azonnali pozitív hatásokat eredményez a hormonrendszerben. A súlyvesztésnek azonban fokozatosnak és fenntarthatónak kell lennie, nem pedig drasztikus, jojó-effektust okozó diétának.
A táplálkozás ereje: inzulinérzékenység helyreállítása
A diéta a súlycsökkentés és a hormonális egyensúly helyreállításának alapja. A termékenységi szempontból leginkább javasolt étrendek azok, amelyek az inzulinrezisztenciát csökkentik és a gyulladást mérséklik.
A Földközi-tengeri diéta (mediterrán étrend)
Ez az étrend gazdag telítetlen zsírsavakban (olivaolaj), teljes kiőrlésű gabonákban, zöldségekben, gyümölcsökben és sovány fehérjékben. Számos tanulmány kimutatta, hogy a mediterrán étrend követése javítja a petesejtek minőségét és a spermiumok egészségét.
Az alacsony glikémiás indexű (GI) étrend
Különösen fontos a PCOS-ben szenvedő nők számára. A finomított szénhidrátok (fehér kenyér, cukros üdítők, sütemények) helyett lassan felszívódó, magas rosttartalmú ételeket kell fogyasztani, amelyek stabilan tartják a vércukor- és inzulinszintet. Stabil inzulin = egészségesebb petefészkek.
| Kerülendő | Előnyben részesítendő |
|---|---|
| Transzzsírok és hidrogénezett olajok | Egészséges zsírok (avokádó, dió, magvak, olívaolaj) |
| Finomított cukor és fehér liszt | Teljes kiőrlésű gabonák, hüvelyesek, zöldségek |
| Nagy mennyiségű vörös hús | Sovány fehérjék (hal, csirke, növényi fehérjék) |
A mozgás, mint hormonális szabályozó
A fizikai aktivitás elengedhetetlen a súlyvesztéshez és az inzulinérzékenység javításához. A rendszeres mozgás növeli a sejtek érzékenységét az inzulinra, csökkentve ezzel a vérben keringő inzulin mennyiségét. Ez különösen előnyös a PCOS-es nők számára.
A legjobb hatást a kombinált edzéstípusok hozzák: a mérsékelt intenzitású kardió (séta, úszás) és az izomépítő, ellenállásos edzés (súlyzós edzés, jóga) kombinációja. Az izomzat ugyanis több glükózt használ fel, csökkentve ezzel a terhelést a hasnyálmirigyen.
A mozgás nem csak kalóriát éget; a legjobb természetes gyógyszer az inzulinrezisztencia ellen. Már napi 30 perc mérsékelt séta is jelentős javulást hozhat a hormonális profilban.
A lelki teher és a stressz kezelése
A meddőségi kezelések és a sikertelen próbálkozások hatalmas lelki terhet rónak a párokra. A stressz önmagában is képes negatívan befolyásolni a hormonális egyensúlyt, emelve a kortizol szintjét, ami tovább rontja az inzulinrezisztenciát és a súlyproblémákat.
Stresszkezelési technikák
Fontos, hogy a súlycsökkentési fázis ne váljon egy újabb stresszforrássá. A tudatosság (mindfulness), a jóga, a meditáció és a megfelelő alvási higiénia segíthetnek csökkenteni a kortizol szintjét, és támogatják a testet a gyógyulásban. A lelki egyensúly helyreállítása közvetve támogatja a hormonális egyensúly helyreállítását is.
Szakmai támogatás
A súlyproblémákkal küzdő pároknak érdemes dietetikussal, endokrinológussal és termékenységi tanácsadóval is együttműködni. A multidiszciplináris megközelítés biztosítja, hogy minden tényezőt figyelembe vegyenek, és a súlycsökkentési terv ne csak hatékony, hanem biztonságos és fenntartható is legyen.
Mikor forduljunk szakemberhez? A súlycsökkentés orvosi felügyelete
Bár az életmódváltás az első lépés, a túlsúly és a meddőség komplex kapcsolata gyakran igényel orvosi beavatkozást. Ha a BMI 35 felett van, vagy ha a súlycsökkentés ellenére sem áll helyre az ovuláció, orvosi segítségre van szükség.
Gyógyszeres támogatás
Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés javasolt az inzulinérzékenység javítására és a súlycsökkentés támogatására. A metformin például gyakran alkalmazott gyógyszer a PCOS-es, túlsúlyos nők esetében. Segít csökkenteni az inzulinszintet, ami mérsékli az androgéntermelést és elősegíti a peteérést.
Bariatrikus sebészet megfontolása
Súlyos elhízás (BMI 40 felett, vagy 35 felett társbetegségekkel) esetén a bariatrikus sebészet (pl. gyomorgyűrű, gyomor bypass) lehet az egyetlen hatékony módja a jelentős és tartós súlyvesztésnek. A sebészeti beavatkozás után a termékenységi ráta drámaian megemelkedik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a beavatkozás után általában 12-18 hónapos várakozási idő szükséges a terhesség előtt, hogy a szervezet stabilizálódjon és a tápanyaghiányt elkerüljék.
A teherbeesés nehézségei mélyen érintik a párokat, de a tudatosság és a proaktív életmódváltás hatalmas erőt ad a kezükbe. A súlyproblémák kezelése nem egy mellékes feladat, hanem a termékenység helyreállításának alapköve. Az egészségesebb test nemcsak a fogantatás esélyeit növeli, hanem egy egészségesebb terhesség és egy jobb jövő ígéretét is magában hordozza.
Gyakran ismételt kérdések a testsúly és a termékenység kapcsolatáról
A túlsúly és a meddőség kapcsolata számos kérdést vet fel a párokban, akik a gyermekáldásra vágynak. Itt gyűjtöttük össze a legfontosabb válaszokat.
❓ Mennyi súlyt kell leadnom, hogy teherbe eshessek?
A jó hír az, hogy nem kell elérned az ideális testsúlyt. Tudományos kutatások igazolják, hogy már a jelenlegi testsúlyod 5-10%-ának elvesztése is elegendő lehet ahhoz, hogy helyreálljon a hormonális egyensúly és újrainduljon a spontán ovuláció. Ez a relatíve kis súlyvesztés jelentősen javítja az inzulinérzékenységet és csökkenti a gyulladásszintet.
🍎 A BMI a legfontosabb tényező, vagy a testzsír eloszlása is számít?
Mindkettő számít, de a testzsír eloszlása kritikus. A hasi zsír (zsigeri zsír) metabolikusan sokkal aktívabb és gyulladáskeltőbb, mint a bőr alatti zsír. A magas derék-csípő arány jelentős kockázatot jelent a meddőség szempontjából, még akkor is, ha a BMI a túlsúlyos kategória alsó határán mozog. A zsigeri zsír termeli a legtöbb gyulladáskeltő hormont, amelyek gátolják az ovulációt.
💊 Segíthet a Metformin, ha túlsúlyos vagyok és PCOS-em van?
Igen, a Metformin (egy inzulinérzékenységet javító gyógyszer) az egyik leggyakoribb kezelési mód a túlsúlyos, PCOS-es nők esetében. Segít csökkenteni a vérben lévő inzulinszintet, ami közvetlenül csökkenti a petefészkek androgéntermelését. Ez a hormonális változás gyakran helyreállítja a normál menstruációs ciklust és a peteérést. Azonban a Metformin hatása sokkal erősebb, ha azt életmódbeli változtatásokkal (diéta, mozgás) kombinálják.
👨 Milyen hatással van a túlsúly a férfi termékenységére?
A túlsúly negatívan befolyásolja a férfi termékenységet is. A megnövekedett zsírpárna ösztrogénné alakítja a tesztoszteront, ami csökkenti a spermiumszámot és a libidót. Ezenkívül a túlsúly okozta oxidatív stressz károsítja a spermiumok DNS-ét (DNS-fragmentáció), ami növeli a vetélés kockázatát és csökkenti a sikeres megtermékenyítés esélyét.
🤰 Mi történik, ha terhes leszek, de még mindig túlsúlyos vagyok?
Bár a súlycsökkentés a legjobb felkészülés, sokan túlsúlyosan esnek teherbe. Ebben az esetben a legfontosabb a szoros orvosi felügyelet. A túlsúly növeli a terhességi diabétesz, a preeklampszia, a magas vérnyomás és a koraszülés kockázatát. A dietetikus segíthet a megfelelő súlygyarapodási ütem meghatározásában (ami túlsúly esetén alacsonyabb, mint normál BMI-vel), és a táplálkozás optimalizálásában a szövődmények minimalizálása érdekében.
🌱 A diéta vagy a mozgás a fontosabb a termékenység szempontjából?
Mindkettő létfontosságú, de a hormonális egyensúly helyreállítása szempontjából a diéta szerepe a meghatározóbb. A táplálkozás közvetlenül befolyásolja a vércukor- és inzulinszintet, ami kulcsfontosságú a petefészkek egészségéhez (különösen PCOS esetén). A mozgás támogatja a diétát az inzulinérzékenység javításával és a stressz csökkentésével, de önmagában ritkán elegendő a jelentős hormonális változáshoz.
🔬 Ha lombikprogram előtt állok, érdemes még várni a súlyvesztéssel?
Igen, szinte minden termékenységi szakember javasolja a súlyvesztést a lombikprogram megkezdése előtt, ha a BMI 30 felett van. A súlycsökkentés növeli a petesejtek minőségét, csökkenti a szükséges gyógyszeradagot, és szignifikánsan javítja a beágyazódási rátát és az élveszületési esélyeket. Néhány hónapos életmódváltás sokkal nagyobb esélyt ad a sikerre, mint azonnal belevágni egy alacsonyabb sikerességi rátájú ciklusba.
Leave a Comment