Amikor reggelente felállunk a mérlegre, gyakran érezzük, hogy az a szám, amit látunk, azonnal meghatározza a hangulatunkat és az önértékelésünket. A modern egészségügyi diskurzusban azonban van egy másik, még ennél is befolyásosabb mutatószám, amely a fejünkben él: a testtömeg index, közismert nevén a BMI. Ez az egyszerű kalkuláció – a testsúly és a testmagasság négyzetének hányadosa – évtizedek óta szolgál univerzális eszközként arra, hogy eldöntse, vajon „egészséges” kategóriába tartozunk-e. De vajon tényleg ennyire egyszerű lenne az emberi test komplex működését egyetlen matematikai képlettel leírni? Ahogy a várandósság és a gyermeknevelés is ezer árnyalattal bír, úgy a testünk működése is sokkal több dimenzióban értelmezhető, mint amit egy puszta arányszám sugall.
A BMI története: hogyan lett egy statisztikai eszközből diagnosztikai fegyver?
A testtömeg index nem orvosok vagy dietetikusok agyszüleménye. Eredete egészen a 19. századig nyúlik vissza, és egy belga matematikustól és csillagásztól, Adolphe Quetelet-től származik. Quetelet célja nem az volt, hogy egyéni egészségi állapotot diagnosztizáljon, hanem hogy nagy populációk testméreteit statisztikailag leírja. Az ő munkája, az úgynevezett Quetelet-index, arra szolgált, hogy segítsen a kormányoknak és a kutatóknak felmérni az átlagos testalkatot, és annak változásait a társadalomban.
Az indexet csak az 1970-es években vette át az orvosi közösség, amikor Ancel Keys, amerikai fiziológus javasolta, hogy használják a nagyméretű epidemiológiai vizsgálatokban az elhízás és a szívbetegségek közötti összefüggés feltárására. Keys volt az, aki átnevezte Quetelet indexét testtömeg indexre (BMI). A probléma az, hogy ami kiválóan működik ezer ember átlagának meghatározására, az rendkívül pontatlan lehet, ha egyetlen, egyedi emberre alkalmazzuk.
A BMI nem a testösszetétel mérésére jött létre. Soha nem is volt arra szánva, hogy megmondja, egy adott személynek mennyi a zsírtartalma, vagy milyen az egészségi állapota. Ez egy gyors, olcsó és felületes szűrőeszköz.
A formula egyszerűsége – súly (kg) / magasság (m)² – éppen a legnagyobb előnye és egyben a legnagyobb hátránya. Könnyen számolható, minimális felszerelést igényel, de figyelmen kívül hagyja az emberi test legfontosabb különbségeit: a testösszetételt.
A BMI alapvető korlátja: az izom és a zsír különbsége
A BMI legnagyobb és leggyakrabban emlegetett hibája abban rejlik, hogy nem tesz különbséget a testsúlyt alkotó komponensek között. Egy kilogramm izom és egy kilogramm zsír ugyanazt a számot adja a mérlegen, de a térfogatuk, sűrűségük és metabolikus aktivitásuk drámaian eltér.
Az izomszövet sokkal sűrűbb, mint a zsírszövet. Ez azt jelenti, hogy egy sportoló, aki magas izomtömeggel rendelkezik, könnyen a „túlsúlyos” vagy akár az „elhízott” kategóriába eshet a BMI skála szerint, miközben a testzsír százaléka alacsony, a kardiovaszkuláris egészsége pedig kiváló. Gondoljunk csak egy testépítőre vagy egy maratonfutóra: a BMI-jük alapján orvosi szempontból kockázatosnak minősülhetnek, holott valójában a definíció szerint a legegészségesebbek közé tartoznak.
Ezzel szemben áll az úgynevezett vékony elhízás (TOFI – Thin Outside, Fat Inside) jelensége. Ez azokra az emberekre jellemző, akik a BMI skála szerint normál súlyúak, de a testükben lévő zsír aránya rendkívül magas, különösen a zsigeri zsír tekintetében. A zsigeri zsír, amely a belső szervek körül rakódik le, sokkal veszélyesebb a metabolikus egészség szempontjából, mint a bőr alatti zsír. Egy ilyen személy BMI-je 22 lehet, ami egészséges kategória, mégis komoly inzulinrezisztenciával vagy magas koleszterinszinttel küzdhet.
Két ember állhat a mérlegen, azonos súllyal és magassággal, de az egyikük magas izomtömeggel bír, a másik pedig rejtett zsigeri zsírral. A BMI mindkettőjüket egy kalap alá veszi, figyelmen kívül hagyva a valós egészségügyi kockázatokat.
A női test különleges kihívásai: terhesség, szoptatás és menopauza
A nők egészsége, különösen a fogamzóképes kortól a menopauzáig, folyamatosan változó állapot. A BMI rendszere teljesen alkalmatlan arra, hogy ezeket a fiziológiai változásokat megfelelően kezelje. A kismamák magazinjaként kiemelten fontos, hogy megértsük, a BMI számítás a nők életének ezen szakaszában a legkevésbé releváns.
Terhesség és a BMI
A terhesség alatt a testsúly növekedése elkerülhetetlen, és ez a növekedés nem csak zsírtömegből áll. Magában foglalja a növekvő magzatot, a méhlepényt, a magzatvizet, a megnövekedett vér- és folyadékmennyiséget, valamint a megnagyobbodott melleket. A BMI-t nem arra tervezték, hogy figyelembe vegye ezt a dinamikus változást. Bár a terhesség előtti BMI fontos a megfelelő súlygyarapodás meghatározásához, a terhesség alatti BMI-érték önmagában nem ad információt az anya vagy a baba egészségéről.
A szakmai irányelvek inkább a terhesség előtti egészséges testsúly kategóriát használják kiindulópontként, és ehhez igazítják az ajánlott súlygyarapodást. Ha egy nő a terhesség alatt BMI alapján „túlsúlyosnak” minősül, az a diagnózis félrevezető és felesleges szorongást okozhat. A fókusz helyett a megfelelő táplálkozáson, a rendszeres orvosi ellenőrzésen és az általános jóléten kell lennie.
A menopauza és a testösszetétel változása
A menopauza idején a hormonális változások, különösen az ösztrogénszint csökkenése, drasztikusan befolyásolják, hol raktározódik a zsír. Sok nő tapasztalja, hogy még ha a mérleg száma nem is változik jelentősen, a zsír átrendeződik a csípőről és a combokról a hasi területre, ami növeli a zsigeri zsír arányát. Ez a jelenség a BMI-ben gyakran nem tükröződik pontosan, hiszen az index csak a teljes súlyt nézi. Ezzel szemben a derékkörfogat, mint a zsigeri zsír megbízható mutatója, sokkal relevánsabbá válik a menopauza utáni szív- és érrendszeri kockázat felmérésében.
A sportolók dilemmája: a „túlsúlyos” bajnokok
A BMI-t az egyik leginkább kritizáló csoport a sportolók és a magas szintű fizikai aktivitást végző emberek. Számukra a BMI szinte teljesen értelmetlen. Egy élsportoló, akinek alacsony a testzsír százaléka, de jelentős az izomtömege, gyakran 25 feletti BMI-vel rendelkezik, ami a túlsúlyos kategóriába sorolja. Például egy rögbijátékos vagy egy olimpiai úszó, aki kiváló kondícióban van, a BMI szerint lehet, hogy 28-as vagy 29-es értékkel bír.
Ez a téves besorolás nem csak nevetséges, de káros is lehet. Ha egy orvos csak a BMI-re támaszkodik, feleslegesen javasolhat súlycsökkentést, ami valójában az izom arány csökkenéséhez vezetne, rontva ezzel a sportoló teljesítményét és egészségét. Az ő esetükben a súlycsökkentés helyett a testösszetétel pontos mérése az elsődleges szempont.
A sűrűség és a teljesítmény
Az izomszövet sűrűsége körülbelül 1.06 g/cm³, míg a zsírszöveté 0.90 g/cm³. Ez a kis különbség hatalmas eltérést eredményez, ha nagy mennyiségű izomról beszélünk. Ha valaki izmot épít, a súlya nő, a BMI-je nő, de a térfogata csökken, és javul a metabolikus egészsége. A BMI azonban csak a súly növekedését látja, és tévesen jelzi a kockázatot.
Etnikai és genetikai tényezők: a BMI univerzális hiányosságai
A BMI-t nagyrészt nyugati, európai származású populációk alapján standardizálták. Azonban az emberi testalkat, a zsír eloszlása és a metabolikus kockázat drámaian eltér az etnikai csoportok között. Amit a BMI egy csoportnál „normálisnak” tekint, az egy másik csoportnál már magas egészségügyi kockázatot jelezhet.
Például, az ázsiai származású populációk hajlamosak alacsonyabb BMI-nél is magasabb zsigeri zsírszázalékkal rendelkezni, ami növeli a cukorbetegség és a szívbetegségek kockázatát. Számukra a normál BMI tartomány felső határát gyakran lejjebb kellene szállítani (pl. 23 kg/m²). Ezzel szemben egyes afrikai származású populációk természetes módon nagyobb csontsűrűséggel és izomtömeggel bírnak, így magasabb BMI-vel rendelkezhetnek anélkül, hogy ez egészségügyi kockázatot jelentene.
Ez a genetikai és etnikai eltérés rávilágít arra, hogy a BMI számítás egy „egyetlen méret mindenkinek” megközelítése mennyire elavult és potenciálisan diszkriminatív lehet a modern, multikulturális egészségügyi ellátásban. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a testünk genetikai öröksége meghatározza, hogyan dolgozzuk fel a zsírt és hol tároljuk azt.
Az életkor jelentősége: a BMI és az idősek
Ahogy idősödünk, a testünk természetes módon veszít az izomtömegéből (szarkopénia) és a csontsűrűségéből. Ez a folyamat a metabolikus ráta csökkenésével és a zsír arányának növekedésével jár együtt. Egy idősebb ember BMI-je lehet a normál tartományban, de a testösszetétel vizsgálata kimutathatja, hogy az izomveszteség miatt a zsír aránya rendkívül magas.
Sőt, egyes kutatások azt sugallják, hogy az idősebb felnőttek számára enyhén magasabb BMI (pl. 25-27) valójában védő hatású lehet. Ez a „többlet súly” segíthet a csontritkulás megelőzésében és tartalékot biztosít betegség vagy sérülés esetén. Ha az időseket szigorúan a 30 évesekre szabott BMI normákhoz igazítjuk, az gyakran felesleges és káros beavatkozásokhoz vezethet.
| Kategória | BMI tartomány (kg/m²) | Probléma a kategóriával |
|---|---|---|
| Alulsúlyos | < 18.5 | Nem tesz különbséget a krónikus betegség és a természetesen vékony testalkat között. |
| Normál súlyú | 18.5 – 24.9 | Magában foglalja a „vékony elhízás” (TOFI) jelenségét, ahol a zsigeri zsír aránya magas. |
| Túlsúlyos | 25.0 – 29.9 | Tévesen sorol ide sok egészséges, magas izomtömeggel rendelkező sportolót. |
| Elhízott | ≥ 30.0 | Bár általában korrelál a magas kockázattal, figyelmen kívül hagyja a metabolikusan egészséges elhízottakat. |
A zsigeri zsír: a valódi egészségügyi ellenség
Ha a BMI félrevezető, akkor mi az, ami valójában számít? A legújabb kutatások egyértelműen a zsigeri zsír mennyiségére mutatnak rá, mint a legtöbb krónikus betegség (szívbetegség, 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás) legfőbb kockázati tényezőjére. A zsigeri zsír nem csak passzívan tárolja az energiát, hanem aktív endokrin szervként is működik, gyulladásos anyagokat bocsát ki, amelyek károsítják az ereket és az inzulinérzékenységet.
A BMI egyszerűen nem tudja megkülönböztetni a bőr alatti, viszonylag ártalmatlan zsírt a zsigeri zsírtól. Ezért van az, hogy egy 23-as BMI-vel rendelkező ember, akinél a zsír a hasi területen koncentrálódik (alma típusú elhízás), sokkal nagyobb metabolikus kockázattal néz szembe, mint egy magasabb, de egyenletesebb zsíreloszlású (körte típusú) társa.
Ebből következik, hogy a leggyorsabb és legolcsóbb alternatívája a BMI-nek a derékkörfogat mérése. A derékkörfogat közvetlenül korrelál a zsigeri zsír mennyiségével. Nőknél a 80 cm alatti érték tekinthető ideálisnak, míg a 88 cm feletti már magas kockázatot jelez. Ez a mérés, bár nem tökéletes, sokkal relevánsabb információt nyújt a szív- és érrendszeri egészségről, mint a BMI.
A BMI pszichológiai terhe: testkép és önértékelés
Egy kismama magazinjának olvasójaként jól tudjuk, milyen érzékeny téma a testsúly és a testkép. A BMI, mivel egy hideg, numerikus kategóriába sorol minket, komoly pszichológiai terhet róhat a nőkre. Ha valaki minden erőfeszítése ellenére a „túlsúlyos” kategóriában találja magát, az frusztrációhoz, önmarcangoláshoz és akár testképzavarokhoz is vezethet.
A BMI-re való túlzott fókusz elvonja a figyelmet a valóban fontos egészségügyi tényezőkről: a táplálkozás minőségéről, a rendszeres mozgásról, az alvásról és a stresszkezelésről. Egy nő lehet magas BMI-vel, de ha zöldségeket eszik, hetente ötször sétál, jól alszik és a vérnyomása normális, akkor az egészségi állapota valószínűleg sokkal jobb, mint egy alacsony BMI-vel rendelkező, de dohányzó, mozgásszegény életmódot folytató társáé.
Az a cél, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, ahol a testünk erős, energikus és képes ellátni a feladatát – legyen az egy maraton lefutása vagy egy kisgyerek felemelése. Ez a belső érzés sokkal többet ér, mint bármelyik külsőleg ránk ragasztott kategória.
A BMI által generált szégyenérzet és frusztráció gyakran fordított hatást vált ki: az emberek feladják az egészséges szokásaikat, mivel úgy érzik, a testük úgysem „normális” a számok szerint. Ezért van szükségünk arra, hogy az egészségünket holisztikusan, a laboreredmények, a fizikai aktivitás és a mentális jólét összefüggésében vizsgáljuk.
Mikor használható mégis a BMI? Statisztikai relevancia
Bár a BMI alkalmatlan az egyéni diagnózisra, nem szabad teljesen elvetni. Van egy terület, ahol továbbra is hasznos eszköz marad: a nagyméretű népegészségügyi és statisztikai kutatások. Mivel a BMI könnyen és olcsón mérhető, lehetővé teszi a kutatók számára, hogy gyorsan felmérjék az elhízás általános trendjeit egy régióban vagy országban.
Ha egy populáció átlagos BMI-je növekszik, az egyértelműen jelzi, hogy a társadalom egészségügyi kockázata emelkedik. Ebben az értelemben a BMI egy hatékony népegészségügyi szűrőeszköz. A probléma akkor merül fel, ha a statisztikai eszközt egyéni szintre helyezzük, és egyetlen szám alapján kezelési tervet állítunk fel.
A BMI-n túl: pontosabb alternatív mérési módszerek
Ha el akarunk távolodni a BMI egyszerűségétől, de pontosabb képet szeretnénk kapni a testünk állapotáról, számos modern technológia áll rendelkezésre. Ezek a módszerek a testösszetétel részletes elemzésére fókuszálnak, azaz megmutatják, mennyi zsír, izom és csont található a szervezetben.
1. Derékkörfogat és derék-csípő arány (WHR)
Mint már említettük, a derékkörfogat a leggyorsabb és legolcsóbb módszer a zsigeri zsír felmérésére. A derék-csípő arány (WHR) tovább finomítja ezt a mérést, megmutatva, hogyan oszlik el a zsír a testben. Magas WHR (nőknél 0.85 felett) nagyobb kockázatot jelez, még akkor is, ha a BMI normális.
Ezek a mérések különösen fontosak a szív- és érrendszeri kockázat, valamint a 2-es típusú cukorbetegség előrejelzésében, megbízhatóan jelzik az úgynevezett centrális vagy alma típusú elhízást.
2. Bioelektromos Impedancia Analízis (BIA)
A BIA egy népszerű és viszonylag hozzáférhető módszer. Kis elektromos áramot vezetnek a testen keresztül (általában kézen vagy lábon keresztül), és mérik az ellenállást. Az izom- és víztartalmú szövetek jól vezetik az áramot, míg a zsír ellenállást mutat. A BIA kalkulálja a testzsír százalékot és az izom arányt.
Bár a BIA otthoni mérlegek formájában is elérhető, a pontossága nagyban függ a hidratáltsági szinttől, az étkezéstől és a fizikai aktivitás időzítésétől. A professzionális, orvosi minőségű BIA eszközök sokkal megbízhatóbb eredményt adnak, de még ezeket is befolyásolhatják a külső tényezők.
3. Bőrredő mérés (Skinfold Calipers)
Ez a régi, de hatékony módszer magasan képzett szakembert igényel. A mérés során a bőr alatti zsír vastagságát mérik speciális tolómérővel a test különböző pontjain (tricepsz, has, comb). A bőrredő mérés eredményeiből képletek segítségével becsülik meg a teljes testzsír százalékot. Előnye, hogy olcsó és gyors, de a pontossága nagymértékben függ a mérő személy szakértelmétől.
4. Hidrosztatikus mérés (Víz alatti súlymérés)
Ez az egyik legrégebbi és legpontosabb módszer a testzsír mérésére. A módszer Arkhimédész törvényén alapul: a zsír lebeg, az izom és a csont süllyed. A személyt lemérik a levegőben, majd teljesen elmerülve egy speciális tartályban. A víz alatti súly és a kiszorított víz mennyisége alapján rendkívül pontosan kiszámítható a test sűrűsége, és ebből a zsírszázalék.
Bár ez a módszer arany standardnak számít, ritkán alkalmazzák, mivel időigényes, költséges és speciális felszerelést igényel.
5. Kettős energiájú röntgen abszorpciometria (DEXA vagy DXA)
A DEXA szkennelés ma már az egyik legpontosabb és legátfogóbb módszer a testösszetétel mérésére. Eredetileg a csontsűrűség mérésére fejlesztették ki, de ma már részletes térképet ad a csont-, izom- és zsírtömeg eloszlásáról a test minden régiójában (karok, lábak, törzs). A DEXA képes elkülöníteni a veszélyes zsigeri zsírt is.
A DEXA-vizsgálat gyors, non-invazív és rendkívül megbízható, ezért egyre népszerűbb a sportolók és azok körében, akik pontosan követni akarják a testük változásait. Hátránya a magas költség és a korlátozott hozzáférhetőség.
Ha a BMI-t egy egyszerű, fekete-fehér fényképnek tekintjük, akkor a DEXA egy nagy felbontású, színes 3D modell. A kettő közötti különbség jól mutatja, miért nem szabad egyetlen számra alapozni az egészségügyi diagnózist.
Az egészséges életmód holisztikus megközelítése
A lényeg az, hogy az egészséges testsúly és az egészséges életmód nem a BMI-ről szól. Sokkal inkább arról, hogy hogyan érezzük magunkat, mennyi energiánk van, és hogyan működik a testünk belülről.
A laboreredmények ereje
Egy tapasztalt orvos vagy dietetikus soha nem csak a BMI-re támaszkodik. A valós egészségi állapotot a laboreredmények mutatják meg: a vércukorszint (éhgyomri glükóz és HbA1c), a koleszterinszint (különösen a HDL és LDL aránya), a gyulladásos markerek (CRP), valamint a vérnyomás mind sokkal relevánsabb információt nyújtanak a metabolikus egészségről, mint a puszta testtömeg index.
Ha valaki magas BMI-vel rendelkezik, de az összes laboreredménye és a vérnyomása is ideális tartományban van, akkor ők metabolikusan egészségesek. Ez a jelenség a „metabolikusan egészséges elhízás” néven ismert, és bár vitatott, egyértelműen mutatja, hogy a BMI nem egyenlő a betegséggel.
A mozgás minősége és mennyisége
A fizikai aktivitás önmagában is védő hatású, függetlenül attól, hogy mekkora a súlyunk. A rendszeres mozgás javítja az inzulinérzékenységet, csökkenti a gyulladást és erősíti a szív- és érrendszert. Egy magas BMI-vel rendelkező ember, aki rendszeresen sportol, sokkal egészségesebb lehet, mint egy alacsony BMI-vel rendelkező, de inaktív személy.
A hangsúlyt a funkcionális erőnlétre kell helyezni: képesek vagyunk-e felmenni a lépcsőn, cipőt kötni, gyermeket emelni, vagy elmenni egy hosszú sétára anélkül, hogy kifulladnánk? Ezek a valós életben mérhető teljesítmények sokkal jobban jelzik a testünk egészségét, mint egy matematikai képlet.
A tudatos táplálkozás szerepe
A testösszetétel javítása nem feltétlenül jelent súlycsökkentést, hanem a zsírszázalék csökkentését és az izomtömeg növelését. Ez a folyamat a táplálkozás minőségével kezdődik. A feldolgozott élelmiszerek, a túlzott cukorfogyasztás és az egészségtelen zsírok fogyasztása növeli a zsigeri zsír mennyiségét, még akkor is, ha a kalóriabevitel alacsony.
A kismamák számára létfontosságú a megfelelő minőségű fehérje bevitele az izomtömeg fenntartásához, valamint a rostban gazdag ételek fogyasztása a stabil vércukorszint érdekében. A testsúly megfigyelése helyett sokkal hasznosabb, ha a tányérunk tartalmára és az energiaszintünkre figyelünk.
Amikor legközelebb a mérlegre állunk, vagy valaki megkérdezi a BMI-nket, emlékezzünk rá: ez csak egy szám. Ez a szám nem ismeri az izmainkat, a csontjainkat, a hormonjainkat, a stressz-szintünket, és főleg nem ismeri az anyai erőnket és a vitalitásunkat. Az egészségünk egy komplex mozaik, amelynek a BMI csak egy apró, gyakran félrevezető darabja.
Koncentráljunk a belső erőre, az életminőségre és a hosszú távú fenntartható szokásokra. A cél nem az, hogy alacsony BMI-vel rendelkezzünk, hanem az, hogy egy erős, egészséges testben éljünk, amely támogat minket a mindennapi kihívásokban.
Gyakran ismételt kérdések a testtömeg indexről és az egészségről
💡 Miért lehet normális a BMI-m, miközben a zsír százalékom magas?
Ez az úgynevezett „vékony elhízás” (TOFI) jelensége. A BMI csak a súlyt és a magasságot veszi figyelembe, de nem a testösszetételt. Ha kevés izommal rendelkezik, de a zsír, különösen a veszélyes zsigeri zsír aránya magas, a BMI-je a normál tartományban maradhat, miközben metabolikusan veszélyeztetett. Ilyenkor a testzsír százalék mérése és a derékkörfogat sokkal pontosabb képet ad.
⚖️ Hogyan tudom lemérni a zsigeri zsírt otthon?
A zsigeri zsír közvetlen mérése csak laboratóriumi körülmények között (pl. DEXA vagy CT) lehetséges. Otthon azonban a legegyszerűbb és legmegbízhatóbb módszer a derékkörfogat mérése. Ha a derékkörfogat meghaladja a kritikus értékeket (nőknél 88 cm), az erősen utal a magas zsigeri zsír mennyiségére és a megnövekedett egészségügyi kockázatra.
🤰 Változik-e a BMI kategória a terhesség alatt?
Nem, a BMI kategóriák (alulsúlyos, normál, túlsúlyos stb.) fixek, de a terhesség alatt a BMI-t nem használják diagnosztikai eszközként. Az orvosok inkább a terhesség előtti BMI-t használják annak meghatározására, mennyi súlygyarapodás javasolt a kismamának a magzat és a saját egészsége érdekében. A terhesség alatti súlygyarapodás természetes és szükséges, és nem szabad BMI-alapú ítéletekkel terhelni.
💪 Miért van az, hogy a sportolóknak magas a BMI-je?
Az izomszövet sokkal sűrűbb, mint a zsírszövet. A sportolók, különösen azok, akik erőnléti edzéseket végeznek (pl. súlyemelők, rögbisek), jelentős izomtömeget építenek fel. Ez a megnövekedett izomtömeg drasztikusan növeli a testsúlyukat, ami a BMI képletben túlsúlyként vagy elhízásként jelenik meg, holott a zsírszázalékuk alacsony.
🍎 Milyen alternatívák vannak a BMI-re, amelyekhez könnyen hozzáférhetek?
A legkönnyebben hozzáférhető és releváns alternatívák: 1) A derékkörfogat mérése, ami a zsigeri zsírt jelzi. 2) A testzsír százalék mérése BIA mérleggel (bár otthoni verziója pontatlan lehet). 3) A derék-csípő arány számítása. Ezek mind jobban jelzik a metabolikus kockázatot, mint a puszta BMI.
🧬 Befolyásolja-e az etnikai hovatartozás a BMI érvényességét?
Igen, jelentősen. A BMI-t nagyrészt nyugati populációk alapján standardizálták. Bizonyos etnikai csoportok (pl. ázsiai származásúak) hajlamosak alacsonyabb BMI-nél is magasabb zsigeri zsírt tárolni, ami nagyobb kockázatot jelent. Más csoportok (pl. egyes afrikai származásúak) magasabb csont- és izomsűrűséggel bírnak, így magasabb BMI-vel is egészségesek lehetnek. A BMI nem univerzális mérce.
🏃 Mi a fontosabb: a testsúlyom vagy a fittségi szintem?
A fittségi szint (funkcionális erőnlét és kardiovaszkuláris egészség) sokkal fontosabb az általános egészség és a hosszú élettartam szempontjából, mint a puszta testsúly vagy BMI. A kutatások azt mutatják, hogy a rendszeresen mozgó, de magasabb BMI-vel rendelkező emberek gyakran egészségesebbek, mint az inaktív, vékony társaik. A hangsúly az egészséges életmódon van, nem pedig egy adott számon.
Leave a Comment