A közvélekedés szerint a plusz kilókkal küzdő emberek valóságos „emberi kályhák”, akik a leghidegebb téli napokon is egy szál pólóban érzik jól magukat, míg vékonyabb társaik rétegesen öltözködve is dideregnek. Ez az elképzelés annyira mélyen beivódott a mindennapi gondolkodásunkba, hogy szinte megkérdőjelezhetetlen axiómaként kezeljük: a zsír szigetel, tehát aki túlsúlyos, az melegebb. A valóság ezzel szemben jóval árnyaltabb, és a legfrissebb élettani kutatások éppen az ellenkezőjét sugallják annak, amit a szemünkkel látni vélünk. A tudomány rávilágított, hogy a testhőmérséklet és a testsúly közötti kapcsolat nem egy egyszerű fizikai képlet, hanem egy bonyolult, hormonális és anyagcsere-folyamatok által vezérelt rendszer, ahol a hőtermelés hiánya sokszor éppen az oka, nem pedig következménye a súlygyarapodásnak.
A hőszigetelés mítosza és a fizikai valóság
Amikor a testzsírról beszélünk, hajlamosak vagyunk úgy tekinteni rá, mint egy vastag gyapjúpulóverre vagy egy hőszigetelő rétegre a ház falán. Fizikai értelemben ez a hasonlat megállja a helyét: a szubkután, vagyis a bőr alatti zsírszövet valóban rendelkezik szigetelő tulajdonságokkal, ami nehezíti a belső hő távozását a környezet felé. Ez az oka annak, hogy a túlsúlyos emberek a kánikulában hamarabb kimelegednek, hiszen a testük nehezebben adja le a felesleges hőt az izzadás és a bőrfelszíni véráramlás fokozása révén.
Azonban a hőérzet és a tényleges maghőmérséklet két teljesen különböző fogalom. Míg a bőrünk receptorai a külső környezettel való érintkezést és a hőleadás nehézségét érzékelik, addig a belső szerveink hőmérsékletét a központi idegrendszer szigorúan szabályozza. A kutatások meglepő módon azt találták, hogy az elhízott egyének belső maghőmérséklete gyakran tartósan alacsonyabb, mint a normál testtömeggel rendelkezőké. Ez a jelenség alapjaiban kérdőjelezi meg azt a nézetet, miszerint a túlsúly „melegít”.
A szervezet hőszabályozása egy dinamikus folyamat, amelyben a termelésnek és a leadásnak egyensúlyban kell lennie. Ha a szigetelés túl vastag, a testnek elméletileg kevesebb energiát kellene befektetnie a hő fenntartásába. A biológia azonban ennél trükkösebb: a metabolikus ráta csökkenése, amely gyakran kéz a kézben jár a súlyfelesleggel, valójában kevesebb „hulladékhőt” termel a sejtek szintjén. Így fordulhat elő az a paradoxon, hogy valaki kívülről melegnek tűnik, belül mégis alacsonyabb lángon ég az üzemi hőmérséklete.
„A testhőmérséklet nem csupán egy statikus adat, hanem az anyagcsere folyamatos visszajelzése. Ha a belső kemence lángja gyenge, a felesleges energia nem hővé, hanem zsírrá alakul.”
A barna zsírszövet és a kalóriaégetés titka
Ahhoz, hogy megértsük a testhőmérséklet és a túlsúly mélyebb összefüggéseit, meg kell ismernünk a barna zsírszövet (BAT) szerepét. Ellentétben a fehér zsírszövettel, amely az energia tárolásáért felelős, a barna zsír egyfajta biológiai fűtőtestként funkcionál. Ez a szövet rengeteg mitokondriumot tartalmaz, és képes arra, hogy a tápanyagokat közvetlenül hőenergiává alakítsa anélkül, hogy abból ATP-t, azaz kémiai energiát hozna létre. Ezt a folyamatot nevezzük termogenezisnek.
A csecsemők szervezetében még nagy mennyiségben található barna zsírszövet, hiszen ők még nem képesek vacogással hőt termelni. Sokáig azt hitték, hogy felnőttkorra ez a szövet eltűnik, de a modern képalkotó eljárások bebizonyították, hogy a felnőttekben is jelen van, elsősorban a nyak, a kulcscsont és a gerinc mentén. Itt válik a történet igazán érdekessé a túlsúly szempontjából: a kutatások szerint az elhízott embereknél a barna zsírszövet aktivitása jelentősen alacsonyabb, vagy akár teljesen hiányzik.
Ez a hiányosság egyfajta anyagcsere-hátrányt jelent. Aki aktív barna zsírszövettel rendelkezik, az hideg hatására képes akár napi több száz kalóriát is elégetni pusztán azzal, hogy a teste hőt termel. Akinél ez a folyamat nem működik hatékonyan, annak a szervezete a felesleges energiát inkább a fehér zsírszövetekben raktározza el. Tehát nem azért alacsonyabb a testhőmérséklet, mert valaki túlsúlyos, hanem a hőszabályozás gyengesége járulhat hozzá a kilók lerakódásához.
A belső óra és a hőmérséklet ingadozása
A testhőmérsékletünk nem állandó 36,6 fok, hanem egy jellegzetes cirkadián ritmust követ. Hajnalban a legalacsonyabb, és a késő délutáni órákban éri el a csúcspontját. Ez a ritmus szorosan összefügg az anyagcserével és az éhségérzetet szabályozó hormonokkal. A túlsúllyal küzdők esetében megfigyelték, hogy ez a napi ingadozás ellaposodik vagy eltolódik, ami tovább rontja az energiafelhasználás hatékonyságát.
Egy 2015-ben publikált átfogó tanulmány rámutatott, hogy a kórosan elhízott egyének maghőmérséklete a nappali órákban szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoporté. Ez a különbség éves szinten akár 2-3 kilogramm tiszta zsír felhalmozódásáért is felelős lehet, anélkül, hogy az illető többet evett volna. Ez a „biológiai takarékos üzemmód” az evolúció során előnyt jelentett az éhínségek idején, de a mai bőséges környezetben az elhízás egyik fő motorjává vált.
Az alacsonyabb nappali testhőmérséklet azt jelzi, hogy a szervezet spórol az energiával. Ez a jelenség gyakran társul krónikus fáradtsággal és lassabb kognitív funkciókkal, hiszen az agy és az izmok optimális működéséhez szükség van a megfelelő hőmérsékleti tartományra. Amikor a test „lecsavarja a termosztátot”, minden folyamat lelassul, beleértve a lipolízist, vagyis a zsírok lebontását is.
| Jellemző | Optimális anyagcsere | Lassult anyagcsere (túlsúlyra hajlamos) |
|---|---|---|
| Reggeli maghőmérséklet | 36,4 – 36,6 °C | 36,2 °C alatt |
| Barna zsír aktivitása | Magas | Alacsony / Hiányzó |
| Hőérzet hidegben | Gyors adaptáció, vacogás | Lassú reakció, belső didergés |
| Kalóriaégetés nyugalomban | Hatékony hőtermelés | Energia raktározása |
A leptin és a pajzsmirigy szerepe a termosztát beállításában
A szervezetünk központi termosztátja a hipotalamuszban található. Ez az apró agyi terület kapja a jelzéseket a test minden pontjáról, és dönt arról, hogy hőt kell-e termelni vagy leadni. Két kulcsfontosságú szereplő befolyásolja ezt a döntést: a pajzsmirigyhormonok és a leptin nevű hormon. A pajzsmirigy az anyagcsere gázpedálja; ha alulműködik, a testhőmérséklet leesik, és a súlygyarapodás szinte elkerülhetetlen.
A leptin, amelyet a zsírszövet termel, eredetileg azért felelős, hogy jóllakottságérzetet keltsen és fokozza az energiafelhasználást, beleértve a hőtermelést is. Azonban a jelentős túlsúllyal élőknél kialakul a leptinrezisztencia. Az agy hiába kapja meg a jelet, hogy van elég zsírtartalék, nem érzékeli azt. A hipotalamusz úgy értelmezi a helyzetet, mintha a szervezet éhezne, ezért utasítást ad a testhőmérséklet csökkentésére és az energiatartalékolásra.
Ez egy rendkívül frusztráló állapot az érintettek számára, hiszen hiába próbálnak kevesebbet enni, a szervezetük még lejjebb tekerti a belső fűtést, hogy kompenzálja a kalóriamegvonást. Ezért van az, hogy a drasztikus diéták alatt sokan állandóan fáznak: a test a létfontosságú szervek védelmére koncentrál, és leállítja a „pazarló” hőtermelést a végtagokban és a bőr felszínén.
Miért érezzük mégis melegnek a túlsúlyos embereket?
Ha a tudomány azt mondja, hogy a belső hőmérsékletük alacsonyabb, miért látjuk őket mégis gyakran izzadni és a hőtől szenvedni? A válasz a hőleadási mechanizmusokban rejlik. Mivel a bőr alatti zsírréteg gátolja a passzív hőleadást, a testnek drasztikusabb eszközökhöz kell nyúlnia a túlhevülés elkerülése érdekében. Az izzadás és az erek kitágulása (kipirulás) sokkal hamarabb és intenzívebben jelentkezik náluk, akár minimális fizikai aktivitás hatására is.
Ezt a folyamatot nevezhetjük szigetelési paradoxonnak. A belső maghőmérséklet ugyan alacsonyabb lehet az anyagcsere lassulása miatt, de a testmozgás során keletkező hőt a szigetelés csapdába ejti. Így a túlsúlyos ember bőre valóban forróbbnak érződhet tapintásra, és az illető szubjektív hőérzete is magasabb lehet, miközben a sejtjei mélyén a kémiai folyamatok „hidegen” zajlanak.
A környezeti hőmérséklet is fontos tényező. A modern ember idejének nagy részét 21-22 fokos, klimatizált vagy fűtött helyiségekben tölti. Ebben a szűk termoneutrális zónában a testnek szinte semmit nem kell tennie a hőmérséklet fenntartásáért. Ez a kényelem azonban hosszú távon a barna zsírszövet elsorvadásához és az anyagcsere további lassulásához vezet. Aki túlsúlyos, az ebben a mesterséges környezetben még kevesebb ingert kap a hőtermelésre, ami konzerválja az állapotát.
„Az izzadás nem mindig a magas belső hőmérséklet jele, sokszor csak a szervezet kétségbeesett küzdelme a szigetelőréteg által foglyul ejtett hő ellen.”
A táplálkozás termikus hatása
Minden alkalommal, amikor eszünk, a testhőmérsékletünk megemelkedik. Ezt nevezzük az ételek termikus hatásának (TEF). A szervezetnek energiát kell befektetnie az emésztésbe, a felszívódásba és a tápanyagok feldolgozásába, ami hőtermeléssel jár. Nem minden tápanyag egyforma ebből a szempontból: a fehérjék feldolgozása igényli a legtöbb energiát, míg a zsíroké a legkevesebbet.
Érdekes megfigyelés, hogy a túlsúlyos egyéneknél az ételek termikus hatása gyakran alacsonyabb. Ugyanaz a mennyiségű és összetételű étel kevésbé emeli meg az ő testhőmérsékletüket, mint egy vékony alkatú emberét. Ez azt jelenti, hogy az emésztés során kevesebb kalória vész el hő formájában, és több marad, amit el lehet raktározni. Ez az anyagcsere-hatékonyság (ami ebben az esetben negatív jelző) tovább nehezíti a fogyást.
A finomított szénhidrátok és a feldolgozott élelmiszerek fogyasztása tovább rontja a helyzetet. Ezek az ételek gyorsan felszívódnak, minimális termikus hatást váltanak ki, és az inzulinválasz révén azonnal a raktározás irányába tolják az anyagcserét. Ezzel szemben a rostban és fehérjében gazdag étrend „belülről fűti” a szervezetet, ami hosszú távon segíthet a belső termosztát magasabb fokozatra kapcsolásában.
Az izomtömeg mint belső kályha
Gyakran elfelejtjük, hogy a testünk elsődleges hőtermelő szerve nem a zsírszövet, hanem az izomzat. Nyugalmi állapotban az izmok felelősek a testhő jelentős részéért, mozgás közben pedig ez az arány drasztikusan megugrik. A túlsúlyos emberek esetében gyakran előfordul a szarkopéniás elhízás jelensége, amikor a magas zsírszázalék mellett viszonylag alacsony az aktív izomtömeg.
Mivel az izom metabolikusan sokkal aktívabb szövet, mint a zsír, a kevesebb izom kevesebb hőt jelent. Ezért lehetséges az, hogy két azonos súlyú ember közül az, akinek magasabb az izomtömege, sokkal több kalóriát éget el alvás közben is, és a testhőmérséklete is stabilabb marad. A rezisztenciaedzés (súlyzós edzés) tehát nemcsak a kalóriaégetés miatt fontos, hanem azért is, mert szó szerint megemeli a szervezet üzemi hőmérsékletét.
Az izmok munkája során felszabaduló hő segít „beindítani” a barna zsírszövetet is. Egy nemrégiben felfedezett hormon, az irizin, amely az izommunka hatására termelődik, képes a fehér zsírszövetet „barnítani”, vagyis olyan tulajdonságokkal felruházni, amelyek lehetővé teszik a hőtermelést. Ez a folyamat a kulcsa annak, hogyan változtathatjuk meg a testünk hőszabályozási képességét és ezáltal a testsúlyunkat.
A hideg mint szövetséges a fogyásban
Ha elfogadjuk a tényt, hogy a túlsúly és az alacsony belső hőmérséklet között összefüggés van, adódik a kérdés: tudjuk-e manipulálni ezt a rendszert? A válasz a hideg adaptációban rejlik. Amikor kitesszük magunkat a hidegnek – legyen szó hűvösebb szobahőmérsékletről, hideg zuhanyról vagy téli sétáról –, kényszerítjük a szervezetünket a hőtermelésre.
Ez az expozíció aktiválja a barna zsírszövetet és fokozza a mitokondriumok működését. A kutatások azt mutatják, hogy azok, akik rendszeresen töltenek időt hűvös környezetben (16-19 fok), javuló inzulinérzékenységről és fokozott alapanyagcseréről számolnak be. A túlsúlyos emberek számára ez eleinte kényelmetlen lehet, hiszen a hőérzetük (a szigetelés miatt) hamis biztonságérzetet ad, de a belső folyamataiknak éppen erre a stimulációra lenne szükségük.
Fontos azonban a fokozatosság. A drasztikus jégfürdő helyett érdemes a lakás hőmérsékletének 1-2 fokos csökkentésével kezdeni, vagy azzal, hogy nem öltözünk túl a szabadban végzett mozgás során. A cél az, hogy a testünk újra megtanulja, hogyan termeljen hőt saját forrásból, ahelyett, hogy külső forrásokra vagy a hőszigetelő zsírrétegre támaszkodna.
A gyulladás és a testhőmérséklet kapcsolata
A túlsúly, különösen a zsigeri (szervek körüli) zsír, nem csupán esztétikai kérdés, hanem egy krónikus, alacsony szintű gyulladásos állapot a szervezetben. Ez a gyulladás folyamatosan bombázza az immunrendszert és az anyagcserét szabályozó központokat. Bár a gyulladás általában lázzal, vagyis hőemelkedéssel jár, a krónikus elhízás esetében ez a mechanizmus megzavarodik.
A gyulladásos citokinek képesek megváltoztatni a hipotalamusz beállításait, ami zavart okoz a hőérzékelésben és a hőleadásban. Ez az állapot hozzájárul a korábban említett leptinrezisztenciához is. Az eredmény egy olyan ördögi kör, ahol a gyulladás lassítja az anyagcserét, ami alacsonyabb testhőmérséklethez vezet, ez pedig tovább segíti a zsír raktározását, ami újabb gyulladásos folyamatokat generál.
Az anti-inflammatorikus (gyulladáscsökkentő) étrend, mint például a mediterrán diéta, nemcsak a kalóriák csökkentése révén segít, hanem azáltal is, hogy mérsékli ezt a belső tüzet, lehetővé téve a hőszabályozó központok normális működésének helyreállását. Az omega-3 zsírsavak, a kurkuma és a bogyós gyümölcsök fogyasztása közvetett módon tehát a belső termosztátunkat is kalibrálja.
Hidratáció és a belső hűtővíz
A testhőmérséklet szabályozásában a víznek alapvető szerepe van. A víz nagy hőkapacitással bír, ami azt jelenti, hogy segít pufferelni a hőmérsékleti ingadozásokat. A túlsúlyos egyéneknél gyakran megfigyelhető a krónikus dehidratáció, ami tovább nehezíti a hatékony hőleadást és a belső hőmérséklet stabilizálását.
Ha nincs elég folyadék a szervezetben, a vér sűrűbbé válik, a keringés lassul, és a test nem tudja hatékonyan szállítani a hőt a magtól a perifériák felé. Ez fokozza a belső túlhevülés érzését, miközben az anyagcsere folyamatok tovább lassulnak. A hideg víz ivása ráadásul egy apró, de mérhető anyagcsere-fokozó hatással is bír: a szervezetnek fel kell melegítenie a vizet testhőmérsékletűre, ami kalóriát igényel.
A megfelelő hidratáltság tehát elengedhetetlen ahhoz, hogy a test hőszabályozó rendszere optimálisan működjön. Ez nemcsak a sportolás közbeni izzadás miatt fontos, hanem a nyugalmi anyagcsere fenntartása érdekében is. A víz segít abban, hogy a metabolikus hulladéktermékek távozzanak, amelyek egyébként gátolnák a hatékony hőtermelést a sejtekben.
Alvás, testhő és testsúly
Az alvás az az időszak, amikor a testhőmérsékletünk a legalacsonyabb szintre süllyed. Ez a lehűlés szükséges a mélyalvás fázisainak eléréséhez és a regenerációs folyamatok beindulásához. A túlsúlyos embereknél gyakran jelentkező alvási apnoé és a magasabb éjszakai testhőmérséklet (a szigetelés és a gyulladás miatt) megzavarja ezt a természetes ciklust.
Ha a test nem tud megfelelően lehűlni az éjszaka folyamán, az alvás minősége romlik, ami megemeli a kortizol nevű stresszhormon szintjét. A magas kortizolszint pedig közvetlenül összefügg a hasi hízással és az inzulinrezisztenciával. Így a hőszabályozási zavar az éjszaka folyamán is fenntartja a túlsúlyt támogató hormonális környezetet.
A hálószoba hűvösen tartása (18 fok körül) és a természetes anyagból készült ágyneműk használata segíthet a szervezetnek a szükséges éjszakai lehűlés elérésében. Ez nemcsak az alvás minőségét javítja, hanem közvetve támogatja az anyagcsere helyreállítását is, hiszen a pihentető alvás során a szervezet könnyebben állítja vissza a hormonális egyensúlyt.
A tudatos testhőmérséklet-menedzsment lehetőségei
Bár a genetikánk és a jelenlegi testalkatunk meghatározza az alapvető hőszabályozási képességeinket, számos eszköz van a kezünkben a változtatásra. A tudatos hőmérséklet-menedzsment egy új megközelítés a testsúlykontrollban, amely nemcsak az elfogyasztott kalóriákra, hanem az elégetett hőenergiára is fókuszál.
A rendszeres szaunázás és a hideg-meleg váltózuhany alkalmazása edzi az ereket és a hőszabályozó központokat. Ez a fajta „érrendszeri torna” javítja a vérkeringést, segít a gyulladások csökkentésében és közvetve stimulálja a barna zsírszövetet. Bár a szauna önmagában nem éget zsírt (csak vizet veszítünk), a hőstressz hatására termelődő hősokk-fehérjék javítják az inzulinérzékenységet és segítik az izmok regenerációját.
A mindennapi életben érdemes kerülni a túlzott kényelmet. Ha néha engedjük, hogy kicsit fázzunk, vagy éppen megizzadjunk a természetes környezeti hatásoktól, azzal életben tartjuk a testünk adaptációs mechanizmusait. A modern életmód legnagyobb ellensége az anyagcserénknek a „tökéletes komfort”, ahol a testünknek soha semmit nem kell tennie a saját hőmérséklete fenntartásáért.
Összefüggések a hormonális ciklussal
A nők esetében a testhőmérséklet a havi ciklussal is változik. Az ovuláció után a progeszteronszint emelkedése miatt a maghőmérséklet körülbelül fél fokkal megugrik. Ez az emelkedés fokozott kalóriaégetéssel jár, amit sokan a megnövekedett étvágy formájában tapasztalnak meg a premenstruációs szakaszban.
A túlsúlyos nők esetében ez a hőmérsékleti görbe gyakran kevésbé markáns, ami jelzi a hormonális egyensúly felborulását. A PCOS (policisztás ovárium szindróma) vagy az inzulinrezisztencia gyakran jár együtt alacsonyabb bazális testhőmérséklettel, ami tovább nehezíti a fogyást. A testhőmérséklet rendszeres mérése és követése (ébredési hő) így kiváló indikátora lehet az anyagcsere és a hormonrendszer állapotának.
A változókor után a hőháztartás ismét drasztikusan megváltozik. A hőhullámok éppen a szervezet kétségbeesett próbálkozásai a szabályozás helyreállítására az ösztrogénszint csökkenése mellett. Itt is látható, hogy a hőérzet (hőhullám) és a valódi anyagcsere-folyamatok között hatalmas szakadék tátonghat. A menopauza alatti súlygyarapodás egyik oka éppen a nyugalmi testhőmérséklet és a barna zsír aktivitásának csökkenése.
A tudomány válasza a közhelyekre
A „túlsúlyos ember nem fázik” típusú kijelentések tehát alapvetően tévesek. Lehet, hogy a felszínen, a bőr szintjén a szigetelés miatt kevesebb hideget éreznek, de a szervezetük mélyén gyakran egy energiaszegény, „fázós” üzemmód uralkodik. A tudomány bebizonyította, hogy az elhízás és a testhőmérséklet közötti kapcsolat nem egyirányú: az alacsony belső hőmérséklet aktív közreműködője a zsírtartalékok felhalmozásának.
Az út a változáshoz nem a még vastagabb kabátokon vagy az állandóan 25 fokra állított termosztáton keresztül vezet. Éppen ellenkezőleg: a belső tűz újraélesztése a cél. Ehhez szükség van az izomtömeg növelésére, a gyulladások csökkentésére, a megfelelő hidratációra és a környezeti ingerek (hideg és meleg) tudatos használatára. A testünk nem egy statikus tárgy, hanem egy adaptív rendszer, amely képes újra megtanulni, hogyan égesse el a felesleget hő formájában, ahelyett, hogy teherként cipelné magán.
A jövőben a súlycsökkentő terápiák valószínűleg sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek majd a termogenezis gyógyszeres vagy életmódbeli fokozására. Addig is, érdemes megértenünk saját testünk belső logikáját: a hő nem ellenség, hanem az élet és az egészséges anyagcsere jele. Ha belülről tudunk melegek maradni, a külső súlyfelesleg is könnyebben olvad le rólunk.
Gyakori kérdések a túlsúly és a testhőmérséklet összefüggéseiről
🔥 Tényleg lassabb az anyagcserém, ha alacsonyabb a testhőmérsékletem?
Igen, szoros összefüggés van a kettő között. A testhőmérséklet az alapanyagcsere (BMR) egyik mutatója. Minden tizedfokos csökkenés a maghőmérsékletben jelentősen csökkentheti a naponta elégetett kalóriák számát, mivel a szervezet kevesebb energiát használ fel hőtermelésre.
❄️ Miért fázik a végtagom, ha túlsúlyos vagyok?
Ez a keringési rendszer hatékonyságával és a hő eloszlásával függ össze. A test a belső szervek melegen tartására koncentrál (különösen, ha az anyagcsere lassú), így a végtagokba kevesebb meleg vér jut. Emellett a zsírszövet nem melegít, csak szigetel, így a végtagok bőrfelszíne hamar lehűlhet.
🏃 Segíthet a hideg zuhany a fogyásban?
Közvetetten igen. A hideg víz aktiválja a barna zsírszövetet, amely kalóriát éget a hőtermeléshez. Bár önmagában egy zuhany nem éget el több száz kalóriát, rendszeresen alkalmazva javítja a szervezet hőszabályozó képességét és az inzulinérzékenységet.
🌡️ Mi az az ideális testhőmérséklet, ami már egészséges anyagcserét jelez?
A legtöbb szakértő szerint a reggeli, ébredés utáni (bazális) testhőmérsékletnek 36,4 és 36,7 °C között kellene lennie. Ha tartósan 36,2 °C alatt mérünk ébredéskor, az lassult anyagcserére vagy pajzsmirigy-alulműködésre utalhat, ami nehezíti a fogyást.
🍔 Befolyásolja az étrend a belső testhőmérsékletet?
Nagyon is! A fehérjékben gazdag ételek emelik leginkább a testhőt az emésztés során (termikus hatás). Ezzel szemben a túlzottan alacsony kalóriabevitel és a koplalás hatására a test „takarékos üzemmódba” kapcsol, és lejjebb viszi a belső hőmérsékletet.
🤔 Miért izzadnak többet a túlsúlyos emberek, ha alacsonyabb a belső hőmérsékletük?
Az izzadás a hőleadás eszköze. A szubkután zsírréteg gátolja a hő távozását, ezért a test kénytelen intenzív párologtatással (izzadással) hűteni magát, hogy a maghőmérséklet ne emelkedjen a veszélyes tartományba, még akkor is, ha az alapértéke alacsonyabb.
💊 Vannak olyan kiegészítők, amik emelik a testhőt és segítik a fogyást?
Léteznek úgynevezett termogén zsírégetők (pl. koffein, zöld tea kivonat, kapszaicin), amelyek kismértékben fokozzák a hőtermelést. Azonban ezek hatása elenyésző az aktív izomtömeg hőtermeléséhez vagy a hideg adaptációhoz képest, és csak egészséges életmód mellett hatásosak.
Leave a Comment