A gyermek születése a család életének legmeghatározóbb pillanata, egy olyan fordulópont, amely nem csak az anya, hanem az apa életét is gyökeresen átalakítja. Míg évtizedekig az anya szerepe volt a hangsúlyos a korai gondozásban, ma már tudjuk, hogy az aktív apai jelenlét elengedhetetlen a gyermek optimális fejlődéséhez és a családi egyensúly megteremtéséhez. A modern apák többet akarnak, mint pusztán támogató szerepet betölteni; ők is részesei akarnak lenni a pelenkázásnak, az éjszakai virrasztásnak és a babával való mély, első kötődésnek. Ezt a változó igényt a társadalmi rendszereknek is követniük kell, és ebben a tekintetben a Skandináv országok járnak az élen, megmutatva, hogyan válhat a hosszú apasági szabadság a családok aranykorává.
Miért éppen a skandináv országok diktálják a tempót?
Amikor a skandináv modell kerül szóba, sokan azonnal a magas életszínvonalra és a fejlett szociális hálóra asszociálnak. Azonban a családpolitika területén ez a modell sokkal többet jelent: egy olyan filozófiát, amely a nemek közötti egyenlőséget és a gyermekek jólétét a gazdasági érdekek elé helyezi. Az északi országokban (Svédország, Norvégia, Izland, Finnország, Dánia) az apasági szabadság nem csak egy lehetőség, hanem egy elvárás, sőt, bizonyos részei kötelezően az apáknak vannak fenántartva. Ez a jogi kényszer indította el azt a kulturális forradalmat, amely mára természetessé tette az aktív apa szerepét.
Svédország volt az úttörő, már az 1970-es években bevezette a nemek közötti megosztott szülői szabadságot. Ennek a rendszernek a lényege, hogy a szülők által igénybe vehető szabadság bizonyos időtartamát (az úgynevezett „apahónapokat” vagy „kvóta napokat”) csak az egyik szülő veheti igénybe. Ha az apa nem veszi ki a rá eső részt, az idő elveszik a család számára. Ez a megoldás biztosítja, hogy az anyák ne érezzenek nyomást a teljes időtartam igénylésére, és az apák is kivegyék a részüket a gyermeknevelés korai szakaszából.
A skandináv családpolitika nem a választás szabadságát korlátozza, hanem a lehetőséget teremti meg arra, hogy az apák teljes értékű gondozókká váljanak a gyermek életének legérzékenyebb időszakában.
Norvégiában és Izlandon hasonlóan szigorú a kvótarendszer. Izlandon például a szülési szabadság kilenc hónapja három részre oszlik: három hónap az anyának, három hónap az apának, és három hónap, amit szabadon megoszthatnak. Ez a felosztás gyakorlatilag kizárja, hogy az egyik szülő a másik rovására vegyen igénybe túl sok időt, és ezzel elősegíti a szülői felelősség egyenlő megosztását már a kezdetektől.
Ez a szigorú, de méltányos rendszer azt eredményezte, hogy a skandináv országokban az apák túlnyomó többsége kiveszi a rá eső teljes apasági kvótát. Ezzel nemcsak a családon belüli munkamegosztás javul, hanem hosszú távon a munkaerőpiacon is mérséklődnek a nemi alapú egyenlőtlenségek, hiszen a munkáltatók számára kevésbé tűnik kockázatosnak nőket alkalmazni, ha a férfiak is hasonló időre kiesnek a munkából.
Az apasági szabadság jogi keretei és a magyar helyzet
Ahhoz, hogy megértsük a skandináv előnyöket, érdemes röviden áttekinteni, hol tartunk mi. Magyarországon az apáknak járó szabadság jogilag két fő kategóriába sorolható: a rövid, fizetett apasági szabadság (gyermek születése után közvetlenül) és a hosszabb, fizetett vagy fizetés nélküli szülői szabadság (CSED, GYED, GYES). Ezeknek a kereteit folyamatosan igazítják az uniós direktívákhoz, de a gyakorlatban még messze járunk a skandináv modell által biztosított időtartamoktól és feltételektől.
A magyar jog szerint az apát a gyermeke születése esetén tíz munkanap pótszabadság illeti meg, amelyet a születést követő két hónapon belül kell kiadni. Ez a tíz nap elengedhetetlen a kezdeti támogatáshoz és a gyermek megismeréséhez, de időtartamát tekintve csupán egy apró szelet a teljes gondozási igényből. A skandináv rendszerben ez az időszak sokkal hosszabb, hetekben, sőt hónapokban mérhető. A hosszú apasági szabadság célja nem csupán a segítségnyújtás, hanem az aktív, elsődleges gondozói szerep betöltése.
| Ország | Az apának fenntartott fizetett időtartam (kb.) | Cél |
|---|---|---|
| Svédország | Kb. 3 hónap (kvóta) | Egyenlő szülői felelősség és nemi egyenlőség |
| Izland | 3 hónap (fix kvóta) | Erős apai kötődés, anya korai visszatérése a munkába |
| Norvégia | 10-15 hét (kvóta) | Családi egyensúly és a gyermek jóléte |
| Magyarország | 10 munkanap | Kezdeti támogatás, anya segítése |
A magyar rendszerben a hosszabb szülői szabadság (GYED) bár elérhető az apák számára is, a társadalmi normák és a gazdasági kényszerek miatt gyakran az anya veszi igénybe, különösen, ha ő keres kevesebbet. A skandináv modell erénye éppen az, hogy a kvótarendszerrel és a magas jövedelemarányos támogatással ezt a gazdasági döntést felülírja, kulturális normává emelve az apa szerepének fontosságát.
A gyermek fejlődésére gyakorolt pozitív hatások
Az apasági szabadság legközvetlenebb és legfontosabb haszonélvezője maga a gyermek. A fejlődéspszichológia egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a korai, intenzív apai jelenlét nemcsak a gyermek érzelmi biztonságát növeli, hanem hosszú távon pozitív hatással van a kognitív és szociális képességekre is. Amikor az apa huzamosabb ideig elsődleges gondozóként funkcionál, a gyermek két eltérő, de egyformán gazdagító interakciós stílust tapasztal meg.
A kutatások kimutatták, hogy a hosszabb apasági szabadságot igénybe vevő apák gyermekei jobban teljesítenek az iskolában, magabiztosabbak, és jobb problémamegoldó képességgel rendelkeznek. Ennek egyik oka az, hogy az apák gyakran eltérően játszanak a gyermekeikkel, mint az anyák. Az apák hajlamosabbak a strukturálatlan, fizikai, néha kockázatosabbnak tűnő játékra, ami segíti a gyermek határfeszegetését, a rizikókezelést és a térbeli gondolkodás fejlesztését.
Az apai érintés, a hangszín és az interakció minősége kritikus szerepet játszik a csecsemő idegrendszerének fejlődésében. A két szülővel kialakított erős kötődés egyfajta „biztonsági hálót” nyújt a későbbi élet kihívásaival szemben.
A kötődéselmélet szempontjából nézve, az apasági szabadság ideje alatt kialakított szoros kapcsolat az alapja a biztonságos kötődésnek. A csecsemő számára létfontosságú, hogy ne csak az anyától függjön a gondozás terén. Amikor az apa veszi át az etetést, a fürdetést és a nyugtatást, a gyermek megtanulja, hogy mindkét szülőre egyformán számíthat. Ez a korai tapasztalat modellként szolgál a későbbi emberi kapcsolatokhoz, és segíti a gyermeket abban, hogy nyitottabb és alkalmazkodóbb legyen.
A skandináv modell biztosítja azt az időt, amely alatt az apa nem csak „besegít”, hanem teljes értékű gondozóvá válik. Ez a változás az apa szerepében hosszú távú hatással van a gyermek érzelmi intelligenciájára. A fiúk megtanulják, hogy az érzelmi gondozás és a gyengédség nem csak női attribútum, míg a lányok olyan apai mintát látnak, amely támogatja az egyenlő szerepeket és a felelősségvállalást.
A párkapcsolati dinamika átalakulása: méltányosabb tehermegosztás
A gyermek születése hatalmas stresszforrást jelenthet a párkapcsolatra nézve, különösen, ha a gondozási és háztartási terhek egyenlőtlenül oszlanak meg. A hagyományos modellben, ahol az anya tölti otthon a teljes szülési szabadságot, szinte elkerülhetetlenül kialakul az a helyzet, hogy az anya válik a „szakértővé” a gyermek körüli teendőkben, míg az apa a „segítő” szerepébe szorul.
A skandináv hosszú apasági szabadság megszünteti ezt a diszfunkcionális mintát. Amikor az apa hetekre vagy hónapokra átveszi az elsődleges gondozói szerepet, megtanulja a gyermek ritmusát, a jeleit, és magabiztossá válik a gondozásban. Ez nem csak a gyakorlati terheket enyhíti, hanem a sokkal alattomosabb, láthatatlan terhet, az úgynevezett mentális terhelést is megosztja.
A mentális teher az a folyamatos tervezés, szervezés és emlékezés, ami a család működéséhez szükséges. Kihez kell bejelentkezni, mikor van a védőnői látogatás, mi fogyott el a pelenkából? Amikor az apa is kiveszi a hosszú szabadságát, ő is bekerül ebbe a tervezési spirálba, és nem csak végrehajtója, hanem kezdeményezője lesz a családi logisztikának.
A kutatások egyértelműen mutatják, hogy a méltányosabb tehermegosztás növeli a párkapcsolati elégedettséget és csökkenti a konfliktusok számát. Az anyák kevesebb stresszt élnek át, ha érzik, hogy a partnerük nem csak támogatja, hanem aktívan megosztja velük a felelősséget. Ez a kölcsönös tiszteleten alapuló partnerség a munka-magánélet egyensúly hosszú távú alapja is, hiszen a gyermek nagyobb korban is természetes lesz, hogy mindkét szülő egyformán osztozik a feladatokban.
Az északi országokban az apasági kvóta bevezetése óta jelentősen csökkent a válások aránya a kisgyermekes családokban, ami közvetlenül összefüggésbe hozható a megnövekedett szülői elégedettséggel és azzal, hogy mindkét szülő úgy érzi, a karrierje és a családja is egyenlő eséllyel épülhet.
Az apa szerepének újradefiniálása a modern családban
A skandináv modell nem csupán jogszabályokról szól, hanem egy kulturális paradigmaváltásról, amely újradefiniálja, mit jelent apának lenni. A hosszú apasági szabadság alatt az apák túllépnek a „kenyérkereső” vagy „hétvégi játszótárs” hagyományos szerepén, és valódi, kompetens gondozókká válnak.
Ez a változás alapvetően formálja a férfi identitást. Azok a férfiak, akik hosszú időt töltenek csecsemőjük gondozásával, mélyebb érzelmi kapcsolatot alakítanak ki, ami gazdagítja az életüket. Az apaság nem egy másodlagos feladat, hanem egy központi szerep. Ez a tapasztalat növeli az apák önértékelését és kompetenciaérzetét a gondozásban, ami a gyermek számára is megnyugtató.
A svéd tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az apák, akik kivették a hosszú szabadságot, később is sokkal jobban részt vesznek a gyermek életében: több időt töltenek velük naponta, aktívabban részt vesznek az iskolai eseményeken, és nagyobb valószínűséggel osztják meg a beteg gyermek gondozását az anyával. Ez az aktív apaság mintaértékű a társadalom számára.
Az apasági szabadság nem egy ajándék, hanem egy befektetés az apai kompetenciába. Lehetőséget ad a férfiaknak, hogy megtanulják azt a „láthatatlan tudást”, amit az anyák hagyományosan otthon szereznek meg.
Ennek a változásnak van egy fontos, de kevéssé tárgyalt aspektusa is: a férfiak mentális egészsége. A modern társadalomban a férfiak gyakran szembesülnek a nyomással, hogy érzelmeiket elfojtsák, és kizárólag a munkahelyi teljesítményre koncentráljanak. Az otthon töltött idő, a gyermekkel való érzelmi kapcsolódás lehetőséget ad az apáknak a mélyebb önismeretre és az érzelmi kifejezésre, ami csökkenti a stresszt és a depresszió kockázatát.
A hosszú szabadság alatt az apa szembesül a gondozás monotonitásával és kihívásaival is, ami növeli az anya iránti empátiáját és megértését. Ez a kölcsönös tisztelet alapja a stabil, hosszú távú párkapcsolatnak, ahol a szülői felelősség valóban egyenlő lábakon áll.
A munkaerőpiaci előnyök és a gazdasági szempontok
Sokan tévesen azt gondolják, hogy a hosszú, fizetett apasági szabadság gazdasági teher. A skandináv tapasztalatok azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítják: ez egy okos társadalmi befektetés, amely hosszú távon növeli a gazdasági termelékenységet és csökkenti a munkaerőpiaci nemi egyenlőtlenségeket.
A legjelentősebb gazdasági előny a nők korábbi és hatékonyabb visszatérése a munkaerőpiacra. Az úgynevezett „anyasági büntetés” (motherhood penalty) az a jelenség, amikor a gyermekvállalás negatívan érinti a nők fizetését, karrierjét és előléptetési esélyeit. Ha az apák is kiveszik a hosszú szabadságot, a munkáltatók számára kevésbé jelentkezik a kockázat, hogy a női munkavállalók hosszú időre kiesnek, mivel a férfiak is hasonlóan tehetnek.
Svédországban a kvótarendszer bevezetése óta drámaian csökkent a nők és férfiak közötti bérszakadék. Amikor az apák kiveszik a rájuk eső szabadságot, az anyák átlagosan 7%-kal többet keresnek, mint azok az anyák, akiknek a partnere nem élt a lehetőséggel. Ez a tendencia azt mutatja, hogy a skandináv modell hozzájárul az egyenlő esélyek megteremtéséhez a karrierépítésben.
A vállalatok szempontjából is vannak előnyök. Azok a cégek, amelyek támogatják a szülők szabadságát – beleértve a hosszú apasági szabadságot –, magasabb munkavállalói hűséget és elkötelezettséget tapasztalnak. A munkatársak érzik, hogy a vállalat értékeli a munka-magánélet egyensúlyt, ami csökkenti a fluktuációt és növeli a morált.
| Terület | Hosszú apasági szabadság hatása |
|---|---|
| Női foglalkoztatás | Nő a nők korai visszatérése, csökken az „anyasági büntetés”. |
| Bérszakadék | Mérséklődik a nemek közötti bérkülönbség. |
| Vállalati hűség | Nő a munkavállalói elégedettség és hűség. |
| Demográfia | A nagyobb biztonság miatt ösztönzi a gyermekvállalást. |
Hosszú távon a jól fizetett, hosszú szülői szabadság (mindkét szülő számára) hozzájárul a demográfiai célok eléréséhez is. Azokban az országokban, ahol a szülők érzik a rendszerek támogatását, és nem kell választaniuk a karrier és a család között, magasabb a termékenységi ráta. A családi egyensúly támogatása tehát közvetlen gazdasági haszonnal jár a társadalom egészére nézve.
Kihívások és kritikák: mit tanulhatunk a skandináv tapasztalatokból?
Bár a skandináv modell sikertörténet, a bevezetése nem volt mentes a kihívásoktól és a kritikáktól. Fontos, hogy ne idealizáljuk a rendszert, hanem vizsgáljuk meg azokat a nehézségeket is, amelyekkel szembesültek, hogy más országok elkerülhessék a hasonló hibákat.
Az egyik legnagyobb vita a kvótarendszer, azaz a kötelezően az apának fenntartott időszak körül robbant ki. Egyesek azt állították, hogy ez korlátozza a családok szabadságát, és mesterségesen kényszeríti az apákat a szabadság kivételére. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kvóta szükséges volt a kulturális gátak áttöréséhez. Mielőtt a kvóta kötelezővé vált volna, az apák sokkal ritkábban vették ki a szabadságot, gyakran a munkahelyi nyomás vagy a saját bizonytalanságuk miatt.
Egy másik kritika a finanszírozás módja. A skandináv országokban a jövedelemarányos támogatás biztosítja, hogy a magasabb fizetésű apák is megengedhessék maguknak a szabadságot. Ha egy rendszer csak minimális támogatást nyújt, a gazdasági döntés felülírja a családi szándékot, és továbbra is az anya marad otthon. A skandináv modell tehát csak akkor működőképes, ha a pénzügyi támogatás is jelentős.
A kulturális ellenállás volt a legnagyobb akadály. Sok férfi eleinte félt attól, hogy karrierje megsínyli a hosszú kiesést. Csak az idő és a jogi kényszer tette elfogadottá, sőt, elvárttá a hosszú apasági szabadságot.
A munkahelyi kultúra megváltoztatása is hosszú folyamat volt. Kezdetben a munkáltatók nehezen fogadták el az apák hosszabb távollétét, és voltak olyan esetek, amikor az apák diszkriminációt tapasztaltak a visszatéréskor. Azonban a kormányzati nyomás és a társadalmi normák változása mára elérte, hogy a hosszú apasági szabadság a modern, felelős munkáltató ismertetőjele legyen.
Fontos tanulság, hogy a rugalmasság is kulcsfontosságú. Bár a kvóta kötelező, a skandináv rendszerek többsége biztosítja a szülők számára, hogy a szabadságot részletekben, rugalmasan, akár részmunkaidőben vegyék igénybe a gyermek első évei alatt. Ez a rugalmasság segíti a családokat abban, hogy a saját ritmusukhoz igazítsák a gyermeknevelés időszakát.
Hogyan építsük be a skandináv szemléletet a mindennapokba?
Bár a magyarországi jogi keretek eltérnek a skandináv modelltől, a szemléletmód és a prioritások átvétele már ma is lehetséges, segítve a családi egyensúly megteremtését. A lényeg a tudatos tervezés, a kommunikáció és az aktív apai szerepvállalás priorizálása.
Tudatos pénzügyi tervezés
Ha a család számára a hosszabb apai otthonlét anyagilag megterhelő, érdemes már a gyermekvállalás előtt elkezdeni a megtakarítást. A cél, hogy az apa ne csak a jogi 10 napot, hanem legalább egy-két hónapot tudjon otthon tölteni a gyermek első évében. Ez az időszak ideális esetben a GYES vagy GYED konstrukciók rugalmas kihasználásával, vagy fizetés nélküli szabadsággal, de tudatosan félretett megtakarításokból fedezhető.
A kompetencia átadása és megosztása
A skandináv szemlélet szerint az apa nem segítő, hanem egyenlő partner. A rövid, 10 napos apasági szabadság alatt az anya tudatosan átadhatja a gondozási feladatokat, nem pedig csak utasításokat ad. Az apa vegye át a reggeli rutint, a fürdetést, a pelenkázást. Ez növeli az apa kompetenciaérzetét, ami elengedhetetlen a későbbi, aktív apa szerepéhez.
A munkahelyi kommunikáció
A magyar munkahelyi kultúra lassabban változik, de fontos, hogy az apák is nyíltan kommunikálják a szülői szerepvállalás fontosságát. A skandináv kultúrában a munkahelyek támogatják a rugalmas munkaidőt és a távmunkát a kisgyermekes apák számára. Bár nálunk ez még ritkább, a proaktív kezdeményezés és a munka-magánélet egyensúly iránti igény megfogalmazása hosszú távon változásokat eredményezhet.
A lényeg az, hogy az apának ne kelljen választania a karrier és a gyermek közötti mély kapcsolat között. A skandináv modell megmutatja, hogy a társadalom és a gazdaság is nyer, ha az apák teljes mértékben részt vesznek a gyermeknevelés korai szakaszában.
Az apasági szabadság mint társadalmi befektetés
Ha egy nemzet a jövőjére gondol, akkor a legfontosabb befektetése a gyermekek és a családok jóléte. A hosszú apasági szabadság nem csak egy szociális juttatás, hanem egy stratégiai eszköz a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére és a mentális egészség javítására.
A skandináv modell hosszú távú eredményei megkérdőjelezhetetlenek: egészségesebb, kiegyensúlyozottabb gyerekek, stabilabb párkapcsolatok, és ami talán a legfontosabb, egy olyan társadalom, ahol a nemi szerepek kevésbé merevek. Amikor a fiúk és a lányok azt látják, hogy az apák és az anyák egyenlő mértékben osztoznak a gondozásban és a kereseti felelősségben, az a jövőbeli nemzedékek számára is mintát teremt.
A hosszú apasági szabadság a nemi sztereotípiák lebontásának leghatékonyabb eszköze. Megmutatja, hogy a férfiak is képesek és hajlandóak a gondoskodó szerepre, és hogy az anyák is teljes mértékben visszatérhetnek a karrierjükbe.
A skandináv modell sikerének titka a kötelező kvóta, amely a jogi kereteken keresztül kényszerítette ki a kulturális változást. Ez a kényszer ma már természetes elvárássá, sőt, büszkeségre okot adó tényezővé vált. A hosszú apasági szabadságon lévő apa ma már nem ritkaság, hanem a társadalmi normális része.
A magyar családpolitika is abba az irányba mutat, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektet a szülői szabadságok rugalmasabbá tételére és az apák bevonására. Azonban a skandináv példa azt üzeni: a valódi változáshoz nem elég a lehetőség megteremtése, hanem szükség van a tudatos ösztönzésre és a megfelelő pénzügyi háttér biztosítására, hogy a hosszú apasági szabadság ne luxus, hanem alapvető jog legyen minden család számára, aki a családi egyensúlyt keresi.
Az aktív apa szerepe a gyermek fejlődésében, a párkapcsolat megerősítésében és a nemi egyenlőség előmozdításában olyan elvitathatatlan előnyökkel jár, amelyek messze meghaladják a rövid távú gazdasági aggályokat. A skandináv országok megmutatták az utat, hogyan lehet a család és a munka világát harmonikus egységbe kovácsolni.
Gyakran ismételt kérdések a skandináv apasági modellről és a családi egyensúlyról
Mi a fő különbség a magyar és a skandináv apasági szabadság között? 👶
A fő különbség az időtartam és a kötelező kvóta. Magyarországon az apának 10 munkanap fizetett szabadság jár a születés után. A skandináv országokban (pl. Izland, Svédország) az apának kötelezően fenntartott, jövedelemarányosan fizetett szabadság jár, ami akár 2-3 hónap is lehet. Ez a kvóta biztosítja, hogy az apák ne csak segítsenek, hanem elsődleges gondozóként funkcionáljanak.
Mi az a „mentális teher” és hogyan enyhíti a hosszú apasági szabadság? 🧠
A mentális teher (vagy láthatatlan munka) a család logisztikai és érzelmi szervezésének folyamatos feladata (pl. orvosi időpontok, bevásárlás, a gyermek szükségleteinek előrejelzése). Hagyományosan ez az anyára hárul. Ha az apa hosszú szabadságot vesz ki, ő is teljes mértékben bekerül ebbe a tervezési folyamatba, így a teher megoszlik, csökkentve az anyai stresszt és növelve a párkapcsolati elégedettséget.
Igaz, hogy a hosszú apasági szabadság növeli a gyermek iskolai teljesítményét? 📚
Igen, több kutatás is összefüggést mutatott ki a korai, aktív apai jelenlét és a gyermek későbbi kognitív, szociális és iskolai teljesítménye között. Az apák eltérő interakciós stílusa (pl. fizikai, strukturálatlan játék) segíti a gyermek problémamegoldó képességét és magabiztosságát.
Mi történik, ha az apa nem veszi ki a rá eső kötelező kvótát a skandináv rendszerben? 💸
Ha az apa nem veszi ki a rá eső, kötelezően fenntartott szabadság napokat (kvótát), azok a napok elvesznek a család számára, és nem ruházhatók át az anyára. Ez a jogi konstrukció ösztönzi az apákat a szabadság igénybevételére, és segít áttörni a munkahelyi és kulturális nyomást.
Hogyan befolyásolja a hosszú apasági szabadság a nők karrierjét? 👩💼
Pozitívan. Ha az apák is kiveszik a hosszú szabadságot, a munkáltatók szemében csökken annak a kockázata, hogy a női munkavállalók hosszú távra kiesnek. Ez hozzájárul az „anyasági büntetés” csökkentéséhez, és statisztikailag növeli a nők korai visszatérését a munkaerőpiacra és a bérszakadék mérséklődését.
Milyen hatással van a hosszú apasági szabadság az apák mentális egészségére? 🧘♂️
A hosszú otthon töltött idő és a gyermekkel való mély érzelmi kapcsolódás pozitívan befolyásolja az apák mentális egészségét. Lehetőséget ad a férfiaknak az érzelmi kifejezésre, csökkenti az elszigeteltséget, növeli az empátiát az anya iránt, és megerősíti a kompetenciaérzetet a gondozás terén.
Melyik skandináv ország volt az úttörő az apasági szabadság terén? 🇸🇪
Svédország volt az úttörő, amely már az 1970-es években bevezette a nemek közötti megosztott szülői szabadságot, ezzel megteremtve a modern, egyenlő szülői felelősségen alapuló modell alapjait, amelyet később a többi északi ország is átvett és továbbfejlesztett.
Leave a Comment