A reggeli készülődés sok családban egyfajta csendes csatatérré válik, ahol a feszültség szinte tapintható a levegőben a kávéillat és a kapkodva megkent tízórai mellett. Nem egyedi eset, amikor a gyermek panaszai pontosan az indulás előtti percekben csúcsosodnak ki, majd amint elcsendesedik a ház, a tünetek varázsütésre megszűnnek. Szülőként ilyenkor gyakran érezzük magunkat tehetetlennek és tanácstalannak, hiszen nehéz eldönteni, hogy valódi fizikai fájdalomról, vagy a lélek segélykiáltásáról van-e szó. A gyomorgörcs és az indulás előtti könnyek mögött ugyanis két nagyon hasonló, mégis alapvetően eltérő gyökerű probléma húzódhat meg.
A reggeli rituálék fogságában
Amikor a vekker megszólal, és a gyermekünk a takaró alá bújik, még gondolhatjuk azt, hogy csak egy nehezebb éjszaka áll a háttérben. Azonban ha ez a jelenet rendszeresen megismétlődik, érdemes megfigyelni a kísérő jelenségeket is. A reggeli ellenállás nem csupán dac, hanem egy összetett érzelmi reakció, amelynek mélyebb okai vannak, mint a puszta fáradtság. A gyerekek ritkán képesek szavakkal kifejezni, mi zajlik bennük, ezért a testüket hívják segítségül a belső feszültség közvetítésére.
A szülői ösztönök sokszor azt súgják, hogy valami nincs rendben, de a környezet nyomása és az iskolai kötelezettségek miatt hajlamosak vagyunk legyinteni. A „majd kinövi” vagy a „mindenkinek nehéz az indulás” típusú mondatok azonban nem segítenek a valódi okok feltárásában. Érdemes tudatosítani, hogy az iskolakerülésre utaló magatartás mögött szinte mindig egy kezelhető, de figyelmet igénylő szorongásos zavar áll.
Az első és legfontosabb lépés a megfigyelés, hiszen a gyermek viselkedése egyfajta kódolt üzenet. Ha megértjük a különbséget a szeparációs félelem és a környezeti hatások okozta ellenállás között, sokkal hatékonyabban tudunk támaszt nyújtani. Nem mindegy ugyanis, hogy a gyermeket az otthon melege tartja-e vissza, vagy az iskolai környezetben tapasztalt negatív élmények taszítják el.
A gyermeki szorongás nem választás kérdése, hanem egy olyan állapot, amelyben az érzelmi biztonságérzet alapjaiban rendül meg.
Mi is pontosan a szeparációs szorongás
Ez az állapot alapvetően a kötődésről és a biztonságérzetről szól, nem pedig magáról az oktatási intézményről. A szeparációs szorongás lényege, hogy a gyermek retteg a számára legfontosabb személytől való elszakadástól. Ez a félelem gyakran irracionális gondolatokkal párosul, például attól fél, hogy amíg ő az iskolában van, a szüleivel valamilyen tragédia történik, vagy őt nem fogják hazavinni a nap végén.
Jellemzően a kisebb gyermekeknél, az óvoda és az általános iskola első éveiben fordul elő leggyakrabban, de bizonyos életesemények újra aktiválhatják. Egy költözés, a szülők válása vagy egy közeli hozzátartozó betegsége felerősítheti a kapaszkodási vágyat. Ilyenkor a gyermek nem az iskolát utálja, hanem azt a távolságot viseli nehezen, ami közte és az elsődleges gondozója között feszül.
A tünetek gyakran már este elkezdődnek, amikor a gyermek ráébred, hogy az alvás az utolsó lépcsőfok az elválás előtt. Az elalvási nehézségek, a rémálmok és az éjszakai átjárkálás a szülői ágyba mind-mind ennek a belső bizonytalanságnak a jelei. Reggel pedig a fizikai közelség fenntartása érdekében a gyermek képes szinte „rácsimpaszkodni” a szülőre, sírva kérlelni, hogy maradhasson otthon.
Az iskolaundor mint környezeti válaszreakció
Ezzel szemben az iskolaundor, vagy szaknyelven iskolafóbia, közvetlenül az iskolai közeghez kapcsolódik. Itt nem az elválás okozza a primer fájdalmat, hanem az a közeg, ahol a gyermeknek a napja nagy részét töltenie kellene. A félelem tárgya konkrét: lehet egy szigorú tanár, a társak zaklatása, a túl magas elvárások vagy a kudarctól való rettegés.
Az iskolaundorban szenvedő gyermek otthon, a biztonságos falak között teljesen jól érzi magát, amíg nem kerül szóba a másnap. Amint azonban megemlítjük a házi feladatot vagy az iskolatáskát, a hangulata azonnal megváltozik. A szorongás fókusza itt kívülről befelé hat: a külvilág fenyegetései ellen próbál védekezni azzal, hogy elkerüli az adott helyszínt.
Gyakran előfordul, hogy a gyermek maga sem tudja pontosan megfogalmazni, mi a baj, csak annyit érez, hogy „rossz ott lenni”. Ez a megfogalmazhatatlan rossz érzés azonban nagyon is valóságos testi tüneteket produkál. Az iskolai stressz hatására a szervezet készenléti állapotba kerül, ami hosszú távon kimeríti a gyermek energiatartalékait és rontja a koncentrációs képességét is.
Az iskolaundor nem lustaság, hanem egy érzelmi gát, amely megakadályozza a gyermeket abban, hogy képességei szerint teljesítsen.
A leggyakoribb fizikai tünetek összehasonlítása
A testünk gyakran hamarabb jelez, mint ahogy a tudatunk képes lenne feldolgozni az érzelmi traumákat. Mindkét állapotra jellemzőek a pszichoszomatikus tünetek, amelyek valódi fájdalommal járnak, még ha szervi okot az orvosi vizsgálatok nem is mutatnak ki. Fontos tudni, hogy a gyermek nem szimulál; számára az a hasfájás vagy hányinger abban a pillanatban teljesen valóságos.
| Jellemző | Szeparációs szorongás | Iskolaundor (Iskolafóbia) |
|---|---|---|
| Elsődleges félelem | A szülőtől való elszakadás, elvesztés. | Az iskolai környezet, elvárások, társak. |
| Reggeli tünetek | Erős kapaszkodás, sírás az ajtóban. | Megmagyarázhatatlan rosszullét, „betegség”. |
| Hétvégi állapot | Általában tünetmentes, nyugodt. | Vasárnap este kezdődő feszültség. |
| Alvásminőség | Rémálmok az elszakadásról, éjszakai ébredés. | Nehéz elalvás a holnapi stressz miatt. |
| Szociális viselkedés | Csak a szülő jelenlétében érzi jól magát. | Iskolán kívül szívesen barátkozik. |
A táblázatból jól látszik, hogy bár a megjelenési formák hasonlóak, a gyökerek máshol keresendők. Az emésztőrendszeri panaszok, mint a görcsök vagy a hasmenés, mindkét esetben előfordulhatnak, mivel a bélrendszer rendkívül érzékenyen reagál a szorongásra. Szintén gyakori a fejfájás, a szapora szívdobogás és a nehézlégzés, ami már a pánikroham előszobája is lehet.
A szeparációs szorongás mélyebb összefüggései
A kötődési elméletek szerint a gyermek számára a szülő a „biztonságos bázis”. Ha ez a bázis valamilyen okból bizonytalanná válik, a gyermek nem meri elhagyni azt, mert fél, hogy nem talál vissza, vagy a bázis megszűnik létezni. Ez a biztonságérzet iránti vágy ösztönös és elemi erejű. Sokszor a szülő saját szorongása is átragad a gyermekre: ha az anya vagy apa nehezen engedi el a gyermeket, a kicsi megérzi ezt a bizonytalanságot, és „kötelességének” érzi, hogy maradjon.
Érdemes górcső alá venni a családi dinamikát is. Előfordulhat, hogy a gyermek tudat alatt úgy érzi, a szüleinek szüksége van rá. Például egy depressziós vagy magányos szülő mellett a gyermek „társként” funkcionálhat, és a szeparáció során bűntudatot érez, amiért magára hagyja az ápolásra vagy támogatásra szoruló felnőttet. Ez a szerepcsere súlyos terhet ró a fejlődő lélekre.
A szeparációs félelem leküzdése nem egyik napról a másikra történik. Fokozatosságra és rengeteg türelemre van szükség. A búcsú rituálék kialakítása, a kiszámítható napirend és az ígéretek pontos betartása mind segítenek abban, hogy a gyermek újra bízni kezdjen a világ kiszámíthatóságában. Ha tudja, hogy a szülő mindig ott lesz érte, amikor ígérte, a belső biztonsági rendszere fokozatosan megnyugszik.
Az iskolaundor kiváltó okai és jelei
Amikor az iskola válik a szorongás forrásává, a probléma gyakran a teljesítménykényszerben vagy a szociális kudarcokban gyökerezik. A modern oktatási rendszer sokszor nem veszi figyelembe az egyéni fejlődési ütemet, és a gyermek úgy érezheti, képtelen megfelelni a támasztott követelményeknek. A kudarctól való félelem megbéníthatja a tanulási folyamatot, ami egy öngerjesztő folyamattá válik: a gyerek nem akar menni, lemarad, emiatt még több kudarccal szembesül, és még inkább kerülni akarja az iskolát.
Nem mehetünk el szó nélkül a kortárs bántalmazás, a bullying jelensége mellett sem. Sok esetben az iskolaundor mögött szisztematikus csúfolódás vagy kirekesztés áll. A gyermek szégyelli a helyzetet, ezért nem beszél róla, de a teste jelez: a reggeli hányinger vagy a némaságig fajuló szorongás egyértelmű stop-tábla. Ha a gyermek korábban szeretett iskolába járni, és hirtelen megváltozik a hozzáállása, mindig gyanakodnunk kell valamilyen külső tényezőre.
Egy másik fontos szempont a pedagógussal való kapcsolat. Egyetlen rosszul megválasztott megjegyzés vagy egy igazságtalannak megélt büntetés mély nyomokat hagyhat. A gyermekek számára a tanító néni vagy bácsi egyfajta pót-szülői figura, és ha ebben a kapcsolatban csorba esik, az érzelmi biztonság alapjai rendülnek meg az iskolai falakon belül. Az iskolaundor tehát nem dac, hanem egy védekezési mechanizmus a sérülések elkerülése érdekében.
Hogyan kommunikáljunk a szorongó gyermekkel
A legrosszabb, amit tehetünk, ha bagatellizáljuk a problémát vagy erővel próbáljuk megoldani a helyzetet. A „nem fájhat ennyire a hasad” vagy a „most már elég a hisztiből” típusú mondatok csak mélyítik a szakadékot. Ehelyett a validálás az, amire a gyermeknek szüksége van. Ismerjük el az érzéseit, mondjuk ki hangosan: „Látom, hogy most nagyon félsz, és megértem, hogy nehéz neked elindulni.”
Az értő figyelem során próbáljuk meg kideríteni a szorongás forrását, de ne faggassuk direkt kérdésekkel. A gyerekek gyakran játék közben vagy meseolvasás után nyílnak meg. Használjunk kivetítős technikákat, kérdezzük meg, hogy a kedvenc plüsse szerint mi történik az iskolában, vagy rajzoljuk le együtt a „félelem-manót”. A vizualizáció segít tárgyiasítani a szorongást, ami így már kevésbé tűnik legyőzhetetlennek.
Fontos, hogy mi magunk is maradjunk nyugodtak. Ha a szülő is kapkod, ideges és feszült, az csak olaj a tűzre. A gyermek olyan, mint egy érzelmi szeizmográf: minden apró rezdülést érzékel. A nyugodt, határozott fellépés azt az üzenetet közvetíti, hogy a helyzet kontroll alatt van, és a gyermek biztonságban van akkor is, ha éppen nem érzi úgy. Az őszinteség szintén kulcsfontosságú: pontosan mondjuk el, mi fog történni a nap folyamán, és mikor találkozunk újra.
A gyermek bizalmát nem a problémák elkerülésével, hanem azok közös, megértő feldolgozásával nyerhetjük el.
Gyakorlati tippek a reggeli feszültség oldására
A rutin a gyermek legjobb barátja a bizonytalanság idején. Ha a reggelek kiszámíthatóak, az csökkenti az agy stresszválaszát. Érdemes mindent, amit csak lehet, már előző este előkészíteni: a ruhákat, a táskát, még az uzsonnás dobozt is. Ezzel elkerülhető a reggeli kapkodás, ami a szorongás egyik legfőbb katalizátora lehet. Hagyjunk elég időt az ébredésre és a közös reggelire, ne az utolsó pillanatban rángassuk ki az ágyból a kicsit.
Vezessünk be „búcsú-rituálékat”. Ez lehet egy különleges kézfogás, egy láthatatlan „puszi-zseb”, amibe a gyermek elrakhatja a szülői szeretetet, vagy egy kis kabala, ami emlékezteti őt az otthoni biztonságra. Ezek az apró gesztusok érzelmi hidat képeznek a szülő és a gyermek között, segítve az átmenetet az otthon és az iskola világa között.
Érdemes átgondolni az alvási szokásokat is. A pihentető alvás hiánya jelentősen csökkenti a stressztűrő képességet. Ha a gyermek éjszaka nem tudja megfelelően feldolgozni a nap eseményeit, reggel sokkal sérülékenyebb lesz. A digitális eszközök kerülése az elalvás előtti órában, a nyugodt esti beszélgetések és a stabil fektetési idő mind-mind hozzájárulnak az idegrendszer stabilitásához.
A pedagógus és a szülő együttműködése
Nem lehet eléggé hangsúlyozni az iskola szerepét a folyamatban. Ha gyanítjuk, hogy iskolaundorról van szó, az első utunknak a tanítóhoz kell vezetnie. Ne vádaskodva érkezzünk, hanem partnerként. Mondjuk el a tapasztalatainkat, a reggeli nehézségeket és a gyermek panaszait. Egy jó pedagógus képes megfigyelni a gyermeket a közösségben, és olyan információkkal szolgálhat, amiket otthon soha nem tudnánk meg.
Kérjük meg a tanárt, hogy adjon a gyermeknek apró, felelősségteljes feladatokat az iskolában. Ha a gyerek érzi, hogy szükség van rá, és ő is fontos része a közösségnek, az növeli az önbizalmát és csökkenti az ellenállást az iskolával szemben. Lehet ő a „táblatörlő” vagy a „füzetosztó” – a lényeg az elismerés és a pozitív visszacsatolás.
Fontos, hogy az iskola is rugalmas legyen. Néha segít, ha a gyermek az első órákban egy csendesebb helyen tartózkodhat, vagy ha van egy megbízható felnőtt, akihez bármikor odafordulhat, ha elönti a szorongás. Az egyéni bánásmód nem kivételezés, hanem a mentális egészség megőrzésének egyik eszköze ebben a kritikus időszakban.
Mikor van szükség szakember bevonására
Vannak helyzetek, amikor a szülői szeretet és a tanári odafigyelés már nem elegendő. Ha a tünetek hetek óta fennállnak, és jelentősen rontják a gyermek életminőségét, ne habozzunk pszichológushoz fordulni. A kezeletlen gyermekkori szorongás később súlyosabb mentális problémákhoz, például depresszióhoz vagy pánikbetegséghez vezethet.
Figyelmeztető jel lehet, ha a gyermek teljesen elszigetelődik a barátaitól, ha drasztikusan megváltoznak az evési szokásai, vagy ha agresszívvé válik a tehetetlenség miatt. A szakember segít feltárni a mélyben meghúzódó okokat, és olyan megküzdési stratégiákat tanít a gyermeknek (és a szülőnek), amelyek hosszú távon stabilizálják az állapotot. A kognitív viselkedésterápia vagy a játékterápia rendkívül hatékony módszerek ebben az életkorban.
Ne tekintsük kudarcnak, ha külső segítséget kérünk. Ellenkezőleg: ez a felelős szülői magatartás jele. A pszichológus nem „megjavítja” a gyereket, hanem eszközöket ad a kezébe, hogy képessé váljon kezelni a belső feszültségeit. A korai intervenció kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gyermek egészséges felnőtté válhasson, aki nem menekül a kihívások elől, hanem szembenéz velük.
A szülő öngondoskodásának szerepe
Gyakran elfelejtjük, hogy egy szorongó gyermek támogatása hatalmas energiákat emészt fel. A szülőnek is szüksége van támogatásra, hogy ne égjen ki a folyamatos készenlétben. Ha mi magunk is feszültek, fáradtak és türelmetlenek vagyunk, nem tudunk hatékony támaszt nyújtani. Érdemes beszélni a partnerünkkel, barátokkal vagy akár egy saját terapeutával is a bennünk zajló folyamatokról.
A bűntudat a szülő legnagyobb ellensége. Ne hibáztassuk magunkat a gyermek szorongása miatt! A genetika, a környezeti hatások és az egyéni érzékenység együttesen alakítják a gyermek lelkivilágát. A mi feladatunk nem a tökéletesség, hanem a jelenlét és az elfogadás. Ha a gyermek látja, hogy mi is tudunk hibázni és a nehézségekkel megküzdeni, az számára is példát mutat.
Találjunk olyan hobbikat vagy tevékenységeket, amelyek feltöltenek minket. Egy rövid séta, egy jó könyv vagy egy forró fürdő segíthet abban, hogy visszanyerjük az érzelmi egyensúlyunkat. Csak egy érzelmileg stabil szülő tudja a szorongó gyermeket a biztonság felé vezetni. Ne feledjük: az oxigénmaszkot is először magunkra kell feltenni, hogy utána segíthessünk másokon.
Hosszú távú kilátások és fejlődési lehetőségek
Bár a jelen pillanatban reménytelennek tűnhet a helyzet, a jó hír az, hogy ezek az állapotok megfelelő kezeléssel és odafigyeléssel kiválóan gyógyíthatók. A szorongással való megküzdés során a gyermek olyan érzelmi intelligenciára és rezilienciára tehet szert, ami egész életében a javára válik. Megtanulja felismerni a saját határait, kifejezni az érzéseit és segítséget kérni, ha szüksége van rá.
Sokszor ez az időszak egyfajta „beavatás” is a család számára. Kiderülhetnek olyan rejtett dinamikák vagy kommunikációs gátak, amelyek eddig a felszín alatt maradtak. A nehézségek feldolgozása során a családi kötelékek megerősödhetnek, és a szülő-gyermek kapcsolat mélyebb, bizalmasabb szintre léphet. Minden válság egyben lehetőség is a fejlődésre.
Tekintsünk úgy erre a folyamatra, mint egy közös utazásra. Lesznek jobb és rosszabb napok, visszaesések és nagy előrelépések. A legfontosabb a kitartás és a hit abban, hogy a gyermek képes lesz leküzdeni a félelmeit. A mi feltétlen szeretetünk és támogatásunk az a biztonsági háló, amely megtartja őt, amíg meg nem tanulja újra a saját szárnyait használni.
Különbségek az óvodai és iskolai átmenet során
Az óvodakezdés és az iskolakezdés két teljesen eltérő fejlődési szakasz, bár mindkettő kiválthatja a szorongást. Az óvodában a szeparáció a domináns téma, hiszen a gyermek ekkor szakad el először hosszabb időre az otthoni környezettől. Itt a játékos formában történő leválás és a fokozatos beszoktatás a legfontosabb. Az óvodai szorongás gyakran fizikai érintéssel, öleléssel és a dajka néni szeretetével orvosolható.
Az iskola azonban már az elvárásokról is szól. Itt már nem elég „el lenni”, itt teljesíteni is kell. Ezért az iskolai szorongás gyakran kiegészül az értékeléstől való félelemmel. A gyermek már nem csak a szülőt hiányolja, hanem attól is tart, hogy nem lesz elég jó a tanárok vagy a társai szemében. Ezért fontos, hogy az iskolás korú gyermeknél ne csak a szeparációra, hanem a kompetencia-érzés növelésére is fókuszáljunk.
Az átmeneti időszakban segíthet, ha fenntartjuk a kapcsolatot az óvodai barátokkal, vagy ha az iskola utáni időszakot tudatosan a játéknak és a lazításnak szenteljük. Ne várjuk el a gyermektől, hogy azonnal „nagyfiú” vagy „nagylány” legyen. Engedjük meg neki, hogy otthon még kisgyerek maradhasson, aki igényli a babusgatást és a gondoskodást, még ha napközben komoly iskolai feladatokat is old meg.
A digitális világ hatása a gyermeki szorongásra
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a technológia szerepét sem. A közösségi média és az online játékok világa újabb szorongási faktorokat vihet be a gyermek életébe. Az iskolai zaklatás már nem ér véget a tanítás után, hanem bekúszik a gyerekszobába is az üzeneteken keresztül. Ez a cyberbullying még veszélyesebb lehet, mert a szülő számára gyakran láthatatlan marad.
Emellett a képernyő előtt töltött túl sok idő rontja az alvásminőséget és fokozza az idegrendszeri irritabilitást. A virtuális világban tapasztalt ingeráradat mellett a valóság és az iskola sokszor unalmasnak vagy éppen túl nehéznek tűnik. A digitális detox, a tudatos médiahasználat és az offline közösségi élmények erősítése alapvető fontosságú a mentális egyensúly megtartásához.
Bátorítsuk a gyermeket a valódi interakciókra. A sport, a művészetek vagy bármilyen hobbi, ami fizikai aktivitással vagy kézzelfogható alkotással jár, segít „leföldelni” a szorongást. Amikor a gyermek a testével is tapasztalja a hatékonyságát, az közvetlenül építi az önbecsülését, ami a legjobb ellenszere mind a szeparációs félelemnek, mind az iskolaundornak.
Gyakran Ismételt Kérdések a gyermekkori szorongásról
Hogyan tudom eldönteni, hogy a gyerekem tényleg beteg, vagy csak szorong? 🤒
A szorongás okozta fizikai tünetek (hasfájás, hányinger) valódiak, de jellemzően csak iskolaidőben jelentkeznek. Ha hétvégén vagy a tanítási idő után a tünetek azonnal megszűnnek, és a gyermek étvágya, kedve visszatér, nagy valószínűséggel érzelmi okok állnak a háttérben. Érdemes azonban egy orvosi rutinvizsgálattal kizárni a szervi elváltozásokat a biztonság kedvéért.
Baj-e, ha néha engedem, hogy otthon maradjon, ha nagyon sír? 🏠
Rövid távon megkönnyebbülést hoz, de hosszú távon erősítheti a szorongást, mert azt az üzenetet közvetíti, hogy az iskola valóban veszélyes hely, amit el kell kerülni. Ehelyett próbáljunk meg köztes megoldást találni: például ígérjük meg, hogy ma korábban megyünk érte, vagy vigyen magával egy emlékeztetőt az otthoni biztonságról.
Mennyi ideig tart, amíg a szeparációs szorongás elmúlik? ⏳
Ez minden gyermeknél egyéni, de általában néhány hét tudatos odafigyeléssel és türelemmel jelentős javulás érhető el. Ha a tünetek több hónapig fennállnak és az élet minden területére kihatnak, érdemes szakember segítségét kérni. A következetesség és a kiszámíthatóság a két legfontosabb tényező a folyamat felgyorsításában.
Lehet az iskolaundor jele a tanulmányi eredmény hirtelen romlása? 📉
Igen, sőt, ez az egyik leggyakoribb jelzés. Ha a gyermek agya a túléléssel és a szorongással van elfoglalva, nem marad kapacitása a kognitív folyamatokra és a tanulásra. Ilyenkor a rossz jegy nem a képességek hiányát, hanem az érzelmi blokkoltságot mutatja, amit büntetés helyett megértéssel kell kezelni.
Hogyan beszéljek a pedagógussal, ha félek, hogy a gyerekemet bántják? 🗣️
Kérjünk egy privát időpontot, és tényekre alapozva mondjuk el a gyanúnkat. Használjunk „én-közléseket”: „Azt tapasztalom otthon, hogy a gyermekem feszült lesz, ha az egyik osztálytársa neve szóba kerül.” Ne támadjunk, hanem kérjük a tanár segítségét a helyzet megfigyelésében és megoldásában, hiszen ő látja a gyerekek közötti dinamikát napközben.
Okozhatja a szülői stressz a gyermek szorongását? 🧘
A gyerekek rendkívül érzékenyek a szüleik érzelmi állapotára. Ha mi magunk is szorongunk az elválástól, vagy túl sokat aggódunk a gyerekünk teljesítménye miatt, ő ezt átveszi. A saját lelki egyensúlyunkon való munka az egyik legjobb befektetés a gyermekünk mentális egészségébe; ha mi nyugodtak vagyunk, ő is nagyobb biztonságban érzi magát.
Milyen vitaminok vagy étrend-kiegészítők segíthetnek a stressz kezelésében? 🍎
A magnézium és a B-vitamin komplex támogatja az idegrendszer működését, de ezek nem helyettesítik az érzelmi támogatást. Mielőtt bármilyen készítményt adnánk a gyermeknek, mindenképpen konzultáljunk a gyermekorvossal. A kiegyensúlyozott táplálkozás és a sok szabadban töltött mozgás azonban természetes módon is segít a stresszhormonok lebontásában.
Leave a Comment