A legtöbb szülő számára a cumitól való megválás egyfajta mérföldkő, amely egyszerre tölti el őket büszkeséggel és némi aggodalommal. Ez az apró, szilikonból vagy latexből készült tárgy ugyanis sokkal több egy egyszerű eszköznél: a biztonság, a megnyugvás és az édes álmok záloga a kisgyermekek számára. Amikor elérkezik az idő, hogy végleg elköszönjünk tőle, szükségünk van egy kis varázslatra, amely segít átlendülni a nehézségeken. A cumitündér meséje éppen ezt a mágikus hidat képezi a babakor és a kisgyermekkor között, lehetővé téve, hogy a folyamat ne veszteségként, hanem egy izgalmas kalandként és fejlődési lépcsőfokként rögzüljön a kicsik emlékezetében.
A szopási reflex és a megnyugvás pszichológiája
A csecsemők életében a szopási reflex az egyik legerősebb és legalapvetőbb ösztön, amely már az anyaméhben, a terhesség korai szakaszaiban megjelenik. Ez a mozdulatsor nem csupán a táplálkozáshoz elengedhetetlen, hanem egyfajta öngyógyító és feszültségoldó mechanizmusként is funkcionál. Amikor a baba cumizik, a szervezete endorfint szabadít fel, ami segít neki ellazulni, elaludni és feldolgozni a nap során ért ingereket. Éppen ezért nem szabad alábecsülni azt az érzelmi kötődést, amely a gyermek és a cumija között kialakul az első években.
A szülők gyakran szembesülnek azzal a dilemmával, hogy meddig engedjék ezt a fajta megnyugtatást. A szakemberek véleménye megoszlik, de a legtöbb gyermekorvos és fogszabályozó szakorvos egyetért abban, hogy a második és harmadik életév között érdemes megkezdeni a fokozatos leszoktatást. Ebben az életkorban a gyermek már eléggé értett ahhoz, hogy felfogja a meséket, megértse az ok-okozati összefüggéseket, és érzelmileg is képessé váljon az elengedésre, ha azt megfelelően tálaljuk számára.
A pszichológiai háttér megértése segít a szülőknek abban, hogy türelemmel és empátiával forduljanak a gyermek felé. A cumi elhagyása nem csupán egy szokás megváltoztatása, hanem egyfajta gyászfolyamat is a kicsi számára. Egy olyan tárgytól válik meg, amely a legnehezebb pillanataiban – betegség idején, fáradtságkor vagy ijedtség esetén – mindig a rendelkezésére állt. Itt lép be a képbe a cumitündér figurája, aki a hiányt értékkel, a szomorúságot pedig várakozással és büszkeséggel váltja fel.
A cumitündér nem csupán egy kitalált lény, hanem a szülő és a gyermek közötti bizalom és közös fejlődés szimbóluma, amely segít átlépni a babakor küszöbén.
Mikor érkezik el az ideális pillanat a búcsúra?
Az időzítés az egyik legmeghatározóbb tényező a sikeres leszoktatásban. Érdemes figyelemmel kísérni a gyermek fejlődését, és olyan időszakot választani, amikor az életében éppen nincsenek nagyobb változások vagy stresszforrások. Egy költözés, a kistestvér érkezése, az óvoda megkezdése vagy egy elhúzódó betegség nem a legmegfelelőbb alkalom a cumitündér meghívására. Ilyenkor a gyermeknek fokozott szüksége van a megszokott biztonsági kapaszkodókra, és a cumi elvétele csak felesleges feszültséget szülne.
A legtöbb kisgyermek kétéves kora körül kezd el érdeklődni a tündérmesék és a varázslatos történetek iránt. Ez az az aranykor, amikor a fantáziavilág és a valóság határa még elmosódik, így a cumitündér érkezése teljesen természetes eseménynek tűnik számukra. Ha azt látjuk, hogy a gyermek már képes nappal cumi nélkül játszani, és csak az alváshoz igényli azt, az egyértelmű jel, hogy érett a következő lépésre. A kommunikációs készségek fejlődése is segít, hiszen elmagyarázhatjuk neki, mi fog történni, és ő is ki tudja fejezni az érzéseit.
A szakmai ajánlások szerint a fogazat és az állkapocs fejlődése szempontjából a harmadik születésnap egyfajta választóvonal. Ekkorra a legtöbb tejfog kibújik, és a tartós cumihasználat már maradandó elváltozásokat okozhat a harapásban vagy a beszédfejlődésben. A cumitündér bevezetése előtt érdemes egy-két héttel már sokat beszélni róla, nézegetni mesekönyveket a témában, és hagyni, hogy a gondolat megérjen a gyermek fejében. A hirtelen elvétel helyett a mentális felkészítés a tartós siker titka.
Ki is valójában a cumitündér?
A cumitündér alakja a népi hiedelemvilágból és a modern gyermekpszichológiából gyúrt karakter, aki hasonlóan a fogtündérhez, egyfajta „cserekereskedelmet” folytat a gyerekekkel. A történet szerint a tündér birodalmában nagy szükség van a használt cumikra, mert azokat varázslatos módon újrahasznosítják: vagy a kisbabáknak viszik el, akiknek még nagy szükségük van rá, vagy csillagokat, virágokat kovácsolnak belőlük. Ez a magyarázat segít a gyermeknek abban, hogy ne kidobott tárgyként, hanem egy nemes cél érdekében felajánlott adományként tekintsen a kedvencére.
A tündér karaktere szülőnként és családonként változhat. Van, ahol egy apró, szárnyas lényként képzelik el, aki éjszaka érkezik, máshol pedig egy kedves erdei lényként, aki a természetben gyűjti össze a gyerekek kincseit. A lényeg az, hogy a tündér pozitív, támogató és jutalmazó figura legyen. Ő az, aki elismeri a gyermek érettségét és „nagyságát”. Azzal, hogy a tündér elviszi a cumit, mintegy hivatalossá teszi, hogy az illető már nem kisbaba, hanem egy ügyes nagyfiú vagy nagylány.
A tündér mítosza lehetőséget ad a szülőnek, hogy ne ő legyen a „rosszfiú”, aki elveszi a vigaszt nyújtó eszközt. A felelősség és a döntés – egy bizonyos szinten – a gyermek kezébe kerül. Mi csak segítjük őt abban, hogy felkészüljön a tündér látogatására. Ez a megközelítés csökkenti a szülő és gyermek közötti konfliktusokat, hiszen egy külső, varázslatos szereplőre terelődik a figyelem, akinek a látogatása izgalommal és várakozással tölti el a családot.
A felkészülés folyamata és a varázslat megteremtése
A sikeres akció alapja az alapos előkészítés. Nem tanácsos egyik napról a másikra bejelenteni, hogy ma este jön a tündér. Ehelyett építsünk fel egy rituálét, amely során a gyermek fokozatosan megbarátkozik az elválás gondolatával. Kezdjük azzal, hogy elmeséljük a tündér történetét. Beszéljünk arról, hol lakik, hogyan néz ki, és miért van szüksége a cumikra. Kérdezzük meg a gyermeket, szerinte melyik cumiját adná oda legszívesebben a kistündéreknek.
Készíthetünk egy naptárat is, ahol visszaszámoljuk a napokat a nagy eseményig. Ez segít a gyermeknek az időérzék kialakításában és a mentális felkészülésben. Fontos, hogy a gyermek aktív részese legyen a folyamatnak. Például díszíthetünk együtt egy kis dobozt vagy borítékot, amibe majd a cumik kerülnek. Ez a kreatív tevékenység eltereli a figyelmet a veszteségről, és az alkotás örömére fókuszál. A közös készülődés során megerősítjük a gyermekben azt az érzést, hogy ő már elég nagy és ügyes ehhez a feladathoz.
Érdemes tisztázni a „szabályokat” is: hova kell tenni a cumit? Mikor érkezik a tündér? Mit hoz cserébe? A várakozás fokozása érdekében mesélhetünk olyan barátokról vagy ismerősökről is, akiknél már járt a tündér. A kortárs példa mindig rendkívül motiváló erejű a kicsik számára. Ha látják, hogy a játszótéri barátjuk is túlesett ezen, és most egy szuper új játékkal játszik, sokkal könnyebben szánják el magukat a lépésre.
| Szempont | Gyermek számára | Szülő számára |
|---|---|---|
| Érzelmi hatás | Veszteség helyett büszkeség és sikerélmény. | Kevesebb konfliktus és bűntudat az elvétel miatt. |
| Fejlődés | Az önállóság és a „nagylányság/nagyfiúság” tudata. | Lehetőség a gyermek érettségének dicséretére. |
| Motiváció | Kézzelfogható jutalom és elismerés a tündértől. | Strukturált, jól követhető módszer. |
A búcsú estéje és a rituálé végrehajtása
Amikor elérkezik a megbeszélt este, teremtsünk nyugodt, meghitt légkört. Ne kapkodjunk, és ne tegyük feszültté a helyzetet. A gyermekkel közösen szedjük össze az összes lakásban található cumit. Ez egy kritikus pont, hiszen gyakran maradnak eldugott példányok a kanapé alatt vagy a táskák mélyén. A tündérnek minden cumit oda kell adni, hogy a varázslat teljes legyen. Ha a gyermek látja, hogy ő maga teszi bele a dobozba az utolsó darabot is, az segít a lezárásban.
Helyezzük el a dobozt egy megbeszélt helyre: az ablakpárkányra, a bejárati ajtó elé vagy a párna alá. Sokan szeretik az ablakot választani, mert így a gyermek elképzelheti, ahogy a tündér berepül az éjszaka leple alatt. Lefekvéskor maradjunk a gyermekkel kicsit tovább, mint szoktunk. Olvassunk mesét, énekeljünk, és dicsérjük meg a bátorságáért. Természetes, ha ilyenkor még egy kicsit pityereg vagy bizonytalankodik – ilyenkor ne vonjuk vissza az ígéretet, hanem öleljük meg szorosan, és emlékeztessük a reggeli meglepetésre.
Érdemes egy kis levelet is írni a tündérnek a gyermek nevében, vagy rajzolni neki valamit. Ez még személyesebbé teszi a rituálét. Miután a gyermek elaludt, a „tündérnek” el kell végeznie a dolgát: a cumik eltűnnek, és a helyükre kerül a várva várt ajándék. Fontos, hogy a cumikat azonnal tüntessük el a házból, vagy rejtsük el nagyon alaposan, mert ha a gyermek másnap rátalál a „szemétben”, a varázs örökre megtörik, és a bizalom is sérülhet.
A reggeli ébredés a folyamat legizgalmasabb része. Engedjük, hogy a gyermek fedezze fel a tündér nyomait! Az ajándék mellett egy apró levél a tündértől – amelyben leírja, mennyire büszke az illetőre – hatalmas önbizalomlöketet adhat. Ez a visszaigazolás megerősíti a gyermekben, hogy jól döntött, és képes volt legyőzni a saját félelmeit vagy ragaszkodását.
Az ajándék kiválasztása: mit hozzon a tündér?
A jutalom kérdése kényes egyensúlyt igényel. Az ajándék ne legyen se túl kicsi, se irreálisan nagy. A cél az, hogy a gyermek számára valódi értéket képviseljen, és képes legyen betölteni azt az űrt, amit a cumi hagyott maga után. Kiváló választás lehet egy puha, ölelnivaló plüssállat, amely „helyettesítheti” a cumit az éjszakai alvás során. Sokszor a gyerekek ezt a plüsst nevezik ki az új biztonsági tárgyuknak, ami teljesen rendben van, hiszen egy plüss nem károsítja a fogakat.
Olyan ajándékban is gondolkodhatunk, ami a gyermek aktuális érdeklődéséhez kapcsolódik: egy régóta vágyott kisautó, egy baba kiegészítőkkel vagy egy izgalmas építőjáték. A lényeg, hogy a gyermek érezze: ez valami különleges, amit csak azért kapott, mert már „olyan nagy”. Kerüljük az édességeket, mert a jutalmazás ezen formája hosszú távon nem egészséges szokásokhoz vezethet. Inkább az élményre vagy a kreativitásra fókuszáljunk.
Egyes családoknál a tündér nem tárgyat, hanem egy különleges élményt hoz, például egy állatkerti belépőt vagy egy közös cukrászdázást. Ez is remek megoldás, de mivel a cumi hiánya leginkább az elalvásnál jelentkezik, egy fizikai tárgy, amit a gyermek magához ölelhet az ágyban, gyakran hatékonyabbnak bizonyul az első néhány kritikus éjszakán. A jutalom legyen kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a gyermek szintet lépett a fejlődésében.
Az első napok és hetek kihívásai
Bármennyire is sikeres a cumitündér látogatása, ne áltassuk magunkat: az első néhány nap valószínűleg nehéz lesz. A pszichológiai függőség és a megszokás nem múlik el egyetlen éjszaka alatt. A gyermeknek meg kell tanulnia új módszereket találni az önmegnyugtatásra és az elalvásra. Szülőként ilyenkor a legfontosabb feladatunk az állandóság és az érzelmi biztonság nyújtása. Legyünk felkészülve arra, hogy az altatás hosszabb ideig tarthat, és a gyermek éjszaka többször felsírhat.
Ha a gyermek kéri a cumit, ne kezdjünk el vitatkozni vele, és ne szidjuk meg. Emlékeztessük kedvesen, hogy mi történt: „Emlékszel, a tündér elvitte a cumikat a kiscicáknak, és cserébe hozta neked ezt a csodás mackót. Most ő vigyáz rád!” Fontos a következetesség. Ha egyszer odaadtuk a cumit a tündérnek, nincs visszaút. Ha a gyermek azt látja, hogy a sírás hatására előkerül egy „tartalék” cumi, az egész módszer hitelét veszti, és a következő próbálkozás sokkal nehezebb lesz.
Alkalmazzunk alternatív megnyugtató technikákat. A hát simogatása, a halk dúdolás, vagy egy plusz esti mese segíthet az átmenetben. Néha a gyerekeknek csak arra van szükségük, hogy kibeszélhessék magukból a hiányérzetet. Engedjük meg neki, hogy azt mondja: „Hiányzik a cumim”, és válaszoljuk azt: „Tudom, kicsim, nekem is hiányozna, de nagyon büszke vagyok rád, amiért ilyen ügyes vagy nélküle.” Az érzelmek validálása csökkenti a gyermek belső feszültségét.
A következetesség nem szigort jelent, hanem biztonságot: a gyermek számára megnyugtató, ha a szülő határozottan és szeretettel tartja magát a közösen megbeszélt keretekhez.
Egészségügyi szempontok: miért fontos a leszokás?
Bár a cumitündér egy kedves mese, a hátterében komoly egészségügyi megfontolások állnak. A hosszú ideig tartó cumizás deformálhatja a fejlődésben lévő állkapcsot és a fogínyt. Kialakulhat az úgynevezett „nyitott harapás”, amikor az alsó és felső metszőfogak nem érnek össze, ami később csak hosszas és költséges fogszabályozó kezeléssel hozható helyre. Emellett a cumi állandó jelenléte a szájban befolyásolhatja a nyelv helyes pozícióját is.
A beszédfejlődés szempontjából is kritikus a kérdés. Ha a gyermek szinte egész nap cumival a szájában van, kevesebbet kísérletezik a hangokkal, és a beszéde elmosódottabbá, pöszévé válhat. A nyelv izomzata nem fejlődik megfelelően, ami artikulációs zavarokhoz vezethet. A cumitündér tehát nemcsak egy játék, hanem egy fontos preventív lépés a gyermek egészséges fejlődése érdekében.
Egy másik gyakori probléma a középfülgyulladásra való hajlam fokozódása. A tanulmányok kimutatták, hogy a gyakori cumizás során keletkező nyomásváltozás a szájüregben elősegítheti a baktériumok bejutását a fülkürtbe. Ezt a tényt is érdemes szem előtt tartani, amikor a leszoktatás mellett döntünk. Az egészségügyi előnyök listája hosszú, és bár a gyermek ezt még nem érti, szülőként tudjuk, hogy hosszú távú jólétét szolgáljuk.
Alternatívák és variációk a cumitündérre
Minden gyermek más, és nem mindenki reagál egyformán a tündérmesére. Vannak gyerekek, akik számára a tündér túlságosan elvont fogalom. Ilyenkor érdemes más, kézzelfoghatóbb módszereket keresni, amelyek hasonló elven alapulnak. Ilyen például a „cumifa” koncepciója. Sok városban léteznek már kijelölt fák a parkokban, ahová a gyerekek ünnepélyes keretek között felakaszthatják a cumijaikat egy szép szalaggal. Ez egy közösségi élmény, ahol látják, hogy más gyerekek is ezt teszik.
Egy másik lehetőség a „cumi-adományozás”. Ha van a családban vagy a baráti körben egészen kicsi baba, elmesélhetjük, hogy neki most sokkal nagyobb szüksége van a cumira, és megkérdezhetjük a gyermeket, odaadná-e neki. Fontos, hogy ez ne legyen kényszer, és ne érezze úgy a gyermek, hogy a kistestvér „ellopja” a kincsét. Ha ő maga adja oda ajándékként, az a gondoskodás és a nagylelkűség érzését erősíti benne.
Vannak gyerekek, akiknél a fokozatosság válik be leginkább. Első lépésként a cumi csak a lakásban maradhat, aztán már csak az ágyban, végül pedig csak az éjszakai alvásnál. A cumitündér akkor jöhet el, amikor már csak ez az utolsó bástya van hátra. Ez a lassabb tempó segít az ingerküszöb fokozatos emelésében, és kevésbé drasztikus a gyermek számára.
Amikor a módszer nem működik: mit tegyünk?
Előfordulhat, hogy minden előkészület ellenére a cumitündér látogatása teljes kudarcba fullad. A gyermek vigasztalhatatlanul sír órákon át, nem tud aludni, és szemmel láthatóan még nem áll készen az elengedésre. Ilyenkor fontos, hogy ne éljük meg kudarcként a helyzetet. A szülői intuícióra hagyatkozva döntsünk: ha látjuk, hogy a gyermeket túlságosan megviseli a folyamat, nem bűn egy lépést hátralépni.
Azonban a visszakozásnak is megvannak a szabályai. Ne csak simán adjuk vissza a cumit, mert azzal azt tanítjuk, hogy a sírás felülírja a megállapodásokat. Találjunk ki egy mesés indokot: „A tündér látta, hogy még szükséged van egy kis időre, ezért visszahozta a cumit, de majd később, ha már erősebbnek érzed magad, újra eljön.” Ezután várjunk néhány hetet vagy hónapot, és próbálkozzunk újra egy másik megközelítéssel.
Néha a háttérben valamilyen rejtett szorongás áll. Érdemes átgondolni, nem történt-e valami olyan a gyermek környezetében, ami miatt fokozott biztonságigénye van. A leszoktatás sikeressége nem verseny. Az, hogy a szomszéd gyereke másfél évesen elhagyta a cumit, nem jelenti azt, hogy a miénknek is akkor kell. Minden gyermek saját tempóban fejlődik, és a legfontosabb, hogy a lelki egyensúlya ne sérüljön a folyamat során.
Tippek a sikeres „művelethez”
A tapasztalt szülők és szakértők számos apró trükköt javasolnak, amelyek gördülékenyebbé tehetik a cumitündér látogatását. Például érdemes a tündér érkezését egy hétvégére vagy szabadság idejére időzíteni, amikor nem kell korán kelni, és van türelmünk az esetleges éjszakai virrasztáshoz. Ha mi magunk is kipihentebbek vagyunk, sokkal jobban tudjuk kezelni a gyermek érzelmi hullámvasútját.
Egy másik hasznos tipp a „cumivágás” technikája, bár ez megosztja a szülőket. Egyesek szerint, ha a cumi végéből egy picit levágunk, a szívás élménye megszűnik, és a gyermek magától is kevesebb kedvvel veszi a szájába. Ezt össze lehet kötni a tündér meséjével is: „A tündér már elkezdte elvinni a cumid erejét, nézd, már nem is az igazi!” Ez segíthet a fizikai elszakadásban, mielőtt a cumi végleg eltűnne.
Soha ne használjuk a cumitündért fenyegetésként! „Ha rossz leszel, elviszi a tündér a cumidat” – ez a mondat szorongást kelt a gyermekben egy olyan figura iránt, akitől eredetileg a varázslatot és a jutalmat várná. A tündér maradjon mindig a pozitív megerősítés eszköze. A cél az, hogy a gyermek büszke legyen magára, ne pedig féljen a veszteségtől.
A szülői elszántság szerepe
Gyakran nem is a gyermeknek, hanem a szülőnek nehezebb a leszoktatás. A cumi ugyanis egyfajta „csendesítő gomb”, ami sokszor segített nekünk is túlélni a nehezebb napokat. Félünk a kialvatlanságtól, a hisztitől és attól, hogy elveszítjük ezt a könnyű eszközt. Azonban a mi magabiztosságunk a kulcs: ha a gyermek érzi rajtunk a bizonytalanságot, ő is bizonytalanná válik. Ha viszont azt látja, hogy mi természetesnek és izgalmasnak tartjuk a cumitündér érkezését, ő is könnyebben veszi az akadályt.
Készítsük fel magunkat mentálisan a nehezebb éjszakákra. Beszéljük meg a partnerünkkel a stratégiát, hogy mindketten ugyanazt kommunikáljuk a gyermek felé. A következetesség itt a legfontosabb. Ha az anya nem adja oda a cumit, de az apa enged a sírásnak, az összezavarja a kicsit. Egy közös, családi projektként tekintve a leszoktatásra, sokkal nagyobb az esély a tartós sikerre.
Ne felejtsük el megünnepelni a sikert sem! Az első cumi nélküli hét után tartsunk egy kis családi ünnepséget. Ezzel ismét megerősítjük a gyermekben, hogy valami nagy dolgot vitt véghez. Ez az önbizalom, amit ilyenkor szerez, az élet más területein is kamatozni fog: megtanulja, hogy képes változni, elengedni és fejlődni, még ha az elején nehéznek is tűnik.
A cumitündér története tehát sokkal több egy egyszerű trükknél. Ez egy érzelmi utazás, amely segít a gyermeknek a leválásban, a szülőnek pedig a gyermeke növekedésének elfogadásában. A varázslat, amit köré építünk, megszépíti az elválás pillanatát, és örök emlékké teszi ezt a fontos mérföldkövet.
Gyakran ismételt kérdések a cumitündérrel kapcsolatban
Milyen életkorban a leghatékonyabb a cumitündér módszere? 🧚♀️
A módszer leginkább a 2 és 4 év közötti korosztálynál működik a legjobban. Ebben az időszakban a gyermekek fantáziája már elég élénk ahhoz, hogy higgyenek a mesés lényekben, de még elég kicsik ahhoz, hogy a varázslat erejével motiválhatóak legyenek az elválásra.
Mit tegyek, ha a gyermekem fél a cumitündértől? 😟
Ha a gyermek szorongást mutat, ne erőltessük a figurát. Ilyenkor érdemesebb egy barátságosabb megközelítést választani, például a cumifa meglátogatását vagy a „nagyfiú/nagylány” ajándék koncepcióját tündér nélkül. A cél a pozitív megerősítés, nem a megfélemlítés.
Mennyi ideig tart általában a cumiról való teljes leszokás? ⏳
A legtöbb gyermeknél a kritikus időszak az első 3-5 nap. Ezután a hiányérzet fokozatosan csökken. Körülbelül két hét után a gyermekek többsége már eszébe sem jut a cumi, és teljesen elfogadja az új alvási rituálékat.
Lehet-e a cumitündérrel fokozatosan is leszoktatni? 📉
Igen, bár a tündér általában a „végső búcsút” jelképezi. Megtehetjük, hogy a tündér először csak a nappali cumikat viszi el, és hoz értük egy kisebb ajándékot, majd egy későbbi időpontban jön vissza az éjszakaiakért. Ez segíthet a drasztikus változás elkerülésében.
Mi van akkor, ha a gyermek megtalálja az eldugott cumikat? 🕵️♂️
Ez egy kritikus hiba, amit mindenképpen el kell kerülni. Ha mégis megtörténik, próbáljuk menteni a helyzetet azzal, hogy a tündér biztosan véletlenül hagyta itt, és gyorsan tegyük vissza a helyére (vagy tüntessük el újra). A hitelesség megőrzése érdekében a legjobb, ha a cumik azonnal a kukába (a lakáson kívülre) kerülnek.
Hogyan kezeljem a testvéreket, ha csak az egyiknek jön a tündér? 🧒👧
Magyarázzuk el a kisebbnek, hogy a tündér csak a „nagyokhoz” jön, a nagyobb gyermeknek pedig hangsúlyozzuk a kiváltságos helyzetét. Érdemes a kisebbnek is adni egy apró figyelmességet a tündértől, amiért ilyen türelmesen segít a testvérének a nehéz napokban.
Milyen legyen a tündér levele? ✉️
A levél legyen rövid, kedves és nagyon dicsérő. Tartalmazza a gyermek nevét, és emelje ki, mennyire bátor volt, amiért odaadta a cumijait. Említsük meg benne az ajándékot is, és kívánjunk neki szép álmokat az új mackójával vagy játékával.
Leave a Comment