A vasárnapi ebéd gőzölgő marhapörköltje vagy egy szaftos sertéssült látványa sokunk számára a családi fészek melegét és a tápláló gondoskodást idézi. Az utóbbi években azonban a vörös húsok megítélése sokat változott, és a kismamák, édesanyák gyakran találják magukat az egymásnak ellentmondó tudományos hírek kereszttüzében. Míg egyesek a húsmentes életmód mellett törnek lándzsát, mások a fejlődő szervezet számára elengedhetetlen tápanyagforrásként tekintenek rá. Ebben a sűrű információs erdőben próbálunk most utat vágni, megvizsgálva a húsfogyasztás élettani hatásait, a mértékletesség valódi jelentését és a legfrissebb kutatási eredményeket, hogy magabiztos döntést hozhassunk a család asztalánál.
Mi számít pontosan vörös húsnak a tányérunkon
A köznyelvben gyakran összemosódnak a fogalmak, de a táplálkozástudomány szempontjából pontos meghatározással rendelkezünk arról, mi tartozik ebbe a kategóriába. Minden olyan húsfélét vörös húsnak nevezünk, amely az emlősök izomszöveteiből származik, és magasabb mioglobintartalommal rendelkezik, mint a szárnyasok vagy a halak húsa. Ez a fehérje felelős az alapvető vöröses színért, amely a vágás után és a hőkezelés során is jellemző marad.
A leggyakrabban fogyasztott típusok közé tartozik a marhahús, a sertéshús, a bárány és a birka, de ide soroljuk a vadhúsokat is, mint például a szarvast vagy az őzet. A háztáji gazdaságokban tartott kecske húsa szintén ebben a csoportban foglal helyet. Érdekesség, hogy bár a sertéshúst néha „fehér húsú alternatívaként” emlegetik a marketingkampányokban, biológiai értelemben vitathatatlanul a vörös húsok közé sorolandó.
A vörös húsok besorolásánál nem csak az állat faja, hanem a hús jellege is döntő. A friss vörös hús az, amelyet a levágás után darabolnak, hűtenek, de nem esik át tartósítási eljárásokon. Ezzel szemben a feldolgozott hústermékek, mint a kolbászok, szalámik, füstölt sonkák és konzervek, már egy másik kategóriát képviselnek a tudományos vizsgálatokban, mivel az adalékanyagok és a füstölés alapjaiban változtatják meg az egészségre gyakorolt hatásukat.
A mioglobin nevű vastartalmú fehérje nem csupán színt ad, hanem oxigént is tárol az izomzatban, ami elengedhetetlen az állatok aktív mozgásához. Minél idősebb az állat, vagy minél többet használt izomcsoportról van szó, annál magasabb lehet ez az érték. Ez az oka annak, hogy egy marha bélszín színe és tápanyagsűrűsége eltér egy fiatalabb borjú húsától.
A konyhatechnológiai szempontból is érdemes megérteni ezt a különbséget. A vörös húsok szerkezete tömörebb, több kötőszövetet tartalmazhatnak, ami meghatározza az elkészítési módot is. Míg egy szelet csirkemell percek alatt átsül, a vörös húsok gyakran hosszabb, lassabb főzést igényelnek, hogy a kollagén rostok feloldódjanak, és a hús omlóssá váljon.
A vörös húsokban rejlő értékes tápanyagok és ásványi kincsek
Amikor a vörös húsokról beszélünk, nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy az emberi szervezet számára rendkívül magas biológiai értékű forrást jelentenek. Az egyik legfontosabb összetevőjük a vas, méghozzá annak is a hem-vas formája. Ez a típusú vas sokkal hatékonyabban szívódik fel az emberi bélrendszerben, mint a növényekben található nem-hem vas, ami különösen lényeges a vashiányos állapotok megelőzésében.
A kismamák és a növekedésben lévő gyermekek számára a vörös hús az egyik legjobb szövetséges a vérszegénység elleni küzdelemben. A vas mellett a cinktartalmuk is kiemelkedő, amely az immunrendszer megfelelő működéséhez és a sebgyógyuláshoz elengedhetetlen. A cink jelenléte a szervezetben támogatja a sejtek osztódását és a növekedési folyamatokat, ami a gyermekkori fejlődés során kritikus tényező.
A vörös hús nem csupán kalória, hanem egy komplex tápanyagcsomag, amelyben a vitaminok és ásványi anyagok egymást segítve szívódnak fel.
A B-vitaminok családja, különösen a B12-vitamin, szinte kizárólag állati eredetű forrásokból érhető el természetes módon. Ez a vitamin nélkülözhetetlen az idegrendszer épségéhez és a vörösvértestek képződéséhez. Hiánya esetén fáradékonyság, ingerlékenység és koncentrációs zavarok léphetnek fel, ami egy kisgyermekes édesanya mindennapjaiban komoly kihívást jelenthet.
A fehérjetartalom szempontjából a vörös húsok úgynevezett komplett fehérjeforrások. Ez azt jelenti, hogy tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat, amelyet a szervezetünk nem képes előállítani, de szüksége van rá az izmok építéséhez, a hormontermeléshez és az enzimek működéséhez. A húsban lévő aminosavak összetétele nagyban hasonlít az emberi izomszövetéhez, így a hasznosulásuk is rendkívül hatékony.
Emellett említést érdemel a szelén, amely antioxidáns hatásával védi a sejteket az oxidatív stressztől. A legelőn tartott állatok húsa továbbá tartalmazhat Omega-3 zsírsavakat is, bár kisebb mennyiségben, mint a halak, de a kiegyensúlyozott étrend részeként ez is hozzájárul a szív- és érrendszer védelméhez. A modern étrendben ezek az apró források is összeadódnak az egészségmegőrzés érdekében.
A tudományos vita a húsfogyasztás körül
Az elmúlt évtizedekben a vörös húsok a tudományos viták kereszttüzébe kerültek, és a híradások néha ijesztő képet festenek róluk. A WHO alá tartozó Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) néhány évvel ezelőtti jelentése nagy port kavart, amikor a vörös húst a 2A csoportba, azaz a valószínűleg rákkeltő anyagok közé sorolta. Fontos azonban látni az árnyalatokat is ebben a kategorizálásban.
A kutatások elsősorban a vastagbélrák kockázatának növekedésével hozták összefüggésbe a túlzott mértékű fogyasztást. Ugyanakkor szakértők hangsúlyozzák, hogy a kockázat mértéke egyénenként változó, és nagyban függ az étrend egészétől. Aki sok zöldséget és rostot fogyaszt a hús mellé, jelentősen csökkentheti az esetleges káros hatásokat, mivel a rostok segítik az emésztőrendszer tisztulását.
A vita másik szála a szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos. A vörös húsok telített zsírsavtartalma miatt sokáig a koleszterinszint ellenségeként tekintettek rájuk. Az újabb vizsgálatok azonban árnyaltabbak: nem minden telített zsír egyforma, és a sovány húsrészek fogyasztása mértékkel nem feltétlenül növeli a szívbetegségek kockázatát, ha az életmódunk egyébként aktív és egészséges.
A tudomány nem tiltást javasol, hanem egyensúlyt. A vörös hús káros hatásai gyakran nem magához a húshoz, hanem a túlzott mennyiséghez és a helytelen elkészítési módhoz köthetők.
Érdemes figyelembe venni az egyéni genetikai adottságokat is. Egyesek szervezete hatékonyabban dolgozza fel a húsban lévő vegyületeket, míg másoknál a túlzott vasbevitel oxidatív stresszt okozhat. A tudományos konszenzus jelenleg afelé hajlik, hogy a mértékletes, jó minőségű forrásból származó vörös hús beilleszthető egy egészséges diétába, feltéve, ha nem ez képezi az étrendünk alapját minden egyes nap.
A kritikus hangok gyakran felhívják a figyelmet arra is, hogy a kutatások során nehéz különválasztani a húsfogyasztást egyéb életmódbeli tényezőktől. Aki sok vörös húst eszik, az statisztikailag gyakran kevesebb zöldséget fogyaszt, többet dohányzik vagy mozgásszegényebb életet él. Ezek a tényezők mind befolyásolják az eredményeket, így a „bűnös” kikiáltása nem mindig egyszerű feladat a kutatók számára.
Mennyi az ideális mennyiség hetente
A leggyakrabban feltett kérdés, hogy hol húzódik meg az a határ, ahol a húsfogyasztás előnyei még felülmúlják a kockázatokat. A nemzetközi ajánlások, köztük a World Cancer Research Fund (WCRF) iránymutatásai szerint a felnőttek számára heti 350-500 gramm főtt súlyú vörös hús fogyasztása tekinthető biztonságosnak és egészségesnek. Ez nagyjából három közepes adag ételt jelent egy héten.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez a mennyiség a friss vörös húsokra vonatkozik. A feldolgozott hústermékeket – mint a parizert, virslit vagy füstölt kolbászt – a szakértők szerint érdemes a lehető legkisebb mértékre csökkenteni, vagy teljesen elhagyni, mivel ezek már kis mennyiségben is mérhetően növelhetik bizonyos betegségek kockázatát a bennük lévő nitritek és a magas sótartalom miatt.
Magyarországon a húsfogyasztási kultúra mélyen gyökerezik, sokszor minden nap kerül az asztalra valamilyen sertés- vagy marhaétel. Az átállás a heti 2-3 alkalomra elsőre nehéznek tűnhet, de tágítja a konyhai lehetőségeinket. Ha bevezetjük a „húsmentes hétfőket” vagy több szárnyast és halat illesztünk a menübe, könnyen tarthatóvá válik az ajánlott keret anélkül, hogy lemondanánk a kedvenc ízeinkről.
| Hús típusa | Ajánlott heti mennyiség | Főbb előnye |
|---|---|---|
| Sovány marhahús | 150-200 g | Kiemelkedő vas- és B12-forrás |
| Sertéskaraj vagy szűzpecsenye | 150-200 g | Magas tiamin- (B1-vitamin) tartalom |
| Vadhús vagy bárány | 100-150 g | Tiszta forrás, kedvező zsírsavösszetétel |
A mennyiség meghatározásánál érdemes figyelni a saját testünk jelzéseire is. Egy aktív sportoló vagy egy fizikai munkát végző ember igényei magasabbak lehetnek, míg az ülőmunkát végzőknek kevesebb is elegendő. A kismamák esetében a vasháztartás fenntartása miatt a heti 2-3 alkalommal fogyasztott vörös hús kifejezetten javasolt lehet, természetesen a laboreredmények és a kezelőorvos tanácsai alapján.
A vizuális becslés is segíthet: egy adag hús nagyjából akkora legyen, mint egy pakli kártya vagy a saját tenyerünk közepe (az ujjak nélkül). Ha ehhez kétszer annyi zöldséget halmozunk a tányérunkra, akkor máris sokat tettünk az emésztésünk támogatásáért és a tápanyagok egyensúlyáért.
A húsfeldolgozás és az elkészítés módjának jelentősége
Nem csak az számít, hogy mennyi húst eszünk, hanem az is, hogyan készítjük el azt. A túlzott hőhatás, a nyílt lángon való sütés vagy a hús megégetése során olyan káros vegyületek keletkezhetnek, mint a heterociklikus aminok (HCA) és a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH). Ezek az anyagok DNS-károsító hatásúak lehetnek, ami hosszú távon növeli az egészségügyi kockázatokat.
A legbiztonságosabb elkészítési módok a párolás, a lassú főzés (például egy jó pörkölt vagy ragu formájában), valamint az alacsonyabb hőmérsékleten történő sütőben sütés. Ezek a technikák megőrzik a hús nedvességtartalmát, és nem járnak a felszín megégésével. A kíméletes hőkezelés során a vitaminok is kisebb mértékben bomlanak le, így a hús tápértéke magasabb marad.
Ha mégis a grillezés vagy a serpenyőben sütés mellett döntünk, érdemes néhány óvintézkedést tenni. A hús előzetes pácolása ecetes, citromleves vagy zöldfűszeres (rozmaringos, kakukkfüves) pácban bizonyítottan csökkenti a káros vegyületek kialakulását. A zöldfűszerekben lévő antioxidánsok védőréteget képeznek a hús felszínén a sütés során.
A feldolgozott hústermékeknél a legnagyobb problémát a hozzáadott tartósítószerek, például a nátrium-nitrit okozzák. Ezek a vegyületek a gyomorban nitrozaminokká alakulhatnak, amelyek bizonyítottan rákkeltő hatásúak. Ezért a bolti felvágottak helyett érdemesebb otthon sült húsokat szeletelni a szendvicsbe, ami nemcsak egészségesebb, de ízletesebb és adalékanyag-mentes megoldás is.
A zsiradék megválasztása sem mellékes. A vörös húsok sütéséhez használjunk stabil zsiradékokat, vagy még jobb, ha saját zsírjukban, kevés hozzáadott folyadékkal készítjük el őket. A húsról a látható zsíros részeket érdemes eltávolítani sütés előtt, így csökkenthetjük a kalóriabevitelt és a telített zsírok arányát az étkezésünkben.
Vörös hús a kismamák és a babák étrendjében
A várandósság és a szoptatás időszaka alatt a női szervezet vasszükséglete jelentősen megemelkedik. A baba fejlődéséhez és a kismama vértérfogatának növekedéséhez elengedhetetlen a megfelelő vasellátottság. A vörös hús ebben az életszakaszban szinte „szuperélelmiszernek” számít, hiszen segíthet elkerülni a kismamákat gyakran sújtó extrém fáradékonyságot és vérszegénységet.
A hozzátáplálás megkezdésekor a csecsemők számára is fontos forrás lehet a vörös hús. 6 hónapos kor körül a baba vasszintje – amit még az anyaméhből hozott magával – fogyni kezd, az anyatej pedig önmagában már nem tartalmaz elegendő vasat. A finomra darált vagy pürésített sovány marhahús bevezetése segíti az idegrendszer fejlődését és a növekedést.
Az anyai étrendben a vörös hús nem csupán a vasról szól, hanem a kolinról is, amely a baba agyi fejlődését támogatja a várandósság alatt.
Nagyon fontos azonban a biztonság: terhesség alatt kerülni kell a nyers vagy félig átsült vörös húsokat (például a tatár beefsteak-et vagy a mediumra sütött steaket) a toxoplazmózis és a listeria fertőzés kockázata miatt. Mindig gondoskodjunk arról, hogy a hús teljesen át legyen sülve, a maghőmérséklete érje el a biztonságos szintet.
A babák számára a hús elkészítésekor kerüljük a sózást és az erős fűszerezést. Kezdetben heti 1-2 alkalommal kis mennyiségű vörös hús bőségesen elegendő, kiegészítve zöldségpürékkel, amelyek C-vitamin tartalma (például a sütőtök vagy a brokkoli) tovább segíti a húsban lévő vas felszívódását.
Sok édesanya aggódik a húsok hormontartalma miatt. Éppen ezért érdemes megbízható forrásból, lehetőleg háztáji vagy ökológiai gazdálkodásból származó húst választani, ahol az állatok természetes tartási körülmények között éltek. Ez nemcsak a baba egészsége, hanem a környezettudatosság szempontjából is jó döntés.
Alternatívák és a növényi alapú kiegészítés ereje
Az egészséges táplálkozás nem a kizárólagosságról, hanem a változatosságról szól. Ha csökkenteni szeretnénk a vörös hús bevitelét, számos kiváló alternatíva áll rendelkezésre, amelyek hasonló tápanyagokkal látják el a szervezetet. A hüvelyesek, mint a lencse, a bab vagy a csicseriborsó, magas fehérje- és rosttartalmukkal remekül helyettesíthetik a húst bizonyos ételekben.
Bár a növényi vas felszívódása nehézkesebb, ezen könnyen segíthetünk, ha C-vitaminban gazdag ételekkel kombináljuk őket. Egy citromos lencsesaláta vagy egy paprikás babragu kiváló vasforrás lehet. A gomba szintén nagyszerű választás, hiszen „húsos” textúrája és magas szeléntartalma miatt a vegetáriánus ételek alapköve lehet.
A vörös hús kiváltására a halak és a tenger gyümölcsei is alkalmasak, amelyek Omega-3 zsírsavakat és jódot biztosítanak, ami a vörös húsokban kevésbé jellemző. A szárnyasok, mint a pulyka vagy a csirke, könnyebben emészthető fehérjét kínálnak, kevesebb telített zsírral. Érdemes a hét során variálni ezeket a forrásokat.
A modern konyha egyik legjobb trükkje a „felezés”: ha például darált húsos ételt készítünk, a hús felét helyettesítsük apróra vágott gombával vagy főtt lencsével. Így csökkentjük a vörös hús mennyiségét és a kalóriatartalmat, miközben növeljük a rostbevitelt és az ízélmény nem csorbul. Ez a módszer különösen jól működik bolognai mártásnál vagy fasírtnál.
Ne feledkezzünk meg a tojásról sem, amely az egyik legtökéletesebb fehérjeforrás. Egy-egy húsmentes napon a tojásos ételek teljes értékű helyettesítői lehetnek a vörös húsoknak, hiszen tartalmazzák a fontos B12-vitamint és a vasat is, ráadásul könnyen és gyorsan elkészíthetők.
Minőség vagy mennyiség az élelmiszerboltban
A tudatos vásárlás az első lépés az egészséges étkezés felé. Ha úgy döntünk, hogy vörös húst eszünk, válasszuk a lehető legjobb minőséget, amit a költségvetésünk megenged. A tömegtermelésből származó húsok helyett keressük a helyi termelőket vagy a minőségi hentesárukat. A legeltetett állatok húsa nemcsak ízletesebb, de a zsírsavösszetétele is kedvezőbb, több benne az antioxidáns és az E-vitamin.
A hús színe sokat elárul a frissességéről. A jó marhahús mélyvörös, a sertés pedig rózsaszínes-piros. Kerüljük azokat a darabokat, amelyek szürkés árnyalatúak vagy a csomagolásban sok lé áll alattuk. A zsírszövet (márványozottság) legyen fehér vagy krémszínű, ne sárgás. A sárga zsír gyakran az idősebb állat jele, ami rágósabb húst eredményezhet.
A hús ára gyakran tükrözi a nevelési körülményeket. Bár a bio vagy a szabadtartású hús drágább, érdemes a „kevesebb, de jobb” elvét követni. Ha heti két alkalommal eszünk prémium minőségű vörös húst, azzal többet teszünk az egészségünkért, mintha minden nap olcsó, bizonytalan eredetű hústermékeket fogyasztanánk.
Érdemes megtanulni a különböző húsrészek felhasználását is. Nem mindig a legdrágább bélszín a legjobb választás. Egy megfelelően elkészített marhalábszár vagy sertéslapocka ízgazdag és tápláló ételeket ad, miközben pénztárcabarátabb megoldást jelent a család számára. A lassú főzés ezeket a keményebb részeket is vajpuhává varázsolja.
Végezetül, figyeljünk a csomagolásra is. A vákuumcsomagolt húsok színe néha sötétebb lehet az oxigénhiány miatt, de a kicsomagolás után rövid idővel vissza kell nyerniük eredeti, élénk színüket. Ha bármilyen kellemetlen szagot érzünk, ne kockáztassunk, inkább ne használjuk fel a húst.
A húsfogyasztás és az emésztőrendszer kapcsolata
A vörös húsok emésztése több energiát és időt igényel a szervezettől, mint a növényi ételeké. Éppen ezért nem mindegy, mivel társítjuk a húsételeinket. A magyaros konyha gyakori párosítása a hús burgonyával vagy tésztával nem a legideálisabb az emésztés szempontjából, mivel a nehéz fehérjék és a keményítő kombinációja lassíthatja a folyamatokat és teltségérzetet, puffadást okozhat.
A legjobb „partnerek” a vörös hús mellé a friss, sült vagy párolt zöldségek. A zöldségekben található rostok segítik a hús végighaladását a bélrendszerben, a bennük lévő enzimek pedig támogatják a fehérjék lebontását. Egy nagy adag saláta vagy egy sült gyökérzöldség-köret nemcsak színesebbé teszi a tányért, de könnyebbé is az emésztést.
Az erjesztett élelmiszerek, mint a savanyú káposzta vagy a kovászos uborka, kiváló kísérői a nehezebb húsételeknek. A bennük lévő probiotikumok és tejsav segítik a gyomorsav működését és az emésztési folyamatok optimalizálását. Ez a hagyományos magyar párosítás tudományosan is megállja a helyét.
Fontos a rágás szerepe is. Mivel a vörös hús szerkezete tömör, az alapos rágás elengedhetetlen ahhoz, hogy az emésztőenzimek hozzáférjenek a tápanyagokhoz. A sietős evés gyakran vezet emésztési panaszokhoz húsfogyasztás után. Szánjunk időt az étkezésre, élvezzük az ízeket, ez segít a szervezetünknek a hatékony feldolgozásban.
Ha valaki azt tapasztalja, hogy a vörös hús fogyasztása után órákig „követ érzi a gyomrában”, érdemes kisebb adagokkal próbálkozni, vagy több savas összetevőt (például egy kevés almaecetet a salátára) használni az étkezés során. Az életkor előrehaladtával a gyomorsav termelése csökkenhet, ami szintén befolyásolja, hogyan toleráljuk a nehezebb húsokat.
Gyakori kérdések a vörös húsok fogyasztásáról
Valóban tilos vörös húst enni, ha valakinek magas a koleszterinszintje? 🥩
Nem tilos, de fontos a mértékletesség és a megfelelő részek kiválasztása. A sovány részek, mint a marha vesepecsenye vagy a sertésszűz, kevesebb telített zsírt tartalmaznak. A legfontosabb az elkészítés módja: kerüljük a bő olajban sütést, és inkább pároljuk vagy grillezzük a húst, mellé pedig fogyasszunk sok rostban gazdag zöldséget, ami segít a koleszterinszint kontrollálásában.
Okozhat-e a túl sok vörös hús gyulladást a szervezetben? 🔥
Nagy mennyiségben a vörös hús bizonyos összetevői, például a neurominosav (Neu5Gc), elősegíthetik az enyhe krónikus gyulladást, de ez elsősorban a túlzott, napi szintű fogyasztásra vonatkozik. Kiegyensúlyozott étrend mellett, ahol sok az antioxidáns (zöldségek, gyümölcsök), ez a hatás minimális. A mértékletesség itt is a legfontosabb tényező.
Érdemes-e teljesen elhagyni a vörös húst a fenntarthatóság jegyében? 🌍
Ez egy egyéni döntés, de a fenntarthatóság szempontjából nemcsak a „mit”, hanem a „honnan” is számít. A helyi, legeltetett állattartásból származó hús ökológiai lábnyoma kisebb, mint az ipari tartásé vagy a messziről szállított növényi húspótlóké. A heti mennyiség csökkentése és a minőségi forrás választása már önmagában is jelentős lépés a környezetvédelem felé.
A vadhús egészségesebb választás, mint a tenyésztett állatoké? 🦌
Igen, a vadhús általában soványabb, és mivel az állatok természetes környezetben élnek és mozognak, a húsuk zsírsavösszetétele kedvezőbb, több benne az Omega-3 és kevesebb a telített zsír. Ráadásul mentes a növekedési hormonoktól és az antibiotikumoktól. Ugyanakkor az elkészítése több figyelmet igényel, mivel alacsony zsírtartalma miatt könnyen kiszáradhat.
Mi a helyzet a sertéshússal, tényleg annyira egészségtelen, mint mondják? 🐖
A modern sertéshús már jóval soványabb, mint évtizedekkel ezelőtt. A sertéskaraj zsírtartalma például vetekszik a csirkemellével. Kiváló forrása a B1-vitaminnak (tiamin), ami fontos az anyagcseréhez. A probléma általában nem magával a sertéshússal, hanem a feldolgozott formáival (szalonna, kolbász) és a túlzott zsiradékkal való elkészítéssel van.
Segíthet-e a vörös hús a fogyásban a magas fehérjetartalma miatt? ⚖️
A fehérjéknek magas a telítőértékük, így a sovány vörös hús segíthet abban, hogy hosszabb ideig ne érezzünk éhséget, és megőrizzük az izomtömegünket diéta alatt. Azonban a vörös hús kalóriasűrűsége magasabb lehet, mint a fehér húsoké vagy a halaké, ezért a fogyókúra során figyelni kell az adagok nagyságára és a köret típusára.
Hogyan befolyásolja a vörös hús fogyasztása az alvás minőségét? 🌙
Mivel a vörös hús emésztése hosszú időt vesz igénybe, a lefekvés előtt fogyasztott nagy mennyiségű hús megterhelheti a szervezetet, ami nyugtalan alváshoz vezethet. Érdemes a nehezebb húsételeket ebédre fogyasztani, vacsorára pedig könnyebb fehérjéket választani, hogy a testünk éjszaka a pihenésre, ne pedig az intenzív emésztésre koncentrálhasson.
Leave a Comment