A modern világ kényelme gyakran láthatatlan árat követel tőlünk, és ez különösen igaz a háztartásunkban megbújó vegyi anyagokra. Nap mint nap érintkezünk olyan eszközökkel, amelyek megkönnyítik az életünket, mégis kevés szó esik a hosszú távú hatásaikról. A biszfenol A, közismertebb nevén BPA, az egyik legvitatottabb vegyület, amely behálózta az élelmiszeripart és a fogyasztási cikkek gyártását. Ebben az írásban alaposan körbejárjuk, miért érdemes tudatosabbnak lennünk a választásaink során, és hogyan óvhatjuk meg családunk egészségét a modern technológia ezen árnyoldalától, miközben praktikus és megvalósítható alternatívákat keresünk a mindennapokra.
Mi is az a biszfenol A, és miért került a figyelem középpontjába
A biszfenol A egy szerves vegyület, amelyet elsősorban a polikarbonát műanyagok és az epoxigyanták előállításához használnak fel. Bár a nagyközönség számára csak az utóbbi évtizedekben vált ismertté, a vegyészek már a 19. század végén felfedezték, ipari méretű alkalmazása pedig az 1950-es években vette kezdetét. Az anyagnak köszönhetően a műanyagok kemények, átlátszóak és rendkívül ellenállóak lettek, ami forradalmasította a csomagolástechnikát.
A probléma gyökere abban rejlik, hogy a BPA nem kötődik stabilan a polimer szerkezetéhez. Idővel, különösen hő, savas környezet vagy mechanikai behatás hatására a vegyület kioldódik a termékből, és bejut az élelmiszerekbe, italokba, végül pedig az emberi szervezetbe. Ez a láthatatlan vándorlás az oka annak, hogy a világ népességének jelentős részénél kimutatható a BPA jelenléte a vérben vagy a vizeletben.
A BPA-t eredetileg szintetikus ösztrogénként tesztelték a gyógyszeriparban, mielőtt felfedezték volna műanyaggyártó képességeit, ami sokat elárul biológiai aktivitásáról.
Az ipari felhasználás mértéke elképesztő: évente több millió tonna BPA-t állítanak elő világszerte. Megtalálható a vizes palackokban, az ételtároló dobozokban, a sportszerekben, sőt, még az orvosi eszközökben is. A gyártók hosszú ideig ragaszkodtak a használatához, mivel olcsó és rendkívül hatékony alapanyag, azonban a független kutatások sora egyre aggasztóbb összefüggésekre világított rá az egészségügyi kockázatok tekintetében.
A hormonrendszerünk láthatatlan ellensége
A BPA legveszélyesebb tulajdonsága, hogy endokrin diszruptorként viselkedik. Ez azt jelenti, hogy a szervezetbe jutva képes utánozni a természetes hormonokat, különösen az ösztrogént. Megtéveszti a sejtek receptorait, és olyan folyamatokat indíthat el vagy gátolhat meg, amelyek az emberi fejlődés, a szaporodás és az anyagcsere finomhangolásáért felelősek.
A kutatások kimutatták, hogy a BPA befolyásolhatja a pajzsmirigy működését, megzavarhatja a nők menstruációs ciklusát, és csökkentheti a férfiak termékenységét. Különösen érzékenyek erre a folyamatra a magzatok és a kisgyermekek, akiknek fejlődő szervezete még nem rendelkezik azokkal a méregtelenítő mechanizmusokkal, amelyek képesek lennének hatékonyan semlegesíteni ezeket az idegen anyagokat. Ebben a kritikus időszakban még a minimális expozíció is maradandó változásokat okozhat az idegrendszer vagy az immunrendszer fejlődésében.
Az elhízás és a kettes típusú cukorbetegség kockázata is összefüggésbe hozható a BPA jelenlétével. Mivel a vegyület beleszól az inzulinválaszba és a zsírsejtek képződésébe, a tartós kitettség hozzájárulhat a metabolikus szindróma kialakulásához. Bár a hatóságok gyakran hivatkoznak a „biztonságos határértékre”, sok kutató úgy véli, hogy a hormonrendszer esetében nem létezik olyan alacsony dózis, amely teljesen kockázatmentes lenne, hiszen a hormonok maguk is parányi mennyiségben irányítják testünk működését.
Hol bukkanhat fel a BPA a mindennapok során
Ha körülnézünk egy átlagos konyhában, megdöbbentően sok olyan tárgyat találhatunk, amely tartalmazhatja ezt a vegyületet. Az egyik leggyakoribb forrás a konzervek belső bevonata. Az élelmiszeres dobozok falát egy vékony epoxigyanta réteggel vonják be, hogy megakadályozzák a fém korrózióját és a fémes íz átvételét. Sajnos ez a réteg folyamatosan bocsát ki BPA-t, különösen a savas ételek, például a paradicsomszósz vagy a gyümölcskonzervek esetében.
A műanyag ételtároló dobozok és a vizes palackok szintén kockázati tényezőt jelentenek. Bár sok modern termék már büszkén hirdeti magáról a BPA-mentességet, a régebbi, karcos vagy elszíneződött darabok még mindig jelen lehetnek a szekrények mélyén. Amikor ezeket a dobozokat a mikrohullámú sütőbe tesszük, a hő hatására a vegyület kioldódása többszörösére gyorsul, közvetlenül szennyezve az ebédet.
Kevésbé ismert, de jelentős forrást jelentenek a hőpapírra nyomtatott blokkok és nyugták. A pénztárgépnél kapott papírok felületén szabad formában található meg a BPA, amely a bőrön keresztül szívódik fel. Ha a kezünk zsíros vagy fertőtlenítőt használtunk, a felszívódás mértéke még drasztikusabb lehet. Éppen ezért tanácsos a blokkokat minél rövidebb ideig fogni, és kezelésük után kezet mosni, különösen mielőtt ételhez nyúlnánk.
A műanyagok rejtélyes kódjai és az azonosítás nehézségei
Annak érdekében, hogy fogyasztóként felelős döntést hozhassunk, ismernünk kell az újrahasznosítási kódokat. A műanyag termékek alján található kis háromszögben lévő számok nemcsak az újrahasznosíthatóságról árulkodnak, hanem közvetve az anyagösszetételről is. Nem minden műanyag tartalmaz BPA-t, de vannak olyan kategóriák, amelyeket jobb elkerülni, ha a biztonságra törekszünk.
| Kód | Anyag megnevezése | BPA kockázat |
|---|---|---|
| 1 (PET) | Polietilén-tereftalát | Alacsony, de egyszer használatos |
| 2 (HDPE) | Nagy sűrűségű polietilén | Biztonságosnak tekinthető |
| 3 (PVC) | Polivinil-klorid | Magas (ftalátokat is tartalmazhat) |
| 4 (LDPE) | Kis sűrűségű polietilén | Biztonságosnak tekinthető |
| 5 (PP) | Polipropilén | Biztonságosnak tekinthető |
| 7 (PC/Egyéb) | Polikarbonát vagy egyéb | Magas (gyakran BPA-alapú) |
Különösen a 7-es számmal jelölt műanyagokra kell odafigyelnünk, mivel ez egy gyűjtőkategória. Ide tartoznak a polikarbonátok, amelyek szinte minden esetben BPA-ból készülnek. Ha egy terméken nincs feltüntetve, hogy BPA-mentes, és 7-es kódot látunk rajta, nagy valószínűséggel tartalmazza a vegyületet. A 3-as kódú PVC szintén kerülendő, bár ott inkább más típusú adalékanyagok, például a lágyító ftalátok jelentenek problémát.
Érdemes tudni, hogy a 2-es, 4-es és 5-ös kódú műanyagok általában mentesek a biszfenoloktól, így ezeket bátrabban használhatjuk a háztartásban. Azonban még ezeknél is érvényes az az alapszabály, hogy ne tegyük ki őket extrém hőhatásnak, és ha sérülést, karcolást látunk a felületükön, cseréljük le őket, mert a bomlási folyamatok minden műanyagnál elindulhatnak egy bizonyos idő után.
A BPA-mentes felirat nem mindig jelent valódi biztonságot
Ahogy a fogyasztói tudatosság nőtt, a gyártók gyorsan reagáltak a piaci igényekre, és megjelentek a „BPA-mentes” jelöléssel ellátott termékek. Ez azonban sok esetben csak marketingfogás vagy félmegoldás. A vegyipar ugyanis a BPA-t gyakran rokon vegyületekkel, például biszfenol S-sel (BPS) vagy biszfenol F-fel (BPF) helyettesíti. Ezek a molekulák szerkezetileg rendkívül hasonlítanak a BPA-hoz, és az első kutatások szerint hasonló hormonromboló hatással bírhatnak.
Ezt a jelenséget nevezik „sajnálatos helyettesítésnek”. A gyártók technikailag igazat mondanak, amikor azt állítják, hogy a termék nem tartalmaz BPA-t, de a helyette használt anyagok biztonságossága korántsem bizonyított. Emiatt a tudatos vásárlóknak nem elég csak a címkét figyelniük; a valódi megoldást gyakran az jelenti, ha teljesen elszakadunk a műanyagoktól, és visszatérünk a hagyományosabb anyagokhoz.
A BPS például még stabilabbnak is tűnik, mint a BPA, ami azt jelenti, hogy lassabban bomlik le a környezetben, és a szervezetünkből is nehezebben ürül ki. Tanulmányok mutatták ki, hogy a BPS is képes megzavarni a sejtek működését, és negatív hatással lehet a szív- és érrendszerre. Ezért, ha tehetjük, ne elégedjünk meg a BPA-mentes műanyaggal, hanem keressünk alternatív alapanyagokat, különösen ott, ahol az ételünk közvetlenül érintkezik a tárolóval.
Vigyázat a konyhában: a hőhatás és a savasság szerepe
A BPA kioldódása nem egy egyenletes folyamat; bizonyos körülmények drasztikusan felgyorsíthatják azt. A legkritikusabb tényező a hőmérséklet. Amikor forró ételt teszünk egy polikarbonát edénybe, vagy a műanyag kulacsunkat a tűző napon felejtjük az autóban, a kémiai kötések fellazulnak, és a vegyület molekulái elkezdenek vándorolni az élelmiszerbe. Ugyanez történik a mosogatógépben is, ahol a magas hőmérséklet és az agresszív tisztítószerek koptatják a műanyag felületét.
A savas környezet egy másik katalizátor. A paradicsomos ételek, a citrusfélék leve vagy az ecetes salátaöntetek reakcióba léphetnek a dobozok falával. Sokan tapasztalták már, hogy a műanyag edények elszíneződnek a pörkölttől vagy a paradicsomszósztól – ez a látható jele annak, hogy az étel és a műanyag között kölcsönhatás lépett fel. Ha a festékanyag képes behatolni a műanyagba, akkor a műanyag összetevői is képesek kijutni onnan.
A régi, elhasznált, bemattult felületű műanyag edények sokkal több vegyi anyagot bocsátanak ki, mint az új, sértetlen darabok.
A mikrohullámú sütő használata szintén kerülendő a műanyagok esetében, még akkor is, ha rá van írva, hogy „mikrózható”. Ez a felirat általában csak annyit jelent, hogy az edény nem olvad meg a sütőben, de nem garantálja, hogy nem oldódnak ki belőle káros anyagok. A legjobb stratégia, ha az ételt üveg- vagy kerámiatálban melegítjük, és csak a tálalás után vagy a hűtéshez használunk más megoldásokat.
A legkisebbek védelme: cumisüvegek és rágókák
A csecsemők és kisgyermekek védelme kiemelt prioritás, mivel az ő szervezetük még fejlődésben van. Szerencsére az Európai Unióban 2011 óta tilos a BPA használata a cumisüvegekben. Ez egy hatalmas lépés volt a biztonság felé, de a szülőknek továbbra is ébernek kell lenniük. Számos más babafelszerelés, például rágókák, kanalak, tányérok és játékok továbbra is készülhetnek olyan műanyagokból, amelyek más típusú biszfenolokat tartalmaznak.
A fogzás idején a babák mindent a szájukba vesznek, és rágcsálnak. A nyál és a mechanikai dörzsölés együttesen elősegítheti a vegyi anyagok kioldódását a játékokból. Éppen ezért érdemes a műanyag rágókák helyett természetes kaucsukból vagy kezeletlen fából készült alternatívákat választani. Ezek nemcsak biztonságosabbak, de gyakran tartósabbak és környezetkímélőbbek is.
Az anyatej vagy a tápszer tárolása során is érdemes az üvegre hagyatkozni. Az üveg cumisüvegek ma már modern, törésálló kivitelben is elérhetőek, gyakran szilikon védőréteggel ellátva, így nem kell tartani a balesetektől. Az üveg teljesen inert anyag, ami azt jelenti, hogy semmilyen körülmények között nem lép reakcióba a benne lévő folyadékkal, és nem bocsát ki magából semmilyen idegen vegyületet, így a baba tápláléka tiszta marad.
Alternatívák a konyhában: üveg, rozsdamentes acél és szilikon
A BPA-mentes életmódra való áttérés nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a kényelemről. Számos olyan anyag létezik, amely kiválóan helyettesíti a műanyagot, sőt, gyakran praktikusabb is annál. Az üveg az egyik legjobb választás: könnyen tisztítható, higiénikus, és korlátlan ideig használható. Az üvegtárolókban az étel tovább friss marad, és nem veszi át a korábbi fogások szagát.
A rozsdamentes acél a másik kiváló alternatíva, különösen kulacsok és uzsonnás dobozok formájában. Könnyű, strapabíró és nem törik, így ideális iskolába, munkába vagy kirándulásokhoz. Fontos azonban, hogy valódi, élelmiszeripari minőségű acélt válasszunk, amely nem rendelkezik belső műanyag bevonattal. Az acél kulacsok hidegen vagy melegen tartják az italt, anélkül, hogy bármilyen fémes mellékízt adnának hozzá.
Az élelmiszeripari szilikon szintén jó választás lehet bizonyos esetekben. Bár ez is egyfajta polimer, nem tartalmaz biszfenolokat vagy ftalátokat. Rugalmas, bírja a fagyasztást és a sütést is, így sütőformákhoz vagy zárható tasakokhoz kiváló. Arra azonban figyeljünk, hogy mindig „platinum szilikon” jelzésű terméket vegyünk, mert ezek a legtisztábbak és nem tartalmaznak töltőanyagokat, amelyek kioldódhatnának.
A rejtett csapda: a konzervdobozok kiváltása
A konzervek az egyik legnagyobb BPA-forrást jelentik az étrendünkben, de szerencsére ma már sok minden helyettesíthető. A hüvelyeseket, például a babot, csicseriborsót vagy lencsét érdemes szárazon megvásárolni és otthon megfőzni. Ez nemcsak vegyszermentesebb megoldás, hanem sokkal gazdaságosabb is, ráadásul elkerülhetjük a konzervekben lévő felesleges sót és tartósítószereket is.
Ha nincs időnk a főzésre, keressük az üveges kiszerelésű termékeket. A legtöbb zöldség, szósz és készétel kapható üvegben is. Bár az üvegek fém fedelének belsejében is lehet egy vékony tömítőréteg, az érintkezési felület sokkal kisebb, mint egy teljes konzervdoboz esetében. Egy másik lehetőség a Tetra Pak dobozos kiszerelés, amely bár tartalmaz műanyag réteget, az általában polietilén, amely nem igényel BPA-t a gyártáshoz.
A paradicsomkészítmények esetében különösen fontos a váltás a savasság miatt. A passzírozott paradicsomot szinte mindig kapni üvegben vagy papírdobozban. Ha mégis konzervet kell használnunk, próbáljunk olyat keresni, amelyen kifejezetten szerepel a „BPA-free lining” (BPA-mentes belső bevonat) felirat, bár, mint láttuk, ez sem 100%-os garancia a teljes mentességre.
A hőpapír és a nyugták: egy elfeledett érintkezési pont
Sokan nem is gondolnák, hogy a legnagyobb napi BPA-adagjukat nem az ételükből, hanem a pénztárnál kapott nyugtákból kapják. A hőpapírok felületén a biszfenol A por formájában, szabadon van jelen, hogy a hő hatására előhívja a színt. Ez a por rendkívül könnyen tapad a bőrhöz, és onnan a véráramba jut. Kutatások bizonyították, hogy akik gyakran érintkeznek blokkokkal – például pénztárosok –, azok vizeletében sokkal magasabb a BPA-szint.
Mit tehetünk ez ellen? Először is, csak akkor kérjünk nyugtát, ha valóban szükségünk van rá. Manapság egyre több üzletben elérhető az elektronikus blokk, ami a környezetet is kíméli. Ha mégis el kell tennünk a papírt, ne gyűrjük össze a kezünkben, és ne tároljuk a pénztárcánkban a papírpénzek mellett, mert a BPA átvándorolhat a bankjegyekre is.
Ha blokkokkal dolgozunk, érdemes védőkesztyűt használni, vagy legalábbis gyakran kezet mosni szappannal és vízzel. Fontos tudni, hogy az alkoholos kézfertőtlenítők használata közvetlenül a blokk megérintése előtt vagy után akár tízszeresére is növelheti a felszívódást, mert a fertőtlenítő áteresztőbbé teszi a bőrt a vegyi anyagok számára.
Tisztítás és tárolás: hogyan minimalizáljuk a kockázatot
Ha még vannak műanyag edényeink, amelyeket nem szeretnénk azonnal kidobni, néhány egyszerű szabállyal csökkenthetjük a kockázatot. Soha ne tegyük ezeket az edényeket a mosogatógépbe. A gépi mosogatás során alkalmazott magas hő és az erős lúgos szerek roncsolják a műanyag szerkezetét, ami megkönnyíti a káros anyagok kioldódását a következő használatkor. Mossuk el őket kézzel, langyos vízzel és kímélő mosogatószerrel.
A tárolás során is figyeljünk az intő jelekre. Ha egy műanyag doboz felülete mattá válik, karcos lesz, vagy érdesnek érezzük a tapintását, az azt jelenti, hogy az anyag elkezdett lebomlani. Ezeket az edényeket már ne használjuk élelmiszer tárolására, inkább fogjuk be őket apró tárgyak, például szögek vagy gombok rendszerezésére. Azt se felejtsük el, hogy a műanyagoknak is van „szavatossági idejük”, még ha nincs is rájuk írva; néhány év intenzív használat után érdemes lecserélni őket.
Az ételek hűtésekor is legyünk körültekintőek. Várjuk meg, amíg az étel teljesen kihűl, mielőtt műanyag dobozba tennénk. A forró étel azonnali reakcióba lép a tárolóval. A legjobb megoldás persze az, ha az ételt közvetlenül abban a kerámia- vagy üvegtálban tároljuk a hűtőben, amelyben készült, vagy amelyben tálaltuk, így felesleges áttöltögetést és vegyszer-expozíciót takarítunk meg.
Társadalmi felelősségvállalás és a jövő kilátásai
Bár egyéni szinten sokat tehetünk, a probléma rendszerszintű megoldást igényel. Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) folyamatosan vizsgálja a biszfenolok hatásait, és egyre szigorúbb korlátozásokat vezet be. Céljuk, hogy a BPA-t és a hozzá hasonlóan veszélyes anyagokat teljesen kivonják a fogyasztói termékekből. A tudatos vásárlói döntéseinkkel mi magunk is nyomást gyakorolhatunk a gyártókra: ha nem vesszük meg a káros anyagokat tartalmazó termékeket, a piac kénytelen lesz alkalmazkodni.
A fenntarthatóság és az egészségmegőrzés kéz a kézben jár. A műanyagok használatának csökkentése nemcsak a szervezetünket kíméli meg a hormonromboló vegyületektől, hanem a környezetünket is a mikroműanyag-szennyezéstől. A BPA ugyanis a természetbe kijutva is károsítja az élővilágot, megzavarva a vízi élőlények szaporodását és fejlődését. Az üvegre vagy fémre való átállás tehát egy szélesebb körű, felelősségteljes gondolkodásmód része.
Érdemes tájékozódni a civil szervezetek és független fogyasztóvédelmi portálok tesztjeiről is. Ezek a szervezetek gyakran végeznek laboratóriumi vizsgálatokat, amelyek feltárják, ha egy termék a „BPA-mentes” felirat ellenére mégis tartalmaz káros anyagokat. Az információ hatalom, és a mi esetünkben az egészségünk kulcsa.
Praktikus bevásárlólista a tudatos kezdéshez
Az átállás nem kell, hogy egyszerre történjen. Kezdjük a legfontosabbakkal, és fokozatosan cseréljük le a készleteinket. Első lépésként szerezzünk be néhány jó minőségű üveg ételtárolót, amelyek sütőben is használhatóak. Ezekkel kiválthatjuk a legtöbb műanyag dobozt. Következő lépésként válasszunk egy rozsdamentes acél kulacsot, amelyet mindenhová magunkkal vihetünk, így elkerülhetjük a PET palackos vizek vásárlását.
A konyhai eszközök közül a műanyag spatulákat és fakanalakat cseréljük le fára vagy szilikonra. A fa természetes, antibakteriális és semmilyen vegyi anyagot nem bocsát ki magából. A befőttesüvegeket ne dobjuk ki; kiválóan alkalmasak szárazáruk, például liszt, cukor, tészta vagy magvak tárolására a kamrában, így esztétikus és biztonságos rendszert alakíthatunk ki.
Végül, figyeljünk a kozmetikumokra is. Bár a cikk főleg az élelmiszerekről szólt, a BPA egyes kozmetikai csomagolásokból is kioldódhat, vagy akár magában a termékben is jelen lehet adalékanyagként. Keressük a természetes alapanyagú, minősített öko-kozmetikumokat, amelyeknél a csomagolás is környezetbarát és biztonságos. Minden apró változtatás számít, és hosszú távon összeadódik.
A biszfenolmentes mindennapok: hogyan kerüld el a BPA-t? 💡
Mi a legegyszerűbb módja annak, hogy felismerjem a BPA-t tartalmazó műanyagokat? 🔍
Keresd a termék alján az újrahasznosítási háromszöget! Ha a háromszögben 7-es számot látsz, és nincs mellette a „BPA-free” felirat, nagy eséllyel polikarbonátról van szó, ami tartalmaz biszfenol A-t. A 3-as kódú PVC is kerülendő. A legbiztonságosabb műanyagok a 2-es, 4-es és 5-ös kódúak, de a legjobb, ha az élelmiszerekkel érintkező felületeknél teljesen kerülöd a műanyagot.
Valóban biztonságosak a BPA-mentes felirattal ellátott műanyagok? 🛡️
Nem feltétlenül. Sok gyártó a BPA-t BPS-sel vagy BPF-fel helyettesíti, amelyek hasonló hormonkárosító hatással bírhatnak. Bár technikailag BPA-mentesek, élettani hatásuk hasonlóan aggályos lehet. Ha biztosra akarsz menni, válaszd az üveget, a rozsdamentes acélt vagy a porcelánt a műanyag helyett, különösen forró ételek tárolására.
Akkor is kioldódik a BPA, ha nem melegítem az ételt a műanyagban? 🌡️
Igen, bár a hő jelentősen felgyorsítja a folyamatot, a BPA szobahőmérsékleten is kioldódhat, különösen ha az étel savas (pl. paradicsom, gyümölcslé) vagy zsíros. Az idő is fontos tényező: minél tovább tárolsz valamit műanyagban, annál több vegyi anyag vándorolhat bele. A régi, karcos edényekből pedig sokkal könnyebben távoznak ezek a vegyületek.
Hogyan kerülhetem el a BPA-t a konzerveknél? 🥫
A legjobb megoldás, ha friss vagy fagyasztott alapanyagokat vásárolsz, vagy üveges kiszerelésű termékeket választasz. Ha szereted a hüvelyeseket, vedd meg őket szárazon, áztasd be és főzd meg otthon – ez nemcsak egészségesebb, de olcsóbb is. Ha mégis konzervet veszel, ne tárold benne a maradékot a felbontás után, hanem azonnal tedd át egy üvegedénybe.
Veszélyesek-e a bolti blokkok, és mit tegyek velük? 🧾
Igen, a hőpapíros nyugták felületén szabad BPA található, ami a bőrön keresztül szívódik fel. Próbáld kerülni a blokkok felesleges gyűjtögetését, kérj elektronikus számlát, ha lehetséges. Ha megfogtad a blokkot, utána mielőbb moss kezet, és ne használj kézfertőtlenítőt közvetlenül előtte vagy utána, mert az fokozza a vegyi anyagok felszívódását.
A gyerekjátékok is tartalmazhatnak BPA-t? 🧸
Bár a cumisüvegekben már tilos a használata, más műanyag játékokban vagy olcsóbb rágókákban még előfordulhat. Mivel a gyerekek mindent a szájukba vesznek, érdemes természetes anyagokból (fa, pamut, kaucsuk) készült játékokat venni. Mindig ellenőrizd a minősítéseket, és kerüld az ismeretlen forrásból származó, erős vegyszerszagú műanyag játékokat.
Miért mondják, hogy a BPA befolyásolja a testsúlyt? ⚖️
A BPA egy úgynevezett obesogen, ami azt jelenti, hogy megzavarhatja az anyagcserét és a hormonháztartást. Befolyásolja az inzulinérzékenységet és elősegítheti a zsírsejtek növekedését, illetve számának növekedését. Kutatások összefüggést mutattak ki a szervezet magasabb BPA-szintje és az elhízás, valamint a kettes típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata között.
Leave a Comment