Amikor az éjszaka csendjét hirtelen egy gyermeki kiáltás töri meg, minden szülő szíve egy pillanatra megáll. A sötétben megbújó árnyak és a képzelet szülte szörnyek nem csupán a mesék lakói, hanem a kicsik fejlődésének természetes, bár sokszor ijesztő kísérői is lehetnek. Ez a folyamat a gyermeki lélek érésének egyik állomása, ahol a napi élmények és a belső feszültségek különös képekké állnak össze.
A szülői tehetetlenség érzése ilyenkor érthető, hiszen a racionális érvek ritkán hatnak egy rémült kisgyermekre. Azonban a tudatosság és a türelem eszköztárával felszerelkezve nemcsak a nyugodt éjszakákat nyerhetjük vissza, hanem elmélyíthetjük a bizalmi kapcsolatot is gyermekünkkel. Ebben a folyamatban a megértés az első lépés, amely segít átlátni az éjszakai félelmek kusza szövevényét.
A gyermeki lélek tükröződése az éjszakai álmokban
A rémálmok világa nem más, mint egy sajátos belső színház, ahol a gyermek napközben felgyülemlett érzelmei kapnak főszerepet. A pszichológusok szerint ezek a látomások a feldolgozás mechanizmusai, amelyek segítenek a kicsiknek megbirkózni a világ bonyolultságával. A gyermeki agy hatalmas mennyiségű információt fogad be minden egyes ébren töltött órában, és ezeket valahol rendszerezni kell.
Az éjszakai felriadások gyakorisága általában az óvodáskor elején, három és hat éves kor között éri el a csúcspontját. Ebben az időszakban a fantázia és a valóság közötti határvonal még rendkívül vékony és átjárható. Ami egy felnőttnek csupán egy kabát a szék támláján, az a gyerek számára egy éber sötétben gubbasztó fura lény lehet.
A belső feszültségek ilyenkor képi formát öltenek, mert a gyermek verbális készségei még nem tartanak ott, hogy minden szorongását szavakkal fejezze ki. A szimbólumok nyelvén beszélnek hozzánk az álmok, jelezve, ha valami túl sok, túl gyors vagy túl ijesztő volt aznap. A félelem tehát nem ellenség, hanem egy jelzőrendszer, amely odafigyelést és gyengéd terelgetést igényel.
A rémálom nem a gyermek gyengeségének jele, hanem az érzelmi intelligencia fejlődésének egy intenzív, bár megterhelő állomása.
Az alvási ciklusok és a rémálmok élettani háttere
Az emberi alvás nem egy statikus állapot, hanem különböző szakaszok dinamikus váltakozása, amelyek mindegyike más célt szolgál. A rémálmok szinte kizárólag az úgynevezett REM (Rapid Eye Movement) fázisban, azaz a gyors szemmozgásos szakaszban jelentkeznek. Ez az időszak az éjszaka második felében válik intenzívebbé és hosszabbá, ezért tapasztaljuk gyakrabban a rossz álmokat hajnaltájt.
A gyermekek alvásszerkezete jelentősen eltér a felnőttekétől, mivel náluk a REM fázis aránya sokkal magasabb. Ez az élettani sajátosság magyarázza, miért élnek át a kicsik sokkal több és élénkebb álmot, mint mi. Az agy ilyenkor rendkívül aktív, a neuronok tüzelnek, miközben az izmok tónustalan állapotba kerülnek, hogy ne éljük meg fizikailag az álomképeket.
Amikor egy gyermek rémálomból ébred, azonnal észleli a környezetét, felismeri a szülőt, és képes visszaemlékezni az ijesztő képekre. Ez a tudatossági szint alapvető különbség a rémálmok és az éjszakai felriadások más formái között. A biológiai óra érése, az idegrendszer differenciálódása mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy az éjszakák idővel nyugodtabbá váljanak.
Mi a különbség a rémálom és az éjszakai felriadás között
Sok szülő keveri a két fogalmat, pedig kezelésük és természetük alapvetően eltér egymástól, ami meghatározza a reakciónkat is. Az éjszakai felriadás (pavor nocturnus) általában az elalvást követő első néhány órában jelentkezik, a mélyalvási szakaszban. Ilyenkor a gyermek sikít, hadonászik, nyitva van a szeme, de valójában nem éber, és nem is kommunikál velünk.
Ezzel szemben a rémálom után a kicsi teljesen felébred, vigasztalható, és keresi a biztonságot nyújtó felnőtt közelségét. Míg a felriadás alatt a gyermek nem ismeri fel a szülőt és reggel semmire sem emlékszik, a rémálom mély nyomot hagy az emlékezetében. Az alábbi táblázat segít eligazodni a legfontosabb különbségek között, hogy tudjuk, mikor mi történik.
| Jellemző | Rémálom | Éjszakai felriadás (Pavor) |
|---|---|---|
| Időpont | Az éjszaka második fele, hajnal | Az elalvást követő 1-3 óra |
| Tudatállapot | Teljesen felébred, tiszta tudat | Átmeneti állapot, nem ébred fel |
| Vigasztalhatóság | Igen, igényli a közelséget | Nem, sokszor eltolja magától a szülőt |
| Emlékezet | Részletesen emlékszik a képekre | Reggelre semmilyen emléke nincs róla |
Az éjszakai felriadás esetén a legfontosabb teendő a fizikai biztonság megőrzése és a gyermek óvatos felügyelete, amíg vissza nem merül a mély álomba. Ezzel szemben a rémálom aktív szülői jelenlétet, beszélgetést és érzelmi támogatást igényel. A két állapot megkülönböztetése segít abban, hogy ne essünk kétségbe, amikor a gyermekünk látszólag „kívül van önmagán”.
Az életkor specifikus félelmek és azok megjelenése
A gyermeki fejlődés során minden korszaknak megvannak a maga tipikus mumusai, amelyek az álmokban is visszaköszönnek. A kétéveseknél még gyakran a szeparációs szorongás ölt testet, ahol az anya vagy apa elvesztése a legfőbb fenyegetés. Ebben a korban a világ még kiszámíthatatlan, és minden apró változás destabilizálhatja a biztonságérzetet.
Az óvodáskor (3-6 év) a klasszikus szörnyek, boszorkányok és vadállatok időszaka, amikor a képzelet szárnyalása néha ijesztő irányt vesz. A gyermek ekkor kezd el ismerkedni a jó és a rossz fogalmával, és a benne lévő saját indulatokat gyakran külső, félelmetes lényekre vetíti ki. Ez egyfajta védekezési mechanizmus, amely segít távolságot tartani a saját negatív érzéseitől.
Kisiskolás korban a félelmek témája átalakul és realisztikusabbá válik, megjelennek a betörők, a természeti katasztrófák vagy az iskolai kudarcok. A teljesítménykényszer és a társas kapcsolatok bonyolultsága új típusú stresszforrást jelent, ami az éjszakai nyugalom rovására mehet. Itt már nem a sárkányoktól kell tartani, hanem attól, hogy „nem vagyok elég jó” vagy „kicsúfolnak a többiek”.
Lelki okok a háttérben: feszültség, szorongás és változások
A gyermekek élete, bár sokszor gondtalannak tűnik, tele van olyan kihívásokkal, amelyek komoly belső munkát igényelnek. Egy kistestvér érkezése, az óvodakezdés vagy egy költözés alapjaiban rengeti meg a megszokott világot, még ha látszólag jól is viselik. Ezek a változások gyakran éjszaka, a tudatalatti mélyebb rétegeiben dolgozódnak fel, néha viharos módon.
A családon belüli feszültségek, a szülők közötti kimondatlan konfliktusok a gyerekek „érzelmi antennáin” keresztül azonnal célba érnek. Mivel ők még nem tudják ezeket a felnőttekhez hasonlóan elemezni, a feszültség belső szorongássá alakul. Az elnyomott félelmek pedig éjszaka, amikor az önkontroll gyengül, rémálmok formájában törnek a felszínre.
Néha a túlzott elvárások vagy a túl szigorú napirend is okozhat mentális túlterheltséget, ami akadályozza a pihentető alvást. A gyermeknek szüksége van „üresjáratokra”, amikor csak szabadon játszhat, feldolgozva a nap eseményeit. Ha ez elmarad, az agy az alvás idejét használja fel a felgyülemlett érzelmi hulladék eltakarítására, ami gyakran zökkenőkkel jár.
A gyermek álma egyfajta érzelmi szelep: ha napközben túl nagy a nyomás, éjszaka ezen keresztül távozik a feszültség.
Külső tényezők és a média hatása a gyermekek álmaira
Napjaink digitális világa olyan ingermennyiséggel árasztja el a kicsiket, amellyel az idegrendszerük sokszor képtelen megbirkózni. Még a ártatlannak tűnő mesék is tartalmazhatnak olyan elemeket, amelyek a gyermek számára ijesztőek vagy érthetetlenek. A gyors vágások, a hangos effektek és a vizuális túlingerlés fokozzák az éberségi szintet, ami nehezíti a mély, nyugodt alvást.
Különösen veszélyesek a YouTube-on vagy más platformokon felbukkanó, gyermekeknek álcázott, de valójában félelmetes tartalmú videók. Egy pillanatnyi figyelemkihagyás elég ahhoz, hogy a gyermek olyan képet lásson, amelyet aztán hetekig nem tud kiverni a fejéből. A szülői kontroll ebben a tekintetben nemcsak korlátozást, hanem érzelmi védelmet is jelent.
A híradók, a környezetünkben hallott felnőtt beszélgetések a háborúról, betegségekről vagy balesetekről szintén beszivárognak a gyermek tudatába. Ők még nem látják az összefüggéseket, csak a veszélyt érzékelik, amitől nem tudják megvédeni magukat. Az információs szűrő szerepét nekünk, szülőknek kell betöltenünk, megóvva őket a koruknak nem megfelelő tartalmaktól.
Fizikai kiváltó okok: betegség, láz és táplálkozás
Nem minden rémálom mögött kell mélylélektani traumát keresni, sokszor egészen prózai, fizikai okok állnak a háttérben. A lázas állapotok köztudottan élénk, gyakran ijesztő hallucinációkat és álmokat okozhatnak a gyerekeknél. Ilyenkor a szervezet az öngyógyításra koncentrál, és az idegrendszer is irritáltabbá válik az emelkedett testhőmérséklet miatt.
Bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként is jelentkezhetnek alvászavarok, ezért érdemes mindig elolvasni a betegtájékoztatót vagy konzultálni az orvossal. Az allergia vagy a megfázás miatti nehezített légzés szintén megszakíthatja az alvási ciklust, ami szorongásos ébredéshez vezethet. Ha a gyermek nem kap rendesen levegőt az orrán keresztül, az agy ezt vészhelyzetként élheti meg az álmok szintjén.
A lefekvés előtti étkezés is döntő jelentőségű lehet a nyugodt pihenés szempontjából, hiszen a nehéz ételek megterhelik az emésztőrendszert. A túlzott cukorfogyasztás vagy a rejtett koffeintartalmú italok (például bizonyos teák vagy csokoládé) pörgetik az idegrendszert. Érdemes az esti órákban könnyű, könnyen emészthető vacsorát adni a gyermeknek, elkerülve az éjszakai „belső viharokat”.
Hogyan reagáljunk jól az éjszakai rémületre
Amikor a gyermekünk felsír, az első és legfontosabb feladatunk a fizikai jelenlét biztosítása és a biztonságérzet visszaállítása. Ne próbáljuk meg azonnal logikus érvekkel megmagyarázni, hogy miért nem léteznek szörnyek, mert az affektív agy ilyenkor nem fogékony a logikára. Öleljük át, tartsuk szorosan, és adjunk teret a megnyugvásnak a puszta közelségünkkel.
A hangszínünk legyen halk, nyugodt és monoton, ami segít lecsendesíteni a kicsi zaklatott idegrendszerét. Kerüljük a „nincs mitől félned” típusú mondatokat, mert ezzel érvénytelenítjük a gyermek valós megélését. Ehelyett használjunk olyan megerősítéseket, mint: „Itt vagyok veled, biztonságban vagy” vagy „Látom, hogy megijedtél, de most már minden rendben”.
Hagyjuk, hogy elmesélje az álmát, ha szeretné, de ne erőltessük a részleteket az éjszaka közepén, ha láthatóan ellenáll. A cél ilyenkor a visszavezetés az alvásba, nem pedig a mélyelemzés, amit jobb meghagyni a másnapi világos órákra. Ha már megnyugodott, maradjunk mellette még pár percig, amíg érzi a jelenlétünket és el nem lazul újra.
Nappali feldolgozás: a kommunikáció ereje
A rémálmokkal nemcsak éjszaka, hanem nappal is foglalkozni kell, hogy hosszú távon csökkentsük a jelentkezésüket. A történetmesélés egy kiváló eszköz: kérjük meg a gyermeket, hogy rajzolja le a félelmét vagy mesélje el újra a történetet. Amikor a belső kép külsővé válik (papírra kerül), máris kevésbé tűnik hatalmasnak és legyőzhetetlennek.
Alkalmazhatunk kreatív befejezéseket is, ahol a gyermekkel közösen kitaláljuk, hogyan győzhetné le a rémálom alakját. Lehet a sárkánynak vicces kalapot adni, vagy a szörnyet egy varázslattal kiscicává változtatni. Ezáltal a kontrollérzet visszakerül a gyermek kezébe, és rájön, hogy ő is alakíthatja a belső moziját.
Fontos, hogy napközben is beszélgessünk az érzésekről, ne csak a konkrét álmokról, hanem a napi sikerekről és kudarcokról is. Segítsünk neki nevet adni az érzelmeknek, mert ha megnevezzük a félelmet, az sokat veszít az erejéből. A nyitott, ítélkezésmentes kommunikáció a legjobb megelőzése annak, hogy a napi feszültségek éjszakai démonokká váljanak.
Az ideális alvási környezet kialakítása
A hálószoba legyen a nyugalom szigete, ahol a gyermek minden elemet biztonságosnak érez, még teljes sötétségben is. Érdemes egy gyenge fényű éjszakai lámpát elhelyezni, amely éppen annyi fényt ad, hogy a gyermek tájékozódni tudjon ébredéskor. A teljes sötétségben a fantázia könnyebben kreál ijesztő alakokat a berendezési tárgyakból.
A kedvenc plüssállat vagy egy „alvós rongyi” jelenléte érzelmi horgonyt jelent a gyermek számára, amihez krízishelyzetben nyúlhat. Ezek az átmeneti tárgyak a szülőt helyettesítik, amikor ő nincs fizikailag jelen, biztonságot és állandóságot sugallva. Érdemes ezeket tudatosan bevonni az esti rutinba, mint a gyermek „őrzőit”.
A szoba hőmérséklete és a levegő frissessége szintén befolyásolja az álmok minőségét, a túl meleg szoba gyakran vezet nyugtalan éjszakákhoz. Egy alapos szellőztetés lefekvés előtt csodákra képes, friss oxigénnel látva el az agyat a pihentető alváshoz. A kényelmes hálóruha, amely nem szorít és jól szellőzik, szintén hozzájárul a fizikai komfortérzethez.
A biztonságos alvási környezet nem luxus, hanem az érzelmi stabilitás alapköve a gyermekszobában.
Rituálék és esti rutin: a békés átmenet kulcsa
A nap végén az idegrendszernek szüksége van egy lassulási szakaszra, amely felkészíti a szervezetet az alvásra. Egy kiszámítható és állandó rutin keretet ad a gyermeknek, ami csökkenti a szorongást és biztonságérzetet ad. Ha minden este ugyanabban a sorrendben történnek a dolgok, a szervezet elkezdi termelni az alváshoz szükséges hormonokat.
A meleg fürdő, a közös vacsora és az esti mese olvasása olyan rituálék, amelyek az összetartozás élményét erősítik. Fontos, hogy a mese tartalma legyen megnyugtató, kerüljük az erőszakos vagy feszültséggel teli történeteket közvetlenül lefekvés előtt. A szülő hangja, az ölből hallgatott történet egyfajta érzelmi védőburkot von a gyermek köré.
Érdemes bevezetni egy rövid „napzáró beszélgetést”, ahol megosztjuk egymással a nap legszebb pillanatait és a hálánkat. Ez segít abban, hogy a gyermek pozitív gondolatokkal merüljön álomba, háttérbe szorítva az esetleges aggodalmakat. A rutin nemcsak a gyermeknek, hanem a szülőnek is segít a napi stressz letételében és a kapcsolódásra való hangolódásban.
Kreatív technikák a rémálmok megszelídítésére
A gyermekpszichológia gyakran használ játékos módszereket a belső félelmek külsővé tételére és hatástalanítására. Ilyen például a „szörnyűző spray” készítése, ami valójában egy szép üvegbe töltött, illatosított víz. Lefekvés előtt közösen körbe lehet permetezni a szoba sarkait, kijelentve, hogy ez megvéd minden rossz álomtól.
Készíthetünk „álomcsapdát” vagy „őrző-védő rajzot” is, amit az ágy fölé helyezünk, mint egy mágikus pajzsot. Ezek a tárgyak szimbolikus védelmet nyújtanak, ami a gyermeki mágikus gondolkodás szintjén teljesen valóságos és hatékony. A lényeg, hogy a gyermek aktív részese legyen az alkotó folyamatnak, érezve saját erejét.
Egy másik hasznos technika a „fénygömb-vizualizáció”, ahol megkérjük a gyermeket, hogy képzelje el, amint egy puha, meleg fény veszi körül. Ez a fény megvédi őt, és csak a szép, színes álmokat engedi át a falán. Az ilyen relaxációs gyakorlatok nemcsak az alvást segítik, hanem stresszkezelő eszközt is adnak a kicsi kezébe a későbbi életére.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Bár a rémálmok a legtöbb esetben a normál fejlődés részei, vannak jelek, amelyekre érdemes fokozottan figyelni. Ha az éjszakai felriadások naponta többször ismétlődnek heteken keresztül, az már komolyabb kimerültséghez vezethet. Ilyenkor a gyermek napközben is bágyadt, nyűgös, és láthatóan nem tudja kipihenni magát.
Forduljunk pszichológushoz, ha a rémálmok témája mindig ugyanaz, és láthatóan egy konkrét traumához köthető. Ha a gyermek napközben is retteg az estétől, és elkerülő magatartást tanúsít a lefekvéssel kapcsolatban, az mélyebb szorongásra utalhat. Szintén intő jel, ha a félelmek más területekre is átterjednek, és korlátozzák a gyermek mindennapi tevékenységeit.
A szakember segíthet feltárni a háttérben meghúzódó okokat, és specifikus terápiás módszerekkel (például játékterápia) oldhatja a feszültséget. Ne tekintsük ezt kudarcnak; a korai segítségnyújtás megakadályozhatja a szorongásos zavarok rögzülését. Egy külső, szakértő szem sokszor olyan összefüggéseket is meglát, amelyek felett a mindennapok sűrűjében elsiklunk.
A szülő önreflexiója és saját szorongásai
Gyakran elfelejtjük, hogy a gyermekek érzelmi állapota szoros összefüggésben van a miénkkel, tükrözve a mi belső feszültségeinket is. Ha mi magunk is szorongunk, fáradtak vagyunk, vagy túlságosan aggódunk a gyermek alvása miatt, ő ezt azonnal megérzi. A feszültség ragályos, és az éjszaka csendjében még intenzívebben adódik át.
Érdemes megvizsgálnunk a saját hozzáállásunkat az éjszakai nehézségekhez: dühösek leszünk a szakadás miatt, vagy képesek vagyunk megőrizni a nyugalmunkat? A szülői magabiztosság és a „kézben tartom a helyzetet” attitűd a legnagyobb megnyugvás a gyermek számára. Ha látja, hogy mi nem ijedünk meg a félelmeitől, ő is hamarabb megnyugszik.
Saját magunk pihenése is fontos, hiszen kimerülten nehezebb türelmesnek és empatikusnak maradni egy zokogó kisgyermek mellett. Ne féljünk segítséget kérni a párunktól vagy a nagyszülőktől, hogy mi is feltöltődhessünk néha. Egy kipihent szülő sokkal hatékonyabb „félelem-elűző”, mint az, aki a végkimerülés szélén áll.
Hosszú távú hatások és az érzelmi rugalmasság építése
A rémálmokkal való megküzdés nem csupán a nyugodt alvásról szól, hanem a gyermek rezilienciájának (lelki ellenállóképességének) fejlesztéséről is. Amikor segítünk neki szembenézni az éjszakai félelmeivel, azt tanítjuk meg neki, hogy a nehéz érzések kezelhetők. Ez a tudás később, az iskolai évek alatt vagy felnőttkorban is hatalmas erőforrást jelent majd számára.
A félelem elismerése és a rajta való felülemelkedés folyamata erősíti a gyermek önbizalmát és éntudatát. Rájön, hogy bár vannak „szörnyek”, neki vannak eszközei a legyőzésükre, és ott van mögötte a támogató családi háttér. Az éjszakai küzdelmek így válnak az önismeret és a bátorság építőköveivé a fejlődés hosszú útján.
Idővel, ahogy az idegrendszer érik és a szókincs bővül, a rémálmok száma természetes módon csökkenni fog, majd szinte teljesen elmarad. Addig is tekintsünk ezekre az éjszakákra úgy, mint lehetőségekre a kapcsolódásra és a bizalom elmélyítésére. A szeretet és a jelenlét a legerősebb fegyver minden sötétben bujkáló árnyék ellen.
Gyakori kérdések a gyermekkori rémálmokról
Okozhatja-e a túl sok képernyőidő a rémálmokat? 📺
Igen, a túlzott digitális ingerlés, különösen a lefekvés előtti órákban, jelentősen növelheti az éjszakai szorongást. A képernyőkből áradó kék fény gátolja a melatonin termelődését, a gyors iramú vizuális ingerek pedig túlterhelik a gyermek még fejlődésben lévő idegrendszerét. Érdemes legalább 1-2 órával az elalvás előtt minden digitális eszközt kikapcsolni, és helyettük megnyugtatóbb tevékenységeket, például közös olvasást választani.
Baj-e, ha a rémálom után a gyermekünk mellénk akar feküdni? 👨👩👧
Egy ijesztő ébredés után teljesen természetes, hogy a gyermek a legnagyobb biztonságot nyújtó helyet, a szülői ágyat keresi. Alkalmanként ez nem okoz gondot, és segíthet a gyors megnyugvásban, de érdemes törekedni arra, hogy a gyermeket a saját ágyában vigasztaljuk meg. Ezzel azt az üzenetet közvetítjük, hogy a saját szobája is biztonságos hely, ahol nincs mitől tartania, így hosszú távon erősítjük az önálló megküzdési képességét.
Meddig tekinthető normálisnak a rémálmok gyakori jelentkezése? ⏳
A rémálmok a 3 és 6 éves kor közötti időszakban a leggyakoribbak, és a legtöbb gyermeknél iskolás korra jelentősen ritkulnak. Amíg a félelmek nem uralják a gyermek nappalait, nem gátolják az étvágyát vagy a társas kapcsolatait, addig a fejlődés velejárójaként kezelhetjük őket. Ha azonban a gyermek tartósan szorong, vagy a rémálmok száma az idő előrehaladtával nem csökken, érdemes szakember véleményét kikérni.
Van-e összefüggés az étrend és a rossz álmok között? 🍎
Bizonyos élelmiszerek közvetve befolyásolhatják az alvás minőségét és az álmok intenzitását. A nehéz, zsíros vacsorák megterhelik az emésztést, ami nyugtalanabb alváshoz vezethet, míg a magas cukortartalmú édességek és a rejtett koffein fokozzák az éberséget. A kiegyensúlyozott, könnyű esti étkezés és a megfelelő hidratáltság stabilizálja a vércukorszintet, ami hozzájárul a nyugodtabb éjszakai pihenéshez.
Segít-e a lámpa égve hagyása a rémálmok megelőzésében? 💡
Egy enyhe, meleg fényű éjszakai lámpa sokat segíthet a gyermeknek a tájékozódásban, ha hirtelen felébred, így csökkentve a sötétség miatti pánikot. Ugyanakkor a túl erős fény zavarhatja az alvás mélységét és a pihentető szakaszok kialakulását. A legjobb megoldás egy tompa fényforrás, amely nem az ágyra világít közvetlenül, de elég fényt ad ahhoz, hogy a szoba tárgyai felismerhetőek maradjanak a gyermek számára.
Lehet-e a rémálom a gyermekkori trauma jele? 🏥
A rémálmok néha valóban utalhatnak arra, hogy a gyermeket valamilyen megrázó élmény érte, legyen az egy baleset, iskolai bántalmazás vagy a család életét érintő krízis. Ilyenkor az álmok gyakran ismétlődőek, és a gyermek napközben is megváltozott viselkedést mutat (visszahúzódás, agresszió vagy regresszió). Ha felmerül a gyanú, hogy nem „szokványos” félelmekről van szó, mindenképpen fontos pszichológus segítségét kérni a trauma feldolgozásához.
Hogyan magyarázzuk el a kicsinek, mi az az álom? 🌙
A kisebb gyerekeknek érdemes úgy leírni az álmot, mint egy „belső mozit”, amit az agyuk vetít nekik alvás közben. Elmondhatjuk, hogy az álmok olyanok, mint a gondolatok, csak képekben jelennek meg, és bár néha valóságosnak tűnnek, valójában nem tudnak bántani. Hangsúlyozzuk, hogy amint kinyitják a szemüket, a mozi véget ér, és ők a biztonságos szobájukban, velünk vannak.
Leave a Comment