Az első közös év a kisbabánkkal egy megismételhetetlen, érzelmekkel és csodákkal teli utazás, amely során egy magatehetetlen újszülöttből lassan önálló akarattal rendelkező, totyogó kisember válik. Ebben az időszakban a fejlődés tempója szinte követhetetlennek tűnik, hiszen napról napra új készségek bukkannak fel, legyen szó egy váratlan mosolyról, az első bizonytalan fordulásról vagy az örömteli gőgicsélésről. Szülőként természetes igényünk, hogy értsük ezeket a folyamatokat, és tudjuk, mire számíthatunk a következő hetekben, miközben szem előtt tartjuk gyermekünk egyediségét is.
Az újszülöttkor varázsa és a reflexek birodalma
Az élet első négy hete az alkalmazkodásról szól, mind a baba, mind a szülők számára. Ebben az időszakban a csecsemő mozgásait elsősorban az úgynevezett primitív reflexek irányítják, amelyek az életben maradást és a későbbi tudatos mozgások megalapozását szolgálják. Ilyen például a kereső- és szopóreflex, amely segít az élelemhez jutásban, vagy a Moro-reflex, amikor a baba hirtelen zajra vagy helyzetváltoztatásra a karjaival átkaroló mozdulatot tesz.
Bár az újszülött látása még homályos, leginkább 20-25 centiméteres távolságra lát élesen, ami pontosan az édesanyja arcának távolsága szoptatás közben. Az arcok tanulmányozása az egyik legfontosabb tevékenysége, hiszen az érzelmi biztonság alapjai most fektetődnek le. A baba ebben a korban még nem tudja tartani a fejét, izomzata tónustalanabb, ezért a fizikai támogatás elengedhetetlen számára minden mozdulatnál.
Az első hónap legfontosabb mérföldköve nem egy fizikai teljesítmény, hanem a bizalom kialakulása a külvilág és a gondozók iránt.
A hallás már a születés pillanatában is igen fejlett, a baba felismeri az édesanyja hangját, amely megnyugtatja őt a számára még idegen környezetben. Az alvási ciklusok még rövidek és rendszertelenek, az idegrendszer érése azonban folyamatos, még álmában is. A bőrkontaktus és a testközelség ebben a fázisban többet ér bármilyen fejlesztő játéknál, hiszen a biztonságérzet a motorja minden későbbi fejlődésnek.
A második hónap és a társas mosoly megjelenése
A második hónap környékén a szülők egyik legnagyobb jutalma a társas mosoly megjelenése. Ez már nem csupán egy öntudatlan reflex, hanem válasz az arcunkra, a hangunkra, egy valódi interakció kezdete. A baba egyre több időt tölt éber állapotban, és elkezdi felfedezni a saját hangját is: megjelennek a torokhangok, az első gőgicsélések, amelyekkel a környezete figyelmét próbálja fenntartani.
A mozgásfejlődés terén is látványos változások indulnak el. Hason fekve a baba már képes rövid ideig megemelni a fejét, és 45 fokos szögben megtartani azt. Ez a mozdulat rendkívül megterhelő számára, mégis alapvető a nyak- és hátizmok erősödéséhez. A kezei már nincsenek állandóan ökölbe rándulva, egyre többször nyitogatja a tenyerét, és rácsodálkozik saját ujjaira.
A látás fejlődésével a baba elkezdi követni a mozgó tárgyakat a tekintetével, különösen az élénk színek és a kontrasztos minták vonzzák. Az idegrendszeri fejlődés jele, hogy a mozgások kezdenek valamivel koordináltabbá válni, bár a végtagok kalimpálása még mindig jellemző. Az esti sírásos időszakok, amelyeket gyakran a napközben felgyülemlett ingerek feldolgozása okoz, ebben a korban érhetik el a csúcspontjukat.
Három hónapos kor és az egyensúly keresése
A harmadik hónap végére a legtöbb csecsemő már sokkal stabilabbnak tűnik. Hason fekve magabiztosan támaszkodik az alkarjára, és fejét emelve nézelődik, ami a tummy time, vagyis a hason töltött idő fontosságát hangsúlyozza. Ez a pozíció készíti fel a vállövet a későbbi kúszásra és mászásra. A baba mozgása már nem annyira szaggatott, a mozdulatok finomodnak, és egyre célirányosabbá válnak.
A kommunikáció szintén szintet lép: a baba már nemcsak sírással, hanem különböző hangszínekkel, nevetéssel és sikongatással is kifejezi az örömét vagy a nemtetszését. Megjelenik az utánzás vágya, ha nyelvet nyújtunk rá, vagy kerekre nyitjuk a szánkat, gyakran megpróbálja leutánozni az arckifejezésünket. Ez a tükrözés az empátia és a szociális készségek legkorábbi alapköve.
Ebben az időszakban a baba elkezdi felfedezni a tárgyak érintését is. Ha a kezébe adunk egy könnyű csörgőt, képes azt rövid ideig megtartani és rázni. A szem-kéz koordináció fejlődése lehetővé teszi, hogy megpróbáljon a feje felett lógó játékok után nyúlni, még ha eltalálni őket nem is mindig sikerül elsőre. A látómező tágulásával már a szoba távolabbi pontjain történő eseményekre is felfigyel.
A negyedik hónap és a forgások kezdete
A negyedik hónap gyakran hoz áttörést a mobilitásban, hiszen sok baba ekkor teszi meg az első átfordulást hátról hasra, vagy fordítva. Ez egy hatalmas mérföldkő, amely megváltoztatja a baba perspektíváját és szabadságfokát. A hátizmok és a hasizmok összehangolt munkájára van szükség ehhez a komplex mozdulathoz, ami gyakran véletlenszerűen sikerül először, majd tudatos gyakorlássá válik.
A baba érdeklődése a világ iránt exponenciálisan nő. Már nemcsak nézi a tárgyakat, hanem mindent a szájába is vesz, hogy orális úton szerezzen tapasztalatokat a textúrákról, a hőmérsékletről és az ízekről. Ez a felfedezési mód teljesen természetes, és az érzékszervi fejlődés szerves része. A nyáltermelés fokozódhat, ami nem feltétlenül a fogzás jele, hanem az emésztőrendszer és a szájüreg éréséé.
Az éjszakai alvásban is bekövetkezhetnek változások, amit gyakran alvási regressziónak neveznek, de valójában a fejlődés jele. Az agy ilyenkor olyan sok új információt dolgoz fel, hogy a pihenés felületessé válhat. A baba már felismeri a rutinjait, tudja, mikor következik a fürdés vagy az etetés, és ez a kiszámíthatóság segíti őt az érzelmi önszabályozás elsajátításában.
Ötödik hónap és a testtudat fejlődése
Az ötödik hónapban a baba egyre ügyesebben használja a kezeit. Már képes egy tárgyat egyik kezéből a másikba átadni, ami a két agyfélteke közötti kapcsolat erősödését jelzi. A látása már majdnem olyan éles, mint egy felnőtté, és a mélységészlelése is sokat fejlődik, így pontosabban tud nyúlni az őt érdeklő dolgok után. Imádja nézegetni magát a tükörben, bár még nem tudja, hogy a saját tükörképét látja.
A fizikai erőnlét látványos jele, hogy a baba hason fekve kinyomja magát nyújtott karral, sőt, néha a lábaival is rugaszkodik, mintha úszna a levegőben. Ez a „repülőzés” a törzsizomzat erősödésének fontos szakasza. Sok kicsi ebben a korban fedezi fel a saját lábait, órákig képesek eljátszani a lábujjaikkal, vagy akár a szájukba is veszik őket, ami a testkép kialakulásának alapvető lépése.
Kommunikációs szempontból a baba elkezdi kombinálni a magánhangzókat a mássalhangzókkal, mint például „ba-ba” vagy „ma-ma”. Bár ezeknek még nincs konkrét jelentéstartalma, a hangképző szervek gyakorlása nélkülözhetetlen a későbbi beszédhez. A baba már élénken reagál a nevére, és képes megkülönböztetni az ismerős arcokat az idegenektől, ami néha enyhe bizalmatlansággal is párosulhat.
A hatodik hónap és az önállóbbá válás kapuja
A fél éves kor vízválasztó a csecsemő életében. Ez az az időszak, amikor a legtöbb baba megérik a hozzátáplálásra, és az anyatej vagy tápszer mellett megismerkedik az első pürékkel vagy falatkákkal. Az evés újfajta koordinációt igényel: a nyelvnek és a szájizmoknak meg kell tanulniuk az étel hátrafelé továbbítását, ami teljesen más technika, mint a szopizás.
A mozgás terén a stabil ülés az egyik legfontosabb cél. Bár sokan még dülöngélnek, vagy szükségük van a kezükre a támaszkodáshoz (ez a „háromszögülés”), a gerincoszlop már egyre jobban bírja a függőleges terhelést. Fontos, hogy ne siettessük ezt a folyamatot, és ne támasszuk ki a babát párnákkal, amíg a saját izomzata nem áll készen a tartásra.
A hatodik hónap végére a baba világa kitágul: már nemcsak fekszik és nézelődik, hanem aktív részese lesz a családi étkezéseknek és eseményeknek.
A kognitív fejlődés jeleként megjelenik az tárgyállandóság első csírája. A baba elkezdi kapizsgálni, hogy ha valami kikerül a látóteréből, az nem szűnik meg létezni. Ha eldugunk egy játékot egy kendő alá, már megpróbálhatja megkeresni. Ez a felfedezés az alapja a későbbi bújócskázásnak és a szeparációs szorongásnak is, hiszen már tudja, hogy anya akkor is létezik, ha épp a másik szobában van.
Hetedik hónap és a helyváltoztatás izgalma
A hetedik hónapban a baba legtöbbször már nem elégszik meg az egy helyben maradással. Megindul a kúszás, ami kezdetben gyakran hátrafelé történik, mert a karok ereje hamarabb fejlődik, mint a lábaké. Ez a frusztrációval teli, mégis motiváló időszak arra sarkallja a kicsit, hogy kidolgozza a saját technikáját a célpontok elérésére. A mozgás szabadsága óriási önbizalmat ad neki.
Az érzelmi fejlődésben megjelenik a kategóriákban való gondolkodás kezdete. A baba már megkülönbözteti a kedvenc játékait a kevésbé érdekesektől, és határozottan ki tudja fejezni a preferenciáit. A hangutánzás is felerősödik, elkezdi utánozni a környezetében hallott zajokat, például a tüsszentést vagy a köhögést, és várja a reakciónkat, ami egyfajta humorérzék kialakulására utal.
Az etetések során a baba egyre aktívabb, próbálja megfogni a kanalat vagy a poharat. A finommotorika fejlődését jelzi, hogy már nemcsak az egész tenyerével markol meg dolgokat, hanem próbálja az ujjait is külön-külön használni. A fogzás ebben az időszakban gyakran okozhat nyugtalanabb éjszakákat vagy fokozott rágási ingert, de minden baba más ütemben kapja meg az első apró fehér fogacskáit.
Nyolcadik hónap és a finommotorika fejlődése
A nyolcadik hónapban a figyelem a részletek felé fordul. Megjelenik a csipegető fogás (pincer grasp) előszobája, amikor a baba a hüvelyk- és mutatóujjával próbálja felcsippenteni az apróbb morzsákat vagy tárgyakat. Ez a készség alapvető a későbbi önálló evéshez és az eszközhasználathoz. Ebben a korban a lakás biztonságossá tétele kritikus, hiszen minden apróság veszélyforrást jelenthet.
A legtöbb baba ekkor már magabiztosan ül, és elkezdi a négykézláb mászást. Ez a mozgásforma az egyik legfontosabb az idegrendszer szempontjából, hiszen a keresztezett mozgás (jobb kéz – bal láb szinkronja) intenzíven fejleszti a két agyfélteke közötti kommunikációt. A mászás segít a térlátás és a mélységérzékelés finomításában is, ahogy a baba navigál a bútorok között.
A szociális téren felerősödik a szeparációs szorongás. A baba már pontosan tudja, ki tartozik a szűk családhoz, és az idegenektől való félelem természetes védelmi reakcióként jelentkezik. Ez egy nehéz időszak lehet a szülőknek, de valójában a baba és a gondozó közötti szoros kötődés egészséges jelzése. A búcsúzási rituálék kialakítása segíthet átvészelni ezeket a heteket.
Kilenc hónapos kor és a felegyenesedés vágya
A kilencedik hónap környékén a baba elkezdi felhúzni magát állásba a bútorok mellett. Először még nem tudja, hogyan kell szépen visszaereszkedni, ezért gyakran huppan a fenekére, ami a tanulási folyamat része. Az állás új dimenziót nyit meg előtte: hirtelen eléri az asztalterítőt, a polcon lévő könyveket és mindent, ami eddig távolinak tűnt.
A kognitív fejlődésben mérföldkő a mutatás megjelenése. A baba már nemcsak nyúl egy tárgy felé, hanem az ujjával rámutat, és ránk néz, hogy megossza velünk az élményt. Ezt nevezzük közös figyelemnek, ami a nyelvi fejlődés egyik legfontosabb előfeltétele. Érti már az egyszerű kéréseket, mint például a „pápá” intés vagy a tapsolás, és örömmel teljesíti őket.
Az étkezéseknél egyre ügyesebben bánik a falatkákkal, és élvezi az önállóságot. A beszédfejlődésben a „halandzsa” válik uralkodóvá: hosszú mondatokat mond a saját nyelvén, hangsúlyokkal és érzelmekkel fűszerezve, mintha egy valódi történetet mesélne. Ez a szociális fecsegés jelzi, hogy az agya készen áll a valódi szavak befogadására és használatára.
Tizedik hónap és az interaktív játék
A tizedik hónapban a baba játéka egyre komplexebbé válik. Már nemcsak véletlenszerűen ütögeti össze a tárgyakat, hanem tudatosan épít (vagy inkább rombol), pakol egyik edényből a másikba, és elkezdi felfedezni az ok-okozati összefüggéseket. Például rájön, hogy ha megnyom egy gombot, megszólal a zene, vagy ha eldobja a kanalat, az hangosan koppan a padlón.
A mobilitás terén sokan elkezdenek „bútorozni”, vagyis az asztalok és székek mentén oldalazva lépkedni. Ez a mozgásforma készíti fel a csípőt és a lábakat az önálló járásra. Az egyensúlyérzék napról napra fejlődik, és a baba egyre bátrabban engedi el a támasztékot egy-egy pillanatra, hogy két kézzel foghasson meg egy játékot.
A kommunikációban megjelennek az első helyzetspecifikus szavak vagy hangok. Talán még nem mondja tisztán, hogy „autó”, de egy bizonyos „brr-brr” hanggal mindig ugyanarra a tárgyra utal. A baba érti a „nem” szót, még ha nem is mindig akar engedelmeskedni neki, és aktívan keresi a szemkontaktust, hogy ellenőrizze a szülők reakcióját a tetteire.
Tizenegyedik hónap és a határok feszegetése
A tizenegyedik hónap a nagy kísérletezések ideje. A baba már rendkívül gyorsan mászik, és bárhová eljut a lakásban, ami fokozott éberséget igényel a szülőktől. Az önállósodási törekvések felerősödnek: egyedül akar enni, egyedül akarja fogni az itatópoharat, és határozottan jelzi, ha valamit nem szeretne, például a pelenkázást vagy az öltözködést.
A finommotorika finomodása lehetővé teszi, hogy kisebb tárgyakat is precízen megfogjon, és megpróbálja azokat rendeltetésszerűen használni (például a hajkefét a fejéhez emeli). Ez a szimbolikus játék kezdete, amikor a tárgyak már jelentést hordoznak számára. Imádja a képeskönyveket, szívesen lapozgatja őket, és felismeri az ismerős állatokat vagy tárgyakat a rajzokon.
Az érzelmi intelligencia fejlődését mutatja, hogy a baba elkezdi kifejezni a szeretetét: odabújik, puszit ad (gyakran tátott szájjal), vagy odaadja a kedvenc játékát vigasztalásul. A szabályok tanulása is elkezdődik, bár az impulzuskontrollja még nagyon gyenge, így türelemre és következetességre van szükség a nevelésében. A dicséret és a pozitív megerősítés ebben a korban a leghatékonyabb eszköz.
Tizenkettedik hónap és az első év lezárása
Az első születésnap környékén a legtöbb baba eléri a független járás mérföldkövét, vagy legalábbis az első bizonytalan lépéseket megteszi segítség nélkül. Ez egy óriási változás, hiszen a kezei felszabadulnak, és új módon tudja felfedezni a világot. A járás elsajátítása gyakran átmenetileg visszavetheti a beszédfejlődést, mivel az agy a nagymotoros mozgásokra fókuszál.
A szókincs bővül, és megjelennek az első, tudatosan használt szavak, mint a „papa”, „mama”, „be-be” (baba) vagy „nem”. A baba már képes követni az egyszerű utasításokat, mint például „Add ide a labdát!”, és élvezi, ha bevonják a napi teendőkbe. A személyiségjegyei egyre tisztábban kirajzolódnak: látszik, hogy inkább megfigyelő típus, vagy vakmerő felfedező.
Az étkezési szokásokban a baba már szinte mindent ehet, amit a család, és egyre inkább igényli a közös asztalnál való jelenlétet. Az első év végére a csecsemőből egy kisgyermek válik, aki képes az érzelmei kifejezésére, a környezetével való aktív kommunikációra és a helyváltoztatásra. Ez az év az alapja minden későbbi tanulásnak és szociális kapcsolatnak.
A mozgásfejlődés egyéni ritmusa és eltérései
Fontos szem előtt tartani, hogy a fejlődési mérföldkövek csupán irányadóak. Minden gyermek a saját belső órája szerint fejlődik, és nem jelent problémát, ha egy baba nem mászik pontosan nyolc hónaposan, vagy nem jár az első születésnapján. A fejlődés gyakran hullámokban történik: egy ideig úgy tűnhet, semmi nem változik, majd néhány nap alatt több új készség is megjelenik.
A szakemberek szerint a fejlődés folyamatossága és a mérföldkövek sorrendje fontosabb, mint a pontos időpont. Például a kúszás-mászás kimaradása gyakran több figyelmet igényel, mint az, ha a járás pár hónapot késik. Ha a szülő úgy érzi, a gyermek mozgása aszimmetrikus, vagy hosszabb ideig stagnál egy szinten, érdemes szakember véleményét kérni, de a legtöbb esetben a türelem a legjobb tanácsadó.
Az otthoni környezet sokat segíthet a fejlődésben. A szabad mozgás biztosítása a padlón, a biztonságos felfedezés lehetősége és a sok-sok közös játék mind-mind támogatja az idegrendszer érését. A túlzott segédeszközök, mint a bébikomp, gyakran többet ártanak, mint használnak, mert nem hagyják, hogy a baba saját maga kísérletezze ki az egyensúlyát és az izmai erejét.
Az érzékszervi fejlődés és a kognitív ugrások
A fizikai mozgás mellett az érzékszervek és a gondolkodás fejlődése is lenyűgöző. A baba agya az első évben elképesztő mennyiségű szinapszist, vagyis idegsejtek közötti kapcsolatot hoz létre. Minden új illat, hang, textúra és íz építi ezt a hálózatot. A szenzoros integráció folyamata során a baba megtanulja összehangolni az érzékszerveiből érkező információkat.
A kognitív fejlődésben az úgynevezett „világra eszmélés” ugrásai figyelhetők meg, amelyeket sokan fejlődési ugrásoknak vagy „nyűgösebb időszakoknak” hívnak. Ilyenkor a baba agya hirtelen képessé válik új összefüggések átlátására, ami kezdetben ijesztő lehet számára. A megnyugtatás, a testközelség és a türelem segít neki átlendülni ezeken a nehéz napokon, amelyeket aztán mindig egy-egy új képesség felbukkanása követ.
Az emlékezet fejlődése is látványos. Az első hónapok rövid távú memóriájától eljutunk oda, hogy az egyéves baba már emlékszik, hová rejtették el a kedvenc játékát, vagy fel felismeri a nagyszülőket, még ha ritkábban is találkoznak. Ez a mentális reprezentáció képessége, amely lehetővé teszi a baba számára, hogy a tárgyakról és eseményekről belső képeket alkosson.
| Időszak | Nagymotoros mozgás | Finommotorika | Kommunikáció |
|---|---|---|---|
| 0-3 hónap | Fejemelés, alkarra támaszkodás | Tenyér nyitogatása, megfogás | Gőgicsélés, társas mosoly |
| 4-6 hónap | Gurulás, stabil ülés kezdete | Tárgyak átvétele egyik kézből a másikba | Mássalhangzók gyakorlása (ba-ba) |
| 7-9 hónap | Kúszás, mászás, felkapaszkodás | Csipegető fogás kezdete | Mutatás, egyszerű szavak megértése |
| 10-12 hónap | Állás, lépegetés, önálló járás | Eszközhasználat, önálló evés | Első szavak, intés, tapsolás |
A szülő szerepe a fejlődési folyamatban
Bár a baba fejlődése egy biológiailag kódolt folyamat, a szülői jelenlét és válaszkészség a katalizátora mindennek. A válaszkész nevelés lényege, hogy figyelünk a baba jelzéseire, és megfelelően reagálunk rájuk. Ha a baba érzi, hogy az igényei meghallgatásra találnak, bátrabban mer kísérletezni a környezetével, hiszen tudja, hogy van mögötte egy biztos bázis.
A közös játék nem igényel drága eszközöket. Egy egyszerű mondóka, az arcunkkal való bohóckodás, vagy a hétköznapi tárgyak felfedezése (például egy műanyag tál és egy fakanál) óriási fejlesztő erővel bír. A legfontosabb, hogy élvezzük a folyamatot, és ne egy teljesítménytúraként tekintsünk a baba első évére. A stresszmentes környezet a legjobb táptalaj a fejlődéshez.
Ne feledkezzünk meg a saját jólétünkről sem. Egy kipihentebb, kiegyensúlyozottabb szülő sokkal jobban tud hangolódni a gyermeke fejlődésére. A fejlődési mérföldkövek követése legyen egy izgalmas megfigyelés, ne pedig egy aggodalommal teli lista pipálgatása. Minden baba egy kis csoda, aki a saját tempójában fogja meghódítani a világot, mi pedig ott leszünk, hogy minden lépésénél fogjuk a kezét.
Gyakran ismételt kérdések a baba fejlődésével kapcsolatban
Mikor tekinthető későnek, ha a baba nem kezd el mászni? 🐢
A mászás általában 7 és 10 hónapos kor között jelenik meg, de vannak babák, akik teljesen kihagyják ezt a fázist, és rögtön felállnak. Szakmai szempontból a mászás elmaradása nem feltétlenül jelent bajt, ha a baba egyébként mozgékony, és szimmetrikusan használja a végtagjait, de érdemes gyógytornásszal konzultálni az idegrendszeri érés támogatása érdekében.
Normális, ha a baba 12 hónaposan még nem mond egy szót sem? 🗣️
Igen, teljesen normális. Az első szavak megjelenése tág határok között, 10 és 18 hónapos kor között várható. Fontosabb, hogy a baba értse az egyszerű kéréseket, használjon gesztusokat (mutatás, intés), és legyen igénye a kommunikációra, még ha ez kezdetben csak sajátos halandzsa is.
Befolyásolja-e a fogzás a mozgásfejlődést? 🦷
A fogzás közvetetten befolyásolhatja a fejlődést, mivel a fájdalom és a nyugtalan alvás miatt a baba nyűgösebb és kevésbé kitartó lehet a gyakorlásban. Gyakran tapasztalható, hogy egy-egy nehezebb fogzási időszakban a baba „visszaesik” vagy stagnál, majd a fog áttörése után hirtelen nagyot ugrik a fejlődésben.
Okozhat-e gondot, ha a baba túl korán akar felállni? ⬆️
Ha a baba saját erejéből, segítség nélkül húzza fel magát, az azt jelenti, hogy az izomzata és a csontrendszere készen áll rá. Problémát csak az okozhat, ha a szülő erőlteti az állást vagy a járást (például bébikomp használatával), mielőtt a baba magától képessé válna rá, mert ez terhelheti a még fejletlen ízületeket.
Hogyan segíthetek a babámnak a beszédfejlődésben? 📖
A legjobb módszer a folyamatos beszéd, a narrálás (elmondjuk, mit csinálunk éppen), az éneklés és a közös könyvnézegetés. Fontos, hogy ne csak beszéljünk hozzá, hanem hagyjunk időt a válaszára is, legyen az egy mosoly vagy egy gőgicsélés, így tanítva meg neki a párbeszéd alapjait.
Mi az a szeparációs szorongás, és meddig tart? 🥺
Ez egy egészséges fejlődési szakasz, amely általában 8-9 hónapos korban kezdődik, és a baba felismerésén alapul, hogy ő és az édesanyja két különálló személy. A csúcspontja 12-18 hónapos kor körül lehet, majd fokozatosan enyhül, ahogy a gyermek biztonságérzete és önállósága nő.
Milyen jelek esetén érdemes fejlődésneurológushoz fordulni? 👨⚕️
Figyelmeztető jel lehet, ha a baba 3-4 hónaposan nem tartja a fejét, ha mozgása feltűnően aszimmetrikus (csak az egyik oldalát használja), ha nem reagál az éles hangokra, vagy ha 6 hónaposan egyáltalán nem mutat érdeklődést a környezete és a tárgyak iránt. A szülői megérzés az egyik legfontosabb jelzőrendszer, bizonytalanság esetén mindig kérjünk szakértő segítséget.
Leave a Comment