A vészhelyzetek sosem jönnek jókor, és amikor a baj bekövetkezik, az ember hajlamos pánikba esni. Különösen igaz ez akkor, ha egy szerettünk, gyermekünk vagy éppen mi magunk kerülünk olyan helyzetbe, ami azonnali orvosi segítséget igényel. Ilyenkor minden perc számít, és a gyors, hatékony segítségkérés életet menthet. A magyar mentőszolgálat az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül, bevezetve az egységes 112-es segélyhívó rendszert, ami új kihívások elé állítja a hívókat, de egyben hatékonyabbá is teszi az ellátást. Lássuk, hogyan navigálhatunk ebben a rendszerben, hogy a segítség a lehető leggyorsabban érkezzen meg.
A magyar mentőszolgálat rövid története és jelene: Miért változott a rendszer?
A magyar mentőszolgálat története több mint 130 évre nyúlik vissza, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) megalapítása óta pedig folyamatosan fejlődik, alkalmazkodva a modern kor kihívásaihoz. Kezdetben a mentés sokkal inkább a szállításról szólt, mintsem a helyszíni ellátásról, de az évtizedek során a szakértelem, a felszereltség és a protokollok is gyökeresen átalakultak. Ma már a mentőegységek olyan mobil intenzív osztályokként funkcionálnak, amelyek képesek a legkomolyabb vészhelyzetekben is azonnali, életmentő beavatkozásokat végezni.
A rendszerszintű változások egyik legmeghatározóbb eleme az egységes 112-es segélyhívó szám bevezetése volt. Korábban a mentőket a 104-es számon lehetett elérni, de a cél egy olyan központi rendszer kialakítása volt, ahol minden vészhelyzeti hívás egy helyre fut be. Ez a változás számos előnnyel jár, de megköveteli a lakosság részéről is az adaptációt és az új protokollok megismerését.
A 112-es rendszer bevezetése mögött a hatékonyság növelése, a reakcióidő csökkentése és az erőforrások optimálisabb elosztása állt. Az egységes központba befutó hívások lehetővé teszik a gyorsabb triázst, azaz a hívások sürgősségi besorolását, és a megfelelő egység kiküldését, legyen szó rendőrségről, tűzoltóságról vagy mentőkről. Ez a modernizáció elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a magyar mentőszolgálat lépést tudjon tartani a nemzetközi sztenderdekkel és a növekvő lakossági igényekkel.
Az új rendszer legnagyobb előnye, hogy a segélyhívó központokba érkező hívásokat képzett operátorok fogadják, akik képesek a beérkező információk alapján eldönteni, hogy melyik szakszolgálatra van szükség, és akár több szakszolgálatot is riasztani egyidejűleg. Ez a komplex megközelítés biztosítja, hogy a bajba jutottak a lehető leggyorsabban és legcélzottabban kapják meg a segítséget, függetlenül attól, hogy pontosan milyen jellegű a vészhelyzetük.
A modern mentés nem csupán szállítás, hanem egy komplex, életmentő beavatkozások sorozata, mely a hívástól a kórházi ellátásig tartó lánc minden elemére kiterjed.
A folyamatos fejlesztések, az új technológiák bevezetése és a személyzet képzése mind hozzájárul ahhoz, hogy a magyar mentőszolgálat nap mint nap helytálljon a legnehezebb körülmények között is. Azonban a rendszer csak akkor működhet optimálisan, ha a hívó fél is tisztában van a szerepével és a teendőivel. Ezért is kiemelten fontos, hogy mindenki tudja, mikor és hogyan kell segítséget kérni.
Mikor hívjunk mentőt? A vészhelyzetek felismerése
Az egyik leggyakoribb dilemma, amivel szembesülünk, hogy vajon tényleg mentőt kell-e hívni, vagy elegendő másfajta orvosi ellátás. A mentőhívás egy komoly döntés, hiszen minden riasztás erőforrásokat von el, és ha feleslegesen történik, az késleltetheti a valóban életveszélyben lévők ellátását. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azokkal a jelekkel és tünetekkel, amelyek egyértelműen mentőhívást indokolnak.
Életveszélyes állapotok esetén a mentőhívás halaszthatatlan. Ide tartozik minden olyan szituáció, ahol a beteg élete közvetlen veszélyben van, és azonnali beavatkozás nélkül maradandó károsodás vagy halál következhet be. Ilyen például az eszméletlenség, amikor a beteg nem reagál a külső ingerekre, nem ébreszthető. Ugyancsak sürgős a helyzet, ha valaki nem lélegzik, vagy légzése rendellenes, kapkodó, ziháló. A súlyos vérzés, különösen, ha artériás, azonnali beavatkozást igényel, hiszen percek alatt életveszélyes vérveszteséghez vezethet.
A mellkasi fájdalom, különösen, ha az erős, nyomó jellegű, sugárzik a karba, vállba, állkapocsba, és verejtékezés, hányinger kíséri, szívinfarktusra utalhat, ami szintén azonnali orvosi ellátást igényel. A stroke tünetei, mint például az arc féloldali bénulása, a beszédzavar, az egyik testfél gyengesége vagy zsibbadása, szintén rendkívül sürgős állapotot jeleznek. Ezekben az esetekben a gyors beavatkozás minimalizálhatja a maradandó károsodás esélyét. Súlyos allergiás reakció (anafilaxia) esetén, különösen, ha légzési nehézség, duzzanat és vérnyomásesés jelentkezik, szintén azonnal mentőt kell hívni.
A komoly balesetek, mint például a magasból esés, súlyos közlekedési balesetek, égési sérülések, áramütés vagy mérgezés, szintén azonnali mentőhívást tesznek szükségessé. Ezekben az esetekben a külső sérülések mellett gyakran belső sérülések is keletkezhetnek, amelyek azonnali diagnózist és kezelést igényelnek. Az eszköztelen szülés megindulása is egyértelműen mentőhívást indokol, hiszen a szülésvezetéshez és az újszülött ellátásához speciális szakértelemre van szükség.
Ne habozzon hívni a mentőket, ha a beteg állapota hirtelen romlik, vagy ha úgy érzi, hogy az életveszély fennáll. Inkább egy felesleges hívás, mint egy elmulasztott életmentés.
Vannak olyan állapotok is, amelyek sürgősek, de nem feltétlenül életveszélyesek, ám mégis mentőhívást indokolhatnak, ha a beteg szállítása más módon nem biztonságos vagy kivitelezhetetlen. Ilyenek lehetnek a csonttörések, különösen, ha nyílt törésről van szó, vagy ha a beteg mozgásképtelen. A súlyos égési sérülések, különösen ha nagy testfelületet érintenek, vagy az arcon, légutakon vannak, szintén mentőhívást igényelnek. Azonban fontos elkülöníteni ezeket az eseteket a kisebb sérülésektől, amelyek elláthatók háziorvosi ügyeleten vagy sürgősségi osztályon.
Mikor ne hívjunk mentőt? Kisebb sérülések, krónikus betegségek akut romlása, amelyek nem járnak életveszélyes tünetekkel, vagy olyan állapotok, amelyek biztonságosan szállíthatók háziorvoshoz, ügyeletre vagy a sürgősségi osztályra saját gépjárművel vagy taxival, általában nem indokolják a mentőhívást. Ha bizonytalan, hívja fel a háziorvosi ügyeletet vagy a 112-t, és kérjen tanácsot. A diszpécser segít eldönteni, hogy valóban mentőre van-e szükség.
A 112-es segélyhívó: Az életmentő vonal
A 112-es egységes európai segélyhívó szám Magyarországon is a vészhelyzeti kommunikáció központi csatornája. Ez a szám ingyenesen hívható bármilyen vezetékes vagy mobiltelefonról, még SIM-kártya nélkül is. Az a célja, hogy Európa-szerte egyetlen szám legyen, amelyet baj esetén tárcsázni lehet, így a segítséget kérőnek nem kell több számot megjegyeznie a különböző szakszolgálatokhoz.
Amikor tárcsázzuk a 112-t, a hívás egy segélyhívó központba fut be. Magyarországon két ilyen központ működik, egy Miskolcon és egy Szombathelyen. Ezek a központok felelősek a hívások fogadásáért, a helyszín beazonosításáért és a megfelelő szakszolgálat (rendőrség, tűzoltóság, mentők) riasztásáért. Fontos tudni, hogy a központ operátorai nem mentősök, hanem képzett diszpécserek, akik arra specializálódtak, hogy a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban irányítsák a hívásokat.
A hívás során a legfontosabb, hogy maradjunk nyugodtak, amennyire csak lehetséges. A pánik érthető, de gátolja a tiszta kommunikációt és lassíthatja a segítségnyújtást. Az operátor elsődleges feladata, hogy a helyszínt pontosan beazonosítsa. Ha mobiltelefonról hívunk, a rendszer képes a hozzávetőleges helymeghatározásra, de ez nem mindig pontos. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy mi magunk is pontos címet, településnevet, utcanevet, házszámot, emeletet és ajtószámot mondjunk. Ha nem tudjuk a pontos címet, próbáljuk meg tájékozódási pontokkal (pl. kereszteződés, ismert épület, jellegzetes fa) körülírni a helyszínt.
A 112 nem csak egy szám, hanem egy összekötő kapocs az élet és a segítség között. Használjuk felelősségteljesen és hatékonyan.
Miután a helyszín azonosítása megtörtént, az operátor eldönti, hogy melyik szakszolgálatra van szükség. Ha mentőre van szükség, akkor a hívást átkapcsolja az Országos Mentőszolgálat regionális irányítóközpontjába, ahol már egy mentőtiszt vagy képzett mentésirányító diszpécser veszi fel a telefont. Ez a második fázis kulcsfontosságú, hiszen itt történik meg a részletesebb kikérdezés és a sürgősségi besorolás.
Fontos tudni, hogy a 112-es rendszerben történő híváskor a hívó fél telefonszáma és a hozzávetőleges helye automatikusan megjelenik az operátor képernyőjén. Ez rendkívül hasznos lehet, ha a hívás megszakad, vagy ha a hívó nem tudja megmondani a pontos helyszínt. Azonban ez nem helyettesíti a pontos szóbeli tájékoztatást. Mindig készüljünk fel arra, hogy megadjuk a pontos címet és a lehető legpontosabb leírást a helyzetről.
A 112-es rendszer a vészhelyzetek kezelésének modern, hatékony módja. A sikeres segítségnyújtás érdekében azonban elengedhetetlen a hívó fél együttműködése és a protokollok ismerete. Ne feledjük, hogy a segélyhívó vonal nem információs vonal, és csak valódi vészhelyzet esetén szabad hívni, hogy a vonalak szabadok maradjanak azok számára, akiknek valóban azonnali segítségre van szükségük.
A diszpécser szerepe: Miért tesz fel annyi kérdést?
Amikor a 112-es központból átkapcsolnak minket az Országos Mentőszolgálat irányítóközpontjába, egy mentésirányító diszpécserrel fogunk beszélni. Ez a személy kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a segítség a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban érkezzen meg. A diszpécser nem egy egyszerű telefonközpontos, hanem egy magasan képzett szakember, aki mentőtiszt, ápoló vagy sürgősségi szakasszisztens végzettséggel rendelkezik, és speciális képzést kapott a mentésirányítás területén.
A diszpécser fő feladata a triázs, azaz a beérkező hívások sürgősségi besorolása. Ez azt jelenti, hogy a feltett kérdések alapján felméri a beteg állapotát, a vészhelyzet súlyosságát és eldönti, milyen típusú mentőegységre van szükség, és milyen gyorsan. Ez a folyamat rendkívül összetett, és a diszpécsernek képesnek kell lennie arra, hogy a telefonon keresztül kapott információkból egy pontos képet alkosson a helyzetről, gyakran stresszes, pánikoló hívók segítségével.
Miért tesz fel a diszpécser annyi kérdést? Ennek több oka is van. Először is, a pontos helyszín meghatározása létfontosságú. Hiába tudja a diszpécser a beteg állapotát, ha nem tudja, hova küldje a mentőt. Másodszor, a beteg állapotának részletes felmérése alapvető ahhoz, hogy a megfelelő szintű ellátást biztosító egységet küldje ki. Nem mindegy, hogy egy egyszerű rosszullétről van szó, vagy egy szívmegállásról, hiszen az ehhez szükséges felszerelés és személyzet is eltérő lehet.
Harmadszor, a diszpécser a kérdésekkel próbálja felmérni a potenciális veszélyeket is, mind a beteg, mind a mentőegység számára. Például, ha egy baleset helyszínére kell menni, fontos tudni, hogy van-e tűz, vagy gázszivárgás, ami a mentősök biztonságát is veszélyeztetheti. Negyedszer, a diszpécser képes elsősegélynyújtási utasításokat adni a telefonon keresztül, amíg a mentő megérkezik. Ez kritikus lehet, például újraélesztés, súlyos vérzés elállítása vagy fulladás esetén. Ezek az utasítások időt nyerhetnek és életet menthetnek.
A diszpécser a fülünk a helyszínen, a szemünk a térképen. Minden kérdése egy-egy kulcs a gyors és hatékony segítséghez.
A kérdések sokszor szabványosított protokollok alapján történnek, hogy minden lényeges információt begyűjtsenek. Ezek a protokollok bizonyítottan a leghatékonyabbak a vészhelyzetek kezelésében. Ne érezzük azt, hogy a diszpécser feleslegesen kérdez, vagy hogy nem hisz nekünk. Ő pusztán a munkáját végzi, és minden egyes információ morzsa hozzájárul a helyzet pontosabb értékeléséhez és a gyorsabb segítségnyújtáshoz.
A diszpécser a hívás során folyamatosan értékeli a helyzetet, és a kapott információk alapján módosíthatja a riasztott egységet vagy annak prioritását. Ezért is kiemelten fontos, hogy ne tegyük le a telefont, amíg a diszpécser nem mondja, hogy megtehetjük. Lehet, hogy további információkra van szüksége, vagy éppen ő akar további utasításokat adni nekünk.
A diszpécser az a személy, aki a háttérben dolgozva, a telefonon keresztül irányítja a mentés folyamatát, és biztosítja, hogy a megfelelő segítség a megfelelő időben érkezzen meg. Az ő szakértelme és a mi együttműködésünk együtt garantálja a sikeres kimenetelt.
Hogyan kommunikáljunk hatékonyan a diszpécserrel? Lépésről lépésre
A hatékony kommunikáció a diszpécserrel kulcsfontosságú a gyors és megfelelő segítségnyújtás érdekében. A stresszhelyzetben nehéz lehet összeszedetten beszélni, de ha felkészülünk arra, milyen információkat kell megadnunk, jelentősen felgyorsíthatjuk a folyamatot. Íme a legfontosabb lépések és tudnivalók:
1. A helyszín pontos megadása
Ez az első és legfontosabb információ. Ne feltételezzük, hogy a diszpécser tudja, hol vagyunk. Mondjuk el a település nevét, az utca nevét és a házszámot. Ha többlakásos épületről van szó, adjuk meg az emeletet és az ajtószámot is. Ha vidéken vagyunk, vagy olyan helyen, ahol nincs házszám, próbáljunk meg tájékozódási pontokat (pl. templom, bolt, útkereszteződés, kilométerkő) megadni, vagy leírni a pontos útvonalat. Ha autópályán vagyunk, mondjuk meg a pálya számát, a kilométerkövet és az irányt. Minél pontosabbak vagyunk, annál gyorsabban talál ránk a mentő.
Példa: „Budapest, XI. kerület, Kende utca 12. II. emelet, 14-es ajtó.” Vagy: „M7-es autópálya, 65-ös kilométerkő, Balaton felé vezető oldal.”
2. A beteg állapota
Mondjuk el röviden és lényegre törően, mi a legfőbb probléma. A diszpécser valószínűleg feltesz majd részletes kérdéseket, de az első pár mondatnak tartalmaznia kell a lényeget. Például: „A fiam eszméletlen.” „A férjemnek erős mellkasi fájdalma van.” „A nagymama elesett és eltört a lába, nagyon vérzik.”
A diszpécser kérdezni fog a tudatállapotról (eszméletlen, zavart, éber), a légzésről (van-e, milyen, nehezített-e), a vérzésről (hol, milyen erős), és a fájdalomról (hol, milyen jellegű, milyen erős egy 1-10-es skálán). Próbáljunk meg pontosan válaszolni ezekre a kérdésekre, kerülve a túlzásokat vagy a bagatellizálást.
3. Mi történt?
Adjuk meg a baleset vagy rosszullét körülményeit. Mikor történt? Hogyan történt? Volt-e valamilyen előzménye? Ez az információ segít a diszpécsernek megérteni a helyzetet és felkészíteni a mentőegységet. Például: „Fél órája esett el a létráról.” „Reggel óta fáj a hasa, most már kibírhatatlan.” „Hirtelen lett rosszul, összeesett.”
Ha balesetről van szó, mondjuk el, hogy hány sérült van, és milyen jellegű a baleset (pl. autóbaleset, égési sérülés, leesés). Ezek az információk segítenek a diszpécsernek abban, hogy a megfelelő számú és típusú egységet küldje ki.
4. A beteg adatai
Ha tudjuk, mondjuk el a beteg korát és nemét. Ha van ismert alapbetegsége (pl. cukorbetegség, szívbetegség, epilepszia), azt is említsük meg. Ezek az adatok befolyásolhatják az ellátás módját és a gyógyszeres kezelést.
Példa: „A beteg egy 45 éves férfi, cukorbeteg.” Vagy: „Egy 3 éves kislány, asztmás.”
5. Egyéb fontos információk
Gondoljunk mindenre, ami releváns lehet. Szed-e a beteg gyógyszereket? Van-e ismert allergiája? Terhes-e a nő? Volt-e valamilyen szokatlan esemény a rosszullét előtt (pl. evett-e valamit, amire allergiás)? Ezek az információk segíthetnek a mentősöknek a gyorsabb és pontosabb diagnózis felállításában és a megfelelő kezelés megkezdésében.
Ha a betegnél van gyógyszerlistája vagy orvosi dokumentációja, készítsük elő, hogy a mentősöknek átadhassuk. Különösen fontos ez krónikus betegek esetében.
6. A hívó adatai
Mondjuk meg a nevünket és a telefonszámunkat. Ez azért fontos, mert ha a hívás megszakad, vagy a mentőegység nem találja a helyszínt, a diszpécser vissza tud hívni minket. A diszpécser gyakran megkérdezi, hogy ott maradunk-e a beteggel, amíg a mentő megérkezik. Ha igen, akkor tudja, hogy van egy kontakt személy a helyszínen.
7. Ne tegyük le a telefont!
Ez az egyik legfontosabb szabály. Ne tegyük le a telefont, amíg a diszpécser nem mondja, hogy megtehetjük! Lehet, hogy további kérdései vannak, vagy éppen ő akar utasításokat adni az elsősegélynyújtáshoz. A diszpécser az a kapocs, ami összeköt minket a segítséggel, és az ő iránymutatásai életet menthetnek. Maradjunk vonalban, amíg erre utasítást nem kapunk.
A nyugodt hang, a pontos információk és az együttműködés a diszpécserrel a legrövidebb út a hatékony segítséghez.
Gyakori hiba, hogy a hívó fél pánikban csak annyit mond, hogy „Baj van, jöjjön a mentő!”, majd leteszi a telefont. Ez rendkívül megnehezíti a diszpécser munkáját, és késlelteti a segítségnyújtást. Készüljünk fel arra, hogy a diszpécser sok kérdést tesz fel, és válaszoljunk rájuk a lehető legpontosabban és legrövidebben. Minden kérdésnek célja van, és az információk gyűjtése a gyors és megfelelő segítségnyújtás érdekében történik.
Különleges helyzetek: Gyermekek, idősek, terhesség és balesetek
A vészhelyzetek, bár mindegyik egyedi, bizonyos csoportok esetében különös figyelmet igényelnek. A gyermekek, az idősek, a terhes nők és a baleseti sérültek ellátása speciális tudást és megközelítést kíván, melyre a mentőszolgálat is felkészült. Azonban a hívó félnek is tisztában kell lennie ezekkel a sajátosságokkal, hogy a lehető legpontosabb információt tudja szolgáltatni.
Gyermekek
Amikor egy gyermek van bajban, a szülői pánik sokszorosára nő. Fontos azonban, hogy megpróbáljuk megőrizni a hidegvérünket, hiszen a gyermek is érzékeli a feszültséget. A gyermekek szervezete sok szempontból eltér a felnőttekétől, így a tünetek is másképp jelentkezhetnek. Egy magas láz, egy fulladásos köhögés, egy hirtelen fellépő hasfájás vagy egy eszméletvesztés sokkal gyorsabban válhat életveszélyessé náluk.
A diszpécsernek feltétlenül mondjuk meg a gyermek pontos életkorát (években, hónapokban, csecsemők esetén hetekben), testsúlyát (ha tudjuk) és az esetleges ismert betegségeit (pl. asztma, allergia, epilepszia). Kérdésekre válaszolva írjuk le a tüneteket, például, hogy a gyermek reagál-e a hangra, érintésre, lélegzik-e, milyen színű a bőre, van-e kiütése, hányszor hányt, milyen a hasmenése. A diszpécser valószínűleg azonnali tanácsokat is ad majd, például arról, hogyan helyezzük a gyermeket, vagy mit tegyünk, ha félrenyel.
Idősek
Az idős emberek esetében gyakran több krónikus betegség is fennáll egyszerre, ami bonyolultabbá teheti a diagnózist és az ellátást. Egy elesés, ami egy fiatalnak csak zúzódás, egy idős embernek súlyos csonttörést vagy agyi sérülést okozhat a csontritkulás és a vékonyabb koponyacsont miatt. A gyógyszerek mellékhatásai, a kiszáradás, a hirtelen vérnyomásingadozás is gyakori problémák.
A mentőhívás során emeljük ki az idős beteg ismert alapbetegségeit (pl. szívbetegség, cukorbetegség, demencia), a szedett gyógyszereit (ha van gyógyszerlistája, készítsük elő), és a közelmúltban történt eseményeket (pl. elesett, nem evett, nem ivott eleget). Legyünk tisztában azzal is, hogy az idős emberek fájdalomküszöbe megváltozhat, és a tünetek kevésbé markánsan jelentkezhetnek, ezért minden apró változásra figyeljünk fel.
Terhesség
A várandósság alatti vészhelyzetek kettős felelősséget jelentenek, hiszen az anya és a magzat élete is veszélyben lehet. Súlyos vérzés, hirtelen fellépő erős hasi fájdalom, magzatvíz elfolyása, méhösszehúzódások a terhesség korai szakaszában, vagy a magzatmozgások hiánya mind olyan jelek, amelyek azonnali mentőhívást indokolnak.
A vészhelyzetben a gyors és pontos információ aranyat ér, különösen, ha a legvédtelenebbekről van szó.
A diszpécsernek feltétlenül mondjuk meg a terhesség hetét, az esetleges ismert komplikációkat (pl. ikerterhesség, előző vetélés, magas vérnyomás), és a jelenlegi tüneteket. Ha a szülés megindult, és nincs idő kórházba érni, a diszpécser pontos utasításokat ad majd a teendőkről, amíg a mentő megérkezik. Készítsük elő a terhesgondozási kiskönyvet, ha elérhető.
Balesetek
A balesetek rendkívül sokfélék lehetnek, a közlekedési balesetektől az otthoni égési sérüléseken át a munkahelyi sérülésekig. A legfontosabb, hogy a hívás során pontosan írjuk le a baleset jellegét, a sérültek számát, és az esetleges veszélyforrásokat (pl. tűz, gázszivárgás, áramütés). Ha közlekedési balesetről van szó, mondjuk meg, hogy hány jármű érintett, és vannak-e beszorult sérültek.
A diszpécser kérdezni fog a sérülések látható jeleiről (vérzés, törés, égés), a sérültek tudatállapotáról és légzéséről. Ha több sérült van, próbáljuk meg felmérni, melyikük állapota a legsúlyosabb. Fontos, hogy ne mozgassuk a sérülteket, hacsak nincs közvetlen életveszély, például tűz. A diszpécser valószínűleg felhívja a figyelmet arra is, hogy a helyszín biztosítása (pl. elakadásjelző háromszög kihelyezése) rendkívül fontos.
Összességében elmondható, hogy minden különleges helyzetben a pontosság, a nyugalom és a diszpécserrel való együttműködés a kulcs. Ne féljünk kérdezni, ha valamit nem értünk, és kövessük az utasításokat a segítség megérkezéséig.
Mit tegyünk, amíg a mentő megérkezik? Az első 10 perc
Miután letettük a telefont a diszpécserrel, és tudjuk, hogy úton van a segítség, még nem dőlhetünk hátra. Az a néhány perc, amíg a mentő megérkezik, kritikus lehet. Az első 10 percben végzett megfelelő intézkedések jelentősen javíthatják a beteg esélyeit, és előkészíthetik a terepet a mentősök munkájához. Íme a legfontosabb teendők:
1. Biztonságos környezet megteremtése
Elsődleges fontosságú a sérült és a saját biztonságunk. Ha a balesetveszély még fennáll (pl. égő autó, gázszivárgás, instabil szerkezet), próbáljuk meg a beteget biztonságos helyre vinni, ha ez lehetséges és nem okoz további sérülést. Közlekedési baleset esetén helyezzünk ki elakadásjelző háromszöget, és vegyünk fel láthatósági mellényt. Ha otthoni balesetről van szó, kapcsoljuk le az áramot, zárjuk el a gázt, vagy szüntessük meg a veszélyforrást.
2. Beteg pozícionálása és állapotának megfigyelése
Helyezzük a beteget olyan pozícióba, ami a legkevésbé terheli, és ami a legbiztonságosabb. Ha eszméletlen, de lélegzik, fektessük stabil oldalfekvésbe, hogy ne fulladjon meg a nyelvétől vagy a hányadékától. Ha mellkasi fájdalmai vannak, ültessük félig ülő helyzetbe, támasztva a hátát. Ha súlyos vérzése van, fektessük le, és próbáljuk meg a vérzést elállítani steril kötszerrel, nyomókötéssel.
Folyamatosan figyeljük a beteg állapotát: lélegzik-e, van-e pulzusa, változik-e a tudatállapota, erősödnek-e vagy enyhülnek-e a tünetek. Ha a diszpécser újraélesztési utasításokat adott, kezdjük meg azonnal és folytassuk a mentők megérkezéséig.
3. Elsősegélynyújtás a diszpécser utasításai alapján
Ne feledjük, a diszpécser nemcsak kérdez, hanem utasításokat is adhat. Ezeket az utasításokat pontosan kövessük. Lehet, hogy arra kér, hogy borogassuk a sérültet, emeljük fel a lábát, vagy éppen ne mozgassuk. Ezek az utasítások rendkívül fontosak, és a mentősök munkáját is segítik. Ha nem vagyunk biztosak valamiben, kérdezzünk vissza.
Az első 10 perc nem tétlen várakozás, hanem aktív cselekvés. Minden perc számít, és a mi szerepünk kulcsfontosságú.
4. Dokumentumok és gyógyszerek előkészítése
Készítsük elő a beteg személyi igazolványát, TAJ kártyáját. Ha van, akkor korábbi orvosi leleteit, gyógyszerlistáját, vagy a terhesgondozási kiskönyvet. Ezek az információk felbecsülhetetlen értékűek a mentősök számára, hiszen azonnal átfogó képet kaphatnak a beteg kórtörténetéről és az esetleges allergiákról, szedett gyógyszerekről. Tegyük egy könnyen hozzáférhető helyre, például egy asztalra, vagy a beteg mellé.
5. Az ajtó nyitva hagyása és világítás felkapcsolása
Ha otthon vagyunk, nyissuk ki a bejárati ajtót, vagy legalábbis hagyjuk nyitva a kaput, hogy a mentősök akadálytalanul bejuthassanak. Kapcsoljuk fel a világítást a lakásban, különösen azokon a helyeken, ahol a mentősöknek el kell haladniuk, vagy ahol a beteg fekszik. Ez megkönnyíti a tájékozódásukat és felgyorsítja a bejutást. Ha éjszaka van, jelezzünk zseblámpával vagy mobiltelefonunk fényével az utcán, ha erre van lehetőség.
6. Nyugalom megőrzése és a környezet előkészítése
Próbáljunk meg továbbra is nyugodtak maradni, és nyugtatni a beteget is, ha tudatánál van. Ha vannak más családtagok, gyerekek a helyszínen, próbáljuk meg őket is megnyugtatni, vagy elküldeni egy másik szobába, ha ez lehetséges. A mentősöknek szükségük lesz helyre a munkájukhoz, így ha van lehetőségünk, tegyük szabaddá a beteg körüli területet, és távolítsuk el az esetleges akadályokat.
Ne feledjük, a mentősök érkezésekor röviden és lényegre törően mondjuk el nekik, mi történt, és milyen elsősegélyt nyújtottunk. Adjuk át nekik az előkészített dokumentumokat. Az ő kezükben már ott van a szakértelem és a felszerelés, de a mi előkészítő munkánk nagyban megkönnyíti a dolgukat és felgyorsítja a beteg ellátását.
Az új rendszer előnyei és kihívásai a felhasználók szemszögéből
Az egységes 112-es segélyhívó rendszer bevezetése és a mentésirányítás modernizálása jelentős változásokat hozott a vészhelyzeti ellátásban. Ezek a változások számos előnnyel járnak, de természetesen felmerülnek bizonyos kihívások is, különösen a lakosság szemszögéből, akik a rendszer felhasználói.
Az új rendszer előnyei
Az egyik legkézenfekvőbb előny az egységes hívószám. Nem kell megjegyezni külön számot a rendőrségnek, tűzoltóságnak és mentőknek; elég a 112-t tárcsázni. Ez különösen hasznos stresszhelyzetben, amikor az ember könnyen összekeverheti a számokat, vagy ha külföldön tartózkodik, hiszen a 112 egész Európában működik.
A gyorsabb reakció és a jobb erőforrás-elosztás szintén kulcsfontosságú előny. Az egységes központba befutó hívások lehetővé teszik a hívások gyorsabb triázsát és a megfelelő szakszolgálat azonnali riasztását. Az operátorok képzettek arra, hogy eldöntsék, melyik segélyszolgálatra van szükség, és akár több egységet is riaszthatnak egyidejűleg, például egy súlyos baleset esetén mentőt és tűzoltót is küldenek. Ez garantálja, hogy a bajba jutottak a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kapják meg a segítséget.
A helymeghatározás pontosabbá válása mobilhívások esetén is jelentős előrelépés. Bár a szóbeli tájékoztatás továbbra is elengedhetetlen, a rendszer képes a hívó fél hozzávetőleges pozíciójának meghatározására, ami különösen akkor hasznos, ha a hívó nem tudja pontosan megmondani, hol van, például egy erdőben, vagy ha eszméletét veszíti.
A diszpécseri elsősegélynyújtási tanácsadás is hatalmas előny. A képzett diszpécserek képesek telefonon keresztül azonnali, életmentő utasításokat adni, amíg a mentő megérkezik. Ez az időnyerés kritikus lehet szívmegállás, fulladás vagy súlyos vérzés esetén, és jelentősen növelheti a beteg túlélési esélyeit.
A 112-es rendszer egy modern, jól szervezett hálózat, melynek célja a gyors és hatékony segítségnyújtás, de a sikerhez a mi tudatos közreműködésünk is elengedhetetlen.
Kihívások a felhasználók szemszögéből
Az egyik legnagyobb kihívás a lakosság edukációja. Sokan még mindig nem értik teljesen az új rendszer működését, vagy nincsenek tisztában azzal, mikor kell valóban mentőt hívni. Ez felesleges hívásokhoz vezethet, ami leterheli a rendszert és késleltetheti a valóban sürgős esetek ellátását.
A túlterheltség is problémát jelenthet. Bár a rendszer célja az erőforrások optimális elosztása, a felesleges hívások és az egyéb okok miatt megnövekedett hívásszám időnként túlterhelheti a segélyhívó központokat. Ez hosszabb várakozási időt eredményezhet, ami stresszes helyzetben különösen frusztráló lehet.
A kommunikációs akadályok is kihívást jelenthetnek. A diszpécsereknek sok kérdést kell feltenniük a helyzet felméréséhez, és ez a stresszes hívó fél számára hosszú és feleslegesnek tűnhet. Fontos megérteni, hogy minden kérdésnek célja van, és az információk gyűjtése a gyors és megfelelő segítségnyújtás érdekében történik. A nyelvi akadályok is problémát jelenthetnek, bár a 112-es központok általában több nyelven is képesek segítséget nyújtani.
A félreértések és a tévhitek is hozzájárulnak a kihívásokhoz. Sokan azt hiszik, hogy a mentő egyfajta „taxi” a kórházba, és minden apróbb rosszullét esetén hívják. Fontos tudatosítani, hogy a mentő egy sürgősségi ellátó egység, és csak életveszélyes vagy súlyos állapotok esetén indokolt a hívása. Az egyéb esetekben a háziorvos, ügyelet vagy a sürgősségi osztály felkeresése a megfelelő út.
Összességében az új rendszer jelentős előrelépést jelent a vészhelyzeti ellátásban, de a sikerhez elengedhetetlen a lakosság tudatos és felelősségteljes együttműködése. A folyamatos edukáció és a protokollok ismerete kulcsfontosságú ahhoz, hogy a rendszer a lehető legoptimálisabban működjön mindenki számára.
Tévhitek és gyakori hibák a mentőhívás során
A stressz, a tájékozatlanság és a régi berögződések sokszor vezetnek tévhitekhez és hibákhoz a mentőhívás során. Ezek nemcsak a hívó félnek okozhatnak kellemetlenséget, de késleltethetik a valóban rászorulók ellátását is. Érdemes tisztázni a leggyakoribb félreértéseket, hogy elkerüljük a problémákat.
„Nem hívok, hátha nem komoly.”
Ez az egyik legveszélyesebb tévhit. Sokan attól tartanak, hogy feleslegesen hívnak mentőt, vagy szégyellik, ha kiderül, hogy nem volt komoly a baj. Azonban egy kezdődő szívinfarktus, stroke vagy súlyos allergiás reakció tünetei eleinte enyhék lehetnek, és percek alatt életveszélyessé válhatnak. Inkább hívjuk a mentőket feleslegesen, mint hogy későn érkezzen a segítség! A diszpécser feladata eldönteni, hogy valóban mentőre van-e szükség. Ha bizonytalan, hívja fel a 112-t, és kérjen tanácsot.
„Majd a szomszéd hív.”
Az úgynevezett „járókelő-effektus” vészhelyzetben is megfigyelhető: ha többen vagyunk egy helyszínen, mindenki arra számít, hogy majd valaki más hívja a segítséget. Ennek következtében senki sem teszi meg, és értékes percek telnek el. Ha vészhelyzetet látunk, ne habozzunk, hívjuk azonnal a 112-t! Ha többen is hívnak, az sem baj, a diszpécserek kezelni tudják a duplikált hívásokat.
„Nem tudom a pontos címet, inkább nem hívok.”
Ez is egy gyakori tévhit. Bár a pontos cím létfontosságú, ha nem tudjuk, akkor is hívjunk! A diszpécser a mobiltelefon helymeghatározó funkciójával hozzávetőlegesen be tudja azonosítani a hívó pozícióját. Ezenkívül megpróbálhatjuk tájékozódási pontokkal, útkereszteződésekkel, jellegzetes épületekkel körülírni a helyszínt. A legrosszabb, amit tehetünk, ha nem hívunk, mert azt hisszük, úgysem találnak ránk.
Felesleges hívások
A mentőszolgálat nem taxi, és nem is alternatívája a háziorvosi ügyeletnek vagy a sürgősségi osztálynak. A felesleges hívások (pl. kisebb horzsolás, enyhe nátha, régen fennálló krónikus betegség akut romlása életveszély nélkül) leterhelik a rendszert, és elvonják az egységeket a valóban súlyos esetektől. Mielőtt hívunk, gondoljuk át, hogy az állapot valóban életveszélyes-e, vagy sürgős orvosi beavatkozást igényel-e a helyszínen.
A tévhitek eloszlatása és a felelősségteljes segítségkérés kulcsfontosságú a mentőszolgálat hatékony működéséhez és az életek megmentéséhez.
Pánik miatti információhiány
Stresszhelyzetben az ember könnyen pánikba esik, és nehezen tudja összeszedni a gondolatait. Ennek következtében előfordulhat, hogy a hívó fél nem tudja megadni a diszpécsernek a létfontosságú információkat, vagy leteszi a telefont, mielőtt minden kérdésre választ kapott volna. Próbáljunk meg nyugodtak maradni, és a diszpécser kérdéseire lényegre törően válaszolni. Ne tegyük le a telefont, amíg erre utasítást nem kapunk!
A mentősökkel való vita
Amikor a mentősök megérkeznek, előfordulhat, hogy a hozzátartozók vagy a hívó fél vitatkozni kezd velük az ellátás módjáról, vagy arról, hogy hová szállítsák a beteget. Fontos megérteni, hogy a mentősök képzett szakemberek, akik a beteg állapotát felmérve a legjobb döntést hozzák meg az ellátásról és a szállításról. Bízzunk a szakértelmükben, és működjünk együtt velük. A vita csak késlelteti az ellátást.
A helyszín biztosításának hiánya
Közlekedési baleset vagy egyéb veszélyes helyszín esetén sokan elfelejtik biztosítani a területet (pl. elakadásjelző kihelyezése, áramtalanítás). Ez nemcsak a sérültekre, hanem a mentősökre is veszélyt jelenthet. Mindig gondoskodjunk arról, hogy a helyszín biztonságos legyen, mielőtt a segítség megérkezik.
A felelősségteljes mentőhívás és a tévhitek eloszlatása mindannyiunk érdeke. A megfelelő információval és hozzáállással jelentősen hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a mentőszolgálat a lehető leghatékonyabban végezhesse életmentő munkáját.
A felelősségteljes segítségkérés: Mikor érdemes más alternatívát választani?
A mentőszolgálat feladata az életveszélyes állapotok és a sürgős orvosi beavatkozást igénylő esetek ellátása. Fontos azonban tudatosítani, hogy nem minden betegség vagy sérülés indokolja a mentőhívást. A felelősségteljes segítségkérés magában foglalja annak felismerését, hogy mikor van szükség mentőre, és mikor érdemes más, alternatív ellátási formát választani. Ezzel nemcsak a saját időnket és energiánkat takarítjuk meg, hanem a mentőszolgálat erőforrásait is kíméljük a valóban rászorulók számára.
Háziorvos, ügyelet, kórházi sürgősségi osztály
A legtöbb egészségügyi probléma esetén a háziorvos az elsődleges kontakt. Ő ismeri a legjobban a kórtörténetünket, és képes a legtöbb betegség diagnosztizálására és kezelésére. Ha a probléma nem életveszélyes, de orvosi ellátást igényel, először a háziorvosunkat keressük fel rendelési időben.
Ha a probléma sürgős, de nem életveszélyes, és a háziorvosunk rendelési idején kívül esik, akkor az háziorvosi ügyelet vagy a központi ügyelet a megfelelő választás. Ezek az intézmények a sürgős, de nem életveszélyes esetek ellátására specializálódtak, és el tudják dönteni, hogy szükség van-e további vizsgálatokra, vagy elegendő az otthoni kezelés. Az ügyeleti rendszerekről általában a helyi önkormányzatok vagy a kórházak honlapján találunk információt.
A kórházi sürgősségi osztály (SBO) akkor indokolt, ha olyan súlyos, de nem feltétlenül életveszélyes állapotról van szó, ami azonnali kórházi kivizsgálást és kezelést igényel (pl. erős, de nem infarktusra utaló hasi fájdalom, hirtelen fellépő, de nem fulladásos légzési nehézség, kisebb, de ellátást igénylő sérülések). Fontos tudni, hogy az SBO-n is triázs történik, azaz a betegeket sürgősségi sorrendben látják el, így egy kevésbé súlyos probléma esetén hosszú várakozási időre számíthatunk.
Taxival, saját autóval való szállítás
Ha a beteg állapota stabil, nincs életveszélyben, de orvosi ellátásra szorul, és a szállítása nem okoz további sérülést vagy állapotromlást, akkor a saját gépjármű vagy taxi igénybevétele a legmegfelelőbb megoldás. Például egy törött kar, egy kisebb seb, vagy egy magas láz esetén, amikor a beteg tudatánál van és képes mozogni, ez a leggyorsabb és legcélszerűbb módja az orvoshoz jutásnak. Fontos, hogy ilyenkor is figyeljük a beteg állapotát, és ha hirtelen romlana, akkor se habozzunk mentőt hívni.
A mentő hívása az utolsó mentsvár, amikor minden más alternatíva elégtelen. A felelősségteljes döntéssel mindenki nyer.
A mentő mint utolsó megoldás
A mentőhívás akkor indokolt, ha a beteg élete közvetlen veszélyben van, vagy ha olyan súlyos az állapota, hogy a helyszíni ellátás és a speciális mentőautós szállítás elengedhetetlen. Ide tartoznak az eszméletlenség, légzésleállás, súlyos vérzés, szívinfarktus, stroke tünetei, súlyos balesetek, fulladásos állapotok, súlyos allergiás reakciók, vagy olyan állapotok, amikor a beteg szállítása más módon nem biztonságos vagy kivitelezhetetlen.
A mentőszolgálat egy rendkívül értékes és limitált erőforrás. Minden felesleges hívás egy olyan egységet foglal le, amelyre egy másik, valóban életveszélyben lévő betegnek lenne szüksége. A felelősségteljes döntéssel nemcsak magunknak teszünk jót, hanem a közösség egészének is.
Ha bizonytalanok vagyunk, hogy melyik ellátási formát válasszuk, érdemes felhívni a háziorvosi ügyeletet, vagy akár a 112-t, és segítséget kérni a döntésben. A diszpécser képes tanácsot adni, és segít eldönteni, hogy a tünetek alapján melyik a legmegfelelőbb út.
Felkészülés a vészhelyzetekre: A megelőzés ereje
Bár a vészhelyzetek váratlanul érkeznek, felkészülni rájuk igenis lehet, sőt, szükséges. A megelőzés, a tudás és a megfelelő eszközök birtoklása jelentősen csökkentheti a pánikot, és növelheti a hatékony segítségnyújtás esélyeit, amikor a baj bekövetkezik. Mint tapasztalt kismama magazin szerkesztő, tudom, hogy a család biztonsága mindenekelőtt áll, ezért érdemes időt szánni a felkészülésre.
Elsősegély tanfolyam
Az egyik legfontosabb lépés az elsősegély tanfolyam elvégzése. Ezek a tanfolyamok megtanítják a legfontosabb életmentő technikákat, mint például az újraélesztést, a vérzés csillapítását, az eszméletlen beteg stabil oldalfekvésbe helyezését, vagy a fulladás elhárítását. A gyakorlati tudás önbizalmat ad, és segít abban, hogy ne bénítson meg minket a pánik, amikor cselekedni kell. Számos szervezet kínál ilyen képzéseket, érdemes körülnézni a környékünkön.
Otthoni elsősegély készlet
Minden háztartásban kell lennie egy jól felszerelt elsősegély doboznak. Ez nem csak a kisebb sérülések (horzsolások, vágások) ellátására szolgál, hanem a komolyabb esetekben is hasznos lehet, amíg a mentő megérkezik. Tartalmazzon steril kötszereket, sebtapaszokat, fertőtlenítőszert, ollót, gumikesztyűt, lázmérőt, fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, allergiagyógyszert, égési kötszert. Rendszeresen ellenőrizzük a lejárati időket, és pótoljuk a hiányzó eszközöket.
Fontos telefonszámok kéznél
Bár a 112-es szám a központi segélyhívó, érdemes a háziorvosunk, a gyermekorvosunk, a helyi ügyelet és a legközelebbi kórház sürgősségi osztályának telefonszámát is felírni és egy könnyen elérhető helyre tenni, például a hűtőre vagy egy faliújságra. Ez különösen hasznos lehet, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy mentőre van-e szükség, és tanácsot szeretnénk kérni.
Családi vészhelyzeti terv
Készítsünk egy családi vészhelyzeti tervet. Beszéljük meg a családtagokkal, hogy mi a teendő különböző vészhelyzetekben. Ki hívja a segítséget? Ki figyel a többi gyerekre? Hol vannak a fontos dokumentumok? Hová meneküljünk tűz esetén? Hol a gyógyszeres doboz? Egy ilyen terv segíthet abban, hogy mindenki tudja a feladatát, és ne alakuljon ki káosz.
A megelőzés nem csak a baj elhárításáról szól, hanem a nyugalom megőrzéséről is. A tudás és a felkészültség a legnagyobb erőnk.
A betegségek és gyógyszerek listája
Ha a családban van krónikus beteg, készítsünk egy listát a betegségeiről, allergiáiról és az általa rendszeresen szedett gyógyszerekről. Ezt tartsuk egy könnyen hozzáférhető helyen, például a gyógyszeres doboz mellett. Vészhelyzetben ez a lista felbecsülhetetlen értékű lehet a mentősök számára.
Életmentő alkalmazások és technológiák
Ma már léteznek olyan mobilalkalmazások is, amelyek segíthetnek vészhelyzetben. Néhány applikáció képes automatikusan értesíteni a segélyszolgálatokat, vagy megadni a pontos helyzetünket. A modern okosórák és telefonok esésérzékelő funkciója is életmentő lehet, különösen idősek esetében, akik elesés után nem tudnak segítséget hívni. Érdemes tájékozódni ezekről a lehetőségekről.
A felkészülés nem a félelemről szól, hanem a biztonságról. Azzal, hogy tudatosan készülünk a lehetséges vészhelyzetekre, nemcsak magunkat, hanem szeretteinket is védjük, és hozzájárulunk ahhoz, hogy a segítség a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban érkezzen meg, amikor arra a legnagyobb szükség van.
Gyakran ismételt kérdések a mentőhívásról és a vészhelyzetekről
1. ❓ Mikor kell feltétlenül mentőt hívni és mikor elegendő az ügyelet?
Válasz: Mentőt akkor kell hívni, ha életveszélyes állapot áll fenn (pl. eszméletlenség, légzésleállás, súlyos vérzés, szívinfarktus vagy stroke tünetei, súlyos baleset) vagy ha a beteg szállítása más módon nem biztonságos. Ügyeletet akkor keressen, ha a probléma sürgős, de nem életveszélyes, és a háziorvos már nem rendel (pl. magas láz, hirtelen fellépő, de nem súlyos fájdalom, kisebb fertőzés).
2. 📞 Miért tesz fel annyi kérdést a diszpécser, ha úgyis úton van a mentő?
Válasz: A diszpécser a kérdésekkel felméri a helyzet súlyosságát (triázs), eldönti, milyen típusú mentőegységre van szükség, és felkészíti a mentősöket a várható helyzetre. Emellett telefonon keresztül elsősegélynyújtási utasításokat is adhat, ami életet menthet. Minden kérdésnek célja van a gyors és hatékony segítségnyújtás érdekében.
3. 📍 Mi történik, ha nem tudom pontosan megmondani a címet?
Válasz: Fontos, hogy a lehető legpontosabban adja meg a helyszínt. Ha nem tudja a pontos címet, próbálja meg tájékozódási pontokkal (pl. útkereszteződés, ismert épület, kilométerkő) körülírni. Mobilhívás esetén a rendszer képes a hozzávetőleges helymeghatározásra, de ez nem helyettesíti a szóbeli tájékoztatást. Hívjon akkor is, ha nem tudja a pontos címet, a diszpécser segíteni fog.
4. 👶 Mit tegyek, ha egy gyermek van bajban és nagyon pánikolok?
Válasz: Próbáljon meg nyugodt maradni, mert a gyermek is érzékeli a pánikot. Hívja a 112-t, és a diszpécsernek mondja el a gyermek pontos életkorát, súlyát és a tüneteket. A diszpécser pontos utasításokat ad majd a teendőkről, amíg a mentő megérkezik. Kövesse ezeket az utasításokat, és próbálja megnyugtatni a gyermeket.
5. 📜 Milyen dokumentumokat készítsek elő a mentők érkezéséig?
Válasz: Készítse elő a beteg személyi igazolványát, TAJ kártyáját, esetleges korábbi orvosi leleteit, gyógyszerlistáját és allergiáinak listáját. Terhes nőknél a terhesgondozási kiskönyvet. Ezek az információk felbecsülhetetlen értékűek a mentősök számára a gyors és pontos ellátás megkezdéséhez.
6. 🚫 Letehetem a telefont, miután elmondtam a lényeget?
Válasz: Nem! Soha ne tegye le a telefont, amíg a diszpécser nem mondja, hogy megteheti. Lehet, hogy további kérdései vannak, vagy éppen ő akar további, életmentő utasításokat adni Önnek. Maradjon vonalban, és kövesse az utasításait.
7. 🚑 Mi van, ha feleslegesen hívtam a mentőt, és kiderül, hogy nem volt komoly a baj?
Válasz: Inkább hívjon feleslegesen, mint hogy későn érkezzen a segítség egy valóban súlyos esetben. A diszpécser feladata, hogy a hívás alapján eldöntse a sürgősségi fokozatot. Ha a helyzet nem indokolja a mentő küldését, a diszpécser tanácsot adhat, hogy hová forduljon. A szándékosan hamis hívás azonban büntetendő.
Leave a Comment