Az anyaság első hetei gyakran egy érzelmi hullámvasúthoz hasonlítanak, ahol a végtelen boldogság és a megmagyarázhatatlan szomorúság pillanatai váltják egymást. Sok kismama érzi úgy, hogy a várva várt „rózsaszín köd” helyett inkább egy sűrű, szürke pára telepszik a mindennapjaira, amit hirtelen sírógörcsök és bizonytalanság kísér. Ez az állapot az esetek többségében a természetes hormonális átrendeződés velejárója, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a levertség tartóssá válik. Ebben az írásban körbejárjuk a szülés utáni érzelmi nehézségek teljes spektrumát, segítve az eligazodást a múló hangulatzavarok és a komolyabb támogatást igénylő állapotok között.
Az érzelmi instabilitás biológiai háttere a szülés után
A szülést követő órákban és napokban a női test olyan drasztikus hormonális változásokon megy keresztül, amelyhez foghatót az emberi szervezet alig ismer. A várandósság alatt az ösztrogén és a progeszteron szintje a többszörösére emelkedik, majd a lepény távozásával ezek a szintek hirtelen, szinte szabadesés-szerűen zuhanni kezdenek. Ez a hirtelen megvonás közvetlen hatással van az agy neurotranszmittereire, különösen a szerotoninra, amely a hangulatunk szabályozásáért felelős.
Nem csupán a nemi hormonok játéka ez, hiszen a pajzsmirigyhormonok szintje is ingadozhat, ami fáradtságot és depresszív tüneteket idézhet elő. A szervezetnek újra kell tanulnia az egyensúly fenntartását egy olyan időszakban, amikor a fizikai regeneráció és a szoptatás megkezdése is hatalmas energiákat emészt fel. Ez a biológiai vihar szinte törvényszerűen hozza magával az érzelmi labilitást.
A hormonok mellett az oxitocin, a „szeretethormon” is kettős szerepet játszik; miközben segíti a kötődést és a tejleadást, hiánya vagy ingadozása fokozhatja a szorongást. Az anyai agy ebben az időszakban strukturális változásokon is átmegy, érzékenyebbé válik a csecsemő jelzéseire, ami fokozott éberséget és ebből fakadó feszültséget eredményez. A biológia tehát egyfajta „nyitott sebbé” teszi az anyát, aki minden külső és belső ingerre sokkal hevesebben reagál.
A szülés utáni érzelmi hullámzás nem jellemhiba vagy gyengeség, hanem a testünk válasza egy hatalmas élettani átalakulásra.
Mi az a baby blues és miért érint majdnem mindenkit
A statisztikák szerint az újdonsült édesanyák 70-80 százaléka tapasztalja a szülést követő harmadik és tizedik nap között az úgynevezett baby blues jelenségét. Ez az állapot általában hirtelen tör rá az anyára, gyakran pont akkor, amikor a kórházból hazaérkezve megkezdődnének a nyugodt hétköznapok. Jellemzője az ingerlékenység, a türelmetlenség, a megmagyarázhatatlan sírás és az alvászavar, még akkor is, ha a baba éppen békésen pihen.
A baby blues során az anya úgy érezheti, hogy nem nőtt fel a feladathoz, vagy furcsa módon vágyódik a terhesség előtti élete után, ami bűntudatot vált ki belőle. Fontos tudni, hogy ez az állapot átmeneti, és általában nem tart tovább két hétnél. A tünetek intenzitása hullámzó, de az anya képes ellátni a csecsemőt és örömöt találni az apró momentumokban, még ha közben el is érzékenyül.
A környezet támogatása ilyenkor kulcsfontosságú, hiszen az anyának pihenésre, tápláló ételekre és érzelmi biztonságra van szüksége. Ha a kismama ki tudja sírni magát valaki vállán, és érzi, hogy az érzései érvényesek, a baby blues magától, orvosi beavatkozás nélkül is szépen lassan lecseng. Ez az időszak az „érzelmi zsilipelés” ideje, amikor a lélek utoléri a testet az anyává válás útján.
Amikor a szomorúság mélyebbre nyúlik a gyermekágyi depresszió
A szülés utáni depresszió (postpartum depresszió, PPD) lényegesen több, mint egy elhúzódó baby blues. Ez egy komoly mentális egészségügyi állapot, amely a nők körülbelül 10-15 százalékát érinti, és nem válogat kor, társadalmi helyzet vagy korábbi szülési tapasztalat alapján. Míg a baby blues pár nap után enyhül, a PPD tünetei hetekkel, sőt hónapokkal a szülés után is jelentkezhetnek, és kezelés nélkül elmélyülhetnek.
A PPD-ben szenvedő anya gyakran érzi úgy, mintha egy vastag üvegfal választaná el a külvilágtól és a saját gyermekétől is. Megszűnik az örömérzet, a korábban kedvelt tevékenységek érdektelenné válnak, és állandó, bénító fáradtság uralkodik el rajta. Gyakori a reménytelenség érzése, az étvágytalanság vagy éppen a kényszeres evés, valamint az az aggasztó gondolat, hogy a baba jobban járna nélküle.
A diagnózis felállításához szakember szükséges, de az árulkodó jelek közé tartozik, ha az anya képtelen kapcsolódni a gyermekéhez, vagy ha a szorongás annyira elhatalmasodik rajta, hogy az gátolja a mindennapi funkciókban. Fontos tisztázni: a szülés utáni depresszió nem az anya döntése, és nem jelenti azt, hogy ő „rossz anya”. Ez egy betegség, amely szakszerű segítséggel teljes mértékben gyógyítható.
| Jellemző | Baby blues | Szülés utáni depresszió |
|---|---|---|
| Kezdete | Szülés utáni 3-5. nap | Bármikor az első évben |
| Időtartama | Néhány nap, max. 2 hét | Hetekig vagy hónapokig tart |
| Intenzitás | Enyhe hullámvölgyek | Súlyos, bénító levertség |
| Kezelés | Pihenés, támogatás | Terápia, olykor gyógyszer |
A szorongás néma kísérője a postpartum időszaknak
Sokszor beszélünk a depresszióról, de kevesebb szó esik a szülés utáni szorongásról, pedig ez legalább olyan gyakori és megterhelő állapot. Míg a depressziót a „mélység” jellemzi, a szorongást a folyamatos „pörgés”, a katasztrófavárás és a kontrollvesztéstől való félelem. Az anya folyamatosan ellenőrzi, hogy lélegzik-e a baba, képtelen elaludni akkor is, ha a kicsi alszik, és minden apró zajra összerezzen.
A szorongás fizikai tünetekben is megnyilvánulhat: szapora szívverés, gombócérzés a torokban, izzadás vagy emésztési panaszok kísérhetik a mindennapokat. Megjelenhetnek úgynevezett intruzív (betolakodó) gondolatok is, amelyek ijesztő képek formájában villannak be, például, hogy mi történne, ha elejtené a babát a lépcsőn. Ezek a gondolatok borzasztó bűntudatot okoznak, de fontos tudni, hogy ezek a szorongás tünetei, és nem jelentik azt, hogy az anya valóban ártani akarna a gyermekének.
A szorongás elszívja az anya maradék energiáit is, hiszen az agya állandó készenléti állapotban van. A környezet gyakran „túlaggódó anyának” bélyegzi az érintettet, ami tovább nehezíti a segítségkérést. Pedig a szorongásos kórképek jól reagálnak a pszichoterápiára és a relaxációs technikákra, amelyek segítenek visszanyerni a belső biztonságérzetet.
Az alvásmegvonás mint a mentális állapot rombolója
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a krónikus alvásmegvonás szerepét a szülés utáni hangulatzavarok kialakulásában. Az alvás hiánya nem csupán fáradtságot okoz, hanem konkrét biológiai változásokat idéz elő az agyban, hasonlóan a kábítószeres befolyásoltsághoz vagy a súlyos stresszreakcióhoz. Amikor egy anya hónapokon át nem jut egybefüggő, legalább 4-5 órás alváshoz, az ítélőképessége romlik, az érzelemszabályozása pedig felborul.
Az alváshiány fokozza a kortizol, a stresszhormon termelődését, ami közvetlenül rontja a hangulatot és növeli az ingerlékenységet. Gyakran előfordul, hogy ami súlyos depressziónak tűnik, az valójában a kóros kimerültség megnyilvánulása. Ebben a fázisban az anya már nem tud racionálisan gondolkodni, és a legkisebb akadályt is leküzdhetetlen hegynek látja.
A megoldás ilyenkor nem feltétlenül a lélekelemzés, hanem a fizikai segítség: egy olyan támogató személy (apa, nagymama, segítő), aki átvállalja az éjszakai műszakot vagy a nappali gondozást, hogy az anya regenerálódhasson. Az alvás az elsőszámú „gyógyszer” a mentális egészség megőrzésében, és prioritásként kell kezelni a család életében.
A pihent anya nem luxus, hanem a baba biztonságának és jólétének alapfeltétele.
A tökéletesség mítosza és a közösségi média nyomása
Napjainkban a kismamáknak nemcsak a saját érzelmeikkel, hanem a társadalmi elvárásokkal is meg kell küzdeniük. A közösségi média platformok elárasztják az újdonsült anyákat olyan képekkel, ahol a lakás tiszta, a baba mosolyog, az anya pedig frissen sminkelve, tökéletes alakban pózol a szülés után két héttel. Ez a hamis valóságkép mély bűntudatot és alkalmatlanságérzést szül azokban, akik éppen a harmadik napja nem mostak hajat.
Az összehasonlítás a boldogság tolvaja, különösen a gyermekágy idején. Amikor az anya azt látja, hogy mások „könnyedén veszik az akadályokat”, elkezdi titkolni a saját nehézségeit, ami az izolációhoz vezet. Az izoláció pedig a depresszió legjobb barátja. A magány érzése, hogy „csak én vagyok ilyen béna”, felerősíti a negatív belső monológokat.
Fontos tudatosítani, hogy a képernyőn látott világ egy szerkesztett valóság. A valódi anyaságba beletartozik a büfi-foltos póló, a sírás a zuhany alatt és a káosz a konyhában. Ha merünk őszintén beszélni a nehézségekről, lebontjuk a tabukat, és teret adunk a valódi támogatásnak. A közösség ereje, a sorstársi megosztások gyógyító erejűek lehetnek a legnehezebb napokon is.
A „falu” hiánya a modern társadalomban
Régen a nők egy támogató közösségben, a „faluban” szültek és neveltek gyermeket. Mindig volt egy tapasztalt asszony, aki segített a szoptatásban, főzött egy tál meleg levest, vagy ölbe vette a babát, amíg az anya pihent. Mára ez a struktúra szinte teljesen eltűnt; a legtöbb anya a négy fal közé zárva, egyedül tölti a napjait a csecsemővel, miközben a partner dolgozik.
Ez az evolúciós szempontból idegen helyzet óriási terhet ró a nőkre. Az emberi faj nem arra lett kitalálva, hogy egyetlen felnőtt lásson el minden feladatot egy újszülött körül a nap 24 órájában. A szociális izoláció növeli a szorongást és a depresszió kockázatát, hiszen nincs kihez fordulni egy gyors tanácsért vagy egy megerősítő ölelésért.
A modern „falut” tudatosan kell felépíteni. Ez jelentheti barátnők bevonását, online vagy offline baba-mama csoportokhoz való csatlakozást, vagy professzionális segítők (dúlák, laktációs tanácsadók) felkérését. Ne várjuk meg, amíg teljesen kimerülünk; a segítségkérés nem a gyengeség, hanem a tudatosság jele. Az anyának is szüksége van „anyáskodásra”, hogy ő is képes legyen gondoskodni a gyermekéről.
Amikor azonnali segítség kell: a szülés utáni pszichózis
Bár ritka (1-2 eset 1000 szülésből), a szülés utáni pszichózis egy olyan állapot, amelyet minden családtagunknak ismernie kell, mert azonnali orvosi beavatkozást igényel. Ez a legsúlyosabb forma, amely általában a szülés utáni első két hétben jelentkezik, és drámai tünetekkel jár. Az anya elveszítheti a kapcsolatot a valósággal, hallucinációi lehetnek, vagy irracionális, olykor veszélyes gondolatai támadhatnak.
A figyelmeztető jelek közé tartozik a túlzott aktivitás (nem tud aludni és nem is érzi szükségét), a zavart beszéd, a paranoia vagy a szélsőséges hangulatváltozások. Ebben az állapotban az anya nem ura a tetteinek, és fennáll a veszélye, hogy kárt tesz magában vagy a babában. Ez egy pszichiátriai vészhelyzet, ahol nem szabad várni a másnapra; azonnal kórházi segítségre van szükség.
A jó hír az, hogy a pszichózis megfelelő gyógyszeres kezeléssel és kórházi ellátással gyógyítható, és a legtöbb anya a felépülés után teljes értékű életet tud élni a gyermekével. A legfontosabb a gyors felismerés és a megbélyegzés nélküli segítségnyújtás. A család ébersége itt életmentő lehet.
A táplálkozás és a mikrotápanyagok szerepe
Gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az agyunk egy szerv, amelynek megfelelő üzemanyagra van szüksége a működéshez. A terhesség és a szoptatás során az anya szervezete kiüríti a saját raktárait, hogy a magzatnak és a csecsemőnek mindent megadjon. Ha ezek a raktárak nem töltődnek vissza, a hiányállapotok közvetlenül érintik a mentális állapotot.
Az Omega-3 zsírsavak, a B12-vitamin, a vas, a magnézium és a folsav hiánya mind összefüggésbe hozható a depresszív tünetekkel. A vérszegénység például olyan mértékű fáradtságot és levertséget okozhat, amely megtévesztésig hasonlít a depresszióra. A megfelelő, tápanyagdús étkezés tehát nem esztétikai kérdés, hanem a mentális egészségvédelmének egyik tartóoszlopa.
Érdemes szakemberrel konzultálni a vitaminpótlásról, és odafigyelni a rendszeres, fehérjében és jó zsírokban gazdag táplálkozásra. A szülés utáni diétázást és a gyors fogyás kényszerét el kell engedni; a testnek most építkeznie kell, nem pedig megvonásokat elszenvednie. Egy tál meleg húsleves vagy egy marék olajos mag néha többet segít a hangulaton, mint gondolnánk.
Az apák és partnerek szerepe a regenerációban
A szülés utáni időszak nemcsak az anyáról szól, hanem a partnerről is. Az apa jelenléte és támogatása az egyik legerősebb védőfaktor a szülés utáni depresszióval szemben. Nemcsak a gyakorlati teendőkben való részvételről van szó, hanem az érzelmi biztonság megteremtéséről is. Ha az anya érzi, hogy bármit elmondhat anélkül, hogy megítélnék, a feszültség jelentős része távozik.
A partnereknek meg kell tanulniuk „olvasni a jelekből”. Ha az anya szokatlanul csendes, elhanyagolja magát, vagy folyamatosan sír, a partnernek kell megtennie az első lépéseket a segítségkeresés felé. Fontos, hogy a partner ne vegye magára az anya ingerlékenységét; ez nem ellene szól, hanem a túlterheltség jele.
Érdekes tény, hogy az apák is átélhetnek szülés utáni depressziót. A felelősség súlya, az alváshiány és a párkapcsolat megváltozása náluk is okozhat mentális mélyrepülést. A család egysége akkor marad ép, ha mindkét szülő figyel a saját és a másik lelkiállapotára, és mernek segítséget kérni a családtól vagy szakemberektől.
A támogatás nem azt jelenti, hogy megoldjuk a másik problémáit, hanem azt, hogy mellette állunk a viharban.
Hogyan segíthet a pszichoterápia
Sokan idegenkednek a pszichológustól, pedig a szülés utáni időszakban a beszélgetés az egyik leghatékonyabb gyógymód. A kognitív viselkedésterápia (CBT) különösen eredményes a negatív gondolati spirálok megállításában és a szorongás kezelésében. A terápia során az anya megtanulja azonosítani azokat a téves hiedelmeket, amelyek a bűntudatát és a félelmeit táplálják.
A terápia egy biztonságos tér, ahol ki lehet mondani azokat a gondolatokat is, amiket máshol nem mernénk: „Néha elegem van”, „Nem tudom, szeretem-e eléggé a babát”, „Vissza akarom kapni a régi életemet”. Ezeknek az érzéseknek a kimondása és normalizálása óriási megkönnyebbülést hoz. A terapeuta segít abban is, hogy az anya új stratégiákat dolgozzon ki a stresszkezelésre és az öngondoskodásra.
Ma már számos lehetőség van az online tanácsadásra is, ami kismamák számára megváltás lehet, hiszen nem kell megszervezni a baba felügyeletét és az utazást. Egy-egy ilyen alkalom segít visszanyerni az anyai kompetenciaérzést és a reményt, hogy ez az állapot csak átmeneti, és van fény az alagút végén.
Öngondoskodás a gyakorlatban: apró lépések a javulás felé
Az öngondoskodás szó gyakran elcsépeltnek tűnik, de a gyermekágy idején a túlélést jelentheti. Ez nem feltétlenül jelent órákig tartó fürdőzést vagy wellness hétvégét; sokkal inkább olyan apró, tudatos döntéseket, amelyekkel az anya visszavesz valamennyit az irányításból. Ilyen lehet például 15 perc séta egyedül a háztömb körül, egy forró kávé megivása nyugodtan, vagy egy rövid telefonbeszélgetés egy felnőttel, aki nem a babáról kérdez.
Fontos a prioritások átértékelése. A vasalatlan ruha és a poros polc várhat; az anya mentális egészsége nem. Meg kell tanulni „nemet” mondani a látogatókra, ha azok csak extra terhet jelentenek, és „igent” mondani a segítségre, ha valaki felajánlja a bevásárlást vagy a főzést. Az öngondoskodás része az is, hogy kedvesek vagyunk önmagunkhoz, és nem várjuk el a tökéletességet egy ilyen embert próbáló időszakban.
A napi rutin kialakítása, még ha az csak minimális fix pontokat is tartalmaz, kapaszkodót nyújthat a káoszban. A friss levegő és a természet közelsége bizonyítottan csökkenti a stressz-szintet, ezért a napi séta a babával nemcsak a kicsinek, hanem az anyának is biológiai szükséglet. Ezek az apró sikerek lassan, de biztosan visszaépítik az önbizalmat.
Gyógyszeres kezelés és szoptatás: lehetséges az egyensúly?
Amikor a depresszió vagy a szorongás olyan mértékű, hogy a terápia és az életmódbeli változtatások nem elegendőek, felmerül a gyógyszeres kezelés szükségessége. Sok anya ilyenkor azonnal elutasítóvá válik a szoptatás féltése miatt. Fontos azonban tudni, hogy léteznek olyan modern antidepresszánsok, amelyek biztonsággal alkalmazhatók szoptatás alatt is, mivel csak elhanyagolható mennyiségben jutnak át az anyatejbe.
A kezeletlen anyai depresszió sokkal károsabb hatással lehet a gyermek fejlődésére és a kötődésre, mint a minimális gyógyszermennyiség. A döntést mindig pszichiáter szakorvossal kell meghozni, mérlegelve az előnyöket és a kockázatokat. Gyakran a gyógyszeres támogatás adja meg azt az alapot, ami után az anya képessé válik bevonódni a pszichoterápiába és elkezdeni a gyógyulás útját.
A gyógyszerszedés nem kudarc, hanem egy eszköz a gyógyuláshoz. Ahogy egy cukorbetegnek szüksége van inzulinra, úgy egy kémiai egyensúlyhiánnyal küzdő anyának is szüksége lehet támogatásra a neurotranszmitterek szintjén. A cél minden esetben az, hogy az anya jól legyen, hiszen az ő jóléte a baba biztonságának záloga.
A kötődés zavarai és azok feloldása
A szülés utáni depresszió egyik legfájdalmasabb tünete a kötődés nehézsége. Az anya úgy érezheti, hogy nem érez semmit a babája iránt, vagy csak kötelességből látja el, mintha egy idegenről gondoskodna. Ez a „lelki zsibbadtság” rettenetes bűntudatot okoz, ami tovább mélyíti a depressziót. Az anya azt gondolja, ő a világ legrosszabb embere, amiért nem önti el az azonnali imádat.
Fontos tudni, hogy a kötődés nem egy gombnyomásra induló folyamat, hanem egy építkezés, amit a betegség gátolhat, de nem tesz tönkre véglegesen. Amint a depresszió tünetei enyhülnek, az érzelmi válaszkészség is visszatér. A babának ilyenkor is a testi közelség és a gondoskodás a legfontosabb; ha az anya „robotpilóta” üzemmódban is ellátja, a baba biztonságban van.
A gyógyulás során sokat segíthet a bőr-bőr kontaktus, a hordozás vagy a közös babamasszázs, amelyek segítik az oxitocin termelődését és az érzelmi ráhangolódást. Türelmesnek kell lenni önmagunkkal; a szeretet és a kapcsolat újraépíthető, és a nehéz kezdet nem határozza meg a gyermekkel való későbbi viszonyt.
Mikor forduljunk szakemberhez? Az árulkodó jelek
Néha nehéz eldönteni, hogy mikor jön el az a pont, amikor már nem elég a barátnői beszélgetés. Vannak bizonyos vörös zászlók, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha az alábbiakat tapasztalod, érdemes szakember (pszichológus, pszichiáter, vagy specifikusan szülés környéki szaktanácsadó) segítségét kérni:
- A levertség és a sírás több mint két hete folyamatosan tart.
- Képtelen vagy aludni akkor is, ha a baba alszik és neked lenne rá lehetőséged.
- Gondolataidban megjelenik az önbántalmazás vagy a babában való kártevés ötlete.
- Úgy érzed, teljesen elszigetelődtél a világtól és senki nem ért meg.
- Fizikai tüneteid vannak (pánikrohamok, mellkasi szorítás, állandó fejfájás), amiknek nincs szervi oka.
- A bűntudat és az alkalmatlanság érzése annyira erős, hogy gátolja a baba ellátását.
A korai felismerés lerövidíti a gyógyulási időt. Ne várjuk meg, amíg teljesen „elfogyunk”; a segítségkérés az egyik leggondoskodóbb dolog, amit a babánkért és önmagunkért tehetünk. Emlékezzünk: nem vagyunk egyedül, és nem a mi hibánk, ami történik.
Gyakori kérdések a szülés utáni hangulatzavarokról
✨ Normális, hogy a szülés utáni harmadik napon csak sírni tudok?
Igen, ez a klasszikus baby blues jele. A hormonok szintje ilyenkor zuhan meg a leglátványosabban, és megkezdődik a tejbelövellés is, ami érzelmileg is megterhelő. Ha a sírás mellett képes vagy örülni a babának és pár nap után javulást érzel, nincs okod az aggodalomra.
🌙 Miért nem tudok aludni, amikor a baba végre elaludt?
Ez a fokozott éberség és a szorongás jele lehet. Az anyai agy ilyenkor „túlpörög”, folyamatosan figyeli a veszélyforrásokat. Ha ez rendszeressé válik, érdemes relaxációs technikákat alkalmazni vagy szakemberhez fordulni, mert az alváshiány súlyosbíthatja a hangulatzavarokat.
🤱 Befolyásolja a szoptatás a depressziót?
A szoptatás során termelődő oxitocin elvileg segít a hangulat javításában, de a szoptatással járó nehézségek (fájdalom, kevés tej miatti aggodalom) stresszforrások is lehetnek. Fontos, hogy ne kényszerítsük magunkat a szoptatásra mindenáron, ha az súlyos mentális romlást okoz; egy boldogabb, tápszerrel etető anya jobb a babának, mint egy összeomlott szoptató anya.
🛑 Lehet valaki depressziós hónapokkal a szülés után is?
Igen, a szülés utáni depresszió nem csak a gyermekágy hat hetére korlátozódik. Gyakran akkor jelentkezik, amikor az anya visszamegy dolgozni, vagy amikor a baba mozgásfejlődése miatt újabb kihívások elé kerül a család. Bármikor az első évben érdemes komolyan venni a tüneteket.
👨👩👧 Az apák is lehetnek depressziósak a szülés után?
Igen, az újdonsült apák körülbelül 10 százaléka tapasztal hasonló tüneteket. Náluk ez gyakran dühben, munkába menekülésben vagy ingerlékenységben nyilvánul meg. Az apák mentális egészsége ugyanolyan fontos a család stabilitása szempontjából.
💊 Muszáj gyógyszert szedni, ha depressziót diagnosztizálnak?
Nem minden esetben. Enyhe vagy középsúlyos depressziónál a pszichoterápia, a támogató közösség és az életmódbeli változtatások is elegendőek lehetnek. Súlyosabb esetben azonban a gyógyszer elengedhetetlen lehet a biztonságos felépüléshez.
🌈 Megismétlődik a depresszió a következő szülésnél is?
Akinek már volt korábban szülés utáni depressziója, annál nagyobb (kb. 30-50%) az esély az ismétlődésre. Azonban a tapasztalat birtokában már tudatosabban lehet készülni: megelőző terápiával, korai segítségkéréssel és a támogató háló kiépítésével a tünetek jelentősen enyhíthetők vagy meg is előzhetők.
Leave a Comment