A női test működése és a termékenység összefüggései évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget, mégis a mai napig számos fehér folt tátong a tudásunkban. Amikor egy pár a gyermekáldás reményében vág bele a kalandba, minden apró részlet felértékelődik, és a hálószoba titkai hirtelen tudományos vizsgálat tárgyává válnak. Az egyik leggyakrabban feltett, mégis szemérmesen kezelt kérdés, hogy vajon a női élvezet puszta ráadás, vagy a természet zseniális trükkje a fogantatás esélyeinek növelésére.
A közvéleményben és a népi hiedelmekben mélyen gyökerezik az elképzelés, miszerint a női csúcspont nem csupán érzelmi beteljesülés, hanem egyfajta biológiai katalizátor is. Sokan úgy vélik, hogy a test rángásai és a felszabaduló hormonok közvetlenül segítik a hímivarsejtek útját a petesejt felé. Ez a gondolat nemcsak romantikus, hanem logikusnak is tűnik, ám a tudomány világa sokáig megosztott volt abban, hogy valóban létezik-e mérhető bizonyíték e mögött a felvetés mögött.
Az elmúlt évtizedek kutatásai során több elmélet is napvilágot látott, amelyek igyekeztek tisztázni a gyönyör szerepét az evolúcióban és a reprodukcióban. Miközben a férfi orgazmus funkciója egyértelmű – hiszen e nélkül a megtermékenyítéshez szükséges spermiumok nem indulnának útnak –, a női megfelelője sokkal rejtélyesebb. Érdemes mélyebbre ásni abban, hogy mit mond a biológia, mi a szerepe az oxitocinnak, és hogyan befolyásolja a stresszmentes intimitás a fogantatási esélyeket.
A téma körbejárása során nem feledkezhetünk meg a pszichológiai tényezőkről sem, hiszen a test és a lélek elválaszthatatlan egységet alkot. A fogantatás folyamata ugyanis nem csupán mechanikus események sorozata, hanem egy bonyolult hormonális tánc, ahol minden rezdülésnek jelentősége lehet. Lássuk hát, mi az, ami puszta mítosz, és mi az, amit a modern orvostudomány is hajlandó elismerni a női orgazmus és a teherbeesés kapcsolatáról.
A történelmi távlatok és a korai elméletek
Már az ókori görögök is élénken vitáztak arról, hogy szükség van-e a női élvezetre az utódnemzéshez. Arisztotelész például úgy vélte, hogy a női testnek is szüksége van a felszabaduló energiákra a sikeres fogantatáshoz, bár elméletei inkább filozófiai, semmint anatómiai alapokon nyugodtak. Ebben az időszakban még úgy gondolták, hogy a nő is „magot” bocsát ki a csúcspont során, amely elengedhetetlen az új élet létrejöttéhez.
A középkorban és a kora újkorban ez a nézet némileg módosult, de a gondolat, miszerint az örömszerzés segíti a nemzést, továbbra is jelen volt a köztudatban. Érdekes módon sokáig úgy tartották, hogy az erőszakból fogant gyermekek nem születhetnek meg, mert a nőnek „beleegyezése” – vagyis élvezete – kell a folyamathoz. Ez a téves és káros nézet jól mutatja, mennyire keverték a társadalmi elvárásokat a biológiai tényekkel.
A modern orvostudomány hajnalán a kutatók elkezdték vizsgálni a méh és a hüvely mozgását az aktus során. A 20. század közepén végzett úttörő kutatások rávilágítottak arra, hogy az orgazmus során fellépő ritmikus összehúzódások nem véletlenszerűek. William Masters és Virginia Johnson korszakalkotó munkája során megfigyelték, hogy a női testben zajló folyamatok egyfajta negatív nyomást hozhatnak létre.
Ezek a korai megfigyelések vezettek el az úgynevezett „felrántó” elmélethez, amely szerint az orgazmus egyfajta vákuumot képez. Bár ezeket a vizsgálatokat később sokszor finomították, az alapötlet, miszerint a női test aktívan közreműködik a spermiumok továbbításában, megmaradt. A történelem során tehát a női orgazmust hol nélkülözhetetlennek, hol pedig felesleges mellékterméknek tekintették.
Az upsuck elmélet és a spermiumok vándorlása
Az egyik legismertebb és legtöbbet vitatott tudományos felvetés az úgynevezett „upsuck” hatás, amelyet Robin Baker és Mark Bellis kutatók népszerűsítettek az 1990-es években. Az elmélet lényege, hogy a női orgazmus során a méhizomzat összehúzódásai olyan szívóhatást fejtenek ki, amely a hüvelyben lévő ondót a méhnyak felé, majd onnan a méh üregébe rántja. Ez a mechanizmus elméletileg jelentősen meggyorsítja a hímivarsejtek célba érését.
Baker és Bellis kutatásai szerint az orgazmus időzítése sem mindegy a fogantatás szempontjából. Megfigyelték, hogy ha a nő a férfi ejakulációja után egy perccel vagy akár 45 perccel később éli át a csúcspontot, több spermium marad a szervezetében, mint azoknál, akiknek egyáltalán nincs orgazmusuk. Ez azt sugallja, hogy a szervezet így próbálja „bent tartani” az értékes genetikai állományt.
Ez a folyamat különösen érdekes az evolúcióbiológusok számára, akik szerint ez a mechanizmus a szelekció egyik eszköze is lehetett. Ha egy nő több partnerrel is érintkezett rövid időn belül, az orgazmusa segíthetett kiválasztani a legmegfelelőbb partnertől származó spermiumokat. Bár ez a vadonban élő állatoknál megfigyelhető, az embernél inkább a spermium-retenció növelése a fő érv mellette.
A női orgazmus nem csupán érzelmi jutalom, hanem egy kifinomult biológiai mechanizmus is lehet, amely aktívan támogatja az új élet kezdetét.
Fontos látni, hogy az upsuck elméletet nem minden tudós fogadja el fenntartások nélkül. Sokan érvelnek azzal, hogy a teherbeesés akkor is tökéletesen végbemegy, ha a nő egyáltalán nem tapasztal élvezetet. Ennek ellenére a kísérletek azt mutatják, hogy a méh összehúzódásai valóban mozgásba hozzák a hüvelyben felhalmozódott folyadékot, ami logikusan nézve csak előnyös lehet a lassabb úszóknak.
A hormonok tánca: Az oxitocin ereje
Az orgazmus nem csupán fizikai mozgás, hanem egy valóságos vegyi robbanás az agyban és a testben. Amikor elérkezik a csúcspont, a szervezet hatalmas mennyiségű oxitocint szabadít fel, amelyet gyakran neveznek „szerelemhormonnak” vagy „kötődési hormonnak” is. Az oxitocin szerepe a fogantatásban sokkal összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk.
Ez a hormon felelős a méh simaizmainak összehúzódásáért, ami közvetlenül kapcsolódik a fent említett felszívó hatáshoz. Az oxitocin jelenléte segít abban, hogy a méh ne csak passzív befogadó legyen, hanem aktív résztvevője a folyamatnak. Emellett a hormon hatására a cervix, vagyis a méhnyak nyákja is kedvezőbbé válhat a spermiumok túlélése szempontjából.
Az oxitocin mellett endorfinok és dopamin is elárasztják a rendszert, ami drasztikusan csökkenti a szervezetben a kortizol szintjét. A kortizol a stresszhormon, amely köztudottan gátolja a termékenységet. Ha a nő jól érzi magát, ellazul és biztonságban érzi magát, a teste ideális környezetet teremt a megtermékenyüléshez. A stresszmentes állapotban a petevezetékek mozgása is harmonikusabbá válik.
Nem szabad elhanyagolni azt a tényt sem, hogy az oxitocin segít a partnerek közötti kötődés megerősítésében. A mély érzelmi kapcsolat és a rendszeres, élvezetes szexuális élet statisztikailag is növeli a fogantatás esélyét, hiszen a pár szívesebben és gyakrabban van együtt. Ebben az értelemben a női orgazmus közvetett módon is támogatja a családalapítást.
A méhnyaknyák és a kémiai környezet
A fogantatáshoz vezető út nem egy akadálypálya, hanem egy gondosan előkészített csatorna, ahol a kémiai egyensúly mindent eldönthet. A női szervezet az ovuláció idején egyébként is termékeny típusú nyákot termel, de az izgalmi állapot ezt tovább fokozhatja. Az izgalom hatására a hüvely és a méhnyak környezete lúgosabbá válik, ami létfontosságú a spermiumok számára.
Az ondó alapvetően lúgos kémhatású, hogy túlélje a hüvely természetesen savas közegét. Ha a női partner is eljut az izgalom magas fokára, a teste olyan váladékokat termel, amelyek semlegesítik a savasságot, így a hímivarsejteknek nem kell a túlélésért küzdeniük az út elején. Ezt a folyamatot nevezhetjük egyfajta „vörös szőnyegnek”, amit a szervezet terít ki a látogatók elé.
Az orgazmus során tapasztalható vérbőség a kismedencei területen szintén jótékony hatású. A fokozott vérellátás javítja a szövetek oxigénellátását és tápanyagellátását, ami a méhnyálkahártya állapotára is kedvezően hathat. Bár ez nem garantálja a beágyazódást, egy egészségesebb, jobban funkcionáló reproduktív rendszerben minden folyamat zökkenőmentesebben zajlik.
A testünk egy intelligens rendszer, amely az élvezet révén képes optimalizálni a kémiai feltételeket az élet továbbadásához.
Érdemes megemlíteni, hogy a túlzott erőlködés és a „kell” típusú szex gyakran éppen ezt a kémiai egyensúlyt borítja fel. Ha az intimitás mechanikussá válik, a természetes síkosodás és a kedvező kémhatás elmaradhat, ami nehezíti a spermiumok dolgát. Ezért is hangsúlyozzák a szakértők, hogy az öröm nem luxus, hanem a biológiai gépezet kenőanyaga.
Evolúciós rejtély: Miért maradt meg a női élvezet?
Az evolúcióbiológusok számára hosszú ideig fejtörést okozott a női orgazmus. Charles Darwin óta tudjuk, hogy az élőlények tulajdonságai általában akkor maradnak fenn, ha segítik a túlélést vagy a szaporodást. Mivel a női orgazmus nélkül is lehetséges a fogantatás, felmerült a kérdés: mi célja van egyáltalán?
Egyes kutatók, mint például Stephen Jay Gould, úgy vélték, hogy a női orgazmus csupán egyfajta biológiai melléktermék. Ahogy a férfiaknak is vannak mellbimbóik, amiknek nincs funkciója, úgy a nőknek is megmaradt a csúcspontra való képesség az embriológiai fejlődés során. Ez az elmélet azonban sokak szerint leegyszerűsítő, és nem veszi figyelembe a komplex hormonális hatásokat.
A modernebb elméletek szerint az orgazmus a „női választás” eszköze. Azok a nők, akik élvezetet éltek át egy partnerrel, nagyobb valószínűséggel maradtak vele hosszú távon, ami biztosította az utódok védelmét és felnevelését. Ez a pszichológiai kötődés közvetve segítette a faj fennmaradását. Ha az orgazmus növeli a fogantatás esélyét (akár csak pár százalékkal is), az már elég ok az evolúciónak, hogy megőrizze ezt a tulajdonságot.
Létezik egy másik elmélet is, amely szerint az orgazmus eredetileg az ovuláció kiváltásáért volt felelős, hasonlóan egyes emlősökhöz, mint a nyulak vagy a macskák. Bár az embernél az ovuláció ciklikus és spontán, a maradványmechanizmusok még mindig jelen lehetnek. Ez magyarázatot adna arra, hogy miért olyan intenzív a fizikai válaszreakció a testben.
A gyakoriság és az intimitás szerepe
Gyakran elfelejtjük, hogy a sikeres fogantatás egyik legegyszerűbb záloga a rendszeresség. Azok a párok, akik örömüket lelik az együttlétekben, értelemszerűen gyakrabban bújnak ágyba. A statisztikák szerint a heti 2-3 alkalommal történő együttlét drasztikusan növeli a teherbeesés valószínűségét egy éven belül, szemben a csak az ovulációs ablakra korlátozódó aktusokkal.
Az orgazmus és az élvezet tehát közvetetten a gyakoriságot ösztönzi. Ha a szexuális élet stresszforrássá válik – mert például csak a hőmérőzés és a naptár határozza meg –, a vágy csökken. A vágy hiánya pedig kevesebb együttlétet és alacsonyabb hormonális támogatást jelent. A női csúcspont fenntartja a motivációt és a játékosságot, ami elengedhetetlen a hosszúra nyúló próbálkozási időszakokban.
Érdemes beszélni a „szexuális elégedettség” hatásáról a párkapcsolati dinamikára. Egy elégedett pár tagjai között kevesebb a feszültség, jobb az alvásminőség és erősebb az immunrendszer. Mindezek a tényezők összeadódnak, és egy olyan testi-lelki állapotot hoznak létre, amelyben a szervezet készen áll az anyaságra. Az élvezet tehát nem csak a pillanatról szól, hanem egy általános jóllétről.
Sok szakértő javasolja, hogy a babát tervező párok felejtsék el egy kicsit a célokat, és koncentráljanak egymásra. Ha a hangsúly az örömszerzésen van, a test természetes reflexei – köztük az orgazmus is – szabadabban működhetnek. Ez a felszabadultság sokszor éppen akkor hozza meg a sikert, amikor a pár már „lemondott” a görcsös akarásról.
Mítoszok a pozíciókról és az orgazmusról
A közösségi médiában és a fórumokon számtalan tanács kering arról, hogy milyen pozíciókban a legkönnyebb teherbe esni, és hogyan kell „időzíteni” a csúcspontot. Sokan esküsznek a lábak égnek emelésére vagy bizonyos szögekre, amelyek állítólag segítik a gravitációt. Az igazság azonban az, hogy a spermiumok kiváló úszók, és nincs szükségük külső segítségre a haladáshoz.
Az orgazmus szerepét gyakran túlgondolják ebben a kontextusban. Létezik egy tévhit, miszerint a nőnek kizárólag a férfi után szabad eljutnia a csúcsra, különben a méhszáj „bezárul”. Ez biológiailag nem igaz. A méhnyak nyitva marad a termékeny napokon, és az orgazmus bármilyen időzítésben inkább segít, mintsem gátol. Akár előtte, akár utána, akár közben történik, a test válasza pozitív.
Egy másik gyakori mítosz, hogy az orgazmus nélkülözhetetlen a méhlepény megfelelő vérellátásához a későbbi szakaszban. Bár a kismedencei vérbőség valóban jó, a megtermékenyülés pillanatában ez még nem játszik szerepet a beágyazódás sikerességében. A lényeg az egyensúly: ne tekintsük a csúcspontot egy kötelező feladatnak, mert az éppen az ellenkező hatást érheti el a stresszszint növelésével.
A gravitáció és a pozíciók szerepe valójában elhanyagolható a női test belső izommunkájához képest. A méh összehúzódásai, amelyeket az orgazmus generál, sokkal erőteljesebb hatást fejtenek ki a spermiumok mozgására, mint bármilyen párna a fenék alatt. Ezért, ha valaki növelni szeretné az esélyeit, érdemesebb a saját élvezetére koncentrálnia, mint a geometriai szögekre.
Amikor az orgazmus hiánya okoz szorongást
Sajnos a „segíti a fogantatást” elméletnek van egy árnyoldala is: a teljesítménykényszer. Sok nő kezd el szorongani, ha a babaprojekt alatt nem sikerül elérnie a csúcspontot, mert attól félnek, hogy ezzel elszalasztják az esélyt. Ez a fajta nyomás pont az ellenkezőjét váltja ki annak, amit szeretnénk elérni. A stressz blokkolja az oxitocin felszabadulását és gátolja a természetes folyamatokat.
Fontos leszögezni: milliónyi egészséges baba születik olyan aktusokból, ahol a nő nem él át orgazmust. A fogantatás alapfeltétele a petesejt és a spermium találkozása, amihez a női csúcspont egy hasznos „extra”, de nem kötelező feltétel. Ha egy nő soha nem tapasztal orgazmust, az önmagában nem oka a meddőségnek.
A szexuális zavarok vagy az orgazmusképtelenség mögött gyakran állhatnak olyan hormonális egyensúlyzavarok, amelyek valóban befolyásolhatják a termékenységet (például a pajzsmirigyproblémák vagy az alacsony libidó). Ilyenkor nem az orgazmus hiánya a probléma forrása, hanem a háttérben húzódó egészségügyi állapot. Ebben az esetben egy alapos kivizsgálás mindkét területen javulást hozhat.
A pszichés gátak feloldása, a partnerrel való nyílt kommunikáció és a szexuális önismeret fejlesztése mind hozzájárulhat a sikerhez. Ha levesszük a vállunkról a „kell az orgazmus a babához” terhét, paradox módon gyakran sokkal könnyebben eljutunk a beteljesüléshez is. A testünk tudja a dolgát, és ha megadjuk neki a bizalmat, akkor is képes a csodára, ha éppen nem minden az ideális forgatókönyv szerint alakul.
A tudomány jelenlegi állása és a statisztikák
A legfrissebb kutatások, amelyek modern ultrahangos és hormonális vizsgálatokat alkalmaztak, finomították a korábbi elméleteket. Bár a „felrántó hatás” létezése bizonyított, annak mértéke és hatása a végeredményre egyénenként nagyon eltérő lehet. Egy 2016-os átfogó tanulmány például rámutatott, hogy bár van statisztikai összefüggés az orgazmus és a gyorsabb spermium-transzport között, ez nem jelent drámai különbséget a teherbeesési rátákban.
A kutatók ma már inkább a szinergiára helyezik a hangsúlyt. Az orgazmus nem egy varázsütés, hanem egy komplex folyamat része. A statisztikák azt mutatják, hogy azok a nők, akik rendszeresen tapasztalnak kielégülést, általában egészségesebb reproduktív ciklusokkal rendelkeznek. Ez valószínűleg a stresszmentesebb életmódnak és a kiegyensúlyozottabb hormonháztartásnak köszönhető.
Érdekes megfigyelés, hogy a női orgazmus során felszabaduló vegyületek hatással vannak a méhlepény későbbi megtapadására is, bár ez az összefüggés még további kutatásokat igényel. Az immunrendszer finomhangolása az aktus során szintén egy izgalmas terület: egyes elméletek szerint a test az orgazmus alatt „felkészül” az idegen genetikai anyag befogadására, csökkentve az elutasítás esélyét.
A modern tudomány tehát nem veti el a régi bölcsességeket, de óvatosan kezeli őket. Az orgazmus egyértelműen támogató tényező, de nem kizárólagos feltétel. A legtöbb orvos egyetért abban, hogy a babát tervezőknek a hangsúlyt a kapcsolati minőségre és az általános egészségre kellene helyezniük, amelynek természetes része a kielégítő szexuális élet is.
Összefüggések a férfi és női ritmus között
A fogantatás sikeressége szempontjából nemcsak a női orgazmus ténye, hanem a partnerek közötti összhang is mérvadó. A biológiai kutatások szerint a legoptimálisabb állapot az, ha a női csúcspont pár perccel a férfié után vagy azzal egy időben következik be. Ilyenkor a spermiumok már jelen vannak a hüvelyben, és a méh összehúzódásai azonnal munkába tudnak állni.
Ez a szinkronicitás nemcsak fiziológiai előnyökkel jár, hanem érzelmileg is mélyíti az élményt. A közös ellazulás, az azt követő intimitás és az együtt töltött idő (az úgynevezett „afterglow”) segít abban, hogy a hormonok kifejthessék hatásukat. Az aktus utáni pihenés, amit a csúcspont utáni fáradtság ösztönöz, szintén segíthet abban, hogy a gravitáció ne dolgozzon a spermiumok ellen az első kritikus percekben.
Érdemes megjegyezni, hogy a férfiak számára is fontos a partner élvezete. A tudat, hogy a nő jól érzi magát, növeli a férfi önbizalmát és csökkenti a teljesítményszorongást, ami jobb minőségű spermiumtermeléshez és magabiztosabb együttlétekhez vezethet. A két fél szexuális válasza tehát kölcsönösen erősíti egymást, létrehozva egy pozitív visszacsatolási kört.
A természet nem véletlenül alkotta meg az élvezetet mindkét nem számára. Bár a mechanizmusok eltérőek, a cél közös. A harmónia a hálószobában nemcsak a kapcsolatot tartja össze, hanem a biológiai feltételeket is optimalizálja. Ezért, ha a babavárás a cél, az egymásra hangolódás és az örömszerzés legyen az elsődleges, a többit pedig bízzuk a természet bölcsességére.
| Tényező | Hatás a fogantatásra | Tudományos megalapozottság |
|---|---|---|
| Oxitocin felszabadulás | Segíti a méh összehúzódását és a spermiumok mozgását. | Erős |
| Upsuck (felrántó) hatás | Vákuumot képez, ami a méhnyak felé segíti az ondót. | Közepes / Vitatott |
| Stresszcsökkenés | Alacsonyabb kortizolszint, ami kedvez a hormonális egyensúlynak. | Nagyon erős |
| Lúgos kémhatás | Védi a spermiumokat a hüvely savas közegétől. | Erős |
A női test egy rendkívül finomhangolt műszer, amely az evolúció során arra törekedett, hogy a lehető legjobb esélyeket biztosítsa az utódoknak. Bár sokáig csak a férfiak szerepét hangsúlyozták a folyamatban, ma már látjuk, hogy a női válaszreakció, az élvezet és az orgazmus szerves része ennek a csodálatos gépezetnek. Nem egy kötelező elem, de egy olyan értékes támogatás, amely messze túlmutat a puszta gyönyörön.
Amikor tehát legközelebb felmerül a kérdés, hogy segít-e a csúcspont, a válasz egyértelműen az, hogy igen – de nem úgy, ahogy azt a mítoszok sugallják. Nem egy mágikus gomb, amit megnyomva garantált a siker, hanem egy testi-lelki állapot, amely kinyitja a kapukat és előkészíti az utat. A legfontosabb, hogy az élvezet maradjon meg önmagáért való értéknek, mert a felszabadult, boldog szervezet a legtermékenyebb talaj az új élet számára.
A tudomány és a tapasztalat azt tanítja nekünk, hogy ne válasszuk szét a testet a lélektől. A fogantatás vágya ne oltsa ki a vágyat a partnerünk iránt. Ha engedjük, hogy a természetes ösztöneink és az öröm vezessenek minket, a testünk hálás lesz érte, és minden tőle telhetőt megtesz majd a közös cél érdekében. Az orgazmus tehát nem csupán a pillanatnyi boldogság forrása, hanem egy gyengéd üzenet a testnek: készen állunk.
Gyakran ismételt kérdések a női orgazmus és a fogantatás kapcsolatáról
Lehet-e valaki terhes, ha soha nincs orgazmusa? 🌸
Igen, a teherbeeséshez biológiailag nem feltétel a női orgazmus. A legfontosabb tényező a peteérés és a spermiumok jelenléte a megfelelő időben. Bár a csúcspont segítheti a folyamatot, annak hiánya önmagában nem akadálya a fogantatásnak.
Mennyivel növeli az esélyeket a csúcspont? 📈
Pontos százalékot nehéz meghatározni, de egyes kutatások szerint a spermiumok megtartása hatékonyabb lehet orgazmus esetén. A legfontosabb hatása azonban közvetett: a stressz csökkentése és az intimitás fokozása révén javítja az általános termékenységi mutatókat.
Számít az orgazmus időzítése a partneréhez képest? ⏳
Az elméletek szerint a legkedvezőbb, ha a nő a férfi után vagy azzal egy időben jut el a csúcsra, mert így a méh összehúzódásai már a hüvelyben lévő spermiumokat tudják „irányítani”. Azonban ne görcsöljünk ezen, mert a test bármilyen élvezetből profitál.
Befolyásolja az orgazmus a baba nemét? 👶
Ez egy elterjedt mítosz, amely szerint a női orgazmus lúgosabb közege a „fiú” (Y-kromoszómás) spermiumoknak kedvez. Tudományosan ezt soha nem sikerült bizonyítani; a baba nemét kizárólag az dönti el, hogy melyik spermium ér célba először.
Okozhat-e az orgazmus vetélést a korai szakaszban? 🛑
Egy egészséges terhesség esetén az orgazmus és az azzal járó méhösszehúzódások nem jelentenek veszélyt a beágyazódásra vagy a magzatra. A szervezet különbséget tud tenni a szexuális izgalom és a méhszáj kinyílását eredményező kontrakciók között.
Mi van, ha csak külső stimulációval érek el orgazmust? ✨
Biológiai szempontból a test válaszreakciója (oxitocin felszabadulás, izomösszehúzódás) nagyon hasonló, függetlenül attól, hogyan érjük el a csúcspontot. A fogantatást segítő élettani hatások ilyenkor is érvényesülnek.
Akkor is segít az orgazmus, ha lombikprogramban (IVF) veszek részt? 🔬
Bár a megtermékenyítés ilyenkor laboratóriumi körülmények között történik, az aktus vagy az orgazmus során felszabaduló hormonok segíthetik a méh ellazulását és a vérkeringés javítását, ami kedvezhet a beágyazódásnak. Mindig konzultálj erről a kezelőorvosoddal!
Leave a Comment