Amikor egy kisgyermek először veszi a kezébe a furulyát, vagy bizonytalan ujjakkal leüti az első billentyűt a zongorán, valami egészen különleges és láthatatlan folyamat veszi kezdetét. Nem csupán egy új hobbi születik, hanem egy olyan komplex fejlődési pálya indul el, amely az élet minden területére kihat. A zene ugyanis nemcsak a lélek eledele, hanem az egyik leghatékonyabb eszköz az emberi agy formálására. A tudomány mai állása szerint a hangszeres játék az egyik legintenzívebb kognitív tevékenység, amit egy fejlődő szervezet végezhet, hiszen egyszerre követel meg precíz motoros koordinációt, absztrakt logikai gondolkodást és mély érzelmi jelenlétet.
Az agyi plaszticitás és a zene láthatatlan ereje
Az emberi agy, különösen gyermekkorban, rendkívüli módon alakítható, ezt a tulajdonságát nevezzük neuroplaszticitásnak. Amikor a gyermek zenélni tanul, az agya szó szerint átstrukturálódik a rendszeres gyakorlás hatására. A kutatások kimutatták, hogy a zenészek agyában a két féltekét összekötő kérgestest, a corpus callosum, lényegesen vaskosabb és fejlettebb, mint azokéban, akik nem foglalkoznak zenével. Ez a fizikai változás teszi lehetővé, hogy az információk gyorsabban és hatékonyabban áramoljanak a logikus bal és a kreatív jobb agyfélteke között.
A hangszeres tanulás során a szürkeállomány sűrűsége is megnövekszik azokban a régiókban, amelyek a hallásért, a motoros funkciókért és a téri tájékozódásért felelősek. Ez a folyamat nem egyik napról a másikra történik, hanem a kitartó, ismétlődő gyakorlás eredménye. A zene tanulása olyan, mintha egy teljes körű edzést tartanánk az agynak, ahol minden egyes idegsejt és szinapszis részt vesz a munkában. Az agy ezen strukturális változásai hosszú távú előnyöket biztosítanak, amelyek a felnőttkorban is megmaradnak, segítve a kognitív hanyatlás megelőzését és a mentális rugalmasság megőrzését.
Érdemes megfigyelni, hogy a zene milyen egyedülálló módon aktiválja az agyterületeket. Míg az olvasás vagy a matematikai feladatok megoldása specifikus régiókat terhel meg, a zenélés során szinte az egész agy „kigyullad” a funkcionális MRI felvételeken. A vizuális kéreg elemzi a kottát, a motoros kéreg irányítja a mozdulatokat, a hallókéreg pedig folyamatos visszacsatolást ad a hangok minőségéről. Ez az összetett hálózati működés teszi a zenét az agyfejlesztés egyik legátfogóbb eszközévé.
A zene az egyetlen olyan tevékenység, amely egyszerre és intenzíven veszi igénybe az agy szinte minden ismert területét, maradandó nyomokat hagyva az idegrendszer szerkezetében.
A nyelvi készségek és az olvasásfejlesztés támogatása
Sokan nem is gondolnák, de a hangszeres tanulás és a beszédfejlődés között szorosabb a kapcsolat, mint bármely más tevékenység esetében. A gyermekeknek, akik zenét tanulnak, finomodik a hallásuk, így sokkal pontosabban képesek megkülönböztetni a beszédben jelen lévő apró fonetikai különbségeket. Ez a képesség közvetlenül segíti az írás és olvasás elsajátítását, hiszen a betűk és a hangok közötti kapcsolat felismerése alapvető eleme a dekódolásnak. A ritmusérzék fejlődése pedig segít a mondatok tagolásában és a hangsúlyozás megértésében.
A diszlexiával küzdő gyermekek esetében a zeneterápia és a hangszertanulás gyakran áttörést hozhat. Mivel a zene és a beszéd feldolgozása részben közös agyi útvonalakon történik, a zenei képzés erősíti azokat az idegi hálózatokat, amelyek a nyelvfeldolgozásért felelősek. A hangszeres játék során a gyermek megtanulja az időzítés és a sorrendiség fontosságát, ami elengedhetetlen a folyékony olvasáshoz. A kottán sorakozó jelek értelmezése balról jobbra haladva pedig vizuális tréninget jelent a szemnek, felkészítve azt a szövegek feldolgozására.
A szókincs bővülése és a szövegértés javulása szintén megfigyelhető a zenélő gyerekeknél. A dalok szövegeinek megjegyzése, a zenei szerkezetek ismétlődése és a zenei kifejezések tanulása mind hozzájárulnak a verbális memória fejlődéséhez. Ez a fajta memória az alapja a későbbi tanulmányoknak, hiszen a gyermek így könnyebben jegyez meg definíciókat, verseket vagy idegen nyelvű szavakat. A zenélés tehát nem egy izolált művészeti tevékenység, hanem a kommunikációs képességek alapköve.
| Készség | Zenei hatás | Tanulmányi előny |
|---|---|---|
| Hallási differenciálás | Hangmagasság és tónus megkülönböztetése | Helyesírás és kiejtés fejlődése |
| Ritmusérzék | Időbeli mintázatok követése | Folyékony olvasás és hangsúlyozás |
| Verbális memória | Dalszövegek és dallamok felidézése | Hatékonyabb szótanulás és memória |
A matematikai gondolkodás és az absztrakt logika
A zene és a matematika közötti párhuzam már az ókori görögök óta ismert, de a modern tudomány pontosan meg is tudja magyarázni ezt a kapcsolatot. A zeneelmélet alapjaiban nyugvó arányok, a ritmusképletek és a hangközök mind-mind matematikai törvényszerűségeket követnek. Amikor egy gyermek megtanulja a negyedhangok és nyolcadhangok közötti viszonyt, valójában a törtekkel és az osztással ismerkedik gyakorlati szinten. Ez a tapasztalati úton megszerzett tudás segít abban, hogy a későbbiekben az iskolai matematikaórákon az elvontabb fogalmakat is könnyebben befogadja.
A téri-vizuális gondolkodás szintén jelentősen fejlődik a hangszeres játék során. A zongoristáknak például folyamatosan érzékelniük kell a billentyűk távolságát anélkül, hogy oda néznének, a hegedűsöknek pedig milliméter pontosan kell elhelyezniük az ujjaikat a fogólapon. Ez a fajta térbeli tájékozódás szoros összefüggésben áll a geometriai feladatok megoldásának képességével és a mérnöki gondolkodás alapjaival. A hangszeres tanulás során a gyermek agya megtanulja a komplex mintázatok felismerését és manipulálását, ami a magasabb szintű problémamegoldás záloga.
A szimmetria, az ismétlődések és a variációk a zenei kompozíciókban ugyanazokat az agyi területeket stimulálják, mint a logikai rejtvények vagy a programozás. A zenélés megtanítja a gyermeket arra, hogy rendszerekben gondolkodjon, lássa az egészet és a részeket egyszerre. Egy bonyolultabb darab megtanulása közben fel kell bontani a feladatot kisebb egységekre, majd ezeket újra összeilleszteni – ez a folyamat pedig a mérnöki tervezés és az algoritmusok világának előszobája.
Finommotorika és a testi koordináció magasiskolája
Kevés olyan tevékenység létezik, amely annyira próbára tenné a finommotoros képességeket, mint egy hangszer megszólaltatása. Gondoljunk csak a fuvolistára, akinek mind a tíz ujja független, de összehangolt mozgást végez, miközben a légzését is precízen kontrollálja. Vagy a dobosra, akinek a négy végtagja négy különböző ritmust követhet egy időben. Ez a fajta koordináció az agy motoros kérgének rendkívüli igénybevételét jelenti, ami hosszú távon a mozgáskoordináció általános javulásához vezet.
A két kéz függetlenítése, ami például a zongorázásnál elengedhetetlen, az egyik legnehezebb idegrendszeri feladat. Ez a gyakorlat arra kényszeríti az agyat, hogy egyszerre két különböző utasítást adjon ki, és azokat párhuzamosan ellenőrizze. Ez a képesség fejleszti az agyi hálózatok hatékonyságát, és javítja a reakcióidőt más területeken is, legyen szó sportról vagy akár a gépírásról. A hangszeres játék finomítja az ujjak mozgását, növeli az ízületi rugalmasságot és fejleszti az érintés érzékenységét.
A testtartás és a légzéstechnika elsajátítása szintén része a zenei képzésnek. A fúvós hangszerek vagy az éneklés során a gyermek megtanulja tudatosan irányítani a rekeszizmát, ami segít a stresszkezelésben és az általános vitálkapacitás növelésében. A hangszeres játék tehát nemcsak mentális, hanem fizikai fegyelmet is követel, megtanítva a gyermeket saját testének finomhangolására és az izomtónus tudatos szabályozására. Ez az öntudat alapvető fontosságú az egészséges testi fejlődés szempontjából.
A hangszeres játék a legmagasabb szintű sporttevékenység az ujjak és az agy számára, ahol a precizitás és a gyorsaság kéz a kézben jár a művészi önkifejezéssel.
Érzelmi intelligencia és önfegyelem a kottasorok között
A zene az érzelmek nyelve, és mint ilyen, közvetlen utat nyit a gyermek belső világához. A hangszeres tanulás során a gyermek megtanulja kifejezni azokat az érzéseket, amelyeket szavakkal talán még nem is tudna megfogalmazni. Ez az önkifejezési mód csökkenti a belső feszültséget, segít a szorongás oldásában és növeli az önbizalmat. Amikor egy gyermek sikerrel ad elő egy darabot a közönség előtt, az olyan pozitív megerősítést ad, amely az élet minden más területén bátorsággal tölti el.
Az önfegyelem és a türelem a zenetanulás elkerülhetetlen velejárói. Egyetlen hangszeren sem lehet megtanulni játszani egyik napról a másikra. A rendszeres napi gyakorlás, a nehéz technikai részeken való átküzdés megtanítja a gyermeket arra, hogy a sikerért meg kell dolgozni. A zenélés megtanít a késleltetett jutalmazás elfogadására, ami a modern, azonnali kielégülésre épülő világunkban az egyik legfontosabb életvezetési készség. A gyermek rájön, hogy a befektetett energia előbb-utóbb beérik, és a kezdeti hamis hangokból tiszta dallam válik.
Az empátia fejlődése is szoros kapcsolatban áll a zenével. Egy darab előadása közben a gyermeknek bele kell élnie magát a zeneszerző hangulatába, meg kell értenie a mű érzelmi ívét. Ez az érzelmi rezonancia fejleszti a mások iránti fogékonyságot és az érzelmi olvasás képességét. A közös zenélés során pedig elengedhetetlen a többiekre való odafigyelés, a hangszerek közötti egyensúly megteremtése, ami a szociális érzékenység legmagasabb foka.
A figyelem és a koncentráció fejlesztése a digitális zajban
Napjainkban, amikor a gyermekeket folyamatosan rövid, gyors ingerek érik a digitális eszközökön keresztül, a koncentrációs képesség drasztikusan csökkenni látszik. A hangszeres játék ezzel szemben mély, fókuszált figyelmet igényel. Egyetlen kottaoldal eljátszásához is szükség van a vizuális jelek folyamatos dekódolására, a fizikai mozdulatok ellenőrzésére és a hallott hangok minőségi elemzésére. Ez a fajta többszörös figyelem (divided attention) segít abban, hogy a gyermek az iskolában is jobban tudjon koncentrálni a tananyagra.
A munkamemória, amely az információk rövid ideig tartó tárolásáért és feldolgozásáért felelős, kiemelt szerepet kap a zenélésben. Megjegyezni egy ritmusképletet, fejben tartani az előjegyzéseket, miközben már a következő ütemre készülünk – ez a folyamat rendkívüli módon tágítja a mentális kapacitást. A zenét tanuló gyermekek gyakran jobban teljesítenek olyan feladatokban, ahol több információt kell fejben tartaniuk és azokkal műveleteket végezniük. Ez a képesség az alapja a logikus érvelésnek és a komplex szövegek elemzésének is.
A hiba felismerése és korrigálása azonnali visszacsatolási folyamat a hangszeres tanulásban. Ha egy hang félrecsúszik, a gyermek azonnal hallja, és megpróbálja javítani. Ez a fajta önreflexió és a hibából való tanulás képessége az egyik leghasznosabb tulajdonság, amit egy fiatal elsajátíthat. Nem omlik össze a kudarctól, hanem keresi a megoldást, újra próbálkozik, amíg a mozdulat tökéletessé nem válik. Ez a reziliencia, vagyis lelki ellenállóképesség, az élet bármely területén a gyermek segítségére lesz.
Társas készségek és az együttműködés harmóniája
Bár a gyakorlás gyakran magányos tevékenység, a zene valódi ereje a közösségben mutatkozik meg. Legyen szó kamarazenéről, zenekarról vagy csak egy egyszerű duóról a tanárral, a zenélés társas tevékenység. Ebben a közegben a gyermek megtanulja, hogy nem ő az egyetlen fontos szereplő, hanem egy nagyobb egész része. Meg kell tanulnia alkalmazkodni a többiek tempójához, figyelni a dinamikára, és akkor is pontosan belépni, ha éppen nem ő viszi a főszalamot.
A zenekari munka során a gyermekek megtapasztalják a felelősségvállalás fontosságát. Ha egyikük nem gyakorolt eleget, az az egész csoport teljesítményére kihat. Ez a kölcsönös függőség egészséges motivációt jelent, és megtanítja a csapatmunka alapvető szabályait. A közös siker élménye pedig olyan szoros kötelékeket alakít ki, amelyek gyakran egy életre szóló barátságok alapjául szolgálnak. A zene áthidalja a kulturális, nyelvi és generációs szakadékokat is, közös nyelvet teremtve mindenki számára.
A fellépések, koncertek során a gyermekek megtanulják kezelni a lámpalázat és a nyilvános szerepléssel járó izgalmat. Egy színpadon állni, és tudásunkat megmutatni másoknak, hatalmas jellemformáló erővel bír. Ez a tapasztalat segít abban, hogy a későbbiekben magabiztosabban tartsanak prezentációkat az iskolában, vagy merjenek megszólalni nagyobb csoportok előtt. A zene tehát nemcsak az agyat és az ujjakat, hanem a fellépést és az önérvényesítést is tanítja.
Hogyan válasszunk hangszert a gyermek egyéniségéhez?
A hangszer kiválasztása nem csupán praktikus döntés, hanem a gyermek személyiségének és fizikai adottságainak figyelembevétele is. Fontos, hogy ne a saját meg nem valósult álmainkat próbáljuk rákényszeríteni a gyerekre, hanem figyeljük meg, mi iránt mutat érdeklődést. Egy energikusabb, mozgékonyabb gyermek számára a dob vagy a rézfúvós hangszerek izgalmas kihívást jelenthetnek, míg egy csendesebb, elmélyültebb típusú kisgyermek a cselló vagy a zongora mellett találhatja meg a békéjét.
A fizikai méretek is meghatározóak. Egy ötéves kiskéz számára a gitár vagy a nagybőgő még túl nagy lehet, de léteznek kifejezetten gyermekméretű hangszerek is. A furulya gyakran kiváló kezdő hangszer, mivel könnyen megszólaltatható, segít a helyes légzéstechnika kialakításában és a kottolvasás alapjainak elsajátításában anélkül, hogy túl nagy fizikai terhet róna a gyerekre. Később, az itt megszerzett tudással bármilyen más fúvós vagy vonós hangszerre könnyebb lesz az áttérés.
Érdemes ellátogatni nyitott napokra a helyi zeneiskolákban, ahol a gyermek kipróbálhatja a különböző hangszereket. Hallgassunk együtt sokféle zenét, nézzünk videókat zenekarokról, és figyeljük meg, melyik hangszín érinti meg leginkább a lelkét. A választás szabadsága növeli a gyermek elkötelezettségét, hiszen úgy érzi, a hangszer az övé, és nem egy kötelező feladat, amit ráosztottak. A jó választás alapja a türelem és a gyermek egyéni tempójának tiszteletben tartása.
- Zongora: Kiváló az elméleti alapokhoz és a két agyfélteke összehangolásához.
- Hegedű: Fejleszti a finom hallást és az abszolút intonációs készséget.
- Furulya/Fuvola: Segíti a légzéskontrollt és a koncentrációt.
- Gitár: Népszerű, könnyen hordozható és remek közösségi hangszer.
- Ütőhangszerek: A ritmusérzék és a fizikai energia levezetésének legjobb módja.
A szülői támogatás szerepe a hosszú távú sikerben
A hangszertanulás folyamatában a szülő nem passzív szemlélő, hanem aktív támogató. Nem az a feladata, hogy szakmailag ellenőrizze a gyermeket – arra ott a zenetanár –, hanem az, hogy megteremtse a gyakorláshoz szükséges feltételeket és érzelmi hátteret. A rendszeresség kialakítása az egyik legnagyobb kihívás. A gyermeknek szüksége van egy fix idősávra a napirendjében, amikor tudja, hogy most a hangszeréé a főszerep. Kezdetben ez lehet napi 10-15 perc is, a lényeg a folyamatosságon van.
Az elismerés és a biztatás ereje felbecsülhetetlen. Ne csak a tökéletes előadást dicsérjük, hanem az erőfeszítést és a kitartást is. Ha a gyermek látja, hogy a szülei értékelik a munkáját, szívesebben veszi kézbe a hangszert a nehezebb napokon is. A zene legyen örömforrás a családban, ne pedig egy újabb kényszerű házi feladat. Rendezzünk kis házi koncerteket, vonjuk be a nagyszülőket, és mutassuk meg a gyermeknek, hogy büszkék vagyunk a fejlődésére.
Fontos megérteni, hogy lesznek hullámvölgyek. Eljöhet az a pillanat, amikor a gyermek abba akarja hagyni a tanulást, mert a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, és a technikai nehézségek tornyosulnak. Ilyenkor érdemes türelmesnek lenni, beszélgetni a tanárral, esetleg stílust váltani vagy új motivációt keresni. A kitartás megtanítása ilyenkor fontosabb, mint maga a skálázás. Ha átsegítjük a gyermeket a holtponton, azzal egy olyan belső erőt kap, amelyet élete végéig hasznosítani tud majd bármilyen kihívással szemben.
A legszebb ajándék, amit egy szülő adhat, nem a hangszer ára, hanem az a türelem és biztatás, amivel végigkíséri a gyermeket a zene birodalmába vezető úton.
Kodály országában: a magyar zenepedagógia hagyományai
Magyarországon különösen szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a Kodály-módszer világszerte elismert alapokat nyújt a zenei neveléshez. Kodály Zoltán hitt abban, hogy a zene mindenkié, és a zenei anyanyelv elsajátítása ugyanolyan fontos, mint a beszéd megtanulása. A relatív szolmizáció és a népzenei alapok olyan rendszert adnak a gyermek kezébe, amellyel könnyedén tájékozódhat a hangok világában. Ez a módszer nemcsak a hallást fejleszti, hanem a logikai készségeket is, hiszen egy absztrakt jelrendszert tesz élővé és énekelhetővé.
A hazai zeneiskolai hálózat egyedülálló lehetőséget biztosít a gyermekek számára, hogy szakmailag felkészült tanároktól, államilag támogatott formában tanulhassanak. Ez a közeg nemcsak a hangszeres tudást adja át, hanem egy olyan kulturális alapműveltséget is, amely meghatározza a gyermek ízlését és világképét. A magyar zenepedagógia egyik legnagyobb erénye az énekközpontúság, ami segít abban, hogy a gyermek először belül, a saját hangján szólaltassa meg a zenét, és csak utána vigye át azt a hangszerére.
A közös éneklés, a kórusmunka és a népi játékok mind-mind hozzájárulnak az érzelmi és közösségi fejlődéshez. Kodály elvei szerint a jó zenésznek nemcsak jó ujjai, hanem jó füle, jó szíve és jó agya is kell, hogy legyen. Ez a holisztikus szemléletmód az, ami a magyar zenei nevelést a világ élvonalában tartja, és ami miatt érdemes kihasználni a környezetünkben rejlő lehetőségeket. A zene nem luxus, hanem a teljes emberré válás elengedhetetlen eszköze, ahogy azt nagy zeneszerzőnk is vallotta.
A zenélés hatása a jövőbeli karrierre és sikerekre
Bár nem minden gyermekből lesz hivatásos zenész, a hangszertanulás során elsajátított készségek a munkaerőpiacon is rendkívül értékesek. A cégvezetők és HR szakemberek gyakran keresik azokat a jelölteket, akik gyerekkorukban zenéltek, mert tudják, hogy ezek az emberek fegyelmezettek, képesek a csapatmunkára és kiváló a problémamegoldó képességük. A hangszeres játék megtanít a precizitásra és arra a fajta „flow” élményre, amely a kreatív munkavégzés alapja.
A tudományos pályán mozgók körében is feltűnően magas a zenélők aránya. Albert Einstein például kiválóan hegedült, és saját bevallása szerint a legnehezebb fizikai problémák megoldásához gyakran a zenéből merített ihletet. A zene segít az agynak kilépni a megszokott gondolkodási keretekből, és új, váratlan összefüggéseket találni. Ez a típusú divergens gondolkodás a modern innováció motorja, legyen szó technológiáról, orvostudományról vagy művészetekről.
A prezentációs készségek, az időmenedzsment és a stressztűrő képesség mind olyan „soft skill”-ek, amelyeket egy zeneiskolás évek alatt öntudatlanul is elsajátít. Aki képes volt órákon át gyakorolni egy nehéz futamot, vagy kiállni egy vizsgabizottság elé egyetlen szál hangszerrel, az az élet más területén fellépő nyomást is jobban fogja bírni. A zene tehát egyfajta életre szóló felkészítés, amely magabiztosságot és belső tartást ad a gyermeknek, bárhová is sodorja majd a sorsa.
A hangszeres tanulás befektetés a gyermek jövőjébe, amelynek hozadéka nem mérhető csupán osztályzatokban vagy diplomákban. Az a szellemi rugalmasság, érzelmi gazdagság és közösségi élmény, amit a zene ad, végigkíséri az embert egész életén át. Amikor hangszer kerül a gyermek kezébe, nemcsak egy tárgyat kap, hanem egy kulcsot is egy olyan univerzumhoz, ahol a fegyelem és a szabadság tökéletes összhangban találkozik. Ez az út néha nehéz, de minden egyes tiszta hang, minden egyes sikeres előadás közelebb viszi őt ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, kreatív és boldog felnőtté váljon.
Gyakori kérdések a gyermekek hangszeres tanulásával kapcsolatban
Mikor érdemes elkezdeni a hangszeres tanulást? 🎻
Bár a zenei alapozást (éneklés, ritmusjátékok) már óvodáskorban el lehet kezdeni, a legtöbb hangszer esetében a 6-7 éves kor az ideális kezdés. Ekkorra a gyermek finommotoros készségei és koncentrációs képessége már alkalmas a hangszer fogásának elsajátítására és a kottolvasás alapjaira.
Mi van, ha nincs tehetsége a gyereknek a zenéhez? 🎹
A tehetség csupán egy kiindulópont, a zenélés jótékony hatásait minden gyermek élvezheti, függetlenül attól, hogy lesz-e belőle művész. Az agyfejlődés és a kognitív készségek javulása a gyakorlati folyamat eredménye, nem pedig a vele született adottságoké.
Mennyit kell naponta gyakorolni egy kisgyermeknek? ⏰
A legfontosabb a rendszeresség, nem az időtartam. Kezdőknél napi 10-15 perc fókuszált gyakorlás többet ér, mint heti egyszer egy óra. Ahogy a gyermek fejlődik és a darabok nehezednek, ez az idő természetes módon fog növekedni.
Melyik a legjobb kezdő hangszer? 🎷
Erre nincs egyetlen jó válasz, de a zongora és a furulya gyakran ajánlott, mert vizuálisan is jól szemléltetik a hangok közötti összefüggéseket. A választásnál mindig vegyük figyelembe a gyermek fizikai adottságait és érdeklődését.
Hogyan motiváljam a gyereket, ha elmegy a kedve a gyakorlástól? 🎸
Próbáljuk meg játékossá tenni a gyakorlást, tűzzünk ki apró célokat, és ünnepeljük meg a sikereket. Néha egy új kottáskönyv, egy kedvenc rajzfilmzene megtanulása vagy egy közös családi zenélés csodákat tehet a motivációval.
Szükséges-e otthonra saját hangszert venni azonnal? 🎺
Sok zeneiskola biztosít bérlési lehetőséget a kezdeti időszakra, különösen a drágább hangszerek (például cselló vagy fuvola) esetén. Ha azonban a gyermek elkötelezett, érdemes beruházni egy saját, jó minőségű hangszerbe, mert a hangszer hangja és állapota nagyban befolyásolja a sikerélményt.
Hogyan hat a zenélés az iskolai osztályzatokra? 📚
Számos tanulmány igazolja, hogy a zenét tanuló gyermekek jobban teljesítenek matematikából, nyelvtanból és idegen nyelvekből. A hangszeres játék fejleszti azt a fegyelmet és munkabírást is, ami minden tantárgy elsajátításához szükséges.
Leave a Comment