A várandósság kilenc hónapja a legtöbb édesanya számára a várakozás és a boldogság időszaka, ám a természet olykor váratlan és súlyos kihívások elé állítja a szervezetet. Az egyik legfélelmetesebb és leginkább félreértett állapot az eklampszia, amely villámcsapásként érheti a kismamát és a környezetét. Ez a kórkép nem csupán egy orvosi diagnózis, hanem egy olyan kritikus helyzet, ahol minden perc számít a baba és a mama életben maradása szempontjából. A modern orvostudomány fejlődése ellenére a mai napig az egyik vezető oka az anyai halálozásnak világszerte, éppen ezért elengedhetetlen, hogy minden érintett tisztában legyen a test legapróbb vészjelzéseivel is.
Az eklampszia fogalma és az elnevezés eredete
A kifejezés a görög „eklampein” szóból ered, amelynek jelentése: villámlás vagy hirtelen feltörő fény. Az ókori orvosok azért választották ezt a metaforát, mert az állapot gyakran minden előzmény nélkül, drasztikus hirtelenséggel jelentkezett, mintha egy tiszta égből lecsapó villám sújtana le az állapotos nőre. Orvosi értelemben az eklampszia a terhességi toxémia (preeklampszia) legsúlyosabb stádiuma, amelyet eszméletvesztéssel járó görcsrohamok jellemeznek.
Nem egy önálló betegségről van szó, hanem egy folyamat végállomásáról. A szervezetben zajló kóros folyamatok olyan mértékben eszkalálódnak, hogy a központi idegrendszer már nem képes kompenzálni a megemelkedett vérnyomást és az agyi ödémát. Bár a roham maga látványos és ijesztő, a háttérben zajló szöveti károsodások már jóval a görcsök megjelenése előtt megkezdődnek. A lepényi elégtelenség és az erek falának gyulladása olyan láncreakciót indít el, amely végül a teljes anyai keringés összeomlásához vezethet.
A rohamokat általában tónusos-klónusos rángatózás jellemzi, ami kísértetiesen hasonlít az epilepsziás nagyrohamhoz. A különbség azonban alapvető: itt a görcsök oka a terhesség specifikus élettani változásaiban rejlik. Ha egy kismamánál, akinek korábban soha nem volt neurológiai betegsége, ilyen roham lép fel a várandósság 20. hete után vagy a szülést követő rövid időszakban, azt az orvostudomány eklampsziának tekinti, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.
Az eklampszia nem a semmiből érkezik; a testünk szinte mindig küld halkabb figyelmeztetéseket, mielőtt a vihar kitörne.
A preeklampszia, mint az állapot előszobája
Ahhoz, hogy megértsük a veszélyt, beszélnünk kell a preeklampsziáról, amelyet a köznyelv gyakran csak terhességi mérgezésként emleget. Ez az állapot az eklampszia közvetlen előfutára, és bár nem minden preeklampsziás nőnél következik be a görcsroham, minden eklampsziát megelőz egy rövidebb-hosszabb preeklampsziás szakasz. A probléma gyökere a méhlepény fejlődésének korai szakaszában keresendő, amikor az anyai erek és a lepény közötti kapcsolat nem alakul ki megfelelően.
Ennek következtében a lepény nem kap elegendő oxigént, ami miatt különböző kémiai anyagokat juttat az anyai vérkeringésbe. Ezek az anyagok károsítják az anya ereinek belső falát, az endothel réteget. A sérült érfalak miatt a folyadék kilép a szövetek közé, a vérnyomás pedig az egekbe szökik, próbálva fenntartani a baba vérellátását. Ez a folyamat egy ördögi kör, amelyben a szervezet önmagát pusztítja a túlélés érdekében.
A diagnózis felállításához hagyományosan két fő tünetet keresnek a szakemberek: a 140/90 Hgmm feletti vérnyomást és a vizeletben megjelenő fehérjét. Azonban az utóbbi évek kutatásai rámutattak, hogy a fehérjevizelés hiánya nem jelenti a biztonságot. Vannak esetek, amikor a vérnyomás csak mérsékelten emelkedett, mégis súlyos szervi károsodások, például máj- vagy vesefunkció-romlás lép fel. Ezért a modern szemlélet már nem csak a számokra, hanem a kismama általános közérzetére és az egyéb laborparaméterekre is fokozott figyelmet fordít.
A leggyakoribb vészjósló tünetek felismerése
Az eklampsziát megelőző állapot, az úgynevezett imminens vagy fenyegető eklampszia, specifikus tünetegyüttessel jár. A legjellemzőbb a visszatérő, lüktető fejfájás, amely általában a tarkótájon vagy a homloknál jelentkezik, és nem reagál a szokásos fájdalomcsillapítókra vagy pihenésre. Ez a fájdalom az agyi erek görcsös állapotát és az agynyomás fokozódását jelzi, ami közvetlen előjele lehet a rohamnak.
A látászavarok szintén kritikus figyelmeztetések. A kismamák gyakran számolnak be „csillaglátásról”, apró fényes pontok táncolásáról a szemük előtt, vagy éppen homályos látásról, kettőslátásról. Ezek a tünetek a látóideg érintettségére vagy a retina ödémájára utalnak. Súlyosabb esetekben átmeneti látásvesztés is előfordulhat, ami azonnali kórházi ellátást igényel. Sokan hajlamosak ezeket a jeleket a fáradtságnak vagy a vérnyomásingadozásnak tulajdonítani, de a várandósság alatt ezeket soha nem szabad félvállról venni.
Egy másik jellegzetes tünet a gyomorszáj környéki fájdalom (epigastriális fájdalom). Ez a kellemetlen, feszítő érzés könnyen összetéveszthető a gyomorégéssel vagy az emésztési panaszokkal, ám valójában a máj tokjának feszülését jelezheti. Amikor a máj megduzzad az ödéma miatt, a körülötte lévő érzékeny hártya feszülni kezd, ami éles vagy tompa fájdalmat okoz a bordakosár alatt. Ha ez hányingerrel vagy hányással párosul a terhesség második felében, az szinte mindig vészjelzésnek tekintendő.
| Tünet típusa | Jellemző megjelenés | Lehetséges ok a háttérben |
|---|---|---|
| Neurológiai | Erős fejfájás, zavartság | Agyi ödéma, ingerlékeny idegrendszer |
| Vizuális | Szikralátás, homályos látás | Retina érintettség, agynyomás fokozódás |
| Emésztőrendszeri | Gyomorszáji fájdalom, hányás | Májduzzanat, HELLP-szindróma előjele |
| Vizeletkiválasztás | Csökkent vizeletmennyiség | Vesefunkció romlása, veseelégtelenség |
A vérnyomásmérés és a vizeletvizsgálat jelentősége
Bár a cikk elején említettük a szubjektív tüneteket, az objektív mérőszámok maradnak a védekezés első bástyái. A rendszeres vérnyomásmérés otthoni körülmények között is ajánlott minden kismamának, különösen a 20. hét után. Nem csak az abszolút érték számít, hanem a tendencia is. Ha valakinek a terhesség elején 100/60 volt az alapértéke, a 135/85 már jelentős emelkedésnek minősülhet, még ha papíron a normál tartományon belül is van.
A vizelet fehérjetartalmának ellenőrzése a védőnői látogatások során történik, de ma már léteznek otthoni gyorstesztek is. A fehérje megjelenése azt mutatja, hogy a vesék szűrőrendszere károsodott, és a szervezet számára értékes anyagok ürülnek ki. A proteinuria (fehérjevizelés) mértéke gyakran korrelál a betegség súlyosságával. Éppen ezért, ha a kismama azt tapasztalja, hogy a vizelete feltűnően habosodik, vagy a mennyisége drasztikusan lecsökken a bevitt folyadék ellenére, haladéktalanul értesítenie kell az orvosát.
Fontos tisztázni, hogy a magas vérnyomás önmagában (gesztációs hipertenzió) még nem eklampszia, de a talaj, amin az kifejlődhet. A folyamatos monitorozás célja az, hogy elkapják azt a pillanatot, amikor az egyszerű magas vérnyomás átcsap szervi károsodásba. A modern protokollok szerint a gyanús esetekben 24 órás vizeletgyűjtést és részletes laborvizsgálatot rendelnek el, hogy pontos képet kapjanak a belső szervek állapotáról.
Az ödéma: mikor tekinthető kórosnak a vizesedés?
Szinte nincs olyan várandós nő, akinek a bokája ne dagadna meg egy hosszú nap után, különösen a nyári melegben. Azonban az eklampsziával összefüggő ödéma jellege más. Ebben az esetben a vizesedés nem csak az alsó végtagokra korlátozódik, és nem múlik el egy éjszakai pihenés után sem. Figyelmeztető jel, ha az arc és a kezek hirtelen megduzzadnak. Ha a kismama reggel arra ébred, hogy alig tudja kinyitni a szemét a duzzanattól, vagy nem jön fel az ujjára a gyűrű, ami tegnap még jó volt, az gyanúra ad okot.
A hirtelen, nagyarányú súlygyarapodás szintén a szövetek közötti folyadékfelhalmozódást jelezheti. Heti egy-két kilogramm plusz, ami nem a fokozott táplálékbeviteltől származik, komoly figyelmeztetés. Ez a fajta ödéma az érfalak áteresztőképességének megváltozása miatt alakul ki. A folyadék elhagyja az érpályát, és a sejtek közötti térbe vándorol, ami nemcsak esztétikai probléma, hanem a keringő vér mennyiségének csökkenését és a vér besűrűsödését is okozza.
Az ödéma mértékét az orvosok gyakran az ujjlenyomat teszttel ellenőrzik: ha a lábszáron vagy a kézháton benyomva a bőrt, a mélyedés hosszú másodpercekig megmarad, az kóros folyadékvisszatartásra utal. Bár az ödéma önmagában ma már nem diagnosztikus kritériuma a preeklampsziának, az eklampsziához vezető úton szinte mindig jelen van, és az egyik leglátványosabb kísérőjelensége a folyamatnak.
Kik tartoznak a magas kockázatú csoportba?
Bár az eklampszia bármelyik kismamánál kialakulhat, bizonyos tényezők jelentősen növelik a kockázatot. Az első várandósság (primigravida) statisztikailag veszélyesebb, mivel az anyai szervezet ekkor találkozik először a „félidegen” apai genetikai állományt hordozó lepénnyel. Az immunrendszer válasza ebben az első találkozásban döntő fontosságú. Szintén nagyobb az esély a kórkép kialakulására a 18 év alatti és a 35 év feletti kismamák esetében.
A genetikai hajlam szintén meghatározó. Ha egy nő édesanyja vagy lánytestvére átesett eklampszián vagy súlyos toxémián, az ő kockázata is többszörösére emelkedik. Vannak olyan alapbetegségek is, amelyek előrevetítik a problémát: az elhízás, a krónikus magas vérnyomás, a cukorbetegség, a vesebetegségek, valamint az autoimmun folyamatok, például a lupusz vagy az antifoszfolipid szindróma. Ezekben az esetekben a várandósságot már az első perctől kezdve kiemelt figyelemmel kell kísérni.
Az ikerterhességek vagy egyéb többes fogantatások szintén extra terhet rónak az anyai szervezetre. Minél nagyobb a lepényi tömeg, annál több olyan anyag termelődik, amely befolyásolhatja az anyai érrendszert. Ugyanez igaz a lombikprogram (IVF) keretében fogant terhességekre is, ahol a hormonális támogatás és az immunológiai háttér szintén módosíthatja a kockázati profilt. Azonban fontos megjegyezni, hogy a rizikófaktorok hiánya nem garancia a mentességre; a szűrések mindenki számára kötelezőek.
A tudatosság nem félelem, hanem felkészültség. Ismerni a rizikófaktorokat annyit tesz, mint esélyt adni a korai beavatkozásnak.
Mi történik egy eklampsziás roham alatt?
Amikor a folyamat eléri a kritikus pontot, a szervezet már nem képes tovább fenntartani az egyensúlyt. A rohamot gyakran egy rövid, feszült időszak előzi meg, majd a kismama elveszíti az eszméletét. Az izmok megfeszülnek (tónusos szakasz), a légzés átmenetileg leállhat, az arc elkékülhet. Ezt követi a rángatózó szakasz (klónusos szakasz), amely során a végtagok és az arcizmok kontrollálatlanul mozognak. A roham általában 1-2 percig tart, de ez az idő az érintettek és a szemtanúk számára örökkévalóságnak tűnhet.
A roham utáni állapotot (posztiktális szakasz) mély alvás vagy zavartság jellemzi. A beteg ilyenkor nem emlékszik a történtekre, és gyakran kimerült, fájlalja az izmait. A legnagyobb veszély ilyenkor az anyára nézve az oxigénhiány, az agyvérzés vagy a tüdőödéma kockázata. A baba számára a roham alatti oxigénszint-csökkenés és a méhlepény hirtelen leválása (abruptio placentae) jelentheti a legsúlyosabb fenyegetést.
A modern orvoslásban a roham megállítása és az ismétlődés megelőzése a cél. Erre a legalkalmasabb szer a magnézium-szulfát, amelyet intravénásan adagolnak. Ez a gyógyszer ellazítja az ereket, csökkenti az agyi ingerlékenységet és hatékonyan gátolja az újabb görcsök kialakulását. Fontos tudni, hogy a magnézium-szulfát nem a vérnyomást csökkenti elsősorban, hanem az idegrendszert védi a túlzott ingerülettől.
Az azonnali teendők és az orvosi protokoll
Ha egy kismamánál görcsroham jelentkezik, az első és legfontosabb lépés a mentők azonnali hívása. Semmilyen otthoni módszer vagy várakozás nem megengedhető. A mentők megérkezéséig a legfontosabb a kismama biztonságba helyezése: oldalra kell fordítani, hogy megakadályozzuk a félrenyelést, és el kell távolítani a környezetéből azokat a tárgyakat, amelyek sérülést okozhatnak. Szigorúan tilos bármit a szájába erőltetni a nyelvharapás megakadályozása végett, mert ez többet árt, mint használ.
A kórházba érkezés után egy multidiszciplináris csapat veszi át az irányítást, amelyben szülész-nőgyógyász, aneszteziológus és neonatológus is részt vesz. Az elsődleges feladat az anyai állapot stabilizálása: a vérnyomás kontrollált csökkentése és a görcsgátló terápia megkezdése. Ezzel párhuzamosan folyamatosan figyelik a baba szívműködését (CTG), hogy felmérjék az állapotát.
Az eklampszia egyetlen végleges „gyógyszere” a terhesség befejezése, azaz a szülés levezetése vagy a császármetszés elvégzése. Amíg a lepény a szervezetben van, a kóros folyamat fenntartható marad. Azonban az időzítés kritikus: az orvosoknak mérlegelniük kell az anya életveszélyét és a baba érettségét. Amennyiben az anya állapota engedi, megkísérelhető a stabilizálás utáni hüvelyi szülés, de a gyakorlatban az eklampszia szinte mindig sürgősségi császármetszéshez vezet.
A HELLP-szindróma és az eklampszia kapcsolata
Gyakran említik az eklampsziával egy lapon a HELLP-szindrómát, amely a toxémia egy másik, rendkívül súlyos formája. A mozaikszó a vérsejtek szétesését (Hemolysis), az emelkedett májenzimeket (Elevated Liver enzymes) és az alacsony vérlemezkeszámot (Low Platelet count) jelöli. Ez az állapot néha az eklampsziás roham kísérője, máskor önállóan jelentkezik, de a veszélyessége hasonló szintű.
A HELLP-szindrómánál a belső szervek, különösen a máj és a véralvadási rendszer károsodása áll a középpontban. A kismama ilyenkor intenzív fájdalmat érezhet a jobb bordakosár alatt, sárgaság jelentkezhet, vagy véraláfutások bukkanhatnak fel a testén minden ok nélkül. A véralvadási zavar miatt fennáll a veszélye a belső vérzéseknek, ami még komplikáltabbá teszi a műtéti beavatkozást. Az eklampszia és a HELLP közötti határvonal olykor elmosódik, és mindkét állapot ugyanannak a súlyos endothel-károsodásnak a különböző megnyilvánulása.
Ezekben az esetekben a laborvizsgálatok fontossága felbecsülhetetlen. A májenzimek (ASAT, ALAT) hirtelen emelkedése vagy a vérlemezkék számának gyors csökkenése már akkor jelezheti a bajt, amikor a kismama még viszonylag jól érzi magát. Éppen ezért a gyanús esetekben a vérvétel gyakorisága akár napi többszöri is lehet a kórházi megfigyelés alatt.
Az eklampszia hatása a magzatra
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ez az állapot miként befolyásolja a méhben fejlődő életet. Mivel a probléma gyökere a méhlepényben van, a baba vérellátása és táplálása már a roham előtt is csorbát szenvedhet. Ez gyakran méhen belüli növekedési elmaradáshoz (IUGR) vezet. A baba kisebb súlyú lehet az adott terhességi héthez képest, mivel a szűkebb ereken keresztül kevesebb tápanyag és oxigén jut el hozzá.
A súlyos preeklampszia vagy eklampszia során a méhlepény idő előtt elválhat a méh falától. Ez egy drámai esemény, amely során a baba oxigénellátása hirtelen megszűnik, és anyai belső vérzés alakul ki. Ilyenkor minden másodperc aranyat ér. Ha a szülést eklampszia miatt kell siettetni, gyakran koraszülött babáról van szó, akinek a tüdeje és más szervei még nem fejlődtek ki teljesen. Ebben az esetben a baba a koraszülött intenzív osztályra (NICU) kerül, ahol speciális ellátást kap.
Szerencsére a modern újszülött-ellátás ma már egészen korán született babák életben tartására is képes. A cél mindig az anyai élet mentése, mert ha az anya keringése összeomlik, a baba esélyei is drasztikusan romlanak. A döntés a szülés megindításáról ezért mindig egy fájdalmas, de szükséges mérlegelés eredménye, ahol az orvosok a legkisebb rosszat választva próbálják mindkét életet megmenteni.
Gyermekágyi eklampszia: a veszély a szülés után sem múlik el
Sokan abban a hitben élnek, hogy a baba megszületésével minden veszély elhárult. Sajnos ez nem teljesen igaz. Az eklampsziás esetek jelentős része, mintegy 20-30%-a a szülés utáni első 48 órában, vagy ritkábban akár hetekkel később jelentkezik. Ezt nevezzük posztpartum eklampsziának. Ezért a kórházi megfigyelés a szülést követően is rendkívül fontos, különösen azoknál, akiknél a terhesség alatt magasabb volt a vérnyomás.
A frissen szült édesanyák hajlamosak minden tünetet a szülés utáni kimerültségnek, a hormonváltozásoknak vagy a szoptatással járó nehézségeknek tulajdonítani. Azonban az erős fejfájás, a látászavar vagy a vérnyomás hirtelen kiugrása a szülés után is vészjelző. A szervezetnek időre van szüksége, amíg a lepény eltávolítása után a keringési rendszer és a hormonháztartás visszaáll a normális kerékvágásba.
A hazaadás után is fontos az önellenőrzés. Ha az anyuka otthon tapasztal extrém vizesedést vagy a korábban említett neurológiai tüneteket, azonnal orvoshoz kell fordulnia. A gyermekágyi eklampszia ugyanolyan életveszélyes, mint a várandósság alatti formája, és ugyanolyan intenzív terápiát igényel. Soha ne gondoljuk azt, hogy a szülés utáni pihenésbe „belefér” egy elviselhetetlen fejfájás.
Megelőzési lehetőségek és az aszpirin szerepe
Bár az eklampszia nem minden esetben előzhető meg teljes bizonyossággal, a kockázat jelentősen csökkenthető. A nemzetközi ajánlások szerint a magas kockázati csoportba tartozó nőknek már a terhesség korai szakaszától, a 12. héttől kezdve javasolt az alacsony dózisú aszpirin szedése. Ez a szer segíti a méhlepény ereinek egészségesebb kialakulását és gátolja a mikrovérrögök képződését, amivel megelőzhető vagy késleltethető a preeklampszia kialakulása.
A kalciumpótlás szintén javasolt azoknak, akiknek az étrendje kevés kalciumot tartalmaz, mivel a kalciumnak vérnyomásszabályozó szerepe van. Emellett a kiegyensúlyozott, fehérjében gazdag táplálkozás és a megfelelő folyadékfogyasztás alapvető fontosságú. Régebben javasolták a sószegény diétát, de ma már tudjuk, hogy az extrém sómegvonás káros is lehet, így a mértékletesség a kulcsszó.
A legfontosabb „megelőzés” azonban a rendszeres gondozás. Az időben felismert preeklampszia kezelhető: szigorú ágynyugalommal, vérnyomáscsökkentőkkel és szoros monitorozással gyakran sikerül annyi időt nyerni, hogy a baba biztonságosan megszülethessen, mielőtt az állapot eklampsziává fajulna. Az anya együttműködése az orvosokkal és a védőnővel életeket menthet.
A megelőzés nem egy tablettával kezdődik, hanem ott, amikor a kismama megtanul figyelni a teste halk szavára és mer kérdezni.
Hosszú távú kilátások és a következő terhesség
Az eklampszia átélése hatalmas fizikai és lelki trauma. A felépülés nem ér véget a kórházból való távozással. Azoknál a nőknél, akiknél ez az állapot fellépett, a későbbiekben nagyobb a kockázata a krónikus magas vérnyomásnak, a szív- és érrendszeri betegségeknek, valamint a 2-es típusú cukorbetegségnek. Ezért a szülés után is fontos a rendszeres kardiológiai és belgyógyászati kontroll.
Sok édesanyában merül fel a kérdés: merhetnek-e újabb babát vállalni? A válasz a legtöbb esetben igen, de a következő várandósságot már a tervezési fázistól kezdve „magas kockázatúként” kell kezelni. A jó hír az, hogy a statisztikák szerint az eklampszia ismétlődési esélye viszonylag alacsony, ha a kismama megfelelő gondozást és megelőző terápiát kap. A korábbi tapasztalatok birtokában az orvosi csapat már felkészültebben várja az esetleges jeleket.
A lelki rehabilitáció is meghatározó. Egy ilyen súlyos, életveszélyes állapot, a sürgősségi műtét és esetleg a koraszülött baba miatti aggodalom poszttraumás stressz szindrómát (PTSD) okozhat. Nem szabad szégyellni a pszichológiai segítséget vagy a sorstársi közösségek támogatását. Az anya lelki egészsége ugyanolyan fontos a család számára, mint a fizikai felépülése.
Az eklampszia tehát egy komplex, soktényezős folyamat, amely odafigyeléssel, korai felismeréssel és szakszerű orvosi háttérrel az esetek többségében uralható. A tudatosság és a tájékozottság a legerősebb fegyverünk ebben a harcban, hogy a várandósság valóban az lehessen, aminek szánták: az élet csodája, biztonságban.
Gyakran ismételt kérdések az eklampsziáról
Mi a legfőbb különbség a preeklampszia és az eklampszia között? 🧠
A preeklampszia egy olyan állapot, amelyet magas vérnyomás és szervi érintettség (például fehérjevizelés) jellemez. Az eklampszia ennek a súlyosabb formája, ahol a folyamat görcsrohamokkal vagy kómával egészül ki, ami már közvetlen életveszélyt jelent.
Lehet-e eklampsziám, ha a vérnyomásom végig normális volt? 🕒
Bár ritka, de előfordulhat. Egyes esetekben a vérnyomás csak a rohamot közvetlenül megelőzően ugrik meg, vagy a szervi károsodás (példábbul HELLP-szindróma) hamarabb jelentkezik, mint a klasszikus magas vérnyomás. Ezért minden szokatlan tünetet komolyan kell venni.
Mikor kell azonnal mentőt hívni? 🚑
Azonnal mentőt kell hívni, ha a kismama eszméletét veszti, görcsrohama van, hirtelen látásvesztést vagy elviselhetetlen, semmire nem múló fejfájást tapasztal, illetve ha éles fájdalmat érez a jobb bordakosár alatt.
Befolyásolja-e az eklampszia a baba későbbi fejlődését? 👶
Közvetlenül az eklampszia nem okoz genetikai vagy fejlődési rendellenességet, de a vele járó oxigénhiány vagy a koraszülöttségből adódó nehézségek kihívást jelenthetnek. Megfelelő utógondozással a legtöbb baba behozza a lemaradását.
Valóban segít az aszpirin a megelőzésben? 💊
Igen, az alacsony dózisú aszpirin (75-150 mg) bizonyítottan csökkenti a preeklampszia és így az eklampszia kialakulásának esélyét a magas kockázatú csoportban, de csak orvosi utasításra, szoros kontroll mellett szabad szedni.
Öröklődik-e a hajlam a betegségre? 🧬
Igen, megfigyelhető családi halmozódás. Ha az édesanyádnak vagy a nővérednek volt toxémiája, neked is nagyobb az esélyed rá, ezért ezt mindenképpen jelezd a nőgyógyászodnak már az első vizsgálaton.
Sportolhatok-e, ha fennáll a preeklampszia veszélye? 🏃♀️
Ilyenkor a legfontosabb a fizikai kímélet. A megterhelő sport kifejezetten tilos, mert tovább emelheti a vérnyomást. Az orvos általában ágynyugalmat vagy nagyon kíméletes sétát javasol, attól függően, mennyire súlyos az állapot.
Leave a Comment