Ismerős a kép, amikor a gondosan elkészített párolt brokkoli érintetlenül marad a tányéron, miközben a gyerek gyanakvó szemmel méregeti a legkisebb zöld foltot is a tésztán? Sok szülő számára az étkezés nem a családi béke szigete, hanem egyfajta stratégiai hadszíntér, ahol a zöldségek jelentik a fő ellenséget. Nem vagy egyedül ezzel a küzdelemmel, és jó hír, hogy a válogatósság gyakran csak egy átmeneti fejlődési szakasz. Ebben a cikkben körbejárjuk, hogyan alakíthatod át a konyhai rutint úgy, hogy a zöldségfogyasztás ne kényszer, hanem természetes és örömteli élmény legyen mindenki számára.
A válogatósság lélektana és a neofóbia jelensége
Mielőtt bármilyen trükköt bevetnénk, érdemes megérteni, mi zajlik a gyermek fejében. A kicsiknél gyakran jelentkezik az úgynevezett étkezési neofóbia, ami az új ételektől való ösztönös félelmet jelenti. Ez evolúciós örökség: őseink gyermekeit ez a tartózkodás védte meg attól, hogy ismeretlen, potenciálisan mérgező bogyókat egyenek meg a vadonban.
A gyermekek ízlelése sokkal intenzívebb, mint a felnőtteké. Több ízlelőbimbóval rendelkeznek, és a keserű ízeket – amelyek a legtöbb zöldségben, például a kelbimbóban vagy a spenótban jelen vannak – sokkal erősebben érzékelik. Ami nekünk kellemesen karakteres, az nekik riasztóan tömény lehet. A türelem tehát nemcsak egy szülői erény, hanem biológiai szükségesség is ebben a folyamatban.
Az étkezés nem csupán tápanyagbevitel, hanem a bizalom építése is. Ha a gyermek biztonságban érzi magát az asztalnál, nyitottabbá válik az új ízekre.
Gyakran előfordul, hogy a válogatósság a kontrollról szól. A kisgyermekek életében kevés dolog felett van hatalmuk, de az, hogy mit engednek be a szájukon, abszolút az ő döntésük. Ha az étkezés hatalmi harccá válik, a gyermek ellenállása csak fokozódik. Ehelyett a cél az, hogy az étkezés feszültségmentes zónává váljon, ahol a felfedezés öröme dominál.
A példamutatás ereje a családi asztalnál
Hiába mondjuk a gyereknek, hogy a sárgarépa egészséges, ha mi magunk csak elvétve nyúlunk hozzá. A gyermekek vizuális típusok, és folyamatosan figyelik a szüleik reakcióit. Ha azt látják, hogy mi valódi élvezettel fogyasztjuk a salátát vagy a sült zöldségeket, az agyukban elindul egy pozitív társítás. Ez a szociális tanulás egyik leghatékonyabb formája.
Érdemes bevezetni a közös családi étkezéseket, ahol mindenki ugyanazt eszi. Persze nem kell rögtön csípős chilis babot adni a totyogónak, de az összetevők legyenek azonosak. Ha a szülő tányérján ott virít a sült cukkini, és jóízűen falatozik belőle, a gyerek kíváncsisága előbb-utóbb felülkerekedik a félelmén. A hitelesség a legjobb marketingeszköz a konyhában.
Kerüljük az olyan kijelentéseket, mint a „tudom, hogy nem szereted, de egyél meg egy falatot”. Ezzel csak megerősítjük benne a negatív előítéletet. Ehelyett beszéljünk az étel textúrájáról, színéről vagy ropogósságáról. „Nézd, ez a répa olyan ropogós, mint egy kis keksz!” – az ilyen típusú megközelítés sokkal hívogatóbb az apró füleknek.
A textúrák harca és a konyhatechnológiai megoldások
Sokszor nem az ízzel van a baj, hanem az állaggal. A szétfőtt, nyúlós zöldségek még sok felnőtt számára is visszataszítóak. A párolás helyett próbálkozzunk a sütőben sütéssel. A magas hőmérséklet hatására a zöldségekben lévő természetes cukrok karamellizálódnak, ami édesebb, diósabb ízt és kellemesen ropogós textúrát eredményez.
A sült karfiol vagy a hasábokra vágott, fűszeres édesburgonya sokkal nagyobb sikert arathat, mint a főtt változat. A fűszerezésnél ne féljünk a karakteresebb ízektől sem. Egy kevés fokhagyma, sült paprika vagy egy leheletnyi parmezán csodákra képes. A sajtszósz vagy egy krémes mártogató szintén jó belépő lehet a zöldségek világába.
A zöldségek formája is sokat számít. Használjunk spirálozó gépet, amivel a cukkiniből „zöldségtésztát” készíthetünk. A tésztaimádó gyerekek sokkal szívesebben kóstolnak meg valamit, ami formájában emlékezteti őket a kedvenc spagettijükre. A kreatív tálalás nem időpazarlás, hanem befektetés a gyerek egészségébe.
A gyerekek nem az ellenségeink az asztalnál, hanem kis felfedezők, akiknek néha rossz a térképük az új ízekhez.
Az expozíció szabálya: hányszor kell próbálkozni?
A tudomány szerint egy új ételt átlagosan 10-15 alkalommal kell megmutatni a gyermeknek, mielőtt valóban elfogadná vagy megszeretné. Sokan feladják két-három próbálkozás után, pedig lehet, hogy a negyedik alkalom hozná meg az áttörést. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap kényszeríteni kell a spenótot, hanem azt, hogy rendszeresen jelenjen meg az asztalon.
Alkalmazzuk a „tanulófalat” technikáját. Kérjük meg a gyereket, hogy csak érintse meg a nyelvével, szagolja meg, vagy vegyen egyetlen apró falatot. Ha nem ízlik neki, nyugodtan kiköpheti egy szalvétába. Ez leveszi a teljesítménykényszert a válláról. A lényeg az ismerősség kialakítása, nem pedig a mennyiségi fogyasztás.
Érdemes a zöldségeket egy már kedvelt étel mellé tálalni. Ha szereti a sült csirkét, tegyünk mellé egy-két szem párolt borsót. Ne legyen ez nagy dolog, csak legyen ott. Idővel a borsó látványa már nem vált ki ellenállást, és eljön a pillanat, amikor magától nyúl majd érte. A fokozatosság a hosszú távú siker záloga.
Rejtett zöldségek és a látható alternatívák egyensúlya
Megoszlanak a vélemények arról, hogy érdemes-e elrejteni a zöldségeket az ételekben. Az egyik tábor szerint ez becsapás, a másik szerint viszont hatékony módja a vitaminbevitelnek. A legjobb megoldás a kettő kombinációja. Igenis reszeljünk cukkinit a fasírtba vagy keverjünk sült sütőtökpürét a palacsintatésztába, de mellette mutassuk meg a zöldséget a maga valójában is.
A krémlevesek zseniálisak a rejtett zöldségek szempontjából. Egy selymes brokkolikrémleves sokkal vonzóbb lehet, ha „zöld manó levesnek” hívjuk, és pirított kiflikarikákkal tálaljuk. A turmixolás segít elfedni azokat a darabkákat, amelyeket a gyerekek textúra szempontjából zavarónak találhatnának. Azonban fontos, hogy tudják: a finom leves alapja a zöldség.
| Zöldség | „Álcázási” technika | Ízhatás |
|---|---|---|
| Cukkini | Reszelve tócsniba vagy süteménybe | Semleges, szaftosabbá teszi az ételt |
| Sárgarépa | Finomra reszelve bolognai mártásba | Édeskés, mélyíti az ízeket |
| Karfiol | Pürésítve krumplipürébe keverve | Krémes, alig észrevehető |
| Spenót | Bananos smoothie-ba turmixolva | A gyümölcs elnyomja a „zöld” ízt |
A közös főzés mint játékos tanulás
Ha a gyerek részt vesz az étel elkészítésében, sokkal nagyobb valószínűséggel fogja megkóstolni azt. Már egy kétéves is tud segíteni a mosásban vagy a zöldséglevelek tépkedésében. A nagyobbak már mérhetik a hozzávalókat vagy keverhetik a salátát. Amikor a gyermek látja a folyamatot, ahogy a nyers alapanyagokból ízletes vacsora lesz, kialakul benne egyfajta büszkeség és tulajdonosi érzés.
Vigyük el magunkkal a gyereket a piacra vagy a boltba. Engedjük meg neki, hogy ő válassza ki a legszebb padlizsánt vagy a legpirosabb paprikát. Ez a választási lehetőség önbizalmat ad neki. Ha ő választhatta ki a vacsora alapanyagát, motiváltabb lesz arra, hogy meg is egye azt. A bevonás csökkenti a gyanakvást az új ételekkel szemben.
A konyhai kísérletezés lehet közös játék is. Készítsünk „zöldség-szivárványt” a tányéron, vagy alkossunk állatfigurákat a zöldségekből. Egy uborkából készült hernyó vagy egy paradicsom-katicabogár sokkal barátságosabb, mint egy kupac aprított zöldség. A játékosság oldja a szorongást, ami gyakran társul az evéshez.
A kertészkedés varázsa: a saját termés ereje
Nem kell hozzá hatalmas kert, elég néhány cserép az erkélyen. Ültessünk együtt koktélparadicsomot, tépősalátát vagy fűszernövényeket. Amikor a gyermek saját maga veti el a magot, öntözi a palántát, és látja, ahogy az fejlődik, érzelmi kötődés alakul ki. A saját maga által nevelt paradicsom mindig finomabb lesz, mint a boltban vásárolt.
A kertészkedés során a gyerekek megtanulják, honnan származik az étel. Megérintik a földet, megismerik a növények illatát, és ez a szenzoros élmény segít nekik abban, hogy barátként tekintsenek a zöldségekre. A borsófejtés például kiváló finommotorikai gyakorlat, és közben szinte észrevétlenül vándorol egy-egy édes borsószem a szájba.
Ha nincs lehetőség otthoni ültetésre, látogassunk el „szedd magad” akciókra vagy közösségi kertekbe. A természet közelsége és az élményalapú tanulás átformálja a gyermek viszonyát az élelmiszerekhez. A természetes kíváncsiság a szülő legjobb szövetségese ebben a folyamatban.
Mártogatósok és szószok: a titkos fegyverek
A legtöbb gyerek imád mártogatni. Ez egy interaktív, szórakoztató módja az evésnek. A nyers zöldségcsíkok (répa, uborka, kaliforniai paprika, zellerszár) mellé kínáljunk különféle mártogatósokat. A hummusz, a görög joghurtos fűszeres szósz, vagy akár egy házi készítésű guacamole remek választás.
A mártogatós nemcsak az ízt dobja fel, hanem extra tápanyagokat is jelent. A hummusz például tele van fehérjével és rosttal. Sok gyerek számára a zöldség önmagában unalmas vagy túl intenzív, de egy krémes szószba mártva már elfogadhatóvá válik. Adjunk nevet a szószoknak: legyen „erő-szósz” vagy „hercegnő-mártás”.
Fontos, hogy ne csak a zöldséget kényszerítsük, hanem adjunk mellé opciókat. Ha háromféle zöldséget és kétféle mártogatóst teszünk az asztal közepére, a gyerek úgy érzi, övé a döntés. A választás szabadsága csökkenti az ellenállást, és növeli az esélyét annak, hogy valami újat is megkóstoljon.
A tálalás pszichológiája: méret és elhelyezés
A túl nagy adagok ijesztőek lehetnek egy gyerek számára. Ha a tányérja tele van pakolva olyan dolgokkal, amiket nem kedvel, eleve elmegy a kedve az evéstől. Használjunk kisebb tányérokat, és csak jelképes mennyiségű zöldséget tegyünk rá. Egyetlen karfiolrózsa nem fenyegető, de egy fél tányérnyi már igen.
Alkalmazzuk a „családi stílusú” tálalást. Ne mi adagoljunk a tányérjukra, hanem tegyük az ételeket nagy tálakban az asztal közepére. Hagyjuk, hogy mindenki maga szedjen annyit, amennyit szeretne. Ha a gyerek látja, hogy mindenki más szed a zöldségből, de őrá nincs nyomás gyakorolva, gyakran magától is próbálkozni fog. A kényszermentes környezet csodákra képes.
A tányér színe is számíthat. A kutatások szerint a színes, kontrasztos tálalás vonzóbb a gyermekeknek. Egy vicces mintájú tányér, ahol a zöldség a figura „haja” vagy „szeme”, játékká alakítja az étkezést. Ne feledjük, a gyerekek először a szemükkel esznek, és csak azután a szájukkal.
A gyermek tányérja egy fehér vászon. Ne csak ételt tegyünk rá, hanem színeket, formákat és egy kis varázslatot is.
Hogyan kezeljük a visszautasítást dührohamok nélkül?
Az egyik legnehezebb feladat szülőként megőrizni a nyugalmunkat, amikor a gyerek határozott „nemet” mond. Fontos tudatosítani, hogy a visszautasítás nem személyünk ellen szól, és nem jelenti azt, hogy rossz szülők vagyunk. Maradjunk semlegesek. Ha nagy ügyet csinálunk a nemevésből, a gyerek megtanulja, hogy ezzel figyelmet kaphat.
A reakciónk legyen egyszerű: „Rendben, ma nem kérsz belőle. Talán legközelebb.” Ezzel lezárjuk a konfliktust, mielőtt elkezdődne. Ne alkudozzunk, ne ígérjünk édességet a zöldségért cserébe. A jutalmazás alapú evés hosszú távon káros, mert azt tanítja a gyereknek, hogy a zöldség egy rossz dolog, amin túl kell esni a jó dolog (édesség) érdekében.
Ha a gyerek nem eszi meg a vacsorát, ne ugorjunk azonnal a konyhába, hogy készítsünk neki valami mást (például vajas kenyeret vagy tésztát). Ezzel csak arra tanítjuk meg, hogy bármikor kaphat alternatívát. Legyen egy-két „biztonsági étel” az asztalon, amit biztosan megeszik, de ne főzzünk külön menüt. A következetesség segít a határok rögzítésében.
Az egészséges kapcsolat kialakítása az étellel
A célunk nemcsak az, hogy a gyerek ma megegyen három szem borsót, hanem az, hogy felnőttként egészséges legyen a kapcsolata az ételekkel. Kerüljük a testalkattal vagy súllyal kapcsolatos megjegyzéseket. Beszéljünk inkább arról, mit tesznek az ételek a testünkkel: „A sárgarépa segít, hogy élesen láss, mint egy sas”, vagy „A spenóttól olyan erős leszel, mint a kedvenc szuperhősöd”.
Ez a fajta pozitív megerősítés sokkal hatékonyabb, mint az egészségügyi adatokkal való dobálózás, amit egy kisgyermek még nem ért meg. A funkcionális megközelítés összeköti az ételt a számára fontos célokkal (erő, ügyesség, gyorsaság). Legyen az evés egy pozitív energiaforrás, ne pedig egy kötelező feladat.
Tanítsuk meg nekik hallgatni az éhségérzetükre. Ne kényszerítsük az „üres tányér” szabályát. Ha a gyermek azt mondja, jóllakott, higgyünk neki. Ha tiszteletben tartjuk a belső jelzéseit, kisebb az esélye az evészavarok kialakulásának a jövőben. A tisztelet az étkezőasztalnál is alapvető érték.
Zöldség-stratégiák különböző életkorokban
A válogatósság kezelése más módszereket igényel egy totyogónál és egy iskolásnál. A legkisebbeknél a szenzoros játékok a leghatékonyabbak: hagyni, hogy szétnyomják a borsót, kenegetés a pürével. Nekik az ismerkedés a textúrákkal a legfontosabb. Ebben a korban a rendetlenség az asztalnál a tanulás jele.
Az óvodásoknál már bevethető a történetmesélés. A brokkoli lehet „kis fa”, a karfiol „felhő”, a kukorica pedig „aranyrög”. A fantázia világa segít áthidalni az idegenkedést. Ebben a korban a társas hatások is erősek: ha az óvodában látják, hogy a barátjuk megeszi a salátát, ők is nagyobb kedvvel próbálkoznak.
Az iskolásoknál már alapozhatunk a logikára és a tudományra. Elmagyarázhatjuk a vitaminok működését, vagy közösen utánajárhatunk, hogyan nőnek a különböző növények. Bevonhatjuk őket a menütervezésbe és a vásárlásba is, ahol már konkrét felelősséget kaphatnak. Az autonómia iránti igényüket használjuk ki a konyhában is.
Minden életkorban közös pont a türelem. Lesznek jobb és rosszabb napok, de a hosszú távú trend a lényeg. Ha a szülő nyugodt marad, a gyermek is könnyebben engedi el az ellenállást. A hosszú távú szemlélet segít átvészelni a nehezebb időszakokat.
Gyakori hibák, amiket érdemes elkerülni
Az egyik legnagyobb hiba a túlzott nyomásgyakorlás. A kényszerítés („addig nem állsz fel az asztaltól, amíg meg nem eszed”) hosszú távon csak mélyíti az utálatot az adott zöldség iránt. Az evésnek belső motiváción kell alapulnia, nem pedig külső kényszeren. Ha a gyerek szorong az asztalnál, az emésztése is lelassul, és az étkezés negatív élménnyé válik.
A másik hiba az alkudozás az édességgel. Ha azt mondjuk: „egyél meg három kanál főzeléket, és kapsz csokit”, akkor a gyerek szemében a főzelék egy akadály lesz, az édesség pedig a valódi érték. Ezzel akaratlanul is leértékeljük a zöldséget. Inkább kínáljuk a desszertet az étkezés részeként, függetlenül attól, hogy mennyi zöldség fogyott.
Gyakori probléma a címkézés is. Ha a nagymama vagy a szomszéd előtt azt mondjuk: „ő nem szereti a zöldségeket”, a gyerek magáévá teszi ezt az identitást. Onnantól kezdve kötelességének érzi, hogy ne egye meg őket, hiszen ő a „válogatós gyerek”. Ehelyett mondjuk azt: „még ismerkedik az új ízekkel”. Ez egy nyitott kapu a fejlődésre.
Ötletek a zöldségek kreatív beépítésére
Próbálkozzunk a zöldségchipsekkel! A vékonyra szeletelt cékla, sárgarépa vagy fodros kel a sütőben ropogósra sütve igazi csemege lehet. Sokan nem is gondolnák, hogy a fodros kel chips mennyire népszerű a gyerekek körében a sós, ropogós íze miatt. Ez egy remek alternatíva a bolti burgonyaszirom helyett.
A muffinok és palacsinták szintén remek terepet nyújtanak. A spenótos palacsinta („shrek-palacsinta”) élénkzöld színe izgalmas lehet, és az íze alig tér el a megszokottól. A sütőtökös muffin pedig természetes édességet és selymes textúrát kap a zöldségtől. A színpompás ételek vonzzák a tekintetet és meghozzák az étvágyat.
A tésztaételek mártásait turbózzuk fel pürésített sült paprikával vagy padlizsánnal. Ezek a zöldségek krémességet és mélységet adnak a szósznak anélkül, hogy darabosak lennének. A gyerekek többsége imádja a tésztát, így ez a legbiztosabb út a zöldségbevitel növeléséhez. A stratégiai tervezés a konyhában fél siker.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Bár a válogatósság legtöbbször normális fejlődési szakasz, vannak esetek, amikor érdemes szakértő (gyermekorvos, dietetikus vagy pszichológus) tanácsát kérni. Ha a gyermek csak 10-15-féle ételt hajlandó megenni, ha teljes élelemcsoportokat zár ki, vagy ha az evés komoly szorongást, öklendezést vált ki nála, ott mélyebb okok is állhatnak a háttérben.
Néha a háttérben szenzoros feldolgozási zavar állhat, ami azt jelenti, hogy a gyermek az átlagosnál sokkal érzékenyebb a textúrákra, szagokra vagy ízekre. Ilyenkor speciális terápiára lehet szükség. Szintén intő jel, ha a válogatósság súlyvesztéssel vagy fejlődésbeli elakadással jár. Az időben kért segítség megelőzheti a későbbi problémákat.
A legtöbb esetben azonban a türelem, a kreativitás és a pozitív példamutatás elegendő. Ne feledjük, hogy az ízlés folyamatosan változik. Ami ma „fúj”, az holnapután már lehet a kedvenc étel. A lényeg, hogy ne adjuk fel, és maradjunk következetesek a kínálásban. A zöldségek megszerettetése nem egy sprint, hanem egy maraton, ahol minden apró falat egy kis győzelem.
Kreatív zöldség-kisokos szülőknek
Ha tanácstalan vagy, hogyan indulj el, íme egy gyors lista arról, melyik zöldséget hogyan érdemes „bevezetni” a család életébe:
- Sárgarépa: Nyersen „nyusziként” rágcsálva, vagy sütőben sütve, kevés mézzel karamellizálva.
- Brokkoli: Sajtmártással leöntve, vagy apróra vágva omlettbe keverve.
- Édesburgonya: Hasábburgonya formájában sütve, vagy pürésítve sütemények tésztájába.
- Borsó: Frissen a hüvelyből kifejtve (játékos program), vagy krémlevesként mentával.
- Karfiol: Reszelve „karfiolrizsként”, vagy pizzatészta alapjaként.
A kísérletezés során ne féljünk a kudarctól. Nem minden recept lesz elsöprő siker elsőre. A lényeg az, hogy a konyha maradjon egy olyan hely, ahol szabad hibázni, kóstolni és felfedezni. Ha mi magunk is élvezzük az ételek készítését, az a hangulat átragad a gyerekekre is. A pozitív atmoszféra a legfontosabb fűszer minden ételben.
Végezetül tartsuk észben, hogy minden gyermek más ritmusban fejlődik. Ne hasonlítsuk a mi csemeténket a szomszéd gyerekéhez, aki állítólag imádja a kelkáposztát. Minden családnak megvan a saját útja. A cél az, hogy az étkezések ne feszültséget, hanem örömet hozzanak az otthonunkba, és a zöldségek fokozatosan, természetes módon váljanak a mindennapjaink részévé.
Gyakran ismételt kérdések a válogatósságról
Meddig tart általában a válogatós korszak a gyerekeknél? 👶
A válogatósság leggyakrabban 2 és 6 éves kor között tetőzik, ami egybeesik az önállósodási törekvésekkel és az evolúciós neofóbiával. A legtöbb gyermek az iskolás kor kezdetére, ahogy az ízlelése érik és a szociális hatások (iskolai menza, barátok) erősödnek, fokozatosan nyitottabbá válik az új ízekre.
Szabad-e jutalmazni a gyereket, ha megeszi a zöldséget? 🍬
Nem ajánlott az evést jutalomhoz kötni, különösen nem édességhez. Ez azt üzeni a gyereknek, hogy a zöldség egy kellemetlen kötelezettség, a desszert pedig a valódi érték. Ehelyett dicsérjük meg a bátorságát, amiért megkóstolt valami újat, így a belső motivációját erősítjük.
Mi a teendő, ha a gyerek csak egyféle ételt hajlandó megenni hetekig? 🍝
Ezt hívják „food jag”-nek, ami teljesen normális jelenség. Ilyenkor a biztonságra törekszik a gyermek. Kínáljuk mellé a megszokott ételt, de mindig tegyünk mellé egy apró kóstolót valami másból is, nyomás nélkül. Előbb-utóbb meg fogja unni a monotonitást és nyitni fog.
Tényleg számít a zöldségek formája és tálalása? 🎨
Igen, óriási mértékben! A gyerekek vizuális ingerek alapján döntenek. Egy vicces forma, egy színes elrendezés vagy a „zöldség-tészta” formátum sokkal vonzóbb számukra, mert csökkenti az ismeretlentől való félelmet és játékká alakítja az étkezést.
Hogyan kezeljük, ha a gyermek elutasítja a zöldséget az asztalnál? 🙅♂️
Maradjunk nyugodtak és semlegesek. Ne legyen veszekedés vagy kényszerítés. Mondjuk azt: „Rendben, ma nem kérsz belőle, semmi baj.” Ha nem kap nagy figyelmet az elutasítással, nem válik a nemevés a hatalmi harc eszközévé.
Érdemes-e teljesen elrejteni a zöldségeket az ételekbe? 🕵️♀️
A rejtés (pürésítés, reszelés) jó módszer a tápanyagbevitelre, de önmagában nem oldja meg a válogatósságot. Fontos, hogy a gyermek felismerje és látható formában is találkozzon a zöldségekkel, hogy megtanulja elfogadni és megszeretni azokat.
Hány alkalommal kell kínálni egy ételt, mielőtt kijelenthetjük, hogy nem szereti? 👅
A kutatások szerint legalább 10-15 alkalommal kell találkoznia a gyermeknek egy új ízzel, mire az ismerőssé és elfogadottá válik. Ne adjuk fel az első néhány sikertelen próbálkozás után, tartsuk a kínálatban az adott zöldséget különböző elkészítési módokban.
Leave a Comment