A kisgyermekes lét egyik legnehezebb kihívása, amikor a békés éjszakát hirtelen éles, vigasztalhatatlan gyermeksírás töri meg. Szülőként ilyenkor ezer kérdés cikázik a fejünkben, hiszen a kicsik, különösen a beszéd előtti korban, még nem tudják pontosan megfogalmazni, mi fáj és hol. A fülpanaszok az egyik leggyakoribb okai a gyermekorvosi viziteknek, és bár a legtöbb eset szerencsére gyorsan és szövődménymentesen gyógyul, a megfelelő tájékozottság és a megelőzés szemlélete rengeteg felesleges fájdalomtól és aggodalomtól kímélheti meg a családot. Az apró fülek egészsége nem csupán a hallásról, hanem a kiegyensúlyozott fejlődésről és a zavartalan pihenésről is szól.
A gyermekkori fül anatómiai sajátosságai és sebezhetősége
Ahhoz, hogy megértsük, miért olyan gyakoriak a fülpanaszok a kicsiknél, érdemes egy pillantást vetni az emberi fej belső szerkezetére. A gyermekek nem csupán „kicsinyített felnőttek”, az ő szervezetükben az arányok és a szögek még folyamatosan változnak. A legkritikusabb pont a fülkürt, amely az orrgaratot köti össze a középfüllel. Ez a vékony csatorna felelős a nyomás kiegyenlítéséért és a váladék elvezetéséért a dobüregből. Gyermekkorban ez a járat sokkal rövidebb, szűkebb és vízszintesebb lefutású, mint a felnőtteknél.
Ez az anatómiai adottság sajnos ideális utat biztosít a kórokozók számára. Amikor a gyermek náthás, az orrgaratban felgyülemlett váladék és a benne tenyésző baktériumok vagy vírusok ezen a rövid, vízszintes úton könnyen átvándorolnak a középfülbe. Mivel a csatorna szűk, egy minimális nyálkahártya-duzzanat is elég ahhoz, hogy elzáródjon, vákuumot és gyulladást hozva létre a dobhártya mögött. Ahogy a gyermek növekszik, a fülkürt lefutása meredekebbé válik, ami természetes módon javítja a vízelvezetést, ezért van az, hogy az iskolás korra a legtöbb gyerek „kinövi” a fülfájós korszakot.
A középfül szellőzése alapvető fontosságú a halláshoz is. Ha a fülkürt nem működik megfelelően, a dobüregben negatív nyomás alakul ki, ami behúzza a dobhártyát, korlátozva annak szabad rezgését. Ez a folyamat nem mindig jár fájdalommal, de átmeneti halláscsökkenést okozhat, amit a szülő sokszor csak abból vesz észre, hogy a gyermek többször visszakérdez, vagy hangosabbra állítja a mesét. Hosszabb távon ez a szellőzési zavar krónikus savós középfülgyulladáshoz vezethet, ami már a beszédfejlődést is befolyásolhatja.
A gyermekek fülkürtje vízszintesebb és rövidebb, így a náthás váladék szinte akadálytalanul juthat el a középfülbe, gyulladást okozva.
A leggyakoribb fülbetegségek típusai és tünetei
A köznyelvben gyakran csak „fülgyulladásról” beszélünk, de szakmailag fontos különbséget tenni a különböző típusok között, mivel a kezelésük alapjaiban térhet el. Az egyik leggyakoribb kórkép az akut középfülgyulladás, amely általában egy felső légúti fertőzés szövődményeként jelentkezik. Jellemzője a hirtelen fellépő, lüktető fájdalom, a láz és a dobhártya feszülése. Ilyenkor a dobüregben gennyes váladék szaporodhat fel, ami jelentős nyomást gyakorol az érzékeny idegvégződésekre.
Ezzel szemben a savós középfülgyulladás egy alattomosabb folyamat. Itt gyakran nincs láz, és az erős fájdalom is hiányzik. A gyermek csupán tompább hallásra vagy „dugulás” érzésre panaszkodik, ha már elég idős hozzá. A háttérben ilyenkor nem gennyes fertőzés, hanem a fülkürt tartós elzáródása áll, ami miatt sűrű, tapadós folyadék gyűlik össze a dobhártya mögött. Ez az állapot gyakran összefügg az orrmandula megnagyobbodásával, amely fizikailag is elzárhatja a fülkürt nyílását.
A nyári időszak slágere a külsőfül-gyulladás, más néven „úszófül”. Ebben az esetben a probléma nem a dobhártya mögött, hanem a hallójáratban van. A meleg, nedves közegben a hallójárat bőre felázik, és a mikroszkopikus sérüléseken keresztül baktériumok vagy gombák jutnak be. Ez rendkívül intenzív fájdalommal jár, ami már a fülkagyló érintésére vagy a rágásra is fokozódik. Fontos tudni, hogy ilyenkor a dobhártya általában ép, és a hallás is csak akkor romlik, ha a hallójárat teljesen megduzzad.
| Jellemző | Középfülgyulladás | Külsőfül-gyulladás (Úszófül) |
|---|---|---|
| Fájdalom helye | Mélyen a fülben, lüktető | A fülkagyló érintésekor fokozódik |
| Láz | Gyakori, néha magas | Ritka, vagy csak enyhe |
| Kiváltó ok | Nátha, orrfújás elmaradása | Vízzel való érintkezés, felázás |
| Váladékozás | Csak ha átszakad a dobhártya | Gyakori a hallójáratból |
Mikor forduljunk azonnal orvoshoz
Szülőként az egyik legnagyobb dilemma, hogy mikor elegendő az otthoni ápolás, és mikor van szükség sürgős orvosi beavatkozásra. Vannak bizonyos vészjósló jelek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha a gyermek láza 39 fok fölé emelkedik és csillapíthatatlan, vagy ha a fülfájás mellett tarkómerevséget, erős fejfájást, esetleg hányást tapasztalunk, haladéktalanul keressük fel az ügyeletet. Ezek a tünetek ritkán, de utalhatnak a gyulladás tovaterjedésére a koponyán belülre.
Ugyancsak orvosi vizsgálatot igényel, ha a fülből véres vagy sűrű, sárgás-zöldes váladék ürül. Ez gyakran a dobhártya perforációját, azaz átszakadását jelzi. Bár a váladék távozása után a feszítő fájdalom hirtelen megszűnik (mert a nyomás alábbhagy), a dobhártya nyílása kaput nyit a külvilág felé, és szakszerű kezelést, valamint vízmentességet igényel a gyógyulásig. Ne ijedjünk meg, a gyermekkori dobhártya-repedések az esetek többségében maguktól, hegesedés nélkül gyógyulnak, de a kontroll elengedhetetlen.
Figyeljünk a fülkagyló mögötti területre is. Ha ez a rész vörössé válik, eláll a fejtől, duzzadt és érintésre nagyon fájdalmas, az úgynevezett csonthártyagyulladásra (mastoiditis) utalhat. Ez a középfülgyulladás egyik legsúlyosabb szövődménye, amely kórházi kezelést és intravénás antibiotikumot igényel. Szerencsére a modern orvostudomány és az időben megkezdett antibiotikumos kezelés mellett ez a szövődmény ma már ritka, de a felismerése életmentő lehet.
A megelőzés aranyszabályai az orrfújástól a higiéniáig
A fülbajok elleni védekezés első és legfontosabb védvonala nem a fülben, hanem az orrban kezdődik. Mivel a középfülgyulladások zöme náthából indul, a helyes orrhigiénia kulcsfontosságú. Csecsemőknél és kisgyermekeknél, akik még nem tudnak önállóan orrot fújni, az orrszívás nem választás kérdése, hanem szükségszerűség. Az orrváladék eltávolítása megakadályozza, hogy a baktériumokkal teli folyadék a fülkürtön keresztül a dobüregbe vándoroljon vagy ott pangást okozzon.
Érdemes megtanítani a gyermeket a helyes orrfújási technikára, amint arra képes (általában 2-3 éves kor körül). A legfontosabb szabály, hogy egyszerre csak az egyik orrlyukat fogjuk be, és ne fújjunk túl erősen. A túl nagy nyomás ugyanis „bepréselheti” a váladékot a fülkürtbe, pont azt érve el, amit elkerülni szerettünk volna. A napi többszöri tengervizes orrspray használata segít nedvesen tartani a nyálkahártyát és hígítani a váladékot, ami megkönnyíti annak kiürülését.
A környezeti tényezők is óriási szerepet játszanak. A passzív dohányzás bizonyítottan növeli a középfülgyulladások kockázatát, mivel a füst irritálja a fülkürt nyálkahártyáját, rontva annak tisztulási képességét. Emellett a hosszú ideig tartó cumizás is összefüggésbe hozható a fülpanaszokkal: a cumizás közben kialakuló szájüregi nyomásváltozások kedvezőtlenül befolyásolhatják a fülkürt működését. Érdemes tehát a náthás időszakokban korlátozni a cumi használatát.
Az alapos orrszívás és a megfelelő orrhigiénia a leghatékonyabb fegyverünk a középfülgyulladás megelőzésében.
A fülzsír mítoszai és a helyes tisztítás
Az egyik leggyakoribb hiba, amit a szülők elkövetnek, a túlzott és szakszerűtlen fültisztítás. Fontos leszögezni: a fülzsír nem kosz. Valójában egy rendkívül fontos védőrétegről van szó, amely savas kémhatásával gátolja a baktériumok és gombák szaporodását, emellett pedig keni a hallójárat bőrét és felfogja a port. A fül öntisztuló szerv: a rágóizmok mozgása és a hámsejtek vándorlása természetes módon sodorja kifelé a felesleges cerument.
A fültisztító pálcika használata a hallójárat mélyén szigorúan tilos és veszélyes. Ezzel ugyanis nem eltávolítjuk a fülzsírt, hanem visszatoljuk azt a dobhártya irányába, ahol egy kemény dugót (cerumen-dugót) alkothat. Ez nemcsak halláscsökkenést és feszítő érzést okoz, de a dobhártya sérülésének kockázatát is hordozza. A pálcikával ráadásul mikroszkopikus sérüléseket okozhatunk a vékony bőrön, ami egyenes út a külsőfül-gyulladáshoz.
A helyes technika egyszerű: fürdés után puha törölközővel vagy egy textilpelenka sarkával csak azt a területet töröljük meg, ami kívülről is látható és elérhető. Ha a gyermeknél fokozott fülzsírtermelődést tapasztalunk, használhatunk patikában kapható, kíméletes fülolajokat vagy spray-ket, amelyek segítenek feloldani a lerakódást. Ha azonban már kialakult a dugó, soha ne próbáljuk otthon kipiszkálni; bízzuk szakemberre, aki fájdalommentes fülmosással vagy leszívással pillanatok alatt megoldja a problémát.
Gyógyszeres kezelés és otthoni praktikák
Amikor bekövetkezik a baj, a legfontosabb teendő a fájdalomcsillapítás. A fülfájás az egyik legintenzívebb fájdalomérzet, amit egy gyermek átélhet, ezért ne várjunk a gyógyszer beadásával. A paracetamol vagy ibuprofen tartalmú szirupok és kúpok nemcsak a fájdalmat enyhítik, hanem a gyulladást is csökkentik. Sokan esküsznek a melegítésre: a meleg sópárna vagy infralámpa fokozza a vérkeringést, ami segítheti a gyógyulást és csillapíthatja a fájdalmat, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl forró.
Fontos kérdés az antibiotikum használata. A modern protokollok szerint az orvosok gyakran alkalmazzák a „várakozó álláspontot” (watchful waiting) 24-48 óráig, ha a gyermek nem túl kicsi (2 év feletti) és a tünetei nem súlyosak. Ennek oka, hogy a középfülgyulladások jelentős részét vírusok okozzák, amelyekre az antibiotikum hatástalan. Ha azonban a tünetek nem javulnak, vagy a diagnózis egyértelműen bakteriális fertőzés, elengedhetetlen a kúra pontos betartása az előírt ideig.
Soha ne cseppentsünk semmit a fülbe anélkül, hogy orvos látta volna a dobhártyát! Ha a dobhártya perforált, bizonyos fülcseppek halláskárosodást okozhatnak, ha bejutnak a középfülbe. Az orrcsepp használata viszont középfülgyulladás esetén is kötelező: a nyálkahártya-lohasztó készítmények segítenek megnyitni a fülkürtöt, biztosítva a dobüreg szellőzését és a váladék távozását. Ezt hívjuk „fülkezelésnek az orron keresztül”.
A krónikus esetek és a műtéti lehetőségek
Vannak gyermekek, akiknél a fülpanaszok rendszeresen visszatérnek, vagy a savós váladék hónapokig nem ürül ki a dobhártya mögül. Ilyenkor merül fel az orrmandula-műtét lehetősége. A megnagyobbodott, krónikusan gyulladt orrmandula ugyanis nemcsak baktériumforrás, hanem mechanikailag is akadályozza a fülkürt működését. Az eltávolítása után gyakran látványosan megszűnnek a fülproblémák és az éjszakai horkolás is.
Ha a savós középfülgyulladás tartós halláscsökkenést okoz, az orvos javasolhatja a dobüregi szellőztető tubus, közismert nevén a „diabolo” beültetését. Ez egy apró, néhány milliméteres eszköz, amelyet egy mikroszkópos vágáson keresztül helyeznek a dobhártyába. A tubus biztosítja a dobüreg folyamatos szellőzését, amíg a gyermek fülkürtje kellőképpen meg nem érik a feladatra. A beavatkozás rutinfeladatnak számít, és általában 6-12 hónap után a tubus magától kilökődik, a dobhártya pedig szépen beheged.
A krónikus fülbetegeknél különösen fontos a rendszeres hallásvizsgálat. A tartósan fennálló folyadék a fülben olyan, mintha a gyermek folyamatosan víz alatt vagy füldugóval hallana mindent. Ez a kritikus beszédfejlődési időszakban gátolhatja a szókincs bővülését és a tiszta artikulációt. Ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk beszéde elmosódottá válik, vagy nem figyel a halkabb utasításokra, érdemes fül-orr-gégészeti kontrollt kérni, még akkor is, ha éppen nincs aktív panasza.
A diabolo tubus egy apró segítség, amely lehetővé teszi a dobüreg szellőzését akkor is, ha a természetes csatornák még nem működnek tökéletesen.
Utazás és repülés fülfájós gyerekkel
A nyaralás megtervezésekor sok szülő tart a repüléstől, különösen, ha a gyermek hajlamos a fülpanaszokra. A repülőgép fel- és leszállásakor bekövetkező hirtelen nyomásváltozás nagy megterhelést jelent a középfülnek. Ha a fülkürt nem tud elég gyorsan nyitni, a dobhártya feszülni kezd, ami éles fájdalmat okozhat. Náthás gyermeknél ez a kockázat hatványozott, ilyenkor a fülkürt duzzadt nyálkahártyája szinte teljesen képtelen a nyomáskiegyenlítésre.
A megelőzés érdekében a felszállás előtt 15-20 perccel használjunk nyálkahártya-lohasztó orrspray-t, még akkor is, ha a gyermek éppen nem tűnik náthásnak. A rágás és a nyelés a leghatékonyabb módja a fülkürt megnyitásának. Csecsemőket érdemes szoptatni vagy cumisüvegből itatni a kritikus időszakokban, nagyobb gyerekeknek adjunk rágógumit vagy gumicukrot. A folyamatos nyelés segít kiegyenlíteni a nyomást és megelőzni a vákuum kialakulását.
Ha a gyermek éppen aktív fülgyulladásban szenved, érdemes konzultálni az orvossal az utazás előtt. Bizonyos esetekben a repülés ellenjavallt lehet, mert a dobhártya sérüléséhez vezethet a szélsőséges nyomáskülönbség miatt. Ha azonban az utazás elkerülhetetlen, a megfelelő gyógyszeres előkészítés és a speciális, nyomásszabályozó füldugók használata segíthet átvészelni az utat. Soha ne feledjük: a leszálláskor jelentkező fájdalom általában intenzívebb, így olyankor legyünk a legéberebbek.
Idegentest a fülben: mit tegyünk és mit ne?
A felfedező korszakukban lévő kisgyermekek előszeretettel dugdosnak apró tárgyakat – gyöngyöt, borsót, kis játékalkatrészt – a testnyílásaikba, így a fülükbe is. Ez sokszor észrevétlen marad, amíg a gyermek nem kezd panaszzkodni, vagy amíg furcsa szagot, váladékozást nem észlelünk. A legfontosabb szabály: ne próbáljuk meg házilag eltávolítani a tárgyat csipesszel vagy más eszközzel!
A házi próbálkozásokkal az esetek többségében csak mélyebbre toljuk az idegentestet, vagy megsértjük a hallójárat érzékeny bőrét, esetleg magát a dobhártyát. Kivételt képez, ha a tárgy nagyon kint van és könnyen megfogható, de még ilyenkor is jobb az óvatosság. Ha élő rovar mászott a gyermek fülébe (ami ritka, de előfordul), néhány csepp étolajjal elpusztíthatjuk, ami megállítja a kellemetlen kaparászást a fülben, amíg eljutunk az orvoshoz.
Az orvosi rendelőben speciális eszközök – apró horgok, leszívók vagy fülmosás – állnak rendelkezésre, amivel biztonságosan és gyorsan eltávolítható bármi, ami nem oda való. A beavatkozás után az orvos ellenőrzi a hallójárat épségét is. Tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy a fülük „magánterület”, és semmit nem szabad beletenniük, még játékból sem.
Lelki támogatás és a betegséghez való hozzáállás
A krónikusan fülfájós gyermek nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megviselt lehet. A visszatérő fájdalom, az éjszakai felriadások és az orvosi vizsgálatoktól való félelem szorongást válthat ki. Fontos, hogy szülőként megőrizzük a nyugalmunkat és biztonságot sugározzunk. Magyarázzuk el a gyermeknek a korának megfelelő szinten, mi történik vele, és hangsúlyozzuk, hogy az orvosi vizsgálat célja a segítségnyújtás.
A fájdalomcsillapítás mellett a testközelség és az odafordulás a legjobb gyógyír. Egy meleg ölelés, egy megnyugtató mese vagy a kedvenc plüssállat jelenléte sokat segíthet a fájdalom elviselésében. Ha műtétre kerül sor, készüljünk fel rá közösen mesekönyvek segítségével, amelyek bemutatják a kórházi környezetet. Minél inkább érti a gyermek, mi vár rá, annál együttműködőbb lesz a folyamat során.
Ne feledkezzünk meg a saját lelkiállapotunkról sem. A folyamatos éjszakázás és a gyermek szenvedése miatti aggodalom kimerítő. Ne érezzünk bűntudatot, ha elfáradunk, és merjünk segítséget kérni a családtól vagy a párunktól. Egy kipihentebb szülő türelmesebb és hatékonyabb tud lenni az ápolás során is. A fülbajok korszakán a legtöbb család átesik, és bár embert próbáló időszak, a megfelelő ismeretek birtokában magabiztosan kezelhető.
A hallásvizsgálat jelentősége és típusai
A modern gyermekgyógyászatban a hallásvizsgálat már az első napokban elkezdődik az újszülöttkori objektív hallásszűréssel. Ez azonban nem garancia arra, hogy később nem alakulhat ki probléma. A visszatérő fülgyulladások után mindig érdemes ellenőriztetni, hogy a hallás visszatért-e a normál tartományba. Ehhez két fő vizsgálati módszert alkalmaznak: a tympanometriát és az audiometriát.
A tympanometria egy gyors, fájdalommentes teszt, amely a dobhártya rugalmasságát és a középfülben lévő nyomást méri. Nem igényel aktív közreműködést a gyermektől, így már csecsemőknél is elvégezhető. Az eredmény megmutatja, van-e folyadék a dobhártya mögött, vagy megfelelően szelel-e a fülkürt. Ez a diagnózis alapköve, amikor arról kell dönteni, szükséges-e műtéti beavatkozás vagy további gyógyszeres kezelés.
A szubjektív audiometria során a gyermeknek jeleznie kell (például egy gomb megnyomásával vagy egy kocka bedobásával), ha hangot hall. Ez nagyobb gyerekeknél alkalmazható, és pontos képet ad a hallásküszöbről. Fontos tudni, hogy a gyermekkori halláscsökkenés gyakran „hullámzó”: a náthás időszakokban romlik, majd javul. A tartósan fennálló, akár kismértékű hallásromlás is hátráltathatja a gyermeket a közösségben, hiszen hamarabb elfárad a figyelése, és lemaradhat a fontos információkról.
Otthoni környezet kialakítása a fül egészségéért
A lakás klímája és berendezése is befolyásolhatja a fül- és orrnyálkahártya állapotát. A túl száraz levegő kiszárítja az orr nyálkahártyáját, ami rontja annak természetes védekező mechanizmusait és sűrűbb váladék képződéséhez vezet. A fűtési szezonban érdemes párologtatni, és a gyerekszobában a hőmérsékletet 20-22 fok körül tartani. A hűvösebb, párásabb levegő kedvezőbb a légutaknak.
A poratkák és egyéb allergének is okozhatnak krónikus orrnyálkahártya-duzzanatot, ami közvetve fülpanaszokhoz vezethet. Ha a családban előfordul allergia, fordítsunk fokozott figyelmet a rendszeres szellőztetésre és a pormentesítésre. A sós vizes porlasztás (inhalálás) szintén remek kiegészítő módszer lehet, amely segít nedvesen tartani a nyálkahártyát és könnyíti a váladék távozását, megelőzve ezzel a fülkürt elzáródását.
Végezetül, ne feledjük a folyadékpótlás fontosságát. A bőséges itatás segít abban, hogy a szervezetben képződő váladékok hígabbak maradjanak, így könnyebben kiürüljenek. Legyen szó akár vízről, teáról vagy levesről, a náthás időszakban ösztönözzük a gyermeket a gyakori ivásra. Ez az egyszerű lépés sokat tehet azért, hogy a banális nátha ne torkolljon fájdalmas középfülgyulladásba.
Gyakori kérdések a gyermekek fülpanaszairól
Szabad-e fülfájós gyerekkel sétálni a friss levegőn? 🌲
Igen, amennyiben a gyermeknek nincs magas láza és az általános állapota jó, a friss levegő kifejezetten jót tehet. A hűvösebb levegő lohasztja az orrnyálkahártyát, ami segíti a fül szellőzését. Fontos azonban, hogy a fülét védjük a széltől egy vékony sapkával vagy fejpánttal, de ne tömjük be vattával a hallójáratot.
Öröklődik-e a hajlam a fülgyulladásra? 🧬
Bár maga a fertőzés nem öröklődik, az anatómiai adottságok igen. Ha a szülők gyermekkorukban gyakran küzdöttek fülfájással, vagy szűkebb fülkürt-szerkezettel rendelkeznek, nagyobb az esélye, hogy a gyermek is hajlamosabb lesz rá. Ilyenkor érdemes még nagyobb hangsúlyt fektetni a megelőzésre és az orrhigiéniára.
Okozhat-e fülfájást a fogzás? 🦷
Igen, a fogzás és a fülfájás gyakran kéz a kézben jár. Az idegek lefutása miatt a fogíny felől a fájdalom kisugározhat a fülbe. Emellett fogzáskor fokozódik a nyáltermelés és a nyálkahártya duzzanata is, ami kedvezhet a fülkürt elzáródásának. Fontos azonban, hogy ne fogjunk mindent a fogzásra; ha a gyermeknek láza van vagy sír, lássa szakember.
Meddig fertőz a középfülgyulladás? 🤒
A középfülgyulladás maga nem fertőző betegség, tehát nem adható át egyik gyerekről a másikra. Azonban az azt kiváltó alapbetegség – például a nátha vagy az influenza vírusai – nagyon is fertőző. Ha a gyermek láztalan, jó a közérzete és csak a kezelés utóhatásait nyögi, általában már mehet közösségbe, de a váladékozó fülű gyereket tartsuk otthon.
Biztonságos-e a kövirózsa csepp használata? 🍃
A kövirózsa természetes gyulladáscsökkentő hatással bír, és sokan esküsznek rá. Fontos azonban, hogy csak tiszta, ellenőrzött forrásból származó kivonatot használjunk, és kizárólag akkor, ha a dobhártya bizonyítottan ép. Házi készítésű, szűretlen növényi nedvet ne cseppentsünk a hallójáratba, mert irritációt vagy fertőzést okozhat.
Miért fáj jobban a fül éjszaka? 🌙
Ennek mechanikai oka van: fekvő helyzetben a fejben a vénás nyomás megváltozik, ami fokozza a dobüregben lévő nyálkahártya duzzanatát és a feszülést. Emellett éjszaka nincsenek elterelő ingerek, így a gyermek jobban koncentrál a fájdalomra. Segíthet, ha a fejet kissé megemeljük egy plusz párnával, és lefekvés előtt alaposan kiszívjuk az orrát.
Okozhat-e halláskárosodást egy egyszeri fülgyulladás? 👂
Egy egyszeri, szövődménymentes akut középfülgyulladás szinte soha nem okoz maradandó halláskárosodást. A hallás a gyulladás gyógyulása és a váladék felszívódása után maradéktalanul rendeződik. Maradandó baj általában csak az elhanyagolt, kezeletlen krónikus gyulladásokból vagy a dobhártya súlyos hegesedéséből adódhat.
Leave a Comment