Örökölhet-e az élettárs? A legfontosabb tudnivalók a jogi útvesztőben

Sokan ringatják magukat abban a hamis biztonságérzetben, hogy ha évek, évtizedek óta együtt élnek párjukkal, nevelik közös vagy hozott gyermekeiket, és közös háztartást tartanak fenn, akkor a törvény szemében ugyanolyan jogaik vannak, mint a házasoknak. A valóság azonban az, hogy a magyar öröklési jog rendkívül szigorú és formalizált, ahol az érzelmi kötelék vagy az együtt töltött idő hossza önmagában semmiféle öröklési jogosultságot nem keletkeztet. Amikor egy szerettünket elveszítjük, a gyász fájdalmát gyakran tetézi a bizonytalanság, hiszen a hatályos jogszabályok alapján az élettárs nem minősül törvényes örökösnek.

Miért élnek tévhitben annyian a magyar párok közül?

A mindennapi nyelvhasználatban gyakran halljuk a „bejegyzett élettárs” és az „élettárs” kifejezéseket egymás szinonimájaként használni, pedig jogi szempontból ég és föld a különbség a kettő között. Míg a bejegyzett élettársi kapcsolat – amely Magyarországon jelenleg az azonos nemű párok számára elérhető intézmény – a legtöbb tekintetben a házassággal azonos jogállást biztosít, addig a „sima” élettársi viszony szinte semmilyen automatikus védelmet nem nyújt halál esetén. Sokan azt hiszik, hogy tíz vagy húsz év együttélés után „megszokásból” vagy a „méltányosság” elve alapján jár nekik valami a közös vagyonból, de a törvény betűje ilyenkor kíméletlen.

A magyar Polgári Törvénykönyv világosan fogalmaz: törvényes örökösök a házastárs, a leszármazók, és ezek hiányában a felmenők vagy az állam. Az élettárs neve ebben a felsorolásban sehol sem szerepel. Ez azt jelenti, hogy ha nincs végrendelet, az élettárs nem kap semmit az elhunyt különvagyonából, sőt, még a közösen használt lakásból is távoznia kellhet, ha az az elhunyt kizárólagos tulajdonában volt. Ez a helyzet különösen tragikus lehet akkor, ha az életben maradt fél anyagilag függött a partnerétől, vagy ha a közös otthon fenntartásába minden megtakarítását belefektette, de a tulajdonlapon ez nem jelent meg.

„A jog nem az érzelmeket, hanem a rögzített kötelékeket és az írásos nyilatkozatokat védi az öröklési eljárás során.”

Az érintettek gyakran csak a közjegyző előtt szembesülnek azzal, hogy hiába éltek boldogan évtizedekig, a törvény szemében ők csupán idegenek az öröklési sorrendben. Emiatt válik elengedhetetlenné, hogy minden olyan pár, amely a házasságkötés nélkül tervezi a közös jövőt, tisztában legyen a jogi lehetőségeivel és a rájuk leselkedő veszélyekkel. A megelőzés és az előre gondolkodás az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük a méltatlan helyzeteket egy egyébként is nehéz időszakban.

Az élettársi kapcsolat meghatározása és bizonyítása

Ahhoz, hogy megértsük, miként érvényesítheti az élettárs az igényeit, először azt kell tisztázni, mi számít jogilag élettársi kapcsolatnak. A törvény szerint élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi kapcsolata vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban. Ez a definíció egyszerűnek tűnik, de a bizonyítása a gyakorlatban, egy hagyatéki eljárás során rendkívül bonyolult lehet.

Mivel az élettársi viszonyt nem pecsételi meg állami tisztviselő, a feleknek kell igazolniuk annak fennállását. Sokan úgy gondolják, hogy a lakcímkártya, amelyen ugyanaz a cím szerepel, elegendő bizonyíték, de ez csak egy apró mozaikdarab a teljes képben. A hatóságok vizsgálják a gazdasági közösséget is: voltak-e közös kiadások, közösen fizették-e a rezsit, volt-e közös bankszámla vagy megtakarítás, együtt jártak-e nyaralni, és a külvilág szemében párként éltek-e. Ha az egyik fél rokonai vitatják a kapcsolat fennállását – ami az örökség reményében nem ritka –, akkor tanúvallomásokra, fényképekre és számlákra van szükség a bizonyításhoz.

Létezik egy intézmény, az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása (ENYNY), amely sokat segíthet a bizonyításban, de fontos tudni, hogy ez sem ad automatikus öröklési jogot. Ez a közjegyzőnél tett nyilatkozat csupán közhitelesen tanúsítja, hogy a felek egy adott időpontban élettársakként éltek együtt. Ez megkönnyíti a túlélő fél dolgát, amikor igazolnia kell a kapcsolatot a hatóságok vagy a bíróság előtt, de a törvényes öröklési rendet nem írja felül. Tehát hiába van papírunk az élettársi viszonyról, ha nincs végrendelet, a vagyon továbbra is a vér szerinti rokonokhoz kerül.

A törvényes öröklési rend és a kirekesztett élettárs

A magyar jogrendszer a vérségi elven alapul. Amikor valaki meghal, a vagyona elsősorban a gyermekeire száll, miközben a házastársnak is jut egy meghatározott rész vagy haszonélvezeti jog. Az élettárs ebben a rendszerben nem szereplő, „láthatatlan” fél. Ha az elhunytnak vannak gyermekei, ők örökölnek mindent. Ha nincsenek gyermekek, akkor a szülők lépnek be a sorba. Ha szülők sincsenek, akkor a testvérek és az ő leszármazóik következnek. Az élettárs csak akkor juthatna bármihez ezen az úton, ha az állam lenne az utolsó örökös, de még ilyenkor is rendkívül korlátozottak a lehetőségei.

Vegyünk egy tipikus példát: egy pár húsz éve él együtt egy olyan családi házban, amely papíron csak a férfi nevén szerepel, mert még a kapcsolat előtt vásárolta, vagy örökölte a szüleitől. A nő az évek során befektette a saját fizetését a ház felújításába, új konyhabútort vett, kifizette a tetőcserét, és gondozta a kertet. Ha a férfi hirtelen meghal és nincs végrendelete, a házat a férfi korábbi házasságából született gyermekei öröklik meg. A nőnek pedig rövid időn belül ki kell költöznie, hacsak nem tud megegyezni az örökösökkel, vagy nem indít hosszú és költséges pert az ingatlannal kapcsolatos tulajdoni igénye érvényesítésére.

Ez a „kirekesztettség” nemcsak az ingatlanokra vonatkozik. Ugyanez a helyzet az autóval, a bankszámlán lévő pénzzel, az értékesebb ingóságokkal vagy akár a közösen tartott háziállatokkal is. Minden, ami az elhunyt nevén volt, a törvényes örökösöket illeti. Az élettárs csupán hitelezőként léphet fel a hagyatékkal szemben: követelheti azokat az összegeket, amiket bizonyíthatóan ő fektetett be az elhunyt vagyonába, de ez nem öröklés, hanem egy polgári jogi elszámolás, amely során minden egyes fillért számlákkal és bizonylatokkal kell igazolni.

A végrendelet mint a biztonság egyetlen záloga

Ahhoz, hogy az élettárs örökölhessen, elengedhetetlen egy érvényes végrendelet. Ez az egyetlen dokumentum, amely képes felülírni a törvényes öröklési rendet és biztosítani, hogy a hátramaradt fél ne váljon földönfutóvá. A végrendeletben az örökhagyó szabadon rendelkezhet arról, hogy vagyonát vagy annak egy részét kire hagyja. Fontos azonban megjegyezni, hogy a végrendelet megalkotása szigorú formai követelményekhez kötött, és egy apró hiba is a dokumentum érvénytelenségéhez vezethet.

A végrendeletnek három fő típusa van: a közjegyző előtt tett közvégrendelet, a saját kézzel írt és aláírt magánvégrendelet, valamint a más által írt, de két tanú előtt aláírt magánvégrendelet. Az élettársak esetében a legbiztonságosabb megoldás a közjegyzői közreműködés. A közjegyző nemcsak abban segít, hogy a szöveg jogilag kikezdhetetlen legyen, hanem rögzíti is azt a Végrendeletek Országos Nyilvántartásában. Így biztosak lehetünk benne, hogy a dokumentum előkerül a hagyatéki eljárás során, és nem „vész el” véletlenül az ellenséges rokonok kezei között.

A végrendeletben nemcsak az ingatlant vagy a pénzt lehet az élettársra hagyni, hanem úgynevezett haszonélvezeti jogot is lehet biztosítani számára. Ez azt jelenti, hogy bár a tulajdonjogot esetleg a gyermekek kapják meg, az élettárs élete végéig a lakásban maradhat, azt használhatja, és senki nem teheti ki onnan. Ez gyakran egy elfogadható kompromisszum a családon belüli béke megőrzése érdekében, hiszen a vagyon a vér szerinti leszármazóknál marad, de a társ lakhatása is biztosított.

„Egy jól megfogalmazott végrendelet nem bizalmatlanság a rokonokkal szemben, hanem felelősségteljes gondoskodás a társunkról.”

A kötelesrész – amivel mindenképpen számolni kell

Még ha van is végrendelet, amelyben mindent az élettársunkra hagyunk, a törvény bizonyos személyeknek védelmet nyújt: ez a kötelesrész intézménye. A kötelesrészre az örökhagyó leszármazói (gyermekek, unokák), házastársa és szülei jogosultak, ha a halál időpontjában törvényes örökösök lennének, vagy azok lennének végrendelet hiányában. Ez azt jelenti, hogy ha az elhunytnak van gyermeke, ő akkor is igényt tarthat a hagyaték egy részére, ha a végrendeletben kifejezetten ki akarták hagyni az öröklésből.

A kötelesrész mértéke annak a harmada, ami a törvényes öröklési rend szerint járna az adott személynek. Ha például egy férfinak egyetlen gyermeke van, és ő minden vagyonát az élettársára hagyja, a gyermek követelheti a hagyaték értékének egyharmadát. Ezt az összeget általában pénzben kell kifizetni, ami komoly fejtörést okozhat a túlélő élettársnak, ha a vagyon nagy része egy ingatlanban fekszik. Ilyenkor előfordulhat, hogy a házat el kell adni, hogy ki tudják fizetni a kötelesrészre jogosult rokont.

Vannak esetek, amikor a kötelesrész nem jár, például ha az örököst érvényesen kitagadták. A kitagadás azonban csak nagyon súlyos okok fennállása esetén lehetséges, például ha az örökös az örökhagyó életére tört, bűncselekményt követett el ellene, vagy durván elhanyagolta tartási kötelezettségét. A puszta „rossz viszony” nem elegendő indok a kitagadáshoz. Emiatt az élettársaknak érdemes úgy tervezniük, hogy a kötelesrész kifizetésére is legyen fedezet, például egy életbiztosítás formájában, ahol a kedvezményezett közvetlenül az élettárs, így ez az összeg nem válik a hagyaték részévé.

Az élettársi vagyonközösség sajátosságai

Sokan összekeverik az öröklést a közös vagyonból való részesedéssel. Az élettársak közötti vagyonjogi viszonyokat a Polgári Törvénykönyv szabályozza, és ez eltér a házastársakétól. Míg a házastársaknál a házassági életközösség alatt szerzett vagyon fő szabály szerint fele-fele arányban közös, addig az élettársaknál a szerzésben való közreműködés aránya dönt. Ez azt jelenti, hogy mindenki olyan arányban szerez tulajdonjogot a közösen vásárolt dolgokon, amilyen arányban a vételárba vagy a fenntartásba anyagilag (vagy munkával) beszállt.

Ha az élettársak nem kötöttek élettársi vagyonjogi szerződést, akkor a hagyatéki eljárás során a túlélő félnek kell bizonyítania, hogy mi az, ami az ő saját tulajdona, és mi az, ami csak az elhunyt nevén szerepelt, de valójában közös szerzés. Ez egy rendkívül bonyolult folyamat. Ha például közös megtakarításból vettek egy autót, de az csak a férfi nevén volt, a nőnek igazolnia kell, hogy ő is adott bele pénzt. Ha nem tudja bizonyítani, az autó teljes egészében bekerül a hagyatékba, és az örökösöké lesz.

Egy élettársi vagyonjogi szerződés – amelyet szintén közjegyző vagy ügyvéd előtt érdemes megkötni – tiszta vizet önt a pohárba. Ebben a felek rögzíthetik, hogy mi számít közösnek, mi különvagyonnak, és milyen arányban járulnak hozzá a kiadásokhoz. Egy ilyen dokumentum nemcsak egy esetleges szakításnál, hanem halál esetén is óriási segítség, hiszen egyértelművé teszi a tulajdoni viszonyokat a közjegyző és az örökösök számára, megelőzve ezzel az évekig tartó pereskedést.

A haszonélvezeti jog mint mentőöv

Az egyik legnagyobb félelem az élettársaknál, hogy a partner halála után az örökösök (például a partner gyerekei) kiteszik őket a közösen lakott ingatlanból. Mivel a házastárssal ellentétben az élettársnak nem jár törvényes haszonélvezet a közös lakáson, ezt a jogot is végrendeletben vagy külön szerződésben kell biztosítani. A haszonélvezeti jog azt jelenti, hogy az élettárs jogosult az ingatlanban lakni, azt használni, sőt, akár bérbe is adni, függetlenül attól, hogy ki a tulajdonos.

Ha az örökhagyó a végrendeletében holtig tartó haszonélvezeti jogot rendel az élettársa javára, azzal biztonságot teremt számára. Az örökösök ilyenkor „terhelt” tulajdont kapnak: övék az ingatlan értéke, de nem vehetik birtokba és nem kényszeríthetik ki az élettársat, amíg az él vagy le nem mond a jogáról. Ez egy nagyon erős védelem, amely megakadályozza a hontalanná válást. Fontos azonban, hogy a haszonélvezőnek is vannak kötelezettségei: fizetnie kell az ingatlan fenntartásával járó költségeket és a rezsit, valamint meg kell őriznie az állagát.

A haszonélvezet bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba elengedhetetlen a teljes biztonsághoz. Ez történhet már az életközösség alatt is, egyfajta „ajándékként” vagy ellenszolgáltatás fejében. Ha a tulajdonos partner már életében bejegyezteti a haszonélvezeti jogot az élettársának, akkor a halála után ez a jog automatikusan fennmarad, és nem is része a hagyatéki eljárásnak abban az értelemben, hogy az örökösök nem vitathatják a létjogosultságát.

Gyakorlati lépések a biztonságos jövő érdekében

A jogi útvesztőben való eligazodás nem könnyű, de van néhány konkrét lépés, amit minden élettársi kapcsolatban élő párnak érdemes megfontolnia. Az első és legfontosabb a nyílt kommunikáció. Bár nehéz a halálról beszélni, sokkal nehezebb egyedül maradni jogi védelem nélkül. Tisztázni kell, hogy ki mit hozott a kapcsolatba, és mit szeretnének, mi történjen a vagyonnal a legrosszabb forgatókönyv esetén.

Érdemes listát készíteni az összes jelentős vagyonelemről és tisztázni a tulajdonviszonyokat. Ha egy ingatlan közös pénzből épült, de csak az egyik fél nevén van, érdemes megfontolni a tulajdoni hányad átruházását vagy a vagyonjogi szerződés megkötését. A közös bankszámla helyett (amelyet a bank a tulajdonos halálakor azonnal zárolhat) jobb megoldás lehet a kölcsönös rendelkezési jog beállítása vagy a halál esetére szóló rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy a túlélő fél hozzáférjen a pénzhez a hagyatéki eljárástól függetlenül.

• Készítsenek végrendeletet közjegyzőnél, és regisztráltassák a központi nyilvántartásba.
• Kössék meg az élettársi vagyonjogi szerződést a tulajdoni viszonyok tisztázására.
• Regisztráltassák magukat az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába (ENYNY).
• Ellenőrizzék a biztosítási kötvényeket, és szükség esetén nevezzék meg az élettársat kedvezményezettnek.
• Gyűjtsék össze a közös szerzést igazoló dokumentumokat (számlák, szerződések, átutalási igazolások).

Ezek a lépések nemcsak jogi védelmet nyújtanak, hanem nyugalmat is adnak. Tudni, hogy a társunkról gondoskodtunk, és ő is gondoskodott rólunk, megerősíti a kapcsolatot. A magyar jogrendszer rugalmatlansága miatt a felelősség teljes mértékben az egyénekre hárul: nekünk kell megalkotnunk azokat a kereteket, amelyeket a törvény alapból nem biztosít számunkra.

Az öröklési illeték: egy újabb nehézség

Amikor az öröklésről beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk az állam részéről jelentkező költségekről sem. Magyarországon a házastársak, a gyermekek és a szülők mentességet élveznek az öröklési illeték alól, vagyis ők illetékmentesen jutnak hozzá a vagyonhoz. Az élettárs azonban ebben a tekintetben is hátrányos helyzetben van: ő nem tartozik az illetékmentes körbe.

Ha az élettárs végrendelet útján örököl, akkor az általános mértékű öröklési illetéket kell megfizetnie, ami jelenleg az örökség tiszta értékének 9%-a (lakástulajdon esetén) vagy 18%-a (minden más vagyonelem, például autó vagy készpénz esetén). Ez egy jelentős összeg lehet, amely tovább nehezítheti a túlélő fél helyzetét. Például egy 50 millió forintos lakás öröklése esetén az élettársnak 4,5 millió forint illetéket kell befizetnie az államkasszába, míg egy házastársnak semennyit.

Létezik egy kivétel: az egyenesági rokonok és a házastársak mellett az illetékmentesség nem terjed ki az élettársra, kivéve, ha bejegyzett élettársi kapcsolatról van szó. Azonban van egy fontos szabály, ami segíthet: ha az élettárs bizonyítani tudja, hogy az ingatlan egy része eleve az ő tulajdona volt (csak nem szerepelt a földhivatalnál), akkor a saját része után természetesen nem kell illetéket fizetnie, hiszen az nem örökség, hanem a saját vagyona. Ez ismét aláhúzza a vagyonjogi szerződés és a pontos dokumentáció fontosságát.

A közjegyző szerepe a hagyatéki eljárásban

A hagyatéki eljárás az a hivatalos folyamat, amely során megállapítják, ki az elhunyt örököse és mi tartozik a hagyatékba. Ez a folyamat a polgármesteri hivatal hagyatéki előadójánál kezdődik, de a döntést a közjegyző hozza meg. Az élettársnak itt kell éberen figyelnie, mert ha nem lép fel aktívan, a közjegyző automatikusan a törvényes örökösöknek (gyermekeknek, rokonoknak) fogja átadni a vagyont.

A hagyatéki tárgyaláson az élettárs bejelentheti tulajdoni igényét a közös szerzésre hivatkozva. Ilyenkor hitelezői igényt terjeszthet elő, kérve, hogy a közjegyző vegye figyelembe az ő hozzájárulását a vagyonhoz. Ha az örökösök ezt elismerik, az eljárás viszonylag gyorsan lezárulhat. Ha azonban vitatják az élettárs igényét, a közjegyzőnek nincs hatásköre a vita eldöntésére; ilyenkor az élettársnak pert kell indítania a bíróságon, és a hagyaték érintett részét ideiglenes hatállyal adják át az örökösöknek.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rokoni kapcsolatok gyakran megromlanak, amikor nagy értékű vagyon sorsa a tét. Nem ritka, hogy a gyerekek, akikkel addig jó volt a viszony, hirtelen ellenségessé válnak a „mostohával” szemben az örökség reményében. Ezért nem szabad a jóindulatukra bízni a jövőnket. A közjegyző csak a bemutatott dokumentumok és az érvényes végrendelet alapján tud dönteni, az elhangzott ígéretek vagy a múltbéli szóbeli megállapodások nem kötik őt.

Jogi aspektus	Házastárs / Bejegyzett élettárs	Élettárs
Törvényes öröklés	Automatikus (gyermekkel közösen vagy egyedül)	Nincs (csak végrendelettel)
Haszonélvezeti jog	Jár a közösen lakott lakáson	Nincs (csak végrendelettel)
Öröklési illeték	Illetékmentes	9% vagy 18%
Vagyonjogi rendszer	Fő szabály szerint 50-50% közös	Szerzésben való közreműködés aránya

A gyermekek helyzete az élettársi kapcsolatban

Különösen bonyolulttá válik a helyzet, ha közös gyermekek is vannak a kapcsolatban. Bár a gyermekek törvényes örökösök, az élettárs szülői mivolta nem ad neki extra jogokat a párja utáni öröklésben. Ha az egyik szülő meghal, a kiskorú gyermekek öröklik a vagyont, az életben maradt élettárs pedig a gyermekek törvényes képviselőjeként kezeli azt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szabadon rendelkezhet a vagyonnal.

A gyámhatóság szigorúan felügyeli a kiskorúak vagyonát. Ha például a gyermek örökli a ház felét, az élettárs nem tudja eladni az ingatlant a gyámhatóság engedélye nélkül, és az eladásból származó pénzt is a gyermek javára kell félretenni. Ez komoly akadályokat gördíthet az életben maradt szülő elé, ha például kisebb lakásba szeretne költözni vagy a család pénzügyeit kellene rendeznie. A végrendelet ilyenkor is segíthet, ha a szülő az élettársára hagy bizonyos vagyonelemeket vagy haszonélvezetet biztosít neki, megkönnyítve ezzel a mindennapi életvitelt és a gyermeknevelést.

A mozaikcsaládok esete még speciálisabb. Ha az elhunytnak korábbi kapcsolatából születtek gyermekei, ők is törvényes örökösök. Ebben az esetben a túlélő élettárs és az elhunyt korábbi gyermekei közötti érdekellentét szinte borítékolható. Ilyenkor a végrendelet nemcsak lehetőség, hanem morális kötelesség is az elhunyt részéről, hogy tisztázza a szándékait és megvédje élettársát a méltatlan vitáktól.

Amikor az élettárs nemcsak örökölni szeretne, hanem „eltartatni”

Létezik egy kevésbé ismert jogintézmény, az özvegyi tartás, amely bizonyos feltételek mellett az élettárs számára is elérhető lehet. Ha az élettárs a partner halála után önhibáján kívül rászorulóvá válik (például betegség vagy kora miatt nem tud dolgozni), és az életközösség hosszabb ideig (legalább egy évig) fennállt, igényelhet tartást a hagyatékból vagy az örökösöktől. Ez azonban nem automatikus, és bírósági úton kell érvényesíteni.

A tartási igény mértéke és időtartama korlátozott, és számos tényezőtől függ, például az örökösök teherbíró képességétől is. Ez egyfajta végső mentőöv, de nem helyettesíti az előre tervezést. Sokkal biztosabb pont, ha az örökhagyó életében gondoskodik egy olyan életjáradéki szerződésről vagy végrendeletről, amely havi fix összeget vagy lakhatást biztosít a partnerének.

Érdemes megemlíteni az özvegyi nyugdíj kérdését is, ami bár nem az öröklési jog része, szorosan kapcsolódik a túléléshez. Az élettárs csak akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha az együttélés legalább 10 évig tartott (vagy egy évig, ha közös gyermekük született), és az elhunyt a halálakor már nyugdíjas volt vagy megszerezte a szükséges szolgálati időt. Itt is kulcsfontosságú az együttélés bizonyítása, amiben az ENYNY-regisztráció óriási segítséget jelent.

Pénzügyi tudatosság: biztosítások és megtakarítások

A jogi eszközök mellett a pénzügyi tervezés is fontos eszköze az élettársak védelmének. Mivel a hagyatéki eljárás hónapokig, sőt évekig is eltarthat, a túlélő félnek szüksége van azonnal hozzáférhető forrásokra. A zárolt bankszámlák és a bizonytalan örökség idején egy jól megválasztott életbiztosítás mentőövet jelenthet. Ha a biztosításban az élettárs van megjelölve kedvezményezettként, az összeg a halál után napokon belül kifizetésre kerül, nem része a hagyatéknak, nem terheli illeték, és a hitelezők sem nyúlhatnak hozzá.

Hasonlóan hasznosak lehetnek a nyugdíj-előtakarékossági számlák vagy az önkéntes nyugdíjpénztári tagságok, ahol szintén megjelölhető haláleseti kedvezményezett. Ezek az összegek kikerülik a bürokratikus útvesztőt, és közvetlenül ahhoz kerülnek, akinek a biztonságáról gondoskodni szeretnénk. A tudatos pénzügyi tervezés és a jogi óvintézkedések kombinációja a legbiztosabb módja annak, hogy élettársunkat megóvjuk a kiszolgáltatottságtól.

Végezetül, soha nem késő szakértőhöz fordulni. Egy konzultáció egy családjogra és öröklési jogra szakosodott ügyvéddel vagy egy közjegyzővel olyan információkat és megoldásokat tárhat fel, amelyekre laikusként nem is gondolnánk. A törvényi hiányosságokat nem mi fogjuk megváltoztatni, de a saját életünket és szeretteink jövőjét a meglévő kereteken belül maximálisan bebiztosíthatjuk.