A napsütéses órák számának növekedésével és az első tavaszi fuvallatokkal együtt megérkezik a vágy is, hogy minél több időt töltsünk a szabadban, legyen szó egy családi kirándulásról a közeli erdőben vagy egy egyszerű délutáni játékról a kertben. A természet hívó szava mellett azonban ott motoszkál minden szülőben egy apró, mégis nyugtalanító félelem a fűszálak között rejtőző apró vérszívóktól. A kullancsok köré az évtizedek során annyi tévhit, féligazság és népi bölcsesség fonódott, hogy sokszor nehéz különválasztani a tudományos tényeket a városi legendáktól. Ebben a zűrzavarban próbálunk most rendet tenni, hogy a félelem helyett a tudatos felkészültség vezérelje a családi kikapcsolódást.
A magasból támadó vérszívók legendája
Az egyik legmakacsabbul tartott elképzelés, hogy a kullancsok a fák ágain várakoznak, majd onnan vetik rá magukat a gyanútlan áldozatokra, akár célzott ugrásokkal is. Ez a kép olyannyira beépült a köztudatba, hogy sokan csak a lombkorona felől érkező veszélyre koncentrálnak, miközben a valóság sokkal közelebb van a talajhoz. A kullancsok valójában nem tudnak ugrani, és nem is másznak fel több méter magasba, hogy onnan ejtőernyősként landoljanak rajtunk.
Ezek az apró ízeltlábúak legfeljebb 1-1,5 méteres magasságig merészkednek fel a növényzeten, legtöbbször a fűszálak hegyén vagy az alacsonyabb bokrok levelein várakoznak. Itt a hátsó lábaikkal megkapaszkodnak, az első pár lábukat pedig a levegőbe emelik, várva az áldozat által kibocsátott hőt, szén-dioxidot és rezgéseket. Amint egy ember vagy állat elsétál mellettük és hozzáér a növényhez, a kullancs egyszerűen átkapaszkodik a ruházatra vagy a bőrre.
Gyakran azért találjuk őket mégis a fejbőrön vagy a nyak környékén, mert a parányi potyautasok a ruházat alatt vagy felett elindulnak felfelé, keresve a vékonyabb bőrrel rendelkező, melegebb területeket. Ez az útkeresés perceket, de akár órákat is igénybe vehet, ami esélyt ad nekünk a felfedezésükre, mielőtt még befúrnák magukat. A „fáról ugrás” mítosza tehát csupán egy optikai csalódás eredménye, amit a kullancs testünkön végzett vándorlása táplál.
A kullancs nem vadászik aktívan üldözéssel, inkább türelmes megfigyelő, aki a fűszálak végén várakozik az alkalomra.
A krémezés és olajozás veszélyes hagyománya
Ha már megtörtént a baj, és egy kullancsot találunk gyermekünkben vagy magunkban, a környezetünkből azonnal érkeznek a „jól bevált” tanácsok a szakszerűtlen eltávolításról. Sokan még ma is esküsznek arra, hogy a kullancsot el kell fojtani valamilyen zsiradékkal, például olajjal, zsírral, krémmel vagy akár körömlakkal. Az elmélet szerint a légzőnyílások eltömése miatt a vérszívó elengedi a bőrt, és könnyen eltávolíthatóvá válik.
Ez az eljárás azonban az egyik legveszélyesebb dolog, amit tehetünk, mivel közvetlenül növeli a fertőzés kockázatát. Amikor a kullancs fuldokolni kezd a ráhelyezett anyagtól, stressz éri, aminek hatására a gyomortartalmát – amelyben a kórokozók nagy koncentrációban lehetnek jelen – visszaöklendezi az ember vérkeringésébe. Ezzel egy olyan fertőzést is megkaphatunk, amit egy szakszerű eltávolítással elkerülhettünk volna.
A modern orvostudomány egyértelmű álláspontja szerint a kullancsot nem szabad kenegetni, sem tekergetni. A cél a lehető leggyorsabb, mechanikai úton történő eltávolítás, anélkül, hogy az állat testét összenyomnánk. Ehhez a legalkalmasabb egy patikákban kapható speciális kullancskiszedő csipesz vagy kanál, amellyel a feji résznél, közvetlenül a bőr felszínénél foghatjuk meg az állatot.
A bűvös körkörös mozdulat és a tekergetés
Szintén gyakori tévhit, hogy a kullancsot az óramutató járásával megegyező, vagy éppen ellentétes irányba kell tekerni az eltávolítás során, mintha csak egy csavart hajtanánk ki a falból. Sokan úgy vélik, hogy a szipóka menetes szerkezetű, ezért csak így jön ki épségben. Ez a feltételezés anatómiailag teljesen téves, hiszen a kullancs szájszerve nem csavarmenetre, hanem inkább apró horgokkal teli szuronyra emlékeztet.
A tekergetéssel nem érünk el mást, mint hogy feleslegesen kínozzuk az állatot és növeljük az esélyét a fejrész beszakadásának. Ráadásul a csavargatás közben szinte elkerülhetetlen a kullancs potrohának megnyomása, ami ismét csak a gyomortartalom visszaöklendezéséhez vezet. A helyes módszer a határozott, egyenletes húzás felfelé, merőlegesen a bőr felszínére.
Ha a művelet közben a kullancs feje vagy szájszerve mégis beszakadna és a bőrben maradna, nem kell pánikba esni. Ez a kis darab már nem hordoz érdemi fertőzésveszélyt, és a szervezetünk idővel idegentestként kezeli, majd egyszerűen „kilöki” magából, hasonlóan egy apró szálkához. A legfontosabb, hogy ne kezdjük el tűvel vagy más eszközzel mélyen kivájni a sebet, mert ezzel feleslegesen okozhatunk gyulladást vagy felülfertőződést.
Csak az erdő mélyén találkozhatunk velük?
Sokan abban a hamis biztonságérzetben élnek, hogy amíg elkerülik a sűrű erdőket és a vadregényes tájakat, addig nem kell tartaniuk a kullancsoktól. Sajnos ez az elképzelés már rég nem állja meg a helyét a modern urbanizált világunkban. A kullancsok remekül alkalmazkodtak az emberi környezethez, és ma már szinte bármelyik városi parkban, gondozott kertben vagy játszótéren felbukkanhatnak.
A kullancsok terjesztésében nagy szerepet játszanak a városba is bemerészkedő vadállatok, mint például a sünök, madarak, vagy akár a kóbor macskák és a kutyák. Ezek az állatok hordozóként funkcionálnak, és a környezetünkben elpotyogtatott lárvák vagy nimfák a saját pázsitunkon is kifejlődhetnek. Egy szépen nyírt fű sem jelent teljes garanciát, bár tény, hogy a rövidre vágott növényzet kevésbé ideális élettér számukra a szárazabb mikroklíma miatt.
Éppen ezért a kullancsvizsgálatot nem csak a nagy túrák után, hanem egy egyszerűbb kerti parti vagy egy városi séta után is érdemes rutinszerűen elvégezni. A gyerekek különösen veszélyeztetettek, hiszen ők gyakran bújnak be bokrok alá, vagy hemperegnek a fűben, közvetlen érintkezésbe kerülve a kullancsok kedvenc búvóhelyeivel.
| Helyszín típusa | Kockázat mértéke | Tipikus előfordulás |
|---|---|---|
| Lomberdők, sűrű aljnövényzet | Magas | Cserjék levelei, magas fű |
| Városi parkok, játszóterek | Közepes | Bokrok alja, árnyékos pihenők |
| Gondozott házi kertek | Alacsony/Közepes | Kerítés menti sávok, virágágyások |
| Fenyőerdők | Alacsony | A szárazabb talaj miatt ritkábbak |
A tél mint természetes ellenség?
Régebben tartotta magát az a nézet, hogy a kullancsszezon tavasszal kezdődik és az első őszi fagyokkal véget is ér. A klímaváltozás és az egyre enyhébb telek miatt azonban ez az állítás is a múlté. A kullancsok nem pusztulnak el a hidegben, csupán egyfajta nyugalmi állapotba kerülnek, amint a hőmérséklet tartósan 5-7 Celsius-fok alá süllyed.
Amint azonban egy-egy napsütéses téli napon a hőmérséklet eléri ezt a kritikus határt, a kullancsok újra aktívvá válnak és keresni kezdik a gazdatestet. Ez azt jelenti, hogy akár egy januári erdei séta során is begyűjthetünk egy hívatlan vendéget. A kockázat természetesen ilyenkor alacsonyabb, mint egy meleg júniusi napon, de a teljes biztonságérzet hamis illúzió lenne.
Az enyhe telek ráadásul kedveznek az állomány túlélésének is, hiszen a kemény fagyok hiánya miatt több egyed éli meg a következő tavaszt. Emiatt érdemes egész évben résen lenni, különösen, ha kedvencünkkel, a kutyával sétálunk, hiszen ők még inkább ki vannak téve a talajközeli érintkezésnek. A téli kullancsvédelem tehát nem túlzás, hanem a megváltozott környezeti feltételekhez való alkalmazkodás.
Minden kullancs betegséget terjeszt?
A kullancsoktól való félelem egyik legfőbb forrása az általuk terjesztett betegségek, elsősorban a Lyme-kór és a kullancsencephalitis (vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás). Fontos azonban tisztázni, hogy nem minden kullancs fertőzött. A statisztikák szerint régiónként eltérő, de a kullancsoknak csak egy bizonyos százaléka hordoz valamilyen kórokozót.
Még ha fertőzött is az állat, a betegség átadása nem történik meg a csípés pillanatában. A vírusos agyvelőgyulladás esetén a vírus a kullancs nyálmirigyében van, így az átvitel viszonylag gyorsan megtörténhet. Ezzel szemben a Lyme-kórt okozó baktériumok a kullancs középbelében tanyáznak, és csak a vérszívás megkezdése után 24-48 órával vándorolnak át a gazdatestbe. Ezért van óriási jelentősége az esti átvizsgálásnak: ha időben megtaláljuk és eltávolítjuk a vérszívót, a Lyme-kór kialakulásának esélyét szinte nullára csökkenthetjük.
A félelem helyett tehát a figyelem a legjobb fegyverünk. Ha találunk egy kullancsot, ne essünk kétségbe, hanem gondoljunk arra, hogy a gyors eltávolítással máris megtettük a legfontosabb lépést az egészségünk megőrzése érdekében. A legtöbb csípés mindenféle következmény nélkül gyógyul, csupán egy apró, viszkető pont marad utána néhány napig.
A pánik helyett a rendszeres önvizsgálat és a szakszerű eltávolítás a leghatékonyabb védekezési stratégia.
A Lyme-folt misztériuma: mindig megjelenik?
A köztudatban a Lyme-kórt szinte elválaszthatatlanul összekötik a céltáblaszerű, vándorló bőrpírral (erythema migrans). Sokan úgy vélik, ha nincs piros folt a csípés helyén, akkor a fertőzés lehetősége kizárható. Ez egy rendkívül veszélyes tévhit, mert a valóságban a fertőzöttek jelentős részénél soha nem alakul ki a jellegzetes bőrtünet.
Becslések szerint az esetek legalább 20-30 százalékában a betegség rejtve marad a korai szakaszban, vagy csak általános, influenzaszerű tüneteket okoz, mint például láz, végtagfájdalom vagy levertség. Ha csak a foltra várunk, értékes időt veszíthetünk a kezelés megkezdésében. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem minden piros pötty jelent Lyme-kórt: a csípés helyén jelentkező apró, 1-2 centiméteres, viszkető bőrpír általában csak a szervezet természetes reakciója a kullancs nyálára.
A valódi Lyme-folt általában legalább 5 centiméter átmérőjű, nem viszket, nem fáj, és lassan terjed a szélei felé, miközben a közepe gyakran kitisztul. Ha ilyet tapasztalunk, vagy a csípés után hetekkel szokatlan fáradtság, ízületi fájdalom jelentkezik, mindenképpen forduljunk orvoshoz, függetlenül attól, hogy láttunk-e korábban kullancsot magunkban.
Védőoltás minden ellen?
A szülők körében gyakran felmerül a kérdés: „Beoltattuk a gyereket kullancs ellen, akkor most már nem kell aggódnunk?” Itt két fontos pontosításra van szükség. Először is, nem a kullancs ellen létezik oltás, hanem az egyik általa terjesztett betegség, a kullancsencephalitis ellen. Másodszor, a sokkal gyakoribb Lyme-kór ellen jelenleg nem áll rendelkezésre humán védőoltás.
Az agyvelőgyulladás elleni védőoltás rendkívül hatékony és ajánlott, különösen a természetjáró családok számára, de ez nem ad felmentést az egyéb óvintézkedések alól. A Lyme-kórt okozó Borrelia baktériumok ellen csak a fizikai védekezés és a gyors eltávolítás nyújt védelmet. Sokan abban a hitben ringatják magukat, hogy az oltás után már nem kell „bogarászni” a gyereket este, pedig a Lyme-kór megelőzése továbbra is napi feladat marad.
Érdemes tisztában lenni az oltási renddel is: az agyvelőgyulladás elleni védelem nem egyetlen szúrásból áll, hanem egy több lépcsőből álló alapimmunizálásból, amelyet meghatározott időközönként emlékeztető oltásoknak kell követnie. Csak a teljes sorozat beadása után beszélhetünk valódi védettségről, ezért az oltási programot érdemes még a tavaszi szezon előtt, a téli hónapokban elkezdeni.
A B-vitamin és a fokhagyma mint „csodaszerek”
A népi gyógyászatban és az internetes fórumokon számtalan olyan tanács kering, amely szerint bizonyos ételek vagy vitaminok fogyasztásával „kullancsriasztóvá” tehetjük magunkat. A legnépszerűbbek közé tartozik a nagy dózisú B-vitamin (különösen a B1) szedése, vagy a fokhagyma rendszeres fogyasztása, azzal a felütéssel, hogy az ezek által megváltoztatott bőrszag elriasztja a vérszívókat.
Sajnos tudományos vizsgálatok többszörösen bebizonyították, hogy sem a B-vitamin, sem a fokhagyma nem nyújt érdemi védelmet a kullancsok ellen. A kullancsokat nem zavarja ezeknek a szaga olyan mértékben, hogy lemondjanak egy potenciális étkezésről. Bár ezek az anyagok más szempontból egészségesek lehetnek, a kullancsvédelem alapjaként tekinteni rájuk életveszélyes könnyelműség.
A valódi védelmet a bőrön és ruházaton alkalmazott, bevizsgált riasztószerek (repellensek) jelentik. Ezek olyan hatóanyagokat tartalmaznak (például DEET, Icaridin vagy citriodiol), amelyek valóban megzavarják a kullancs érzékszerveit, és megakadályozzák, hogy ránk találjon vagy ránk kapaszkodjon. Fontos azonban, hogy ezeket a szereket a használati utasításnak megfelelően, a hatóidőre ügyelve alkalmazzuk, különösen gyermekek esetében.
A kullancsvizsgálat és a laboratóriumi elemzés
Manapság már elérhetőek olyan gyorstesztek és laboratóriumi szolgáltatások, amelyek a kiszedett kullancsot vizsgálják meg, hogy hordoz-e fertőzést. Sok szülő érzi úgy, hogy ez a legbiztosabb módszer a megnyugvásra. A szakemberek véleménye azonban megoszlik ezzel kapcsolatban, sőt, a legtöbb orvosi protokoll kifejezetten nem javasolja a kullancs tesztelését.
Ennek oka, hogy a kullancs fertőzöttsége nem jelenti automatikusan az ember megfertőződését. Fordítva is igaz: egy negatív kullancsteszt hamis biztonságérzetet adhat, ha például a vizsgálat során technikai hiba történt, vagy ha egy másik, észre nem vett kullancs is megcsípett minket. A diagnózis felállítása minden esetben a klinikai tünetek és az emberből vett vérminták alapján történik, nem pedig az állat elemzéséből.
Ahelyett, hogy drága gyorstesztekre költenénk, tartsuk meg a kullancsot egy kis üvegben vagy ragasztószalagra ragasztva, és írjuk fel a csípés pontos dátumát és helyét. Ez az információ sokkal hasznosabb lesz az orvosnak, ha később tünetek jelentkeznének. A figyelmünket ne a laborra, hanem a saját testünk jelzéseire összpontosítsuk a következő 4-6 hétben.
A ruházat szerepe a megelőzésben
A megelőzés egyik legegyszerűbb, mégis leghatékonyabb módja a megfelelő öltözködés. Itt is él azonban néhány tévhit, például az, hogy a sötét ruházat elrejti az embert a kullancsok elől. Valójában ennek pont az ellenkezője igaz: világos ruhában sokkal hamarabb észrevesszük a sötét színű, parányi mozgó pontokat, így még azelőtt eltávolíthatjuk őket, hogy bőrt érnének.
A technikai részletek is számítanak. A nadrág szárát érdemes a zokniba tűrni, a pólót vagy inget pedig a nadrágba. Bár ez nem a legdivatosabb megjelenés, egyfajta fizikai gátat képez, ami kényszeríti a kullancsot, hogy a ruházat külső felületén vándoroljon. Mivel a kullancsok lentről felfelé haladnak, így több időnk marad kiszúrni őket a világos anyagon.
Vannak már olyan speciális ruházati kiegészítők is, amelyeket gyárilag rovarriasztó szerrel (például permetrinnel) kezeltek. Ezek különösen hasznosak lehetnek rendszeres túrázóknak vagy erdei iskolákba készülő gyerekeknek. Fontos tudni, hogy a sima felületű, selymesebb anyagokon nehezebben tapadnak meg a kullancsok, mint a bolyhos, kötött textileken.
Hogyan védekezzünk a saját kertünkben?
Mivel a kullancsok nem csak az erdőben élnek, a saját kertünk biztonságossá tétele is fontos feladat. Nem kell azonban azonnal drasztikus vegyszeres irtáshoz folyamodni, ami a hasznos rovarokat is elpusztítaná. Néhány egyszerű kertépítési és fenntartási trükkel kullancsmentes övezeteket hozhatunk létre.
A kullancsok imádják a párás, árnyékos helyeket, a magas füvet és a dús aljnövényzetet. Ha a gyepet rendszeresen rövidre nyírjuk, és eltávolítjuk a lehullott lombtömeget, máris rontjuk az életfeltételeiket. Érdemes a játszóteret, homokozót a kert napsütöttebb részein elhelyezni, távol a sűrű sövényektől vagy erdős szélektől.
Egy érdekes és hatékony módszer a „kavics- vagy mulcssáv” alkalmazása. Egy kb. egy méter széles, szárazabb sáv a kerítés vagy a bokros rész és a gyep között fizikai és környezeti gátat jelent a kullancsoknak, mivel nem szívesen kelnek át az ilyen száraz, felhevülő területeken. A sünök és rágcsálók elleni védekezés is közvetve csökkenti a kullancsok számát, hiszen ők a legfőbb gazdaállatok a kertben.
A kutyák és macskák mint „kullancsmágnesek”
A családi kedvencek nemcsak saját magukra nézve vannak veszélyben, hanem közvetett módon minket is veszélyeztethetnek. Gyakori jelenség, hogy a kutya vagy macska bundájában megbújó, még nem rögzült kullancs a lakásba érve egyszerűen „átmászik” a gazdira vagy a kanapén játszó gyerekre. Ezért a háziállatok kullancsvédelme egyben a család védelmét is jelenti.
Ma már kiváló minőségű cseppek, nyakörvek és tabletták érhetőek el, amelyek vagy elriasztják, vagy a csípés után gyorsan elpusztítják a vérszívókat. Érdemes azonban tudni, hogy egyes készítmények csak a rögzülés után fejtik ki hatásukat, tehát az állat bundájában ettől még lehetnek élő kullancsok. A séta utáni fésülés és ellenőrzés az ő esetükben is elengedhetetlen.
Soha ne használjunk kutyáknak szánt készítményeket macskákon, mert bizonyos hatóanyagok (például a permetrin) a macskák számára halálosan mérgezőek lehetnek. A kedvenceinkkel való közös játék után, különösen, ha ők kinti-benti állatok, nekünk is érdemes egy gyors ellenőrzést tartanunk magunkon.
A kullancsencephalitis: amit tudni kell róla
Bár ritkább, mint a Lyme-kór, a kullancs által terjesztett vírusos agyvelőgyulladás súlyosabb lefolyású lehet, és hosszú távú szövődményekkel járhat. A betegség jellegzetesen két szakaszban zajlik. Az első szakasz influenzaszerű tünetekkel jelentkezik: láz, fejfájás, végtagfájdalom. Ezt egy pár napos tünetmentes időszak követi, ami sokszor megtéveszti a beteget.
A második szakaszban alakulnak ki a központi idegrendszeri tünetek: magas láz, tarkómerevség, fényérzékenység, koordinációs zavarok vagy akár bénulás. Mivel a betegség vírusos eredetű, specifikus gyógyszeres kezelés (antibiotikum) nem létezik ellene, csak a tünetek enyhítése lehetséges. Ezért hangsúlyozzák a szakemberek a megelőző védőoltás fontosságát.
Magyarországon bizonyos területek (például a Dunántúli-középhegység, a Mecsek vagy Zala vármegye) fokozottan fertőzöttek ezzel a vírussal. Aki ezeken a környékeken él vagy gyakran kirándul ott, annak különösen érdemes megfontolnia az oltási sorozatot. A gyerekek esetében egy éves kor felett már beadható a vakcina, ami megnyugtató védelmet nyújt a legsúlyosabb szövődmények ellen.
Lyme-kór: a rejtőzködő fertőzés
A Lyme-kórt gyakran nevezik a „nagy utánzónak”, mivel tünetei sok más betegségre emlékeztethetnek, és nem mindenkinél egyformán jelentkeznek. A kórokozó baktérium a vérárammal bárhová eljuthat a szervezetben, érintve az ízületeket, a szívet vagy az idegrendszert. A jó hír az, hogy mivel baktérium okozza, antibiotikummal hatékonyan gyógyítható, feltéve, hogy időben felismerik.
A kezelés általában többhetes kúrát igényel, és rendkívül fontos, hogy azt végigcsinálják, még akkor is, ha a panaszok már az első napokban megszűnnek. A kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt Lyme-kór krónikussá válhat, ami évekkel később jelentkező ízületi gyulladásokat vagy idegi bántalmakat okozhat. Ezért nem szabad félvállról venni a csípés utáni gyanús jeleket.
Fontos megjegyezni, hogy a Lyme-kór leküzdése után nem alakul ki élethosszig tartó védettség. A szervezetünk nem tanulja meg végleg a védekezést, így egy újabb fertőzött kullancs csípése esetén újra megbetegedhetünk. Ezért minden egyes szezonban és minden egyes kiránduláskor ugyanazzal a figyelemmel kell eljárnunk.
A helyes eltávolítás lépésről lépésre
A sok elmélet után nézzük, mit is kell tennünk pontosan, ha felfedezünk egy kullancsot. A legfontosabb a higgadtság: van időnk előkeresni a megfelelő eszközt, nem kell azonnal, puszta kézzel nekiesni az állatnak. Keressünk egy jó minőségű kullancscsipeszt vagy egy vékony hegyű szemöldökcsipeszt.
Fogjuk meg a kullancsot a lehető legközelebb a bőrhöz, a fejénél, ne a testénél. Határozott, egyenletes mozdulattal húzzuk ki, ne rángassuk és ne csavarjuk. Miután kijött, fertőtlenítsük le a csípés helyét és a kezünket is. Ne ijedjünk meg, ha egy kis fekete pont marad bent, ahogy korábban megbeszéltük, ez nem jelent fokozott veszélyt.
A kullancsot ne nyomjuk össze a körmünkkel, mert a kispriccelő vér és váladék fertőző lehet. A legbiztonságosabb, ha elégetjük vagy lehúzzuk a vécén. Ezután jegyezzük fel a naptárba a csípés helyét és idejét, és a következő hetekben figyeljük a bőrt és az általános közérzetünket. Ezzel a tudatos magatartással tettük a legtöbbet családunk biztonságáért.
Gyakori kérdések a kullancsokkal kapcsolatban
❓ Ha benne maradt a feje, mérgezést kaphatok?
Nem, ez az egyik leggyakoribb aggodalom, de alaptalan. A bennmaradt fejrész (valójában a szájszerv) már nem hordoz érdemi fertőzésveszélyt, és nem vándorol el a szervezetben. Úgy viselkedik, mint egy apró szálka: a szervezet egy idő után kilöki, vagy beheged felette a bőr. Tilos tűvel vagy szikével „műteni”, mert azzal csak felesleges gyulladást okozunk.
🛡️ Létezik-e természetes kullancsriasztó, ami babáknál is használható?
Vannak citriodiol (citromos eukaliptuszolaj) alapú természetes szerek, amelyek bizonyos hatékonysággal bírnak, de hatóidejük általában rövidebb, mint a szintetikus társaiké. Csecsemőknél a legjobb védekezés a fizikai gát: a babakocsira szerelt sűrű szövésű szúnyogháló és a megfelelő öltözet. Mindig ellenőrizzük a riasztószerek flakonján, hogy hány hónapos kortól alkalmazhatóak biztonságosan.
🩸 Igaz, hogy a kullancs csak a vért szereti, és ha nem talál eret, továbbáll?
A kullancs nem ereket keres, hanem a bőr felszíne alatti szövetközti folyadékból és hajszálerekből táplálkozik. Bárhol meg tud kapaszkodni, ahol vékonyabb a bőr. Kedvenc helyei a testhajlatok (hónalj, térdhajlat, ágyék), a fül mögötti terület és a hajas fejbőr széle, mivel itt melegebb és párásabb a környezet, ami kedvez neki a vérszívás alatt.
🐕 A kutyámról rám mászhat a kullancs a lakásban?
Igen, ez lehetséges. Ha a kutyában még nem rögzült a kullancs, akkor séta után a lakásban bárhol leeshet róla, vagy játék közben átszállhat az emberre. Ezért fontos a kutyák rendszeres kezelése olyan szerekkel, amelyek elriasztják a vérszívókat, vagy gyorsan végeznek velük, illetve a séta utáni alapos átfésülés.
💊 Ha kullancsot találok a gyerekben, adjak neki rögtön antibiotikumot a biztonság kedvéért?
Szigorúan tilos! Az orvosi protokoll szerint megelőzésképpen nem adunk antibiotikumot kullancscsípés után. Egyrészt nem biztos, hogy a kullancs fertőzött volt, másrészt a feleslegesen szedett antibiotikum rezisztenciához és mellékhatásokhoz vezethet. Az antibiotikumot csak akkor kezdjük el, ha a fertőzés tünetei (például a Lyme-folt) egyértelműen megjelennek, és az orvos felírja.
🌡️ A hőség vagy a szárazság elpusztítja a kullancsokat?
A nagy kánikula és a tartós szárazság nem öli meg őket, de jelentősen csökkenti az aktivitásukat. A kullancsok nagyon érzékenyek a kiszáradásra, ezért ilyenkor visszahúzódnak a talajszintre, a nedvesebb avar alá vagy a bokrok tövébe. Ezért érezzük úgy, hogy nyár közepén kevesebb a kullancs, de amint jön egy frissítő eső, újra tömegesen megjelennek.
🧼 Ha hazaérve azonnal lezuhanyozom, lemoshatom magamról a kullancsot?
A zuhanyozás segíthet eltávolítani a bőrön még csak vándorló, le nem tapadt kullancsokat, de ez nem helyettesíti az alapos átvizsgálást. A kullancs lábai végén lévő karmok és tapadókorongok meglepően erősen rögzítik őt a bőrhöz vagy a szőrszálakhoz, így a sima vízsugár sokszor nem elég az eltávolításukhoz. A törölközés és a kézzel való ellenőrzés sokkal hatékonyabb.
Leave a Comment