Amikor egy kisgyermek betölti a harmadik életévét, egy láthatatlan, mégis élesen meghúzható határvonalat lép át. Ebben az időszakban a totyogó kor babás vonásai kezdenek elhalványulni, és helyüket átveszi egy öntudatos, kíváncsi és elképesztő tempóban fejlődő kisóvodás karaktere. Ez az átmenet nemcsak a gyermek számára izgalmas, hanem a szülőknek is rengeteg új felismerést és megoldandó feladatot tartogat.
A hároméves kor az egyik leglátványosabb fejlődési szakasz az emberi életút elején. Ilyenkor a gyermek idegrendszere olyan, mint egy hatalmas szivacs, amely minden ingert, szót és érzelmi reakciót azonnal magába szív. A világ tágulni kezd: már nemcsak az otthon melege és a szülők közvetlen közelsége jelenti a biztonságot, hanem megjelenik az igény a kortársak társaságára és a tágabb környezet felfedezésére.
A fejlődés ebben a korban már nem csupán a centiméterekben és a kilogrammokban mérhető. Sokkal hangsúlyosabbá válik az érzelmi érettség, a finommotoros készségek finomodása és a beszéd összetettségének növekedése. A szülők gyakran érzik úgy, hogy gyermekük egyik napról a másikra komolyodott meg, vagy éppen ellenkezőleg, váratlan daccal kérdőjelezi meg az addigi szabályokat.
A hároméves gyermek nem „rossz”, hanem felfedező, aki éppen a saját határait és a világ működési elveit teszteli minden egyes ébredéstől elalvásig tartó percben.
A kognitív képességek virágzása és a miért-korszak kezdete
A háromévesek agya elképesztő sebességgel dolgozza fel az információkat. Ebben az életkorban a gyermek már képes összetettebb logikai összefüggéseket is megérteni, és elkezdi felismerni az ok-okozati viszonyokat. Ez a mentális ugrás vezet el a hírhedt, de annál hasznosabb „miért?” kérdések végtelen sorozatához, ami néha próbára teszi a szülők türelmét.
A kérdezés mögött nem a bosszantás szándéka áll, hanem egy mélyen gyökerező tudásszomj. A gyermek próbálja kategorizálni a világot, megérteni, hogy mi miért történik, és hol a helye ebben a rendszerben. Érdemes minden kérdésre a kornak megfelelő, de őszinte választ adni, hiszen ezzel alapozzuk meg a későbbi tanulási kedvet és a bizalmi viszonyt.
A memória is látványos fejlődésen megy keresztül. A háromévesek már képesek felidézni múltbéli eseményeket, emlékeznek arra, mi történt a nagyinál az előző héten, és nagy lelkesedéssel mesélnek a napközben átélt élményekről. Ez az időszak a fogalmi gondolkodás megalapozása is, hiszen már felismerik a színeket, a formákat, és elkezdik érteni a mennyiségek közötti alapvető különbségeket.
A figyelem időtartama szintén növekszik. Míg korábban csak percekre kötötte le őket egy-egy játék, most már képesek akár 15-20 percet is elmélyülten tölteni egy kirakóval, színezéssel vagy építőkockázással. Ez a koncentrációs készség elengedhetetlen lesz a későbbi óvodai és iskolai sikerekhez, ezért javasolt ösztönözni az ilyen típusú tevékenységeket.
A beszéd forradalma és a kommunikációs készségek fejlődése
A beszédfejlődés talán a leglátványosabb mérföldkő ebben az időszakban. Egy átlagos hároméves szókincse már több száz szóból áll, és képes 4-5 szavas, nyelvtanilag többnyire helyes mondatokban kifejezni magát. Már nemcsak a szükségleteit közli (éhes vagyok, szomjas vagyok), hanem érzelmekről, gondolatokról és elképzelt eseményekről is beszámol.
A kiejtés ugyan még nem tökéletes – és ez így van rendjén –, de a környezete számára már jól érthető a mondandója. Megjelennek a névmások használata, mint az „én”, „te”, „enyém”, ami az öntudat fejlődésének világos jele. A gyermek elkezdi használni a múlt és a jövő időt is, ami jelzi, hogy az időérzékelése is finomodik.
A szülőkkel való párbeszéd során a gyermek megtanulja a társalgás szabályait: a kivárást, a válaszadást és a figyelem megosztását. Ez az alapja a későbbi szociális kompetenciáknak. Ebben a korban a közös esti mesélés már nemcsak passzív hallgatást jelent, hanem interaktív élményt, ahol a gyerek belekiabál a történetbe, kiegészíti a mondatokat vagy véleményezi a szereplők tetteit.
Érdemes figyelni a nonverbális jelekre is. Bár a szókincs bővül, az érzelmi telítettségű helyzetekben a gyerekek még gyakran nyúlnak a metakommunikáció eszközeihez. A testbeszéd és az arckifejezések még mindig meghatározóak maradnak, segítve a szülőt abban, hogy megértse a gyermek valódi állapotát, még ha a szavak néha hiányoznak is.
A beszéd nemcsak eszköz a kéréshez, hanem híd a gyermek belső világa és a külvilág között, amelyen keresztül megmutathatja egyedi látásmódját.
Fizikai mérföldkövek: a mozgáskoordináció és a finommotorika
A háromévesek mozgása már sokkal magabiztosabb és harmonikusabb, mint egy évvel korábban. A nagymozgások terén megjelenik a váltott lábbal történő lépcsőzés, a páros lábbal való ugrálás, sőt, sokan már megpróbálkoznak a féllábon állással is. A futásuk már célirányos, képesek hirtelen megállni vagy irányt váltani anélkül, hogy elveszítenék az egyensúlyukat.
Ez az időszak a kismotorok és futóbiciklik fénykora. A gyerekek élvezik a sebességet és a saját erejük feletti kontrollt. A játszótéri eszközök használata során fejlődik a térérzékelésük és a kockázatvállalási hajlandóságuk. Szülőként ilyenkor a legnagyobb kihívást a biztonság és a szabadság közötti kényes egyensúly megtartása jelenti.
A finommotorika fejlődése szintén áttörést hoz. A háromévesek már stabilan fogják az evőeszközöket, képesek egyedül pohárból inni anélkül, hogy kilöttyintenék a tartalmát. A rajzolásban a korábbi firkákat kezdik felváltani a felismerhetőbb formák, például a körök vagy a keresztek. Megjelenhetnek az első „emberábrázolások” is, amelyek gyakran csak egy fejből és az abból kiinduló végtagokból állnak (fej-láb lények).
A kézügyesség javulása az önkiszolgálásban is megmutatkozik. A gyermek már képes nagyobb gombokat kigombolni, cipzárt felhúzni (ha a végét beillesztjük neki), és megpróbálkozik az önálló öltözködéssel is. Bár ez a folyamat eleinte lassú és néha frusztráló lehet a reggeli sietségben, a bátorítás és a gyakorlási lehetőség biztosítása elengedhetetlen az önbizalom építéséhez.
A kreatív játékok, mint a gyurmázás vagy a nagyobb méretű gyöngyök fűzése, kiválóan fejlesztik a kéz apró izmait. Ezek a tevékenységek készítik elő a terepet a későbbi írástanuláshoz. Érdemes sokféle textúrát és eszközt a kezükbe adni, hogy tapasztalati úton ismerjék meg az anyagok tulajdonságait és a saját erejük hatásait.
Az érzelmi intelligencia alapjai és a dackorszak kihívásai
Hároméves korban a gyermek érzelmi világa olyan, mint egy viharos tenger. Az érzelmek intenzívek, hirtelenek és gyakran váltják egymást. Mivel az agynak az érzelemszabályozásért felelős részei még fejlődésben vannak, a gyermeknek nehézséget okoz az indulatok kezelése. Ekkor szembesülünk a dackorszak utóhullámaival vagy újabb csúcspontjaival.
A dührohamok nem a szülő ellen szólnak, hanem a gyermek tehetetlenségéből fakadnak. Szeretne valamit megtenni, de vagy a képességei, vagy a szülői tiltás akadályozza ebben. Ilyenkor a leghatékonyabb eszköz a nyugodt jelenlét és az érzelmek validálása. Ha kimondjuk helyette: „Látom, most nagyon mérges vagy, mert nem eheted meg azt a csokit”, segítünk neki azonosítani a belső állapotát.
Ebben az életkorban kezd el csírázni az empátia képessége is. A hároméves már észreveszi, ha valaki szomorú, és megpróbálja megvigasztalni, például odaviszi a kedvenc maciját. Bár még alapvetően egocentrikus a gondolkodása, elkezdi kapizsgálni, hogy másoknak is vannak érzéseik és vágyaik, amelyek eltérhetnek az övéitől.
A félelmek is megjelenhetnek vagy felerősödhetnek. A sötéttől, az ismeretlen állatoktól vagy a hangos zajoktól való félelem teljesen természetes velejárója ennek a kornak. A gyermek élénk fantáziája miatt néha nehezen tesz különbséget a valóság és a képzelet között. Fontos, hogy ne nevetjük ki ezeket a félelmeket, hanem nyújtsunk biztonságot és magyarázatot.
Az érzelmi biztonság alapja a kiszámíthatóság és a rutin. Ha a gyermek tudja, mi miután következik a nap folyamán, az csökkenti a szorongását és növeli a kontrollérzetét. A határozott, de szeretetteljes korlátok pedig keretet adnak a mindennapoknak, ami szintén a biztonságérzetet erősíti ebben a zavaros érzelmi időszakban.
Az önállóság rögös útja: „egyedül akarom csinálni!”
A „hároméves én” egyik legfontosabb törekvése az autonómia kivívása. A gyermek mindenáron bizonyítani akarja önmagának és a világnak, hogy képes irányítani a környezetét és a saját testét. Ez az igény az élet minden területén megjelenik: az öltözködéstől kezdve az étkezésen át a játékok kiválasztásáig.
Bár a szülőnek sokszor egyszerűbb és gyorsabb lenne mindent megcsinálni a gyerek helyett, a türelem itt kifizetődik. Ha hagyjuk, hogy ő válassza ki, melyik pólót vegye fel (még ha nem is illenek össze a színek), vagy megengedjük, hogy egyedül próbálja megkenni a kenyerét, azzal az önhatékonyság érzését erősítjük benne. Aki úgy érzi, képes dolgokat véghezvinni, annak az önbecsülése is stabilabb lesz.
Az önállósodás kritikus pontja a szobatisztaság elérése vagy megszilárdítása. A legtöbb hároméves már érzi és kontrollálni tudja a szükségleteit, de a folyamat egyénenként eltérő tempójú lehet. Fontos a nyomásmentes környezet és a pozitív megerősítés. A kudarcok az út természetes részei, amelyeket soha nem szabad büntetni vagy szégyenbe hozni.
Az étkezés terén is megjelenik az önállóság, gyakran a válogatósság formájában. A gyermek így gyakorolja a döntési jogát. Érdemes választási lehetőségeket felkínálni (almát vagy banánt kérsz?), így ő is úgy érzi, van beleszólása a dolgokba, miközben mi tartjuk a kereteket. Az önálló evés nemcsak fizikai készség, hanem az önkifejezés egy módja is.
A segítségnyújtás iránti vágy is felerősödik. A háromévesek imádnak „segíteni” a házimunkában: pakolni a mosógépbe, letörölni az asztalt vagy söpörni. Bár ez eleinte több munkát jelent a szülőnek, érdemes bevonni őket, mert ezzel a felelősségérzetüket és a családhoz való tartozás élményét mélyítjük.
Társas kapcsolatok és az osztozkodás művészete
A hároméves kor hozza el az első valódi lépéseket a közösségi lét felé. Míg korábban a gyerekek inkább egymás mellett játszottak (párhuzamos játék), most már megjelenik az igény az interakcióra. Elkezdenek közös játékokat kitalálni, szerepeket osztani, és együttműködni egy-egy cél érdekében (például közös vár építése).
Azonban a társas készségek tanulása nem konfliktusmentes. Az osztozkodás még rendkívül nehéz feladat. A gyermek ebben a korban még úgy érzi, hogy a tárgyai az ő énjének kiterjesztései, így ha odaadja valakinek a kisautóját, az olyan érzés, mintha egy darabot adna oda magából. A „tanulj meg osztozni” felszólítás helyett hatékonyabb a felváltva játszás elvét bevezetni.
A barátságok ilyenkor még képlékenyek és pillanatnyi érdekek mentén szerveződnek, de már láthatóak a szimpátiák. A gyermek elkezdi tanulni a konfliktuskezelés alapjait is. Megtapasztalja, hogy a harapás vagy lökdösődés nem vezet célra, és elkezdi használni a szavait az érdekei érvényesítésére. Ebben a szülői és óvodapedagógusi mintamutatás meghatározó jelentőségű.
A szabályjátékok iránti érdeklődés is ekkor kezdődik. Egyszerűbb társasjátékokkal, ahol már vannak szabályok és várni kell a sorunkra, remekül fejleszthető a kudarctűrő képesség és a türelem. Fontos azonban, hogy a játék öröme maradjon a középpontban, ne a győzelem vagy a vereség súlya.
A szociális fejlődés része az is, hogy a gyermek elkezdi megérteni a társadalmi normákat: köszönés, megköszönés, kérés. Ezeket nem drillezéssel, hanem utánzással tanulják meg legkönnyebben. Ha a szülő udvarias a környezetével, a gyerek természetes módon fogja átvenni ezeket a mintákat a mindennapi érintkezései során.
Az óvodakezdés mint az önállóság próbája
A legtöbb kisgyermek életében a harmadik év a közösségbe való belépést jelenti. Az óvodakezdés hatalmas mérföldkő, amely mind a gyermeket, mind a szülőt próbára teszi. Ez az első olyan helyzet, ahol a gyereknek hosszabb időt kell töltenie az elsődleges gondozói nélkül, egy idegen környezetben, új szabályok között.
A sikeres beszoktatás kulcsa a fokozatosság és a bizalom. Ha a szülő bízik az intézményben és az óvónőkben, az a gyermekre is átragad. Fontos az őszinteség: mindig mondjuk meg, mikor megyünk érte, és tartsuk is be az ígéretünket. A búcsú legyen rövid és szeretetteljes, az elnyújtott elköszönés csak növeli a szorongást mindkét félben.
Az óvoda új ingereket és elvárásokat hoz. Meg kell tanulni alkalmazkodni egy nagyobb csoporthoz, elfogadni a napirendet és az óvónő irányítását. Ez a folyamat elfárasztja a gyermeket, ezért nem ritka, hogy az első hetekben délutánonként nyűgösebb, sírósabb otthon – ez a feszültség levezetése a biztonságos közegben.
Érdemes otthon sokat beszélgetni az óvodáról, de ne vigyük túlzásba a kérdezgetést. Inkább meséljünk óvodás történeteket, játsszunk el bábokkal tipikus ovis helyzeteket. Ez segít a gyermeknek feldolgozni a napközben érte élményeket és felkészülni a következő napra. Az óvoda nemcsak a tanulás, hanem az önállóbb életvitel kezdete is.
A közösségbe kerülés gyakran együtt jár a betegségek megjelenésével is. Az immunrendszer ilyenkor találkozik először tömegesen különféle kórokozókkal. Bár ez nehézséget jelent a családnak, hosszú távon szükséges a védekezőképesség kialakulásához. A kiegyensúlyozott táplálkozás és a sok szabadlevegőn töltött idő sokat segíthet ebben az időszakban.
Képzelet, szerepjáték és a mágikus gondolkodás
A háromévesek egyik legvarázslatosabb jellemzője a mágikus gondolkodás. Ebben a világban minden lehetséges: a plüssmackó érez és beszél, a bot varázspálcává válik, a kartondoboz pedig űrhajóvá alakul. A fantázia nemcsak szórakozás, hanem a valóság megértésének és feldolgozásának eszköze is.
A szerepjátékok során a gyermek különböző élethelyzeteket próbál ki. Orvososat játszik, hogy feldolgozza a vizsgálat emlékét, vagy „anyukásat”, hogy megértse a gondoskodás szerepét. Ilyenkor érdemes megfigyelni a gyermeket, mert a játéka tükrözi a belső megéléseit, vágyait és félelmeit.
A képzeletbeli barátok megjelenése is teljesen természetes ebben a korban. Ezek a figurák segítenek a magány leküzdésében, a bátorság gyűjtésében vagy éppen a felelősség áthárításában (például a képzeletbeli barát borította ki a tejet). Ne vitatkozzunk a létezésükön, inkább fogadjuk el őket a gyermek világának részeként.
Az alkotókedv is szárnyal. A rajzolás, festés, gyurmázás nem a végeredményről szól, hanem az alkotás folyamatáról. A gyermek élvezi, ahogy a keze nyomán valami új jön létre. Biztosítsunk számára sokféle anyagot, és ne féljünk a maszatolástól – a kreativitás kibontakozásához szabadságra van szükség.
A könyvek és mesék szerepe felértékelődik. A háromévesek imádják az ismétlést, képesek ugyanazt a mesét hússzor is meghallgatni. Az ismétlés biztonságot ad és segíti a nyelvi formák elmélyítését. A mesék segítségével bővül a világképük, megtanulják a jó és a rossz közötti különbséget, és fejlődik a beleérző képességük.
Táplálkozás és alvás: a fizikai jólét alapjai
Bár a növekedési ütem némileg lassul a csecsemőkorhoz képest, a hároméves szervezetének még mindig magas tápanyagigénye van. Az evés azonban gyakran válik hatalmi harc színterévé. A gyermek elkezdi szelektálni az ételeket, elutasíthat korábban kedvelt ízeket, vagy ragaszkodhat bizonyos tálalási módokhoz.
A cél a pozitív viszony kialakítása az étellel. Ne erőltessük az evést, mert az hosszú távon evészavarokhoz vezethet. Ehelyett kínáljunk változatos, egészséges alapanyagokat, és mutassunk példát a saját étkezésünkkel. A közös családi étkezések nemcsak a táplálkozásról szólnak, hanem fontos szociális események is, ahol a gyermek tanulja a társas érintkezést.
Az alvásigény hároméves korban általában napi 11-13 óra. Sok gyermek ebben az időszakban hagyja el a délutáni alvást, ami estére komoly túlfáradáshoz és hisztikhez vezethet. Ha a nappali alvás már nem megy, érdemes bevezetni egy „csendes pihenőt”, amikor nincs alváskényszer, de nyugodt körülmények között (könyvnézegetés, halk zene) pihenhet a szervezet.
Az esti rutin meghatározóbb, mint valaha. A fürdés, vacsora és az esti mese rituáléja segít az átmenetben az aktív nappal és a nyugodt éjszaka között. A hároméveseknél gyakoriak lehetnek az éjszakai felriadások vagy rossz álmok, ilyenkor a megnyugtató szülői közelség a legfontosabb orvosság.
Az édességek és a feldolgozott élelmiszerek korlátozása ebben a korban dől el igazán. Az ízpreferenciák alapozása most zajlik, így ha természetes ízekhez szoktatjuk a gyermeket, később is szívesebben fogja választani a gyümölcsöt vagy a zöldséget. Fontos a megfelelő folyadékbevitel is, ami lehetőleg tiszta víz vagy cukrozatlan tea legyen.
Fejlődési mérföldkövek összefoglaló táblázata
Az alábbi táblázatban rendszereztük a legfontosabb területeket és a hozzájuk tartozó jellemző készségeket, amelyek a legtöbb háromévesre jellemzőek.
| Terület | Jellemző mérföldkövek | Miben segíthet a szülő? |
|---|---|---|
| Nagymozgás | Váltott lábbal lépcsőzés, futás, ugrás, biciklizés. | Biztosítson teret és időt a szabad mozgáshoz. |
| Finommotorika | Kör rajzolása, ollóhasználat alapjai, önálló evés. | Kreatív eszközök (gyurma, ceruza) biztosítása. |
| Beszéd | Összetett mondatok, „miért” kérdések, 800+ szó. | Sok beszélgetés, felolvasás, türelmes válaszadás. |
| Érzelmek | Intenzív érzelemkitörések, empátia kezdetei. | Érzelmek megnevezése, nyugodt jelenlét. |
| Önállóság | Szobatisztaság, öltözködés, választási igény. | Választási lehetőségek felkínálása, türelem. |
Szülői stratégiák a harmónia megőrzéséhez
A hároméves gyermek nevelése embert próbáló feladat, amely végtelen türelmet és rugalmasságot igényel. A legfontosabb felismerés, hogy a gyermek viselkedése nem minket minősít, és nem ellenünk irányul. Ő csupán a saját fejlődési programját hajtja végre, amelyben a határok feszegetése kötelező elem.
A pozitív fegyelmezés módszerei ebben a korban válnak igazán hatékonnyá. A büntetés helyett a tanításra és a következmények megértetésére érdemes helyezni a hangsúlyt. Ha a gyermek kiönti a vizet, ne szidjuk meg, hanem adjunk a kezébe egy rongyot, és segítsünk neki feltörölni. Így megtanulja a felelősségvállalást anélkül, hogy sérülne az önérzete.
Nagyon fontos az én-idő biztosítása a szülők számára is. Egy kimerült, türelmetlen szülő nem tud hatékonyan reagálni a gyermeki dacra. Nem önzés, ha néha másra bízzuk a kicsit, hogy feltöltődjünk. A kiegyensúlyozott szülői háttér a gyermek fejlődésének is a legjobb alapja.
A dicséret legyen konkrét és a folyamatra irányuló. A „De ügyes vagy!” helyett mondjuk azt: „Látom, milyen sokáig próbálkoztál, amíg sikerült felhúznod a cipődet!”. Ez a fajta visszajelzés a kitartást és a belső motivációt erősíti, nem pedig a külső elvárásoknak való megfelelést.
Végül ne feledjük el élvezni ezt az időszakot. Minden nehézség ellenére a háromévesek őszintesége, humora és rácsodálkozása a világra olyan ajándék, amely soha nem tér vissza. A közös játék, a nagy nevetések és az esti bújások azok a pillanatok, amelyekre évek múltán is emlékezni fogunk, és amelyekből a gyermek a legtöbb szeretetet meríti.
Gyakori kérdések a 3 évesek fejlődéséről
Mikor kell aggódnom, ha a gyermekem még nem beszél tisztán? 🗣️
Hároméves korban a beszéd még nem kell, hogy tökéletes legyen, de fontos, hogy a gyermek szívesen kommunikáljon és érthető legyen a környezete számára. Ha a szókincse nagyon szűkös, vagy nem alkot mondatokat, érdemes felkeresni egy logopédust vagy szakembert az esetleges háttérokok feltárása érdekében.
Normális, hogy még mindig vannak dührohamai? 😤
Teljesen természetes. Az érzelemszabályozás egy hosszú folyamat, ami még kisiskolás korban is tarthat. A dührohamok gyakorisága és intenzitása általában ebben az életkorban kezd csökkenni, ahogy a verbális kifejezőkészség javul, de a fáradtság vagy éhség bármikor előhozhatja őket.
Mit tegyek, ha nem akar osztozkodni a játékaival? 🧸
Ne erőltesse és ne nevezze önzőnek a gyermeket. Az osztozkodás egy tanult szociális készség, amire a háromévesek agya még nem mindig áll készen. Alkalmazza a „felváltva játszás” módszerét, és dicsérje meg, ha sikerül átadnia egy játékot, de fogadja el, ha valamihez nagyon ragaszkodik.
Hogyan kezeljem a hirtelen fellépő éjszakai félelmeket? 🌙
Vegye komolyan a félelmét, de maradjon nyugodt. Egy kislámpa, egy kedvenc alvós játék vagy egy „szörnyűző spray” (vízzel töltött szórófejes flakon) segíthet. A legfontosabb a testi közelség és a megnyugtatás, hogy a gyermek érezze: biztonságban van.
Kell-e már ismernie a betűket vagy számokat? 🔢
Semmiképpen sem elvárás. Ha érdekli, játékosan megmutathatjuk neki, de ebben a korban a szabad játék, a mozgás és a szociális tapasztalatszerzés sokkal fontosabb. A korai iskolás jellegű tanítás gyakran kontraproduktív lehet.
Miért kezdett el újra bepisilni, pedig már szobatiszta volt? 🚽
A visszaesés gyakran valamilyen változás vagy stressz hatására következik be (például óvodakezdés, kistestvér születése). Ne büntesse érte, maradjon türelmes. Amint a gyermek újra biztonságban érzi magát és feldolgozza a változást, a probléma általában magától megszűnik.
Mennyi képernyőidő javasolt egy háromévesnek? 📺
A szakértői ajánlások szerint ebben a korban napi maximum 30-60 perc minőségi, korosztálynak megfelelő tartalom javasolt, lehetőleg szülői felügyelet és átbeszélés mellett. A túlzott képernyőhasználat gátolhatja a kreativitást és az érzelemszabályozás fejlődését.
Hogyan válasszak megfelelő óvodát a gyermekemnek? 🏫
Figyelje az óvónők stílusát, az udvar állapotát és az intézmény légkörét. A legfontosabb, hogy olyan helyet találjon, ahol a gyermeket egyéniségként kezelik, és ahol a szülő is bizalommal hagyja ott a kicsit minden reggel.
Leave a Comment