A totyogókor az egyik legizgalmasabb, ugyanakkor legnagyobb kihívást jelentő időszak egy család életében. Amikor a kisbabánk hirtelen felfedezővé válik, és minden érdekli, ami mozog, zörög vagy színes, szülőként sokszor érezhetjük úgy, hogy nehéz lépést tartani ezzel az elképesztő energiával. Ebben az életfázisban a gyermek agya olyan, mint egy szivacs: minden egyes érintés, illat és hang új idegpályákat épít ki. Az érzékszerveken keresztül történő tapasztalatszerzés nem csupán szórakozás, hanem a fejlődés alapköve, amely meghatározza a későbbi tanulási képességeket és az érzelmi stabilitást is.
Sokan gondolják úgy, hogy a fejlesztéshez drága, csillogó-villogó műanyag játékokra van szükség, pedig a valóság ennél sokkal egyszerűbb és természetesebb. A legértékesebb ingerek gyakran a konyhaszekrényben, a kertben vagy a kamra polcain rejtőznek. A szenzoros játék lényege, hogy hagyjuk a gyermeket szabadon kísérletezni az anyagokkal, miközben minden érzékszervét bevonja a folyamatba. Ez a fajta játékos tanulás segít a finommotorika csiszolásában, a nyelvi készségek bővítésében és a kognitív funkciók elmélyítésében, miközben a szülővel való kötődést is erősíti.
Ebben a részletes útmutatóban olyan otthon is könnyen megvalósítható ötleteket gyűjtöttem össze, amelyek nemcsak lekötik a kicsiket, de valódi értéket adnak a fejlődésükhöz. Nem kell szakértőnek lennünk ahhoz, hogy támogassuk gyermekünk kíváncsiságát; elegendő egy kis nyitottság a maszatolásra és a közös felfedezésre. A szenzoros tevékenységek során a gyermek megtanulja értelmezni a környezetét, felismeri az összefüggéseket, és ami a legfontosabb, magabiztosságot szerez a saját képességeiben.
Az érzékszervi játék élettani háttere és előnyei
Mielőtt fejest ugranánk a konkrét ötletekbe, érdemes megérteni, miért is olyan hatékony a szenzoros megközelítés. Az emberi agy fejlődése során az érzékelés és a mozgás szorosan összefonódik. Amikor egy kisgyermek különböző textúrákkal találkozik – legyen az a homok pergése vagy a zselé hűvös érintése –, az agyában található neuronok ezrei kezdenek el kommunikálni egymással. Ez a folyamat az úgynevezett szinaptikus sűrűsödés, amely a totyogókorban éri el egyik csúcspontját. Minél gazdagabb ingerkörnyezetet biztosítunk, annál rugalmasabb és ellenállóbb lesz a gyermek idegrendszere.
A szenzoros játék egyik legfontosabb előnye a szabályozási képesség fejlesztése. Sokszor látjuk, hogy a gyerekek „túlpörögnek” vagy éppen nyűgösek lesznek a sok inger miatt. A célzott szenzoros tevékenységek – mint például a gyurmázás vagy a vízbe nyúlás – segítenek nekik lecsendesedni és fókuszálni. Ez egyfajta meditatív állapot, ahol a gyermek csak az adott pillanatra és az anyag viselkedésére koncentrál. Nem mellesleg, a finommotoros készségek fejlődése itt kezdődik: a pici tárgyak megfogása, a szóró és öntő mozdulatok mind-mind előkészítik a kezet a későbbi írásra és az önálló evésre.
A játék nem a tanulás ellentéte, hanem a legmagasabb szintű formája a kisgyermekkorban.
A beszédfejlődés szempontjából is hatalmas jelentősége van ezeknek a perceknek. Játék közben folyamatosan narrálhatjuk az eseményeket: „Nézd, ez a sár ragacsos!”, „Hallod, hogyan kopog a szemes bab a tálban?”. Ezek az élményekhez kötött szavak sokkal mélyebben rögzülnek a gyermek emlékezetében, mint ha csak egy képeskönyvben látná őket. A tapasztalati tanulás révén a fogalmak tartalommal telnek meg, az absztrakt világ pedig kézzelfoghatóvá válik számára.
1. A szivárványos rizshajó – Az alapvető szenzoros doboz
A szenzoros doboz, vagy más néven „sensory bin”, minden fejlesztő pedagógus és tudatos szülő alapfelszerelése. Ez egy olyan tároló, amelyet valamilyen alapanyaggal töltünk meg, és különböző eszközöket, figurákat helyezünk el benne. A rizs az egyik legjobb választás, mert könnyen színezhető, kellemes a tapintása, és fantasztikus hangja van, amikor egyik edényből a másikba öntjük. A színezéshez csupán ételfestékre és egy kevés ecetre vagy alkoholos kézfertőtlenítőre van szükség, ami segít fixálni a színt és gyorsítja a száradást.
Miután a rizs megszáradt, tegyük egy nagyobb, lapos műanyag dobozba. Adjunk mellé kanalakat, mérőpoharakat, tölcséreket és kis tálkákat. A totyogók imádják az „adagolást”: a rizs kanalazása órákra lekötheti őket. Ezzel nemcsak a szem-kéz koordináció fejlődik, hanem a térlátás és a mennyiségek felismerése is. Érdemes tematikus dobozokat készíteni, például elrejthetünk benne kis műanyag állatokat, akiket „meg kell menteni” a rizstengerből, vagy építkezési munkagépeket, amelyek a rizst szállítják.
A rizzsel való játék során a gyermek megtapasztalja az anyag folytonosságát. Bár szilárd szemekről van szó, tömegében mégis úgy viselkedik, mint a folyadék. Ez a felismerés az alapja a későbbi matematikai és fizikai ismereteknek. Ha a gyermekünk még mindent a szájába vesz, használhatunk színezés nélküli, natúr rizst is, de a felügyelet minden esetben elengedhetetlen. A játék utáni takarítást megkönnyíthetjük, ha egy régi lepedőt terítünk a doboz alá, így a kiszóródott szemeket pillanatok alatt visszaboríthatjuk a helyére.
| Anyag | Fejlesztési terület | Ajánlott eszközök |
|---|---|---|
| Színezett rizs | Finommotorika, színfelismerés | Mérőkanalak, tölcsérek |
| Száraztészta | Formafelismerés, fűzés | Zsineg, szűrőedény |
| Zabpehely | Tapintás, lágy textúra | Kisautók, állatfigurák |
2. Ehető festékek – Maszatolás határok nélkül
Sok szülő tart a festéstől, mert félnek a rendetlenségtől és attól, hogy a gyermek megkóstolja a vegyszeres festékeket. Az ehető festék ötlete éppen ezt a gátat szabadítja fel. Készíthetünk „festéket” natúr joghurtból vagy sűrűre főzött pudingból, amit némi ételfestékkel vagy természetes színezőkkel (például céklalé, kurkuma, áfonya) teszünk izgalmassá. Ez a tevékenység a vizuális ingereken túl az ízlelést és a szaglást is bevonja a játékba.
Terítsünk le egy nagy papírt a földre, vagy akár a gyereket csak egy pelusban ültessük bele egy nagy kádba, és hagyjuk, hogy a kezével, lábával vagy akár az egész testével fessen. A totyogók számára a festék textúrája – az, ahogy siklik az ujjaik alatt, vagy ahogy keverednek a színek – lenyűgöző élmény. Ez a típusú játék felszabadító erejű, segít az érzelmi feszültség levezetésében, és erősíti az önkifejezést már akkor is, amikor a szavak még hiányoznak.
Az ehető festés során megfigyelhetjük, hogyan alakul a gyermek preferenciája a színek és az állagok iránt. Vannak gyerekek, akik eleinte óvatosan, csak egy ujjal érnek hozzá a masszához, míg mások azonnal belevetik magukat a sűrűjébe. Mindkét reakció teljesen rendben van; ne sürgessük őket, hagyjuk, hogy a saját tempójukban fedezzék fel ezt az új világot. Ez a fajta szenzoros élmény segít abban is, hogy a későbbiekben kevésbé legyenek válogatósak az ételek textúrájával szemben, hiszen a „maszatolás” révén barátságba kerülnek a különböző állagokkal.
3. A textúrák ösvénye – Mezítlábas kaland a nappaliban
A lábfejünk az egyik legszenzorosabb területünk, mégis gyakran elfelejtjük kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. A totyogók számára a járás még viszonylag új készség, és a különböző felületeken való egyensúlyozás rengeteg információt küld az agyuknak a testhelyzetükről. Egy házi készítésű textúra-ösvény segítségével a nappali közepén is izgalmas kirándulást tehetünk. Használjunk olyan tárgyakat, amik otthon megtalálhatóak: egy darab puha szőnyeg, buborékfólia, egy tálca szárazbab, egy selyemsál, vagy akár néhány sima kavics.
Helyezzük el ezeket egymás után a földön, és fogjuk a gyermek kezét, miközben végigvezetjük rajta. Figyeljük meg az arcát, amikor a buborékfólia pukkan a talpa alatt, vagy amikor a hűvös fémtálcára lép! Ez a játék fejleszti a propriocepciót, vagyis a saját testünk helyzetének érzékelését a térben. Segít az egyensúlyérzék javításában és a mozgáskoordináció finomításában is. A gyermek megtanulja, hogyan kell módosítani a súlypontját a különböző keménységű és tapadású felületeken.
Az ösvényt bármikor variálhatjuk, így sosem válik unalmassá. Bevezethetünk „hőmérsékleti” állomásokat is, például egy langyos vízzel teli tálcát, majd utána egy puha, meleg törölközőt. Fontos, hogy ne kényszerítsük a gyermeket olyasvalamire, amitől tart – például ha a bab szúrja a talpát, hagyjuk, hogy kikerülje, vagy csak a kezével érintse meg először. A cél a pozitív megerősítés és a kíváncsiság felkeltése, nem pedig a félelemkeltés. Ez a közös móka remek alapul szolgál a későbbi sporttevékenységekhez is, hiszen magabiztosabbá teszi a gyermek mozgását.
4. Vizes kalandok a konyhában – A fizika kezdetei
A víz a legegyszerűbb, mégis az egyik legsokoldalúbb szenzoros anyag. A legtöbb totyogó órákig képes eljátszani egy tál vízzel és néhány műanyag pohárral. A vizes játékok nemcsak a hűsítő hatásuk miatt kedveltek, hanem mert segítségükkel a gyermek megtanulja az ok-okozati összefüggéseket. Mi süllyed el? Mi marad a felszínen? Mi történik, ha a szivacsot vízbe mártjuk, majd kinyomjuk? Ezek az első kis „tudományos kísérletek”, amiket egy kisgyermek elvégezhet.
Alakítsunk ki egy biztonságos sarkot, ahol nem baj, ha kicsöppen a víz, vagy tegyük a tevékenységet a fürdőkádba. Adjunk a gyermeknek különböző méretű edényeket, tölcséreket, lyukas dobozokat, sőt, akár egy tiszta szemcseppentőt vagy fecskendőt (tű nélkül) is. A víz átöntése egyik edényből a másikba komoly koncentrációt igényel, ami fejleszti a figyelmet és a türelmet. Emellett a kéz izmai is erősödnek, ami elengedhetetlen a későbbi eszközhasználathoz.
Hogy még izgalmasabb legyen, tehetünk a vízbe egy kevés környezetbarát szappant vagy babafürdetőt, hogy habot képezzünk. A hab állaga egészen más, mint a vízé: könnyű, formázható, és elillan az ujjak között. Rejtsünk el kis játékokat a hab alatt, amiket a gyermeknek kell „kihalásznia”. Ez a játék segít a taktilis (tapintási) érzékelés finomításában, és megtanítja a gyermeket arra, hogy az érintése erejét hogyan szabályozza a különböző anyagoknál.
5. Természet a nappaliban – Kincsek az erdőből és a kertből
A természet kínálja a leggazdagabb szenzoros palettát, és nem feltétlenül kell messzire mennünk érte. Egy délutáni séta során gyűjtsünk össze kincseket: különféle formájú leveleket, fenyőtobozt, sima és érdes köveket, gesztenyét vagy akár egy darab fakérget. Ezeket otthon rendezzük el egy tálcán, és hagyjuk, hogy a gyermek kedvére válogassa, rakosgassa őket. A természetes anyagoknak egyedi illatuk, súlyuk és textúrájuk van, amit semmilyen műanyag játék nem tud visszaadni.
A toboz pikkelyei szúrósak lehetnek, a levél selymes, a kő hideg és nehéz. Ezek az ellentétek segítik a fogalomalkotást. Beszélgessünk róluk: „Ez a kő nagyon kemény, de ez a moha puha, mint egy párna.” A természetes kincsekkel való játék a környezettudatosság első lépcsőfoka is lehet. Megtanítjuk a gyermeknek, hogy értékelje a körülötte lévő világot, és észrevegye az apró részleteket, a formák és színek sokféleségét.
Készíthetünk „természet-lenyomatokat” is: nyomkodjuk bele a tobozt vagy a levelet egy darab házilag készült só-liszt gyurmába. A gyermek látni fogja, hogy a tárgyaknak nemcsak formájuk, hanem „lenyomatuk” is van, ami egy újabb absztrakciós szint. Ez a tevékenység fejleszti a megfigyelőképességet és a kreativitást, miközben nyugtató hatással van az idegrendszerre a természetes anyagok közelsége miatt.
A természet a legjobb tanítómester; minden ága, köve és levele egy-egy újabb kérdésre adott válasz a gyermek számára.
6. Hangos üvegek és zenei felfedezések
Az auditív érzékelés, vagyis a hallás fejlesztése gyakran háttérbe szorul a látás és tapintás mellett, pedig a beszédértés alapja a hangok differenciálásának képessége. Készítsünk saját „hangszereket” vagy hangos üvegeket! Vegyünk néhány üres, jól záródó műanyag palackot, és töltsük meg őket különböző anyagokkal: az egyikbe kerüljön apró szemű rizs, a másikba szárazbab, a harmadikba néhány apró kavics vagy fém gémkapocs. Minden üvegnek más-más karaktere lesz, amikor megrázzuk.
Játsszunk „hangkeresőt”: rázd meg az egyik üveget a gyermek háta mögött, és hagyd, hogy kitalálja, melyik volt az. Ez a játék fejleszti az irányhallást és a szelektív figyelmet. A ritmusérzék megalapozásához kapcsoljunk be valamilyen ritmusos zenét, és próbáljuk meg az üvegekkel követni a taktust. A totyogók imádják a zajkeltést, és ha ezt mederbe tereljük, abból valódi zenei fejlesztés válhat. A hangok intenzitásának megfigyelése – halk vs. hangos – szintén fontos kognitív lépcsőfok.
Fontos, hogy az üvegeket biztonságosan zárjuk le, akár ragasztópisztollyal is rögzíthetjük a kupakokat, hogy véletlenül se nyílhassanak ki. A hangos üvegek nemcsak a nappaliban, hanem utazás közben is jó szolgálatot tehetnek, hiszen kompaktak és lekötik a gyermek figyelmét. A különböző frekvenciájú hangok segítenek az agynak megtanulni, hogyan szűrje ki a fontos információkat a környezeti zajból, ami a későbbi iskolai koncentráció alapfeltétele lesz.
7. Tapadós fal és a gravitáció varázsa
A függőleges felületen való játék egészen más izmokat mozgat meg, mint a földön való tevékenykedés. A „tapadós fal” elkészítéséhez csupán egy tekercs öntapadós fóliára (kontaktpapírra) van szükség, amit a tapadós felével kifelé ragasztunk fel a falra vagy egy ajtóra. Adjunk a gyermeknek könnyű tárgyakat: selyempapír darabkákat, vattapamacsokat, tollakat vagy színes fonalat. A cél az, hogy a gyermek ráragassza ezeket a felületre, majd leszedegesse őket.
Ez a játék hihetetlenül hatékony a vállöv és a kar izmainak erősítésében, valamint a csukló stabilitásának fejlesztésében. Emellett a tapadósság érzése – az, hogy valami „visszafogja” a kezét – új szenzoros élményt nyújt. A gyerekek élvezik a gravitációval való küzdelmet is: vajon a nehezebb tárgy is fent marad, vagy lehúzza a ragasztó? Ezzel a tevékenységgel észrevétlenül fejlesztjük a vizuális tervezést is, hiszen el kell döntenie, hová helyezze a következő darabot, hogy elférjen.
A tapadós falat tematikusan is díszíthetjük. Tavasszal ragaszthatunk rá papírkivágású virágokat, ősszel pedig valódi, préselt leveleket. Ez a fajta dekoráció folyamatosan változik, és a gyermek saját alkotásának érezheti a szoba egy részét. A függőleges játéktér tágítja a gyermek perspektíváját és segít abban, hogy magabiztosabban mozogjon a háromdimenziós térben.
8. Illatos házi gyurma – A kreativitás formálható világa
A gyurmázás klasszikus fejlesztő játék, de a házi készítésű változat mérföldekkel jobb a boltinál, mert mi szabályozhatjuk az összetevőket és az illatokat. A só-liszt gyurma vagy a főzött gyurma receptje egyszerű, és ha adunk hozzá egy-két csepp illóolajat (például levendulát a nyugtatáshoz vagy citromot a frissítéshez) vagy fűszereket (fahéj, kakaópor), akkor a szaglást is bekapcsoljuk a játékba. A meleg, puha gyurma gyúrása és formázása az egyik legjobb stresszoldó tevékenység a kicsik számára.
A gyurmázás közben fejlődik a kéz minden apró izma. A sodrás, a gombócolás, a nyomkodás mind-mind a finommotorika csúcsgyakorlatai. Adjunk melléjük természetes kiegészítőket, például száraztésztát, amit bele lehet szurkálni, vagy nagy szemű gombokat. Ez a tevékenység hosszú ideig képes fenntartani a figyelmet, mivel a gyurma bármivé átalakulhat a gyermek kezében. Ez az alakíthatóság a kreatív gondolkodás és a problémamegoldás alapja.
A házi gyurma egyik nagy előnye, hogy ha a gyermek esetleg megkóstolja, nem kell pánikba esni, hiszen csupa konyhai alapanyagból áll. Ugyanakkor a magas sótartalom miatt valószínűleg nem fog ízleni neki, így hamar megtanulja, hogy ez nem ennivaló. A közös gyurmakészítés maga is egy élmény: nézni, ahogy a lisztből és vízből egy rugalmas massza válik, igazi varázslat egy totyogó szemében.
| Tevékenység | Érzékszerv | Eredmény |
|---|---|---|
| Illatos gyurma | Tapintás, szaglás | Kézizom erősödés, nyugalom |
| Vizes tálca | Tapintás, látás | Ok-okozati összefüggések |
| Hangos üvegek | Hallás | Auditív differenciálás |
A takarítás művészete és a káosz elfogadása
Szülőként az egyik legnagyobb visszatartó erő a szenzoros játékoknál a várható rendetlenség. Való igaz, a rizs kiszóródik, a víz kifröccsen, a festék pedig néha a gyermek orrára is kerül. Azonban, ha előre felkészülünk, a takarítás minimalizálható, a fejlesztő hatás pedig messze felülmúlja azt a tíz percet, amit a rendrakással töltünk. Használjunk nagy tálcákat, régi terítőket vagy zuhanyfüggönyt a játéktér alatt. Tanítsuk meg a gyermeknek is, hogy a játék része a végén az elpakolás – egy két éves gyerek már büszkén segít „összeseperni” a kiszórt szemeket egy kisseprűvel.
Érdemes kijelölni egy fix helyet vagy időpontot a „maszatolós” játékoknak. Ha a gyermek tudja, hogy például minden szerda délután festünk, kevésbé lesz hajlamos máskor elővenni a tiltott eszközöket. A szenzoros játék nem a fegyelmezetlenségről szól, hanem a biztonságos keretek között megélt szabadságról. Ahogy a gyermek nő, egyre ügyesebben tartja majd a dobozban az anyagokat, de addig is, próbáljuk meg elengedni a tökéletes tisztaság iránti vágyunkat a fejlődése érdekében.
Gondoljunk úgy a rendetlenségre, mint a tanulás nyomaira. Egy szétszórt rizskupac mögött ott van egy gyermek, aki éppen azt gyakorolta, hogyan koordinálja a mozdulatait. Egy festékfoltos póló egy olyan alkotót takar, aki felfedezte a színek keveredésének örömét. Ha mi, szülők, nyugodtak és lelkesek vagyunk, a gyermek is bátrabban fog kísérletezni, ami a rugalmas gondolkodásmód alapköve.
Életkori sajátosságok és biztonsági szempontok
A szenzoros játékok tervezésekor mindig vegyük figyelembe gyermekünk aktuális fejlődési szintjét. Ami egy 18 hónaposnak izgalmas, egy háromévesnek már unalmas lehet, és fordítva. A legfontosabb szempont a biztonság: soha ne hagyjuk magára a gyermeket olyan anyagokkal, amik fulladásveszélyt jelenthetnek (például apró bab, gyöngyök, kis kövek). Ha a gyermek még intenzíven mindent megkóstol, használjunk kizárólag ehető alapanyagokat, mint a joghurt, a főtt tészta vagy a zabpehely.
A túlingerlés is valós veszély. Ha azt látjuk, hogy a gyermek feszültté válik, elfordul a játéktól, vagy éppen kontrollálatlanul kezd el csapkodni, valószínűleg túl sok inger érte. Ilyenkor érdemes befejezni a tevékenységet és egy nyugodtabb fázisra váltani, például közös könyvnézegetésre vagy ölelésre. A cél nem az érzékszervek bombázása, hanem a harmonikus stimuláció, ami illeszkedik a gyermek teherbíró képességéhez.
Az allergénekre is figyelni kell. Ha ételallergiás a gyermek, kerüljük a liszt alapú gyurmát vagy a tejtermékeket tartalmazó festékeket. Szerencsére mindenre van alternatíva: a búzaliszt helyettesíthető kukoricakeményítővel, a joghurt pedig növényi alapú krémekkel. A szenzoros játék ereje éppen a rugalmasságában rejlik: bármilyen környezethez és bármilyen gyermek egyedi igényeihez hozzáigazítható.
A szülői jelenlét ezekben a pillanatokban nemcsak a biztonság miatt fontos, hanem mert mi vagyunk az „értelmezők”. A mi visszajelzéseink, bátorító mosolyunk és a közös nevetések teszik ezeket a tevékenységeket valódi fejlesztéssé. A gyermek nemcsak a világról tanul ilyenkor, hanem rólunk is, és arról a biztonságos bázisról, amit mi nyújtunk számára a felfedezéseihez. Ezek az élmények mélyítik el a bizalmat és építik fel azt az önbizalmat, amire a későbbi életében is támaszkodni fog.
Hogyan fejleszd a totyogódat játékosan? 8 kreatív szenzoros ötlet otthonra – Gyakran ismételt kérdések
Mennyi időt érdemes naponta szenzoros játékkal tölteni? ⏰
Nincs kőbe vésett szabály, de a legtöbb totyogó számára napi 15-30 perc célzott szenzoros tevékenység már csodákra képes. Fontosabb a rendszeresség és a minőségi figyelem, mint az órákon át tartó maszatolás. Figyeld a gyermeked jelzéseit: ha elfáradt vagy elkalandozik a figyelme, fejezzétek be a játékot.
Mit tegyek, ha a gyermekem mindent a szájába vesz? 👅
Ebben az esetben válassz kizárólag „száj-biztos” (edible-safe) alapanyagokat. Használj natúr joghurtot festéknek, főtt spagettit kincskereséshez, vagy darált zabpelyhet homok helyett. A felfedezésnek ez a szakasza természetes, így a tiltás helyett inkább a biztonságos alternatívákra fókuszálj.
Tényleg fejleszti ez a beszédkészséget is? 🗣️
Igen, méghozzá rendkívül hatékonyan! Játék közben a gyermek új fogalmakkal találkozik (ragacsos, érdes, csúszós, hideg), amiket te folyamatosan szóban is megerősítesz. Ez az élményalapú szókincsbővítés sokkal maradandóbb, mint a passzív szótanulás, mivel a szóhoz egy konkrét érzet is társul az agyban.
Hogyan tartsam kordában a rendetlenséget? 🧹
A legjobb módszer a megelőzés: teríts le egy nagy méretű, könnyen tisztítható fóliát vagy régi lepedőt a játéktér alá. Használj magas falú tálcákat vagy dobozokat a szenzoros anyagokhoz. Tanítsd meg a kicsinek, hogy az anyagok a „dobozban laknak”, és ha túl sok kerül ki, tartsatok egy rövid szünetet a visszapakoláshoz.
Nem túl drága mulatság ez a sok alapanyag? 💰
Éppen ellenkezőleg! A legtöbb szenzoros játék filléres konyhai alapanyagokból (rizs, liszt, víz, tészta) vagy természetben gyűjtött kincsekből áll. Nem a drága kiegészítők számítanak, hanem az, ahogyan a gyermek használja az egyszerű anyagokat a felfedezéshez.
Mikor a legalkalmasabb időpont a szenzoros játékra? ☀️
Érdemes olyan időpontot választani, amikor a gyermek kipihent és nem éhes. Sok anyuka a délelőtti órákat vagy az uzsonna utáni időszakot preferálja. A szenzoros játék gyakran nyugtató hatású, így segíthet levezetni az energiákat egy esős napon is, amikor nem tudtok kimenni a szabadba.
Hogyan vonjam be a testvéreket a játékba? 👨👩👧👦
A szenzoros játék remek családi program! A nagyobb gyerekek kaphatnak bonyolultabb feladatokat, például ők segíthetnek a rizs színezésében vagy a „tapadós fal” megtervezésében. A kicsik pedig sokat tanulhatnak a nagyobbak megfigyeléséből. Ügyelj rá, hogy mindenki a saját szintjének megfelelő eszközöket kapja.
Leave a Comment