Amikor az első zúzmarás reggeleken a hideg belecsíp az arcunkba, és a délutánok egyre korábban borulnak sötétbe, a magyar otthonokban valami különleges készülődés veszi kezdetét. Az adventi időszak beköszöntével nem csupán a naptár lapjai fogynak, hanem a lelkünk is elkezdi felölteni az ünnepi díszeit, miközben a konyhákból kiszivárgó fahéj és szegfűszeg illata belengi a lépcsőházakat. A magyar karácsony nem egyetlen napról szól, hanem egy rítusokkal teli, hetekig tartó folyamatról, amelyben a vallási áhítat, a népi hiedelmek és a gasztronómiai élvezetek elválaszthatatlanul összefonódnak. Ez az időszak a lelassulásról, az odafigyelésről és azokról az apró, generációkon átívelő mozdulatokról mesél, amelyeket édesanyánktól láttunk, ő pedig az ő anyjától tanult el.
Az adventi koszorú és a várakozás csendes hetei
A karácsonyt megelőző négy hét Magyarországon az advent jegyében telik, ami a keresztény hagyományban az úrjövetre való felkészülést jelenti. Ilyenkor szinte minden asztalra felkerül az adventi koszorú, amelynek négy gyertyája a reményt, a szeretetet, az örömöt és a békét jelképezi. Vasárnapról vasárnapra egy-egy újabb láng gyullad meg, és ahogy a fény ereje nő, úgy kerülünk mi is egyre közelebb az ünnep misztériumához. A gyerekek számára ez az időszak az adventi naptár apró ablakaival válik kézzelfoghatóvá, ahol minden egyes csokoládé vagy apró meglepetés egy nappal közelebb viszi őket a várva várt szentestéhez.
Ebben a várakozásban van valami ősi és megnyugtató, ami segít kiszakadni a mindennapi rohanásból. A családok törekszenek arra, hogy ilyenkor több időt töltsenek együtt, legyen szó közös sütögetésről vagy a lakás feldíszítéséről. A hajnali misék, vagyis a roráték hangulata, a sötétben, csillagfényben való templomba járás még ma is sokak számára jelenti az advent valódi lényegét. Ez a csendes befelé fordulás alapozza meg azt az érzelmi biztonságot, amelyben aztán a karácsony teljes pompájában ragyoghat fel.
Az advent nem csupán a naptár követése, hanem a lélek fokozatos fénybe öltöztetése, ahol minden egyes meggyújtott gyertya egy-egy darabot hódít vissza a sötétségből.
A magyar hagyományokban az adventi időszakhoz számos tilalom és előírás is kapcsolódott régen, például a bálozási tilalom vagy a böjtölés bizonyos napokon. Bár ezek a szigorú szabályok mára sokat finomodtak, a mértéktartás és az önreflexió iránti igény továbbra is jelen van a készülődésben. Ez az az időszak, amikor a kismamák is elkezdenek gondolkodni azon, milyen hagyományokat szeretnének átadni gyermekeiknek, hogyan teremthetik meg azt a varázslatos atmoszférát, amelyre felnőttként is szívesen emlékeznek majd vissza.
Luca napja és a népi varázslatok világa
December 13-a, Luca napja a magyar néphit egyik legizgalmasabb és legtitokzatosabb dátuma. Ez a nap a téli napforduló közelében korábban az év legrövidebb nappala volt, így nem csoda, hogy számos mágikus rituálé és jóslás kapcsolódik hozzá. A legismertebb talán a Luca-szék készítése, amelyet ezen a napon kezdtek el faragni kilencféle fáról, és minden nap csak egy-egy műveletet végezhettek rajta, hogy pontosan karácsonyestére készüljön el. A hiedelem szerint, aki az éjféli misén felállt a székre, megláthatta, kik a faluban a boszorkányok, mert azok ilyenkor szarvakat viseltek.
A lányok számára a férjjóslás ideje volt ez: tizenkét cédulára különböző férfineveket írtak, majd minden nap tűzbe dobtak egyet. Amelyik név utoljára maradt, az lett a jövendőbeli férj neve. Egy másik kedves szokás a Luca-búza kelesztése: egy tálkába búzaszemeket tettek, amit naponta öntöztek, és ha karácsonyra zöldellni kezdett, az a következő év jó termését és a család egészségét vetítette előre. Ma is sok családnál látni az ünnepi asztalon a friss, zöld búzacsokrot, amelyre gyakran egy kis gyertyát is helyeznek.
Luca napja a dologtiltó napok közé is tartozott: tilos volt ilyenkor fonni, varrni vagy mosni, mert a hiedelem szerint ezzel „bevarrnák” a tyúkok fenekét, és nem tojnának tojást. Bár ma már kevesen félnek a boszorkányoktól, ezek a szokások mégis színesítik az ünnepi készülődést, és emlékeztetnek minket arra, hogy eleink mennyire szoros kapcsolatban éltek a természettel és a természetfelettivel. A gyerekeknek különösen izgalmas a búza növekedését figyelni, ami türelemre és a gondoskodás szeretetére tanítja őket.
A szenteste rituáléi és a karácsonyfa története
December 24-e, a szenteste a magyar családok számára az év legfontosabb pillanata. Ez az a nap, amikor a készülődés izgalma eléri csúcspontját, és a házat megtölti a fenyő illata. Magyarországon a hagyomány szerint a karácsonyfát a Jézuska vagy az Angyalka hozza, így a gyerekek számára a fa díszítése és az ajándékok megjelenése igazi csoda. Amíg a szülők a szobában tevékenykednek, a kicsik feszülten figyelik, mikor szólal meg az apró csengő, ami jelzi: megérkezett az ünnep.
A karácsonyfa állításának szokása viszonylag későn, a 19. század első felében terjedt el Magyarországon, kezdetben a nemesi családok körében, majd fokozatosan a polgárság és a parasztság körében is. A magyar fa egyik legjellegzetesebb dísze a szaloncukor, ez a selyempapírba és sztaniolba csomagolt édesség, amely sehol máshol a világon nem része ilyen formában a karácsonyi hagyománynak. A fa alá kerülő betlehem, a kézzel készített díszek és az üveggömbök mind-mind egyedi történetet mesélnek el, gyakran generációról generációra öröklődve.
A vacsora előtt sok családban szokás elolvasni a Bibliai történetet Jézus születéséről, vagy közösen elénekelni a „Mennyből az angyalt”. Ez az a pillanat, amikor a külvilág zaja elcsendesedik, és csak a családtagok egymásra figyelése marad. A szenteste nem az ajándékok értékéről, hanem a jelenlétről szól, arról a biztonságról, amit az összetartozás nyújt. A vacsoraasztal körüli rítusok, mint a közös imádság vagy az alma felszelése – ahol annyi felé vágják a gyümölcsöt, ahányan az asztalnál ülnek, hogy a család egységes maradjon –, mély érzelmi jelentéssel bírnak.
A magyar halászlé, mint az ünnepi asztal fundamentuma
Nincs magyar karácsonyi vacsora halászlé nélkül. Ez az étel nem csupán egy fogás a sok közül, hanem a magyar gasztronómia egyik legfontosabb tartóoszlopa, amelynek elkészítése körül sokszor vérre menő viták zajlanak. Alapvetően két nagy iskolát különítünk el: a szegedi és a bajai stílust. Míg a szegedi (vagy tiszai) halászlé alapja a passzírozott alaplé, amely sűrű és bársonyos, addig a bajai verzió tésztával – úgynevezett gyufatésztával – készül, és az alaplevet nem passzírozzák, hanem a halat és a hagymát egyszerre főzik meg.
A halászlé titka a jó minőségű fűszerpaprikában és a friss halban rejlik. A legtöbb családnál a ponty a domináns, de sokan esküsznek arra, hogy a harcsa vagy a süllő teszi igazán nemessé a levest. A hal egyébként is szimbolikus jelentőséggel bír a keresztény kultúrkörben, ugyanakkor a népi hiedelem szerint a hal pikkelyei sok pénzt és gazdagságot hoznak a házhoz az új évben. Ezért is fontos, hogy a karácsonyi asztalon mindenképpen szerepeljen valamilyen halétel.
| Jellemző | Szegedi halászlé | Bajai halászlé |
|---|---|---|
| Alaplé készítése | Hosszú ideig főzött, majd passzírozott | Együtt fő a hallal, nincs passzírozás |
| Tészta | Szigorúan tészta nélkül kínálják | Gyufatésztával tálalják |
| Hal fajtája | Többféle halból (ponty, kárász, dévér) | Elsősorban ponty |
| Ízvilág | Sűrűbb, krémesebb, intenzív paprika íz | Könnyedebb, „levesesebb” jelleg |
A halászlé főzése gyakran a férfiak feladata a családban. Ilyenkor a konyha vagy a kert a „tudomány” helyszínévé válik, ahol titkos összetevők és speciális technikák kerülnek elő. Akár passzírozva, akár tésztával esszük, a tűzpiros, gőzölgő lé a karácsony este egyik legmeghatározóbb élménye, amely után a lakást átjárja a paprika és a hal sajátos, ünnepi illata.
A rántott hal és a klasszikus burgonyasaláta párosa
A leves után a leggyakoribb főfogás a rántott pontypatkó vagy süllőfilé, amelyet hagyományosan majonézes burgonyasalátával tálalnak. Ez a párosítás olyannyira rögzült a magyar karácsonyi kultúrában, hogy sokak számára elképzelhetetlen az ünnep e nélkül. A hal panírozása – liszt, tojás, zsemlemorzsa – egyfajta meditatív tevékenység a háziasszonyok számára a nagy készülődés közepette. Fontos, hogy a hal friss legyen, és ne legyen túl „iszapízű”, amit gyakran ecetes-hagymás tejbe áztatással küszöbölnek ki.
A majonézes krumplisaláta, vagy ahogy sok helyen hívják, a „franciasaláta” alapú burgonyasaláta, a hideg és krémes textúrájával tökéletesen ellensúlyozza a forró, ropogós rántott halat. A saláta titka a jó minőségű, házilag kevert majonézben és a savanykás alma, valamint a csemegeuborka harmóniájában rejlik. Sok családnak megvan a saját titkos receptje: valaki mustárral, mások egy csipet cukorral vagy sok-sok lila hagymával bolondítják meg.
Ez az étel nemcsak finom, hanem praktikus is, hiszen a saláta előre elkészíthető, sőt, jót is tesz neki, ha egy napot a hűtőben érik, így a szenteste napján már csak a hal sütésére kell koncentrálni. A rántott hal aranyló színe a Napot és az újjászülető fényt is szimbolizálja, ami a téli napforduló idején különösen fontos jelentéssel bírt őseink számára.
A töltött káposzta, ami karácsony után is kitart
Ha van étel, amely a magyar gasztronómia állandóságát jelképezi, az a töltött káposzta. Karácsonykor szinte minden háztartásban készül egy hatalmas fazékkal, és mint tudjuk, ez az az étel, amely minden melegítéssel csak jobb lesz. A töltött káposzta készítése igazi rituálé: a savanyított káposztalevelek kiválogatása, a darált hús és a rizs tökéletes arányú fűszerezése, majd a gondos tekerés mind-mind türelmet igényel.
A magyar töltött káposzta lelke a füstölt hús, legyen az csülök, oldalas vagy kolbász, ami megadja az étel mélységét és füstös aromáját. Sokan tesznek a gombócok közé úgynevezett „kapros-tejfölös” habarást is, de a legtöbb helyen a pirospaprikás, rántásos verzió hódít. A tálalásnál elengedhetetlen a bőséges tejföl és a friss, fehér kenyér, amivel a szaftot tunkolhatjuk.
Ez az étel azért is népszerű a kismamák és nagycsaládosok körében, mert az ünnep másnapján és harmadnapján, amikor a vendégjárás zajlik, remekül kiszolgálja a társaságot anélkül, hogy az anyukának órákat kellene a tűzhely mellett állnia. A töltött káposzta a biztonság és a bőség szimbóluma; ha van egy nagy fazékkal a hűtőben, akkor baj már nem érheti a családot az ünnepek alatt.
A töltött káposzta olyan, mint a jó házasság: idővel érik be igazán, és az igazi értékeit a felszín alatt, a közös élmények rétegeiben rejtegeti.
A bejgli, a magyar karácsony édes büszkesége
Nem létezik magyar karácsony bejgli nélkül. Ez a különleges, tekert sütemény a magyar cukrászművészet egyik csúcsterméke, amelynek eredete a pozsonyi kiflihez köthető. Hagyományosan kétféle töltelékkel készül: diós és mákos kivitelben. A mák a népi hiedelem szerint a bőséget és a szerencsét hozza, míg a dió a rontás ellen véd és bölcsességet ad. A jó bejgli ismérve a vékony, márványos tészta és a rengeteg, szaftos töltelék.
A bejgli sütése sokak számára igazi kihívást jelent, hiszen a tészta könnyen kirepedhet, ha nem figyelünk oda a kelesztésre vagy a töltelék nedvességtartalmára. A titok a türelemben rejlik: a tésztát többször kell kenni tojássárgájával és fehérjével, hogy elnyerje jellegzetes, fényes és repedezett külsejét. A töltelékbe gyakran kerül mazsola, reszelt citromhéj, sőt, van, aki egy kis lekvárral vagy mézzel teszi még krémesebbé.
A bejgli illata, ahogy sül a sütőben, maga a karácsony ígérete. Szeletelésekor láthatóvá válnak a gyönyörű spirálok, amelyek nemcsak esztétikusak, hanem minden falatban a tökéletes tészta-töltelék arányt biztosítják. Bár ma már kapható gesztenyés, aszalt szilvás vagy akár marcipános változat is, a klasszikus diós-mákos duó trónfosztása elképzelhetetlen a magyar asztalokon.
Mézeskalács és más ünnepi aprósütemények
A mézeskalács sütése az egyik legnépszerűbb közös családi program advent idején. Ez az az édesség, amibe a legkisebbek is be tudnak kapcsolódni, hiszen a formák kiszúrása és a díszítés igazi kreatív játék. A méz, a fahéj, a szegfűszeg és a gyömbér keveréke olyan illatorgiát hoz létre, amely azonnal ünnepi hangulatba ringatja az embert. A mézeskalács figurák – szívek, csillagok, angyalkák – nemcsak finomak, hanem gyakran a karácsonyfa díszeiként is szolgálnak.
A magyar cukrászati hagyományok másik nagy kedvence a zserbó, amely Gerbeaud Emil nevét viseli. A diós-lekváros rétegek és a tetején lévő ropogós csokoládémáz az eleganciát és a gazdagságot képviseli. Mellette gyakran találunk az asztalon hókiflit, amely porcukorfelhőbe burkolt, omlós tésztájával és lekváros vagy diós töltelékével a tél tisztaságát idézi. Ezek a sütemények napokig, sőt hetekig elállnak, így a vendégvárás elengedhetetlen kellékei.
A kismamák számára a mézeskalács-készítés remek alkalom arra, hogy megtanítsák gyermekeiknek a kézművesség örömét. Egy saját kézzel díszített sütemény a nagyszülőknek is a legszebb ajándék, hiszen benne van a szeretet és az idő, amit rászántunk. A díszítéshez használt íróka (tojásfehérje és porcukor keveréke) segítségével pedig valódi műalkotások születhetnek, amelyeknek csak a képzelet szab határt.
Szaloncukor, a hungarikum a fenyőfán
A szaloncukor olyannyira hozzátartozik a magyar karácsonyhoz, hogy sokan meglepődnek, amikor megtudják: ez egy igazi magyar különlegesség. A 19. században vált szokássá, hogy a polgári házak szalonjában álló fenyőfát ilyen selyempapírba csomagolt édességekkel díszítsék – innen ered a neve is. Kezdetben kézzel készült, a papír szélét pedig kézzel „rojtozták”, ami ma is a klasszikus szaloncukor sajátja.
A szaloncukor ízvilága az évtizedek alatt rengeteget változott. A hagyományos zselés és fondant (cukros) változatok mellett ma már a legkifinomultabb kézműves bonbonok is felkerülnek a fára. A marcipános, kókuszos, mogyorókrémes vagy akár sós-karamellás szaloncukrok között mindenki megtalálja a kedvencét. A gyerekek (és a felnőttek is) egyik kedvenc „sportja” a karácsonyi időszakban a szaloncukor óvatos kilopása a csomagolásból, úgy, hogy a papír érintetlennek tűnjön a fán.
Ez az édesség nemcsak gasztronómiai élmény, hanem esztétikai dísz is. A csillogó sztaniolpapírok visszatükrözik a karácsonyfa izzóinak fényét, különleges ragyogást adva az ünnepi szobának. Bár ma már hatalmas választékban vásárolható, egyre több család kísérletezik az otthoni készítésével is, ami még személyesebbé teszi a díszítést.
Népi hagyományok: betlehemezés és regölés
A magyar karácsonyi szokások nem merülnek ki az étkezésben és a fadíszítésben. A betlehemezés az egyik legelterjedtebb karácsonyi népszokásunk, amely egyfajta pásztorjáték. A gyerekek vagy fiatalok házilag készített, templom alakú betlehemmel járják a házakat, és verses, énekes játékukkal adják elő Jézus születésének történetét. Ez a rítus nemcsak a vallási üzenetet hordozza, hanem közösségépítő ereje is van, hiszen a látogatókat mindenhol szeretettel és némi elemózsiával fogadják.
A regölés egy másik ősi szokás, amely karácsony másnapjától január 6-ig tart. A regösök – általában férfiak – csoportosan járják a falut, és „regösénekekkel” kívánnak bőséget, egészséget a gazdának és családjának. Ez a hagyomány még a kereszténység előtti időkből származik, de az évszázadok során beépült a karácsonyi ünnepkörbe. A láncos botok zörgése és a különleges ritmusú énekek messziről jelzik érkezésüket.
Ezek a népszokások ma főként a kistelepüléseken és a hagyományőrző csoportok révén élnek tovább, de a városi környezetben is egyre több kezdeményezés van a felelevenítésükre. A gyerekek számára a betlehemezés lehetőséget ad az önkifejezésre és a közös játék örömére, miközben mélyebben megismerik saját kulturális gyökereiket. A népi hagyományok emlékeztetnek minket arra, hogy az ünnep lényege a közösség és az áldásosztás.
Az éjféli mise és a karácsonyi áhítat
A szenteste vallási csúcspontja az éjféli mise. Amikor az óra elüti a tizenkettőt, a templomok megtelnek hívekkel, hogy közösen ünnepeljék a Megváltó születését. Az éjféli mise hangulata semmihez sem fogható: a sötét éjszakában fénylő templomablakok, az orgonaszó és a felcsendülő karácsonyi énekek mindenkit megérintenek, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Ez a pillanat a remény és az újrakezdés jelképe.
A mise utáni hazaséta a friss, hideg levegőn, esetleg a ropogós hóban, lehetőséget ad a csendes reflexióra. Sokan ilyenkor eszik meg a karácsonyi kocsonyát vagy egy-egy szelet bejglit, mielőtt nyugovóra térnének. Az éjféli mise zárja le a szenteste rituáléját, és nyitja meg a karácsony első és második napjának ünnepi időszakát, amely már inkább a családlátogatásokról és a pihenésről szól.
A kisgyermekes családoknál gyakran a délutáni pásztorjáték helyettesíti az éjféli misét, de az üzenet ugyanaz: a fény születése a legsötétebb éjszakában. Ez az áhítat adja meg azt a lelki többletet, ami miatt a karácsony annyira más, mint az összes többi ünnepünk. A gyertyalángok tánca az oltáron és az emberek szemében tükröződő békesség ilyenkor valóságossá teszi a szeretet ünnepét.
A karácsony másnapja: a vendégség és a rokoni kapcsolatok
December 25-én és 26-án a magyar családok útra kelnek, hogy meglátogassák a távolabb élő rokonokat, nagyszülőket, keresztszülőket. Ez a „nagy vendégjárás” időszaka, amikor az asztalokon újra és újra előkerülnek a finomabbnál finomabb ételek. Ilyenkor van idő a hosszú beszélgetésekre, a közös emlékezésre és az ajándékok kicserélésére azokkal is, akikkel nem tölthettük a szentestét. A gyerekek számára ez újabb izgalom, hiszen mindenhol várja őket valami apróság és sok-sok kényeztetés.
A vendégvárás Magyarországon szent és sérthetetlen. A háziasszonyok ilyenkor teszik ki a szívüket-lelküket, hogy mindenki elégedetten távozzon. A menü ilyenkor már változatosabb lehet: sült kacsacomb párolt káposztával, pulykasültek, vagy akár különlegesebb vadhúsok is kerülhetnek a tányérra. A desszertek között pedig a zserbó és a bejgli mellett megjelennek a pohárkrémek és a modernebb sütemények is.
Bár ez az időszak néha fárasztó is lehet a sok utazás és készülődés miatt, mégis ez az alapja a családi összetartozásnak. Ilyenkor erősödnek meg azok a kötelékek, amelyek az év többi részében a távolság miatt esetleg lazulnának. A közös étkezések, a nevetések és a generációk találkozása adja meg a magyar karácsony igazi, élettel teli karakterét, ahol a múlt és a jelen kéz a kézben jár.
Modern idők, ősi ritmusok: hogyan őrizzük meg a hagyományokat?
A 21. század rohanó világában sokszor érezhetjük úgy, hogy a hagyományok ápolása teher, vagy egyszerűen nincs rá időnk. Mégis, a magyar családok többsége ragaszkodik a bevált receptekhez és rítusokhoz. A modern kismamák gyakran ötvözik a régit az újjal: talán már nem 13 féle fából faragják a Luca-széket, de a Luca-búzát elültetik a gyerekekkel a balkonládába. A halászlé készülhet modern konyhatechnológiával, de az íze még mindig az ősöket idézi.
A hagyományőrzés nem a szigorú szabálykövetésről szól, hanem arról az érzésről, amit ezek a szokások közvetítenek. A karácsony ünnepe lehetőséget ad arra, hogy a digitális világból visszatérjünk az analóg örömökhöz: a kézzel írt üdvözlőlapokhoz, a közös gyúráshoz, a fenyőágak érintéséhez. Ezek az élmények azok, amelyek a gyermekeink emlékezetében megmaradnak, és amelyeket ők is továbbvisznek majd a saját családjukba.
A magyar karácsony szépsége éppen ebben a kettősségben rejlik: egyszerre méltóságteljesen szakrális és otthonosan hétköznapi. A halászlétől a bejgliig tartó út nemcsak a gyomrunkat tölti meg, hanem a szívünket is melegséggel. Ahogy elnézzük a karácsonyfa alatt játszó gyerekeket és a csillogó díszeket, érezhetjük, hogy részesei vagyunk egy nagyobb történetnek, ami évszázadok óta ugyanarról mesél: a fény győzelméről a sötétség felett és az otthon békéjéről.
Mindent a legszebb magyar karácsonyi szokásokról
Mikor van a karácsonyi ünnepkör hivatalos kezdete és vége? 🕯️
A karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjával kezdődik (ez november végére vagy december elejére esik) és vízkeresztig, azaz január 6-ig tart. Ebben az időszakban számos jeles nap és szokás található, amelyek közül a szenteste (december 24.) és a karácsony két napja (december 25-26.) a legfontosabbak.
Miért pont halat eszünk karácsonykor? 🐟
A halevésnek kettős oka van: egyrészt a keresztény hagyományban a hal Krisztus szimbóluma és a böjti ételek közé tartozott, másrészt a népi hiedelem szerint a gyorsan mozgó hal az előrehaladást, pikkelyei pedig a gazdagságot jelentik az új évre.
Mi a titka annak, hogy ne repedjen ki a bejgli? 🥐
A legfontosabb, hogy a tészta és a töltelék hőmérséklete és súlya megegyezzen. Ne használjunk túl lágy tölteléket, és sütés előtt szurkáljuk meg a tésztát az oldaláig és az aljáig, hogy a gőz szabadon távozhasson. Szintén segít, ha hideg helyen kelesztjük a megkent rudakat.
Honnan ered a szaloncukor szokása? 🍬
A szaloncukor francia eredetű (fondant cukor), de a karácsonyi fenyőfára való aggatása magyar sajátosság. A 19. században vált divattá a polgári házak szalonjaiban, innen kapta a nevét is. Ma már a hungarikumok közé soroljuk ezt az édességet.
Ki hozza az ajándékokat Magyarországon? 👼
Magyarországon a hagyomány szerint a Jézuska (kisebb gyerekeknél néha az Angyalka) hozza a karácsonyfát és az ajándékokat december 24-én este. A Mikulás nálunk korábban, december 6-án látogatja meg a gyerekeket.
Mit jelent a Luca-búza kelesztése? 🌾
Luca napján (december 13.) kis tálba búzaszemeket tesznek és öntözik karácsonyig. Ha a búza szépen kizöldül az ünnepre, az a következő év bőséges termését és a család egészségét szimbolizálja. Gyakran piros szalaggal kötik át és gyertyát tesznek a közepébe.
Miért kell a karácsonyi asztalnál almát szelni? 🍎
Ez egy gyönyörű családi rítus: a családfő annyi szeletre vág egy almát, ahányan az asztalnál ülnek. Mindenki eszik belőle egy gerezdet, ami azt jelképezi, hogy bárhová is sodorja őket az élet, mindig vissza fognak találni egymáshoz, és a család egysége megmarad.
Leave a Comment