A mindennapok sűrűjében, amikor az egyik kezünkkel a gyereket etetjük, a másikkal pedig éppen a következő havi pelenkaadagot rendeljük meg, hajlamosak vagyunk lankadó figyelemmel kattintani. A digitális világ kényelme óriási segítség a modern szülők számára, hiszen szinte mindent elintézhetünk a telefonunkról, miközben a kicsi alszik. Ez a kényelem azonban egyfajta láthatatlan sebezhetőséget is hoz magával, amelyet a kiberbűnözők mesteri szinten használnak ki.
A bankkártyás csalások világa ma már nem csupán sötét sikátorokról és gyanús alakokról szól, hanem professzionálisan felépített, pszichológiai hadviselésre alapozott iparágról. A bűnözők pontosan tudják, hogy mikor vagyunk a legfáradtabbak, mikor várjuk a leginkább azt a bizonyos csomagot, és melyek azok az érzelmi gombok, amelyeket megnyomva kikapcsol az óvatosságunk. Az internetes csalások anatómiája összetett, mégis, ha megértjük a működési mechanizmusukat, sokkal nagyobb eséllyel védhetjük meg a családunk kasszáját.
Ebben a mélyreható elemzésben feltárjuk azokat a módszereket, amelyekkel nap mint nap próbálják megcsapolni a bankszámlánkat, és megnézzük, mi történik a háttérben, amikor egy ártatlannak tűnő linkre kattintunk. Nem csupán technikai részletekről van szó, hanem egy olyan tudatos digitális magatartásról, amely ma már ugyanolyan alapvető kellene, hogy legyen, mint az, hogy körülnézünk az úttesten való átkelés előtt.
A digitális illúzió és a bizalom elnyerése
A csalók legfőbb fegyvere nem a programozói tudás, hanem a pszichológiai manipuláció, amit szaknyelven social engineeringnek neveznek. A cél minden esetben az, hogy a áldozatban egyfajta sürgetettség-érzést vagy félelmet keltsenek, ami miatt azonnali cselekvésre kényszerül, és elfelejti ellenőrizni a forrás hitelességét. Gyakran találkozhatunk olyan üzenetekkel, amelyek szerint a számlánkat zárolták, egy csomagunk érkezett, de hiányzik a szállítási cím, vagy éppen egy hihetetlen nyeremény vár ránk.
Ezek az üzenetek vizuálisan tökéletesen utánozzák a nagyvállalatok, bankok vagy futárszolgálatok arculatát. A logók, a betűtípusok és a hangvétel mind azt a célt szolgálják, hogy ne gyanakodjunk. Amikor egy édesanya éppen két teendő között gyorsan ránéz a telefonjára, és meglát egy hivatalosnak tűnő értesítést a bankjától, az agya azonnal a megoldás üzemmódba kapcsol. Ilyenkor a kritikai érzék háttérbe szorul, és a csalók pontosan erre a pillanatra várnak.
A csalók nem a számítógépes rendszereket törik fel, hanem az embert, aki a képernyő előtt ül.
A mechanizmus lényege a hitelesség látszatának fenntartása a végső pillanatig. Amikor rákattintunk egy linkre, egy olyan weboldalra jutunk, amely megszólalásig hasonlít az eredetire. Itt bekérik a kártyaadatainkat, a lejárati dátumot és a titkos CVV kódot. Sokszor még egy hamis visszaigazoló felületet is készítenek, ahol azt kérik, várjunk, amíg a tranzakció feldolgozása megtörténik. Ezalatt a háttérben a bűnözők már valós időben használják fel az adatokat egy távoli szerveren vagy webshopban.
Az adathalászat klasszikus és modern formái
Az adathalászat, vagyis a phishing, a legelterjedtebb módszer, amellyel a kártyaadatainkhoz próbálnak hozzáférni. Ez kezdetben csak e-maileken keresztül zajlott, de mára az eszköztár jelentősen kibővült. A smishing (SMS-alapú adathalászat) különösen veszélyes, mert a mobiltelefonunkat személyesebb eszköznek érezzük, mint a számítógépünket, így az ott érkező üzeneteknek hajlamosabbak vagyunk jobban hinni.
Egy tipikus smishing üzenetben például egy közműszolgáltató nevében értesítenek minket egy elmaradt befizetésről. Mivel senki sem szeretne hátralékot, és a párezer forintos összeg nem tűnik gyanúsnak, sokan azonnal fizetni akarnak. A link azonban egy olyan oldalra visz, ahol nem a számlát egyenlítjük ki, hanem átadjuk a kártyánk kulcsait a bűnözőknek. Érdemes megfigyelni, hogy a linkek gyakran csak egyetlen karakterben térnek el a hivatalostól, vagy egy rövidített URL-szolgáltatást használnak a valódi célállomás elfedésére.
| Módszer neve | Csatorna | Fő jellemzője |
|---|---|---|
| Phishing | Tömeges, hivatalosnak tűnő levelek, csatolmányok vagy linkek. | |
| Smishing | SMS / Viber | Rövid, sürgető üzenetek, gyakran csomagküldés vagy tartozás témában. |
| Vishing | Telefonhívás | A bank biztonsági emberének adják ki magukat, érzelmi nyomásgyakorlás. |
A vishing, vagyis a telefonos adathalászat egy még agresszívabb forma. Ilyenkor a csaló felhívja az áldozatot, és egy állítólagos gyanús tranzakcióra hivatkozva próbálja megszerezni a belépési kódokat vagy a kártyaadatokat. Gyakran még azt is elérik, hogy az áldozat egy „biztonsági számlára” utalja át a pénzét, ami valójában a csalók saját számlája. A hangvételük magabiztos, segítőkésznek tűnnek, és gyakran háttérzajként irodai zsivajt is bejátszanak a hitelesség kedvéért.
A Vinted és a Marketplace sötét oldala
A kisgyermekes családok körében rendkívül népszerűek a használtruha- és gyerekjáték-kereskedelmi platformok, mint a Vinted vagy a Facebook Marketplace. Ezek a felületek sajnos a csalók paradicsomává váltak. A módszer itt némileg eltér a hagyományostól: a csaló nem eladóként, hanem vásárlóként jelentkezik. Érdeklődik a termék iránt, majd felajánlja, hogy kifizeti a vételárat és a szállítást is egy külső linken keresztül.
Átküldenek egy linket, amely látszólag a Foxpost, a GLS vagy a Vinted saját fizetési oldala. Itt azt kérik az eladótól, hogy adja meg a bankkártya adatait, hogy „fogadni tudja a pénzt”. Ez a legnagyobb logikai bukfenc, hiszen a pénz fogadásához soha nincs szükség a kártyánk adataira, csupán a bankszámlaszámunkra (IBAN). Aki megadja a kártyaszámát, a lejárati dátumot és a CVV kódot, az nem kapni fogja a pénzt, hanem éppen ellenkezőleg: engedélyezi, hogy a csalók vásároljanak a kártyájával.
Ezek a csalók gyakran automatizált botokat használnak, így a hirdetés feladása után szinte percekkel megérkezik az első üzenet. Ha a vevő azonnal át akarja terelni a beszélgetést a platform saját üzenetküldőjéből a WhatsAppra vagy e-mailre, az mindig vörös jelzés. A hivatalos platformok nem véletlenül figyelmeztetnek arra, hogy soha ne hagyjuk el a biztonságos csevegőfelületüket, és ne kattintsunk külső fizetési linkekre.
Hogyan épül fel egy bankkártyás csalás technikai folyamata?
Amikor az adataink illetéktelen kezekbe kerülnek, a folyamat felgyorsul. A bűnözők ritkán használják fel az adatokat közvetlenül a saját nevükben történő vásárlásra. Ehelyett gyakran digitális tárcákba (mint az Apple Pay vagy a Google Pay) regisztrálják be a kártyát. Ehhez szükségük van egy egyszeri hitelesítő kódra, amit a bankunk küld el nekünk SMS-ben vagy push üzenetben. Ez az a pont, ahol sokan elkövetik a végzetes hibát: a csalóknak is megadják ezt a kódot, azt gondolva, hogy ezzel éppen egy biztonsági folyamatot hagynak jóvá.
Ha a kártyát sikerült beregisztrálniuk, onnantól kezdve a bűnözők bárhol fizethetnek vele a világon, anélkül, hogy a fizikai kártya náluk lenne. A tranzakciók gyakran kis összegekkel kezdődnek, hogy teszteljék, működik-e a kártya, és van-e rajta fedezet. Ha ezek sikeresek, következnek a nagyobb tételek: műszaki cikkek, luxustermékek vagy kriptovaluta-vásárlások, amelyeket szinte lehetetlen visszakövetni.
Egy másik módszer a kártyaadatok értékesítése a „dark weben”. A csalók tömegesen gyűjtik az adatokat, majd csomagokban adják el azokat más bűnözői csoportoknak. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek a kártyájával csak hetekkel vagy hónapokkal az adathalász kísérlet után próbálnak meg visszaélni. A késleltetett támadás miatt az áldozat gyakran már nem is köti össze a lopást azzal az egyetlen gyanús linkkel, amire korábban rákattintott.
A hamis webáruházak és a túl szép ajánlatok
A közösségi médiában szembejövő, 70-80-90%-os akciókkal kecsegtető hirdetések szinte minden esetben csalárd szándékúak. Ezek a hamis webshopok gyakran neves márkák nevét és termékfotóit használják fel. Egy márkás babakocsi vagy egy drága konyhai gép az eredeti ár töredékéért? Bár a szívünk azt súgja, csapjunk le rá, az eszünknek tudnia kell, hogy ilyen hatalmas kedvezmények a valóságban nem léteznek.
Ezek az oldalak nemcsak a pénzünket veszik el, hanem az adatainkat is. Megadjuk a nevünket, lakcímünket, telefonszámunkat és természetesen a kártyaadatainkat a fizetéshez. A termék természetesen soha nem érkezik meg, az ügyfélszolgálat elérhetetlen, az oldal pedig néhány nap után egyszerűen eltűnik az internetről, hogy aztán egy másik domain név alatt újra megjelenjen. A csalók gyakran vásárolnak pozitív véleményeket is, hogy még hitelesebbnek tűnjenek a gyanútlan vásárlók szemében.
Mielőtt bármilyen ismeretlen webshopban vásárolnánk, érdemes ellenőrizni az impresszumot, a cégadatokat és a visszaküldési szabályzatot. Ha ezek hiányoznak, vagy magyartalan, gépi fordítással készültek, azonnal zárjuk be az oldalt. Egy valódi webáruház rendelkezik biztonságos fizetési kapuval, és nem közvetlenül az oldalon kéri be a kártyaadatokat, hanem átirányít egy ismert banki felületre.
A kártyaadatok ellopásának mechanikai módszerei
Bár a legtöbb visszaélés ma már az online térben történik, a fizikai kártyaolvasók manipulálása, a skimming sem tűnt el teljesen. Ez leggyakrabban ATM-eknél vagy félreeső benzinkutak önkiszolgáló termináljainál fordul elő. A csalók egy apró eszközt helyeznek a kártyaolvasó nyílására, amely leolvassa a mágnescsík adatait, miközben egy rejtett kamera vagy egy hamis billentyűzet rögzíti a PIN-kódot.
Bár a modernebb, chip-alapú kártyákat nehezebb így másolni, a bűnözők folyamatosan fejlesztik az eszközeiket. Ma már léteznek olyan „shimmerek” is, amelyek annyira vékonyak, hogy beférnek a kártyaolvasó belsejébe, és közvetlenül a chip adatait próbálják rögzíteni. Érdemes mindig megvizsgálni az ATM-et használat előtt: ha valami mozog, ferdén áll, vagy ragasztónyomokat látunk rajta, keressünk másik automatát.
A fizikai biztonság részét képezi az is, hogy soha ne adjuk ki a kezünkből a kártyát. Éttermekben vagy üzletekben kérjük, hogy hozzák oda a terminált, vagy mi magunk menjünk a pénztárhoz. Egyetlen pillanat is elég ahhoz, hogy valaki egy telefonnal lefotózza a kártya mindkét oldalát, és ezzel minden adat birtokába jusson, ami egy online vásárláshoz szükséges.
A kétfaktoros azonosítás mint az utolsó védvonal
A bankok a PSD2 irányelv bevezetése óta kötelezően alkalmazzák az erős ügyfélhitelesítést. Ez azt jelenti, hogy az online vásárlások többségénél nem elég a kártyaadatokat megadni, egy második csatornán is jóvá kell hagyni a tranzakciót. Ez lehet egy SMS-ben kapott kód vagy egy mobilbanki alkalmazáson belüli jóváhagyás. Ez az a pont, ahol a legtöbb csalás elbukhatna, ha a felhasználók figyelmesek lennének.
Sajnos a csalók rájöttek, hogyan játszhatják ki ezt is: érzelmi nyomással vagy megtévesztéssel ráveszik az áldozatot, hogy diktálja be az SMS-kódot, vagy hagyja jóvá a push értesítést. Nagyon fontos szabály: a bankunk soha, semmilyen körülmények között nem fogja kérni tőlünk ezeket a kódokat telefonon vagy e-mailben. A push értesítés elolvasásakor pedig mindig ellenőrizzük az összeget és a kereskedő nevét. Ha nem mi kezdeményeztünk vásárlást, soha ne nyomjunk az elfogadásra!
A kétfaktoros azonosítás csak akkor ér valamit, ha mi magunk vagyunk az ellenőrző pont, és nem csak gépiesen kattintunk.
A biometrikus azonosítás, mint az ujjlenyomat-olvasó vagy az arcfelismerés, még biztonságosabbá teszi ezt a folyamatot, mivel ezeket sokkal nehezebb távolról manipulálni. Ha a bankunk felajánlja ezeket a lehetőségeket, mindenképpen éljünk velük. Minél több akadályt gördítünk a bűnözők elé, annál valószínűbb, hogy feladják és könnyebb préda után néznek.
A virtuális kártyák és a limitbeállítások ereje
A tudatos kártyahasználat egyik alapköve a virtuális vagy egyszer használatos kártyák alkalmazása. Sok modern bank (például a Revolut vagy a hazai nagybankok egy része) lehetővé teszi, hogy a fő kártyánk mellé digitális kártyákat hozzunk létre. Ezeknek saját kártyaszámuk és CVV kódjuk van, de ugyanahhoz a számlához kapcsolódnak. Ha egy ismeretlenebb webshopban kell fizetnünk, használjunk ilyen kártyát, amin csak a pontos vételárnak megfelelő összeget hagyjuk, vagy a fizetés után azonnal fagyasszuk le.
Az egyszer használatos virtuális kártyák még ennél is nagyobb biztonságot nyújtanak: a kártyaadatok minden egyes tranzakció után megváltoznak. Így még ha egy csaló oldal meg is szerzi az adatokat, mire felhasználná őket, a kártya már nem fog létezni. Ez a módszer gyakorlatilag immunissá tesz minket az adathalász webshopokkal szemben.
Emellett érdemes a napi limiteket is alacsony szinten tartani. Állítsunk be külön limitet az online vásárlásokra, a készpénzfelvételre és a bolti terminálos fizetésre. Ha nagyobb értékű dolgot szeretnénk venni, a mobilalkalmazásban egy pillanat alatt megemelhetjük a limitet, majd a vásárlás után azonnal visszaállíthatjuk. Így, ha valamilyen módon mégis ellopnák az adatainkat, a kár némileg korlátozható lesz.
Mi a teendő, ha megtörtént a baj?
Ha azt észleljük, hogy illetéktelenek hozzáfértek a kártyánkhoz, vagy olyan tranzakciót látunk a listában, amit nem mi hajtottunk végre, az azonnali cselekvés létfontosságú. Az első és legfontosabb lépés a kártya azonnali letiltása. Ezt a legtöbb mobilbanki applikációban egyetlen gombnyomással megtehetjük, de a bankunk 24 órás ügyfélszolgálatát is hívhatjuk.
Ezt követően értesíteni kell a bankot a reklamációról. Ezt hívják chargeback eljárásnak. Ilyenkor a bank megvizsgálja a tranzakció körülményeit, és ha bebizonyosodik, hogy csalás történt, jó esély van rá, hogy visszakapjuk a pénzünket. Fontos azonban tudni, hogy ha mi magunk adtuk meg az adatokat és hagytuk jóvá a tranzakciót (például egy SMS-kóddal), a bank elutasíthatja a kártalanítást, mivel ez súlyos gondatlanságnak minősül.
A bank mellett érdemes rendőrségi feljelentést is tenni, különösen nagyobb összeg esetén. Bár a kiberbűnözők gyakran külföldről tevékenykednek, a feljelentés dokumentációja szükséges lehet a biztosítók vagy a banki kárrendezés számára. Ha egy konkrét platformon (például Vinteden) történt a csalás, ott is jelentsük az esetet, hogy a csaló profilját letilthassák, és másokat már ne tudjon becsapni.
Az előfizetéses csapdák és a rejtett költségek
Egyre gyakoribb csalási forma az úgynevezett „subscription trap” vagy előfizetéses csapda. Ez gyakran egy hihetetlenül olcsó próbaidőszakkal kezdődik: például egy drága kozmetikai csomagot vagy streaming szolgáltatást kínálnak mindössze pár száz forintért. A regisztrációkor megadjuk a kártyaadatainkat, és nem vesszük észre az apróbetűs részben, hogy ezzel valójában egy heti vagy havi több tízezer forintos előfizetésre iratkoztunk fel.
Ezek a cégek gyakran legálisnak tűnő keretek között mozognak, így a banki visszatérítés is nehézkesebb lehet. A lemondási folyamatot pedig szándékosan annyira bonyolulttá teszik, hogy a felhasználó feladja. Mindig gyanakodjunk, ha egy szolgáltatásért kártyaadatokat kérnek egy ingyenesnek hirdetett időszakhoz. Ha mégis regisztrálunk, használjunk virtuális kártyát, amit bármikor letilthatunk, így megállítva a további levonásokat.
A kártyaadatok megadásakor érdemes ellenőrizni, hogy az adott oldalon be van-e kapcsolva az automatikus megújítás. Sokszor a beállítások mélyén találjuk meg ezt az opciót. A tudatos pénzügyi magatartás része, hogy havonta legalább egyszer átnézzük a bankszámlakivonatunkat, és azonosítjuk az összes ismétlődő tételt. Néha csak ilyenkor derül ki, hogy olyan szolgáltatásokért fizetünk, amiket már rég nem használunk, vagy amikre soha nem is akartunk feliratkozni.
A technológia fejlődése: az AI a csalók kezében
A mesterséges intelligencia (AI) megjelenése új korszakot nyitott a kiberbűnözésben is. Korábban a magyartalan, helyesírási hibákkal teli e-mailek könnyen felismerhetővé tették a csalókat. Ma már az AI segítségével tökéletes magyarsággal, választékos stílusban megírt leveleket és üzeneteket tudnak generálni, amelyek még a legóvatosabbakat is megtéveszthetik.
Sőt, létezik már a „deepfake” hangtechnológia is, amellyel a bűnözők képesek lemásolni egy ismert személy vagy akár egy családtag hangját. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor egy édesanya hívást kap a „gyermekétől” vagy a „férjétől”, aki bajba jutott és azonnal pénzre van szüksége. Bár ez még ritkább, a technológia adott, és a jövőben fel kell készülnünk az ilyen típusú érzelmi manipulációkra is.
A védekezés alapja itt is a forrás ellenőrzése. Ha gyanús hívást kapunk, szakítsuk meg a vonalat, és hívjuk vissza az adott személyt a saját névjegyzékünkben szereplő számán. Soha ne hozzunk hirtelen döntést érzelmi nyomás alatt. A csalók legfőbb ellensége az idő és a higgadtság: ha megállunk egy percre gondolkodni, a legtöbb csalás kártyavárként omlik össze.
Önvédelmi ellenőrző lista a mindennapokra
Annak érdekében, hogy a kártyánk adatai biztonságban legyenek, érdemes beépíteni néhány egyszerű rutint a mindennapi internethasználatunkba. Ezek az apró lépések nem igényelnek nagy erőfeszítést, de drasztikusan csökkentik a kockázatot. Az első és legfontosabb: soha ne kattintsunk linkre, ha a bankunktól, közműszolgáltatótól vagy futárcégtől kapunk üzenetet. Ehelyett nyissuk meg a böngészőt, és manuálisan gépeljük be a hivatalos weboldal címét, vagy használjuk a hivatalos mobilalkalmazást.
Másodszor, tartsuk naprakészen a telefonunk és a számítógépünk szoftvereit. A biztonsági frissítések gyakran olyan réseket foltoznak be, amelyeket a csalók az adataink ellopására használhatnának. Használjunk erős, egyedi jelszavakat minden felületen, és ahol csak lehet, kapcsoljuk be a kétfaktoros azonosítást.
Harmadszor, legyünk gyanakvóak a túlzottan sürgető üzenetekkel szemben. Ha valami „azonnali intézkedést” igényel, különben „törlik a fiókunkat” vagy „büntetést kell fizetnünk”, az szinte biztosan csalás. A valódi szolgáltatók nem így kommunikálnak, és hagynak időt az ügyintézésre.
A tudatosság mint a legnagyobb biztonság
A bankkártyás csalások elleni harc nem egy egyszeri beállítás, hanem egy folyamatos odafigyelés. Ahogy megtanítjuk a gyerekeinket arra, hogy ne álljanak szóba idegenekkel, nekünk is meg kell tanulnunk a digitális idegenekkel szembeni távolságtartást. A kényelem soha nem mehet a biztonság rovására.
A modern banki megoldások, mint a limitállítás, a push értesítések és a virtuális kártyák, remek eszközök, de a legfontosabb védelmi vonal mi magunk vagyunk. Ha megőrizzük a józan eszünket, ellenőrizzük a forrásokat és nem engedünk az érzelmi zsarolásnak, a pénzünk biztonságban marad. A digitális világ veszélyei nem kell, hogy elvegyék a kedvünket az online vásárlás előnyeitől, csupán egyfajta egészséges gyanakvással kell felvérteznünk magunkat.
Végezetül ne feledjük: ha valami túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, az általában nem is igaz. Legyen szó egy filléres luxustáskáról, egy váratlan nyereményről vagy egy gyanúsan egyszerű pénzkereseti lehetőségről a Marketplace-en, maradjunk éberek. A családunk pénzügyi biztonsága megéri azt a plusz két percet, amit az adatok ellenőrzésével töltünk.
Gyakori kérdések a bankkártyás biztonságról
Mi az a CVV kód, és miért akarják ennyire megszerezni? 💳
A CVV (vagy CVC) kód a kártya hátoldalán található háromjegyű szám. Ez szolgál annak igazolására, hogy a kártya fizikailag is nálad van az online vásárláskor. Ha egy csaló ezt megszerzi a kártyaszámmal és a lejárati dátummal együtt, gyakorlatilag bárhol tud vásárolni a nevedben, ahol nem kötelező a kétfaktoros hitelesítés.
Biztonságos-e elmenteni a kártyaadataimat a webshopokban? 🔒
Bár kényelmes, hordoz magában némi kockázatot. Ha a webshop adatbázisát feltörik, a kártyaadataid is kiszivároghatnak. Javasolt csak a nagy, megbízható oldalakon (pl. Netflix, Google, Apple) menteni adatokat, minden más esetben használd a böngésző saját, titkosított jelszókezelőjét vagy írd be minden alkalommal manuálisan.
Mit tegyek, ha gyanús SMS-t kapok a bankom nevében? 📱
Soha ne kattints az üzenetben lévő linkre! Zárd be az üzenetet, és nyisd meg a bankod hivatalos applikációját vagy weboldalát. Ha valóban van teendőd, ott látni fogod az értesítést. A bankok soha nem kérnek jelszót vagy PIN-kódot SMS-ben küldött linken keresztül.
Visszakaphatom a pénzem, ha csalás áldozata lettem? 💰
Igen, van rá esély a chargeback eljárás keretében. Minél hamarabb jelzed a banknak a problémát, annál jobb. Fontos azonban, hogy ha bizonyíthatóan te adtad meg az összes adatot és hagytad jóvá a tranzakciót egy kód megadásával, a bank elutasíthatja a kártalanítást a súlyos gondatlanság miatt.
A Google Pay és Apple Pay biztonságosabb, mint a fizikai kártya?
Igen, sok szempontból biztonságosabb. Ezek a rendszerek úgynevezett tokenizációt használnak, ami azt jelenti, hogy a valódi kártyaszámod soha nem kerül át a kereskedőhöz. Ehelyett egy egyedi azonosítót küldenek el, ami csak az adott tranzakcióhoz érvényes, így az adatok ellopása is sokkal nehezebb.
Hogyan ismerhetem fel a hamis webáruházakat? 🛍️
Keresd a gyanús jeleket: irreálisan alacsony árak, magyartalan szövegezés, hiányzó elérhetőségek vagy impresszum, és a kizárólagos kártyás fizetés (nincs utánvét opció). Érdemes megnézni az oldal URL-jét is: gyakran csak egy betű eltérés van az eredeti márkához képest.
Miért kérnek tőlem adatokat a Marketplace-en, ha én vagyok az eladó? 🤝
Ez a leggyakoribb csalás mostanában. Eladóként neked soha nincs szükséged a kártyaadataid megadására ahhoz, hogy pénzt kapj. A pénz fogadásához csak a nevedre és a bankszámlaszámodra van szükség. Ha bármilyen linkre kattintva a kártyaszámodat kérik „fizetés fogadása” címszóval, az biztosan csalás.
Leave a Comment