Minden szülő életében eljön az a bizonyos pillanat, amikor a puha, biztonságos óvodai fészekből ki kell lépni, és el kell kezdeni a nagybetűs életet: az iskolát. Ez a döntés tele van izgalommal, büszkeséggel, de nem ritkán feszültséggel is. Vajon készen áll a gyermekem? Elég érett ahhoz, hogy helytálljon egy teljesen új rendszerben, ahol már nem a játék az elsődleges feladat? Az iskolaérettség nem csupán arról szól, hogy tudja-e a gyerek a betűket vagy számol-e tízig. Ez egy komplex állapot, amely magában foglalja a fizikai, a szociális és a mentális fejlődés egy meghatározott szintjét. A szakemberek ezt a három területet vizsgálják, hogy megalapozott döntést hozhassanak arról, mikor kezdődik el a tankötelezettség, és mikor lesz valóban sikeres a beiskolázás.
Az iskolaérettség fogalmának mélységei: Több, mint tudás
Amikor az iskolaérettségről beszélünk, hajlamosak vagyunk a teljesítményre koncentrálni: tudjon olvasni, írni, számolni. Pedig a pszichológiai és pedagógiai szempontok sokkal árnyaltabbak. Az iskolaérettség valójában a gyermek egész személyiségének érettsége arra, hogy befogadja az iskolai élet kihívásait, elviselje a kötelező tanulás terheit, és képes legyen beilleszkedni egy formális közösségbe. Ez a folyamat nem egyik napról a másikra történik; az első lépések már a bölcsődében, de még inkább az óvodában megtörténnek, a szülők tudatos fejlesztő munkájával kiegészítve.
A tankötelezettség jelenlegi hazai szabályozása szerint a gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig betölti a hatodik életévét, tankötelessé válik. Azonban ez a jogi határ nem jelenti automatikusan az iskolaérettséget. Itt jön képbe a Pedagógiai Szakszolgálat (PSZ) szerepe, amely szakvéleményével segíti a szülőket és az intézményeket a helyes döntés meghozatalában. A cél az, hogy a gyermek ne kudarcot éljen át az első évben, hanem sikerélményeken keresztül épüljön fel a tanuláshoz való pozitív viszonya.
Az iskolaérettség a test, a lélek és az elme harmonikus együttműködésének eredménye. Ha az egyik területen hiányosság tapasztalható, az gátolja a többi terület fejlődését, és megnehezíti a beilleszkedést az iskolai rendszerbe.
A fizikai feltételek fontossága: A test készen áll a terhelésre?
A fizikai iskolaérettség az a dimenzió, amit a szülők talán a leginkább alábecsülnek, pedig ez adja a mentális és szociális teljesítmény alapját. Az iskolai élet, a hosszú ideig tartó ülés, a füzetek és könyvek cipelése, a finommotoros íráskészség mind jelentős fizikai terhelést jelentenek. Ha a test nem érett, a gyermek hamar elfárad, elvonódik a figyelme, és a tanulás helyett a fizikai kényelmetlenséggel küzd.
Nagy- és finommotorika: Az alapok és a részletek
A nagymotoros mozgások érettsége létfontosságú. Ide tartozik az egyensúlyérzék, a koordináció, a térben való tájékozódás képessége. Egy iskolaérett gyermek képes egy lábon állni, szökdelni, labdát elkapni és célba dobni. Ezek a képességek szorosan összefüggnek az idegrendszer érettségével, különösen a keresztezett mozgások, amelyek fejlesztik a két agyfélteke közötti kommunikációt. Ha ez hiányzik, később nehézségek jelentkezhetnek az olvasásban és az írásban.
A finommotorika az, ami közvetlenül befolyásolja az írástanulást. Az ideális ceruzafogás, a csukló és az ujjak izmainak ereje és koordinációja elengedhetetlen. A gyermeknek képesnek kell lennie a cipőfűző megkötésére, gombok begombolására, pontos rajzolásra és a vonalvezetés követésére. A rossz ceruzafogás nem csak a kézírást rontja, de fájdalomhoz és gyors fáradáshoz vezet, ami elveheti a kedvet a tanulástól.
Az írás megtanulása finommotoros szempontból olyan, mintha egy maratonra edzenénk: ha az alapizmok nincsenek megerősítve, a teljesítmény hamarosan összeomlik.
Lateralitás és testséma: A térbeli rend
A dominancia, vagyis a kéz- és lábpreferencia rögzülése hatéves korra már ideálisan kialakul. A stabil oldaliság (jobb- vagy balkezesség) hiánya, az úgynevezett keresztezett dominancia (például jobb kéz és bal szem) komoly gondokat okozhat az olvasás-írás tanulásakor, mivel megnehezíti a téri irányok (jobb/bal) és a sorrendiség felismerését. Az iskolaérettségi vizsgálat során a szakemberek nagy figyelmet fordítanak erre.
Ezzel szorosan összefügg a testséma, vagyis a gyermek saját testének térbeli elhelyezkedéséről és részeiről alkotott pontos képe. Tudnia kell, hol van a könyöke, mi a térde, és hogyan viszonyulnak ezek a részek egymáshoz. A testséma fejlettsége alapozza meg a téri tájékozódást, ami kritikus az írás és a betűk helyes irányának elsajátításához.
| Készségterület | Elvárható szint (6-7 éves kor) | Miért fontos az iskolában? |
|---|---|---|
| Nagymotoros koordináció | Gond nélkül ugrál egy lábon, képes ritmusra mozogni, labdát elkapni. | Képes a tesiórán részt venni, nem esik le a székről, jól kezeli a tankönyveket. |
| Finommotorika | Helyes ceruzafogás, képes önállóan cipőt fűzni, bonyolult formákat rajzolni. | Megfelelő tempójú és olvasható írás, önkiszolgálás a mindennapokban. |
| Lateralitás | Kialakult kézdominancia, tudja, mi a jobb és mi a bal. | A betűk és számok irányának helyes felismerése (pl. b/d megkülönböztetése). |
| Kitartás/Fáradékonyság | Képes 30-40 percig koncentráltan ülni és feladatot végezni. | Állóképesség az órák végigüléséhez. |
A mentális feltételek: Kész az elme a befogadásra?
A mentális vagy kognitív érettség talán a leginkább összetett terület, hiszen ez határozza meg, hogy a gyermek hogyan dolgozza fel az új információkat, milyen gyorsan tanul, és mennyire képes rendszerezni a tudását. Ez a terület nem csupán az IQ-ról szól, hanem a figyelem, a memória és a gondolkodási funkciók összehangolt működéséről.
Figyelem és koncentráció: A tudás kapuja
Az óvodában még a spontán, játékos figyelem dominál. A kisiskolásnak azonban már képesnek kell lennie a szándékos figyelemre, ami azt jelenti, hogy képes a számára kevésbé érdekes feladatra is koncentrálni, és ezt a figyelmet fenntartani legalább 30 percen keresztül. Ez a figyelem-koncentrációs képesség az egyik leggyakoribb ok, amiért a gyermekek halasztást kapnak.
A figyelem terjedelme és átvihetősége is fontos. Képes-e a gyermek kizárni a külső zajokat, és egy feladat részleteire fókuszálni? Az iskolaérett gyermek már nem pattan fel a székről, ha elrepül egy pillangó az ablak előtt, hanem képes a belső fókuszát fenntartani a tanító utasításain.
Memória és gondolkodási műveletek
Az iskolában rengeteg új információt kell megjegyezni, ezért a memória megfelelő fejlettsége elengedhetetlen. A rövid távú memória (munkamemória) felelős a tanító utasításainak megértéséért és végrehajtásáért. Képes-e a gyermek megjegyezni egy háromlépéses utasítást? Például: „Vedd elő a piros ceruzát, húzz egy vonalat a füzetedben, és tedd vissza a tolltartódba.”
A gondolkodási műveletek területén kritikus a szerialitás, az analízis és a szintézis képessége. A szerialitás (sorbarendezés) szükséges ahhoz, hogy a gyermek megértse a napok, hónapok sorrendjét, a betűk sorrendjét az ábécében, vagy a számok helyi értékét. Az analízis (egész részekre bontása) és a szintézis (részek egésszé való összeillesztése) képességei nélkülözhetetlenek az olvasás és a matematikai problémamegoldás során. Képes-e felismerni egy szóban a hangokat, vagy szétválasztani egy összetett mondatot a részeire?
A kognitív érettség nem a lexikális tudás mennyisége, hanem a tudás feldolgozásának, rendszerezésének és alkalmazásának képessége.
Nyelvi kompetencia: A kommunikáció ereje
A megfelelő beszédfejlődés az iskolai siker egyik alapköve. Nem elegendő a tiszta artikuláció (bár ez is fontos, és logopédiai kezelést igényelhet), a gyermeknek képesnek kell lennie a komplex nyelvi kifejezésre is. Ez magában foglalja a gazdag szókincset, a helyes mondatszerkesztést, és ami talán a legfontosabb: a nyelvi megértést.
Képes-e a gyermek megérteni a hallott szöveg tartalmát, következtetéseket levonni, és összefüggően mesélni egy élményéről vagy egy hallott történetről? A szóbeli kifejezőkészség nemcsak a felelésnél, hanem a társas interakciókban is kulcsfontosságú. Ha a gyermek nem tudja pontosan kifejezni a gondolatait, frusztrálttá válhat, ami szociális problémákhoz vezethet.
A szociális és érzelmi feltételek: Az új szerep elfogadása
A fizikai és mentális készenlét mellett az iskolaérettség harmadik, de talán a legérzékenyebb pillére a szociális és érzelmi érettség. Az iskola ugyanis nemcsak tudásanyagot, hanem egy új társadalmi szerepet is kínál: a kisiskolás szerepét. Ez a szerep szigorúbb szabályokat, nagyobb önállóságot és a kortársakkal való összetettebb kapcsolatokat követel meg.
Önállóság és önkiszolgálás: A felelősségvállalás kezdetei
Az iskolai környezetben a tanító néni már nem tud minden egyes gyermekre úgy figyelni, mint az óvónő. Ezért az önállóság kulcsfontosságú. Képes a gyermek önállóan öltözködni, rendet tartani a padjában és a táskájában? Tudja, hova kell tennie a használt füzetét, és honnan veheti elő a tízóraiját? Ezek a hétköznapi cselekedetek teszik lehetővé, hogy a gyermek a tanulásra fókuszálhasson, ne pedig az alapvető szükségleteinek kielégítésére.
Az önállóság nem merül ki a fizikai teendőkben; magában foglalja a feladattudatot is. Az iskolaérett gyermek képes elkezdeni és befejezni egy feladatot, még akkor is, ha az nehéz vagy unalmas. Képes a felelősségvállalásra a saját munkájáért.
Szabálykövetés és alkalmazkodás: A közösség tagja
Az iskolában a szabályok sokkal szigorúbbak és formálisabbak, mint az óvodában. A gyermeknek meg kell értenie és el kell fogadnia a közösségi normákat. Ez azt jelenti, hogy képes kivárni a sorát, felemelt kézzel jelentkezni, csendben maradni, amíg más beszél, és elfogadni a tanító utasításait – még akkor is, ha az éppen nem esik jól.
A szociális érettség egyik legfontosabb jele a decentrálás képessége: a gyermek képes elmozdulni az egocentrikus gondolkodásról, és figyelembe veszi mások nézőpontját, érzéseit. Ez teszi lehetővé az együttműködést, a konfliktusok kezelését és a baráti kapcsolatok kiépítését.
Az iskolaérettség legfőbb szociális jele, ha a gyermek képes átmeneti frusztrációt elviselni, és nem az azonnali kielégülést keresi. Tud várni, és tudja, hogy a szabályok mindenki számára kötelezőek.
Érzelmi stabilitás és frusztrációtűrés
Az iskolai élet stresszel jár. Új elvárások, teljesítménykényszer, kudarcok – ezek mind próbára teszik a gyermek érzelmi stabilitását. Az érzelmileg érett gyermek képes felismerni és megnevezni az érzéseit, és megfelelő módon reagálni rájuk. Ha valami nem sikerül, nem tör ki azonnal sírásban vagy dührohamokban, hanem képes kezelni a kudarcot, és újrapróbálkozni.
A motiváció is ide tartozik. Az iskolaérett gyermek belsőleg motivált a tanulásra, kíváncsi a világra, és élvezi az új dolgok megismerését. Ha a gyermek csak külső jutalomért vagy a büntetés elkerüléséért tanul, az hosszú távon nehézségeket okoz.
Az iskolaérettség vizsgálata: Mit néznek a szakemberek?
Amikor a szülő és az óvoda egyetért abban, hogy a gyermek esetleg még nem áll készen az iskolára, vagy ha a gyermek éppen a tankötelezettségi korhatár körül van, a Pedagógiai Szakszolgálat (PSZ) szakértői bizottsága végzi el a komplex vizsgálatot. Ez a vizsgálat nem vizsga, hanem egy fejlettségi szint felmérése, amely a fenti három területre koncentrál.
A pszichológiai és pedagógiai diagnosztika eszközei
A PSZ-ben alkalmazott módszerek célja, hogy feltárják a rejtett hiányosságokat és a gyermek erősségeit. Számos teszt és megfigyelési technika létezik, amelyek a nagymotoros mozgástól kezdve a szociális interakciókig mindent felmérnek.
Például a finommotoros készségeket gyakran az emberrajz vagy másolási feladatok segítségével mérik fel. Egy tipikus, iskolaérett gyermek rajza részletes, arányos, és tartalmazza az emberi test főbb részeit. A másolásnál a vonalak pontossága, az iránytartás és a téri elrendezés mutatja a grafomotoros érettséget.
A mentális érettséget a fogalomalkotás, a téri relációk és a beszédértés vizsgálatával mérik. Képes-e a gyermek osztályozni tárgyakat (pl. melyik nem illik a sorba?), vagy megérteni egy bonyolultabb nyelvi szerkezetet (pl. tagadó mondatokat)?
Az óvoda szerepe a jelzésben
Az óvoda pedagógusai töltik a legtöbb időt a gyermekkel strukturált környezetben, így ők látják a legjobban, hogyan viszonyul a gyermek a feladatokhoz, a szabályokhoz és a kortársakhoz. Az óvodai jelzés, a nevelési tanácsadás, és az óvodai szakvélemény alapvető fontosságú a PSZ döntéséhez. Ha az óvónő jelzi, hogy a gyermek még sokat játszik egyedül, nehezen követi az utasításokat, vagy túl fáradékony, azt komolyan kell venni.
| Terület | Vizsgálat tárgya | Példa a feladatra |
|---|---|---|
| Motorika | Testséma, egyensúly, grafomotoros készség. | Gyakorlatok egy lábon állásra, másolás, emberrajz. |
| Kognitív | Figyelem, memória, szerialitás, fogalomalkotás. | Történetek visszamondása, képek sorba rendezése, kakukktojás keresése. |
| Beszéd | Artikuláció, szókincs, nyelvi megértés. | Komplex utasítások végrehajtása, tiszta beszédprodukció. |
| Szociális/Érzelmi | Frusztrációtűrés, feladattudat, önállóság. | Megfigyelés a feladatvégzés során, önkiszolgálási képességek felmérése. |
A fejlesztés lehetőségei otthon: Hogyan segíthet a szülő?
Ha a gyermek fejlődése valamelyik területen elmarad, az nem ok a pánikra, hanem jelzés arra, hogy célzott fejlesztésre van szükség. A legfontosabb fejlesztés nem az iskolapadban, hanem a játékos, szeretetteljes otthoni környezetben történik. A szülői támogatás kulcsfontosságú az iskolaérettség elérésében.
Motoros fejlesztés játékkal
A nagymotoros készségeket a mozgásos játékok fejlesztik a legjobban: biciklizés, mászókázás, homokozás, úszás. Fontos a minél több szabadban töltött idő, ahol a gyermek feszegetheti a fizikai határait. A ritmusérzék fejlesztése szorosan összefügg a beszédfejlődéssel; énekeljetek, tapsoljatok, járjatok ritmusra!
A finommotorika fejlesztése is játékosan történhet: gyurmázás, vágás ollóval (biztonságosan!), gyöngyfűzés, építőkockázás. Ezek a tevékenységek erősítik a kéz izmait, és előkészítik a kezet az írásra. Ne siettessük az írást, amíg a rajzolás és a színezés nem megy magabiztosan!
Kognitív képességek erősítése
A figyelem és a memória fejlesztésére kiválóak a társasjátékok, különösen azok, amelyek memóriát igényelnek (pl. memóriakártyák, dominó). A rejtvények, a logikai játékok és a kirakók erősítik a koncentrációt és a problémamegoldó képességet.
Beszélgessünk sokat a gyermekkel! Ne csak kérdezzük, hanem kérjük, hogy meséljen. Kérjük meg, hogy mondja el, mi történt az óvodában, de figyeljünk a részletekre, a sorrendre, az ok-okozati összefüggésekre. Olvassunk meséket, és beszélgessünk róluk. Kérdezzük meg: „Szerinted miért tette ezt a szereplő?” – ezzel fejlesztve az analitikus gondolkodást és az empátiát.
A legjobb fejlesztő eszköz a közös idő. A gyermek akkor tanul a leghatékonyabban, ha biztonságban érzi magát, és látja, hogy a szülő is élvezi a közös tevékenységet.
Szociális és érzelmi nevelés
Az érzelmi érettséghez a gyermeknek meg kell tanulnia kezelni a frusztrációt. Ehhez a szülőnek türelmesnek kell lennie, és meg kell engednie a gyermeknek, hogy átélje a negatív érzéseket, de meg kell tanítania a helyes kifejezési formákat is. Például: „Látom, mérges vagy, mert nem sikerült a torony. Mondd el, miért vagy dühös, ne dobáld a kockákat.”
Az önállóság fejlesztése érdekében adjunk a gyermeknek életkorának megfelelő feladatokat: pakoljon el, terítsen meg, segítsen a bevásárlásban. A felelősségvállalás érzése növeli az önbizalmát és előkészíti a kisiskolás szerepre.
Az iskolaérettség halasztásának dilemmája
Az iskolaérettség halasztása, vagyis az óvodában maradás egy évvel, sok szülő számára nehéz döntés. A társadalmi nyomás, a „mit szólnak mások” érzése gyakran felülírja a gyermek valódi szükségleteit. Pedig egy halasztott év gyakran a legjobb ajándék, amit adhatunk gyermekünknek.
Mikor érdemes megfontolni a halasztást?
A döntést mindig a gyermek egyéni fejlődési tempójához kell igazítani. A halasztás indokolt lehet, ha a gyermek:
- Érzelmileg éretlen: Nagyon nehezen viseli a kudarcot, gyakran sír, vagy agresszíven reagál a frusztrációra.
- Túl fáradékony: A fizikai állóképessége alacsony, délután már képtelen koncentrálni.
- Szociálisan elmaradott: Nehezen illeszkedik be, nem tudja kezelni a konfliktusokat, inkább a felnőttekhez vonzódik, mint a kortársakhoz.
- Határ eset: Különösen igaz ez a nyáron vagy ősszel született gyermekekre, akik biológiailag akár egy évvel is fiatalabbak lehetnek a csoportjuk legidősebb tagjainál.
A halasztás nem szégyen, hanem tudatos befektetés a gyermek jövőjébe. Egy éretten beiskolázott gyermek általában sokkal sikeresebb és boldogabb az iskolában, mint az, akit idő előtt, éretlenül „toltak be” a rendszerbe. Az óvodában töltött plusz idő lehetőséget ad a hiányosságok célzott bepótlására, és arra, hogy a gyermek megerősödjön.
Inkább legyen a gyermek az osztály legérettebb tagja, mint a legkisebb, akinek folyamatosan küszködnie kell az elvárásokkal.
Az átmenet megkönnyítése: A zökkenőmentes iskolakezdés
Ha megszületett a döntés, és a gyermek készen áll, a felkészülés utolsó fázisa az átmenet megkönnyítése. Ez a fázis a szülői hozzáállásról és a praktikus előkészületekről szól.
Iskolaválasztás és ismerkedés
A megfelelő iskola kiválasztása kritikus. Ne csak a hírnév vagy a távolság alapján döntsünk, hanem vegyük figyelembe az iskola pedagógiai programját, hangulatát és a tanító néni személyiségét. Lehetőség szerint vegyünk részt az iskola nyílt napjain, és ismertessük meg a gyermeket az épülettel, a környezettel. A gyermek biztonságérzetét növeli, ha tudja, hol van a mosdó, az ebédlő, és hol fog ülni.
Rutin és felelősség
Mielőtt elkezdődik az iskola, alakítsunk ki szigorú napirendet. Az iskolai élet sokkal strukturáltabb, mint az óvodai. A korai fekvés és a reggeli ébredés rutinja segít abban, hogy a gyermek kipihenten és koncentráltan kezdje a napot. Kezdjük el gyakorolni az önálló bepakolást, a táska rendben tartását. Ez a kis felelősségvállalás segít a gyermeknek abban, hogy birtokba vegye az új szerepét.
Ne felejtsük el, hogy az első osztály nem a teljesítményről, hanem az alapkészségek elsajátításáról szól. A legfontosabb, amit a szülő tehet, az a nyugodt, támogató háttér biztosítása. Ha a gyermek látja, hogy a szülő is pozitívan áll az iskolához, ő is motiváltabb lesz. Az iskolaérettség elérése egy hosszú út eredménye, amelyben minden apró lépés számít.
Gyakran ismételt kérdések a sikeres iskolakezdésről
Összegyűjtöttük a leggyakoribb szülői kérdéseket, amelyek az iskolaérettség fizikai, szociális és mentális feltételeivel kapcsolatban felmerülnek.
1. Mennyire kell tudnia olvasni vagy számolni a gyereknek az iskolakezdéskor? 📚
Az iskolaérettség kritériumai között nem szerepel a kötelező olvasás-írás tudás. Sőt, ha a gyermek otthon hibásan tanul meg betűket, az később nehezítheti a tanító munkáját. Sokkal fontosabb a megfelelő nyelvi kompetencia (szókincs, beszédértés) és a matematikai előkészítők (halmazok, sorrendiség, mennyiség fogalma) megléte. Az iskolaérett gyermeknek inkább a betűformák iránti érdeklődést kell mutatnia, mintsem az olvasás készségét.
2. Mi a teendő, ha a gyermekemnek keresztezett a dominanciája (pl. jobb kézzel ír, de bal szemmel néz)? 👁️
A stabil oldaliság hiánya komoly jelzés lehet, és érdemes neuro-pedagógiai vizsgálatot kérni. A keresztezett dominancia gyakran okoz téri tájékozódási nehézségeket, ami diszlexiához vagy diszgráfiához vezethet. Speciális mozgásfejlesztő gyakorlatokkal (pl. TSMT vagy Ayres terápia) még az iskolakezdés előtt erősíteni lehet az agyféltekék közötti kommunikációt. A korai beavatkozás kritikus.
3. Milyen időtartamú koncentráció szükséges az első osztályban? ⏳
Ideális esetben az iskolaérett gyermek képes 30-40 percen keresztül koncentráltan, önállóan dolgozni egy feladaton, minimális külső beavatkozással. Fontos, hogy ez a koncentráció ne csak játékra, hanem kevésbé érdekes, kötött feladatokra is vonatkozzon. Ha a gyermek 15 percnél tovább nem tud egy helyben maradni egy asztalnál, az valószínűleg éretlenségre utal.
4. Mikor kell logopédushoz fordulni az iskolakezdés előtt? 🗣️
Ha a gyermek beszéde hatéves korára még mindig érthetetlen, vagy bizonyos hangokat (pl. R, S, Z) nem ejt tisztán, azonnal keressünk fel logopédust. A tiszta artikuláció mellett fontos a megfelelő fonológiai tudatosság is (képes-e a gyermek felismerni a szavakban a hangokat, szótagokat). Ez utóbbi a sikeres olvasástanulás alapja.
5. Az érzelmi éretlenség felülírhatja a jó kognitív képességeket? 💔
Igen, nagyon gyakran. Hiába okos egy gyermek, ha érzelmileg éretlen. Ha a gyermek frusztrációtűrése alacsony, dührohamokkal vagy sírással reagál a kudarcokra, az megakadályozza a szociális beilleszkedést és a tanulási folyamatot. Az érzelmi stabilitás és a szociális alkalmazkodóképesség sokszor fontosabb, mint az akadémiai tudás.
6. Mennyire fontos, hogy a gyermek tudjon cipőt fűzni iskolakezdéskor? 👟
A cipőfűzés képessége nem csak praktikus, hanem a finommotoros készségek és a téri orientáció kiváló indikátora. Ha a gyermek képes erre a bonyolult mozgássorra, az jó jel. Bár ma már sokan tépőzáras cipőt használnak, a fűzés megtanulása edzi a kéz izmait és az idegrendszert. Ha még nem megy, gyakoroljunk, de ne stresszeljük túl a gyermeket!
7. Mi a különbség az óvodai és az iskolai játék között? 🎨
Az óvodai játék a fő tevékenység, spontán és kötetlen, célja a készségek fejlődése. Az iskolai játék már szabályozott, és a tanulási folyamat része (pl. didaktikai játék). Az iskolaérett gyermek képes a játék helyett a feladatra fókuszálni, és megérti, hogy a „munka” (tanulás) az elsődleges, a játék pedig jutalom vagy kiegészítő tevékenység.
Leave a Comment