Amikor a baba megérkezik, a világ hirtelen megváltozik, és az anyaság rózsaszín ködbe burkolt, idealizált képe gyakran szembesül a kíméletlen valósággal. Bár a társadalom a mentális egészségre fókuszál, ha a szülés utáni depresszió (SZÚD) tüneteiről beszélünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a test milyen elképesztő megpróbáltatásokon megy keresztül. A fizikai kimerültség, a gyógyuló sebek és a folyamatos fájdalom nem csupán kellemetlen velejárói a posztpartális időszaknak; valójában komoly, gyakran figyelmen kívül hagyott katalizátorai lehetnek a súlyos lelki distressznek. A testünkben zajló fájdalom nem elszigetelt jelenség: egyenes úton vezethet a lélek mélypontjára.
A posztpartális fájdalom sok arca
Az a mondás, hogy „a szülés utáni gyógyulás hat hét”, egy kegyes hazugság. A valóság az, hogy a test sokkal hosszabb időt igényel a regenerációra, és ez az időszak tele van fájdalommal. Ez a fájdalom nem egységes, és nem is korlátozódik a szülési sérülésekre. Gyakran érinti azokat a területeket is, amelyek a terhesség alatt és a szoptatás közben különösen nagy terhelésnek vannak kitéve.
Gondoljunk csak a gátmetszés vagy a spontán repedések gyógyulására. Bármilyen apró is legyen a seb, a kismama számára a mindennapi ülést, a sétát, sőt, a WC-használatot is megnehezíti. Ez a fajta lokális, akut fájdalom folyamatosan emlékezteti a nőt a fizikai sérülékenységére, és nagymértékben hozzájárul a mozgáskorlátozottsághoz. Egy anya, aki nem tud kényelmesen leülni vagy felállni, a saját otthonában is rabnak érezheti magát.
A császármetszésen átesett nők egy másik, sokkal kiterjedtebb sebet hordoznak. A hasi műtét utáni felépülés rendkívül nehéz, hiszen a hasfalon történő vágás érinti a mélyizmokat is, amelyek elengedhetetlenek a stabilitáshoz és a mozgáshoz. A császármetszés utáni fájdalom kezelése kritikus, mert ha a fájdalomcsillapítás nem megfelelő, a folyamatos szenvedés könnyen átterjedhet a mentális szférába, hozzájárulva a poszttraumás stressz és a depresszió kialakulásához.
„A szülés utáni fizikai fájdalom elismerése az első lépés a mentális egészség védelmében. Ha a test szenved, a lélek nem tud felhőtlenül örülni.”
Emellett ott vannak a kevésbé látványos, de annál elhúzódóbb problémák is. A krónikus hátfájás, melyet a terhesség alatti súlygyarapodás és a szoptatási testhelyzetek okoznak, állandó, tompa fájdalommal jár. A karpális alagút szindróma, a csukló és az ujjak zsibbadása, vagy a pajzsmirigy-diszfunkció okozta ízületi fájdalmak mind hozzájárulnak egy olyan összképhez, ahol a test ahelyett, hogy támogató erő lenne, állandó teherré válik.
Ezek a fizikai panaszok, legyenek azok akutak vagy krónikusak, egy dologban közösek: jelentősen rontják az életminőséget, megnehezítik a csecsemő gondozását, és aláássák az anya önbizalmát. Ha egy nő még a saját testében sem érzi magát biztonságban, hogyan várható el tőle, hogy képes legyen teljes mértékben a gyermekére koncentrálni?
A fájdalom neurobiológiája: Miért kapcsolódik a test a lélekhez?
A fizikai fájdalom és a depresszió közötti kapcsolat nem csupán pszichológiai, hanem mélyen gyökerező biológiai folyamatokon alapul. A testünk nem különíti el a fizikai szenvedést a mentális distressztől; mindkettő ugyanazokat a neurológiai és endokrin utakat aktiválja.
Amikor akut vagy krónikus fájdalmat érzünk, a szervezet stresszválaszt ad. Ez a válasz magában foglalja a kortizol, a stresszhormon szintjének emelkedését. A magas kortizolszint önmagában is összefüggésbe hozható a hangulatingadozásokkal, a szorongással és a depressziós tünetekkel. A szülés utáni időszakban, amikor a hormonháztartás egyébként is viharos változásokon megy keresztül (ösztrogén és progeszteron drasztikus csökkenése), a krónikus fájdalom által kiváltott stressz csak tovább destabilizálja a rendszert.
Egy másik kritikus biológiai tényező a gyulladás. A szülés alapvetően egy nagy gyulladásos esemény. A szöveti károsodás (legyen az császárseb vagy gátsérülés) gyulladáskeltő citokineket szabadít fel a szervezetben. A kutatások egyre inkább megerősítik, hogy a magas gyulladásos markerek (például az IL-6) nemcsak a sebgyógyuláshoz kapcsolódnak, hanem közvetlenül befolyásolják az agy neurotranszmittereit is. A tartós, alacsony szintű gyulladás megzavarhatja a szerotonin és a dopamin (a boldogságért és motivációért felelős anyagok) egyensúlyát, ami a depresszió központi eleme.
A krónikus fájdalom nem csak kellemetlenség; neurobiológiai értelemben egyenesen a depressziós spirálba sodorhatja a kismamát azáltal, hogy kimeríti a stresszválasz rendszerét és fenntartja a gyulladásos állapotot.
Ezenkívül a fájdalom és az alvás szoros összefüggése is kulcsfontosságú. A posztpartális időszakban az alváshiány eleve garantált, de ha ehhez még éjszakai fájdalom is társul (például a császárseb húzódása, méhösszehúzódások vagy a mellgyulladás okozta láz), az anya szervezete soha nem jut el a mély, regeneráló alvás fázisába. Az alváshiány önmagában is hatalmas kockázati tényező a depresszió szempontjából, mivel rontja a kognitív funkciókat, növeli az ingerlékenységet és csökkenti a stressztűrő képességet.
A fájdalom mint a szülői kompetencia gátja
A fájdalom nem csak az anya testében érezteti hatását, hanem drámai módon befolyásolja a csecsemővel való kapcsolatát is. Az anyaság egyik legnagyobb kihívása a folyamatos rendelkezésre állás szükségessége. Ha azonban egy nőnek minden mozdulat fájdalmat okoz, a baba körüli teendők – az emelés, a pelenkázás, a cumiztatás – elviselhetetlen terhekké válnak.
Egy anya, aki állandóan szenved, nehezen tud türelmesen reagálni a baba igényeire. A fájdalom növeli az ingerlékenységet és a frusztrációt. Ahelyett, hogy gyengéd érintéssel vigasztalná a síró csecsemőt, a kismama esetleg mereven, feszülten tartja őt, mert fél, hogy a mozdulat fájdalmat okoz neki. Ez a fizikai korlátozottság megzavarhatja az anya és a csecsemő közötti kötődést, az úgynevezett bonding folyamatát.
| Fizikai fájdalom típusa | Közvetlen hatás | Kapcsolódó posztpartális distressz |
|---|---|---|
| Gátsérülés/Seb | Ülés, járás, intim kapcsolat korlátozása | Szorongás, szexuális diszfunkció miatti önértékelési zavar |
| Császármetszés seb | Nehéz emelés, mozgáskorlátozottság, krónikus idegfájdalom | Poszttraumás stressz szindróma (PTSD), elidegenedés a testtől |
| Mellgyulladás (masztitisz) | Láz, erős fájdalom, kimerültség | A szoptatás abbahagyása miatti bűntudat, akut depressziós epizód |
| Medenceövi fájdalom (SPD) | Járásképtelenség, állandó mozgáskorlátozottság | Izoláció, reménytelenség érzése, hosszú távú depresszió |
Ha az anya úgy érzi, a teste cserben hagyta, és emiatt nem tudja megfelelően ellátni a gyermekét, ez bűntudatot és alkalmatlanság érzését váltja ki. Ezek a negatív érzések tipikus tünetei a szülés utáni depressziónak. A fájdalom tehát nem csupán egy kellemetlen érzet, hanem egy akadály, amely meggátolja az anyát abban, hogy pozitív megerősítéseket kapjon a szülői szerepében.
A krónikus fájdalom csapdahelyzete és az elszigetelődés
A szülés utáni fájdalom akkor válik különösen veszélyessé, ha nem múlik el a várható időn belül, és krónikus állapottá alakul. Krónikus fájdalomról beszélünk, ha az legalább három-hat hónapon keresztül fennáll. Ez a hosszan tartó szenvedés megváltoztatja az agy szerkezetét és működését, ami megnehezíti a pozitív érzelmek feldolgozását.
A tartós fájdalom egyik legpusztítóbb hatása az elszigetelődés. A fájdalommal élő kismama nehezen vesz részt társasági eseményeken, mert fél a mozgástól, az üléstől vagy a fáradtságtól. Elmaradnak a barátokkal való találkozások, a babaklubok látogatása, és a nő egyre jobban bezárkózik a négy fal közé. Ez a társas elszigetelődés pedig a depresszió egyik legerősebb előrejelzője.
Sokan attól is tartanak, hogy ha elmondják, milyen mértékű a fizikai fájdalmuk, azzal aláássák az anyaságukról alkotott pozitív képet. A társadalmi nyomás, miszerint az anyának erősnek kell lennie, és a baba érkezésétől függetlenül boldognak kell lennie, arra kényszerítheti a kismamát, hogy elhallgassa a szenvedését. Ez a hallgatás spirálja tovább növeli a belső feszültséget és a magányt.
A krónikus posztpartális fájdalom kezelésének elmulasztása azt üzeni a nőnek, hogy a teste nem fontos, és hogy a szenvedése normális. Ezt a gondolatot belsővé téve, a kismama egyre kevésbé hisz abban, hogy valaha is jobban lesz, ami a reménytelenség érzéséhez vezet – ez a depresszió központi tünete.
A szexuális élet újraindítása és a fájdalom tabuja
A fizikai fájdalom különösen élesen jelentkezik a szülés utáni intimitás területén. A gátsérülés vagy a császárseb helye érzékeny lehet, és a hormonális változások miatti hüvelyszárazság is hozzájárulhat a kellemetlenséghez. Ha a szexuális együttlét fájdalommal jár (diszpareunia), az komoly feszültséget okozhat a párkapcsolatban.
A fájdalmas szexuális tapasztalatok elkerülése, a visszautasítások láncolata a partnerben frusztrációt, az anyában pedig szégyent és bűntudatot generál. Ez a felgyülemlett érzelmi teher, amely a fizikai fájdalomból fakad, aláássa a párkapcsolati biztonságot, amely pedig alapvető védőfaktor lenne a szülés utáni depresszióval szemben.
Egy nő számára, aki a szülés utáni fájdalom miatt fél az intimitástól, a szexualitás nem a közelség forrása, hanem a szorongásé. Ez a távolság a párkapcsolatban jelentős stresszforrássá válik, ami közvetlenül növeli az SZÚD kockázatát.
Fontos hangsúlyozni, hogy a fájdalmas szexuális élet nem „normális” velejárója a szülés utáni időszaknak. Ha a fájdalom hat hónappal a szülés után is fennáll, szakemberhez (nőgyógyász, fizikoterapeuta, medencefenék specialista) kell fordulni. A kezeletlen poszpartális diszpareunia a poszpartális distressz egyik leggyakrabban elhallgatott, de legmélyebb kiváltó oka.
A szülés utáni depresszió felismerése a fájdalom árnyékában
A fizikai fájdalom nemcsak kiváltja a depressziót, hanem el is maszkírozza annak tüneteit, vagy éppen félrevezeti az anyát és az orvosokat. A SZÚD tünetei gyakran átfedésben vannak a krónikus fájdalom tüneteivel, ami megnehezíti a pontos diagnózist.
Például a krónikus fájdalom tipikus velejárója a fáradtság, az energia hiánya és az alvászavar. Ezek mind a depresszió kardinális tünetei is. Ha egy kismama azt mondja, hogy kimerült, az orvos könnyen elkönyvelheti ezt a baba körüli teendők vagy a fizikai gyógyulás számlájára, ahelyett, hogy feltenné a kérdést: Vajon ez a kimerültség lelki eredetű is lehet?
A depresszió gyakran jelentkezik szomatikus tünetekkel: izomfájdalom, emésztési zavarok, fejfájás. Ha az anya már eleve küzd fizikai fájdalommal (pl. medenceövi instabilitás miatt), a depresszió által kiváltott újabb fizikai tünetek csak tovább erősítik a szenvedést, és a diagnózis még bonyolultabbá válik. Az anya azt gondolja, hogy a rossz hangulata pusztán a fizikai állapota következménye, és nem keres lelki segítséget.
A császármetszés mint kettős trauma
Külön figyelmet érdemel a császármetszésen átesett nők helyzete. A császár egy életmentő beavatkozás, de egyben egy nagy hasi műtét is, amely jelentős fizikai gyógyulási időt igényel. Azonban a fizikai fájdalom mellett gyakran társul hozzá egy szülési trauma is, különösen, ha a műtét váratlanul, pánikhelyzetben történt, vagy ha az anya úgy érezte, elvesztette az irányítást a szülés felett.
A császár utáni hegfájdalom nem ritkán évekig fennállhat, és a fájdalom mértéke közvetlenül korrelálhat a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) tüneteivel. A heget érő fájdalom egyfajta fizikai trigger lehet, amely újra és újra felidézi a trauma élményét. A kismama teste emlékszik a fájdalomra és a tehetetlenségre, ami állandóan magas szorongásszintet tart fenn.
A neuropátiás fájdalom, ami a műtét során megsérült idegek miatt alakul ki a seb környékén, különösen nehezen kezelhető. Ez a fajta tartós, égető fájdalom rendkívüli módon kimeríti a kismamát, és a szenvedés miatt az anya elidegenedhet a saját testétől, ami a depresszió egyik előszobája. A fizikai gyógyulás támogatása ebben az esetben elválaszthatatlan a trauma feldolgozásától.
Holisztikus megközelítés: A fájdalomkezelés mint mentális prevenció
A szülés utáni depresszió megelőzésének és kezelésének szerves része kell, hogy legyen a fizikai fájdalom hatékony menedzselése. Ez nem merül ki a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók szedésében; ennél sokkal komplexebb, holisztikus megközelítésre van szükség.
A szakembereknek – nőgyógyászoknak, háziorvosoknak, védőnőknek – fel kell ismerniük, hogy a posztpartális fájdalom nem csupán egy fizikai tünet, hanem egy mentális kockázati tényező is. A fájdalom mértékét és típusát rendszeresen fel kell mérni, és a kezelésnek multidiszciplinárisnak kell lennie.
Fizikoterápia és rehabilitáció
A medencefenék és a hasfal rehabilitációja elengedhetetlen. Sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a medencefenék izmai hatalmas terhelést kaptak a terhesség és a szülés során. A megfelelő gyakorlatokkal és speciális posztpartális fizikoterápiával nemcsak a vizeletinkontinencia, hanem a medenceövi fájdalom is jelentősen csökkenthető. A fájdalom csökkentése pedig automatikusan növeli az anya mozgásképességét és önbizalmát.
A császármetszés utáni hegkezelés is kulcsfontosságú. A heg mobilizálása, masszírozása segít megelőzni a belső letapadásokat és a krónikus fájdalmat. Ha a heg már nem húzódik és nem fáj, a fizikai korlátok oldódnak, ami csökkenti a trauma újraélésének esélyét.
A gyulladás csökkentése étrenddel és életmóddal
Mivel a krónikus gyulladás központi szerepet játszik a fájdalom és a depresszió összekapcsolásában, a gyulladáscsökkentő étrend bevezetése is támogathatja a felépülést. Az omega-3 zsírsavakban gazdag ételek, a feldolgozott élelmiszerek és a cukor elkerülése mind hozzájárulhatnak a szervezet gyulladásos terhelésének csökkentéséhez.
A megfelelően időzített, kíméletes testmozgás szintén kritikus. Bár a fájdalom csábít a mozdulatlanságra, a mozgás endorfinokat szabadít fel, amelyek természetes fájdalomcsillapítóként és hangulatjavítóként működnek. A posztpartális jóga vagy a kíméletes séta segíthet a test és a lélek közötti pozitív kapcsolat helyreállításában.
Pszichológiai támogatás a fájdalomkezelésben
Ha a fájdalom krónikussá válik, gyakran nem elég a fizikai kezelés. A kognitív viselkedésterápia (CBT) nagyon hatékony lehet a krónikus fájdalom kezelésében, mivel segít megváltoztatni a fájdalomról alkotott gondolatokat és hiedelmeket. A CBT megtanítja a kismamát, hogyan kezelje a fájdalom okozta szorongást, és hogyan ne engedje, hogy a fájdalom teljesen uralja az életét.
A mindfulness technikák és a relaxáció szintén csökkenthetik a fájdalomérzetet azáltal, hogy csökkentik az általános stressz-szintet. A fájdalom ugyanis mindig intenzívebbnek tűnik, ha az anya szorong vagy kimerült. A mentális eszközök segítenek a fájdalom elfogadásában és a tőle való elhatárolódásban.
A támogató környezet felelőssége: Fájdalom és empátia
A kismamát körülvevő környezet – a partner, a család, a barátok – kulcsszerepet játszik abban, hogy a fizikai fájdalom ne vezessen depresszióhoz. Az empátia és a valós segítségnyújtás jelentősen csökkentheti a terhet.
A partnernek el kell ismernie, hogy a fájdalom valós. A gyakori mondatok, mint „Már jobban kéne lenned” vagy „Ne csinálj ekkora ügyet a hegből”, rendkívül károsak. Az anya számára létfontosságú, hogy érezze: a szenvedése látható és validált. A partner bevonása a fájdalomkezelési folyamatba (pl. hegmasszázsban való segítség, orvoshoz kísérés) megerősíti a kapcsolatot.
A gyakorlati segítségnyújtás szintén elengedhetetlen. Ha az anya nem tud felemelni nehéz tárgyakat, vagy fáj neki a hosszú állás, a háztartási feladatok és a baba gondozásával kapcsolatos felelősségeket át kell csoportosítani. A teher megosztása csökkenti a fizikai túlterhelést, és megakadályozza, hogy a kismama úgy érezze, egyedül küzd a fájdalommal és a depresszióval.
A fizikai fájdalom nem csupán egy személyes teher, hanem egy párkapcsolati kihívás is. A partner megértő és aktív támogatása védőháló lehet a posztpartális depresszióval szemben.
Továbbá, a támogató környezetnek segítenie kell az anyát abban, hogy merjen segítséget kérni. A fájdalom miatt sokan elszigetelődnek, és nem mernek beszélni a problémáikról. Ha a környezet proaktívan felajánlja a szakmai segítséget (fizikoterapeuta, pszichológus), az áttörheti a hallgatás falát.
A fájdalomküszöb és az egyéni különbségek
Lényeges megérteni, hogy a fájdalomérzet rendkívül szubjektív. Két, azonos fizikai sérülést szenvedett nő teljesen eltérő módon élheti meg a fájdalmat és annak mentális hatásait. Ezt befolyásolja a nő korábbi fájdalomküszöbe, a szülés előtti mentális egészségi állapota, és az, hogy milyen mértékű szorongás kíséri a gyógyulási folyamatot.
Aki már a terhesség alatt is küzdött szorongással vagy depresszióval, nagyobb eséllyel fogja a posztpartális fájdalmat súlyosabb mentális distresszként megélni. Az agyban lévő fájdalomfeldolgozó központok ugyanis szoros kapcsolatban állnak a hangulatot szabályozó területekkel. Ha a rendszer már eleve túlterhelt, a fizikai fájdalom az utolsó csepp lehet a pohárban.
Ezért a személyre szabott fájdalomkezelés elengedhetetlen. Nem mindenki reagál ugyanúgy a standard fájdalomcsillapítókra, és nem mindenki számára megfelelő a pihenés. Néhány nőnek aktív mozgásra van szüksége a gyógyuláshoz, míg másoknak a teljes ágynyugalom segít. A kulcs a folyamatos kommunikáció az orvosokkal és a saját testünk jelzéseinek figyelése.
A poszttraumás szülés élményének kezelése
Ha a fizikai fájdalom egy traumatikus szülés következménye (pl. hosszú, elhúzódó vajúdás, sürgősségi műtét), a fájdalom kezelése egyben a trauma feldolgozását is jelenti. A testi fájdalom enyhülésével párhuzamosan kell dolgozni a szülés negatív élményeinek feldolgozásán. Ebben segíthet a szülési élmény feldolgozó csoport vagy a kifejezetten traumára specializálódott pszichológus.
A trauma feldolgozásának része, hogy az anya visszaszerzi a kontrollt a teste felett. A fizikai fájdalom csökkentése és a rehabilitáció sikere visszajelzést ad az anyának arról, hogy a teste erős, és képes a gyógyulásra. Ez a pozitív megerősítés elengedhetetlen a szülés utáni depresszió leküzdéséhez.
A fájdalom és a depresszió közötti komplex kapcsolat rávilágít arra, hogy az anyai egészség egy integrált egészként kezelendő. A testi szenvedés nem választható el a lelki állapottól. A fizikai fájdalom hatékony kezelése nemcsak a kényelmet szolgálja, hanem az anya mentális jólétének alapvető védőfaktora is. Egy olyan kultúrában, amely idealizálja az anyaságot, kötelességünk elismerni a valós fizikai terheket, és biztosítani, hogy egyetlen kismama se érezze magát elhanyagolva, vagy ne kelljen csendben szenvednie a gyógyulás és az öröm kettős terhe alatt.
A posztpartális időszakban a legfontosabb üzenet az, hogy a fájdalom nem a gyengeség jele, hanem egy jelzés, amit komolyan kell venni. A testi tünetek kezelése hozzájárul a mentális tünetek enyhítéséhez, megteremtve ezzel a lehetőséget az anya számára, hogy teljes mértékben élvezhesse a gyermekével töltött időt, fájdalomtól és depressziótól mentesen. A gyógyulás útja a test és a lélek együttes gondozásán keresztül vezet.
Gyakran ismételt kérdések a posztpartális fájdalom és a depresszió kapcsolatáról
❓ Mikor tekinthető krónikusnak a szülés utáni fizikai fájdalom?
A posztpartális fájdalmat általában akkor tekintjük krónikusnak, ha az a szülés utáni 6 hónapot követően is fennáll, vagy ha a kezdeti gyógyulási időszak után újra felerősödik és tartóssá válik. Fontos, hogy ha a fájdalom akadályozza a mindennapi életvitelt, vagy elszigetelődéshez vezet, már korábban is szakemberhez kell fordulni, nem szabad kivárni a 6 hónapos határt.
🤕 A mellgyulladás (masztitisz) okozhat-e közvetlenül szülés utáni depressziót?
Bár a masztitisz önmagában nem okoz klinikai depressziót, a súlyos fájdalom, a magas láz, a kimerültség és az a tény, hogy a szoptatás kudarca miatti bűntudat társulhat hozzá, nagyon erős stressz- és gyulladásos választ vált ki. Ez a reakció drámaian növelheti a depressziós epizód kialakulásának kockázatát, különösen az amúgy is sebezhető kismamáknál.
🧘♀️ Segíthet a fizikai fájdalom enyhítésében a pszichológiai terápia?
Igen, rendkívül hasznos lehet. A kognitív viselkedésterápia (CBT) és a mindfulness alapú stresszcsökkentés (MBSR) segíthet megváltoztatni a fájdalomhoz való viszonyulást, csökkenteni a fájdalom okozta szorongást, és ezáltal csökkenteni a fájdalom intenzitását is. A krónikus fájdalom kezelésében a pszichológiai támogatás a fizikai kezeléssel egyenrangú.
💊 Milyen típusú fizikai fájdalom növeli leginkább a szülés utáni depresszió kockázatát?
A kutatások szerint a legmagasabb kockázatot a krónikus és elhúzódó fájdalmak jelentik, mint például a császármetszés utáni idegfájdalom, a tartós medenceövi fájdalom (különösen a Symphysis Pubis Dysfunction – SPD), valamint a krónikus hát- és nyaki fájdalom, amely a tartós alváshiánnyal és mozgáskorlátozottsággal párosul.
👨⚕️ Mely szakemberek bevonása szükséges a holisztikus fájdalomkezeléshez?
A holisztikus posztpartális fájdalomkezeléshez ideális esetben szükség van nőgyógyászra, posztpartális fizikoterapeutára (különös tekintettel a medencefenék specialistára), háziorvosra, és ha a fájdalom krónikus, akkor fájdalomterapeutára vagy pszichológusra/pszichiáterre is, aki a mentális distressz és a fájdalom kapcsolatát kezeli.
💔 Hogyan befolyásolja a fájdalmas szexuális élet a párkapcsolatot és a kismama mentális állapotát?
A fájdalmas szexuális együttlét (diszpareunia) komoly feszültséget okoz a párkapcsolatban, csökkenti az intimitást és a kötődést. Ez az elszigetelődés, valamint az anya szégyenérzete és a partner iránti bűntudata növeli a szorongást és a depresszió kialakulásának esélyét, mivel a párkapcsolati támogatás meggyengül.
📣 Mit tehet a partner, ha a kismama fizikai fájdalomra hivatkozva visszautasítja a segítséget vagy a társasági életet?
A partner legfontosabb feladata a validálás és az aktív támogatás. Először is, el kell ismerni a fájdalom valóságát. Másodszor, gyakorlati segítséget kell nyújtani (háztartási teendők átvállalása, baba körüli teendők megosztása). Harmadszor, finoman ösztönözni kell a kismamát szakember felkeresésére (fizikoterápia, pszichológus), hangsúlyozva, hogy a gyógyulás a mentális egészség érdekében is elengedhetetlen.
Leave a Comment