Amikor egy pár elindul a gyermekvállalás útján, általában azt feltételezi, hogy a fogantatás természetes módon, könnyedén megtörténik. Sajnos azonban minden hatodik pár szembesül a meddőség nehéz diagnózisával. Ebben a helyzetben a modern orvostudomány kínál reményt, méghozzá a reprodukciós technológiák, mint az IVF (in vitro fertilizáció) és az ICSI (intracytoplasmic sperm injection) formájában. Ezek a módszerek nem csupán eljárások; ők a kulcsot jelenthetik egy régóta várt családhoz. De vajon mikor melyik eljárás a célravezető? A döntés mindig személyre szabott, és a háttérben meghúzódó okok alapos felmérését igényli.
A meddőség labirintusa: mikor van szükség segítségre?
A meddőség diagnózisa általában akkor születik meg, ha egy pár egy évnyi rendszeres, védekezés nélküli próbálkozás után sem ér el terhességet. Ha a nő 35 év feletti, ez az időtartam hat hónapra rövidül. A meddőség okai rendkívül sokrétűek lehetnek, és nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg a női és a férfi tényezők között, bár gyakori az is, hogy mindkét oldalon található eltérés, vagy éppen az ok „megmagyarázhatatlan” marad.
A női meddőség leggyakoribb okai közé tartozik a petevezeték elzáródása, az ovulációs zavarok (például policisztás ovárium szindróma, PCO), az endometriózis, vagy az alacsony petefészek-tartalék. Ezzel szemben a férfi meddőség leginkább a sperma minőségével, mozgásával vagy számával kapcsolatos problémákban gyökerezik. Amikor a hagyományos kezelések, mint a gyógyszeres stimuláció vagy az inszemináció (IUI) kimerülnek, a mesterséges megtermékenyítés válik a következő, hatékonyabb lépcsőfokká.
A mesterséges megtermékenyítés célja, hogy megkerülje azokat a biológiai akadályokat, amelyek a természetes fogantatást gátolják, legyen szó elzáródott petevezetékről vagy gyenge sperma minőségről.
Az in vitro fertilizáció (IVF): a klasszikus megoldás
Az IVF, vagyis a „lombikbébi” program, a legismertebb és leggyakrabban alkalmazott asszisztált reprodukciós technika. Lényege, hogy a petesejtet és a spermiumot a szervezeten kívül, egy laboratóriumi edényben hozzák össze, lehetővé téve a megtermékenyítést. Ezt követően a kialakult embriót (vagy embriókat) visszaültetik az anyaméhbe.
Az IVF folyamata több gondosan meghatározott szakaszra oszlik. Először is, a nőt hormonális kezelésnek vetik alá a petefészkek stimulálása érdekében, hogy egyszerre több petesejt érjen meg. Ezt követi a petesejtek leszívása, amely egy rövid, altatásban végzett beavatkozás. A leszívott petesejteket a laboratóriumban egyesítik a pár férfi tagjától származó, előkészített spermiumokkal.
A klasszikus IVF esetében a laboratóriumi szakember egyszerűen egy csepp közegbe helyezi a petesejteket, majd hozzáadja az előkészített, nagy számú spermiumot. Ekkor a természetes szelekció lép életbe: a spermiumok közül a legerősebbnek kell áthatolnia a petesejt külső rétegén, a zona pellucida-n, és megtermékenyítenie azt. Más szóval, az IVF a természetes folyamatot utánozza, de ellenőrzött körülmények között.
Mikor javasolt az IVF? A fő indikációk
Az IVF általában akkor kerül előtérbe, ha a meddőség oka olyan tényező, amely nem igényel közvetlen, mesterséges sperma bejuttatást a petesejtbe, de a természetes találkozás valamilyen okból gátolt.
- Petevezeték problémák: Ha a petevezetékek elzáródtak vagy károsodtak (például korábbi gyulladások vagy műtétek miatt), az IVF megkerüli ezt az akadályt, hiszen a megtermékenyítés a testen kívül történik.
- Megmagyarázhatatlan meddőség: Sok esetben az alapos kivizsgálás ellenére sem derül ki egyértelmű ok. Ezekben az esetekben az IVF gyakran sikeres, mivel optimalizálja a petesejt és sperma találkozásának esélyét.
- Endometriózis: A súlyosabb endometriózis ronthatja a petesejtek és a spermiumok minőségét, valamint megnehezítheti az embrió beágyazódását. Az IVF segíthet a megtermékenyítés fázisában.
- Enyhe férfi meddőségi faktor: Ha a spermiumok száma vagy mozgékonysága enyhén csökkent, de még elegendő számú életképes spermium áll rendelkezésre ahhoz, hogy a természetes szelekció megtörténjen a laboratóriumi edényben.
Az ICSI: a forradalmi mikromanipuláció
Az ICSI (Intracytoplasmic Sperm Injection), vagyis az intracitoplazmatikus spermium injekció, egy speciális formája az IVF-nek. Ez a módszer jelentős áttörést hozott a súlyos férfi meddőségi esetek kezelésében. Míg a klasszikus IVF-nél több ezer spermiumot helyeznek a petesejtek köré, az ICSI esetében a laboratóriumi szakember mikromanipulációs technikával, finom tű segítségével egyetlen, gondosan kiválasztott spermiumot juttat be közvetlenül a petesejt citoplazmájába.
Ez a precíz beavatkozás szinte garantálja, hogy a spermium eléri a petesejt magját, megkerülve a petesejt külső burkának áthatolásával járó nehézségeket. Az ICSI bevezetése óta nagymértékben megnőtt az esélye azoknak a pároknak a gyermekvállalására, akiknél korábban a sperma minősége jelentett áthidalhatatlan akadályt.
Mikor elengedhetetlen az ICSI? A súlyos indikációk
Az ICSI-t elsősorban akkor javasolják, ha a megtermékenyítés sikere a klasszikus IVF-fel komolyan megkérdőjelezhető, vagy ha korábbi IVF-ciklusok során a megtermékenyítés nem történt meg, vagy csak nagyon alacsony arányban volt sikeres.
1. Súlyos férfi meddőség
Ez a módszer vált a standard kezeléssé az alábbi súlyos sperma rendellenességek esetén:
| Állapot | Leírás |
|---|---|
| Oligospermia | Rendkívül alacsony spermiumszám (kevesebb, mint 5 millió/ml). |
| Asthenospermia | Súlyosan csökkent mozgékonyság (motilitás), amikor a spermiumok képtelenek önállóan eljutni a petesejtig. |
| Teratozoospermia | Kórosan magas arányú rendellenes morfológiájú spermium, ami gátolja a petesejtbe való bejutást. |
| Azoospermia | Spermium hiánya az ejakulátumban, ami sebészeti úton nyert spermium (TESE/TESA) alkalmazását teszi szükségessé. |
A sebészeti úton nyert spermák (TESA – hereszöveti aspiráció, TESE – hereszöveti extrakció) általában nagyon kis számban állnak rendelkezésre, és gyakran csökkent mozgékonyságúak. Ezekben az esetekben az ICSI az egyetlen járható út, mivel minden egyes értékes spermiumot célzottan kell felhasználni.
2. Korábbi megtermékenyítési kudarc
Ha egy pár már átesett egy vagy több IVF cikluson, és a petesejtek nagy része (vagy egésze) nem termékenyült meg, az ICSI-re való átállás indokolt. Ez a jelenség utalhat olyan biológiai problémára, mint például a spermium képtelensége a petesejt burkának áttörésére, vagy a petesejt burkának túlzott vastagsága.
3. PGT/PGS előtti eljárás
Amikor a pár preimplantációs genetikai vizsgálatot (PGT) tervez (például ismert genetikai rendellenesség vagy ismétlődő vetélések miatt), az ICSI alkalmazása általában standard protokoll. Ennek oka, hogy az ICSI biztosítja, hogy a petesejtbe csak egyetlen spermium jusson be, elkerülve ezzel a kontaminációt, ami megzavarhatja a genetikai diagnosztikát.
A tudományos mérleg: IVF vagy ICSI?
A döntés az IVF és az ICSI között nem csak a laboratórium kényelmét szolgálja, hanem közvetlenül befolyásolja a megtermékenyítési arányt és a klinikai terhesség esélyét. Az elmúlt évtizedekben a szakemberek sokat vitatták, hogy az ICSI-t érdemes-e szélesebb körben, akár rutinszerűen alkalmazni, vagy csak szigorúan meghatározott indikációk esetén.
Az ICSI túlzott alkalmazásának kérdése
Bár az ICSI magas megtermékenyítési arányt biztosít, néhány kutatás felvetette, hogy indokolatlan alkalmazása (például megmagyarázhatatlan meddőség esetén, amikor a sperma paraméterei normálisak) nem feltétlenül növeli a végső élveszületési rátát a klasszikus IVF-hez képest. Ráadásul az ICSI egy invazívabb eljárás, amely során a petesejtet mechanikailag manipulálják, ami elméletileg növelheti a károsodás kockázatát – bár a modern laboratóriumi technikák ezt a kockázatot minimálisra csökkentették.
Az ICSI célzott beavatkozás, melynek értéke abban rejlik, hogy képes legyőzni azokat a súlyos biológiai akadályokat, amelyeket a klasszikus IVF nem tudna áthidalni.
A sperma minőség kritikus szerepe
A legfontosabb döntési faktor továbbra is a férfi partner sperma analízisének eredménye. A morfológia (alak) és a motilitás (mozgékonyság) különösen fontos mutatók. Ha a mozgó, normális alakú spermiumok száma kritikusan alacsony, az ICSI elkerülhetetlen. A klasszikus IVF sikeréhez elengedhetetlen egy bizonyos küszöbérték feletti spermaszám, hogy a petesejt burkát természetes úton áttörni képes spermium kiválasztódhasson.
Egy szakmai irányelv szerint, ha a megtermékenyítésre felhasznált, előkészített sperma mintában a mozgó spermiumok száma nem éri el a 100 000-et petesejtenként, az ICSI alkalmazása erősen javasolt. Ha a szám e felett van, de a morfológia súlyosan károsodott (pl. 4% alatti normál forma), az ICSI szintén megfontolandó lehet, mivel a rendellenes alakú spermiumok nehezebben tudnak bejutni a petesejtbe.
A petesejt minősége és a választás
Bár az ICSI-t főként a férfi faktor kezelésére fejlesztették ki, bizonyos női tényezők is befolyásolhatják a választást. Például, ha a nő életkora előrehaladott, és a petesejtek száma alacsony (alacsony petefészek-tartalék), az orvosok gyakran döntenek az ICSI mellett, hogy maximalizálják a megtermékenyítés esélyét minden egyes, nehezen nyert petesejt esetében. Ezzel minimalizálható az a kockázat, hogy a klasszikus IVF során a petesejtek egyike sem termékenyül meg.
A laboratóriumi folyamatok finomságai
A döntés az IVF és ICSI között nem csupán elméleti kérdés, hanem a laboratóriumi munka minőségét és a szakemberek felkészültségét is érinti. Az embriológusnak kulcsszerepe van mindkét eljárás sikerességében.
A sperma előkészítése
Mindkét módszer esetében a spermiumokat először speciális mosási és szűrési eljárásnak vetik alá (sperma preparáció), hogy elkülönítsék az egészséges, mozgékony spermiumokat a mozdulatlan és rendellenes társaiktól, valamint az ondófolyadéktól. Klasszikus IVF esetén a legmozgékonyabb spermiumokat használják, míg ICSI esetén a morfológiailag legmegfelelőbb, mozgó spermiumot választják ki.
A megtermékenyítés napja
IVF esetén a petesejt leszívása után körülbelül 4-6 órával történik a spermiumok hozzáadása. ICSI esetén a petesejtek speciális kezelésen esnek át a beavatkozás előtt, hogy eltávolítsák a körülöttük lévő sejtcsoportot (cumulus sejtek). Erre azért van szükség, hogy az embriológus tisztán lássa a petesejt érettségét és a bejuttatandó spermiumot. Csak az érett petesejtek alkalmasak az ICSI-re.
Az ICSI eljárás során az embriológus választja ki azt az egyetlen spermiumot, amely a reményt hordozza. Ez a precíziós munka a reprodukciós technológia csúcsa.
A megtermékenyítési arány és a klinikai eredmények összehasonlítása
Fontos különbséget tenni a laboratóriumi siker (megtermékenyítési arány) és a klinikai siker (élveszületési arány) között, amikor az IVF-et és az ICSI-t vizsgáljuk.
Megtermékenyítési arány
Súlyos férfi faktor esetén az ICSI szignifikánsan magasabb megtermékenyítési arányt eredményez, mint a klasszikus IVF. Ez a módszer fő előnye. Azonban normál sperma paraméterek esetén a különbség minimális. Átlagosan az ICSI-vel a petesejtek 70-80%-a termékenyül meg, míg a klasszikus IVF-nél ez az arány 60-70% körül mozog (normál sperma esetén).
Klinikai terhességi arány
A megtermékenyítés után a fejlődő embriók minősége és az embrió transzfer utáni beágyazódás határozza meg a klinikai terhesség esélyét. Kutatások azt mutatják, hogy ha a meddőség oka nem súlyos férfi faktor, az IVF és az ICSI végső terhességi rátái hasonlóak. Az ICSI nem javítja a petesejt vagy az embrió minőségét, csupán a megtermékenyítés folyamatát segíti elő.
A választás tehát nagyrészt azon múlik, hogy a párnak sikerül-e egyáltalán megfelelő számú embriót létrehoznia. Ha a spermiumok minősége miatt a klasszikus IVF-fel 0% esély van a megtermékenyítésre, akkor az ICSI a 70% körüli megtermékenyítési arányával valójában 100%-kal növeli a pár esélyét a gyermekvállalásra.
A genetikai kockázatok és az ICSI
Az ICSI széles körű elterjedése felvetette a kérdést, hogy vajon ez a beavatkozás növeli-e a genetikai rendellenességek kockázatát a születendő gyermekeknél. A tudományos konszenzus szerint az ICSI önmagában nem növeli jelentősen a súlyos születési rendellenességek kockázatát az IVF-hez képest.
Azonban fontos megjegyezni, hogy azok a férfiak, akik súlyos meddőségi problémákkal küzdenek (például azoospermia), gyakrabban hordoznak genetikai eltéréseket, mint például a Y-kromoszóma mikrodeletiók vagy bizonyos cisztás fibrózist okozó gének mutációi. Az ICSI révén ezek a férfiak is nemzőképessé válnak, de a fiúgyermekek örökölhetik a meddőségi problémát okozó genetikai eltéréseket. Éppen ezért, súlyos férfi meddőség esetén kötelező a genetikai tanácsadás és szűrés az ICSI megkezdése előtt.
A sperma DNS fragmentációjának szerepe
Egyre több figyelem irányul a spermium DNS fragmentációjára (töredezettségére). A magas DNS fragmentációjú minták rossz embriófejlődéshez és beágyazódási kudarchoz vezethetnek. Bár sem az IVF, sem az ICSI nem képes közvetlenül javítani a sperma genetikai minőségén, egyes kiegészítő eljárások (például a PICSI, IMSI, amelyek segítenek a jobb minőségű spermium kiválasztásában) javíthatják az ICSI eredményeit magas fragmentáció esetén.
A „Split ICSI/IVF”: amikor a bizonytalanság uralkodik
Előfordul, hogy a sperma analízis eredményei nem egyértelműek, vagy a párnak volt már korábban sikertelen IVF ciklusa, de nem súlyos férfi faktorral. Ilyenkor az orvos és az embriológus javasolhatja a „megosztott fertilizációt” (Split ICSI/IVF).
Ennek lényege, hogy a petesejtek egy részét klasszikus IVF-fel termékenyítik meg, míg a másik részét ICSI-vel. Ez a stratégia lehetővé teszi a laboratórium számára, hogy tesztelje, vajon a klasszikus IVF képes-e megtermékenyítést elérni, és egyben biztosítja a „mentőövet” az ICSI formájában, ha a hagyományos módszer kudarcot vall. Ez különösen hasznos, ha a pár korábban még soha nem vett részt IVF-ben, és a megtermékenyítés sikeressége kérdéses.
A Split módszer előnyei
A Split ICSI/IVF csökkenti a teljes fertilizációs kudarc kockázatát (amikor egyetlen petesejt sem termékenyül meg). Ez pszichológiailag is nagyon fontos a párok számára, akik így tudják, hogy a lehető legbiztonságosabb és legátfogóbb megközelítést alkalmazták. Ha a klasszikus IVF rész sikeresen termékenyül, az további információt nyújt a jövőbeli ciklusok tervezéséhez.
Az embrió tenyésztés szerepe a döntés után
Miután a petesejtek megtermékenyítése megtörtént (akár IVF-fel, akár ICSI-vel), a további laboratóriumi folyamatok megegyeznek. Az embriókat speciális inkubátorokban tenyésztik 3-5 napig, figyelemmel kísérve fejlődésüket.
A fejlődés legfontosabb mérföldköve a blasztociszta állapot elérése (az 5. vagy 6. napon). Csak a jó minőségű, blasztociszta állapotú embriókat ültetik vissza, mivel ezeknek van a legnagyobb esélyük a beágyazódásra. Fontos hangsúlyozni, hogy az, hogy ICSI-vel vagy IVF-fel történt a megtermékenyítés, nem befolyásolja az embriók blasztociszta stádiumba jutásának képességét – ez már elsősorban a petesejt és a sperma genetikai minőségén múlik.
A PGD/PGS és az ICSI összekapcsolása
A preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD, ma már PGT-M néven ismert) vagy szűrés (PGS, ma PGT-A) során az embriókból a 3. vagy 5. napon egy-két sejtet eltávolítanak (biopszia) genetikai elemzés céljából. Ahogy már említettük, ehhez a folyamathoz szinte mindig ICSI-t alkalmaznak. A PGT-A segít kiszűrni a kromoszóma rendellenességeket (például Down-szindróma), míg a PGT-M egy ismert genetikai betegség átörökítésének elkerülését szolgálja. Az ICSI itt garantálja a mintavétel tisztaságát, megakadályozva, hogy a vizsgálati eredményt a petesejt körüli spermiumok befolyásolják.
Pszichológiai szempontok és a tájékozott döntés
A mesterséges megtermékenyítés folyamata érzelmileg és fizikailag is megterhelő. A pároknak számos nehéz döntést kell meghozniuk, beleértve az IVF és ICSI közötti választást is. Ezt a döntést soha nem szabad elkapkodni.
Az orvos-beteg kommunikáció minősége kulcsfontosságú. A szakembernek részletesen el kell magyaráznia a sperma analízis eredményeit, a korábbi ciklusok tapasztalatait, és az indokokat, amiért az egyik vagy másik módszert javasolja. A pácienseknek joguk van megérteni, hogy az ICSI bevezetése megnöveli-e a megtermékenyítési arányukat, és ha igen, milyen mértékben.
Ha a döntés ICSI-re esik, a párnak tisztában kell lennie a lehetséges genetikai szűrések szükségességével, különösen súlyos férfi faktor esetén. A pszichológiai támogatás segíthet feldolgozni a folyamat stresszét és megerősítheti a párt abban, hogy a legjobb, tudományosan megalapozott döntést hozták meg a saját helyzetükre vonatkozóan.
Összefoglaló táblázat: Mikor válasszuk?
Az alábbi táblázat segít áttekinteni a legfontosabb indikációkat az IVF és az ICSI módszerek kiválasztásához:
| Indikáció | Javasolt módszer | Magyarázat |
|---|---|---|
| Elzáródott petevezeték | IVF | Nincs szükség célzott sperma bejuttatásra, a probléma a szállítás. |
| Enyhe férfi faktor (enyhén csökkent szám/mozgékonyság) | IVF | Elegendő spermium áll rendelkezésre a természetes szelekcióhoz. |
| Súlyos oligospermia vagy asthenospermia | ICSI | A spermiumok száma és/vagy mozgékonysága túl alacsony a klasszikus megtermékenyítéshez. |
| Azoospermia (TESE/TESA spermium) | ICSI | A sebészeti úton nyert spermák száma és minősége korlátozott. |
| Korábbi IVF-ben megtermékenyítési kudarc | ICSI | A petesejt burka áthatolhatatlan volt a spermiumok számára. |
| PGT/PGS tervezése | ICSI | A genetikai vizsgálat pontosságának biztosítása érdekében. |
| Alacsony petefészek-tartalék (kevés petesejt) | ICSI (megfontolandó) | Maximalizálni kell minden egyes petesejt megtermékenyítési esélyét. |
A jövő technológiái és a még pontosabb döntés
A reprodukciós medicina folyamatosan fejlődik, és új technológiák jelennek meg, amelyek segítenek a spermiumok még pontosabb kiválasztásában, ezzel tovább finomítva az ICSI eljárást. A PICSI (Physiological ICSI) és az IMSI (Intracytoplasmic Morphologically Selected Sperm Injection) olyan módszerek, amelyek fejlettebb kritériumok alapján választják ki a legjobb spermiumokat, különösen azoknál a pároknál, ahol ismétlődő beágyazódási kudarcok vagy rossz embriófejlődés tapasztalható.
Az IMSI rendkívül nagy nagyítású mikroszkópot használ (akár 6000-szeres nagyítás), amely lehetővé teszi a morfológiailag legkisebb rendellenességek felismerését is, amelyeket a hagyományos ICSI berendezések nem mutatnak ki. A PICSI pedig a spermiumok érettségét vizsgálja a petesejtekkel való természetes interakciót utánozva. Ezek a kiegészítő eljárások nem helyettesítik az ICSI-t, hanem annak sikerességét hivatottak növelni, különösen a legnehezebb esetekben.
A mesterséges megtermékenyítés útja egy gondosan tervezett, tudományos utazás. Az IVF és az ICSI közötti választás a diagnózis, a sperma minősége és a klinikai történet aprólékos elemzésének eredménye. A cél mindig ugyanaz: a lehető legnagyobb esélyt biztosítani a sikeres terhességre, miközben minimalizáljuk a párra nehezedő terheket.
Gyakran ismételt kérdések a megtermékenyítési módszerekről
❓ Mi a legfőbb különbség az IVF és az ICSI között?
A legfőbb különbség a megtermékenyítés módjában rejlik. Klasszikus IVF esetén több ezer spermiumot helyeznek a petesejtek köré, hagyva, hogy a legerősebb jusson be (ez a természetes szelekció). ICSI esetén az embriológus egyetlen, gondosan kiválasztott spermiumot fecskendez be közvetlenül a petesejt citoplazmájába, megkerülve a természetes behatolási mechanizmus szükségességét. Az ICSI lényegesen invazívabb eljárás, de kritikus a súlyos férfi meddőség kezelésében.
👶 Melyik módszer növeli jobban a terhesség esélyét?
Ez a meddőség okától függ. Ha a spermium minősége normális, az IVF és az ICSI klinikai terhességi rátái hasonlóak. Az ICSI akkor növeli jelentősen az esélyt, ha súlyos férfi faktor áll fenn (pl. nagyon kevés, vagy rosszul mozgó spermium), mivel ekkor a klasszikus IVF-fel szinte biztosan nem történne megtermékenyítés. Az ICSI a megtermékenyítési kudarcot akadályozza meg, nem feltétlenül javítja az embrió minőségét.
🛡️ Növeli-e az ICSI a születési rendellenességek kockázatát?
A nagyszámú kutatás szerint az ICSI önmagában nem növeli jelentősen a súlyos születési rendellenességek kockázatát a klasszikus IVF-hez képest. Azonban fontos tudni, hogy azok a férfiak, akik ICSI-t igényelnek a súlyos meddőségük miatt, nagyobb eséllyel hordoznak olyan genetikai eltéréseket (például Y-kromoszóma mikrodeletiók), amelyek öröklődhetnek a fiúgyermekekre. Ezért javasolt a genetikai szűrés.
⏳ Mennyi ideig tart a petesejtek leszívása és a megtermékenyítés?
A petesejt leszívása (punkció) általában 15-30 percig tart, és rövid, vénás altatásban történik. A megtermékenyítés (akár IVF, akár ICSI) a leszívás napján, néhány órával később zajlik a laboratóriumban. Az embriológus másnap, a megtermékenyülési arány ellenőrzésekor látja, hogy hány petesejt termékenyült meg sikeresen.
⚖️ Milyen költségkülönbség van az IVF és az ICSI között?
Az ICSI technikai kivitelezése bonyolultabb és időigényesebb, mivel magában foglalja a mikromanipulációs eszközök használatát és az embriológus precíziós munkáját. Emiatt az ICSI általában magasabb költséggel jár, mint a klasszikus IVF. A pontos árak klinikánként és az ország finanszírozási rendszerétől függően eltérőek lehetnek.
🥚 Mi történik, ha csak kevés petesejt áll rendelkezésre?
Ha a petefészek-tartalék alacsony, és csak kevés petesejt nyerhető, a klinika gyakran javasolja az ICSI alkalmazását. Ez a stratégia a „maximum biztonságra” törekszik, minimalizálva annak kockázatát, hogy a klasszikus IVF során egyetlen értékes petesejt sem termékenyül meg a külső okok miatt.
🔬 Mi az a „Split ICSI/IVF” és mikor használják?
A Split ICSI/IVF azt jelenti, hogy a leszívott petesejtek egy részét klasszikus IVF-fel, a másik részét ICSI-vel termékenyítik meg. Ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha a sperma paraméterei bizonytalanok, vagy ha a párnak korábban volt már sikertelen IVF ciklusa, és ki akarják deríteni, hogy a fertilizációs kudarc oka a spermium képtelensége volt-e a petesejtbe jutásra. Ez egyfajta „biztosítékként” szolgál a teljes megtermékenyítési kudarc ellen.
Leave a Comment