Szülőnek lenni a világ legszebb, de egyben legvakítóbb feladata is. Amikor a saját gyermekünkről van szó, hajlamosak vagyunk a védőpajzs mögé bújni, és a valóságot megszűrni a feltétel nélküli szeretet rózsaszín szemüvegén keresztül. Ez a természetes védekezési mechanizmus azonban komoly akadályt gördíthet az elé, hogy objektíven lássuk, ha gyermekünk súlya már nem az egészséges tartományba esik. A szülői becslés, miszerint „csak erős csontozatú”, vagy „majd kinövi”, sajnos gyakran tévútra visz. Pedig a gyermekkori túlsúly felismerése nem ítélet, hanem a lehetőség, hogy időben cselekedjünk, megelőzve ezzel a felnőttkori krónikus betegségek hosszú sorát. Nézzük meg, melyek azok a objektív jelek és mérőszámok, amelyek a tények erejével mutatnak rá a valós helyzetre.
A normalizáció csapdája: miért becsüljük alá a túlsúlyt?
A túlsúly és az elhízás globális járvánnyá vált, ami azt jelenti, hogy a környezetünkben egyre több gyermek küzd ezzel a problémával. Ez a jelenség a normalizáció csapdájához vezet: ha a kortársak többsége, a barátok és az unokatestvérek is teltebbek, a szülők számára ez lesz az új norma. Az a testalkat, ami húsz évvel ezelőtt már figyelmeztető jel lett volna, ma sokak szemében egyszerűen „átlagosnak” tűnik. Ez a csalóka látásmód megnehezíti a beavatkozást, hiszen ha nem látjuk a problémát, miért is kellene változtatnunk?
A genetikai magyarázatok keresése szintén gyakori menekülőút. Természetesen a genetikai hajlam létezik, de a gének általában csak a hajlamot adják át, míg a súlygyarapodás mértékét szinte 100%-ban az életmódbeli tényezők, a családi étkezési szokások és a mozgásmennyiség határozzák meg. Egy szülő számára fájdalmas szembesülni azzal, hogy az általa kialakított családi környezet járul hozzá gyermeke egészségügyi kockázatához, de ez az önreflexió az első lépés a gyógyulás felé.
A szülői szeretet és a tények objektív elfogadása nem zárja ki egymást. Épp ellenkezőleg: a valódi szeretet a gyermek egészségének prioritását jelenti, még akkor is, ha ez kellemetlen igazságokkal jár.
A vizuális becslés tévedései és a testkép torzulása
A vizuális becslés különösen megbízhatatlan a gyermekeknél, mivel a növekedés folyamatosan változtatja az arányokat. Egy gyermek „pufóknak” tűnhet egy rövid növekedési fázisban, majd hirtelen megnyúlik. A probléma akkor kezdődik, ha a szülő a gyermek testét egy ideálisizált, egészséges testsúllyal rendelkező felnőtt testéhez viszonyítja, vagy ha a korábbi, vékonyabb testképhez ragaszkodik. A folyamatosan emelkedő súlygörbe apró változásai könnyen észrevétlenek maradnak a mindennapi együttélés során.
Fontos tudatosítani, hogy a zsír eloszlása is befolyásolja az optikai csalódást. A viscerális zsír (zsigeri zsír), amely a belső szervek körül rakódik le és a legveszélyesebb, gyakran nem okoz jelentős alaki eltérést, különösen ha a gyermek még magas is. Ezzel szemben a bőr alatti zsír, amely könnyebben látható, esztétikailag zavaróbb lehet, de egészségügyileg kevésbé kockázatos, mint a rejtett zsigeri zsír.
Az objektív valóság: a BMI és a percentilis görbék
A szubjektív benyomásokkal ellentétben az orvostudomány pontos, mérhető eszközöket kínál a gyermekkori túlsúly megállapítására. A leggyakrabban használt és legegyszerűbb módszer a Testtömeg Index (BMI), amely a testtömeg és a testmagasság négyzetének hányadosa (kg/m²). Felnőtteknél a BMI egy fix skálán mozog (pl. 25 felett túlsúlyos), de gyermekeknél ez a módszer önmagában nem elegendő, mivel a testösszetétel folyamatosan változik a növekedés és a pubertás során.
A gyermek-specifikus BMI: a percentilis görbék titka
A gyermekek testsúlyának értékeléséhez nem a felnőtt BMI-t, hanem az úgynevezett percentilis görbéket kell használni. Ezek a görbék azt mutatják meg, hogy egy adott nemű és életkorú gyermek BMI-je hogyan viszonyul a populáció többi részéhez. A percentilis érték azt jelenti, hogy az adott gyermek BMI-je hány százaléka a vele azonos korú és nemű gyermekek BMI-jének felel meg.
- 5. percentilis alatt: Soványság
- 5. és 85. percentilis között: Egészséges testsúly
- 85. és 95. percentilis között: Túlsúly (Overweight)
- 95. percentilis felett: Elhízás (Obesity)
Ha egy gyermek a 90. percentilisnél van, az azt jelenti, hogy az azonos korú gyermekek 90%-a nála vékonyabb. A szülőnek nem a BMI abszolút értékére kell fókuszálnia, hanem arra, hogy a gyermek hol helyezkedik el ezen a görbén, és ami még fontosabb, hogyan változik ez az érték idővel. A percentilis görbén felfelé kúszó tendencia, még ha az egészséges tartományban is van, figyelmeztető jel lehet a jövőre nézve.
A BMI korlátai és a testösszetétel fontossága
A BMI nem tökéletes eszköz. Nem tesz különbséget a zsír és az izom között. Egy nagyon izmos gyermek (például egy ifjú úszó vagy tornász) BMI-je könnyen a túlsúlyos vagy akár az elhízott kategóriába eshet, holott testzsírszázaléka egészséges. Ezért a BMI-t mindig a gyermekorvosnak kell értelmeznie, figyelembe véve a gyermek testalkatát, érettségét és aktivitási szintjét.
Amennyiben a BMI a 85. percentilis felett van, az orvos további, objektívebb méréseket javasolhat a testösszetétel meghatározására. Ezek közé tartozik a BIA (Bioelektromos Impedancia Analízis) vagy a bőrredő vastagság mérése. Ezek a módszerek már pontosan megmutatják a testzsír arányát, így elválasztható a valódi túlsúly az egészséges izomtömegtől.
A zsír eloszlása: a hasi elhízás veszélye
A BMI mellett van egy másik objektív jel, amely különösen nagy jelentőséggel bír a szív- és érrendszeri kockázatok szempontjából: a zsír eloszlása, különösen a hasi elhízás. A belső szervek körül elhelyezkedő zsigeri zsír (viscerális zsír) sokkal aktívabb metabolikusan, és közvetlenül hozzájárul az inzulinrezisztencia és a metabolikus szindróma kialakulásához, már gyermekkorban is.
Derék-körfogat és Derék-magasság arány (WHtR)
A derék-körfogat mérése egy egyszerű, de rendkívül beszédes módszer a hasi elhízás felmérésére. Ezt a mérést a csípőcsont teteje és az alsó borda közötti középponton kell végezni. Gyermekek esetében a referenciák életkor és nem szerint változnak, de az egyik leginkább elfogadott és könnyen használható mutató a derék-magasság arány (WHtR).
A WHtR kiszámítása egyszerű: a derék-körfogatot elosztjuk a testmagassággal. A szakemberek konszenzusa szerint, ha ez az arány 0,5 felett van, az már fokozott egészségügyi kockázatot jelent, függetlenül attól, hogy a gyermek BMI-je a normál tartományba esik-e. Ez a mérőszám sokkal jobban jelzi a zsigeri zsír mennyiségét, mint maga a BMI, és ezért kiváló kiegészítő eszköz a szülői becslés felülírására.
| WHtR érték | Jelentés | Kockázati szint |
|---|---|---|
| 0,40 alatt | Sovány | Alacsony |
| 0,40 – 0,50 | Egészséges | Optimális |
| 0,50 – 0,60 | Fokozott hasi zsír | Közepes / Fokozott |
| 0,60 felett | Jelentős hasi elhízás | Magas |
A szülők számára ez egy azonnali, otthon is elvégezhető teszt, ami segít az objektív kép kialakításában. Ha a gyermek dereka több mint fele a magasságának, az azonnali figyelmet és életmódváltást igényel, még akkor is, ha a gyermekorvos még nem kongatta meg a vészharangot.
Fizikai tünetek a mérlegen és a centin túl
A számok világa mellett vannak olyan kézzelfogható fizikai jelek is, amelyek a túlsúly okozta terhelésre utalnak. Ezeket a jeleket a szülők gyakran betudják a növekedési fájdalmaknak, a fáradtságnak vagy a „rossz alvónak” címkézett viselkedésnek, holott a háttérben a felesleges kilókkal való küzdelem áll.
Légzési és alvászavarok
A túlsúly egyik leggyakoribb, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott jele a légzés nehézsége, különösen alvás közben. A zsírszövet felhalmozódása a nyak és a mellkas területén nyomást gyakorolhat a légutakra, ami horkoláshoz és súlyosabb esetben obstruktív alvási apnoéhoz vezethet. Ez az állapot azt jelenti, hogy a gyermek légzése alvás közben többször is leáll, ami oxigénhiányos állapotot idéz elő.
Az alvási apnoe tünetei gyermekeknél gyakran nem a felnőtteknél megszokott nappali álmosságban nyilvánulnak meg, hanem inkább hiperaktivitásban, koncentrációs zavarokban és ingerlékenységben. Ha a gyermek állandóan horkol, nehezen veszi a levegőt, vagy ha a száján keresztül lélegzik még éber állapotban is, az objektív jel lehet a túlzott testsúly terhelésére.
Ortopédiai és mozgásszervi problémák
A növekedésben lévő csontrendszer különösen érzékeny a túlsúly terhelésére. A felesleges kilók miatt a csontok és ízületek folyamatosan túlterheltek, ami korai kopást és fájdalmat okozhat. A szülőknek érdemes odafigyelniük az alábbi objektív jelekre:
- Lúdtalp (pes planus): A túlsúly hatására a láb boltozata lelapulhat, ami járás közben fájdalmat okoz.
- Térdproblémák: Gyermekkorban gyakoribb a Blount-betegség (térd deformitás) és a csípőfej elcsúszása (SCFE), amelyek mind összefüggésbe hozhatók a túlsúllyal.
- Ízületi fájdalom: Különösen a térd, a csípő és a boka fájdalma fizikai aktivitás után. A gyermek kerüli a futást, a hosszas sétát, vagy panaszkodik, hogy „fáradt a lába”.
A mozgáskorlátozottság öngerjesztő folyamatot indít el: a fájdalom miatt a gyermek kevesebbet mozog, ami további súlygyarapodáshoz vezet, súlyosbítva az ortopédiai problémákat. Ezért a mozgás elkerülése, a más kortársakhoz képest lassabb, nehézkesebb mozgás is objektív jel arra, hogy a test terhelése meghaladja az egészséges szintet.
Bőr- és hormonális elváltozások
A súlyos túlsúly és elhízás már fizikai elváltozásokat is okozhat a bőrön. Az egyik legfontosabb jel az acanthosis nigricans, ami sötét, bársonyos elszíneződés a nyak hátsó részén, a hónaljban vagy az ágyékban. Ez az elváltozás szinte mindig az inzulinrezisztencia jele, ami a 2-es típusú cukorbetegség előszobája. Ha a szülő észleli ezt a bőrelszíneződést, azonnal orvosi kivizsgálás szükséges.
Emellett a hirtelen súlygyarapodás a bőr feszüléséhez vezethet, ami striák (terhességi csíkokhoz hasonlóan) megjelenését okozhatja a combokon, a hason és a felkaron. Bár a striák önmagukban nem veszélyesek, objektíven jelzik a testtömeg gyors változását.
A metabolikus szindróma korai jelei gyermekkorban
A gyermekkori túlsúly legfőbb veszélye nem az esztétika, hanem az, hogy elindítja a metabolikus szindróma folyamatát. Ez egy olyan tünetegyüttes, amely magában foglalja az inzulinrezisztenciát, a magas vérnyomást és a kóros vérzsírszinteket (diszlipidémia). Ezek a feltételek a felnőttkori szívroham, stroke és cukorbetegség alapját képezik. A szülői becslés itt a legveszélyesebb, mert a kezdeti metabolikus elváltozások nem okoznak látható tüneteket.
Inzulinrezisztencia és vércukorszint
A zsírszövet, különösen a zsigeri zsír, hormonálisan aktív. Gyulladásos anyagokat termel, amelyek megzavarják a sejtek inzulinra adott válaszát. Ezt hívjuk inzulinrezisztenciának. A hasnyálmirigy kezdetben több inzulint termel, hogy kompenzáljon, de ez a túlzott inzulinszint önmagában is káros. Az inzulinrezisztencia objektív jelét vérvizsgálattal lehet kimutatni (például HOMA-IR indexszel vagy terheléses vércukorvizsgálattal).
Ha a gyermek vérképe magas éhomi inzulinszintet mutat, az egyértelműen azt jelzi, hogy a test már küzd a túlzott zsírral. Ez a jel a BMI-től függetlenül is megjelenhet, hangsúlyozva, hogy a belső folyamatok már megindultak. A 2-es típusú cukorbetegség, amely korábban csak felnőtteket érintett, ma már egyre gyakoribb a túlsúlyos gyermekek és tinédzserek körében.
A gyermekkori inzulinrezisztencia csendes gyilkos. Nem fáj, nem látszik, de évekkel megrövidítheti a gyermek életét, ha nem kezelik azonnal életmódváltással.
Magas vérnyomás és diszlipidémia
A magas vérnyomás (hipertónia) nem kizárólag felnőttkori betegség. A túlsúlyos gyermekeknél a szívnek keményebben kell dolgoznia a nagyobb testtömeg ellátásához, ráadásul a zsírszövet hormonális hatásai is növelik a vérnyomást. A vérnyomás rendszeres mérése objektív és elengedhetetlen része a túlsúlyos gyermekek szűrésének. A gyermekorvos a percentilis görbék alapján értékeli a vérnyomás értékét, mivel az életkorral és magassággal változik.
Hasonlóképpen, a diszlipidémia (kóros vérzsírszint) is gyakori. A vérképben a magas triglicerid szint, az alacsony „jó” HDL-koleszterin, és a megemelkedett „rossz” LDL-koleszterin arányok mind objektív bizonyítékai annak, hogy a gyermekkori túlsúly már károsítja a keringési rendszert. Ezek a laboreredmények nem hagyhatnak kétséget a szülőben a változtatás szükségességét illetően.
Pszichoszociális jelek: a láthatatlan terhek
A túlsúly nem csak fizikai, hanem mélyen pszichológiai terhet is jelent. Bár ezek a jelek nem mérhetők centiméterben vagy kilogrammban, mégis objektív módon jelzik a gyermek szenvedését és a problémát.
Viselkedési minták és étkezési zavarok
A túlsúlyos gyermekek gyakran küzdenek az érzelmi evéssel. Az evés számukra menedék a stressz, a szorongás vagy az unalom elől. A szülőnek figyelnie kell az alábbi viselkedési mintákra:
- Titkos evés: A gyermek eldugja az édességeket vagy titokban eszik a szülők tudta nélkül.
- Gyors evés: A gyermek túl gyorsan eszik, nem figyel a telítettség érzésére.
- Evés jutalomként vagy büntetésként: Az étel használata érzelmi szabályozásra.
Ezek a viselkedési minták objektíve jelzik, hogy az étel és a gyermek kapcsolata már nem egészséges. Fontos megérteni, hogy az evészavarok nem csak a soványságot jelentik; a túlsúlyos gyermekeknél is kialakulhatnak kényszeres vagy mértéktelen evési minták.
Szociális elszigetelődés és alacsony önbecsülés
A túlsúlyos gyermekek gyakran válnak bántalmazás és kiközösítés célpontjává az iskolában vagy a játszótéren. Ennek eredményeként kialakulhat a szociális elszigetelődés. Ha a gyermek hirtelen kerüli a közös programokat, a testnevelés órát vagy a nyilvános helyeket, ahol a testét látni lehet, ez komoly pszichológiai terhelésre utal.
Az alacsony önbecsülés gyakran manifesztálódik a testkép elutasításában, a szomorúságban, vagy éppen az agresszióban. Egy tapasztalt szülői magazin szerkesztőként tudjuk, hogy a gyermekek nem mindig tudják szavakba önteni a fájdalmukat. A hirtelen hangulatingadozások, a korábbi hobbik feladása és a bezárkózás objektív jelei annak, hogy a gyermek nem érzi jól magát a bőrében, ami szoros összefüggésben állhat a súlyproblémáival.
A szülői felelősség és a beavatkozás finom művészete
Miután a szülő objektíven szembesült a tényekkel – legyen szó a BMI-percentilis emelkedéséről, a 0,5 feletti WHtR-ről, vagy az alvási apnoe tüneteiről –, a következő lépés a beavatkozás. Ez nem szabad, hogy a gyermek megszégyenítésével, vagy szigorú diétával járjon. A megoldás mindig a családi életmódváltásban rejlik.
A családi környezet felülvizsgálata
A gyermekkori túlsúly kezelése 80%-ban a konyhában dől el. A szülőnek objektíven fel kell mérnie a családi étkezési szokásokat: Milyen gyakran esznek étteremben? Mennyi cukros italt fogyasztanak? Mennyi feldolgozott élelmiszer kerül az asztalra? A változásnak a szülőkkel kell kezdődnie, hiszen ők a mintaadók és a beszerzők.
A „Nincs tiltott étel, csak ritka étel” elv alkalmazása segít fenntartani a kiegyensúlyozott viszonyt az étellel. A cél a tápanyagban gazdag ételek (zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák) arányának növelése, és a túlzottan energia-dús, de tápanyagszegény ételek (cukros üdítők, chipsek, gyorsételek) minimalizálása.
A mozgás újraértelmezése: örömteli aktivitás
A túlsúlyos gyermekek számára a mozgás gyakran kényszer, ami elutasítást vált ki. A cél az, hogy a mozgás örömteli tevékenységgé váljon, ne büntetéssé. A szülőnek objektíven fel kell mérnie, mennyi időt tölt a gyermek képernyő előtt, és mennyit aktív játékkal.
A strukturált edzés helyett a természetes mozgás beiktatása a mindennapokba a kulcs. Például, ha a család együtt kerékpározik, sétál a közeli parkban, vagy a gyerekeknek segít a ház körüli munkában. A WHO ajánlása szerint a gyermekeknek naponta legalább 60 perc mérsékelt vagy intenzív fizikai aktivitásra van szükségük. Ez egy újabb objektív mérce, amivel a szülő felmérheti a helyzetet.
Szakemberek bevonása: a gyermekorvos és a dietetikus szerepe
Ha az objektív jelek (magas BMI percentilis, WHtR > 0,5, metabolikus elváltozások) tartósan fennállnak, a szülői becslés teljes mértékben háttérbe szorul, és elengedhetetlenné válik a szakemberek bevonása. A gyermekorvos az elsődleges kapocs, aki elvégzi a szükséges vérvizsgálatokat és diagnosztizálja az esetleges társbetegségeket (pl. magas vérnyomás, inzulinrezisztencia).
A gyermek dietetikus szerepe felbecsülhetetlen. Ő nem egy fogyókúrás tervet ad a gyermek kezébe, hanem segít a családnak kialakítani egy fenntartható és táplálkozásilag teljes értékű étrendet, amely figyelembe veszi a gyermek növekedési igényeit és a családi szokásokat. Ez a szakmai támogatás garantálja, hogy a súlykontroll ne menjen a gyermek egészséges fejlődésének rovására.
A hosszú távú elköteleződés és a lelki támogatás
A gyermekkori túlsúly kezelése hosszú távú elkötelezettséget igényel, nem egy gyors 3 hónapos programot. A szülőnek fel kell készülnie a hullámvölgyekre, a visszaesésekre és a dacra. A legfontosabb, hogy a folyamat során a gyermek érezze a feltétel nélküli szeretetet és támogatást.
Ha a pszichoszociális jelek súlyosak, pszichológus vagy gyermekpszichiáter bevonása is szükséges lehet. A túlsúly mögött meghúzódó érzelmi és stresszkezelési problémák feltárása és kezelése elengedhetetlen a tartós sikerhez. Csak az objektív mérések és a mély empátia kombinációja vezethet el a gyermek egészséges testsúlyához és boldog, teljes életéhez.
A szülői becslés gyakran a vágyak és félelmek keveréke. Az objektív jelek, a számok és a fizikai tünetek azonban nem hazudnak. A tények elfogadása nem a szülői kudarc beismerése, hanem a szeretet legmagasabb szintű megnyilvánulása, amely cselekvésre ösztönöz a gyermek jövője érdekében.
Gyakran ismételt kérdések a gyermekkori túlsúly objektív jeleiről
Mi a legmegbízhatóbb módszer a gyermekkori túlsúly objektív megállapítására? 🤔
A legmegbízhatóbb módszer a BMI percentilis görbe követése, amelyet a gyermekorvos vagy a védőnő rendszeresen feljegyez és értékel. Mivel a gyermekek folyamatosan nőnek, az abszolút BMI érték helyett az a fontos, hogy a gyermek BMI-je hol helyezkedik el a korcsoportjához képest. Ha a percentilis érték a 85. felett van, az már túlsúlyt jelez, a 95. felett pedig elhízást.
Miért veszélyesebb a zsigeri zsír (hasi elhízás) a gyermekeknél, mint a bőr alatti zsír? 🍎
A zsigeri zsír (viscerális zsír), amely a hasüregben, a belső szervek körül helyezkedik el, hormonálisan aktív. Gyulladásos anyagokat termel, amelyek közvetlenül hozzájárulnak az inzulinrezisztencia, a magas vérnyomás és a kóros vérzsírszintek (diszlipidémia) kialakulásához. Ez a metabolikus szindróma előszobája, ami már gyermekkorban növeli a felnőttkori szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
Mit jelent a 0,5 feletti derék-magasság arány (WHtR)? 📏
A derék-magasság arány (WHtR) egy egyszerű, otthon is mérhető objektív mutató. Ha a derék-körfogat (cm-ben mérve) több mint fele a gyermek magasságának (cm-ben mérve), azaz a WHtR értéke 0,5 felett van, az fokozott egészségügyi kockázatot jelez, különösen a hasi elhízás és az ebből fakadó metabolikus problémák tekintetében. Ez a mérőszám gyakran pontosabb a zsigeri zsír felmérésében, mint a BMI.
Melyek azok a fizikai jelek, amelyek a túlsúly okozta terhelésre utalnak az alvással kapcsolatban? 😴
A túlsúly egyik gyakori és objektív fizikai jele az obstruktív alvási apnoe. Erre utal a hangos, állandó horkolás, a légzés rövid leállása alvás közben, vagy a nehéz, szájlégzés. Nappal ezek a gyermekek gyakran hiperaktívak, ingerlékenyek vagy nehezen koncentrálnak, mert az éjszakai alvásuk nem pihentető az oxigénhiányos állapotok miatt.
Milyen bőrelváltozás utal egyértelműen inzulinrezisztenciára túlsúlyos gyermekeknél? 🧴
Az acanthosis nigricans. Ez egy sötét, bársonyos elszíneződés, amely leggyakrabban a nyak hátsó részén, a hónaljban vagy az ágyék területén jelenik meg. Ez az elváltozás szinte mindig a magas inzulinszint és az inzulinrezisztencia jele, ami komoly előrejelzője a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának.
A mozgás elkerülése objektív jelnek számít? 🏃♀️
Igen, a mozgás elkerülése, a kortársakhoz képest lassabb, nehézkesebb mozgás, vagy a gyakori panaszkodás ízületi fájdalomra (különösen térd és boka) objektív jelnek számít. Ez arra utal, hogy a felesleges testsúly már ortopédiai terhelést okoz, vagy a gyermek pszichológiailag szorong a mozgás közbeni teljesítménye miatt. Ez egy öngerjesztő folyamatot indíthat el, ahol a mozgás hiánya tovább növeli a súlyt.
Mely szakemberek bevonása ajánlott, ha a szülő objektíven látja a túlsúly problémáját? 👩⚕️
A kezdeti lépés a gyermekorvos (vagy házi gyermekorvos) felkeresése, aki elvégzi a BMI-percentilis értékelését, a vérnyomásmérést és a szükséges laborvizsgálatokat (vércukor, inzulin, vérzsírszintek). Ezt követően elengedhetetlen a gyermek dietetikus bevonása, aki segít kialakítani a gyermek növekedési igényeinek megfelelő, de kalóriában és cukorban csökkentett családi étrendet. Súlyos pszichológiai terhelés esetén gyermekpszichológus segítsége is javasolt.
Mi a legfontosabb különbség a felnőtt és a gyermekkori BMI értékelésében? 📈
A felnőtt BMI egy fix skálát használ (pl. 25 felett túlsúly), míg a gyermekeknél a BMI értékét az életkor és a nem függvényében, a percentilis görbék alapján kell értékelni. Egy gyermek BMI-je folyamatosan változik a növekedés és a pubertás miatt, ezért az abszolút szám helyett az a fontos, hogy a gyermek az azonos korú és nemű társaihoz képest hol helyezkedik el a súlyeloszlásban.
Leave a Comment