A legelső iskolai nap a gyermek életében hatalmas mérföldkő, amely tele van izgalommal, új lehetőségek ígéretével, de gyakran mélyen gyökerező szorongással is. Szülőként természetes, hogy a boldog várakozás mellett aggódunk, vajon gyermekünk megbirkózik-e az új kihívásokkal, vajon beilleszkedik-e. Amikor azonban a reggeli készülődés állandó sírásba, hasfájásba, vagy dacos ellenállásba torkollik, felmerül a kérdés: mi áll a háttérben? A kisgyermek félelme az ismeretlentől, a szeparációtól, vagy a teljesítménykényszertől fakad, és a szülői támogatás kulcsfontosságú ahhoz, hogy ez az átmenet ne traumatikus élmény, hanem megerősítő kezdet legyen.
Az iskolakezdéssel járó szorongás gyökerei
Az iskolakezdés nem csupán logisztikai változás, hanem egy mély pszichológiai átmenet, ahol a gyermek kikerül az óvoda védett, játékos közegéből egy strukturáltabb, teljesítményorientált környezetbe. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, először meg kell értenünk, honnan ered a félelem.
A szeparációs szorongás mint elsődleges akadály
Sok első osztályos gyermek esetében a szorongás legfőbb oka nem maga a tanulás, hanem az elszakadás. A szeparációs szorongás olyankor jelentkezik, amikor a gyermeknek el kell válnia az elsődleges gondozótól, általában az anyától. Ez a fajta aggodalom még az egészséges kötődéssel rendelkező gyerekeknél is felerősödhet egy ilyen jelentős életváltozás idején.
A szeparációs szorongás tipikusan azzal jár, hogy a gyermek kétségbeesetten próbálja megakadályozni a szülő távozását, vagy éppen az iskola ideje alatt aggódik a szülő biztonságáért. A szülőnek meg kell értenie, hogy ez a reakció nem manipuláció, hanem a biztonságérzet elvesztésének őszinte kifejezése.
A szeparációs szorongás nem a kötődés hiánya, hanem annak túl erős, a változások okozta felerősödése. A gyermek a biztonsági hálót látja a szülőben, és fél, hogy nélküle eltéved az új rendszerben.
Az ismeretlentől való félelem és a kontroll elvesztése
Az iskola egy nagyméretű, zajos, szabályokkal teli hely. Míg az óvodában a napirend viszonylag rugalmas volt, az iskolában a csengő, a szigorúbb tanrend és a szünetek pontos beosztása jelenti a kereteket. A gyermek számára ez a változás azt jelenti, hogy elveszíti a kontrollt a saját ideje és tevékenységei felett.
A félelem forrása lehet a tágas tér, a sok új arc, és az a bizonytalanság, hogy kihez fordulhat, ha segítségre van szüksége. Azok a gyerekek, akik érzékenyebbek a környezeti ingerekre, vagy kevésbé rugalmasak a változásokkal szemben, különösen nehezen viselik ezt az ismeretlen struktúrát.
Teljesítménykényszer és az elvárások súlya
Már az első osztályban megjelenik a teljesítmény értékelése, még ha ez eleinte szimbolikus formában történik is. A gyermek érzi a szülői és a pedagógusi elvárásokat, és félhet attól, hogy nem fog tudni megfelelni. Ez a félelem gyakran nem a tanulási képességekből fakad, hanem az önértékelés bizonytalanságából.
Ha a gyermek azt gondolja, hogy csak akkor szerethető, ha jól teljesít, a kudarc lehetősége iszonyatos szorongást válthat ki. A szülő feladata, hogy ezt a nyomást csökkentse, és megerősítse: az iskola a fejlődés helye, nem pedig a hibátlan teljesítmény elvárásának terepe.
Az iskolaérettség komplex kérdése: Tényleg készen áll?
Bár a központi felmérések segítenek meghatározni, hogy a gyermek fizikailag és kognitívan alkalmas-e az iskolakezdésre, az érzelmi és szociális érettség sokszor háttérbe szorul. Pedig a szorongás oldásának egyik alappillére annak biztosítása, hogy a gyermek valóban készen álljon az iskolai kihívásokra.
Érzelmi és szociális érettség vizsgálata
Az iskolai félelem gyakran abból fakad, hogy a gyermek nem rendelkezik elegendő érzelmi rezilienciával (rugalmassággal) a stressz és a konfliktusok kezelésére. Néhány kulcskérdés, amit szülőként fel kell tennünk magunknak:
- Képes-e gyermekem önállóan megoldani kisebb problémákat (pl. cipőfűző, táska bepakolása)?
- El tudja-e halasztani a pillanatnyi vágyait? Képes-e kivárni a sorát?
- Tudja-e kezelni a frusztrációt anélkül, hogy azonnal összeomlana?
- Képes-e hosszabb ideig figyelni egy feladatra, még akkor is, ha az nem szórakoztató?
Ha a válaszok többsége nemleges, a szorongás oka lehet az iskolai környezet által támasztott követelmények és a gyermek aktuális szociális-érzelmi fejlettsége közötti szakadék. Ilyenkor a fejlesztésnek nem a betűk tanulására, hanem az érzelmi stabilitásra kell fókuszálnia.
A fizikai tünetek mint segélykiáltás
A szorongás gyakran testi formában manifesztálódik. A gyermek nem tudja szavakkal kifejezni a félelmét, ezért a teste reagál: reggeli hasfájás, hányinger, fejfájás, vagy szédülés jelentkezik. Ezek a tünetek valósak, nem szimuláltak, és a pszichoszomatikus reakciók tipikus példái.
Ha a gyermek reggelente visszatérő gyomorpanaszokra panaszkodik, amelyek hétvégén és szünidőben eltűnnek, nagy valószínűséggel iskolai szorongás áll a háttérben.
Ilyenkor a legrosszabb, amit tehetünk, ha lekicsinyeljük a tüneteket („Ne hisztizz, semmi bajod!”). Ehelyett elismerést és empátiát kell mutatnunk, miközben finoman jelezzük, hogy a feladatok elől nem menekülhetünk el. A hangsúly a megküzdési stratégiák megtanításán van.
Konkrét stratégiák a szorongás oldására: A felkészülés művészete
A szorongás oldása nem egyetlen varázslépés, hanem egy komplex, több hónapos felkészülési folyamat, amely magában foglalja a környezet megismerését, a rutin kialakítását és a szülői kommunikáció tudatos átalakítását.
1. Az iskola pozitív narratívájának felépítése
Soha ne használjuk az iskolát büntetésként vagy fenyegetésként („Majd az iskolában megtanulod a fegyelmet!”). Ez a hozzáállás egyenes út a félelem és ellenállás kialakulásához. Ehelyett építsünk fel egy pozitív narratívát az iskoláról, amely a felfedezés, a barátkozás és az új tudás megszerzésének izgalmát hangsúlyozza.
Beszéljünk az iskoláról mint egy helyről, ahol a gyermek megerősödik, ahol megtanulja azokat a dolgokat, amelyekre szüksége lesz ahhoz, hogy felnőve megvalósítsa az álmait. Használjunk olyan szavakat, mint „képesség”, „ügyesség” és „felfedezés”.
2. Az iskolai környezet fokozatos megismerése
Az ismeretlentől való félelem leküzdésének legjobb módja a kiszámíthatóság megteremtése. Még a tanév kezdete előtt látogassuk meg az iskolát, ha lehetséges. Sétáljunk el az épülethez, nézzük meg a tornatermet, az udvart, és ha van rá mód, találkozzunk a leendő tanító nénivel.
Ha a gyermek már ismeri a terepet, a nagy nap kevésbé lesz ijesztő. A konkrét vizuális élmények segítenek abban, hogy a gyermek fantáziájában ne egy ijesztő, hanem egy barátságos kép alakuljon ki az intézményről.
3. A szülői szorongás kezelése – A tükrözés elkerülése
A gyermek rendkívül érzékeny a szülő nem verbális jeleire. Ha mi magunk tele vagyunk aggodalommal, feszültséggel vagy bűntudattal az iskolakezdés miatt, azt a gyermek azonnal átveszi. Ez az úgynevezett érzelmi tükrözés.
Beszéljünk magunkban higgadtan az iskoláról. Ha a gyermek látja, hogy a szülő nyugodt és bízik benne, sokkal könnyebben képes lesz kezelni a saját félelmeit. Fontos, hogy a szülői arcvonások és hangszín biztonságot és stabilitást sugározzanak.
A gyermek szorongása gyakran a szülői aggodalom kivetülése. Csak akkor tudunk stabil pontot nyújtani, ha mi magunk is feldolgoztuk az elengedés nehézségeit.
A reggeli rutin mint a biztonság alapja
A legtöbb szorongásos roham a reggeli órákban éri el a csúcspontját. A kapkodás, a sürgetés és a bizonytalanság csak erősíti a gyermek félelmét. A kiszámítható, nyugodt reggeli rutin a legjobb fegyver a szorongás ellen.
Az esti előkészületek fontossága
A nyugodt reggel alapja az előző este van. Ne hagyjuk a táska pakolását, a ruhaválasztást és az uzsonna elkészítését reggelre. Vonjuk be a gyermeket az előkészületekbe, így érzi, hogy kontrollálja a helyzetet.
Készítsünk közösen egy vizuális napirendet, amely lépésről lépésre mutatja be a reggeli teendőket (felkelés, fogmosás, öltözködés, reggeli). Ez a vizuális segítség különösen hasznos azoknak a gyerekeknek, akiknek nehézséget okoz az időérzékelés és a sorrendiség.
A búcsúzás protokollja: Rövid és szeretetteljes
A búcsúzás a szeparációs szorongás csúcspontja. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy hosszas könyörgésbe, érvelésbe vagy titkos elosonásba kezdenek. Mindkettő kontraproduktív.
A búcsúnak rövidnek, határozottnak és szeretetteljesnek kell lennie. Találjunk ki egy speciális búcsúzási rituálét (pl. két puszi, egy ölelés, és egy közös mondat: „Szeretlek, anya délután jön érted!”). A rituálé megismételhetősége biztonságot ad.
Ha a gyermek ragaszkodik hozzá, hogy maradjunk, nyugodt, de határozott hangon jelezzük, hogy bízunk benne, képes megbirkózni a helyzettel. Ne adjunk teret a hosszas alkudozásnak. A szülői következetesség az egyik legfontosabb tényező a szorongás feloldásában.
Mit tegyünk, ha a gyermek sír a kapuban?
Látni, ahogy a gyermek kétségbeesetten sír, szívszorító. Ilyenkor a szülői ösztön azt súgja, hogy maradjunk vagy vigyük haza. Ezt azonban csak akkor tegyük, ha valóban súlyos, tartós pánikrohamról van szó.
A legtöbb esetben a sírás a búcsúzás után 5-10 perccel elhagyja a gyermeket, amint elkezdi lekötni a tanóra. A tanító néni szakértelmére és segítségére hagyatkozva hagyjuk el a helyszínt, miután megbeszéltük, hogy a pedagógus jelez, ha a helyzet nem normalizálódik. A következetes távozás azt üzeni a gyermeknek, hogy az iskola biztonságos hely.
A tanítóval való együttműködés: A háromszög ereje
Az iskolai szorongás feloldása nem lehetséges a szülő, a gyermek és a pedagógus közötti szoros, bizalmi együttműködés nélkül. Ez a háromszög adja a gyermeknek a legnagyobb támogatást.
Nyílt kommunikáció és bizalomépítés
Már az iskolakezdés előtt keressük meg a tanítót, és osszuk meg vele a gyermek érzékenységeit, félelmeit és esetleges szorongásos hajlamait. Ne várjuk meg, amíg a problémák megjelennek. A tanító néni szakember, aki számtalan hasonló esetet látott már.
Kérjük meg a tanítót, hogy a kezdeti időszakban fordítson külön figyelmet a gyermekre, és segítsen neki megtalálni egy biztonságos pontot az osztályteremben – legyen az egy kedves osztálytárs vagy egy kijelölt sarok. A pedagógus szerepe a szorongásos gyermek számára a szülői biztonság átmeneti helyettesítése.
Az egyéni igények kezelése az osztályteremben
Néha a szorongás oldásához apró, de jelentős engedményekre van szükség. Például:
- Engedélyezzük, hogy a gyermek bevihessen egy apró, megnyugtató tárgyat (pl. egy kis plüssállatot, egy képet a családról) a táskájába vagy a padjába. Ez egyfajta átmeneti tárgy, amely segít a szeparáció kezelésében.
- Beszéljük meg, hogy a gyermeknek legyen egy jel, amivel jelezheti a tanítónak, ha túl sok neki a stressz (pl. felteszi a kezét egy speciális módon, kimegy inni).
Ezek a kis gesztusok azt üzenik a gyermeknek: látjuk a nehézségeidet, és segítünk neked. Ez növeli az önbizalmát és csökkenti a tehetetlenség érzését.
Amikor a félelem tartóssá válik: Visszautasítás és iskolafóbia
Ha a szorongásos tünetek nem múlnak el néhány hét alatt, vagy ha a gyermek pánikrohamokat produkál, amelyek megakadályozzák az iskolába járást, már nem egyszerű iskolakezdési szorongásról, hanem komolyabb iskolafóbiáról beszélhetünk.
A krónikus iskolakerülés jelei
Az iskolafóbia diagnózisát szakembernek kell felállítania, de vannak jelek, amelyekre szülőként figyelnünk kell:
| Jelenség | Jelentése |
|---|---|
| Reggeli fizikai tünetek (hányás, hasfájás) | A szorongás testi manifesztációja, amely csak az iskolai napokon jelentkezik. |
| Aznap reggel elkövetett dührohamok | A gyermek nem tudja verbálisan kifejezni a félelmet, ezért a viselkedése eszkalálódik. |
| Képtelenség az iskolában maradni | Ha a gyermek bemehet az iskolába, de rövid időn belül pánikolva kéri, hogy vigyék haza. |
| Elszigetelődés és társas kapcsolatok hiánya | A félelem olyan erős, hogy a gyermek nem képes kapcsolatot teremteni az osztálytársakkal. |
Ha a gyermek tartósan (több mint két hétig) nem tud beilleszkedni a reggeli rutinba, és a tünetei nem enyhülnek, szakember bevonása elengedhetetlen. Az iskolafóbia nem múlik el magától, és kezelés nélkül komoly hatással lehet a gyermek fejlődésére és tanulmányi előmenetelére.
Pszichológus és iskolapszichológus szerepe
A gyermekpszichológus vagy az iskolapszichológus segíthet feltárni a szorongás valódi gyökerét. Lehet, hogy a félelem mögött nem az iskola, hanem egy mélyebb, családi vagy fejlődésbeli probléma húzódik meg (pl. feldolgozatlan trauma, érzékszervi feldolgozási zavar).
A szakember kognitív viselkedésterápiás (KVT) eszközökkel támogathatja a gyermeket. Ez magában foglalja a szorongásos gondolatok azonosítását és megváltoztatását, valamint a fokozatos expozíciót (szisztematikus deszenzitizáció), ahol a gyermeket lépésről lépésre szoktatják vissza az iskolai környezetbe.
A szorongásos gyermeknek meg kell tanulnia, hogy a félelem érzése nem feltétlenül jelenti azt, hogy veszélyben van. Ez a kognitív átkeretezés a terápia sarokköve.
Az első hetek és hónapok kihívásai: Hosszú távú támogatás
A szorongás oldása nem ér véget az első hét leteltével. Az első osztály egy hosszú maraton, ahol a szülőnek folyamatosan támogatnia kell a gyermek rezilienciájának építését.
A tanulás és a pihenés egyensúlya
Az iskolakezdés rendkívül megterhelő a gyermek idegrendszerére. A hirtelen megnövekedett kognitív terhelés és a szociális interakciók kimerítőek. Ezért kulcsfontosságú, hogy az iskolai nap után a gyermeknek legyen elegendő pihenőideje és szabad játéka.
Ne kezdjük el azonnal a délutáni különórák sűrű programját. A délutáni órák a feltöltődésről, a szabad játékról és a szülővel való minőségi időről szóljanak. Ez az idő segít a gyermeknek feldolgozni az iskolában átélt stresszt.
A házi feladat mint közös feladat
A házi feladatok is lehetnek szorongás forrásai, különösen, ha a gyermek fél a hibázástól. Ne hagyjuk, hogy a gyermek egyedül küzdjön, de ne is oldjuk meg helyette a feladatot. A cél a támogatott önállóság.
Teremtsünk nyugodt, dedikált tanulóhelyet. A szülői jelenlét legyen támogató, de ne ellenőrző. Ha a gyermek elakad, kérdezzük meg: „Mit gondolsz, mi lehet a következő lépés?” Ezzel a módszerrel a problémamegoldó képessége fejlődik, és csökken a külső megerősítés iránti igénye.
A barátkozás elősegítése
A szociális beilleszkedés hiánya súlyosbíthatja az iskolai félelmet. Ha a gyermeknek van legalább egy jó barátja az osztályban, sokkal motiváltabb lesz bejárni.
Segítsük a barátkozást azzal, hogy meghívunk egy-egy osztálytársat délutáni játékra. Ez a semleges terep segít oldani a feszültséget és elmélyíteni a kapcsolatokat. A szociális háló megerősítése pufferként működik a szorongással szemben.
A szülői önreflexió: A saját gyermekkori élmények hatása
Gyakran előfordul, hogy a szülői félelmek és a gyermek szorongása összefüggenek. Gondoljunk vissza a saját iskolakezdésünkre. Milyen élmények értek minket? Volt-e bennünk félelem a tanítóktól, a teljesítménytől?
Ha a szülőnek negatív iskolai élményei vannak, akaratlanul is átadhatja ezt a negatív érzést a gyermeknek. Fontos, hogy tudatosítsuk és feldolgozzuk a saját gyermekkori traumáinkat, hogy ne vetítsük ki azokat a gyermekünk életére.
A szülői szerep ebben a fázisban a hiteles optimizmus közvetítése. Nem azt kell mondanunk, hogy az iskola mindig tökéletes és könnyű lesz, hanem azt, hogy a gyermekünk elég erős és okos ahhoz, hogy megbirkózzon a nehézségekkel, és mi ott leszünk, hogy támogassuk őt.
A hibák elfogadása mint tanítás
A félelem gyakran a tökéletességre való törekvésből fakad. Tanítsuk meg a gyermeknek, hogy a hibázás az emberi élet része, és a tanulás folyamatának elengedhetetlen eleme. Használjuk a hibákat arra, hogy megmutassuk: a bukás nem végleges, hanem lehetőség a fejlődésre.
Dicsérjük a gyermek erőfeszítését, kitartását és bátorságát, nem csupán a végeredményt. A növekedési szemléletmód (growth mindset) segít abban, hogy a gyermek a kihívásokat ne fenyegetésként, hanem lehetőségként élje meg.
A szorongás oldásának hosszú távú hatásai
Az iskolakezdéssel járó szorongás sikeres kezelése nemcsak az első osztályos év megkönnyítését jelenti, hanem a gyermek egész életére kiható készségeket ad a kezébe. Megtanulja, hogyan kezelje a változásokat, hogyan kérjen segítséget, és hogyan építsen ki önbizalmat a biztonsági zónáján kívül.
Ez a folyamat megerősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és a gyermek megtanulja, hogy a szülőre mindig számíthat, még akkor is, ha a világ ijesztőnek tűnik. A szorongás feloldása egy befektetés a gyermek jövőbeli érzelmi egészségébe és sikerébe.
Ahhoz, hogy a gyermek bátran vágjon neki az iskolai éveknek, a szülőnek el kell fogadnia a tényt: a gyermeknek el kell indulnia a saját útján. A mi feladatunk, hogy megerősítsük a hátországot, biztosítsuk a szükséges eszközöket, és szeretettel tartsuk a kezét, amíg el nem engedi a miénket.
A türelem, az empátia és a következetesség azok az alapkövek, amelyekre építve a gyermek leküzdheti a félelmeit, és élvezheti az iskolába járás örömét. Ez egy közös utazás, tele növekedéssel és felfedezéssel.
Az iskolai szorongás kezelése során a legfontosabb üzenet, amit közvetítenünk kell: „Bízom benned. Képes vagy rá.” Ez a hit a legerősebb védőpajzs, amit a gyermekünknek adhatunk a felnőtté válás útján.
Ne feledjük, hogy minden gyermek egyedi, és ami az egyiknél működik, az a másiknál nem biztos. A folyamatos megfigyelés, a rugalmasság és az azonnali reagálás a változó igényekre elengedhetetlen a hosszú távú sikerhez. Támogassuk a gyermeket abban, hogy megtalálja a saját hangját és a helyét az új közösségben.
A szülői támogatás nem azt jelenti, hogy eltávolítjuk az akadályokat, hanem azt, hogy megtanítjuk a gyermeket az akadályok leküzdésére. Ez a kompetenciaérzet adja meg a valódi, tartós önbizalmat, ami a sikeres iskolai évek alapja.
Lélegezzünk mélyet, és higgyünk benne, hogy a gyermekünk készen áll. Ha mi hiszünk benne, ő is hinni fog magában. Ez a legszebb ajándék, amit az iskolakezdés küszöbén adhatunk neki.
Gyakran ismételt kérdések a gyermek iskolai szorongásáról
1. Hogyan különböztethetem meg az iskolakezdési szorongást a valódi betegségtől? 🍎
Az iskolakezdési szorongás által okozott fizikai tünetek (hasfájás, hányinger, fejfájás) jellemzően csak az iskolai napokon, különösen reggel jelentkeznek. Ha a gyermek hétvégén vagy szünidőben teljesen tünetmentes, nagy valószínűséggel pszichoszomatikus reakcióról van szó. Ha a tünetek állandóak, azonnali orvosi kivizsgálás szükséges.
2. Meddig tart általában az iskolakezdéssel járó szorongás? ⏳
A legtöbb gyermek esetében az alkalmazkodási időszak 2-4 hetet vesz igénybe. Ha a szorongásos viselkedés, a reggeli ellenállás, vagy a fizikai tünetek két hétnél tovább tartanak, és nem mutatnak javulást, érdemes felvenni a kapcsolatot az iskolapszichológussal, vagy gyermekpszichológussal.
3. Mit tegyek, ha a gyermekem reggelente azt mondja, hogy fáj a hasa, csak hogy otthon maradhasson? 🏠
Először is, vegye komolyan a panaszt, és nyugodt hangon ellenőrizze a gyermek hőmérsékletét. Ha nincs láza, és a tünetek nem tűnnek súlyosnak, mutasson empátiát („Látom, hogy rosszul érzed magad, de az iskolában mégis jobban leszel.”), majd ragaszkodjon a rutin folytatásához. A következetesség a legfontosabb. Ha enged a kérésnek, azzal megerősíti a gyermekben azt a mintát, hogy a fizikai panasz a menekülés eszköze.
4. Szabad-e megengedni, hogy a gyermek bevigyen egy plüssállatot az iskolába a szorongás oldására? 🧸
Általában igen, de ezt előzetesen egyeztetni kell a tanítóval. Egy apró, diszkrét tárgy (pl. egy zsebben tartott kabala) segíthet a gyermeknek a biztonságérzet megőrzésében anélkül, hogy zavarná az oktatást. Ez az úgynevezett „átmeneti tárgy” kiválóan alkalmas a szeparációs szorongás enyhítésére.
5. Hogyan beszélgessünk a gyermekkel az iskolai félelmeiről anélkül, hogy felerősítenénk azokat? 🗣️
Ne tegyen fel vezető kérdéseket („Ugye félsz a tanító nénitől?”). Ehelyett nyitott kérdésekkel közelítsen: „Mi volt a legnehezebb ma az iskolában?”, „Mesélj arról, mikor érezted magad a leginkább egyedül?”. Hallgassa meg figyelmesen, és érvényesítse az érzéseit: „Teljesen érthető, ha ijesztőnek találod az új osztálytársakat.” Ez segít a gyermeknek szavakba önteni a szorongását.
6. Ha a gyermekem jól teljesít az iskolában, de mégis szorong, mi lehet az oka? 🧠
A szorongás gyakran nem a tanulási képességekből, hanem a társas nyomásból, a beilleszkedési nehézségekből, vagy a magas elvárások miatti perfekcionizmusból fakad. Lehet, hogy a gyermek fél a hibázástól, vagy attól, hogy nem találja meg a helyét a csoportban. Ebben az esetben a hangsúlyt a szociális készségek fejlesztésére és az önelfogadásra kell helyezni.
7. Milyen szülői viselkedés növeli leginkább a gyermek iskolai szorongását? 🚨
A következetlenség, a kapkodás és a túlzott szülői aggódás. Ha a szülő reggelente bűntudattal teli, hosszas búcsúzkodásba kezd, vagy bizonytalan a gyermek képességeit illetően, az megerősíti a gyermekben azt az érzést, hogy az iskola valóban veszélyes hely. A nyugodt, határozott és támogató attitűd a szorongás oldásának kulcsa.
Leave a Comment