Amikor először látjuk a terhességi kiskönyvben a saját és a párunk vércsoportját, sokszor csak rutinszerű adatként kezeljük. Pedig ez a négy betű és egy apró plusz vagy mínusz jel (AB0 és Rh) sokkal többet mond el a közös jövőnkről, mint gondolnánk. A modern orvostudomány csodálatos fejlődésének köszönhetően ma már a legtöbb kismama számára az Rh-faktor különbözősége nem jelent megoldhatatlan problémát, de a tájékozottság és a protokollok betartása létfontosságú. Nézzük meg, mi történik a szervezetben, ha a baba örökli az apa Rh-pozitív tulajdonságát, miközben az anya Rh-negatív. Ez a helyzet az, ahol a természet apró, de potenciálisan veszélyes biológiai játéka elkezdődik.
A vércsoportok és az Rh-faktor: Az alapismeretek
A vércsoportunkat a vörösvértestek felszínén lévő speciális fehérjék, az úgynevezett antigének határozzák meg. Két fő rendszert ismerünk: az AB0 rendszert és az Rh-rendszert. Ezek az antigének olyanok, mint a személyi igazolványok a vérünk számára. Ha a szervezet idegennek érzékel egy antigént, azonnal védelmi reakciót indít, ellenanyagot termel.
Az AB0 rendszer biológiai jelentősége
Az AB0 rendszer a legismertebb. Az A és B antigének jelenléte vagy hiánya alapján beszélünk A, B, AB és 0 vércsoportokról. Ez a rendszer ritkábban okoz súlyos magzati problémát, de esetenként – különösen 0-ás vércsoportú anya és A vagy B vércsoportú baba esetén – okozhat enyhe sárgaságot az újszülöttnél. Az AB0 összeférhetetlenséggel kapcsolatos ellenanyagok (főként IgM típusúak) általában nem jutnak át könnyen a méhlepényen, vagy ha át is jutnak, hatásuk enyhébb, mint az Rh-faktor esetében.
Az Rh-rendszer: A fő kockázati tényező
Az Rh-faktor, vagy más néven D-antigén, az AB0-nál sokkal komolyabb potenciális kockázatot hordoz magában a terhesség során. Az Rh-pozitív (Rh+) emberek rendelkeznek ezzel az antigénnel a vörösvértestjeiken, míg az Rh-negatív (Rh-) emberek nem. Magyarországon a lakosság körülbelül 85%-a Rh-pozitív, míg 15%-a Rh-negatív. A probléma akkor merül fel, ha egy Rh-negatív anya Rh-pozitív magzatot hord a szíve alatt.
Rh-összeférhetetlenségről akkor beszélünk, ha az anya Rh-negatív, és a magzat Rh-pozitív. Ez a helyzet okozza a legtöbb aggodalmat a terhességi vércsoport-inkompatibilitások terén.
Az Rh-összeférhetetlenség mechanizmusa: Az immunrendszer „tévedése”
Amikor az anya Rh-negatív, a szervezete idegennek tekinti az Rh-pozitív antigént. Ha a magzat Rh-pozitív vörösvértestjei bejutnak az anya véráramába, az anya immunrendszere érzékennyé válik (szenzibilizálódik), és elkezdi termelni azokat az ellenanyagokat (anti-D antitesteket), amelyek képesek elpusztítani a magzati vörösvértesteket. Ezt a folyamatot hívják alloimmunizációnak.
A szenzibilizáció kritikus pillanatai
Az anyai és magzati vérkeringés normál esetben szigorúan elkülönül a méhlepényen keresztül. Azonban vannak olyan pillanatok, amikor a magzati vérsejtek átjuthatnak az anya véráramába. Ezek a pillanatok jelentik a szenzibilizáció kockázatát:
- Szülés: Ez a leggyakoribb ok. A méhlepény leválása során jelentős mennyiségű magzati vér kerülhet az anyai keringésbe.
- Vetélés vagy abortusz: Különösen a második trimeszterben növekszik a kockázat.
- Méhen kívüli terhesség.
- Invazív diagnosztikai eljárások: Például az amniocentézis vagy a chorionboholy-mintavétel.
- Terhességi vérzés vagy hasi trauma: Bármilyen esemény, ami károsítja a méhlepényt.
A jó hír az, hogy az első Rh-pozitív magzattal való terhesség során ritkán alakul ki probléma. Ennek oka, hogy a szenzibilizáció általában a szülés során következik be. Az anya szervezete ekkor kezdi el termelni az ellenanyagokat, de ezek a következő terhességre jelentenek veszélyt. Ezért van az, hogy a második és minden további Rh-pozitív terhesség hordozza a legnagyobb kockázatot.
A veszélyes ellenanyagok: IgG és a méhlepény
Az Rh-antitestek (anti-D) az immunglobulin G (IgG) osztályba tartoznak. Ez az osztályú ellenanyag az, amelyik a legkönnyebben és leghatékonyabban képes átjutni a méhlepényen. Ha az anya immunrendszere már érzékenyült, ezek az IgG antitestek a következő terhesség alatt folyamatosan átáramlanak a magzat keringésébe. Ott megtámadják és elpusztítják a magzat Rh-pozitív vörösvértestjeit. Ez a folyamat a hemolízis.
Az Rh-összeférhetetlenségből adódó károsodás súlyossága közvetlenül arányos azzal, hogy mennyi anti-D ellenanyag jut át az anyától a magzatba, és milyen hosszú ideig tart a vörösvértestek pusztulása.
A magzati és újszülöttkori hemolitikus betegség (HDN)
A magzat vörösvértestjeinek folyamatos pusztulása súlyos egészségügyi problémákat okoz. Ezt az állapotot hívjuk Magzati és Újszülöttkori Hemolitikus Betegségnek (HDN). A tünetek spektruma rendkívül széles lehet, az enyhe sárgaságtól egészen az életveszélyes állapotig.
1. Vérszegénység (Anémia)
A vörösvértestek pusztulása miatt a magzat vérszegénnyé válik. A szervezet igyekszik kompenzálni ezt az állapotot azzal, hogy megnöveli a vörösvértest-termelést (ezért lehet a magzat lépe és mája megnagyobbodott). Súlyos anémia esetén a szívnek sokkal gyorsabban és keményebben kell dolgoznia, ami szívelégtelenséghez vezethet.
2. Sárgaság és a bilirubin veszélyei
A vörösvértestek szétesése során felszabadul a hemoglobin, amely bilirubinná alakul. A magzatban a máj még képes lehet ezt a bilirubint feldolgozni és kiválasztani az anya méhlepényén keresztül. Azonban a születés után ez a mechanizmus megszűnik. Ha a baba szervezete túl sok bilirubint termel, az felhalmozódik a vérben, ami súlyos sárgaságot okoz.
Kernicterus: Az agyi károsodás kockázata
A bilirubin egy bizonyos szint felett átjuthat a vér-agy gáton, és lerakódhat az agy bizonyos területein. Ezt az állapotot hívjuk kernicterusnak. A kernicterus visszafordíthatatlan agykárosodást, hallásvesztést, mozgáskoordinációs zavarokat és szellemi fogyatékosságot okozhat. Ez az egyik legfőbb ok, amiért az Rh-összeférhetetlenség szigorú ellenőrzést igényel.
3. Hydrops fetalis
A HDN legsúlyosabb formája a hydrops fetalis. Ez akkor alakul ki, ha a vérszegénység olyan mértékű, hogy a magzat szíve már nem képes ellátni a feladatát, és súlyos folyadékfelhalmozódás (ödéma) alakul ki a magzat testüregeiben (mellkas, has, bőr alatt). A hydrops fetalis gyakran halálos kimenetelű, ha nem kezelik azonnal.
Diagnosztikai lépések a terhesség alatt: A szűrővizsgálatok szerepe
A modern terhesgondozás egyik legfontosabb része a vércsoport-összeférhetetlenség kockázatának korai felismerése és kezelése. A protokollok világosak és szigorúak, különösen az Rh-negatív kismamák esetében.
Az anyai vércsoport meghatározása
A legelső lépés a terhesgondozás során az anya AB0 és Rh-faktorának meghatározása. Ha az anya Rh-negatív, azonnal meg kell határozni az apa vércsoportját is. Ha az apa Rh-negatív, a probléma megszűnt, mivel a baba is csak Rh-negatív lehet. Ha az apa Rh-pozitív, akkor a magzat 50-100% eséllyel lesz Rh-pozitív.
Ellenanyag-szűrés (Indirekt Coombs-teszt)
Az Rh-negatív anyáknál a terhesség során rendszeresen végeznek ellenanyag-szűrést, az úgynevezett Indirekt Coombs-tesztet. Ennek célja annak megállapítása, hogy az anya szervezete termelt-e már anti-D ellenanyagot korábbi terhességek vagy események során.
| Terhességi hét | Coombs-teszt célja |
|---|---|
| Első vizsgálat (korai terhesség) | Alapállapot meghatározása (szenzibilizáció történt-e már korábban?) |
| 28. terhességi hét | Ellenőrzés az anti-D profilaxis előtt. |
| Gyakori ellenőrzések | Ha az ellenanyagok jelen vannak (pozitív Coombs-teszt), a titerszint monitorozása (pl. 2-4 hetente). |
Az ellenanyag-titerszint jelentősége
Ha az Indirekt Coombs-teszt pozitív, az azt jelenti, hogy az anya már szenzibilizálódott. Ekkor megmérik az ellenanyag koncentrációját, azaz a titerszintet. Egy bizonyos kritikus titer felett (általában 1:16 vagy 1:32) az orvosok feltételezik, hogy a magzat veszélyben van, és intenzívebb magzati monitorozást kezdenek.
A megelőzés csodája: Az Anti-D immunglobulin
Az Rh-összeférhetetlenség megelőzése az egyik legnagyobb sikertörténet a modern szülészetben. Az Anti-D immunglobulin (más néven Rh-Ig vagy Rhogam) adásával gyakorlatilag nullára csökkenthető a szenzibilizáció kockázata.
Hogyan működik az Anti-D?
Az Anti-D immunglobulin olyan előre elkészített anti-D ellenanyagokat tartalmaz, amelyeket az Rh-negatív anyának adnak be. Ezek az ellenanyagok felkutatják és megsemmisítik az anya véráramába esetlegesen bejutott Rh-pozitív magzati vörösvértesteket, még mielőtt az anya saját immunrendszere észrevenné őket és megindítaná a tartós anti-D termelést. Ez gyakorlatilag „megtéveszti” az anya immunrendszerét, elkerülve a hosszan tartó alloimmunizációt.
A profilaxis két fő típusa
1. Rutinszerű antenatális profilaxis
Minden Rh-negatív anya, akinek az ellenanyag-szűrése negatív, jogosult a rutinszerű profilaxisra. Ezt általában a 28. terhességi hét körül adják be. Ennek célja, hogy lefedje azt a kockázatot, ami a terhesség utolsó harmadában, látszólag ok nélkül is fennállhat (kis mennyiségű magzati vér átjutása az anya keringésébe).
2. Poszt-esemény profilaxis
Az Anti-D injekciót be kell adni minden olyan esetben, amikor fennáll a magzati vér anyai keringésbe jutásának kockázata, függetlenül attól, hogy a kismama kapott-e már rutinszerű injekciót. Ezek az események a következők:
- Vetélés, spontán vagy művi abortusz.
- Méhen kívüli terhesség.
- Amniocentézis, chorionboholy-mintavétel vagy köldökzsinór-vérvétel.
- Súlyos hasi trauma (pl. autóbaleset).
- Vérzés a terhesség alatt (különösen a második vagy harmadik trimeszterben).
3. Szülés utáni profilaxis
Ha az Rh-negatív anya Rh-pozitív babát szül, a szülés után 72 órán belül újabb Anti-D injekciót kap. Előtte a baba véréből meg kell erősíteni az Rh-pozitív státuszt. Ezzel biztosítják, hogy a szülés során esetlegesen bejutott nagyobb mennyiségű magzati vér is semlegesítve legyen, védve a következő terhességet. Ha a magzat Rh-negatív, a szülés utáni injekcióra természetesen nincs szükség.
A terhesgondozásban az Anti-D immunglobulin adása olyan alapvető lépés, mint a folsav szedése. Ne feledje, a prevenció a kulcs a HDN elkerüléséhez.
Magzat monitorozása szenzibilizáció esetén: A kritikus lépések
Mi történik, ha az anya már szenzibilizálódott (azaz a Coombs-teszt pozitív, és a titerszint kritikus)? Ebben az esetben a terhesség magas kockázatúvá válik, és szoros, speciális monitorozást igényel.
Ultrahang vizsgálatok és az MCA-PSV
A legfontosabb non-invazív módszer a magzat vérszegénységének megítélésére a Középső Agyartéria Csúcs Szisztolés Sebességének (MCA-PSV) mérése Doppler ultrahanggal. Súlyos vérszegénység esetén a magzat vére hígabbá válik, és gyorsabban áramlik, amit az MCA-PSV érték emelkedése jelez. Ez a mérés rendkívül pontos, és segít eldönteni, mikor van szükség invazív beavatkozásra.
Invazív diagnosztika: Köldökzsinór-vérvétel
Ha az MCA-PSV értékek kritikusak, az orvosok köldökzsinór-vérvételt (cordocentesis) végezhetnek. Ez egy ultrahanggal vezérelt eljárás, amely során mintát vesznek a magzat véréből. Ezzel pontosan meg tudják határozni a magzat vércsoportját, a hemoglobin- és hematokrit szintjét, és meg tudják erősíteni a vérszegénység súlyosságát.
A magzat megmentése: Intrauterin transzfúzió
Ha a magzati vérszegénység olyan súlyos, hogy veszélyezteti a baba életét, de még túl korai a szülés megindítása, az egyetlen életmentő beavatkozás az intrauterin vérátömlesztés (IUT).
A beavatkozás részletei
Az IUT során az orvos ultrahang vezérléssel egy vékony tűt vezet a magzat köldökzsinór-vénájába (vagy ritkábban a hasüregébe), és Rh-negatív, O-típusú, besugárzott vérrel pótolják a hiányzó vörösvértesteket. Fontos, hogy a transzfúzióhoz használt vér Rh-negatív legyen, hogy az anyai ellenanyagok ne pusztítsák el azonnal a bejuttatott sejteket. Ez a beavatkozás rendszerint több alkalommal is megismétlődik a terhesség során, javítva a magzat túlélési esélyeit és meghosszabbítva a méhen belüli időt, amíg a baba eléri a biztonságos születési kort.
Ez a beavatkozás speciális, magas kockázatú szülészeti centrumokban zajlik, és bár hordoz bizonyos kockázatokat (pl. magzati distressz, korai burokrepedés), a súlyos hemolitikus betegség esetén ez az egyetlen esély a magzat megmentésére.
Szülés utáni kezelés és az újszülött ellátása
Ha az Rh-összeférhetetlenség miatt a baba hemolitikus betegséggel születik, azonnali, intenzív neonatológiai ellátásra van szükség. A fő cél a súlyos sárgaság és a kernicterus kialakulásának megelőzése.
Fényterápia (Fototerápia)
A sárgaság kezelésének első vonalbeli módszere az intenzív fényterápia. A babát speciális kék fény alá helyezik, amely segít átalakítani a bőrben lévő bilirubint olyan formává, amit a szervezet a vizelettel és a széklettel ki tud választani. A fényterápia célja a bilirubinszint csökkentése, mielőtt az elérné a kritikus, agykárosodást okozó szintet.
Csere-transzfúzió (Exchange Transfusion)
Ha a bilirubinszint a fényterápia ellenére is túl gyorsan emelkedik, vagy ha a baba súlyos vérszegénységgel születik, csere-transzfúzióra lehet szükség. Ennek során a baba vérének egy részét (akár 85%-át) fokozatosan kicserélik donorvérre (ismét Rh-negatív O-típusú vérre). Ezzel a módszerrel eltávolítják a magzat véráramából a károsító anti-D ellenanyagokat és a már felszabadult bilirubint, valamint pótolják az elpusztult vörösvértesteket.
A csere-transzfúzió egy komplex beavatkozás, de rendkívül hatékony a kernicterus megelőzésében. A modern protokollok és a kiterjedt Anti-D profilaxis miatt ma már ritkán van szükség ilyen drasztikus lépésekre.
Az AB0 összeférhetetlenség: Egy enyhébb változat
Bár az Rh-összeférhetetlenség kapja a legnagyobb figyelmet, érdemes megemlíteni az AB0 inkompatibilitást is. Ez akkor fordul elő, ha az anya 0-ás vércsoportú, és a baba A vagy B vércsoportú. A helyzet sokkal gyakoribb, mint az Rh-összeférhetetlenség, de általában lényegesen enyhébb lefolyású.
Miért kevésbé veszélyes az AB0 inkompatibilitás?
Az AB0 rendszerhez tartozó ellenanyagok többsége (az anti-A és anti-B) az IgM osztályba tartozik. Ezek a molekulák túl nagyok ahhoz, hogy hatékonyan átjussanak a méhlepényen. Csak az 0-ás vércsoportú anyák termelnek néha IgG típusú anti-A és anti-B ellenanyagokat, amelyek átjuthatnak. Még ha át is jutnak, az AB0 antigének széles körben megtalálhatók a magzat szöveteiben (nem csak a vörösvértesteken), ami csökkenti az antitestek vörösvértestekre gyakorolt pusztító hatását.
Az AB0 inkompatibilitás tipikusan az első terhesség során is kialakulhat, és a babánál a születés utáni napokban jelentkező súlyosabb sárgaságot okozhat, ami gyakran igényel fényterápiát. Ritkán, de előfordulhat enyhe vérszegénység is. Mivel azonban nem alakul ki súlyos magzati HDN vagy hydrops, az AB0 inkompatibilitás nem igényel antenatális profilaxist vagy invazív magzati kezelést.
A tudomány fejlődése: Nem-invazív magzati Rh-meghatározás
A modern orvostudomány egyik legizgalmasabb fejlődése a vércsoport-összeférhetetlenség területén a nem-invazív prenatális diagnosztika (NIPT) alkalmazása a magzati Rh-státusz meghatározására.
A magzat Rh-faktorának meghatározása anyai vérből
Ma már lehetséges, hogy egy egyszerű anyai vérvétellel (általában a 16-20. terhességi hét körül) megállapítsuk a magzat Rh-státuszát. A magzat sejtmentes DNS-e (cfDNA) átjut az anya véráramába. Ezt a cfDNS-t elemezve ki lehet mutatni a D-antigén génjét. Ha a magzat Rh-negatívnak bizonyul, az Rh-negatív anyának nincs szüksége a rutinszerű 28. heti anti-D injekcióra.
Ez a módszer forradalmi, mivel elkerülhető vele a szükségtelen profilaxis azoknál az Rh-negatív anyáknál, akik egyébként Rh-negatív magzatot hordanak. Bár Magyarországon még nem része az alapvető szűrővizsgálatoknak, egyre több helyen elérhető, és a jövőben várhatóan standard eljárássá válik.
A vércsoport-összeférhetetlenség pszichológiai terhe
Egy Rh-negatív kismama számára a terhesség időszaka extra stresszt jelenthet, különösen, ha már volt korábbi szenzibilizáció. A rendszeres vérvételek, a Coombs-tesztek eredményeinek várása, az MCA-PSV mérések és a potenciális invazív beavatkozások gondolata komoly szorongást okozhat.
A tájékoztatás ereje
Az a legfontosabb, hogy a kismama teljes körű és érthető tájékoztatást kapjon. Tudnia kell, hogy a modern orvoslás milyen eszközökkel rendelkezik a helyzet kezelésére, és hogy a profilaxis révén a kockázat minimálisra csökkenthető. A félelem gyakran a tudatlanságból fakad. Ha a nő tudja, hogy a 28. heti injekció egy proaktív, védelmet nyújtó lépés, sokkal nyugodtabban élheti meg a hátralévő időt.
A magas kockázatú terhességek gondozásában elengedhetetlen a szülész, a neonatológus és a kismama közötti szoros együttműködés. A lelki támogatás, akár szakember (pszichológus, dúla) bevonásával, segíthet a szorongás kezelésében és a pozitív hozzáállás megőrzésében.
A ritkább Rh-variánsok és egyéb antigének
Bár az Rh-összeférhetetlenség 98%-áért a D-antigén felelős, érdemes megjegyezni, hogy az Rh-rendszer valójában több mint 50 különböző antigénből áll (C, c, E, e). Ritkán előfordul, hogy az anya ezekre a „minor” antigénekre szenzibilizálódik. Például az anti-Kell ellenanyag is komoly hemolitikus betegséget okozhat. Ezek a ritka esetek is hasonló diagnosztikai és kezelési protokollokat igényelnek, mint a D-antigén összeférhetetlensége, beleértve a titerszint monitorozását és az MCA-PSV mérést.
A Kell-antigén sajátosságai
A Kell-antigén (K) esetében az ellenanyagok nemcsak a vörösvértesteket pusztítják el, hanem gátolják is a vörösvértestek termelését a magzat csontvelőjében. Ez azt jelenti, hogy a Kell-összeférhetetlenség esetén a vérszegénység sokkal gyorsabban és drasztikusabban alakulhat ki, mint a klasszikus Rh-esetekben. Bár sokkal ritkább, a Kell-antigénre való érzékenység sokkal nagyobb odafigyelést igényel.
A protokollok betartása és a felelősség
Az Rh-negatív kismamáknak különösen oda kell figyelniük a terhesgondozás során javasolt összes időpontra és vizsgálatra. A terhesség során történő Anti-D injekció elmaradása, vagy egy kockázati esemény (pl. vetélés) utáni elmulasztása visszafordíthatatlan következményekkel járhat a későbbi terhességekre nézve. A rendszeres vérvételek és az orvos utasításainak pontos betartása a garancia arra, hogy az Rh-összeférhetetlenség ne jelentsen valós veszélyt a babára nézve.
A szülészeti ellátás minőségének egyik fokmérője, hogy mennyire hatékonyan kezeli az Rh-negatív anyákat. A szigorú protokolloknak és a modern kezelési lehetőségeknek köszönhetően ma már a legtöbb Rh-negatív anya komplikációmentesen hozhat világra egészséges, Rh-pozitív babát, még akkor is, ha korábban már volt Rh-pozitív terhessége. Ez a tudomány diadala a biológiai különbségek felett, és a gondoskodás megtestesülése a várandósság csodálatos, de olykor kihívásokkal teli útján.
Gyakran ismételt kérdések a vércsoport-összeférhetetlenségről és a babára leselkedő kockázatról
👶 Mi az Rh-összeférhetetlenség legfőbb oka?
Az Rh-összeférhetetlenség akkor alakul ki, ha egy Rh-negatív anya szervezetében anti-D ellenanyagok termelődnek, miután kapcsolatba került egy Rh-pozitív magzat vörösvértestjeivel. Ezek az ellenanyagok a következő Rh-pozitív terhesség alatt átjutnak a méhlepényen, és megtámadják a magzat vérsejtjeit, hemolízist okozva.
💉 Mikor kell beadni az Anti-D injekciót?
Az Anti-D immunglobulin profilaxist két fő esetben alkalmazzák: először is, rutinszerűen a 28. terhességi hét körül minden Rh-negatív, nem szenzibilizált anyának. Másodszor, minden olyan esemény után, ahol magzati vérjutás feltételezhető (pl. vetélés, invazív vizsgálat, terhességi vérzés), valamint a szülés után 72 órán belül, ha a megszületett baba Rh-pozitív.
🔬 Mi az a Coombs-teszt és mit mér?
A Coombs-teszt kétféle lehet. Az Indirekt Coombs-teszt azt vizsgálja az anya vérében, hogy termelődött-e már anti-D ellenanyag. Ha pozitív, az azt jelenti, hogy az anya már szenzibilizálódott. A Direkt Coombs-teszt a született baba véréből mutatja ki, hogy a magzati vörösvértestek felületén megtapadtak-e már az anyai ellenanyagok, jelezve a hemolitikus betegség kockázatát.
💔 Milyen kockázatokkal jár az összeférhetetlenség a babára nézve?
A fő kockázat a magzati és újszülöttkori hemolitikus betegség (HDN), amely vérszegénységet (anémiát), súlyos sárgaságot, máj- és lépmegnagyobbodást, és a legsúlyosabb esetben hydrops fetalist (folyadékgyülem a magzat testüregeiben) okozhat. A születés utáni kezeletlen súlyos sárgaság pedig kernicterushoz (agyi károsodáshoz) vezethet.
🤔 Lehetséges-e, hogy az első terhesség során is kialakuljon Rh-összeférhetetlenség?
Igen, de ritkán. Mivel a szenzibilizáció leggyakrabban a szülés pillanatában történik, az első baba általában biztonságban van. Azonban ha a terhesség alatt volt vérzés, trauma, vagy invazív beavatkozás történt, a szenzibilizáció már az első terhesség alatt is megtörténhet, ezért fontos a profilaxis ilyen események után.
🩸 Mit jelent az intrauterin transzfúzió?
Az intrauterin transzfúzió (IUT) egy életmentő beavatkozás, amelyet súlyos magzati vérszegénység esetén végeznek. Ultrahang vezérléssel Rh-negatív donorvért juttatnak be a magzat keringésébe, leggyakrabban a köldökzsinór-vénán keresztül. Ez a beavatkozás segít stabilizálni a magzat állapotát, amíg eléri a biztonságos születési időt.
🧬 Mi a különbség az AB0 és az Rh-összeférhetetlenség között?
Az Rh-összeférhetetlenség (Rh-negatív anya és Rh-pozitív baba) általában súlyosabb kimenetelű, és a második terhességre nézve jelent nagyobb kockázatot, mivel az anti-D ellenanyagok könnyen átjutnak a méhlepényen. Az AB0 összeférhetetlenség (0-ás anya és A/B baba) gyakoribb, de az ellenanyagok (IgM) nehezen jutnak át a placentán, így általában csak enyhe vagy középsúlyos sárgaságot okoz a születés után, és nem okoz súlyos magzati vérszegénységet.
Leave a Comment