Amikor először tartjuk karunkban újszülöttünket, hajlamosak vagyunk a fizikai szükségletekre koncentrálni: evés, alvás, pelenkacsere. Pedig a kulisszák mögött egy elképesztő, robbanásszerű fejlődés zajlik. A csecsemő agya a születés utáni első három évben hihetetlen sebességgel építi ki azokat a neuronhálózatokat, amelyek meghatározzák a későbbi tanulási képességeket, az érzelmi intelligenciát és a problémamegoldó készségeket. Mi, szülők, nem egyszerűen gondozók vagyunk, hanem a baba kognitív fejlődésének fő építészei. A mindennapi interakciók, a játékok és a környezet minősége alapozza meg azt a tudásbázist, amelyre gyermekünk élete során építkezni fog. Ezért érdemes tudatosan támogatni ezt a folyamatot, méghozzá olyan egyszerű, de hatékony módszerekkel, amelyek könnyedén beilleszthetők a napi rutinba.
A baba agyának dinamikus fejlődése: A szinapszisok építése
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan támogathatjuk a csecsemő kognitív fejlődését, először meg kell értenünk, mi zajlik a fejében. A baba agya születéskor már tartalmazza szinte az összes neuronsejtet, amire valaha szüksége lesz, de a varázslat a köztük lévő kapcsolatokban, a szinapszisokban rejlik. Ezek a kapcsolatok teszik lehetővé az információ feldolgozását, a tanulást és a memória kialakulását.
Az első életévben a szinapszisok képződése olyan intenzív, hogy másodpercenként akár 1 millió új kapcsolat is létrejöhet. Ezt a jelenséget nevezzük plaszticitásnak. Ez az az időszak, amikor az agy a leginkább fogékony a környezeti ingerekre. Minden, amit a baba lát, hall, érez vagy megízlel, hatással van erre az építkezésre. Ha egy neuronhálózatot gyakran használnak (például ha a baba gyakran hallja a szülő hangját), az megerősödik. Ha egy hálózatot nem használnak, az idővel „metsződik”, azaz eltűnik, hogy az agy a fontosabb kapcsolatokra koncentrálhasson.
A kognitív fejlődés nem egyenlő azzal, hogy okosabbá tesszük a babát, hanem azzal, hogy optimális környezetet biztosítunk az agy számára, hogy a lehető legjobb struktúrákat építse ki. Ez magában foglalja a problémamegoldó képességek, a memória, a nyelvi készségek és a térbeli tájékozódás alapjainak lefektetését.
A csecsemő agyfejlődése nem egy előre megírt forgatókönyv alapján zajlik; a környezet, az interakciók és az érzelmi biztonság formálja azt, mint egy szobrász a márványt.
A szülői szerep ebben a folyamatban kettős: egyrészt biztosítjuk a stimulációt (az ingereket), másrészt a biztonságot (a támaszt). A túlzott stimuláció éppúgy káros lehet, mint a hiánya. A cél az egyensúly megtalálása, ahol a baba képes felfedezni és tanulni, de közben érzelmileg is támogatva érzi magát. Ez a tudományos háttér adja az alapot az 5 hatékony módszerhez, amelyekkel a szülők aktívan támogathatják gyermekük kognitív utazását.
1. módszer: Az interaktív kommunikáció ereje: A szolgálat és visszatérés elve
Sokan azt gondolják, hogy a nyelvi fejlődés a beszéd megértésével kezdődik, de valójában már az első perctől aktívan zajlik a baba és a szülő közötti kétirányú kommunikáció. Ez az első és talán legfontosabb módszer a kognitív fejlődés támogatására, hiszen a nyelvi készségek szorosan összefüggenek a gondolkodás és a problémamegoldás képességével.
A beszéd mint építőelem
A babához való beszéd nem csupán szavak sorozata. Amikor beszélünk hozzá, az agyában a hangok mintázatát dolgozza fel, és elkezdi megkülönböztetni az anyanyelve legfontosabb fonémáit. A legújabb kutatások szerint nem a szavak mennyisége a döntő, hanem a minőségi interakció. Ez a minőségi interakció az úgynevezett „szolgálat és visszatérés” (serve and return) elvén alapul.
A baba „szolgálat”-ot indít, amikor megpróbál valamit kommunikálni, legyen az egy gőgicsélés, egy mosoly vagy egy mozdulat egy tárgy felé. A szülő „visszatér”, amikor érzékenyen reagál erre a jelzésre. Például, ha a baba bámul egy piros labdát, és gőgicsél, a szülő visszatérhet azzal, hogy megnevezi a tárgyat: „Igen, ez egy piros labda! Gurítsuk el!” Ez a folyamat megerősíti a baba agyában azt a hálózatot, amely összeköti a tárgyat, a hangot és a jelentést.
A „szolgálat és visszatérés” nem csak a nyelvet fejleszti, hanem megtanítja a babát arra, hogy a világ kiszámítható, és a tetteinek van következménye. Ez az alapja az ok-okozati gondolkodásnak.
Fontos, hogy ne a felnőtt beszédmódot használjuk, hanem az úgynevezett bababeszédet (parentese vagy motherese). Ez a magasabb hangfekvésű, lassabb, túlzott intonációval kísért beszédmód jobban megragadja a csecsemő figyelmét, és segít kiemelni a szavak és mondatok határait, ami kritikus a nyelvelsajátítás szempontjából.
Az olvasás mint napi rituálé
Bár a csecsemő még nem érti a történetet, a könyvek közös nézegetése rendkívül gazdag kognitív stimulációt nyújt. Már 6 hónapos kortól érdemes bevezetni a kemény lapú, kontrasztos képeket tartalmazó könyveket.
- Szókincsbővítés: A felolvasás során olyan szavakat hall, amelyek talán nem hangzanak el a mindennapi beszédben.
- Koncentráció: A közös olvasás segít a figyelem hosszabb ideig tartó fenntartásában.
- Szemkövetés: Ahogy a szülő ujja követi a képeket, a baba megtanulja a balról jobbra haladó mintázatot, ami később az olvasás alapja lesz.
Ne féljünk ugyanazt a könyvet elolvasni századszorra is. A ismétlés kulcsfontosságú az agy számára a mintázatok felismeréséhez és a tartós memória kialakításához. Minden ismétlés megerősíti az adott idegpályát.
A nem verbális jelek dekódolása
A kognitív fejlődés nem csak a hallott szavakon múlik. A csecsemők hihetetlenül érzékenyek a szülők arckifejezésére, hanghordozására és testbeszédére. Amikor a szülő felveszi a baba szemkontaktusát, és válaszol a mosolyára, az a kötődés mellett a szociális kogníciót is fejleszti. A baba megtanulja dekódolni az érzelmeket, ami a későbbi empátia és a társas készségek alapja.
Töltsünk el időt azzal, hogy egyszerűen csak bámuljuk egymást, és utánozzuk a baba arckifejezéseit. Ha a baba kinyújtja a nyelvét, mi is nyújtsuk ki. Ez az egyszerű játék nemcsak szórakoztató, de alapvető idegpályákat aktivál, amelyek a szándék megértéséért felelnek.
2. módszer: A szenzoros és motoros felfedezés integrálása a tanulásba
A csecsemők úgy tanulnak a világról, hogy érzékelik azt. A kognitív fejlődés nem választható el a fizikai mozgástól és az érzékeléstől. A szenzoros ingerek feldolgozása, a tárgyak manipulálása és a környezetben való mozgás mind-mind aktív agyi munka. Ez a módszer a test és az elme szoros kapcsolatára épül.
A hason fekvés (tummy time) mint kognitív kihívás
Sok szülő a hason fekvést elsősorban a nyak- és hátizmok erősítésére használja, de valójában ez egy rendkívül fontos kognitív tréning is. Amikor a baba hason fekszik, más perspektívából látja a világot. Meg kell tanulnia megtartani a fejét, ami erőfeszítést igényel, és ez a koncentráció első formája.
A hason fekvés során a baba kénytelen célzottan használni a szemét, hogy elérje a körülötte lévő játékokat. Ez a vizuális-motoros koordináció fejlesztésének alapja. Amikor eléri a játékot, tapintja, rázza, szájába veszi – minden egyes cselekvés új információt szolgáltat a tárgy tulajdonságairól (súly, textúra, hang), amelyet az agy azonnal feldolgoz és tárol.
| Életkor (kb.) | Motoros Készség | Kognitív Kapcsolat |
|---|---|---|
| 0–3 hónap | Fej emelése, tárgyak követése szemmel | Vizuális fókusz, mintázatfelismerés. |
| 4–7 hónap | Megfordulás, tárgyak célzott megragadása | Ok-okozat megértése, térbeli viszonyok észlelése. |
| 8–12 hónap | Kúszás, felállás, tárgyállandóság | Térbeli memória, távolság becslése, problémamegoldás (akadályok kerülése). |
Textúrák és tapintásos tanulás
A csecsemő bőre a legnagyobb érzékszerv, amelyen keresztül tanul. A különböző textúrák bevezetése nemcsak szórakoztató, hanem alapvető idegpályákat is stimulál. Hagyjuk, hogy a baba érintsen meg sima, puha, durva, hideg vagy éppen meleg felületeket (természetesen biztonságos keretek között).
A texturált könyvek, a különböző anyagokból készült takarók, vagy akár a konyhában lévő biztonságos fűszerek megérintése (pl. a fahéj illata) mind-mind hozzájárulnak a szenzoros integrációhoz. A szenzoros integráció az a folyamat, ahogy az agy a különböző érzékszervekből érkező információkat feldolgozza és értelmezi. Minél jobban működik ez a rendszer, annál hatékonyabban tudja a baba a későbbiekben feldolgozni a komplexebb információkat is.
Ne féljünk a rendetlenségtől! A babák a legmélyebb kognitív tanulást a felfedezés során érik el, amikor szabadon manipulálhatják a környezetük tárgyait és anyagait.
A mozgás és a térbeli gondolkodás
A kúszás, mászás és járás nem csak motoros teljesítmény. Amikor a baba elindul a térben, elkezdi megérteni a térbeli viszonyokat: mi van közel, mi van messze, hogyan juthat el A pontból B pontba. Ez a gyakorlati tapasztalat alapozza meg a későbbi matematikai és geometriai gondolkodást.
Helyezzünk biztonságos, motiváló tárgyakat elérhető távolságba, hogy ösztönözzük a mozgásra. Amikor a baba kúszik egy játékért, az agya folyamatosan számításokat végez a távolságról, az útvonalról és az elé kerülő akadályokról. Ez egy komplex problémamegoldó folyamat, amely a motoros és kognitív központok összehangolt munkáját igényli.
3. módszer: A kiszámíthatóság és az érzelmi biztonság mint kognitív üzemanyag
Az agy hatékony működéséhez elengedhetetlen a stressz minimalizálása. A csecsemő agya akkor képes optimálisan tanulni és új kapcsolatokat építeni, ha érzelmileg biztonságban érzi magát. Ez a módszer a kötődés elméletére és a stresszkezelésre épül, és talán a leginkább alapvető támogatás a kognitív fejlődéshez.
A kötődés és a stresszhormonok
Amikor egy csecsemő feszült, éhes vagy kényelmetlenül érzi magát, a szervezete stresszhormonokat, például kortizolt termel. A magas és tartós kortizolszint károsíthatja az agy azon részeit, amelyek a memóriáért és a tanulásért felelősek (különösen a hippokampuszt). Az a szülő, aki gyorsan és érzékenyen reagál gyermeke jelzéseire, azt üzeni a babának, hogy a világ biztonságos, és szükség esetén számíthat segítségre.
Ez a biztonságérzet teszi lehetővé, hogy a baba energiáit ne a túlélésre, hanem a felfedezésre fordítsa. Ha a baba tudja, hogy a „bázis” (a szülő) elérhető, bátrabban indul el a világ felfedezésére, ami a kognitív fejlődés motorja.
Az érzelmi biztonság nem csak egy kellemes érzés; neurobiológiai szempontból ez a feltétele annak, hogy az agy felső, gondolkodó rétegei hatékonyan működjenek.
A napi rutin szerepe a kiszámíthatóságban
A csecsemők számára a rendszeresség és a rutin jelenti a kiszámíthatóságot. A napi tevékenységek (evés, alvás, fürdés, játék) hasonló időben és sorrendben történő ismétlése segít a babának megérteni az idő múlását és a nap szerkezetét. Ez a fajta tudás az időbeli orientáció és a memória szervezésének alapja.
Például, ha a fürdés után mindig énekelünk egy bizonyos dalt, majd következik az utolsó etetés, a baba agya elkezdi összekapcsolni ezeket az eseményeket. Ez a mintázatfelismerés egy magas szintű kognitív képesség, amely segít előre jelezni a következő lépést, így csökkentve a bizonytalanságot és a stresszt.
Az odafigyelés minősége
A 3. módszer kulcsa nem az, hogy mennyi időt töltünk a babával, hanem az, hogy az együtt töltött idő milyen minőségű. A tudatos jelenlét azt jelenti, hogy amikor a babával vagyunk, félretesszük a telefont, és valóban rá figyelünk. Kövessük a baba érdeklődését; ha egy szőnyegen lévő foltot bámul, nézzük meg mi is, és nevezzük meg, írjuk le. Ez a közös figyelem (joint attention) az alapja a tanulásnak és a szociális interakcióknak.
Amikor a szülő követi a baba figyelmét, az megerősíti a baba önérzetét és a világra gyakorolt hatásának érzetét. Tudja, hogy az, ami érdekli, fontos és érdemes vele foglalkozni. Ez a fajta megerősítés bátorítja a további felfedezésre és kognitív kockázatvállalásra.
4. módszer: A zenei és ritmikus stimuláció: A minták és a logika fejlesztése
A zene és a ritmus régóta ismert eszközei a csecsemők megnyugtatásának, de a hatásuk messze túlmutat az altatáson. A zenei stimuláció az egyik leghatékonyabb módja a kognitív rugalmasság és a matematikai gondolkodás előkészítésének.
Zene és az agy struktúrája
A zene hallgatása és a vele való interakció szinte az agy minden területét aktiválja. A ritmus feldolgozásáért a motoros központok, a hangmagasságért az auditív központok, az érzelmi válaszokért pedig a limbikus rendszer felel. A zenei minták felismerése és feldolgozása erősíti a logikai gondolkodásért felelős területeket.
Bár a híres „Mozart-effektus” (miszerint a klasszikus zene hallgatása okosabbá teszi a csecsemőt) túlzottan leegyszerűsített, az tagadhatatlan, hogy a zene segíti a mintázatfelismerést. A zene alapvetően ismétlődő mintákból áll: ritmus, dallam, harmónia. A baba agya ezeknek a mintáknak a felismerésével gyakorolja a predikciót és a sorrendiséget.
A ritmus és a dallam nemcsak a hallásért felelős agyterületeket kapcsolja össze, hanem a motoros központokat is, segítve a koordinációt és a finommotoros készségeket.
A mondókák és a mozgás
A mondókák és az ölbéli játékok (pl. „Hinta, palinta”) sokkal többet jelentenek puszta szórakozásnál. Ezek a tevékenységek integrálják a nyelvi ritmust a mozgással. Amikor a szülő ringatja a babát, miközben énekel, a baba agya összekapcsolja a hallott szavakat, a testérzetet és az érzelmi biztonságot. Ez a multiszenzoros tanulás sokkal hatékonyabb, mint az egydimenziós ingerek.
Fontos, hogy ne csak passzívan hallgattassunk zenét, hanem aktívan vegyünk részt benne. Tapsoljunk, doboljunk az övön, ringassunk a ritmusra. Ezek a cselekvések fejlesztik a baba auditív diszkriminációját (képesség a hangok megkülönböztetésére) és a motoros időzítést.
Egyszerű hangszerek bevezetése
A csecsemő kognitív fejlődését remekül támogatja, ha lehetőséget kap az ok-okozati összefüggések felfedezésére hangszereken keresztül. Egy csörgő, egy maracas, vagy egy kis dob bevezetése 6-12 hónapos kor között ideális.
Amikor a baba megrázza a csörgőt, azonnal visszajelzést kap: hangot. Ez a közvetlen visszacsatolás erősíti a cselekvés és a következmény közötti kapcsolatot. Ahogy a baba próbálja megérteni, hogyan lehet a hangot kontrollálni (gyengébben vagy erősebben rázni), a kísérletezés és a problémamegoldás alapjait gyakorolja.
A zenei stimuláció nem igényel drága eszközöket. Egy egyszerű fakanál és egy lábas is elegendő lehet ahhoz, hogy a baba felfedezze a hangok és a ritmus világát. A lényeg a közös, örömteli interakció.
5. módszer: Problémamegoldó játékok és a tárgyállandóság fejlesztése
A kognitív fejlődés csúcsa a problémamegoldó képesség kialakulása. A csecsemők ezt a készséget leginkább a célzott játékokon keresztül sajátítják el. Ide tartoznak azok a játékok és tevékenységek, amelyek megkövetelik a babától, hogy megértse a tárgyak tulajdonságait és a fizikai világ működését.
A tárgyállandóság mint kognitív mérföldkő
Jean Piaget, a kognitív fejlődés nagy kutatója szerint az egyik legfontosabb kognitív mérföldkő a tárgyállandóság (object permanence) kialakulása. Ez a képesség arra utal, hogy a baba megérti: egy tárgy létezik akkor is, ha éppen nem látja.
Ez a készség általában 8-12 hónapos kor körül kezd el kialakulni. Ennek támogatására a legegyszerűbb és leghatékonyabb játék a kukucsjáték. Amikor eltakarjuk az arcunkat, majd hirtelen előbukkanunk, a baba megtanulja, hogy az, ami eltűnt, visszatérhet. Ez a játék erősíti a memóriát, a predikciós képességet és a szorongás kezelését, mivel a baba tudja, hogy a szülő nem tűnt el örökre.
Hasonlóan hasznosak azok a játékok, ahol a tárgyakat elrejtjük egy takaró alá, és arra ösztönözzük a babát, hogy keresse meg. Ez a célzott keresés aktív memóriahasználatot és tervezést igényel.
Manipuláció és illesztés
A csecsemő kognitív fejlődésének támogatásában a legértékesebbek azok a játékok, amelyek lehetővé teszik a tárgyak manipulálását és illesztését. Ezek közé tartoznak a gyűrűs tornyok, a formabeillesztő dobozok és az egymásba rakható poharak.
Amikor a baba megpróbál egy négyzet alakú formát beilleszteni a kör alakú nyílásba, az agya egy kísérlet-hibás folyamatot futtat. Minden sikertelen próbálkozás új információt szolgáltat a formák és a térbeli viszonyok szabályairól. Megtanulja, hogy a tárgyaknak vannak állandó tulajdonságaik (pl. a négyzet nem illik a körbe, hacsak nem forgatja el bizonyos módon).
A szülő szerepe itt az, hogy ne oldja meg azonnal a problémát a baba helyett. Inkább adjunk verbális segítséget („Próbáld meg elforgatni!”), vagy mutassuk meg lassan egyszer, majd hagyjuk, hogy a baba maga próbálkozzon tovább. A frusztráció kezelése és a kitartás is a kognitív fejlődés fontos része.
Az ok-okozat feltárása
A csecsemők számára a világ egy hatalmas laboratórium, ahol az ok és okozat a legizgalmasabb kísérlet. A játékok, amelyek azonnali visszajelzést adnak, kiválóan fejlesztik ezt a megértést. Ilyenek például a gombok, amelyeket megnyomva hangot ad ki a játék, vagy a labdák, amelyek legurulnak a lejtőn.
A várakozás képessége (anticipáció) szorosan kapcsolódik az ok-okozati összefüggésekhez. Amikor a baba eldobja a labdát, és várja, hogy az leessen, az agya előre jelzi a fizikai következményt. Ez a predikciós képesség alapvető a későbbi komplex gondolkodás szempontjából.
A mindennapi tevékenységek során is támogathatjuk ezt a megértést. Például, ha megnyomjuk a villanykapcsolót, és azt mondjuk: „Katt! Fény!”, a baba összekapcsolja a cselekvést és a következményt. A tudatos magyarázat a cselekedeteink mellé rendkívül gazdagítja a kognitív tanulást.
A kognitív fejlődés támogatásának holisztikus megközelítése
Bár a fenti 5 módszer különálló pontokként szerepel, a valóságban szorosan összefonódnak. A csecsemő agya nem szétválasztott rekeszekben fejlődik; a nyelvi, motoros, érzelmi és logikai területek folyamatosan kommunikálnak egymással. A leghatékonyabb támogatás a holisztikus megközelítés, ahol a szülő egyszerre biztosítja a biztonságot, a stimulációt és a szabadságot a felfedezésre.
Ne feledjük, a cél nem az, hogy zsenit neveljünk, hanem az, hogy megadjuk a babának a legjobb alapot ahhoz, hogy kíváncsi, rugalmas és kiegyensúlyozott felnőtté váljon. A legfontosabb eszközünk ehhez pedig a közös idő, a szeretet és a játék öröme.
A tudatos szülői magatartás nem azt jelenti, hogy minden percet strukturált fejlesztéssel töltünk. Néha a legjobb, amit tehetünk, ha egyszerűen csak hagyjuk, hogy a baba a saját tempójában fedezze fel a környezetét, miközben mi egy biztonságos támaszpontot nyújtunk a háttérben. A kognitív fejlődés egy maraton, nem sprint, és a legfőbb üzenet, amit a babánknak adhatunk: „Itt vagyok, és hiszek a képességeidben.”
Gyakran ismételt kérdések a csecsemő kognitív fejlődésének támogatásáról
❓ Mikor kezdjem el a csecsemő kognitív fejlesztését?
A kognitív fejlődés a fogantatás pillanatától kezdődik, de a születés utáni első három év a legplasztikusabb időszak. A stimulációt azonnal el kell kezdeni, de ez nem jelent bonyolult feladatokat. Már az újszülöttel való szemkontaktus, a simogatás és a hozzá való éneklés is aktív kognitív fejlesztésnek számít. A lényeg a korai, következetes és érzékeny interakció.
🎨 Milyen típusú játékok a legjobbak az agyfejlődéshez az első évben?
A legjobb játékok az egyszerű, nyitott végű játékok, amelyek lehetővé teszik a baba számára a manipulációt és az ok-okozati összefüggések felfedezését. Kerüljük a túlstimuláló, elemmel működő játékokat. Koncentráljunk inkább a kontrasztos képekre, a különböző textúrákra, a gyűrűs tornyokra, az egymásba rakható poharakra és az egyszerű labdákra. A legfontosabb „játék” pedig továbbra is a szülő maga, az interaktív kommunikáció révén.
😴 Befolyásolja az alvás a baba kognitív fejlődését?
Igen, rendkívül fontos. Az alvás kulcsfontosságú szerepet játszik a memória konszolidációjában és a tanulási folyamatokban. Amikor a csecsemő alszik, az agya feldolgozza és tárolja a nap során megszerzett információkat, és megerősíti a frissen kialakult szinapszisokat. A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás elengedhetetlen a hatékony kognitív működéshez.
🗣️ Mi a különbség a „bababeszéd” és a normál beszéd között, és melyik a jobb?
A „bababeszéd” (parentese) nem azonos a gagyogással, hanem egy speciális beszédmód, amelyet magasabb hangfekvés, lassabb tempó és túlzott intonáció jellemez. A kutatások szerint ez a stílus a leghatékonyabb, mivel jobban megragadja a csecsemő figyelmét, és segít az agynak elkülöníteni a szavak határait. Mindig ezt a stílust használjuk, de valós, korrekt szavakkal, nem pedig értelmetlen gagyogással.
📱 Mennyi képernyőidő engedélyezett a csecsemők számára?
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) és a hazai szakemberek egyaránt azt javasolják, hogy 18-24 hónapos kor alatt kerüljük a képernyőidőt. A csecsemő agya a háromdimenziós, interaktív tapasztalatokból tanul a leghatékonyabban. A passzív képernyőnézés nem nyújtja azt a „szolgálat és visszatérés” interakciót, ami elengedhetetlen a kognitív fejlődéshez.
🧘 Hogyan kerülhetem el a csecsemő túlstimulálását?
A túlstimulálás jelei lehetnek az ingerlékenység, a sírás, a tekintet elfordítása vagy a hirtelen elalvás. A kulcs a mértékletesség és a baba jelzéseinek figyelése. Biztosítsunk nyugodt időszakokat (pl. csendes ringatás, lágy zene), és ne zsúfoljuk túl a napot túl sok programmal vagy túl sok játékkal. A csendes, unalmasnak tűnő időszakok is fontosak az agynak az információ feldolgozásához.
💡 A kétnyelvű nevelés lelassítja a kognitív fejlődést?
Éppen ellenkezőleg. Bár a kétnyelvű csecsemők szókincse kezdetben lassabban épülhet fel mindkét nyelven külön-külön, a kutatások azt mutatják, hogy a kétnyelvűség valójában fejleszti a kognitív rugalmasságot, a problémamegoldó képességet és a figyelmi kontrollt, mivel az agynak folyamatosan két nyelvi rendszert kell kezelnie.
Leave a Comment