Mély sóhaj. Ismerős? Az a pillanat, amikor a türelem utolsó cseppje is elpárolog, és a hangod olyan magasságokba emelkedik, ahonnan már nincs visszaút. A „kikelés” megtörténik. A szavak kibuggyannak, a test feszül, és a gyerek csak áll, tágra nyílt szemekkel nézve a szülői érzelmi vihart. Utána pedig jön a szégyen, a mardosó bűntudat, ami sokszor nehezebb teher, mint maga a kirohanás. Ne feledd: emberi lény vagy, nem robot. A szülői lét maraton, nem sprint, és néha mindenki elesik. A különbség az, hogy miként állsz fel. Ez a cikk arról szól, hogyan kezelheted azt a nehéz pillanatot, és ami még fontosabb: hogyan gyógyíthatod be a saját lelki sebeidet, hogy legközelebb erősebben állj a helyzetben.
A szülői túlterheltség anatómiája: miért bukunk ki?
Amikor a „kikelés” megtörténik, hajlamosak vagyunk azonnal a jellemhibánkat ostorozni. Pedig a legtöbb esetben ez nem a jellemről, hanem a körülményekről szól. A szülői lét a világ egyik leginkább alulértékelt, folyamatosan éber állapotot igénylő feladata. A krónikus alváshiány, a munkahelyi stressz, a háztartás fenntartása és a párkapcsolati kihívások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az érzelmi szabályozásunk hatékonysága a béka segge alá süllyedjen.
Képzeld el az agyadat úgy, mint egy mobiltelefont. Ha 10%-on van az akkumulátor, és egyszerre próbálod futtatni az összes alkalmazást (etetés, fegyelmezés, munkahelyi hívás), garantáltan le fog merülni, és az idegrendszered lekapcsol. Ez a jelenség a pszichológiában jól ismert érzelmi kimerültség. Nem vagy rossz szülő, csak kimerült ember.
A tudatosság ott kezdődik, amikor felismerjük, hogy a kirohanásunk gyökere ritkán a gyermek viselkedése, sokkal inkább a saját, betöltetlen szükségleteinkben keresendő.
Ezen túlmenően, jelentős szerepet játszanak a gyermekkori mintáink. Sokan közülünk olyan családban nőttek fel, ahol a harag kifejezése hangos volt, ijesztő, vagy éppen elfojtott. Ezek a minták mélyen beépülnek a tudattalanunkba, és stresszhelyzetben automatikusan aktiválódnak. Ahogy Dr. Gabor Maté mondja, gyakran nem a gyermekeinkre reagálunk, hanem a saját, gyermekkori feldolgozatlan traumáinkra. Amikor a gyerekünk viselkedése egy gombot nyom meg bennünk, az valójában egy régi sebet érint.
A szülői dühkezelés tehát nem arról szól, hogy soha ne érezzünk haragot, hanem arról, hogy hogyan szabályozzuk azt, mielőtt az átvenné az irányítást. Ha a prefrontális cortexünk (az agy racionális döntéshozó központja) kikapcsol, átadja a helyét az amygdalának (a veszélyérzékelő és reakcióközpontnak), és ekkor jön a „fight or flight” reakció, amit mi szülőként „kiabálásnak” vagy „összeomlásnak” nevezünk.
Mit lát a gyermek valójában?
Amikor elveszíted a fejed, a gyereked nem csak egy hangos anyát vagy apát lát. Ő az elsődleges biztonsági hálóját, a világát tartó oszlopot látja meginogni. A kisgyermekek számára a szülő érzelmi állapota a környezet biztonságának fokmérője. Ha a szülő stabilitása felborul, az a gyermekben azonnali félelemérzetet és bizonytalanságot vált ki.
A gyerekek a szülői reakciókból tanulják meg az érzelmi szabályozást. Ha a szülő a stresszt kiabálással, ajtócsapkodással vagy passzív-agresszív viselkedéssel kezeli, a gyermek ezt fogja elsajátítani mint a „normális” stresszkezelési módot. A modellkövetés ereje ebben az esetben pusztító lehet, hiszen a jövőbeli felnőtt érzelmi eszköztárát formálja.
A kiabálás különösen káros. A hangerő nem csak hallási ingert jelent, hanem az idegrendszerre gyakorolt közvetlen stresszt. Kutatások kimutatták, hogy a rendszeres, hangos szülői düh nemcsak a gyermek önértékelését rombolja, hanem hosszú távon károsíthatja az agy fejlődését is, különösen azokat a területeket, amelyek a stresszkezelésért és az empátiáért felelnek.
A gyermek nem a szavainkra emlékszik a düh pillanatában, hanem a szemeinkben tükröződő fájdalomra és a hangunk rezgésére, ami a biztonságos kötődésüket fenyegeti.
Miután a vihar elült, a gyermek gyakran bűntudatot érez, még akkor is, ha a szülő kirohanása nyilvánvalóan nem az ő hibája volt. Azt gondolhatja: „Ha én jobb lettem volna, anya nem lett volna ilyen ideges.” Ez a fajta kognitív torzítás megnehezíti számukra, hogy különbséget tegyenek a saját viselkedésük és a szülő felnőtt reakciója között. Ezért elengedhetetlen, hogy a helyzetet követően azonnal helyreállítsuk a kapcsolatot.
Az „azonnali mentőakció” lépései: a helyzet kezelése
Előbb-utóbb megtörténik. De a pillanat utáni 10 perc a legfontosabb. Ez a 10 perc határozza meg, hogy a kirohanás egy alkalmi, emberi hiba marad, vagy egy olyan minta része lesz, amely mélyen sérti a gyermekkel való kapcsolatot. A cél nem a düh eltüntetése, hanem a kapcsolat helyreállítása és a tanítás.
1. Azonnali távolság és légzés
Amikor érzed, hogy a kontroll kicsúszott a kezedből, az első lépés a fizikai elhatárolódás. Ez nem büntetés, hanem önszabályozás. Mondd ki hangosan (akár a gyereknek, akár magadnak): „Most nagyon ideges vagyok, szükségem van egy percre, hogy megnyugodjak.” Vonulj félre egy biztonságos helyre. A mosdó, vagy egy csendes sarok tökéletes. Itt a cél a vagus idegrendszer aktiválása, ami a nyugalmi állapotért felel. Néhány lassú, mély hasi légzés – a belégzés 4 másodperc, a kilégzés 6 másodperc – segít visszakapcsolni a racionális agyközpontot.
2. A kapcsolat helyreállítása – a hiteles bocsánatkérés
Sokan félnek bocsánatot kérni a gyerektől, mert attól tartanak, hogy ezzel aláássák a szülői tekintélyüket. Éppen ellenkezőleg: a hiteles bocsánatkérés építi a tekintélyt és tanítja a gyermeket az empátiára és a felelősségvállalásra. A bocsánatkérésnek nem szabad feltételesnek lennie („Sajnálom, hogy kiabáltam, de te is kiborítottál!”).
A bocsánatkérés struktúrája:
- Nevezd meg az érzést és a tettet: „Nagyon sajnálom, hogy kiabáltam. Nem volt szabad így beszélnem veled, és ez ijesztő volt.”
- Vállalj felelősséget: „Ez az én hibám volt. Nekem, mint felnőttnek, jobban kell kezelnem a saját érzéseimet.”
- Nevezd meg a kiváltó okot (érzelmi szinten): „Nagyon fáradt és frusztrált voltam amiatt, hogy nem ment a feladat, de ez nem mentség arra, ahogy reagáltam.”
- Erősítsd meg a kapcsolatot: „Szeretlek, és biztonságban kell érezned magad mellettem. Ezt kijavítjuk.”
Ez a folyamat megtanítja a gyermeket, hogy a harag normális érzés, de a harag kifejezésének módja kontrollálható. Látja, hogy a szülő is hibázhat, de van út a megbánás és a helyreállítás felé.
3. Az érzelmek feldolgozása a gyermekkel
Miután megnyugodtatok, beszéljétek meg, mi történt. Kérdezd meg a gyereket, mit érzett, amikor kiabáltál vele. Használj egyszerű nyelvet: „Mit éreztél, amikor láttad, hogy anya ideges? Féltél?” Ne bagatellizáld az érzéseit. Ismerd el a fájdalmát. Ez a validálás rendkívül fontos a gyermek érzelmi fejlődéséhez.
Beszéljétek meg, hogy mit tesztek legközelebb. A dühkezelés nem csak a szülő feladata. Megkérdezheted: „Ha legközelebb látod, hogy kezdek ideges lenni, mit tehetnél? Esetleg megkérhetnél, hogy vegyek egy mély levegőt?” Ez a közös tervezés visszaadja a gyermeknek a kontroll érzetét és erősíti a családi együttműködést.
Amikor a szégyen bénít – a szülői bűntudat anatómiája
A kirohanás utáni szégyenérzet az egyik legnehezebben kezelhető szülői érzelem. A szégyen mélyen különbözik a bűntudattól. A bűntudat azt mondja: „Rosszat tettem.” A szégyen azt mondja: „Rossz ember vagyok.”
A szégyenérzet abból fakad, hogy a modern társadalomban él egy irreális kép a „tökéletes szülőről”, aki mindig türelmes, soha nem fáradt, és minden helyzetet zen buddhista nyugalommal kezel. Amikor hibázunk, ez a mítosz összetörik, és úgy érezzük, nem felelünk meg a szülői szerep elvárásainak.
Az önkritika csapdája
A szégyen gyakran vezet ahhoz, hogy belevesszük magunkat az önkritika spiráljába. „Látod, megint elrontottam. Soha nem leszek elég jó szülő.” Ez a belső hang nem motivál a változásra; éppen ellenkezőleg, bénító hatású. Amikor szégyelljük magunkat, hajlamosak vagyunk elszigetelődni, elkerülni a társas kapcsolatokat, és elfojtani az érzéseinket. Ez a bezárkózás növeli a stresszt és a valószínűségét annak, hogy a következő alkalommal ismét kiborulunk.
| Jellemző | Bűntudat (Egészséges) | Szégyen (Destruktív) |
|---|---|---|
| Fókusz | A viselkedésen. | A személyiségen. |
| Üzenet | Rosszat tettem. | Rossz ember vagyok. |
| Kimenetel | Javítás, bocsánatkérés, változás. | Elszigetelődés, önostorozás, elfojtás. |
| Hatás a változásra | Motiváló. | Bénító. |
A szégyen feldolgozása: az önmegértés ereje
A szégyen ellenszere az önmegértés (self-compassion) és a transzparencia. Elismerni a hibát nem gyengeség, hanem óriási erő. Brene Brown kutatásai szerint a szégyen csak a sötétben él. Ahogy kimondjuk, ahogy megosztjuk egy megbízható baráttal vagy szakemberrel, elveszíti a hatalmát.
Gyakorold az önmegértést. Kezeld magad úgy, ahogy egy jó barátodat kezelnéd, ha elmesélné neked, hogy elvesztette a türelmét. Valószínűleg nem mondanád neki, hogy borzasztó szülő. Azt mondanád: „Nehéz ez. Emberi dolog hibázni. Holnap új nap van.”
Az önmegértés három kulcseleme:
- Kedvesség magunkkal szemben: Ne kritizáld magad élesen, ha hibázol.
- Az emberi tapasztalat közössége: Emlékeztess magad arra, hogy nem vagy egyedül. Minden szülőnek vannak ilyen pillanatai.
- Tudatosság: Fogadd el az érzést anélkül, hogy hagynád, hogy eluralkodjon rajtad. Ne azonosulj a szégyennel.
Ha sikerül átkeretezni a szégyent bűntudattá, a bűntudat pedig motivációvá válik, akkor a hibák nem rombolóak, hanem tanító jellegűek lesznek. Megtanítják, hol vannak a határaid, és mire van szükséged, hogy legközelebb elkerüld a robbanást.
Megelőzés és reziliencia – a tartós változás útja
A legsikeresebb dühkezelési stratégia a megelőzés. Ha folyamatosan a tűzoltással foglalkozol, kimerülsz. A hangsúlyt arra kell helyezni, hogy hogyan töltsd fel az érzelmi tankodat, mielőtt az kiürülne, és hogyan építs be „stop” mechanizmusokat a mindennapokba.
A triggerek azonosítása és a piros zóna
Mindenkinek vannak úgynevezett „triggerei” (kiváltó okai). Ezek lehetnek konkrét helyzetek (pl. reggeli rohanás, esti lefekvés), vagy testi állapotok (éhség, fáradtság). Vezess egy rövid naplót (akár csak 2-3 mondatban), amikor kibuksz. Írd le, mi történt közvetlenül előtte, milyen napszak volt, és hogyan érezted magad fizikailag.
Gyakran előforduló szülői triggerek:
- Ismételt engedetlenség, amikor a gyerek nem fogad szót harmadszorra sem.
- Fizikai fáradtság és zajos környezet.
- A sürgetés érzése (pl. elkésés az iskolából).
- Amikor a gyermek viselkedése a saját gyermekkori, elfojtott frusztrációinkra emlékeztet.
Ha ismered a triggereidet, bevezetheted a „piros zóna” jelzését. Ez a jelzés lehet egy kódolt szó a párod felé, vagy egy belső, tudatos figyelmeztetés. Amikor eléred a piros zónát, azonnal aktiváld a megállító mechanizmust, függetlenül attól, hogy mi történik éppen.
A fizikai és mentális önápolás, mint dühkezelés
A szülői dühkezelés nem egy különálló technika, hanem az önápolás szerves része. Egy stabil idegrendszerrel rendelkező szülő sokkal ritkábban bukik ki. Ehhez nem kell meditációs guruvá válni, de néhány alapvető szükséglet betöltése elengedhetetlen.
Alvás: Ha krónikusan alváshiányos vagy, az agyad nem képes hatékonyan szabályozni az érzelmeket. Keresd meg a módját, hogy legalább egy héten kétszer kapj egy hosszabb, megszakítás nélküli alvási blokkot (pl. a társad vegye át az éjszakai műszakot).
Mozgás: A mozgás a legális stresszoldó. A felgyülemlett feszültség, ami kiabálásban robban ki, a mozgás során egészségesen levezethető. Már napi 20 perc tempós séta is csodákat tesz az érzelmi szabályozással.
Mikro-szünetek: Nem kell egy egész délutánt a wellnessben töltened. Elég 5 perc a nap folyamán, amikor szándékosan félreteszed a telefont, becsukod a szemed, és csak a légzésedre koncentrálsz. Ezek a mikro-szünetek „resetelhetik” az idegrendszert.
A dühkezelés nem luxus, hanem a szülői munka alapfeltétele. Ha nem gondoskodsz magadról, nem tudsz higgadtan gondoskodni a gyermekedről.
A „stop” mechanizmusok gyakorlása
Amikor érzed, hogy a vérnyomásod emelkedik, és a hangod rezegni kezd, be kell avatkoznod. Ezt hívjuk affektív szabályozásnak. A kulcs, hogy ne reagálj azonnal a gyermek viselkedésére, hanem adj magadnak 3 másodpercet a gondolkodásra.
Gyakorlati „stop” technikák:
- A „vírusirtó”: Ismételj el magadban egy rövid mantrát: „Nyugi. Levegő. Nem veszélyes.”
- A tárgyak átnevezése: Nézz körül, és nevezz meg öt tárgyat a szobában. Ez a tudatos figyelem eltéríti az agyat a dühös reakciótól.
- Fizikai átkódolás: Szorítsd ökölbe a kezed 10 másodpercig, majd lassan engedd el. Ez a technika segít a test feszültségét tudatosan oldani.
Hogyan tanítsuk meg gyermekünket az érzelmi szabályozásra a saját példánkon keresztül?
A kirohanás – ha megfelelően kezeljük – valójában tanítási pillanat lehet. Megmutathatod a gyermekednek, hogy a felnőttek is hibáznak, és ami még fontosabb, hogyan lehet kijavítani a hibákat és helyreállítani a kapcsolatot. Ez az érzelmi intelligencia alapja.
1. Az érzelmek nevének megadása (labeling)
A gyermekeknek meg kell tanulniuk, hogy az érzelmek nem pusztán kellemetlen érzések, hanem információk. Amikor dühös vagy, nevezd meg az érzésedet hangosan, de nyugodtan: „Nagyon frusztrált vagyok, amiért nem találom a kulcsomat.” Vagy a bocsánatkérés során: „Amikor kiabáltam, az azért volt, mert ideges voltam, nem azért, mert téged nem szeretlek.”
Ez a technika, az érzelmek címkézése, segít a gyermeknek összekapcsolni a belső érzetet a megfelelő szóval, ami a későbbiekben képessé teszi őt a saját érzéseinek szabályozására. Ha a gyerek látja, hogy a szülő is meg tudja nevezni a vihart, az felhatalmazza őt is erre.
2. A düh egészséges feldolgozásának bemutatása
Mutasd be, hogyan lehet egészségesen levezetni a feszültséget. Ha ideges vagy, mondd ki: „Most elmegyek a másik szobába, és boxolok egyet a párnámba.” Vagy: „Most elmegyek, és iszom egy nagy pohár vizet.” Ez a viselkedésminta sokkal erősebb hatású, mint ezer elméleti magyarázat. A gyerek megtanulja, hogy a düh nem rossz, de a dühös cselekedet igen, és vannak alternatívák a robbanásra.
3. A bocsánatkérés, mint rendszeres gyakorlat
A bocsánatkérésnek rutinná kell válnia a családban, nem csak akkor, ha a szülő hibázik. Ha a szülő rendszeresen és hitelesen kér bocsánatot, a gyermek is könnyebben fog bocsánatot kérni a testvéreitől vagy a barátaitól. Ez a folyamat tanítja meg a gyermekeket a rezilienciára – arra a képességre, hogy a nehézségek után képesek legyenek helyreállítani a kapcsolatot és talpra állni.
A párkapcsolat szerepe a dühkezelésben
Ritkán beszélünk arról, hogy a szülői kirohanások gyakran a párkapcsolati dinamika tükörképei. Ha a két szülő nem alkot egységes frontot, vagy ha nincsenek közös stresszkezelési stratégiáik, a kimerültség gyorsabban jelentkezik.
A szülői túlterheltség kezelésében a partner a legfontosabb szövetségesed. Kommunikálnotok kell a határaitokról, és kölcsönös „pihenőidőt” kell biztosítanotok egymásnak. Ez nem luxus, hanem túlélési stratégia. Ha a párod látja rajtad a triggerek közeledtét, képesnek kell lennie arra, hogy beavatkozzon anélkül, hogy kritizálna. Pl.: „Drágám, látom, hogy nehéz napod van. Átveszem a gyerekeket 20 percre, menj, szellőzz ki.”
A közös nevelési filozófia kialakítása is segít. Ha mindkét szülő ugyanazokat a fegyelmezési elveket követi, sokkal kevesebb a belső feszültség, és a gyerek is kevesebbszer teszi próbára a szülői türelmet, mivel egyértelmű határokkal találkozik.
Mikor jelzi a helyzet, hogy külső segítségre van szükségünk?
Ha a kirohanások rendszeressé válnak, vagy ha a szégyenérzet olyan mértékű, hogy bénítja a mindennapjaidat, érdemes szakemberhez fordulni. A szülői dühkezelés nem mindig oldható meg önsegítő könyvekkel, különösen, ha mélyen gyökerező gyermekkori minták állnak a háttérben.
Jelek, amelyek szakember bevonását indokolják:
- Rendszeresség: Ha hetente többször elveszíted a fejed, és ez a minta tartós.
- Intenzitás: Ha a düh fizikai agresszióhoz vezet (akár a gyerek, akár tárgyak ellen), vagy ha a kiabálás rendszeresen fenyegető, ijesztő hangvételű.
- A szégyen bénító hatása: Ha a bűntudat és a szégyen elszigetel téged, rontja a hangulatodat, és képtelen vagy helyreállítani a kapcsolatot a gyerekkel a robbanás után.
- A gyermek viselkedésének változása: Ha a gyermek tartósan visszahúzódóvá, szorongóvá vagy agresszívvá válik a szülői düh hatására.
A szakember (pszichológus, szülői tanácsadó) segíthet feltárni a düh valódi gyökerét, és olyan érzelmi szabályozási technikákat taníthat, amelyek tartósan megváltoztatják a reakcióidat. Emlékezz: segítséget kérni a legnagyobb bátorság jele, és a legjobb befektetés a gyermeked jövőjébe.
A szülői út tele van buktatókkal. Az, hogy kibuksz, nem tesz téged rossz szülővé. Az tesz jó szülővé, ahogy utána kezeled a helyzetet: a bocsánatkérés, a felelősségvállalás, és a folyamatos munka azon, hogy egyre tudatosabban legyél jelen a gyermeked életében. A gyermekednek nincs szüksége tökéletes szülőre. Szüksége van egy hiteles, őszinte szülőre, aki tudja, hogyan álljon fel, ha elesik.
Gyakran ismételt kérdések a szülői dühkezelésről és szégyenről
1. Hogyan kérjek bocsánatot egy 3 éves gyerektől, aki talán még nem érti a bűntudatot? 🤔
A kisgyermekek még nem értik a bűntudat komplex fogalmát, de tökéletesen értik a hangot, az érintést és a biztonságot. A bocsánatkérésnek rövidnek, fizikai érintéssel kísértnek és érzelmi validálással telinek kell lennie. Például: „Sajnálom, hogy kiabáltam. Ijesztő volt. Gyere, öleljük meg egymást. Anya nagyon szeret téged.” A lényeg a kapcsolat helyreállítása, nem a verbális magyarázat.
2. Mi van, ha a gyermekem azt mondja: „Nem bocsátok meg neked”? 💔
Ez egy nagyon fontos pillanat! Elismerd az érzését. Ne erőltesd a megbocsátást. Mondd el neki: „Értem, hogy most még haragszol, és ez rendben van. De szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek, és itt leszek, amikor készen állsz a beszélgetésre.” Ez megtanítja őt arra, hogy az érzelmei érvényesek, és a megbocsátás az ő döntése, nem kényszer. A szülői feladat a kapcsolat felkínálása, nem a megbocsátás kikényszerítése.
3. Megengedett-e, hogy a gyerek lássa, hogy sírok a dühroham utáni szégyen miatt? 😭
Igen, mértékkel. Ha a sírás kontrollált és az érzelmek egészséges feldolgozásából fakad, az a gyermek számára tanulságos. Látja, hogy a felnőttek is éreznek mély érzelmeket, és ezeket fel lehet dolgozni. Fontos azonban, hogy a gyermek ne érezze magát felelősnek a sírásodért. A cél az, hogy megmutasd: „Sírhatok, mert szomorú vagyok a hibám miatt, de én gondoskodom magamról.” Ne hárítsd rá a sírásod okát vagy a megnyugtatás terhét.
4. Hogyan tudom elkerülni a kiabálást a reggeli rohanás közben? ⏰
A reggeli rohanás a triggerek melegágya. A megelőzés kulcsa a tervezés. Készíts elő mindent előző este (ruhák, táskák, reggeli alapanyagok). Ébredj 15 perccel korábban, mint a gyerekek, hogy legyen időd a saját nyugalmi állapotod kialakítására (pl. kávé, 5 perc csend). Használj vizuális időzítőket, hogy a gyerek jobban tudja követni a határidőket. A sürgetés helyett a struktúra legyen a fókuszban.
5. Mit tegyek, ha a gyermekem elkezd utánozni engem, és kiabál? 🗣️
Ez egyértelmű jelzés, hogy a modellkövetés működik. Amikor utánoz, ne büntesd, hanem nevezd meg a viselkedést és a mögöttes érzést. „Látom, hogy nagyon dühös vagy, és kiabálsz, ahogy én is tettem. Tudom, hogy ijesztő, amikor kiabálok. Emlékszel, mit beszéltünk? Amikor dühös vagy, vegyél egy mély levegőt, és mondd el nyugodtan, mi a baj.” A lényeg, hogy a saját bocsánatkérésed során is hangsúlyozd, hogy a kiabálás nem elfogadható módja a harag kifejezésének, még a felnőttek részéről sem.
6. Van különbség a dühkezelésben, ha a gyermekem érzékenyebb (highly sensitive child – HSC)? 🦋
Igen, jelentős különbség van. Az érzékeny gyermekek idegrendszere sokkal gyorsabban túlterhelődik a hangos zajoktól és az intenzív érzelmektől. Ha kibuksz, az HSC gyermek sokkal mélyebben és tartósabban sérülhet. Náluk még fontosabb a halk, azonnali bocsánatkérés, a hosszú, nyugtató ölelés, és a dühkezelési technikák nagyon tudatos gyakorlása. Az ő esetükben a megelőzés 90%-ban a környezet nyugalmának biztosításán múlik.
7. Hosszú távon hogyan tudom csökkenteni a szégyenérzetet, ha folyamatosan hibázom? ✨
A szégyen csökkentésének kulcsa az önmegértés (self-compassion) tudatos gyakorlása és a realizmus. Ne törekedj a tökéletességre, hanem a fejlődésre. Minden este gondold át a napot, és ne csak a hibákat lásd, hanem azt is, amit jól csináltál (pl. „Ma 3 nehéz helyzetet nyugodtan kezeltem, csak a negyediknél buktam ki”). Beszélj a hibáidról egy megbízható szülői csoportban vagy baráttal, mert a szégyen a transzparencia fényében elhalványul. Fogadd el, hogy a szülői lét folyamatos tanulás, tele bukásokkal, de ezek a bukások tesznek hitelessé.
Leave a Comment