A gyermekkel való kapcsolat ápolása egy folyamatosan változó, gyönyörű utazás, amely tele van meglepetésekkel, kihívásokkal és mélyen kielégítő pillanatokkal. Minden fejlődési szakasz újfajta megközelítést, másfajta kommunikációs stílust és eltérő típusú szülői jelenlétet igényel. A stabil, szeretetteljes kötelék nem csupán a gyermek érzelmi biztonságát garantálja, hanem a szülő számára is a kiteljesedés egyik legfőbb forrása. Ahhoz, hogy ez a kötelék erős maradjon, meg kell értenünk, hogy a gyermekünk szükségletei hogyan alakulnak át az évek múlásával, és hajlandónak kell lennünk arra, hogy mi is folyamatosan fejlődjünk velük együtt.
Az alábbiakban végigjárjuk azokat az életkori szakaszokat, amelyek során a szülői kapcsolatépítés stratégiái radikálisan megváltoznak, biztosítva ezzel, hogy a gyermekünk mindig érezze a biztonságos bázisunk erejét, legyen szó síró csecsemőről vagy lázadó tinédzserről.
A kötődés alapjai: 0-2 év
Ez az időszak a biztonságos kötődés kialakulásának legmeghatározóbb szakasza. A csecsemő számára a világ ijesztő és nagy, és kizárólag a szülői válaszkészség adja meg azt a tudatot, hogy a szükségletei fontosak és kielégíthetők. A kapcsolat ápolása ebben a korban szinte teljes egészében a nonverbális kommunikáción és az azonnali reakción alapul.
A válaszkész szülő szerepe
A csecsemő nem manipulál, amikor sír. Mindig közöl valamit: éhséget, fáradtságot, fájdalmat vagy egyszerűen csak a közelség iránti igényt. Az, hogy a szülő gyorsan és kiszámíthatóan reagál ezekre a jelzésekre – felveszi, eteti, megnyugtatja –, alapozza meg a bizalmat. Ez a bizalom lesz az a horgony, amelyhez a gyermek későbbi életében is visszatér, amikor stressz éri.
A 0–2 éves korban kialakított biztonságos kötődés adja meg a gyermeknek azt a belső tudást, hogy méltó a szeretetre, és hogy a világ alapvetően egy biztonságos hely.
Ebben a korai szakaszban a fizikai kontaktus szerepe felbecsülhetetlen. A hordozás, a ringatás, a bőr-bőr kontaktus, a masszázs és a közös alvás (biztonságos keretek között) mind olyan eszközök, amelyek megerősítik a gyermek és a szülő közötti biológiai és érzelmi köteléket. A szülői hang, a tekintet és az érintés jelenti a gyermek számára a valóságot.
A tükrözés és a közös figyelem
Amikor a baba mosolyog, és a szülő visszamosolyog, amikor a baba hangot ad, és a szülő utánozza azt, az úgynevezett érzelmi tükrözés történik. Ez elengedhetetlen a gyermek érzelmi intelligenciájának fejlődéséhez. Megtanulja, hogy az ő érzései felismerhetőek és elfogadhatóak. A közös figyelem (például mindketten ugyanazt a játékot nézik) pedig a kommunikáció és a tanulás alapját veti meg.
| Stratégia | Cél |
|---|---|
| Gyors, következetes reakció a sírásra | Bizalom és biztonságos bázis építése |
| Szemkontaktus és érzelmi tükrözés | Érzelmi intelligencia és önismeret fejlesztése |
| Beszéljünk a babához egyszerű szavakkal | Nyelvi fejlődés támogatása és a hanghordozás megszokása |
A felfedezés korszaka: 2-5 év
A totyogókor és az óvodáskor a függetlenség és az autonómia első nagy próbája. A gyermek elkezdi megérteni, hogy ő különálló entitás, saját akarattal. Ez a szakasz gyakran jár együtt dührohamokkal és a „nem” szó gyakori használatával. A kapcsolat ápolásának itt az a kulcsa, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a határok kijelölése és a növekvő önállóság tiszteletben tartása között.
Határok szeretettel és következetességgel
A gyermeknek szüksége van a világos keretekre. A határok nem a szeretet hiányát, hanem a biztonság és a szülői gondoskodás kifejezését jelentik. Ha a szabályok következetesek, a gyermek megtanulja, mi várható el tőle, ami csökkenti a szorongását. Amikor a gyermek feszegeti a határokat, ne a büntetésre, hanem a tanításra fókuszáljunk. Például, ha eldobja a játékát, ne azt mondjuk: „rossz vagy”, hanem: „a játékokat nem dobjuk, mert eltörhetnek.”
Ebben a korban a kapcsolat megerősítésének egyik legjobb módja a közös játék. A játék a gyermek munkája, és ezen keresztül dolgozza fel a világot. Ha a szülő leül a földre, és hagyja, hogy a gyermek irányítsa a szerepjátékot, ezzel a szülő azt üzeni: „Látlak, hallgatlak, és fontos, amit csinálsz.” Ez az ún. gyermek által vezetett játék erősíti a köteléket, miközben fejleszti a kreativitást.
A dührohamok kezelésében a legfontosabb eszköz az érzelmi validáció. Még ha a követelés irracionális is, az érzés, ami mögötte van, valós. A mondat, hogy „Látom, mennyire dühös vagy, mert nem eheted meg a csokit, de most vacsoraidő van,” hidat épít az elfogadás és a szabály között.
Az érzelmi szótár tanítása
A 2–5 éves gyermekek hatalmas érzéseket élnek át, de nincs még meg a szókincsük ezek kifejezésére. A szülő feladata a érzelmi fejlesztés támogatása. Nevezzük nevén az érzéseket: „Látom, szomorú vagy, mert elment a barátod.” „Frusztráltnak tűnsz, mert nem megy az építés.” Ez segít a gyermeknek abban, hogy a belső viharokat szavakkal csendesítse el, ahelyett, hogy ütéssel vagy sírással reagálna.
A minőségi idő ebben a korban nem feltétlenül jelenti a nagy programokat. Sokkal inkább arról szól, hogy a szülő félreteszi a telefont, és 10-15 percig teljes figyelmével van jelen. Egy esti mese, egy közös rajzolás vagy egy séta, ahol a gyermek dönti el az útvonalat, sokkal többet ér, mint egy egész napos, fárasztó kirándulás.
A nagy kérdezők és szabálykövetők: 6-10 év
A kisiskolás kor a kompetencia és a társas kapcsolatok fókuszába kerül. A gyermek elkezd kilépni a családi buborékból, és a kortársak, az iskola, a sport és a hobbi határozzák meg az identitását. A szülői szerep itt lassan átalakul: a gondozóból mentorrá és támogatóvá válunk.
A közös érdeklődés megtalálása
A kapcsolattartás egyik legfontosabb módja ebben a korban, ha találunk olyan közös tevékenységet, amit mindketten élvezünk. Lehet ez egy társasjáték, egy közös kerékpártúra, vagy akár egy könyvsorozat, amit együtt olvasunk. Ezek a közös élmények teremtik meg azt a laza, nyitott légkört, amelyben a gyermek könnyebben megosztja az iskolai vagy baráti kapcsolataival kapcsolatos aggodalmait.
A 6–10 éves gyermekek már képesek logikusan gondolkodni, és rendkívül érzékenyek az igazságtalanságra. Fontos, hogy a szülői döntések mögött megmagyarázzuk az okokat. Ne csak utasítsunk, hanem indokoljunk. Ez nem csak a tisztelet jele, hanem fejleszti a gyermek problémamegoldó képességét is.
Ebben a szakaszban a szülői hitelesség a legértékesebb valuta. Ha azt mondjuk, segítünk a matekleckében, de közben folyamatosan a telefonunkat nézzük, a gyermek azt tanulja meg, hogy a szülő ígéretei nem megbízhatóak.
A kudarcok kezelése és az önbecsülés támogatása
Az iskolai évek tele vannak kihívásokkal, legyen szó egy rossz osztályzatról, egy elveszített sportversenyről vagy egy baráti konfliktusról. A szülői feladat nem az, hogy azonnal megoldjuk a problémát, hanem hogy megtanítsuk a gyermeket a rezilienciára, vagyis a rugalmas ellenállóképességre. A kudarc nem a képesség hiányát jelenti, hanem a tanulási folyamat része.
Amikor a gyermek csalódottan jön haza, az első reakciónk a feltétel nélküli elfogadás legyen. „Látom, nehéz napod volt. Szeretlek, függetlenül attól, mi történt.” Csak ezután térjünk rá a megoldásra. Kerüljük a „mindig jobban kellene próbálnod” típusú mondatokat, és fókuszáljunk a befektetett erőfeszítés dicséretére, nem csak az eredményre.
A felelősségvállalás is erősíti a kapcsolatot. A gyermekek ebben a korban már képesek kisebb háztartási feladatok elvégzésére. Az, hogy bízunk benne, hogy képes elvégezni egy feladatot (például bepakolni a mosogatógépbe), növeli az önértékelését és a családi kohézió érzését.
A nagy átmenet: 10-13 év (pre-pubertás)
A kiskamaszkor a fizikai, érzelmi és szociális változások robbanása. A gyermek egyszerre vágyik a függetlenségre és a biztonságra. A szülővel való kapcsolat gyakran feszültté válik, mivel a gyermek elkezdi megkérdőjelezni a szülői autoritást, és a barátok véleménye válik elsődlegessé. Ez a korszak megköveteli a rugalmasságot és a türelmet.
A kommunikáció finomhangolása
A kiskamaszok ritkán akarnak hosszas beszélgetéseket, különösen, ha a szülő a szemébe nézve kérdezgeti. A legjobb beszélgetések gyakran „váll-váll mellett” történnek: autóban ülve, közös sütés közben, vagy kutyasétáltatás alatt. Ezek a pillanatok csökkentik a közvetlen nyomást, és lehetővé teszik a spontán megnyílást.
A hallgatás művészete ebben a korban felértékelődik. Amikor a gyermek végre elmond valamit, ne szakítsuk félbe tanáccsal, ítélkezéssel vagy saját történetekkel. Csak hallgassuk meg. A szülői reakció elsődleges célja az legyen, hogy érvényesítse a gyermek érzéseit: „Ez nagyon nehéz lehetett.” „Teljesen érthető, hogy dühös vagy emiatt.”
Ha a kiskamasz bezárkózik a szobájába, ne vegyük személyes sértésnek. A privát szféra és a saját tér iránti igény nem a szeretet hiányát jelenti, hanem az identitáskeresés természetes velejárója.
A növekvő önállóság támogatása
A 10–13 éveseknek szükségük van a gyakorlásra abban, hogy önálló döntéseket hozzanak, még akkor is, ha hibáznak. Adjuk át nekik a felelősséget olyan területeken, ahol a tét nem túl nagy. Például, ők dönthetnek a délutáni programról, vagy ők gazdálkodhatnak a zsebpénzükkel. Ha hibáznak, a szülői szerep a tanulságok levonásában rejlik, nem a hibáztatásban.
A kapcsolat minőségét ebben a korban gyakran az határozza meg, hogy a szülő mennyire képes elfogadni a változást. Az, hogy a gyermek már nem akarja, hogy megpusziljuk az iskola előtt, vagy hogy a régóta tartó családi nyaralás már „ciki” számára, fájdalmas lehet, de a szülői szeretetnek a rugalmasságban kell megnyilvánulnia.
Szükség van a rendszeres, de rövid minőségi időre. Ez lehet egy közös edzés, vagy az, hogy elkísérjük őket az edzésre, és csak ott vagyunk, csendben. A jelenlétünk a biztonságot jelenti, még akkor is, ha éppen nem beszélnek hozzánk.
A viharos évek: 14-18 év (serdülőkor)
A serdülőkor az identitáskeresés, az értékek átértékelésének és a nagymértékű érzelmi intenzitás időszaka. A szülő-gyermek kapcsolat itt a legnagyobb kihívások elé néz, mivel a tinédzser célja a teljes leválás és individuáció. A szülő feladata, hogy biztonságos hálót biztosítson a viharos évek alatt, miközben tiszteletben tartja a fiatal felnőtté váló gyermek autonómiáját.
Tisztelet alapú kommunikáció
Fejezzük ki a feltétel nélküli tiszteletet a gyermek véleménye iránt, még akkor is, ha az élesen eltér a miénktől. A serdülőknek szükségük van arra, hogy komoly partnerként kezeljék őket. Ha vitatkozunk, ne a személyiségüket támadjuk, hanem a tényekre és a viselkedésre fókuszáljunk. A „Te egy felelőtlen alak vagy!” helyett használjuk az „Aggódom, mert későn jöttél haza, és nem hívtál” típusú, I-üzeneteket.
A bizalom a serdülőkorban a legfontosabb. A bizalom megelőlegezése azt jelenti, hogy szabad teret adunk nekik, de világos következményeket szabunk meg a bizalom megsértése esetén. Ha következetesek vagyunk a szabályokban és a következményekben, a tinédzser megtanulja, hogy a döntéseinek súlya van, de a szülői támogatás nem szűnik meg.
A közös étkezések szerepe ebben a korban felértékelődik. Ez az a napi rituálé, amikor mindenki leül, és ha csak 15 percig is, de együtt van. Ne erőltessük a beszélgetést, de biztosítsuk a lehetőséget arra, hogy felmerüljenek a napi események.
| Konfliktuskezelési tippek serdülőkorban | Magyarázat |
|---|---|
| Időzítés megválasztása | Ne kezdjünk vitát, amikor mindkét fél fáradt vagy éhes. |
| A vita tárgyának szűkítése | Fókuszáljunk egyetlen problémára, ne hozzunk fel régi sérelmeket. |
| Szünet kérése | Ha a vita felforrósodik, mondjuk: „Szünetre van szükségem. Folytassuk 20 perc múlva.” |
| A bocsánatkérés gyakorlása | A szülőnek is bocsánatot kell kérnie, ha tévedett. Ez hitelességet teremt. |
A mentális egészség támogatása
A serdülőkor nagy nyomással jár, ami növelheti a szorongást és a depressziót. A szülői kapcsolat ápolása magában foglalja a mentális egészség iránti érzékenységet. Ne bagatellizáljuk a problémáikat, és ne hasonlítsuk össze a saját tinédzserkorunkkal. Ha a gyermek azt mondja, rosszul érzi magát, ne csak annyit mondjunk: „Szedd össze magad!”, hanem kérdezzük meg: „Miben segíthetek, hogy jobban érezd magad?”
A kapcsolat fenntartásához elengedhetetlen, hogy a szülő aktívan támogassa a gyermek érdeklődési körét, még akkor is, ha az számunkra furcsa vagy érthetetlen. Ha a tinédzserünk a gaming felé fordul, ne ítéljük el, hanem próbáljuk megérteni, mi vonzza benne. A közös érdeklődés keresése még a legnehezebb években is hidat épít.
A biztonságos bázis szerepe itt változik: a tinédzser már nem a fizikai közelségre vágyik, hanem arra a tudatra, hogy bármilyen nagy hibát is követ el, a szülői otthon az a hely, ahol feltétel nélkül elfogadják és támogatják. Ez a tudat adja meg neki a bátorságot a világ felfedezéséhez.
Felnőtté válás küszöbén és azon túl: 18+ év
Amikor a gyermek betölti a 18. életévét, a szülő-gyermek kapcsolatnak radikálisan át kell alakulnia egy felnőtt-felnőtt kapcsolattá. Ez a változás gyakran a legnehezebb a szülők számára, mivel el kell engedniük a napi szintű kontrollt és a felelősségvállalást.
A tanácsadó szerep átvétele
A felnőtt gyermek már nem igényli, hogy utasításokat kapjon. Ha tanácsot kér, adjuk meg, de csak akkor, ha kéri. A szülői kommunikáció alapja az ajánlás, nem a diktálás. Amikor a gyermekünk egyetemre megy, munkát vállal vagy párt választ, a szülői vélemény megfogalmazása helyett a támogató kérdések feltevése a cél: „Milyen előnyei vannak ennek a döntésnek számodra?” „Milyen lehetséges nehézségekkel számolsz?”
A legnehezebb feladat a felnőtt gyermekkel való kapcsolatban a szülői elvárások elengedése. A gyermek élete nem a miénk, és az ő boldogsága nem feltétlenül azonos azzal az úttal, amit mi képzeltünk el számára.
A tisztelet és a határok fenntartása kritikus. Ha a felnőtt gyermek még otthon lakik, világos pénzügyi és háztartási szabályokat kell felállítani, amelyek tükrözik a felnőtt státuszát. Ha elköltözött, tartsuk tiszteletben a magánéletét, és ne hívogassuk naponta. A szülői szeretet most a távolság és az önállóság biztosításában nyilvánul meg.
A közös identitás újrafogalmazása
A kapcsolat ápolása ebben a szakaszban a közös idő minőségére fókuszál. Lehet ez egy közös felnőtt hobbi, egy színházi előadás vagy egy éttermi vacsora, ahol a téma már nem a gyerek nevelése, hanem a kölcsönös érdeklődés. A felnőtt gyermek gyakran képes baráti szerepet is betölteni, ami új dimenziókat nyit a kapcsolatban.
A pénzügyi függetlenség támogatása gyakori téma. Ez nem feltétlenül anyagi segítséget jelent, hanem a pénzügyi tervezésben, a szerződések átnézésében vagy a karriertervezésben való tanácsadást. A szülői segítség legyen célzott és átlátható, elkerülve azt a helyzetet, hogy a felnőtt gyermek függő helyzetben maradjon.
Az idő minősége: a jelenlét ereje minden életkorban
Függetlenül attól, hogy a gyermekünk csecsemő, kisiskolás vagy felnőtt, a kapcsolat alapja a szülői jelenlét minősége. A minőségi idő nem a naptárban eltöltött órák számában mérhető, hanem abban, hogy mennyire vagyunk képesek a pillanatban lenni, félretéve a saját gondjainkat és az okostelefont.
Érzelmi elérhetőség
A gyermeknek tudnia kell, hogy a szülő érzelmileg elérhető. Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha fizikailag távol vagyunk, a gyermek tudja, hogy számíthat ránk, és hogy a problémái nem terhelik meg feleslegesen a szülőt. Az érzelmi biztonság érzetének megteremtése a legerősebb kötelék, amit adhatunk.
Gyakoroljuk az aktív hallgatást. Ez magában foglalja a nonverbális jeleket (szemkontaktus, bólintás), a visszakérdezést, és azt, hogy megpróbáljuk megérteni a gyermek nézőpontját, mielőtt reagálnánk. A gyermekek sokkal többet beszélnek, ha azt érzik, hogy nem fognak azonnal ítélkezni felettük.
Közös rituálék fenntartása
A rituálék – legyen az az esti mese, a péntek esti pizza vagy a vasárnapi séta – strukturált biztonságot nyújtanak. Ahogy a gyermek nő, ezek a rituálék változhatnak, de a folytonosságuk megnyugtató. Egy tinédzser lehet, hogy már nem akar mesét, de a péntek esti pizza hagyománya még mindig a kötődés fontos része.
A pozitív megerősítés szerepe minden korban elengedhetetlen. A dicséret ne legyen általános („ügyes vagy”), hanem legyen konkrét és az erőfeszítésre fókuszáló („Látom, mennyi energiát fektettél a rajzodba, nagyon tetszik a színek használata”). Ez segít a gyermeknek abban, hogy belső motivációt fejlesszen ki.
A szülői önismeret és önreflexió fontossága
A gyermekkel való kapcsolat minősége nagymértékben függ a szülő saját érzelmi állapotától és önismeretétől. Ha a szülő kiégett, stresszes vagy feldolgozatlan traumákkal küzd, nehezére esik a válaszkész, türelmes szülői szerep fenntartása.
A saját érzelmek kezelése
A szülőnek meg kell tanulnia kezelni a saját dühét, frusztrációját és szorongását, mielőtt reagálna a gyermek viselkedésére. Ha egy gyermek dührohamot kap, a szülői reakció ne legyen azonos intenzitású. Vegyünk egy mély lélegzetet, és emlékeztessük magunkat arra, hogy a gyermek viselkedése a szükségleteiről szól, nem a szülő szándékos provokálásáról.
A szülői önreflexió magában foglalja annak megvizsgálását, hogy a saját gyermekkori élményeink hogyan befolyásolják a gyermekünkkel való kapcsolatunkat. Vajon azért vagyunk túl szigorúak, mert a mi szüleink is azok voltak? Vagy éppen ellenkezőleg, azért vagyunk túl megengedőek, mert mi magunk szenvedtünk a szigor alatt? A minták felismerése elengedhetetlen a tudatos szülői magatartáshoz.
Támogató környezet kialakítása
Egyedül senki sem tud tökéletes szülő lenni. Szükség van egy támogató hálózatra, legyen az a partner, a család, a barátok vagy akár szakember. A szülői kiégés elkerülése érdekében elengedhetetlen, hogy a szülő is ápolja a saját kapcsolatait, és időt szánjon a feltöltődésre. Ha a szülő boldog és kiegyensúlyozott, sokkal könnyebben tud érzelmi támaszt nyújtani a gyermekének.
A kapcsolat ápolása tehát egy élethosszig tartó folyamat, amely megkívánja a szülőtől a folyamatos tanulást, az empátiát és a rugalmasságot. Az igazi siker nem abban rejlik, hogy soha ne legyen konfliktus, hanem abban, hogy a konfliktusok után is képesek legyünk helyreállítani a köztünk lévő szoros, szeretetteljes köteléket.
Gyakran ismételt kérdések a gyermekkel való kapcsolat ápolásáról
👶 Hogyan erősíthetem a kötődést a csecsemőmmel, ha vissza kell mennem dolgozni?
A kötődés minősége nem a mennyiségtől, hanem a minőségtől függ. Amikor otthon van, fókuszáljon a személyes, zavartalan interakciókra. Használja ki a reggeli és esti órákat a fizikai kontaktusra, mint például a ringatás, a közös éneklés vagy a babamasszázs. A távollét idejét kompenzálja teljes, érzelmileg elérhető jelenléttel.
😠 Mit tegyek, ha a 3 éves gyermekem dührohamot kap nyilvános helyen?
Először is, maradjon nyugodt. A dühroham közepette a gyermek agya „kikapcsol”, így az érvelés hatástalan. Segítsen neki biztonságos helyre vonulni, és érvényesítse az érzéseit („Látom, nagyon ideges vagy”). Amikor megnyugszik, beszéljék meg a helyzetet. A kapcsolat ápolásában az a lényeg, hogy érezze: az érzései nem ijesztik meg a szülőt.
🎮 Hogyan kezeljem, ha a 8 éves gyermekem jobban szereti a képernyőt, mint a velem töltött időt?
Ne tiltsa meg azonnal a képernyőt, hanem teremtsen alternatívát. Jelöljön ki napi 30 perc „speciális időt”, amikor a gyermek dönti el a közös tevékenységet. Ha a gyermek a gaming iránt érdeklődik, kérdezze meg a játékairól, és mutasson őszinte érdeklődést. A közös hobbi vagy a közös játékidő áthidalhatja a digitális szakadékot.
🤫 Hogyan vegyem rá a 12 éves kiskamaszomat, hogy beszéljen a problémáiról?
Ne erőltesse a közvetlen beszélgetést. A kiskamaszok gyakran akkor nyílnak meg, ha a szülő nem néz rájuk. Próbálja meg a váll-váll melletti kommunikációt: sétáljanak, vezessenek, vagy dolgozzanak együtt valamit. Tegyünk fel nyitott kérdéseket, amelyek nem igényelnek azonnali választ, és kerüljük az ítélkezést. Ha beszél, csak hallgasson.
🚪 Mi a teendő, ha a tinédzserem folyton bezárkózik a szobájába?
Tiszteletben kell tartani a magánélet iránti igényét, de továbbra is biztosítania kell a kapcsolatot. Egyezzenek meg egy időpontban, amikor mindenki elhagyja a szobáját (pl. vacsora vagy esti tea). Üsse be az ajtót, mielőtt belép, és biztosítsa arról, hogy ott van, ha szüksége van rá. A serdülőkorban a szülői szeretet a tér és a bizalom biztosításában rejlik.
💸 Mikor kell elengednem a felnőtt gyermekem kezét, különösen pénzügyileg?
A kapcsolat egészséges fenntartásához elengedhetetlen a fokozatos függetlenedés. Beszéljen nyíltan a pénzügyi elvárásokról. Ha segítséget nyújt, tegye ezt átlátható módon (pl. kölcsön formájában, nem ajándékként), és határozzon meg egy céldátumot a teljes önállósághoz. A kapcsolat felnőtt-felnőtt alapra helyezése segít mindkét félnek a tisztelet fenntartásában.
⚖️ Hogyan kerülhetem el, hogy a saját gyerekkori mintáimat ismételjem meg a nevelésben?
Az önreflexió a kulcs. Ismerje fel, melyek azok a szituációk, amelyekben automatikusan reagál. Amikor feszült helyzet áll elő, vegyen egy mély lélegzetet, és kérdezze meg magától: „Ez a reakció a gyermekemről szól, vagy a saját gyerekkori fájdalmamról?” Szükség esetén keressen fel egy szülőknek szóló támogató csoportot vagy terapeutát a minták tudatos feldolgozásához.
Leave a Comment