Amikor a szülők a szobatisztaság rögös útjára lépnek, gyakran találják magukat szembe egy olyan jelenséggel, amely nemcsak a gyereket, de az egész családot komoly stressz alá helyezi: ez a székletvisszatartás. Ez a viselkedés – a gyermek tudatos vagy félelemből fakadó döntése, hogy nem ürít – sokkal több, mint egyszerű makacsság vagy egy rossz szokás. Egy összetett, sokszor kínzó ördögi körről van szó, amelyben a fizikai fájdalom és a mélyen gyökerező pszichológiai tényezők kéz a kézben járnak. Megérteni ennek a problémának a hátterét az első lépés afelé, hogy szeretetteljesen és hatékonyan segíthessünk a gyermekünknek visszanyerni a bélmozgások feletti kontrollt és a komfortérzetet.
A székletvisszatartás mint önszabályozó mechanizmus
A gyermekkori székletvisszatartás (vagy ahogy a szaknyelv gyakran említi, a funkcionális székrekedés egyik fő tünete) általában a kisgyermekkorban, a szobatisztaságra szoktatás idején jelentkezik. Ez az időszak a gyermek számára a nagy felfedezések kora, amikor rájön, hogy teste felett egyre nagyobb uralma van, és képes bizonyos testi funkciókat befolyásolni. A székletvisszatartás kezdeti fázisa gyakran egy rosszul sikerült, fájdalmas székletürítéshez köthető.
Képzeljük el, hogy a gyermeknek van egy kemény, nagy méretű széklete, amelynek távozása fájdalmat okoz. A következő alkalommal, amikor érzi az ingert, az agy automatikusan összekapcsolja a kakilást a fájdalommal. A gyermek, ösztönösen védekezve a fájdalom ellen, megfeszíti a záróizmokat, keresztezheti a lábát, vagy elbújik. Ez a viselkedés pillanatnyi megkönnyebbülést hoz, de hosszú távon katasztrofális következményekkel jár.
„A székletvisszatartás nem a szülő elleni lázadás. Ez egy ösztönös védekezés, egy primitív válasz a fájdalomra, ami sajnos egyre súlyosabb fizikai problémákat generál.”
A szülők gyakran azt látják, hogy a gyermekük „erőlködik”, „próbálja”, vagy „üldögél a wc-n”, miközben valójában intenzíven dolgozik azon, hogy visszatartsa a székletet. A kulcs ennek a viselkedésnek a felismerése és a mögötte rejlő félelem megértése.
A fizikai ördögi kör: A székrekedéstől az encopresisig
A székletvisszatartás mechanizmusa egyértelműen fizikai, de a kiváltó ok pszichológiai. Ahhoz, hogy segíthessünk, meg kell értenünk, mi történik a gyermek testében, amikor visszatartja a székletet.
A végbél tágulása és az inger csökkenése
Minél tovább tartja vissza a gyermek a székletet, annál több víz szívódik vissza belőle a vastagbélben, ami azt eredményezi, hogy a széklet egyre keményebb, nagyobb és nehezebben üríthető lesz. Ez a kemény széklettömeg felhalmozódik a végbélben (rektum), ami idővel a végbél kitágulásához vezet. Ez az állapot a megvastagodott széklettömeg (impakció).
A végbél fala tele van érző idegvégződésekkel, amelyek jelzik az agynak, ha a végbél megtelt és ideje üríteni. Amikor azonban a végbél tartósan tágul és tele van, ezek az idegvégződések „elfáradnak” vagy kevésbé érzékennyé válnak. Ennek következtében a gyermek egyre kevésbé érzi az ürítési ingert, vagy csak akkor, amikor már kritikus a helyzet.
Az encopresis kialakulása: A bepiszkolás
A tartósan tágult végbél és a felgyülemlett kemény széklettömeg körül gyakran képződik egy „mellékút”. Az újonnan érkező, lágyabb széklet képes kiszivárogni a kemény dugó mellett. Ezt az állapotot nevezzük székletinkontinenciának, vagy szaknyelven encopresisnek (magyarul bepiszkolásnak). Ez nem a gyermek hanyagsága, hanem egy fizikai túlcsordulás, amely felett nincs kontrollja.
Az encopresis rendkívül megterhelő a gyermek önbecsülésére. A bepiszkolás szégyenérzetet, frusztrációt és további szorongást vált ki, ami csak még erősebbé teszi a székletvisszatartás iránti vágyat, ezzel bezárva az ördögi kört. A szülőknek feltétlenül meg kell érteniük, hogy a gyermek nem szándékosan koszolja össze magát, hanem a bélrendszere már nem működik megfelelően.
Amikor a gyermek bepiszkol, az a végbél jelzése, hogy tele van és képtelen normálisan üríteni. A büntetés vagy a megszégyenítés csak ront a helyzeten.
Pszichológiai gyökerek: Miért fél a gyermek a kakilástól?
A fizikai tünetek kezelése elengedhetetlen, de a hosszú távú sikerhez a pszichológiai okokat is fel kell tárni és kezelni. A székletvisszatartás mögött számos érzelmi tényező húzódhat meg.
Kontroll és hatalmi harcok
A kisgyermekkor a függetlenség megteremtésének ideje. A gyermekek rájönnek, hogy a testük az övék, és ők dönthetnek. A szobatisztaságra szoktatás gyakran az első terület, ahol a szülő és a gyermek akarata összecsap. Ha a szülő túl nagy nyomást gyakorol a gyermekre, vagy túl korán kezdi a szoktatást, a gyermek a széklet visszatartásával fejezheti ki az uralom iránti igényét. Ez az egyetlen terület, ahol abszolút kontrollt gyakorolhat.
A szobatisztaság nem egy teljesítmény, hanem egy érési folyamat. Ha a szülő dühvel, szomorúsággal vagy csalódottsággal reagál a balesetekre, a gyermek azt tanulja meg, hogy a bélmozgás valami rossz dolog, amit el kell kerülni.
Fájdalommal kapcsolatos szorongás (Pain Anxiety)
Ez a leggyakoribb pszichológiai kiváltó ok. Ahogy már említettük, egyetlen fájdalmas székletürítés (akár egy végbélrepedés, fissura miatt) is elegendő ahhoz, hogy a gyermekben komoly félelem alakuljon ki. Ez a félelem olyan erős lehet, hogy a gyermek inkább elviseli a hasfájást és a diszkomfortot, csak hogy elkerülje a potenciális fájdalmat.
A gyermekek gyakran nem tudják szavakkal kifejezni ezt a félelmet. Ehelyett a testükkel kommunikálnak: elbújnak, merevvé válnak, vagy furcsa pózokat vesznek fel, amikor az inger jelentkezik. Fontos, hogy a szülő ezt a viselkedést ne „rosszalkodásnak”, hanem segélykiáltásnak tekintse.
Érzelmi változások és stressz
A gyermekek bélrendszere rendkívül érzékeny a stresszre és az érzelmi változásokra. Komoly életesemények, mint például a kistestvér születése, óvodakezdés, költözés vagy családi konfliktusok, mind kiválthatnak vagy súlyosbíthatnak székletvisszatartást. A bélrendszer és az agy közötti szoros kapcsolat (bél-agy tengely) miatt a szorongás közvetlenül befolyásolhatja a bélmozgások ritmusát.
A szülő feladata, hogy biztonságos, nyugodt környezetet teremtsen, ahol a gyermek érzelmileg feldolgozhatja a változásokat, anélkül, hogy a testének kellene reagálnia a stresszre.
A kezelés három pillére: Orvosi, táplálkozási és pszichológiai megközelítés
A székletvisszatartás kezelése soha nem kizárólag egyetlen területre fókuszál. Egy átfogó, multidiszciplináris tervre van szükség, amely magában foglalja az orvosi beavatkozást, az életmódbeli változásokat és a viselkedésterápiát.
1. Az orvosi beavatkozás: Megtisztítás és karbantartás
A sikeres terápia első és legfontosabb lépése a megvastagodott széklettömeg eltávolítása (disimpakció). Mindaddig, amíg ez a kemény dugó a végbélben van, a gyermek nem képes normálisan üríteni, és a visszatartási ciklus folytatódik. Ezt a folyamatot szigorúan orvosi felügyelet mellett kell végezni, általában nagy dózisú ozmotikus hashajtókkal (pl. polietilén-glikol, azaz PEG).
A karbantartó kezelés
Miután a végbél megtisztult, elkezdődik a hosszú távú, karbantartó kezelés. Ennek célja, hogy a székletet folyamatosan lágynak és könnyen üríthetőnek tartsuk. Ez a fázis kulcsfontosságú, és gyakran 6-12 hónapig, vagy akár tovább is tarthat. A hashajtó kezelés célja nem a függőség kialakítása, hanem a bélrendszernek és a végbélnek időt adni a gyógyulásra és a normál tónus visszanyerésére.
A szülők gyakran aggódnak a hashajtók hosszú távú használata miatt, de a szakemberek hangsúlyozzák: a tartós székrekedés és a végbél tágulata sokkal nagyobb kárt okoz, mint a megfelelő adagban alkalmazott, nem stimuláló hashajtók. A gyermeknek meg kell tapasztalnia, hogy a székletürítés fájdalommentes lehet. Ez az alapja a pszichológiai gyógyulásnak.
| Típus | Működési elv | Példa |
|---|---|---|
| Ozmotikus hashajtók | Vizet vonzanak a bélbe, lágyítva a székletet. | Polietilén-glikol (PEG), Laktulóz |
| Stimuláló hashajtók | Serkentik a bélfal izmait (csak rövid távon, orvosi utasításra). | Szenna, Biszakodil |
| Székletlágyítók | Segítenek a székletben lévő zsír és víz egyben tartásában. | Dokuzaát (ritkábban használt) |
2. Táplálkozás és életmód: A bélrendszer támogatói
Bár az étrendváltoztatás önmagában ritkán oldja meg a krónikus székletvisszatartást, elengedhetetlen része a karbantartó fázisnak. A cél a bőséges, lágy széklet biztosítása.
Rostbevitel optimalizálása
A rostok növelik a széklet tömegét és segítenek megtartani a vizet. Fontos azonban a fokozatosság, mivel a túl gyors rostbevitel puffadást és gázképződést okozhat, ami tovább növelheti a gyermek diszkomfortérzetét és a visszatartás esélyét. Kétféle rostra van szükség:
- Oldható rostok: Lágyítják a székletet (pl. zab, hüvelyesek, banán).
- Oldhatatlan rostok: Növelik a széklet tömegét, segítik a haladást (pl. teljes kiőrlésű gabonák, zöldségek héja).
A napi ajánlott rostmennyiség kiszámítására gyakran használják az „életkor + 5 gramm” szabályt. Egy 5 éves gyermeknek körülbelül 10 gramm rostra van szüksége naponta.
Hidratálás és mozgás
A megfelelő folyadékbevitel létfontosságú. A rostok csak akkor működnek hatékonyan, ha elegendő folyadék van a bélben, hogy megduzzadjanak. Kerüljük a túl sok cukros italt és a koffeintartalmú italokat. A tiszta víz, a hígított gyümölcslevek (különösen a szilva- és körteital, amelyek természetes szorbitot tartalmaznak) a legjobbak.
A fizikai aktivitás serkenti a bélmozgásokat (perisztaltikát). A rendszeres játék, futás és mozgás segíti a széklet természetes haladását a bélrendszerben. A passzív életmód hozzájárulhat a székrekedés kialakulásához.
3. Viselkedésterápia és a pozitív megerősítés
Ez a harmadik, de talán legnehezebb pillér a pszichológiai háttér miatt. A cél a székletvisszatartás mögött meghúzódó félelem és kontrolligény feloldása.
A székletürítési rutin kialakítása
Még akkor is, ha a gyermek nem érzi az ingert (a végbél tágulata miatt), elengedhetetlen a rendszeres, időzített ülés bevezetése. A legjobb időpontok az étkezések után vannak, különösen reggeli után, mivel az étkezés beindítja a gasztro-kólikus reflexet (a gyomor megtelése ingerli a vastagbelet). Javasolt naponta 2-3 alkalommal, 5-10 percig ülni a wc-n vagy a bili felett.
Fontos: Az ülésnek nyugodt, stresszmentes tevékenységnek kell lennie. Ne erőltessük, ne sürgessük. A gyermek lába ideálisan támasszon egy zsámolyra, hogy a térdei magasabban legyenek, mint a csípője. Ez a guggoló pozíció segíti a végbélzáró izom (puborectalis izom) ellazulását, megkönnyítve az ürítést.
Pozitív megerősítés, nem jutalmazás
A jutalmazási rendszerek hatékonyak lehetnek, de a hangsúlyt a folyamatra, nem az eredményre kell helyezni. Jutalmazzuk az ülésen töltött időt, a megpróbálást, a gyógyszer bevételét, a megfelelő mennyiségű víz ivását. Ne jutalmazzuk magát a székletürítést, mert ez túlzott teljesítménykényszert okozhat, és a gyermek azt gondolhatja, hogy „rossz”, ha nem sikerül.
A székletvisszatartás kezelésében a legnagyobb hiba az, ha a szülő a gyermek kakilását érzelmi mérőeszközként használja. A siker a türelemben és a következetességben rejlik.
Kommunikációs stratégiák: A szülői stressz kezelése
A krónikus székletvisszatartás kimerítő és frusztráló lehet a szülők számára is. Nehéz megőrizni a türelmet, amikor a gyermek napokig, hetekig tartja vissza a székletet, majd bepiszkol. A szülői stressz azonban közvetlenül visszahat a gyermekre, erősítve a szorongását.
A tabu megtörése
Beszéljünk nyíltan a bélmozgásokról. Használjunk semleges, de megfelelő szavakat (pl. „kakilás”, „pisi”, „pocak”). Kerüljük a negatív jelzőket, mint a „büdös”, „piszkos”, „rossz”. A székletürítés egy természetes testi funkció, amit normalizálni kell a gyermek szemében.
Magyarázzuk el a gyermeknek, mi történik a testében, de egyszerűen. Pl.: „A pocakodban sok étel gyűlt össze. Ezek a kis katonák (hashajtó) segítenek, hogy a kakid nagyon puha legyen, és könnyedén kijöhessen, hogy ne fájjon.” Ez segít a gyermeknek abban, hogy ne érezze magát hibásnak, és megértse, hogy a gyógyszer a barátja.
Empátia és validáció
A legfontosabb pszichológiai eszköz az empátia. Ismerjük el a gyermek félelmét és fájdalmát. Még ha tudjuk is, hogy a fájdalom a visszatartás következménye, a gyermek számára a félelem valós.
Példák támogató mondatokra:
- „Látom, hogy nagyon nehéz neked és félsz, hogy fájni fog. Itt vagyok, biztonságban vagy.”
- „Tudom, hogy nem akartad, hogy bepiszkolódjon. Ez néha megtörténik, amikor a pocak nagyon tele van.”
- „Nagyon ügyes voltál, hogy megpróbáltál ülni a wc-n. Ez a legfontosabb, hogy megpróbálod.”
A gyermeknek éreznie kell, hogy a szülő a szövetségese, nem az ellenfele ebben a küzdelemben.
A hosszú távú menedzsment: A visszaesés elkerülése
A székletvisszatartás kezelése hosszú távú elkötelezettséget igényel. A legtöbb szülő ott hibázik, hogy amint a gyermeknek napokig rendben van a széklete, hirtelen abbahagyja a hashajtó adását és a rutint. Ez szinte garantálja a visszaesést.
A sikeres elválasztás
A hashajtó elhagyását csak fokozatosan és orvosi felügyelet mellett szabad elkezdeni. A végbélnek hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy visszanyerje normál tónusát és érzékenységét. Ez a folyamat hónapokat vehet igénybe. Amikor a gyermek már 3-6 hónapja naponta, fájdalommentesen, lágy székletet ürít, akkor lehet elkezdeni a gyógyszer adagjának nagyon lassú csökkentését.
A napi rutin, a megfelelő folyadékbevitel és a rostban gazdag étrend azonban valószínűleg a gyermek életének részévé kell válnia. A szülőknek proaktívnak kell lenniük, és észre kell venniük a korai jeleket, amelyek a visszaesésre utalnak (pl. ritkább székletürítés, keményebb széklet, visszatartási pózok).
A bepiszkolás kezelése a közösségben
Az encopresisben szenvedő gyermekek számára különösen nehéz lehet az óvoda vagy az iskola. Fontos a diszkrét kommunikáció az intézmény dolgozóival, anélkül, hogy a gyermeket szégyenérzet érné. Magyarázzuk el, hogy ez egy fizikai állapot, és a gyermeknek szüksége van a napi rutin folytatására (pl. a reggeli utáni időzített wc-használat).
Biztosítsunk a gyermek számára tiszta váltóruhát, és támogassuk abban, hogy diszkréten kezelhesse a baleseteket. Minél kevesebb feszültség övezi a problémát, annál gyorsabban oldódhat fel a pszichológiai blokk.
Különleges szempontok: Amikor a székletvisszatartás más problémát jelez
Bár a legtöbb esetben funkcionális székrekedésről és viselkedési visszatartásról van szó, vannak olyan helyzetek, amikor a probléma mögött komolyabb neurológiai, anatómiai vagy fejlődésbeli eltérések állhatnak. Ezek felderítése a gyermekorvos és a gyermek-gasztroenterológus feladata.
Anatómiai eltérések és betegségek
Ritkán, de előfordulhat, hogy a székletvisszatartás vagy a krónikus székrekedés hátterében olyan betegségek állnak, mint a Hirschsprung-betegség (amikor hiányoznak az idegsejtek a vastagbél egy szakaszán), a pajzsmirigy alulműködése (hypothyreosis), vagy bizonyos neurológiai problémák.
Ha a székrekedés már csecsemőkorban, a szobatisztaságra szoktatás előtt fennállt, vagy ha a gyermek nem gyarapszik megfelelően, esetleg súlyos puffadás, hányás jelentkezik, további kivizsgálásra van szükség. Ezek a tünetek azonban a funkcionális székrekedésnél ritkák.
Pszichoszociális tényezők és fejlődési zavarok
Bizonyos fejlődési zavarokkal, mint például az autizmus spektrumzavar (ASD) vagy az ADHD, élő gyermekeknél a székletvisszatartás gyakrabban fordul elő. Ennek oka lehet a szenzoros érzékenység (a végbél érzékelése túl intenzív vagy túl gyenge), az új rutinokhoz való nehéz alkalmazkodás, vagy a szorongás magasabb szintje.
Ezekben az esetekben a kezelésnek különösen figyelembe kell vennie a gyermek egyedi szenzoros igényeit. Például, a gyermeknek szüksége lehet egy speciális ülőkére, vagy csak meghatározott helyen (pl. otthon, egy bizonyos szobában) érzi magát biztonságban az ürítéshez.
A legfontosabb, hogy a szülő ne érezze magát egyedül. A székletvisszatartás egy gyakori és kezelhető probléma, de a gyógyulás kulcsa a türelmes, következetes, és mindenekelőtt szeretetteljes megközelítés. A cél nem a gyors eredmény, hanem a gyermek testi és lelki komfortjának visszaállítása, hogy újra bizalommal fordulhasson a saját teste felé.
A székletvisszatartás kezelésének sikere szorosan összefügg a szülői elkötelezettséggel és a kitartással. A terápiás terv szigorú betartása – még akkor is, ha nehéznek tűnik – a garancia arra, hogy a gyermek bélrendszere meggyógyuljon, az idegvégződések újra érzékenyek legyenek, és a székletürítés újra automatikus, fájdalommentes folyamattá váljon.
A szülőnek fel kell készülnie arra, hogy a gyógyulás lassú, és lehetnek visszaesések. Minden baleset vagy visszatartási kísérlet alkalmával újrakezdődik a türelem és az empátia gyakorlása. Emlékeztessük magunkat: ez egy orvosi és pszichológiai probléma, nem pedig akaratlagos rossz viselkedés. A gyermeknek a mi támogatásunkra van szüksége ahhoz, hogy legyőzze a félelmet és a fájdalmat, ami a kakilási problémák mögött meghúzódik.
A székletvisszatartás hosszú távú kezelésének egyik leginkább alulértékelt aspektusa a vizuális segédeszközök és történetek használata. Készíthetünk mesét a bélrendszerben utazó „ételvonatról”, amelynek meg kell állnia a „wc-állomáson”. Ez segít a gyermeknek vizuálisan is feldolgozni a folyamatot, és csökkenti a szorongást. A játékos, könnyed megközelítés sokkal hatékonyabb, mint a szigorú utasítások.
A gyermekeknek meg kell érteniük, hogy a székletürítés nem csak a fájdalom elkerüléséről szól, hanem arról is, hogy a testük egészséges maradjon. Az egészségügyi nevelés ezen a téren kritikus. Ha a gyermek látja, hogy a szülő nyíltan beszél az egészséges emésztésről, és maga is betartja a rostban gazdag étrendet, ez pozitív mintát teremt.
Végül, ha a probléma tartósan fennáll, vagy a szülői stressz túl nagynak bizonyul, ne habozzunk szakemberhez fordulni. Egy gyermekpszichológus, aki jártas a szobatisztasági problémák kezelésében, nagy segítséget nyújthat a gyermek érzelmi blokkjainak feloldásában és a szülő-gyermek kapcsolat erősítésében.
Gyakran ismételt kérdések a székletvisszatartásról és kezeléséről
❓ Mi a különbség a székletvisszatartás és az encopresis között?
A székletvisszatartás (stool withholding) az a viselkedés, amikor a gyermek tudatosan vagy ösztönösen megfeszíti a záróizmait, hogy megakadályozza a székletürítést, általában a fájdalomtól való félelem miatt. Az encopresis (bepiszkolás) viszont a visszatartás következménye: a végbélben felhalmozódott kemény széklettömeg mellett kiszivárgó, lágyabb széklet okozta akaratlan bepiszkolás. Az encopresis tehát a krónikus visszatartás súlyos fizikai tünete. Ez nem a gyermek hibája.
🍎 Segít-e a rostban gazdag étrend, ha a gyermek már visszatartja a székletet?
Igen és nem. Amikor a gyermek már aktívan visszatartja a székletet, és nagy, kemény széklettömeg (impakció) van a végbelében, a hirtelen megnövelt rostbevitel ronthat a helyzeten, mivel a rostok növelik a széklet tömegét, ami még nehezebbé teszi az ürítést. Először mindig orvosi úton kell elvégezni a disimpakciót (a végbél megtisztítását). Csak ezután, a karbantartó hashajtó kezelés mellett érdemes fokozatosan növelni a rost- és folyadékbevitelt, hogy a széklet folyamatosan lágy maradjon.
⏰ Mennyi ideig kell adni a hashajtót, miután a probléma megoldódott?
A legtöbb esetben a karbantartó hashajtó kezelésnek hosszú távúnak kell lennie, gyakran 6-12 hónapig vagy tovább is tarthat. A cél az, hogy a végbélnek legyen ideje visszanyerni a normál méretét és érzékenységét, és a gyermeknek is el kell felejtenie a fájdalommal kapcsolatos félelmet. A gyógyszer elhagyását csak orvosi javaslatra, nagyon lassan, fokozatosan szabad elkezdeni, miután a gyermek már hónapok óta naponta, fájdalommentesen ürít.
🚽 Milyen szerepet játszik a bili vagy a wc ülőke a kezelésben?
Kiemelt szerepet. A megfelelő üléshelyzet elengedhetetlen. A gyermeknek kényelmesen kell ülnie, és a lábainak stabilan kell támaszkodniuk egy zsámolyon, hogy a térdei magasabban legyenek, mint a csípője. Ez a guggoló pozíció segíti a puborectalis izom ellazulását, ami megkönnyíti a széklet távozását. Ha a gyermek lába lóg, a záróizmok automatikusan megfeszülnek, ami gátolja az ürítést.
😡 Mi a teendő, ha a gyermek dührohamot kap, amikor le kell ülnie a wc-re?
A dühroham a félelem és a kontroll elvesztésének kifejezése. Fontos, hogy a szülő ne vegye fel a harcot. Maradjon nyugodt, és használjon empatikus nyelvezetet: „Látom, dühös vagy, de csak 5 percet ülünk, és utána játszunk.” Ne erőltesse az ürítést, csak az ülésen töltött időt várja el. A jutalmazási rendszert kizárólag az ülés tényére fókuszálja, ne a széklet mennyiségére. Ha a dührohamok a rutin állandó részévé válnak, érdemes gyermekpszichológust bevonni a viselkedés kezelésébe.
🗓️ Miért fontos az időzített wc-használat?
A krónikus visszatartás miatt a végbél érzékelő idegei eltompulnak, így a gyermek nem érzi az ingert. Az időzített wc-használat (különösen étkezések után, a gasztro-kólikus reflex kihasználásával) segít „újratanítani” a bélrendszert és az agyat arra, hogy mikor van az ürítés ideje. A rendszeresség (pl. reggeli és vacsora után) kulcsfontosságú a bélmozgások normalizálásához.
👪 Mikor kell szakemberhez (gyermek-gasztroenterológushoz/pszichológushoz) fordulni?
Minden esetben forduljunk orvoshoz, amint a székletvisszatartás több mint egy-két hétig fennáll, vagy ha bepiszkolás (encopresis) jelentkezik. Gyermek-gasztroenterológus bevonása szükséges a megfelelő diagnózishoz és a hashajtó kezelés beállításához. Gyermekpszichológushoz vagy viselkedésterapeutához akkor érdemes fordulni, ha a fizikai kezelés mellett a gyermek szorongása, a visszatartási viselkedés vagy a családon belüli hatalmi harcok dominálnak, és a szülő már nem képes egyedül kezelni a helyzetet.
Leave a Comment