Amikor két ember elhatározza, hogy családot alapít, a várakozás, a remény és a tervezés időszaka kezdődik. Ám sokak számára ez az út nem egyenes: a hónapok telnek, a ciklusok jönnek és mennek, de a hőn áhított pozitív teszt elmarad. A gyermektelenség hátterében számos tényező állhat, a hormonális egyensúlyzavartól a spermium minőségéig, de gyakran szembesülünk egy nehezen áthidalható problémával: a fizikai akadállyal. Ezek az anatómiai eltérések lehetnek veleszületettek vagy szerzettek, de közös bennük, hogy mechanikusan gátolják a fogantatás folyamatát, megakadályozva, hogy a spermium és a petesejt találkozzon, vagy hogy a megtermékenyített embrió beágyazódjon. Ez a téma sokszor tabu, pedig a pontos diagnózis jelenti az első lépést a megoldás felé.
A női reproduktív rendszer, mint finomhangolt gépezet
A teherbeesés feltételezi, hogy a női szervezet minden eleme tökéletesen működjön együtt. A petesejtnek ki kell szabadulnia a petefészekből, be kell jutnia a petevezetékbe, ott találkoznia kell a spermiummal, majd a megtermékenyített zigótának vissza kell vándorolnia a méh üregébe, ahol sikeresen beágyazódhat és fejlődésnek indulhat. Ha ezen az útvonalon bárhol is anatómiai elzáródás, deformitás vagy szervi rendellenesség lép fel, a teherbeesés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé válik. A női meddőség esetében az anatómiai okok aránya jelentős, sokszor a szerzett gyulladások vagy korábbi műtétek következményei.
A petevezetékek szerepe és elzáródása
A petevezetékek, más néven tubák, a termékenység autópályái. Ezek a finom, izmos csatornák felelnek a petesejt befogadásáért, a megtermékenyítés helyszínéül szolgálnak, és aktívan segítik az embrió méh felé történő szállítását. Ha a petevezetékek sérültek vagy elzáródtak, a teherbeesés természetes úton szinte kizárt. Ezt a problémát nevezzük tubális infertilitásnak.
A leggyakoribb okok a petevezetékek elzáródása mögött a korábbi fertőzések és gyulladások. A kismedencei gyulladásos betegség (PID), amelyet gyakran szexuális úton terjedő betegségek (mint például a Chlamydia vagy a Gonorrhea) okoznak, maradandó hegesedést és károsodást hagyhat maga után a tubákban. Ez a hegszövet összehúzza és elzárja a csatornát, megakadályozva a petesejt és a spermium mozgását. Még ha csak részleges az elzáródás is, az jelentősen növeli a veszélyes méhen kívüli terhesség kockázatát, mivel az embrió elakad a szűkületben.
A petevezeték elzáródása az egyik leggyakoribb anatómiai oka a női meddőségnek. A diagnózis felállításához gyakran kontrasztanyagos röntgenvizsgálatra (HSG) van szükség, ami megmutatja a tubák átjárhatóságát.
A hidroszalpinx: folyadékkal telt csapdák
Egy speciális tubális probléma a hidroszalpinx, amikor a petevezeték vége elzáródik, és a csatorna folyadékkal telik meg és kitágul. Ez a felgyülemlett folyadék nemcsak akadályozza a petesejt útját, de toxikus hatású is lehet. Ha a folyadék visszaáramlik a méh üregébe, gátolhatja az embrió beágyazódását, még lombikprogram (IVF) esetén is. Ezért a hidroszalpinx kezelése, ami gyakran a sérült petevezeték eltávolítását vagy lezárását jelenti, kulcsfontosságú lehet a sikeres terhesség eléréséhez.
A méh, az élet bölcsőjének anatómiai kihívásai
A méh (uterus) az a szerv, ahol a megtermékenyített petesejtnek be kell ágyazódnia és ki kell fejlődnie. Bármilyen szerkezeti eltérés a méh üregében vagy falában ronthatja az implantáció sikerét, vagy növelheti a vetélés kockázatát. Ezek az eltérések lehetnek veleszületettek vagy szerzettek.
Veleszületett méhfejlődési rendellenességek
A méh fejlődési rendellenességei, mint a kétméhűség (uterus didelphys), a válaszfalas méh (uterus septus) vagy a kétszarvú méh (uterus bicornis), már a magzati fejlődés során kialakulnak. Ezek közül a válaszfalas méh okozza a legnagyobb problémát a termékenység szempontjából. A méh üregét egy kötőszövetes vagy izmos sövény (szeptum) osztja ketté, ami akadályozza a megfelelő beágyazódást, mivel a sövény vérellátása rendkívül gyenge. A hiszteroszkópos műtéttel (szeptum rezekcióval) ez a probléma gyakran orvosolható, jelentősen növelve a sikeres terhesség esélyét.
Miómák és polipok: a méh falának zavaró tényezői
A méhizom-daganatok (miómák) rendkívül gyakoriak a fogamzóképes korban lévő nők körében. Bár a legtöbb mióma nem befolyásolja a teherbeesést, a méh üregébe benyúló (szubmukózus) miómák mechanikai akadályt jelentenek. Ezek deformálják a méh üregét, akadályozhatják az embrió beágyazódását, sőt, gyulladást és vérzési zavarokat is okozhatnak, amelyek szintén rontják a környezetet.
| Anatómiai ok | Leírás | Termékenységi hatás |
|---|---|---|
| Szubmukózus mióma | A méh üregébe benyúló jóindulatú daganat. | Beágyazódási zavar, vetélés. |
| Válaszfalas méh (Szeptum) | Veleszületett sövény a méh üregében. | Korai vetélések, rossz beágyazódási hely. |
| Asherman szindróma | Hegszövetes összenövések a méh üregében. | A méhnyálkahártya károsodása, implantációs kudarc. |
| Endometriális polipok | A méhnyálkahártya jóindulatú kinövései. | Mechanikai akadály, gyulladásos környezet. |
Az Asherman szindróma: a hegesedés csapdája
Az Asherman szindróma a méh üregében lévő hegszövetes összenövéseket (szinechiákat) jelenti. Ez általában korábbi méhkaparás (küret), fertőzések vagy műtétek után alakul ki. A hegszövet lecsökkenti a méh üregét, és ami még kritikusabb, károsítja az egészséges méhnyálkahártyát (endometriumot), ami elengedhetetlen a beágyazódáshoz. Bár nehezen kezelhető, a hiszteroszkópos műtét itt is a választott eljárás, amely során a sebész aprólékosan eltávolítja az összenövéseket, megpróbálva helyreállítani a normál méhüreget.
Az endometriózis: a rejtett anatómiai háború
Az endometriózis egy krónikus állapot, amely során a méhnyálkahártyához hasonló szövet a méhen kívül is megjelenik, leggyakrabban a petefészkeken, a petevezetékeken vagy a kismedencei szerveken. Bár az endometriózis részben hormonális és immunológiai problémákat is okoz, a termékenységet gátló hatása elsősorban anatómiai jellegű.
Az endometriózis gócpontjai gyulladást és összenövéseket (adhéziókat) okoznak a kismedencében. Ezek az összenövések eltorzíthatják a petevezetékek normál anatómiáját, megakadályozva, hogy a petevezeték finom rojtjai (fimbriák) felvegyék a petesejtet a tüszőrepedés után. Súlyos esetekben teljesen elzárhatják a tubákat, vagy a petefészkeket a kismedence falához rögzíthetik, lehetetlenné téve a peteérés normális folyamatát és a petesejt útját.
Az endometriózis gyakran jár együtt endometriózis cisztákkal (endometrióma) a petefészkeken. Ezek a „csokoládéciszták” károsíthatják a petefészek szövetét, csökkentve az ovariális rezervet (a petesejtek számát és minőségét). A laparoszkópia a fő diagnosztikai és terápiás eszköz, amely során az orvosok eltávolítják a gócpontokat és feloldják az összenövéseket, ezzel javítva a kismedencei anatómiai viszonyokat.
Amikor a méhnyak jelenti az akadályt
Bár a méhnyak (cervix) egy viszonylag kicsi szerv, kritikus szerepet játszik a spermiumok átjutásában. A méhnyakon keresztül jutnak be a spermiumok a méh üregébe. Anatómiai problémák, mint a méhnyak szűkülete (cervicalis stenosis), mechanikailag akadályozhatják a spermiumok továbbjutását.
A szűkületet okozhatja korábbi műtéti beavatkozás (pl. konizáció), gyulladás vagy veleszületett rendellenesség. Ha a csatorna túlságosan szűk, a spermiumok nem jutnak el a méhbe. Bár ez ritkább, mint a tubális elzáródás, ha felmerül a gyanú, az orvosok megpróbálhatják tágítani a méhnyakcsatornát, vagy a probléma áthidalására intrauterin inszeminációt (IUI) alkalmazhatnak, amikor a spermiumokat közvetlenül a méhbe juttatják.
A méhnyak nem csak egy kapu. A méhnyaknyák minősége és mennyisége is létfontosságú. Bár ez nem tisztán anatómiai, a méhnyak szerkezeti problémái gyakran járnak együtt a nyák termelődésének zavaraival is.
A férfi gyermektelenség anatómiai háttere
A gyermektelenség vizsgálata során elengedhetetlen a férfi partner alapos kivizsgálása is. Bár a férfi meddőség gyakran a spermiumok számával vagy mozgékonyságával kapcsolatos, jelentős hányadát képezik azok az esetek, ahol fizikai akadály gátolja a spermiumok kijutását.
A spermium szállítási rendszer elzáródása
A spermiumok a herékben termelődnek, majd az epididymisben (mellékherében) érnek. Ezután a vas deferens (ondóvezeték) szállítja őket az ejakulációs csatornába. Ha ezen az úton bárhol elzáródás található, a spermiumok nem tudnak bekerülni az ejakulátumba, ami obstruktív azoospermiát eredményez.
Az elzáródás okai lehetnek:
- Veleszületett hiány: A veleszületett kétoldali vas deferens hiány (CAVD), ami gyakran a cisztás fibrózissal (CF) kapcsolatos génmutációkhoz köthető.
- Szerzett elzáródás: Gyulladások (pl. epididymitis), sérülések vagy korábbi műtétek (pl. sérvműtét) következtében kialakuló hegesedés.
- Vazektómia: Bár ez szándékos elzáródás, a visszafordítás (vazovasostomia) sikere is anatómiai tényezőktől függ.
Ezekben az esetekben a herék továbbra is termelnek egészséges spermiumokat, de azok nem jutnak ki. Ez a helyzet azonban áthidalható: sebészi úton, a herékből vagy mellékherékből nyerhetők ki spermiumok (TESE, TESA, PESA), amelyeket aztán ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) eljárással használnak fel a lombikprogram során.
A varicocele: vénás rendellenesség, ami hatással van a minőségre
A varicocele a herezacskóban lévő vénák tágulata (visszértágulat), ami a tesztikuláris vénás rendszer rendellenes működéséhez vezet. Bár ez elsősorban érrendszeri probléma, a hatása anatómiai és funkcionális. A tágult vénák miatt megnő a herezacskó hőmérséklete, ami károsítja a spermium termelést és érést. A varicocele gyakran vezet alacsony spermiumszámhoz, rossz mozgékonysághoz és megnövekedett DNS-fragmentációhoz.
A varicocele sebészeti vagy radiológiai úton történő kezelése (embolizáció) javíthatja a spermium paramétereket, de a javulás mértéke egyénenként változó. Ez a beavatkozás különösen indokolt, ha a spermiogram rendkívül rossz, és más ok nem igazolható.
Diagnosztikai eljárások: a fizikai akadályok feltérképezése
A fizikai akadályok azonosítása az első és legfontosabb lépés a célzott kezelés felé. A modern reprodukciós orvoslás számos kifinomult képalkotó és sebészeti eljárást alkalmaz erre a célra.
Képalkotó vizsgálatok a nőknél
Hüvelyi ultrahang (UH)
A méh, a petefészkek és a környező struktúrák alapvető vizsgálata. Az UH segítségével észlelhetők a nagyobb miómák, petefészek ciszták (pl. endometrióma) és a méh veleszületett rendellenességeinek jelei. A 3D ultrahang különösen hasznos a méh üregének részletes vizsgálatára, segítve a szeptum vagy a miómák pontos elhelyezkedésének meghatározását.
Hysterosalpingográfia (HSG)
A HSG egy röntgenvizsgálat, amely kontrasztanyagot használ a méh üregének és a petevezetékeknek a feltérképezésére. Ez a vizsgálat egyértelműen kimutatja, ha a petevezetékek elzáródtak (tubális occlusio), vagy ha a méh üregében rendellenességek (pl. nagy polipok, összenövések, szeptum) vannak. Bár kellemetlen lehet, a HSG létfontosságú a tubális meddőség diagnózisában.
Hysterosalpingo-kontraszt szonográfia (HyCoSy)
A HyCoSy az UH-ra épülő, kontrasztanyaggal végzett vizsgálat, amely alternatívát nyújt a röntgensugárzással járó HSG-vel szemben. Hasonlóan vizsgálja a petevezetékek átjárhatóságát és a méh üregét, de az UH technológiája miatt kevésbé invazív és gyorsabb.
Sebészeti diagnózis és terápia: hiszteroszkópia és laparoszkópia
Amikor az anatómiai probléma pontos helye vagy mértéke nem derül ki a képalkotó vizsgálatokból, vagy ha azonnal beavatkozásra van szükség, a minimálisan invazív sebészeti eljárások kerülnek előtérbe. Ezek a módszerek nemcsak diagnosztizálnak, hanem azonnal kezelnek is.
Hiszteroszkópia
A hiszteroszkópia során egy vékony optikai eszközt vezetnek be a méhnyakon keresztül a méh üregébe. Ez lehetővé teszi a méh belsejének közvetlen, nagy felbontású vizsgálatát. A hiszteroszkópia arany standard a méh üregi problémáinak diagnózisában és kezelésében. Ezzel az eljárással távolítják el a szubmukózus miómákat, a polipokat, vágják át a szeptumot (szeptum rezekció), és oldják fel az Asherman szindróma okozta összenövéseket. A beavatkozás jelentősen javítja az implantációs esélyeket.
Laparoszkópia
A laparoszkópia, vagy kulcslyuksebészet, a hasfalon ejtett apró metszéseken keresztül végzett beavatkozás. A laparoszkópia lehetővé teszi a kismedencei szervek (petevezetékek, petefészkek, méh külső felszíne) közvetlen vizsgálatát. Ez az eljárás elengedhetetlen az endometriózis diagnosztizálásában és kezelésében, az összenövések feloldásában (adheziolízis), és a petevezetékek helyreállításában (tuboplasztika). Ha hidroszalpinx áll fenn, a laparoszkópia során lehetőség van a sérült petevezeték lezárására vagy eltávolítására is (szalpingektómia), ami növeli a későbbi IVF sikerét.
A laparoszkópia és a hiszteroszkópia ma már nem csak diagnosztikai eszközök, hanem a termékenységi sebészet gerincét képezik. Sok anatómiai akadályt azonnal és minimálisan invazív módon orvosolnak, ezzel megspórolva a pároknak az időt és a fájdalmat.
A férfi anatómiai diagnosztika
A férfi meddőség anatómiai okainak vizsgálata általában a spermiogrammal kezdődik. Ha obstruktív azoospermia (spermium hiánya az ejakulátumban, de a herék termelnek) gyanúja merül fel, az orvosok fizikai vizsgálatot végeznek (pl. varicocele tapintása), majd következik a herezacskó ultrahangja a varicocele megerősítésére, és a hormonális vizsgálatok. Az ondóvezetékek elzáródását gyakran sebészi feltárással vagy a herékből történő spermiumszívással (PESA/TESA) derítik fel, amely során kiderül, hogy a szövetben vannak-e életképes spermiumok.
Anatómiai akadályok áthidalása: sebészi korrekció és ART
Az anatómiai problémák kezelése két fő úton haladhat: a sebészi helyreállítás vagy az asszisztált reprodukciós technológiák (ART) alkalmazása.
A sebészi helyreállítás lehetőségei
A sebészet célja a reproduktív rendszer anatómiai struktúrájának helyreállítása, ezzel lehetővé téve a természetes úton történő fogantatást. Ez a megközelítés ideális fiatalabb párok számára, akiknek van idejük kivárni a gyógyulást, és akik szeretnék elkerülni a lombikprogramot.
Tuboplasztika és adheziolízis
A tuboplasztika a petevezeték helyreállító műtéte, amelyet akkor végeznek, ha a tubák csak részlegesen sérültek vagy elzáródtak. Az adheziolízis során feloldják az összenövéseket, felszabadítva a petevezetéket és a petefészket. Ezek a beavatkozások laparoszkóppal történnek, és sikeresek lehetnek, ha a károsodás mértéke nem túl nagy. Súlyos, kiterjedt hegesedés esetén azonban a sebészi helyreállítás esélye alacsony, és a lombikprogram javasolt.
Méhkorrekciós műtétek
A méh üregét érintő problémák (szeptum, szubmukózus mióma, Asherman) kezelése a legmagasabb sikerrel kecsegtet. A hiszteroszkópos rezekciók után a méh ürege általában teljesen helyreáll, és a terhességi arányok jelentősen javulnak. A miómák eltávolítása (myomectomia) után azonban szükség lehet egy hosszabb (3–6 hónapos) gyógyulási időre, különösen, ha a méhfalon át kellett vágni.
Az asszisztált reprodukciós technológiák (ART)
Sok esetben, különösen súlyos tubális károsodás, előrehaladott endometriózis, vagy sikertelen sebészi korrekció után, az anatómiai akadályt nem helyreállítják, hanem egyszerűen áthidalják. Itt lép be a képbe az in vitro fertilizáció (IVF).
Az IVF lényege, hogy a petesejtet és a spermiumot a szervezeten kívül, laboratóriumi körülmények között egyesítik. Ezzel megkerülik az elzáródott petevezetékeket, a méhnyak problémáit, vagy a férfi spermium szállítási zavarait. Az egészségesen fejlődő embriót ezután közvetlenül a méhbe ültetik, ahol az anatómiai akadály már nem gátolja a beágyazódást.
Súlyos férfi anatómiai problémák (obstruktív azoospermia) esetén a sebészi spermiunyerés (TESE/PESA) után az ICSI eljárás a megoldás. A spermiumokat közvetlenül a petesejtbe injektálják, biztosítva a megtermékenyítést, függetlenül attól, hogy a spermiumok milyen úton jutottak ki.
Mikor az IVF a legjobb választás?
Az ART választása indokolt, ha:
- Mindkét petevezeték súlyosan sérült vagy elzáródott (különösen hidroszalpinx esetén).
- A sebészi korrekció sikertelen volt, vagy a károsodás mértéke miatt alacsony a természetes fogantatás esélye.
- A nő életkora előrehaladott, és nincs idő kivárni a sebészeti gyógyulást.
- Férfi oldalon obstruktív azoospermia áll fenn.
Fontos hangsúlyozni, hogy az IVF nem oldja meg a méh üregi problémáit. Ha a méhben mióma, szeptum vagy Asherman szindróma van, azokat az IVF előtt hiszteroszkópiával kell korrigálni a sikeres beágyazódás érdekében.
Az időtényező és a döntéshozatal súlya
Az anatómiai akadályok feltárása után a pároknak nehéz döntést kell hozniuk: próbálkozzanak-e sebészi úton a természetes fogantatás helyreállításával, vagy vágjanak bele azonnal a lombikprogramba. Ebben a döntésben az életkor a legkritikusabb tényező. Minél idősebb a nő, annál gyorsabban csökken a petesejt tartalék (ovariális rezerv), így a sebészi gyógyulásra szánt hónapok is értékesek lehetnek.
A szakemberek általában azt javasolják, hogy ha a nő 35 év feletti, és súlyos anatómiai probléma áll fenn, érdemes megfontolni a gyorsabb utat, az ART-ot. Ha azonban a probléma jól korrigálható (pl. kis szeptum, könnyen eltávolítható polip), és a nő fiatal, a sebészet jelentős esélyt adhat a természetes terhességre.
A laparoszkópiás myomectomia és a heges méh
A méhfalat érintő mióma eltávolítása (myomectomia) után a méhen hegszövet marad. A sebészi technika és a hegesedés mértéke kulcsfontosságú. A méhen lévő hegek miatt a későbbi terhesség során megnő a méhrepedés kockázata, ezért sok esetben az orvosok a myomectomia után születendő gyermekeket császármetszéssel segítik világra. Ez is egy olyan anatómiai változás, amellyel a kismamáknak számolniuk kell a terhességük során.
Pszichés terhek és támogatás
A gyermektelenség diagnózisa, különösen, ha fizikai, korrigálható akadályt találnak, paradox módon lehet megkönnyebbülés és újabb teher is. Megkönnyebbülés, mert van diagnózis, és van megoldás. Teher, mert a megoldás gyakran műtétet, hosszú gyógyulási időt, vagy bonyolult, érzelmileg megterhelő lombikprogramot jelent.
A pároknak szükségük van arra, hogy megértsék, a testük nem „hibás”, hanem egyszerűen segítségre szorul. A meddőségi tanácsadás és a támogató csoportok segíthetnek feldolgozni a diagnózis okozta stresszt, a műtéti félelmeket és a gyógyulási folyamat bizonytalanságát. A fizikai akadályok legyőzése nem csak orvosi feladat, hanem egy hosszú, kitartást igénylő érzelmi utazás is.
A modern orvostudomány hihetetlen eredményeket ért el az anatómiai meddőség kezelésében. Ma már a legtöbb fizikai akadály áthidalható vagy korrigálható. A kulcs a korai és pontos diagnózis, valamint a páciens és az orvos közötti szoros együttműködés a legmegfelelőbb, személyre szabott kezelési terv kialakításában.
A teherbeesés útja tele lehet kanyarokkal és akadályokkal, de a remény és a kitartás, a szakértelemmel párosulva, gyakran elvezet a célba: a várva várt gyermek születéséhez.
Gyakran ismételt kérdések a gyermektelenség anatómiai hátteréről
Milyen vizsgálattal derül ki a petevezeték elzáródása? 🤔
A petevezetékek átjárhatóságát leggyakrabban Hysterosalpingográfiával (HSG) vagy Hysterosalpingo-kontraszt szonográfiával (HyCoSy) vizsgálják. A HSG röntgenfelvételt, a HyCoSy ultrahangot használ kontrasztanyaggal, hogy láthatóvá tegye, átjut-e a folyadék a tubákon a hasüregbe. Bizonyos esetekben a laparoszkópia adja a legpontosabb képet, de ez már sebészeti beavatkozásnak minősül.
Mi az Asherman szindróma, és hogyan lehet kezelni? 😔
Az Asherman szindróma a méh üregében lévő hegszövetes összenövéseket (szinechiákat) jelenti, amelyek általában korábbi méhkaparás vagy fertőzés következtében alakulnak ki, rontva a beágyazódás esélyét. Kezelése hiszteroszkópiával történik, ahol a sebész finoman feloldja az összenövéseket, és gyakran hormonterápiával támogatja az egészséges méhnyálkahártya regenerálódását.
A mióma miatt feltétlenül lombikprogramra van szükség? ❓
Nem feltétlenül. Csak azok a miómák jelentenek komoly anatómiai akadályt, amelyek a méh üregébe nyúlnak be (szubmukózus miómák), vagy amelyek nagyon nagyak és deformálják a méh üregét. Ha a mióma eltávolítható hiszteroszkópiával vagy laparoszkópiával (myomectomia), a sebészi korrekció után megpróbálható a természetes fogantatás.
Mennyi időt kell várni a sebészi korrekció után a teherbeeséssel? ⏱️
Ez a műtét típusától függ. A hiszteroszkópos polip eltávolítás vagy szeptum rezekció után általában 1-2 ciklusnyi várakozás elegendő. Ha azonban a méhfalon át kellett vágni (pl. nagy mióma eltávolítása), a méhnek több időre van szüksége a gyógyulásra, általában 3-6 hónapra, hogy elkerülhető legyen a terhesség alatti méhrepedés kockázata.
A férfiaknál lévő varicocele mindig meddőséget okoz? 🩺
Nem, a varicocele nem minden esetben okoz meddőséget. Sok férfinak van varicoceléje, és teljesen termékeny. Azonban ha a varicocele jelentős mértékű, és a spermiogram eredménye rossz (alacsony szám, rossz mozgékonyság), akkor a varicocele lehet a fő anatómiai ok, és a kezelése (embolizáció vagy műtét) javíthatja a spermium minőséget.
Miért kell eltávolítani a hidroszalpinxet IVF előtt? ✂️
A hidroszalpinxben felgyülemlett folyadék toxikus, és gyakran visszaáramlik a méh üregébe. Ez a folyadék károsíthatja az embriókat és gátolhatja a beágyazódást. A kutatások azt mutatják, hogy a hidroszalpinx eltávolítása (szalpingektómia) vagy lezárása jelentősen növeli az IVF programok sikerességi rátáját.
A veleszületett méhfejlődési rendellenességek korrigálhatók? 👶
Igen, bizonyos rendellenességek sikeresen korrigálhatók. Például a válaszfalas méh (uterus septus), amely a leggyakrabban okoz ismétlődő vetéléseket, hiszteroszkópos műtéttel könnyen eltávolítható. Más rendellenességek (pl. kétszarvú méh) korrekciója bonyolultabb, de a sebészi beavatkozások itt is segíthetnek a terhesség megtartásában.
Leave a Comment