Amikor a konyhában a meleg, fűszeres illatok lengedeznek, és a nyári bőség lassan átadja helyét az őszi kényelemnek, nincs is szebb feladat, mint a szilvalekvár főzése. Ez a tevékenység nem csupán gasztronómiai folyamat, hanem egyfajta meditáció, amely visszavezet minket a nagymamáink konyhájába. A hagyományos, üstben főzött szilvalekvár elkészítése hosszas állást és fáradságos kavargatást igényel, ám van egy sokkal elegánsabb, kényelmesebb és az eredményt tekintve is verhetetlen módszer: a sütőben való főzés. Ez a technika lehetővé teszi, hogy a szilva természetes cukrai karamellizálódjanak, a gyümölcs lassan, egyenletesen sűrűsödjön, megőrizve mély, gazdag ízét, mindezt extra tartósítószer nélkül. Készüljünk fel egy olyan kulináris élményre, amely garantáltan a kamra kedvencévé válik.
Miért éppen a sütő? A hagyományos és a modern főzési metódusok találkozása
A szilvalekvár főzésének ősi módszere a rézüstben, lassú tűzön történő, órákon át tartó kavargatás. Bár ennek van egy romantikus bája, a modern háztartásban kevesen engedhetnek meg maguknak egy egész napos konyhai jelenlétet. A sütőben történő lekvárkészítés forradalmi megoldást kínál, ami a minőség kompromisszumok nélküli megőrzése mellett jelentős időt és energiát takarít meg.
A sütőben a hőeloszlás sokkal egyenletesebb, mint a tűzhelyen, ahol a hő közvetlenül az edény aljára koncentrálódik. Ez a finom, körbeölelő hőmérséklet-szabályozás minimalizálja a leégés kockázatát, ami a hagyományos főzés egyik legnagyobb mumusa. Ráadásul a nagy, nyitott edényben (tepsiben) lévő gyümölcs sokkal nagyobb felületen párologtatja el a felesleges nedvességet, ami gyorsabb és hatékonyabb sűrűsödést eredményez.
A sütőben készült lekvár textúrája is különleges. Mivel a sűrűsödés lassú oxidációval és vízelvonással történik, a szilva íze mélyül, és a végeredmény nem csupán sűrű, hanem szinte krémesen kenhető lesz. Ezt a technológiát sokan a legjobb tartósítószer nélküli módszernek tartják, hiszen a sűrűség önmagában is elegendő konzerváló erővel bír, köszönhetően a magas cukorkoncentrációnak (ami a gyümölcs saját cukra).
„A sütőben főzött szilvalekvár olyan, mint egy lassú tűzön érlelt bor: időt adunk neki, hogy kibontakoztassa a benne rejlő legmélyebb, legkarakteresebb ízeket.”
A tökéletes szilva kiválasztása: nem mindegy, melyik kerül a tepsibe
A lekvár minősége 90%-ban a felhasznált alapanyagon múlik. A szilva kiválasztása kritikus lépés. Nem minden szilva alkalmas a sűrű, kenhető szilvalekvár elkészítésére. Olyan fajtákat keressünk, amelyek természetesen magas pektin- és cukortartalommal bírnak, és húsuk sötét, mély lila színű.
Magyarországon hagyományosan a Besztercei szilva a lekvárkészítés királynője. Későn érő, kiváló ízű, és ami a legfontosabb: a húsa könnyen elválik a magtól, és rendkívül magas a szárazanyag-tartalma. Ha Besztercei szilva nem áll rendelkezésre, a Stanley szilva vagy a Bluefre is kiváló választás lehet, bár ezek pektintartalma kicsit alacsonyabb lehet.
A szilva érettsége szintén kulcsfontosságú. Csak a teljesen érett, de még nem túlérett gyümölcsök biztosítják a legjobb ízt és állagot. A kissé éretlen szilva magasabb pektintartalommal bír, ami segíti a sűrűsödést, de íze savanykásabb lehet. A túlérett szilva viszont édes, de pektintartalma csökken, és a lekvár könnyen „ragacsos” állagúvá válhat. A tökéletes állapot az, amikor a szilva már sötétlila, puha tapintású, de még nem esik szét.
Szilvafajták lekvárkészítéshez – összehasonlító táblázat
| Fajta | Pektintartalom | Ízprofil | Lekvár állaga |
|---|---|---|---|
| Besztercei | Magas | Intenzív, édes-savanyú | Krémesen sűrű, hagyományos |
| Stanley | Közepes-magas | Édes, enyhén fűszeres | Jól kenhető, mély színű |
| Bluefre | Közepes | Kiegyensúlyozott, enyhe | Finom, de lassabban sűrűsödik |
Az előkészítés művészete: pucolás, magozás, fűszerezés
Mielőtt a szilva bekerülhetne a sütőbe, alapos előkészítésre van szükség. Ez nem csupán a higiéniáról szól, hanem arról is, hogy maximalizáljuk a gyümölcs potenciálját a tökéletes lekvár érdekében. Először is, a szilvát alaposan meg kell mosni, majd szárítani. A felesleges víz elpárologtatása a sütőben időigényes, ezért minél szárazabb a gyümölcs, annál jobb.
A magozás során ügyeljünk arra, hogy a szilvát a varrás mentén vágjuk ketté, és a magot távolítsuk el. Nincs szükség darabolásra vagy turmixolásra! A sütőben töltött hosszú órák alatt a szilva magától szétfő, és a héja is szinte észrevétlenül feloldódik, hozzájárulva a lekvár természetes sűrűségéhez.
Ami a fűszerezést illeti: a klasszikus, tartósítószer nélküli szilvalekvár receptje nem igényel plusz cukrot, hiszen a cél a gyümölcs saját édességének koncentrálása. Azonban egy csipetnyi fűszer jelentősen emelheti az élményt. A leggyakrabban használt fűszerek a őrölt fahéj és a szegfűszeg. Ezeket érdemes mértékkel használni, nehogy elnyomják a szilva karakterét.
Egy titkos tipp a sűrűség és a szín mélyítésére: adjunk a szilvához egy teáskanálnyi jó minőségű kakaóport (cukrozatlan). Ez nem csak mélyíti a színt, hanem egy enyhe, csokoládés aláfestést is ad, ami tökéletesen harmonizál a szilva savanykás édességével. Ezt a fűszerkeveréket a sütés megkezdése előtt szórjuk a gyümölcsre, és alaposan keverjük át.
A recept: lépésről lépésre a legfinomabb szilvalekvárig
A sütőben főzött szilvalekvár elkészítése türelmet igényel, de a munka nagy részét a sütő végzi el helyettünk. A folyamatot három fő szakaszra bonthatjuk: a kezdeti vízelvonás, a lassú redukció, és a végső sűrítés.
Szükséges eszközök és hozzávalók (kb. 5 kg szilvához)
- 5 kg érett, magozott szilva (ideális esetben Besztercei)
- 1-2 teáskanál őrölt fahéj
- Fél teáskanál őrölt szegfűszeg (opcionális)
- 2-3 evőkanál frissen facsart citromlé (a szín és pektin aktiválása miatt)
- Nagy, mély tepsik vagy hőálló kerámia edények
1. szakasz: a kezdeti vízelvonás (magas hőfokon)
A magozott szilvát terítsük szét a tepsikben. Fontos, hogy ne legyen túl vastag a réteg, legfeljebb 5-6 cm. Ez biztosítja a maximális párolgási felületet. Keverjük hozzá a citromlevet és a fűszereket. Hagyományos, tartósítószer nélküli recept esetén cukrot ne adjunk hozzá. A sütőt melegítsük elő 200°C-ra (alsó-felső sütés).
Tegyük a tepsiket a sütő középső és alsó rácsára. Süssük 30-45 percig. Ebben a szakaszban a szilva vizet enged, és a térfogata jelentősen csökken. Ennek a szakasznak a célja a gyors vízelvonás. 30 perc után vegyük ki a tepsit, és alaposan keverjük át a gyümölcsöt. Láthatjuk, hogy a szilva már összeesett, és bőséges folyadék keletkezett.
2. szakasz: a lassú redukció (közepes hőfokon)
Csökkentsük a sütő hőmérsékletét 150°C-ra. Ez a szakasz a lekvárkészítés esszenciája, ahol a gyümölcs lassan, de biztosan koncentrálódik. Tegyük vissza a tepsit a sütőbe. Innentől kezdve 1,5-2 óránként keverjük át. A lassú redukció során a szilva héja feloldódik, a pektin felszabadul, és az ízek mélyülnek.
A keverés rendkívül fontos, különösen a tepsi széleinél, ahol a lekvár hajlamos a karamellizálódásra és a letapadásra. A szilvalekvár sütőben történő főzésekor a szélek sötétebbek lesznek, ami kívánatos, hiszen ez adja a lekvár mély színét és enyhén karamellás ízét, de a leégést el kell kerülni.
3. szakasz: a végső sűrítés és a tökéletes állag elérése (alacsony hőfokon)
Amikor a szilva már legalább a felére, de inkább a harmadára redukálódott, és az állaga láthatóan sűrű, csökkentsük a hőmérsékletet 120°C-ra. Ez a befejező fázis. Ekkor már gyakrabban, akár 30 percenként is keverni kell, nehogy letapadjon. A teljes sütési idő 4-6 óra is lehet, a szilva víztartalmától és a kívánt sűrűségtől függően.
Hogyan tudjuk eldönteni, hogy a lekvár elkészült? A tökéletes sűrű szilvalekvár akkor kész, ha a fakanállal meghúzott barázda lassan tűnik el, és a lekvár már nem folyik szét. A hagyományos „tányérpróba” is bevethető: cseppentsünk egy keveset egy hideg tányérra. Ha nem folyik szét, hanem megtartja a formáját, akkor elérte a kívánt állagot. Ekkor a lekvár színe már mély, sötét, szinte fekete.
A sütőben főzött szilvalekvár igazi értéke a türelemben rejlik. A lassú hőkezelés a garancia arra, hogy a végeredmény tartósítószer nélkül is évekig eláll, köszönhetően a természetes módon elért magas szárazanyag-tartalomnak.
A sűrűség titka: a pektin, a hőmérséklet és az idő szerepe
A legtöbben a sűrűség eléréséhez zselésítő anyagokat vagy extra cukrot használnak. A házi szilvalekvár esetében azonban a cél a természetes sűrűsödés, amit a szilva saját összetevői biztosítanak. Ennek megértéséhez bele kell merülnünk a pektin tudományába.
A pektin egy természetes poliszacharid, amely a gyümölcsök sejtfalában található. Ez felelős a zselésedésért. A szilva, különösen a Besztercei, pektinben gazdag. Azonban ez a pektin csak akkor aktiválódik és válik kocsonyásítóvá, ha megfelelő hőmérsékletnek és enyhe savnak (citromlé) van kitéve, miközben a víztartalom csökken.
A sütőben történő főzés ideális környezetet biztosít ehhez. A hosszú, lassú főzés (4-6 óra) során a pektin láncok lebomlanak és újrarendeződnek. A magas hőmérséklet az első szakaszban segít a pektin felszabadításában, míg a lassú redukciós fázis lehetővé teszi a víz elpárolgását. Ahogy a víztartalom csökken, a pektin koncentrációja nő, és a lekvár besűrűsödik.
A citromlé hozzáadása nem csak a pektin aktiválásában segít, hanem megakadályozza a karamellizálódás túlzott mértékét, és élénkíti a lekvár színét. Mivel tartósítószer nélkül dolgozunk, a savasság enyhe növelése is hozzájárul a lekvár stabilitásához és eltarthatóságához.
A sűrűsödést befolyásoló tényezők
- A fajta: Magas pektintartalmú szilva választása (pl. Besztercei).
- A hőmérséklet: Kezdeti magas hő a pektin felszabadításához, majd alacsony hő a lassú vízelvonáshoz.
- A párolgási felület: A tepsi használata nagy felületet biztosít, ami gyorsítja a sűrűsödést.
- A savasság: Kevés citromlé hozzáadása a pektin optimális működéséhez.
A tartósítás tudománya: sterilizálás és dunsztolás mesterfokon
Mivel a célunk a sűrű szilvalekvár tartósítószer nélkül, a tartósítás teljes mértékben a megfelelő hőkezelésen és a tökéletes légmentes záráson múlik. A higiénia itt nem csak ajánlott, hanem kötelező! A penészspórák és baktériumok elpusztítása kulcsfontosságú a hosszú eltarthatóság érdekében.
Az üvegek és fedők sterilizálása
Az üvegeket és a fém fedőket (amelyek ne legyenek rozsdásak vagy sérültek) alaposan el kell mosni, majd sterilizálni. A legmegbízhatóbb módszer a sütőben történő sterilizálás, ami tökéletesen illeszkedik a lekvárfőzés folyamatába. Melegítsük elő a sütőt 120°C-ra. Tegyük be a tiszta üvegeket (fejjel lefelé) egy tepsire. A fedőket ne tegyük be, mert a gumi tömítés megolvadhat. A fedőket forraljuk fel egy kis edényben, és hagyjuk a forró vízben a felhasználásig.
Az üvegeket legalább 15 percig tartsuk a 120°C-os sütőben. Fontos, hogy a lekvárt még forrón, közvetlenül a sütőből kivett, forró üvegekbe töltsük. A hirtelen hőmérséklet-különbség az üveg megrepedéséhez vezethet, ezért a lekvárnak és az üvegnek is azonos hőmérsékletűnek kell lennie.
A töltés és a vákuumzárás
Töltsük meg az üvegeket a forró sütőben főzött szilvalekvárral, ügyelve arra, hogy tiszta merőkanalat használjunk. Ne töltsük tele az üveget, hagyjunk 1-2 cm helyet a fedő alatt. Ez szükséges a vákuum képződéséhez. A töltés után azonnal töröljük tisztára az üveg száját egy tiszta konyharuhával, majd szorosan zárjuk le a forró fedővel.
Fordítsuk fejjel lefelé az üvegeket 5-10 percre. Ez a technika biztosítja, hogy a forró lekvár sterilizálja a fedő belső felületét, és segíti a vákuum kialakulását. A vákuum az, ami megakadályozza a levegő bejutását, így a penész és a baktériumok szaporodását. Ez az alapja a tartósítószer nélküli, hosszú távú tárolásnak.
A száraz dunszt alkalmazása
A fejjel lefelé fordítás után fordítsuk vissza az üvegeket, és tegyük őket egy előkészített helyre a száraz dunszthoz. A száraz dunszt lényege, hogy a lekvár a saját hőjét felhasználva, nagyon lassan hűljön le, ami tovább sterilizálja a teljes üveg tartalmát. Béleljünk ki egy nagy dobozt, ládát vagy kosarat vastag pokrócokkal és törölközőkkel. Helyezzük az üvegeket egymás mellé, majd takarjuk be őket alaposan felülről is.
A száraz dunsztban legalább 24-48 órát kell tölteniük az üvegeknek, amíg teljesen ki nem hűlnek. Csak ezt követően vegyük ki őket, címkézzük fel, és helyezzük a kamrába. A sikeres vákuumzárás jele, ha a fedő közepe befelé horpadt, és nem kattan, ha megnyomjuk.
A leggyakoribb hibák elkerülése a sütőben főzés során
Bár a sütőben főzés egyszerűbb, mint az üstben kavargatás, néhány apró hiba mégis tönkreteheti a végeredményt. Az alábbiakban a leggyakoribb problémákat és megoldásaikat gyűjtöttük össze.
1. A lekvár széle leég, míg a közepe folyós marad
Ez általában akkor fordul elő, ha a hőmérséklet túl magas, vagy ha túl vastag rétegben terítjük el a szilvát. A tepsi szélein a folyadék gyorsabban párolog, és a cukor karamellizálódik. Megoldás: Csökkentsük a hőmérsékletet 150°C alá a redukciós szakaszban, és gyakrabban, de óvatosan keverjük át, különösen a széleket kaparva. Használjunk vastag aljú tepsit, amely jobban eloszlatja a hőt.
2. A lekvár túl folyós marad a főzési idő végére is
Ez gyakran a túl alacsony pektintartalmú szilva (pl. nem Besztercei) vagy a túl rövid főzési idő eredménye. Ha a lekvár 5-6 óra után sem elég sűrű, emeljük meg a hőmérsékletet 180°C-ra a legutolsó 30 percre, és hagyjuk, hogy a maradék nedvesség is gyorsan elpárologjon. Alternatív megoldás lehet, ha egy kevés, természetes pektinport adunk hozzá a legvégén, bár ez a tartósítószer nélküli elvünket kissé sérti.
3. Penészedés a tárolás során
A penész megjelenése szinte mindig a nem megfelelő sterilizálás vagy a hibás vákuumzárás következménye. Ha mégis megtörténik, a legvalószínűbb okok:
- Az üveg szája nem volt tiszta, amikor lezártuk.
- A fedő nem zárt légmentesen.
- Az üveg nem hűlt le elég lassan (nem volt megfelelő a száraz dunszt).
Mindig ellenőrizzük a fedő zárását a száraz dunszt után. Ha a fedő nem horpadt be, az üveget tegyük hűtőbe, és használjuk fel gyorsan.
Variációk gazdag tárháza: mit tehetünk még a szilvalekvárba?
Bár a klasszikus sűrű szilvalekvár önmagában is tökéletes, a kísérletező kedvű kismamák és háziasszonyok bátran gazdagíthatják az ízvilágot. Ezek a variációk különösen jól működnek a sütőben készült, mély ízű alapon.
1. Rumos szilvalekvár
A rum hozzáadása nem csak ízesít, hanem a tartósítást is segíti (bár a sűrűség miatt ez nem lenne feltétlenül szükséges). Adjuk hozzá a rumot (kb. 1 dl 5 kg szilvához) a főzés utolsó 30 percében. A hő elpárologtatja az alkohol nagy részét, de a rum aromája megmarad. A sötét, testes rumok (pl. jamaicai) illenek leginkább a szilvához.
2. Diós-narancsos változat
A dió és a szilva klasszikus párosítás. Daraboljunk durvára egy marék diót, és adjuk hozzá a lekvárhoz az utolsó órában. Ezzel egy időben reszeljünk bele egy kezeletlen narancs héját (csak a színes részt!), és csavarjunk bele egy kevés narancslevet. Ez a kombináció tökéletes tölteléke lehet egy ünnepi bejglinek vagy buktának.
3. Csípős meglepetés: chili és gyömbér
Egyre népszerűbbek a sós ételekhez is illő, pikáns lekvárok. Egy kis reszelt gyömbér és egy csipetnyi szárított chili pehely (vagy egy fél csípős paprika magozva) hozzáadása izgalmas, fűszeres mélységet ad a lekvárnak. Ez a változat kiválóan passzol sajtokhoz, vadételekhez vagy mártások alapjaként.
A szilvalekvár szerepe a magyar gasztronómiában és a kismamák étrendjében
A szilvalekvár nem csak egy édes kiegészítő, hanem a magyar konyha egyik alappillére, amely mélyen gyökerezik a paraszti kultúrában és a téli túlélés hagyományában. A tartósítószer nélküli szilvalekvár elkészítése a gazdagság és a gondoskodás szimbóluma volt.
Gasztronómiai szempontból a szilvalekvár felhasználása rendkívül sokoldalú. Gondoljunk csak a klasszikus töltött tésztákra, mint a szilvás gombóc, a derelye, vagy a bukta. Ezek az ételek elképzelhetetlenek a sűrű, mély ízű szilvalekvár nélkül. A lekvár a palacsinták, fánkok és kalácsok elengedhetetlen kísérője, de kiválóan működik húsok mázaként is, különösen sertés- vagy kacsasültek esetében.
Egészségügyi szempontból a szilva és a belőle készült lekvár rendkívül értékes. Mivel a sütőben szilvalekvár esetében nem adunk hozzá extra cukrot, a végeredmény természetes formában tartalmazza a szilva összes jótékony hatását. Magas a rosttartalma, ami segíti az emésztést, és kiváló forrása az antioxidánsoknak, amelyek lassítják az öregedési folyamatokat és védik a sejteket.
Kismamák és kisgyermekek számára a szilvalekvár különösen ajánlott, természetesen mértékkel. A terhesség alatt gyakori emésztési problémákra a rosttartalom enyhe, természetes megoldást nyújt. Kisbabák étrendjébe a hozzátáplálás idején, kis mennyiségben, vízben feloldva bevezethető a házi szilvalekvár, mint természetes édesítő és rostforrás.
A tárolás és felhasználás: hol és hogyan őrizzük meg a minőséget?
A tökéletesen elkészített és sterilizált tartósítószer nélküli szilvalekvár hűvös, sötét kamrában, pincében vagy spájzban akár 2-3 évig is megőrzi minőségét. A legfontosabb a hőmérséklet stabilitása. Kerüljük a konyhai szekrényeket, amelyek közel vannak a tűzhelyhez vagy a sütőhöz, mivel a hőingadozás károsíthatja a lekvárt.
Felbontás után a lekvárt mindig hűtőben kell tárolni. Mivel nincs benne mesterséges tartósítószer, a levegővel érintkezve megindulhat a romlás. Mindig tiszta, száraz kanalat használjunk a kivételhez, hogy ne kerüljön baktérium az üvegbe.
Kreatív felhasználási tippek a konyhában
A szilvalekvár sokkal több, mint egy reggeli kenőanyag. Íme néhány inspiráció, hogyan használhatjuk fel a sűrű szilvalekvárt a családi menüben:
- Sütési alap: Keverjünk el egy-két evőkanál lekvárt a piskóta vagy muffin tésztájába, hogy nedvesebb, gazdagabb ízű süteményt kapjunk.
- Desszertmártás: Melegítsük fel egy kevés rummal, és tálaljuk vaníliafagylalthoz vagy túrógombóchoz.
- Sós ételek: Használjuk húsok pácolásához vagy glaszúrozásához. Keverjük össze balzsamecettel és szójaszósszal a tökéletes kacsamázhoz.
- Reggeli: Keverjük bele a reggeli zabkásába vagy a natúr joghurtba.
A sütőben szilvalekvár elkészítése egyfajta kulináris örökség megőrzése. A végeredmény nem csupán egy édes finomság, hanem egy darabka ősz, tele ízzel és szeretettel, amit a családunk asztalára varázsolhatunk. A lassú főzés megéri a ráfordított időt, hiszen a természetes, mély ízvilág és a tartósítószer nélküli tisztaság felülmúlhatatlan élményt nyújt.
Gyakran ismételt kérdések a tartósítószer nélküli szilvalekvárról
1. Miért barnul meg a lekvár a sütés során? Ez normális? 🍯
Igen, ez teljesen normális és kívánatos jelenség a sütőben főzés során. A barnulás az úgynevezett Maillard-reakció és a karamellizáció eredménye, amely akkor következik be, amikor a gyümölcs természetes cukrai magas hőmérsékleten, lassan főve reagálnak. Ez a folyamat adja a sűrű szilvalekvár mély, sötét színét és a jellegzetes, enyhén karamellás ízét. Ez a mélység az, ami megkülönbözteti a sütőben készült lekvárt a gyorsfőzéssel, vagy zselésítővel készült változatoktól. Ügyeljünk azonban arra, hogy csak a széleken legyen erőteljesebb a karamellizálódás, a leégést el kell kerülni.
2. Muszáj citromlevet használni, ha tartósítószer nélkül főzök? 🍋
Bár a citromlé nem kötelező összetevő, rendkívül ajánlott. Ennek két fő oka van a tartósítószer nélküli szilvalekvár esetében. Először is, a citromsav segít aktiválni a szilva természetes pektinjét, ami elengedhetetlen a megfelelő sűrűség eléréséhez. Másodszor, a savasság enyhe növelése stabilabbá teszi a lekvárt, gátolva bizonyos mikroorganizmusok szaporodását, ezzel hozzájárulva a hosszú eltarthatósághoz. Körülbelül 2-3 evőkanálnyi frissen facsart citromlé elegendő 5 kg szilvához.
3. Mennyi ideig kell dunsztolni a szilvalekvárt a tartósításhoz? 🌡️
A száraz dunsztolás ideje kritikus a tartósítószer nélküli házi lekvár eltarthatósága szempontjából. A cél a nagyon lassú kihűlés. Miután a forró lekvárral megtöltött üvegeket lezártuk és fejjel lefelé fordítottuk, helyezzük őket vastag takarókkal kibélelt ládába. Ideálisan legalább 24, de inkább 48 órán keresztül hagyjuk őket a dunsztban, amíg teljesen ki nem hűlnek. Ez a hosszú, lassú hűtési folyamat biztosítja a teljes sterilizációt és a vákuum tökéletes kialakulását.
4. Mi a teendő, ha a szilvalekvár túl sűrű lett, és alig lehet kenni? 🥄
Ha a sütőben szilvalekvár túlságosan besűrűsödött, általában a túl hosszú főzési idő vagy a túl magas hőmérséklet okozza a túlzott vízelvonást. Szerencsére könnyen orvosolható a probléma. Tegyük a lekvárt egy lábosba, és adjunk hozzá kis mennyiségű forró vizet vagy frissen facsart narancslevet (kb. fél dl-t egyszerre). Melegítsük fel alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett, amíg el nem éri a kívánt kenhető állagot. Ne feledjük, a hígítás után újbóli sterilizálás és dunsztolás szükséges, ha hosszú távon akarjuk tárolni.
5. Használhatok fagyasztott szilvát a lekvárkészítéshez? ❄️
Igen, használhatunk fagyasztott szilvát, de számolnunk kell azzal, hogy a kiolvasztott gyümölcsnek jelentősen magasabb lesz a víztartalma, mint a friss szilváé. Ez azt jelenti, hogy a sütési idő a kezdeti vízelvonási szakaszban (200°C-on) hosszabb lesz. Győződjünk meg róla, hogy a szilva teljesen felolvadt, mielőtt a sütőbe tesszük. Mivel a fagyasztás roncsolhatja a sejtfalakat, ami segíti a pektin felszabadulását, előfordulhat, hogy a fagyasztott szilva gyorsabban sűrűsödik a redukciós fázisban, mint a friss.
6. Milyen edényt válasszak a sütőben történő lekvárfőzéshez? 🍲
A legjobb választás a nagy felületű, hőálló edény vagy tepsi. Ideális a vastag falú, mély zománcozott tepsi vagy egy nagyméretű kerámia sütőedény. A vastag anyag segíti az egyenletes hőelosztást, minimalizálva a leégés kockázatát. A lényeg, hogy a szilva ne legyen 5-6 cm-nél vastagabb rétegben, hogy a párolgás maximális legyen. A fém tepsik gyorsabban reagálnak a hőre, így ezeknél fokozottan figyelni kell a szélek karamellizálódására.
7. Mennyi szilvalekvár lesz 5 kg gyümölcsből, ha cukor nélkül főzöm? ⚖️
A sűrű szilvalekvár készítése során a gyümölcs súlyának drasztikus csökkenésével kell számolni a víztartalom elpárolgása miatt. Általában 5 kg friss, magozott szilvából kb. 1,5 – 2 kg (kb. 3-4 db 720 ml-es üveg) rendkívül sűrű lekvár lesz. A pontos mennyiség függ a szilva víztartalmától és attól, hogy mennyire sűrűre főzzük. Minél tovább főzzük, annál kevesebb lesz a végtermék, de annál nagyobb lesz a tartósítószer nélküli eltarthatósága.
Leave a Comment