Amikor két ember elhatározza, hogy családot alapít, a gondolataik a babaruhák, a közös jövő és a feltétlen szeretet körül forognak. Ritkán gondolnak arra, hogy a kémia és a vonzalom mögött egy sokkal mélyebb, biológiai összeillés rejtőzik, amely alapvetően meghatározhatja a fogantatás sikerét. A genetikai kompatibilitás nem csupán egy tudományos fogalom; ez a rejtett alapkő, amelyre a sikeres terhesség épül, és amelynek hiánya sokszor magyarázatot adhat a hosszas, fájdalmas útkeresésre a meddőség sötét erdejében.
A modern orvostudomány ma már képes bevilágítani ezekbe a rejtett zugokba, feltárva, hogy a DNS-ünkben kódolt apró különbségek vagy hasonlóságok hogyan befolyásolják a magzat megtapadását és fejlődését. Ez a cikk segít megérteni, miért nem elég a szerelem a gyermekáldáshoz, és milyen genetikai tényezők vizsgálatával juthatunk közelebb a hőn áhított célhoz.
A genetikai kompatibilitás alapjai: több, mint véletlen egyezés
A genetikai kompatibilitás fogalma elsőre talán hidegen és távolian hangzik, de valójában nagyon is személyes. Ez a jelenség azt írja le, hogy mennyire „passzol” egymáshoz a két szülő genetikai állománya ahhoz, hogy életképes, egészséges utódot hozzanak létre. Ez a párosítás többrétű, és magában foglalja a kromoszómák szerkezeti épségétől kezdve, az egyedi génmutációk hordozásán át, egészen az immunrendszert szabályozó gének egyedi kombinációjáig számos tényezőt.
A természet évmilliók óta arra törekszik, hogy a genetikai sokszínűség biztosított legyen. Ez evolúciós szempontból az utód túlélési esélyeit növeli, mivel egy változatosabb génkészlettel rendelkező gyermek ellenállóbb lehet a környezeti kihívásokkal és a kórokozókkal szemben. Éppen ezért, ha a két szülő genetikailag túlságosan hasonlít egymásra, az paradox módon problémákat okozhat a reprodukcióban.
A genetikai kompatibilitás hiánya két fő területen nyilvánulhat meg a meddőségi vizsgálatok során: az egyik a recesszív genetikai betegségek kockázata, a másik pedig az immunológiai reakciók, amelyek a beágyazódás és a terhesség korai szakaszában játszanak kritikus szerepet.
„A genetikai kompatibilitás nem azt jelenti, hogy két ember DNS-e tökéletesen megegyezik, hanem azt, hogy a különbségek és hasonlóságok ideális arányban vannak a sikeres reprodukcióhoz.”
A recesszív gének rejtett veszélyei: a hordozói státusz jelentősége
Minden ember hordoz magában néhány hibás vagy mutálódott gént, amelyek önmagukban nem okoznak betegséget, mivel a másik, egészséges gén ellensúlyozza a hatásukat. Ezeket nevezzük recenszív génmutációknak. A probléma akkor merül fel, ha mindkét szülő ugyanannak a ritka recesszív betegségnek a hordozója.
Ha mind az anya, mind az apa hordozója egy adott recesszív mutációnak, minden terhesség során 25% az esélye annak, hogy a gyermek mindkét szülőtől a hibás gént örökli, és így érintett lesz a betegségben. Bár ez a kockázat nem okoz meddőséget a szó hagyományos értelmében, a pár sokszor szembesülhet ismétlődő vetélésekkel vagy súlyosan beteg gyermek születésével, ami ugyanolyan traumatikus.
A leggyakrabban szűrt recesszív betegségek közé tartozik a cisztás fibrózis (CF), a spinalis muscularis atrófia (SMA), és bizonyos örökletes metabolikus zavarok. A modern orvostudomány egyik legnagyobb előrelépése ezen a területen a kiterjesztett hordozói szűrés (Expanded Carrier Screening, ECS) bevezetése volt, amely egyetlen vérvétellel több száz, vagy akár ezer génmutációra tud választ adni.
A hordozói szűrés célja nem a riogatás, hanem a tudatos tervezés. Ha fény derül egy kockázatra, a pár felkészülhet a preimplantációs genetikai diagnosztika (PGT-M) alkalmazására.
A hordozói szűrés szerepe a tudatos családtervezésben
A hordozói szűrés elvégzése különösen javasolt az asszisztált reprodukciós eljárások (IVF) előtt, de egyre több pár dönt úgy, hogy már a természetes fogantatás előtt is elvégzi. Ha a szűrés kimutatja, hogy mindkét fél hordozója egy súlyos genetikai betegségnek, a párnak lehetősége van az alábbi stratégiák mérlegelésére:
- Preimplantációs Genetikai Diagnosztika (PGT-M): IVF-ciklus során a létrehozott embriókat beültetés előtt szűrik a kérdéses génmutációra. Csak az egészséges embriókat ültetik be.
- Petesejt vagy spermadonáció: Ha a kockázat túl magas vagy a PGT-M nem kivitelezhető, a pár dönthet úgy, hogy donort vesz igénybe, ezzel kiiktatva az egyik hordozói gént a kombinációból.
A genetikai tanácsadó szerepe elengedhetetlen ebben a fázisban. Ő segít értelmezni a bonyolult eredményeket, felvázolja a kockázatokat és a rendelkezésre álló reprodukciós lehetőségeket, biztosítva, hogy a pár informált döntést hozhasson a jövőjéről.
Az immunológiai összeférhetetlenség: a hla-rendszer titkai
Ha a meddőség vagy az ismétlődő vetélés hátterében nem állnak nyilvánvaló szerkezeti vagy hormonális okok, a szakértők figyelme gyakran az immunrendszerre terelődik. Ezen a területen a Humán Leukocita Antigén (HLA) rendszer játszik központi szerepet. A HLA-gének felelősek a szervezetünk immunológiai „személyi igazolványának” kialakításáért, lehetővé téve, hogy az immunsejtek megkülönböztessék a saját és az idegen anyagokat.
A HLA-gének rendkívül polimorfak, ami azt jelenti, hogy nagyon sok variációjuk létezik a populációban. Ez általában előnyös, hiszen minél különbözőbb a két szülő HLA-profilja, annál változatosabb lesz az utód immunrendszere, és annál hatékonyabban tud védekezni a fertőzésekkel szemben.
A túl nagy hasonlóság paradoxona
Azonban a reprodukció szempontjából, ha a pár HLA-profilja túlságosan hasonló, paradox módon ez problémát okozhat. A terhesség immunológiai szempontból egy komplex folyamat: az anyai immunrendszernek el kell fogadnia a magzatot, amely genetikailag 50%-ban idegen számára. Ezt a befogadást a méhben zajló finom immunológiai mechanizmusok biztosítják.
Ha a szülők HLA-profilja túlságosan hasonló, az anya szervezete nem „észleli” a magzatot kellőképpen idegenként. Ez a hasonlóság megakadályozhatja a megfelelő immunológiai válasz (az ún. blokkoló antitestek termelődését), ami elengedhetetlen a sikeres beágyazódáshoz és a terhesség fenntartásához. Az anyai immunrendszer így nem kapja meg a szükséges jeleket a „tolerancia” kialakításához, ami a magzat kilökődéséhez vezethet.
| Jellemző | Ideális állapot (Sokszínűség) | Nem Ideális állapot (Hasonlóság) |
|---|---|---|
| Immunválasz | Erős blokkoló antitest termelés, tolerancia. | Gyenge immunválasz, elégtelen tolerancia. |
| Vetélés kockázata | Alacsonyabb. | Magasabb, ismétlődő vetélés (RPL). |
| Evolúciós előny | Utódok nagyobb túlélési esélye. | Kisebb genetikai sokszínűség. |
NK-sejtek és az anyai-magzati interfész
A méh nyálkahártyájában (endometrium) található természetes ölősejtek (Natural Killer, NK-sejtek) döntő szerepet játszanak a beágyazódásban. Ezek az anyai immunsejtek nem a kórokozók elpusztításáért felelnek, hanem a méhlepény megfelelő fejlődésének szabályozásáért. Az NK-sejtek aktivitását a HLA-rendszer szabályozza, különösen az anyai NK-sejtek receptorai (KIR-gének) és az apai eredetű magzati HLA-C allélok közötti kölcsönhatás.
Ha az anyai KIR-genotípus és az apai HLA-C genotípus nem optimálisan illeszkedik, az NK-sejtek túlzottan agresszíven reagálhatnak, ami károsíthatja a beágyazódó embriót vagy megzavarhatja a placentát ellátó erek kialakulását. Ez a jelenség a recidiváló implantációs kudarcok (RIF) és az ismétlődő vetélések (RPL) egyik leggyakoribb immunológiai oka.
A kromoszómális illeszkedés: a genetikai térkép stabilitása
A genetikai kompatibilitás nem csak a gének minőségét, hanem a genetikai anyag mennyiségét és elrendezését is jelenti. Minden emberi sejt 23 pár kromoszómát tartalmaz. Ezek a szerkezetek hordozzák a teljes genetikai információt, és létfontosságú, hogy a szaporodási folyamat során (meiózis) a kromoszómák pontosan és hibátlanul kerüljenek át az ivarsejtekbe.
A meddőség és a vetélés egyik leggyakoribb genetikai oka a kromoszóma rendellenességekben (aneuploidia) rejlik. Ezek közé tartozik, ha egy embrió túl sok vagy túl kevés kromoszómát tartalmaz. Bár az aneuploidia kockázata elsősorban az anyai életkorral nő, a szülők saját genetikai állománya is hordozhat olyan hibákat, amelyek hajlamosítanak a hibás ivarsejtek képződésére.
Kariotipizálás és a transzlokációk
A genetikai kompatibilitás vizsgálatának alapvető lépése a kariotipizálás, amely során mindkét szülő kromoszómaszerkezetét vizsgálják. A kariotipizálás képes feltárni a strukturális rendellenességeket, mint például a kromoszóma darabok áthelyeződését (transzlokációkat).
A kiegyensúlyozott transzlokáció azt jelenti, hogy a szülő rendelkezik a teljes genetikai anyaggal, csak éppen egy kromoszóma darabja rossz helyen van. Ez a szülő számára tünetmentes, ám az ivarsejtek képződése során a genetikai anyag szétosztása hibássá válhat. Ilyenkor a gyermek a kromoszóma darabokból hiányt szenvedhet vagy többletet kaphat, ami leggyakrabban vetéléshez vezet. Ez magyarázatot adhat arra, miért él át egy egészségesnek tűnő pár ismétlődő vetéléseket.
Egy kiegyensúlyozott transzlokáció hordozása a szülő számára láthatatlan, de az embriók 50-70%-a lehet kiegyensúlyozatlan, ami a terhesség korai megszakítását okozza.
A spermium dns fragmentáció szerepe
Bár a kromoszóma rendellenességeket gyakran az anyai petesejtek öregedésével hozzák összefüggésbe, az apai genetikai hozzájárulás minősége is létfontosságú. A spermium DNS-fragmentációja (tördeltsége) azt jelenti, hogy a spermium genetikai anyaga sérült. A magas fragmentációs indexű (DFI) spermiumok használata csökkent beágyazódási rátához, rosszabb embrióminőséghez és magasabb vetélési arányhoz vezethet.
A DNS-fragmentáció leggyakrabban az oxidatív stressz, a dohányzás, a gyógyszerek vagy a herevénatágulat (varicocele) következménye. Bár ez nem genetikai kompatibilitási probléma a szülők között, a sérült apai genetikai anyag bevitele az embrióba alapvetően rontja a genetikai illeszkedés esélyét, és a fejlődés megakadását okozza.
Amikor az embrióválasztás kulcsfontosságú: preimplantációs genetikai vizsgálatok (pgt)
Ha a genetikai kompatibilitási problémák már diagnosztizálva vannak (legyenek azok kromoszomális átrendeződések vagy recesszív génmutációk), az asszisztált reprodukciós technológia (ART) nyújt megoldást a kockázatok minimalizálására. A Preimplantációs Genetikai Vizsgálat (PGT) lehetővé teszi a szakemberek számára, hogy a beültetés előtt kiválasszák a genetikailag egészséges embriókat.
PGT-A: aneuploidia szűrés
A PGT-A (Aneuploidia Szűrés) célja a kromoszómaszám rendellenességek azonosítása. Ez a vizsgálat különösen ajánlott 35 év feletti nők esetében, ismétlődő vetélés vagy sikertelen IVF-ciklusok után. A PGT-A jelentősen növeli a sikeres beágyazódás esélyét és csökkenti a vetélés arányát, mivel kizárja a leggyakoribb kromoszomális hibákat (pl. Down-szindróma, Turner-szindróma). A vizsgálat során az embriókból a blasztociszta stádiumban néhány sejtet (trofektoderma biopszia) távolítanak el, és ezeket elemzik.
PGT-SR: strukturális átrendeződések szűrése
Ha a szülők kariotipizálása kiegyensúlyozott transzlokációt mutatott ki, a PGT-SR (Structural Rearrangement) a megfelelő vizsgálat. Ez a módszer azonosítja azokat az embriókat, amelyek kiegyensúlyozatlan kromoszómális átrendeződést hordoznak, ezáltal elkerülhető a vetélés vagy súlyos fejlődési rendellenesség kialakulása.
PGT-M: monogénes betegségek szűrése
Ha a pár hordozói szűrése kimutatott egy recesszív vagy domináns génmutációt, a PGT-M (Monogenic Disease) alkalmazása szükséges. A PGT-M egy személyre szabott teszt, amelyet kifejezetten a pár által hordozott specifikus mutáció detektálására fejlesztenek ki. Ez a technika biztosítja, hogy csak azok az embriók kerüljenek beültetésre, amelyek nem érintettek a súlyos genetikai betegségben.
A PGT alkalmazása forradalmasította a meddőségi kezeléseket. Bár a folyamat bonyolult és költséges, a párok számára nagyfokú bizonyosságot és a sikeres terhesség esélyének drámai növekedését jelenti, különösen ott, ahol a genetikai illeszkedés hiánya volt a fő akadály.
A mitokondriális genetika és az életenergia
A genetikai kompatibilitás vizsgálata nem áll meg a sejtmagban található kromoszómáknál. Egyre nagyobb figyelmet kapnak a mitokondriumok, a sejtek energiatermelő központjai, amelyek saját, apró DNS-sel (mtDNS) rendelkeznek. A mitokondriumok szinte kizárólag az anyai petesejt útján öröklődnek.
A petesejtek minősége és energiatermelő képessége kritikus a megtermékenyítés és a korai embriófejlődés szempontjából. Ha a petesejtek mitokondriális DNS-e károsodott vagy mutációkat hordoz, az embrió nem tud elegendő energiát termelni a sejtosztódáshoz, ami rossz embrióminőséget, implantációs kudarcot és vetélést okozhat. Ez a probléma különösen releváns az idősebb korban lévő nők esetében, ahol a petesejtek mitokondriális funkciója romlik.
Mitokondriális donor terápia
Súlyos mitokondriális betegségek vagy ismétlődő IVF kudarcok esetén felmerülhet a mitokondriális donor terápia (MDT) lehetősége. Ez a technika lehetővé teszi, hogy a szülők sejtmag DNS-ét beültessék egy egészséges donor petesejtjébe, amelynek saját, egészséges mitokondriumai vannak. Így a születendő gyermek megkapja a szülők teljes genetikai örökségét (a sejtmag DNS-t), de az energiatermelésért felelős mitokondriumokat egy donortól. Bár ez a módszer etikai és jogi szempontból vitatott, bizonyos országokban már alkalmazzák a súlyos mitokondriális betegségek megelőzésére.
A genetikai tanácsadás szerepe: a tudomány és az empátia találkozása
A genetikai vizsgálatok eredményei gyakran komplexek, ijesztőek és érzelmileg megterhelőek lehetnek. Éppen ezért elengedhetetlen a genetikai tanácsadó bevonása a folyamatba. Ő nem csupán a számokat és a valószínűségeket magyarázza el, hanem segít a párnak feldolgozni az információt és kiválasztani a számukra legmegfelelőbb utat.
A tanácsadás során részletesen áttekintik a családi anamnézist, felmérik a kockázatokat, és elmagyarázzák a különböző tesztek jelentőségét. A genetikai tanácsadó hidat képez a bonyolult laboratóriumi eredmények és a mindennapi életre gyakorolt hatások között.
Az érzelmi teher kezelése
Amikor kiderül, hogy a meddőség vagy a vetélés hátterében genetikai inkompatibilitás áll, az gyakran bűntudatot vagy szégyent kelthet a pár tagjaiban. Fontos megérteni, hogy ezek a problémák nem a párkapcsolat hibái, hanem a biológia véletlenszerűségei. A tanácsadás segít normalizálni ezt az érzést, és a hangsúlyt a megoldásokra tereli, ahelyett, hogy a hibáztatást erősítené.
A genetikai tanácsadás a tudományos tények tükrében nyújt érzelmi támogatást, segítve a párokat abban, hogy a diagnózist ne végzetként, hanem útmutatásként éljék meg.
A genetikai kompatibilitás javításának lehetőségei
Ha a vizsgálatok fényt derítettek a genetikai összeférhetetlenség konkrét okára, a modern reprodukciós orvoslás számos eszközzel rendelkezik a helyzet kezelésére, sőt, javítására.
1. PGT alkalmazása és embrióválasztás
Ahogy már említettük, a PGT a legdirektebb módszer a genetikai problémák kiküszöbölésére. A PGT-A, PGT-M és PGT-SR használatával csak a genetikailag optimális embriók kerülnek beültetésre, drámaian növelve a sikeres terhesség esélyét még olyan pároknál is, akik korábban ismétlődő kudarcokat éltek át.
2. Immunológiai terápiák
Ha az összeférhetetlenség az anyai és apai HLA-hasonlóság miatt alakult ki, és az anyai immunrendszer nem tolerálja a magzatot, immunológiai terápiák jöhetnek szóba. Ezek közé tartozhat a limfocita immunizáció (LIT), amely során az anyának az apa fehérvérsejtjeit adják be, hogy beindítsák a szükséges blokkoló antitestek termelését, bár ennek hatékonysága máig vitatott és nem mindenhol engedélyezett.
Egy másik megközelítés a méh NK-sejtjeinek túlzott aktivitásának csökkentése, gyakran szteroidokkal, intravénás immunglobulinnal (IVIG) vagy lipid emulziókkal. Ezek a kezelések célja, hogy az anyai immunrendszer ne támadja meg a beágyazódó embriót.
3. Életmódbeli változások és kiegészítők
Bár a súlyos genetikai eltéréseket nem lehet életmóddal orvosolni, a spermium DNS-fragmentációja és a petesejtek minősége javítható. Az antioxidánsokban gazdag étrend, a dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása, valamint a stressz csökkentése mind hozzájárulhat az ivarsejtek genetikai épségének fenntartásához.
Különösen az apai oldalon, bizonyos táplálékkiegészítők (pl. Q10 koenzim, L-karnitin, cink) szedése igazoltan csökkentheti a DNS-fragmentációt, ezáltal növelve a genetikailag kompatibilis, egészséges embriók létrehozásának esélyét.
A genetikai illeszkedés keresése: hol kezdjük?
Ha egy pár régóta próbálkozik a gyermekáldással, vagy ismétlődő vetéléseket él át, a genetikai vizsgálatok beépítése a meddőségi protokollba elengedhetetlen. A folyamat általában a következő lépésekből áll:
Első lépés: az alapvető kariotipizálás
Mindkét szülőnél elvégzett kariotipizálás megmutatja, nincsenek-e kiegyensúlyozott transzlokációk vagy más strukturális eltérések. Ez egy viszonylag egyszerű, standard vérvizsgálat.
Második lépés: hordozói szűrés
Kiterjesztett hordozói szűrés elvégzése mindkét félnél a recesszív genetikai betegségek kockázatának felmérésére. Ez a vizsgálat segít a pároknak abban, hogy tudatos döntést hozzanak a PGT-M szükségességéről.
Harmadik lépés: immunológiai és hla-vizsgálatok
Különösen ismétlődő beágyazódási kudarcok vagy vetélések esetén a HLA-tipizálás és az anyai KIR-genotípus vizsgálata adhat információt az immunológiai összeférhetetlenségről.
Ezek a vizsgálatok nem csak diagnózist adnak, hanem utat is mutatnak a lehetséges megoldások felé. A genetikai kompatibilitás feltárása a meddőségi kezelés egyik legérzékenyebb és legkomplexebb területe, de a modern tudomány segítségével ma már sok esetben sikerül áthidalni azokat az akadályokat, amelyeket a természet állított a családalapítás útjába. A tudás birtokában a párok felvértezve, és reménnyel telve vághatnak neki a további kezeléseknek.
A genetikai illeszkedés nem egy misztikus szerelmi varázslat, hanem precíz biológia. A genetikai kompatibilitás feltárása a meddőségi kezelés egyik legérzékenyebb és legkomplexebb területe, de a modern tudomány segítségével ma már sok esetben sikerül áthidalni azokat az akadályokat, amelyeket a természet állított a családalapítás útjába. A tudás birtokában a párok felvértezve, és reménnyel telve vághatnak neki a további kezeléseknek.
Gyakran ismételt kérdések a genetikai illeszkedésről és a meddőségről
Mi a különbség a genetikai kompatibilitás és az immunológiai kompatibilitás között? 🧬
A genetikai kompatibilitás tágabb fogalom, amely magában foglalja a kromoszómaszámot (aneuploidia), a strukturális eltéréseket (transzlokációk) és az egygénes betegségek (recesszív mutációk) hordozását. Az immunológiai kompatibilitás a genetikai kompatibilitás egy speciális része, amely az immunrendszer kölcsönhatására fókuszál, különösen a HLA (Humán Leukocita Antigén) és KIR (Killer Immunoglobulin-like Receptor) gének közötti illeszkedésre, amelyek a magzat anyai immunrendszer általi elfogadását szabályozzák.
Milyen vizsgálatokat érdemes elvégezni, ha ismétlődő vetélésünk volt, és felmerül a genetikai inkompatibilitás gyanúja? 🤔
Ismétlődő vetélés esetén a legfontosabb vizsgálatok a szülők kariotipizálása (kromoszóma szerkezet vizsgálata), kiterjesztett hordozói szűrés (ECS), valamint immunológiai panelteszt, amely magában foglalja a HLA-tipizálást és az anyai KIR-genotípus meghatározását. Ha IVF-et terveznek, javasolt a PGT-A (aneuploidia szűrés) is.
A túl hasonló HLA-gének minden esetben meddőséget okoznak? 🚫
Nem feltétlenül. A HLA-gének hasonlósága növeli az ismétlődő vetélés és az implantációs kudarc kockázatát, mivel az anyai immunrendszer nehezebben alakít ki toleranciát a magzat iránt. Azonban sok pár, akiknek hasonló a HLA-profilja, probléma nélkül esik teherbe és hordja ki a babát. A genetikai hasonlóság csak egy a sok kockázati tényező közül, amelyeket figyelembe kell venni.
Mi az a PGT-M, és mikor van rá szükség? 🔬
A PGT-M (Preimplantációs Genetikai Vizsgálat Monogénes Betegségekre) egy speciális IVF-eljárás, amelyet akkor alkalmaznak, ha mindkét szülő hordozója egy súlyos recesszív genetikai betegségnek (pl. cisztás fibrózis, SMA). A beültetés előtt az embriókat tesztelik a konkrét génmutációra, így csak azok az embriók kerülnek beültetésre, amelyek nem érintettek a betegségben.
A spermium DNS-fragmentációja genetikai kompatibilitási probléma? 💔
A spermium DNS-fragmentációja (tördeltsége) az apai genetikai anyag minőségi problémája. Bár nem klasszikus értelemben vett összeférhetetlenség, a magas fragmentáció nagymértékben rontja a genetikai illeszkedést az embrió szintjén, mivel a sérült DNS-ű spermium képtelen megfelelő fejlődést elindítani, ami vetéléshez vagy beágyazódási kudarchoz vezethet. Ez a probléma gyakran életmódbeli változásokkal és antioxidáns kezeléssel javítható.
Milyen alternatívák vannak, ha a genetikai inkompatibilitás kizárja a saját gyermekvállalást? 👶
Amennyiben a genetikai kockázatok túl magasak, vagy a szülők nem hordozhatnak ki egészséges embriót, több lehetőség is rendelkezésre áll. Ezek közé tartozik a donációs programok igénybevétele: petesejt-donáció (ha az anyai genetika a probléma), spermadonáció (ha az apai genetika a probléma), vagy embriódonáció (ha mindkét oldalon súlyos genetikai eltérés áll fenn, vagy ha a pár elkerüli az IVF-et). A genetikai tanácsadó segít a döntésben.
Miért fontos a mitokondriális DNS, és hogyan kapcsolódik a meddőséghez? ⚡
A mitokondriumok a sejtek energiaforrásai. A petesejtek mitokondriális DNS-e felelős az embrió korai sejtosztódásához szükséges energia biztosításáért. Idősebb életkorban vagy bizonyos betegségek esetén a mitokondriális DNS károsodhat, ami rossz petesejt minőséget, gyenge embriófejlődést és sikertelen IVF-ciklusokat okoz. Ezért a mitokondriális funkció támogatása (táplálékkiegészítőkkel) vagy szélsőséges esetben a mitokondriális donor terápia megoldást jelenthet.
Leave a Comment