A modern szülői lét kihívásai között az egyik legégetőbb kérdés, hogyan biztosíthatjuk gyermekünk számára a legoptimálisabb fejlődési környezetet anélkül, hogy túlzottan terhelnénk vagy éppen alulstimulálnánk. A válasz gyakran nem a legdrágább, high-tech játékokban rejlik, hanem abban a mély, ősi szükségletben, hogy a gyermek a saját érzékszervei által tapasztalja meg a világot. A szenzoros játék nem csupán egy divatos pedagógiai trend, hanem az idegrendszer építőkockája, amely elengedhetetlen alapot biztosít a későbbi tanuláshoz, érzelmi szabályozáshoz és kognitív képességekhez. Amikor a kis kezek gyurmát dagasztanak, vagy a lábak puha homokban lépkednek, valójában a jövőjüket építik.
Mi is az a szenzoros játék és miért van rá szükség?
A szenzoros játék olyan tevékenységeket foglal magában, amelyek stimulálják a gyermek egy vagy több érzékszervét: a látást, hallást, tapintást, szaglást és ízlelést. De ennél sokkal többről van szó. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy legalább két további érzéket is figyelembe kell vennünk, amelyek kritikusak a korai fejlődés szempontjából: a vesztibuláris érzéket (az egyensúly és a mozgás érzékelése) és a propriocepciót (a testtudat, az izmok és ízületek helyzetének érzékelése).
Ezek a látszólag egyszerű, gyakran rendetlen tevékenységek – mint például a vízben való pancsolás, a homokozás, a különböző textúrák tapintása vagy a zenehallgatás – a gyermek természetes tanulási folyamatát támogatják. A szenzoros játék során a gyermek aktívan felfedezi a környezetét, és ez a felfedezés az, ami lehetővé teszi az agyban lévő idegi kapcsolatok megerősítését és finomítását. Ez az a mód, ahogyan az agy értelmezi és rendezi a beérkező információt.
A szenzoros játék nem cél, hanem eszköz. A gyermekek nem azért játszanak, hogy megtanulják, hogyan működik a ragacsos anyag, hanem azért, hogy az agyuk megtanulja, hogyan dolgozza fel a ragacsos anyaggal kapcsolatos érzékszervi bemenetet.
A korai fejlesztés alappillére
A korai fejlesztés szempontjából a szenzoros játék szerepe megkérdőjelezhetetlen. Az élet első évei kritikusak az agy fejlődésében; ez az az időszak, amikor a legtöbb szinaptikus kapcsolat kiépül. Ha a gyermek gazdag és változatos érzékszervi élményekhez jut, az agya erősebb és hatékonyabb hálózatokat hoz létre. Ez a „szenzoros integráció” alapvető fontosságú.
Egy csecsemő, aki rágcsálja a szilikon rágókáját, nemcsak a fogzási fájdalmat enyhíti, hanem a szájüregi érzékelését is fejleszti, ami később kulcsfontosságú lesz a beszédhangok képzésében és az evés megtanulásában. Egy totyogó, aki gyurmát nyomkod és sodor, a finommotoros készségeket erősíti, amelyek elengedhetetlenek lesznek az íráshoz és a finom mozdulatokhoz az iskolában.
A szenzoros játék tehát hidat épít a fizikai tapasztalat és a kognitív megértés között. Segít a gyermeknek abban, hogy a káosz helyett rendszert lásson a világban, és képessé váljon az ingerek megfelelő szűrésére és feldolgozására.
Az idegrendszer és a szenzoros bemenet kapcsolata
Ahhoz, hogy megértsük a szenzoros játék jelentőségét, érdemes bepillantani az agy működésébe. Amikor egy gyermek szenzoros tevékenységet végez, az idegpályák aktiválódnak. Ezek a pályák továbbítják az információt az agy feldolgozó központjaiba, ahol az agy „megtanulja” az ingerekre adott megfelelő válaszokat.
A szenzoros integráció folyamata, amelyet Anna Jean Ayres terapeuta dolgozott ki, azt írja le, hogyan rendezi az agy a különböző érzékszervekből érkező információkat, hogy értelmes és célzott választ adjon. Ha ez a folyamat nem működik megfelelően, a gyermek túlérzékeny (szenzorosan védekező) vagy alulérzékeny lehet bizonyos ingerekre, ami tanulási és viselkedési problémákat okozhat.
Minden érintés, minden illat, minden mozgás egy-egy adatpont az agy számára. A szenzoros játék biztosítja a megfelelő mennyiségű és minőségű adatot ahhoz, hogy az idegrendszer hatékonyan kalibrálódjon.
A neuroplaszticitás és a játék ereje
A gyermekkor a neuroplaszticitás csúcsa, azaz az agy azon képessége, hogy új kapcsolatokat hozzon létre és meglévőket alakítson át. A szenzoros játék kihasználja ezt a plaszticitást. Minél gazdagabb a környezet, annál több idegi kapcsolat jön létre. Ez a „használod vagy elveszíted” elv érvényesül: ha egy adott területet gyakran stimulálunk (pl. a tapintást), az ahhoz kapcsolódó agyi területek megerősödnek.
A szenzoros játék során a gyermekek gyakran ismétlődő mozdulatokat végeznek (pl. víz öntése, homok lapátolása). Ez az ismétlés kritikus a motoros minták automatizálásához és a figyelem fenntartásához. Az agy optimalizálja a folyamatokat, így a későbbiekben kevesebb erőforrást igényelnek az alapvető mozgások, felszabadítva ezzel a kognitív kapacitást a komplexebb feladatok elvégzésére.
Az érzékszervi rendszerek részletes fejlesztése
Nem minden érzék egyenlő, és mindegyik más-más módon járul hozzá a fejlődéshez. Fontos, hogy a szülők tudatosan kínáljanak olyan tevékenységeket, amelyek a teljes érzékszervi palettát lefedik.
1. A tapintás (taktilis rendszer)
A bőrünk a legnagyobb érzékszervünk, és a tapintás az egyik első érzék, ami kialakul. A taktilis rendszer felelős az érintés, a nyomás, a hőmérséklet és a fájdalom érzékeléséért. Ha ez a rendszer jól működik, a gyermek képes lesz a tárgyakat tapintással felismerni (sztereognózis), és hatékonyan szűrni a nem releváns tapintási ingereket.
- Fejlesztő tevékenységek: Rizs, lencse vagy száraz tészta rejtvények, hideg zselé, meleg fürdővíz, festés kézzel, különböző textúrájú anyagok (selyem, durva vászon, szőrme) tapintása.
- Miért fontos? Támogatja a finommotoros fejlődést, segít a gyermeknek elviselni a különböző ruházatokat és felületeket, és kritikus az önnyugtatásban (pl. egy puha takaró vagy plüss állat simogatása).
2. A látás (vizuális rendszer)
Bár a látás a leginkább domináns érzék a felnőtteknél, a csecsemőknél a többi érzékkel együtt fejlődik. A vizuális rendszer fejlesztése nemcsak az élességre vonatkozik, hanem a vizuális követésre, a térérzékelésre, a szín- és formamegkülönböztetésre is.
A vizuális szenzoros játékok segítenek a gyermeknek abban, hogy rendezze a körülötte lévő vizuális ingereket. Gondoljunk csak arra, mennyire leköti a babákat a kontrasztos minták vagy a mozgó tárgyak figyelése.
A kontrasztos színek, a fény és árnyék játéka rendkívüli módon fejleszti a figyelmet és a vizuális feldolgozást. Egy egyszerű zseblámpás játék a sötét szobában csodákat tehet.
3. A hallás (auditív rendszer)
Az auditív rendszer a hangok érzékeléséért, feldolgozásáért és megkülönböztetéséért felel. A jól fejlett auditív rendszer elengedhetetlen a nyelvi fejlődéshez és az utasítások követéséhez.
A szenzoros játékban ez nem csak a zenét jelenti. Jelentheti a különböző hangerősségű és hangszínű zajok megfigyelését (pl. csörgő, csengő, szélcsengő, vízcsobogás), vagy a hangok lokalizálását a térben. A ritmusérzék fejlesztése különösen fontos, mivel szorosan kapcsolódik a beszéd ritmusához és intonációjához.
4. A szaglás és ízlelés (olfaktoros és gusztatorikus rendszerek)
Ezek a rendszerek gyakran összefonódnak, és kulcsfontosságúak az evés, az ételekkel való kapcsolat és a biztonság szempontjából (pl. a füst szagának felismerése). A szenzoros játékban ezeket a rendszereket óvatosan és biztonságosan kell stimulálni, különösen a kisgyermekeknél.
Példák: Fűszerek szagolgatása (fahéj, szegfűszeg), illatos gyurmák készítése (mandula, vanília), biztonságos, ehető festékekkel való kísérletezés (pl. joghurt és ételfesték). Ezek a tapasztalatok segítenek csökkenteni az ételekkel kapcsolatos neofóbiát (idegenkedés az új ételektől).
5. A propriocepció (testtudat)
A propriocepció az a belső érzék, amely megmondja az agynak, hol vannak a testrészeink anélkül, hogy látnánk őket. Ez az izmokban és ízületekben található receptorokból érkező információ. Ez a rendszer felelős a testtartásért, az erő szabályozásáért és a mozgások koordinációjáért.
A proprioceptív bemenet gyakran „mély nyomás” formájában érkezik. Ha egy gyermek nehezen szabályozza az erejét, vagy folyton nekimegy tárgyaknak, valószínűleg több proprioceptív ingerre van szüksége.
A proprioceptív játékok megnyugtató hatásúak lehetnek. Amikor a gyermek nehéz dolgokat cipel, tol, húz, vagy szorosan beburkolózik egy takaróba, az idegrendszer megkapja a szükséges „földelést”.
Fejlesztő tevékenységek: Nehéz tárgyak mozgatása (pl. vizes palackok tolása egy dobozban), ugrálás, falatozás (takaróba göngyölőzés), gyurma erős nyomása, sziklát mászó mozdulatok. Ezek a tevékenységek a koncentrációt is javítják.
6. A vesztibuláris rendszer (egyensúly)
Ez az érzék a belső fülben található, és a mozgás, a gravitáció és a fej helyzetének érzékeléséért felelős. Kritikus a térbeli tájékozódás, az egyensúly és a szemmozgások koordinációja szempontjából.
A vesztibuláris rendszer stimulálása segít a gyermeknek, hogy biztonságban érezze magát mozgás közben. Ha egy gyermek fél a magasságtól, vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan keresi a forgást és az extrém mozgásokat, valószínűleg a vesztibuláris rendszerrel kapcsolatos kihívásai vannak.
Fejlesztő tevékenységek: Hintázás (előre-hátra, körbe-körbe), forgás (biztonságos keretek között), csúszdázás, egyensúlyozó gerendán járás, ugrálás trambulinon.
A szenzoros játék gyakorlati megvalósítása
A szenzoros játék elindítása nem igényel drága eszközöket. A legjobb szenzoros anyagok gyakran megtalálhatók a konyhában vagy a természetben.
Szenzoros játék babáknak (0-12 hónap)
Ebben az életkorban a hangsúly a biztonságos szájüregi felfedezésen és a vizuális-taktilis kapcsolaton van. Mindent a szájába vesznek, ezért a biztonság a legfőbb szempont.
- Kincses kosár: Egy kosár tele különböző anyagú, biztonságos, nem mérgező tárgyakkal (fakanál, szalagok, puha szivacs, gyapjú, fém bögre). A baba feladata, hogy ezeket tapintsa, rágja és vizsgálja.
- Víz alatti felfedezés: Pár centi langyos víz egy tálban, ahol a baba pancsolhat és felfedezheti az ok-okozati összefüggéseket (fröccsenés).
- Tükörjáték: Törhetetlen tükör a padlón vagy a szőnyegen, ahol a baba önmagát és a mozgását figyeli.
Szenzoros játék totyogóknak (1-3 év)
A totyogók már aktívabban kísérleteznek, és élvezik a rendetlenséget. A szenzoros játék itt segít az érzelmi szabályozásban és a nyelvi szókincs bővítésében (pl. „ragacsos”, „nedves”, „poros”).
Szenzoros asztal vagy tálca:
- Száraz tálca: Színesre festett rizs, lencse, vagy száraz bab. Kisméretű lapátok, csészék, tölcsérek. Segít a számolás és a mérés alapjainak elsajátításában.
- Gyurma és modellező anyagok: Saját készítésű, ehető vagy nem ehető gyurmák, amelyek stimulálják a szaglást és a tapintást. Hozzávalók (pl. csillámpor, fűszerek) beépítésével még gazdagabb élményt nyújtanak.
- Habos kaland: Borotvahab vagy kókuszhab színezékkel. Ez az anyag nagyszerű az ujjal való festéshez, és hihetetlenül gazdag taktilis élményt nyújt.
| Anyag | Elsődleges érzék | Fejlesztő hatás |
|---|---|---|
| Homok/Föld | Tapintás, Propriocepció | Erő szabályozása, finommotorika, kreativitás |
| Víz | Tapintás, Látás, Hallás | Nyugtató hatás, mérés, ok-okozat megértése |
| Gyurma/Agyag | Tapintás, Propriocepció | Kézizmok erősítése, feszültségoldás |
| Rizs/Tészta | Tapintás, Hallás | Koncentráció, kanál-fogás gyakorlása |
Szenzoros játék óvodásoknak (3-6 év)
Ebben a korban a szenzoros játék már komplexebb szerepjátékokkal és tematikus tanulással fonódik össze. A gyermekek képesek hosszabb ideig fenntartani a figyelmüket, és a játék célja lehet egy történet elmesélése vagy egy probléma megoldása.
Tematikus tálcák: Készítsünk tálcát egy adott témához (pl. dinoszauruszok világa, tengerparti élet). Használjunk festett tésztát, kavicsokat, apró játékfigurákat, és adjunk hozzá nagyítót, csipeszt. Ez a fajta játék a kognitív rugalmasságot és a narratív gondolkodást fejleszti.
Kültéri szenzoros kalandok: Engedjük, hogy a gyerekek sárosak legyenek! A sár, a kavicsok, a levelek és a fű mind kiváló taktilis és szaglási ingereket nyújtanak. A fára mászás és a sziklákon ugrálás a vesztibuláris és proprioceptív rendszereket erősíti.
A szenzoros játék mélyebb előnyei
A szenzoros tevékenységek hatása messze túlmutat a puszta szórakozáson. Ezek a tevékenységek alapvető készségeket fejlesztenek, amelyek meghatározzák a gyermek későbbi iskolai és társas sikerességét.
Kognitív fejlődés és problémamegoldás
Amikor egy gyermek játszik, folyamatosan hipotéziseket állít fel és tesztel. Mitörténik, ha vizet öntök a homokra? Hogyan illeszthetem ezt a két tárgyat össze? Ez a fajta kísérletezés a tudományos gondolkodás alapja.
- Matematikai alapok: Mérés, öntés, térfogat becslése. A szenzoros tálca kiválóan alkalmas a mennyiségek, a nehéz és könnyű fogalmak elsajátítására.
- Oka-okozati összefüggések: A gyermek megtanulja, hogy a tetteknek következményei vannak (ha megnyomom a gyurmát, szétterül).
- Figyelem és koncentráció: A szenzoros játékok leköthetik a gyermeket hosszú időre, javítva ezzel a kitartást és a koncentrációs képességet, ami elengedhetetlen az iskolai tanuláshoz.
Érzelmi szabályozás és stresszkezelés
A szenzoros játék az egyik legjobb módszer a gyermekek számára, hogy feldolgozzák az érzelmeiket és kezeljék a stresszt. A ritmikus, ismétlődő mozdulatok (pl. dagasztás, öntés) megnyugtatják az idegrendszert. Ez különösen fontos a dührohamok idején vagy nagy változások (pl. testvér születése, költözés) után.
A taktilis ingerek, különösen a mély nyomás (propriocepció), bizonyítottan csökkentik a szorongást és növelik a nyugalom érzetét. Amikor a gyermek elmerül a játékban, egyfajta meditatív állapotba kerül, amely segít neki visszanyerni az uralmat a teste és az érzelmei felett.
A nyelvi fejlődés katalizátora
A szenzoros játék során a gyermekek új szavakat tanulnak, amelyek a textúrákat, hőmérsékleteket és cselekvéseket írják le (pl. „csúszós”, „hideg”, „szétfolyik”, „roppan”). Amikor a szülő vagy gondozó leírja a gyermek által tapasztalt érzéseket, az segít a gyermeknek összekapcsolni az érzést a megfelelő szavakkal.
A szerepjáték elemek beépítése a szenzoros tálcába (pl. „a kiskacsa úszik a rizstóban”) tovább gazdagítja a narratív képességeket és a szókincset.
Amikor a szenzoros játék több mint játék: a szenzoros feldolgozási zavar
Bár a szenzoros játék minden gyermek számára előnyös, vannak olyan esetek, amikor ez a tevékenység terápiás céllal is bír. A szenzoros feldolgozási zavar (SPD) – korábban szenzoros integrációs zavar – olyan állapot, amikor az agy nehezen rendezi az érzékszervektől érkező információkat.
Az SPD-vel küzdő gyermekek vagy túlreagálnak az ingerekre (szenzorosan védekezők), vagy éppen ellenkezőleg, folyamatosan keresik az erős ingereket (szenzorosan keresők).
Túlérzékenység (szenzoros védekezés)
Ezek a gyermekek gyakran kerülik a rendetlen játékokat, nem szeretik a címkéket a ruhájukon, vagy érzékenyek a hangos zajokra. Számukra a szenzoros játékot lassan, kontrolláltan kell bevezetni, olyan textúrákkal kezdve, amelyeket elviselnek (pl. száraz rizs helyett selymes tészta).
Alulérzékenység (szenzoros keresés)
Ezek a gyermekek gyakran veszélyesen viselkednek, állandóan ugrálnak, ütköznek, és szükségük van a mély nyomásra és az intenzív mozgásra. Számukra a proprioceptív és vesztibuláris játékok elengedhetetlenek a nyugalom eléréséhez. Gondoljunk itt a súlyozott takarókra, az erőteljes gyurmázásra és a hintázásra.
Ha a szülő gyanakszik szenzoros feldolgozási problémára, feltétlenül érdemes felkeresni egy szenzoros integrációs terapeutát. Azonban a tudatosan felépített szenzoros játék otthoni környezetben is hatalmas segítséget nyújthat a gyermek idegrendszerének szabályozásában.
A szenzoros környezet megteremtése a mindennapokban
A szenzoros fejlesztés nem korlátozódhat a heti egyszeri foglalkozásra. A legjobb eredményeket akkor érjük el, ha a szülők beépítik a szenzoros élményeket a napi rutinba.
A minimalistább szenzoros játék
Nem mindig van idő óriási, rendetlen szenzoros tálcát készíteni. Szerencsére a mindennapi tevékenységek is lehetnek szenzoros élmények:
- Főzés: Engedjük, hogy a gyermek gyúrja a tésztát, morzsolja a fűszereket, vagy keverje a lisztet. Ez tapintási és szaglási stimulációt nyújt.
- Fürdés: Használjunk különböző szivacsokat, habokat, és engedjük, hogy a vízben lévő játékokkal kísérletezzenek (öntés, csepegtetés).
- Öltözködés: Beszéljünk a különböző anyagokról (puha pamut, durva farmer). Ha a gyermek érzékeny a ruhákra, próbáljunk ki kompressziós ruházatot, ami mély nyomást biztosít.
A kültéri játék hatalma
A természet maga a tökéletes szenzoros játszótér. A talaj egyenetlenségei, a szél hangja, a fák illata – mindez ingergazdag környezetet biztosít. A szülőknek bátorítaniuk kell a gyermekeket, hogy vegyék le a cipőjüket, tapossanak a sárban, és másszanak fel a dombokra.
A szabadtéri játék során a gyermekek gyakran végeznek olyan mozgásokat, amelyek intuitív módon szabályozzák az idegrendszerüket (pl. futás utáni lassú séta, nagy kövek cipelése). Ez a szabad, strukturálatlan játék a legfontosabb eszköz a vesztibuláris és proprioceptív rendszerek finomhangolásában.
A szenzoros játék és a képernyőidő ellentéte
A digitális eszközök passzív szenzoros élményt nyújtanak. Bár a látás és hallás stimulálva van, a többi kritikus érzék (tapintás, propriocepció, vesztibuláris rendszer) szinte teljesen ki van zárva. Ez az egyoldalú stimuláció hozzájárulhat a szenzoros feldolgozási nehézségekhez, mivel az agy nem kap elegendő információt a testről és a térről.
A szenzoros játék a képernyőidővel szemben aktív, kétoldalú folyamat. A gyermek nem csak befogadja az információt, hanem interakcióba lép vele, manipulálja, és saját maga alakítja ki a válaszreakcióit. Ez az aktív részvétel a kulcsa a tartós idegi kapcsolatok kiépítésének.
Tudatos szülőként a feladatunk, hogy biztosítsuk a gyermek számára a lehetőséget, hogy a saját tempójában fedezze fel a világot, a kezdetektől fogva. A szenzoros játék nem luxus, hanem a sikeres fejlődés alapvető joga. Szánjunk időt arra, hogy együtt éljük meg ezeket a rendetlen, de hihetetlenül gazdag pillanatokat. Ez a befektetés garantáltan megtérül a gyermek kiegyensúlyozott és magabiztos jövőjében.
Gyakran ismételt kérdések a szenzoros fejlesztésről 🧠
❓ Mikor érdemes elkezdeni a szenzoros játékot?
A szenzoros játékot már a születéstől kezdve el lehet és el is kell kezdeni. A csecsemők számára a szenzoros élmény maga az élet: az anya bőrének tapintása, a hangok hallása, a szopás ritmusa. A tudatosan strukturált szenzoros tevékenységeket (pl. kincses kosár, puha takarók felfedezése) már 3-4 hónapos korban be lehet vezetni, figyelembe véve a biztonsági szempontokat.
❓ Mennyire kell rendetlennek lennie a szenzoros játéknak?
A szenzoros játék lehet rendetlen (pl. sár, festék, víz), de nem feltétlenül kell annak lennie. A proprioceptív vagy vesztibuláris játékok (hintázás, ugrálás, nehéz tárgyak tolása) egyáltalán nem járnak rendetlenséggel. Ha Ön vagy gyermeke érzékeny a rendetlenségre, kezdjen száraz anyagokkal (rizs, tészta) egy lezárható tálcán, és fokozatosan vezesse be a nedves, ragacsos anyagokat. A lényeg a tapasztalat, nem a takarítás mértéke.
❓ Mi a különbség a szenzoros játék és a hagyományos játék között?
A hagyományos játék (pl. építőkocka, társasjáték) gyakran strukturáltabb és egy konkrét végeredményre fókuszál. A szenzoros játék ezzel szemben folyamat-orientált és nyitott végű. A célja nem egy torony megépítése, hanem az anyagok tapintása, öntése, szórása. A szenzoros játék közvetlenül az érzékszerveket célozza meg, segítve az idegrendszer integrációját, míg a hagyományos játék inkább a kognitív vagy motoros készségeket fejleszti.
❓ Milyen gyakran játsszunk szenzoros játékot?
Ideális esetben a szenzoros élmények a napi rutin szerves részét képezik. Nem kell minden nap órákat szánni rá. Egy rövid, 15-20 perces, koncentrált szenzoros játék a nap elején vagy a délutáni stressz oldására csodákat tehet. A lényeg a rendszeresség és a változatosság, hogy minden érzékszerv megkapja a szükséges stimulációt.
❓ Biztonságos-e a festett rizs vagy tészta használata kisgyermekek számára?
Igen, biztonságos, feltéve, hogy a festék nem mérgező (pl. ételfesték) és az anyag teljesen száraz. Azonban a fulladásveszély miatt 3 év alatti gyermekeknél csak szoros felügyelet mellett szabad használni, különösen, ha még hajlamosak a tárgyakat a szájukba venni. Alternatív megoldásként használhat nagyobb száraz babot vagy ehető szenzoros anyagokat (pl. főtt tészta, joghurt).
❓ Mi van, ha a gyermekem elutasítja a szenzoros játékot?
Ez gyakran utalhat szenzoros túlérzékenységre. Ne erőltesse a gyermeket. Kezdjen a legkevésbé invazív anyagokkal (pl. száraz tészta, homok a szabadban), és használjon eszközöket (kanál, lapát) a közvetlen érintés elkerülésére. Fokozatosan, játékos keretek között vezessen be új textúrákat, mindig hagyva a gyermeket, hogy ő irányítsa a folyamatot. A cél a deszenzitizáció, nem a trauma okozása.
❓ Hogyan segít a szenzoros játék az iskolai felkészülésben?
A szenzoros játék közvetlenül fejleszti azokat az alapvető készségeket, amelyek az iskolai sikerhez szükségesek. Javítja a finommotorikát (ceruzafogás), a koncentrációt (hosszabb ideig tartó figyelem), a térérzékelést (írás, olvasás, tájékozódás a lapon) és az érzelmi szabályozást (nyugodt ülés és utasítások követése). Egy jól integrált idegrendszerű gyermek sokkal könnyebben veszi az akadályokat az osztályteremben.
Leave a Comment