Van egy pillanat minden szülő életében, amikor a gyermek fejlődése egy újabb hatalmas mérföldkőhöz érkezik: a cipőkötés. Ez a látszólag egyszerű művelet sokkal több, mint két zsinór összekapcsolása; ez az önállóság, a finommotorika és a türelem diadala. Amikor a reggeli rohanásban a kicsi maga köti be a cipőjét, azzal nemcsak időt spórolunk, hanem egy hatalmas lökést adunk a gyermek önbizalmának. Ne hagyjuk, hogy a cipőfűző ellenséggé váljon; inkább tekintsünk rá úgy, mint egy oktatójátékra, amely felkészíti a gyermeket az iskolai kihívásokra. A siker kulcsa a megfelelő módszer kiválasztása és a rengeteg, szeretetteljes gyakorlás.
Mikor van itt az ideje a cipőkötés tanításának?
A szülők gyakran azt gondolják, hogy minél hamarabb kezdik a tanítást, annál jobb. Azonban a cipőkötés egy összetett feladat, amely megkövetel bizonyos fejlődési érettséget. Általában az 5 és 7 év közötti időszak az ideális. Ekkor a gyermek keze már elég ügyes, a koncentrációs képessége pedig lehetővé teszi, hogy kövesse a több lépésből álló instrukciókat.
Nem az életkor a kizárólagos mérvadó, hanem a finommotoros készségek szintje. Képes-e a gyermek önállóan gombokat gombolni, cipzárat húzni, vagy ollóval pontosan vágni? Ha ezek a kisebb, kétkezi tevékenységek már gördülékenyen mennek, akkor nagy eséllyel áll készen a cipőfűző kihívására is. A bilaterális koordináció, azaz a két kéz összehangolt használata elengedhetetlen, hiszen a cipőkötés során mindkét kéznek egyszerre, különböző feladatokat kell végeznie.
A cipőkötés a motoros tervezés (praxis) egyik legkomplexebb hétköznapi feladata. Ne várjunk azonnali sikert; a folyamat a türelem és a kitartás próbaköve.
A gyermek érzelmi érettsége is szerepet játszik. Ha frusztrált lesz, amikor valami nem sikerül azonnal, érdemes lehet még várni. A tanításnak örömteli, játékos folyamatnak kell lennie, nem pedig stresszforrásnak. Egy magabiztos, motivált gyermek sokkal gyorsabban sajátítja el a technikát, mint egy olyan, akit a szülő sürget vagy nyomás alá helyez.
A nagyléptékű előkészületek: Alapozás a sikerhez
Mielőtt élesben elkezdenénk a cipőfűzőkötést, érdemes néhány előkészítő gyakorlatot végezni. Ezek a feladatok erősítik a kéz izmait, fejlesztik a szem-kéz koordinációt és megalapozzák a térbeli tájékozódást, ami mind létfontosságú a csomók megértéséhez.
A kézügyesség fejlesztése játékosan
- Gyöngyfűzés: A kisméretű gyöngyök fűzése kiválóan fejleszti a csipeszfogást és a precíz mozgatást.
- Sütés, gyurmázás: A gyurma gyúrása és formázása erősíti az alkar és a kéz izmait. Különösen hasznos a sodrás és a kis hurkok készítése.
- Zsinóros játékok: Vásároljunk vagy készítsünk olyan kartonlapokat, amelyekbe lyukakat fúrunk, és engedjük, hogy a gyermek fűzzön bele vastagabb zsinórokat, mintákkal kísérletezve. Ez már közvetlenül a cipőfűzés mechanikáját utánozza.
A gyakorláshoz használt cipőfűző kiválasztása is rendkívül fontos. Kezdetben kerüljük a vékony, csúszós, szintetikus fűzőket. Válasszunk vastagabb, durvább felületű, pamut vagy kender alapú zsinórokat, amelyek jobban tartják a formájukat. A legjobb, ha két különböző színű fűzőt használunk a gyakorlócipőn. Ez vizuálisan segíti a gyermeket abban, hogy megkülönböztesse, melyik zsinór melyik lépést hajtja végre. Például a piros fűző mindig a hurkot készíti, míg a kék az átkötést végzi. Ez a vizuális támasz leegyszerűsíti a komplex feladatot.
A két nagy módszer összehasonlítása: Nyuszi fül vagy fa körüli?
Két alapvető metódus létezik a cipőkötés tanítására, és mindkettőnek megvannak az előnyei. A tapasztalt szerkesztőként azt javaslom, hogy kezdjük azzal, amelyik a gyermek számára a legkönnyebben megjegyezhető történettel párosítható, de készüljünk fel arra, hogy a stabilabb módszerre később át kell térni.
| Módszer neve | Közismert elnevezés | Fő előnye | Kezdeti nehézség |
|---|---|---|---|
| A két hurok módszere | Nyuszi fül | Gyorsan elsajátítható, vizuálisan egyszerű. | A csomó könnyebben kioldódik, kevésbé stabil. |
| Az egy hurok módszere | Fa körüli (vagy Kígyó a lyukon) | Rendkívül stabil, erős csomót eredményez. | Magasabb szintű finommotoros koordinációt igényel. |
A „Nyuszi fül” módszer a leggyakoribb első lépés, mivel a szimmetrikus mozgás könnyebben megvalósítható. Azonban a „Fa körüli” módszer (amelyet gyakran a felnőttek is használnak) egy erősebb, dupla csomót eredményez, amely kevésbé oldódik ki. A célunk, hogy a gyermek végül a stabilabb módszert sajátítsa el, de a sikerélmény érdekében indulhatunk a Nyuszi füllel.
A nyuszi fül módszer: Gyors sikerélmény
Ez a technika azért népszerű, mert a gyermek mindkét kezével szimmetrikusan dolgozik, ami motoros szempontból egyszerűbb. A vizuális történetek (a nyuszik füle) segítenek a lépések memorizálásában.
A nyuszi fül lépései (A legegyszerűbb kezdet)
- Az alapcsomó: Először is, rögzíteni kell a kiinduló csomót. Keresztezzük a két fűzőt (X formában), majd az egyiket alulról bújtassuk át a lyukon. Húzzuk meg erősen. Ezt a lépést sokszor gyakoroljuk, amíg automatikussá válik.
- A fülek kialakítása: A két fűzőt formáljuk hurkokká. Mondjuk azt, hogy ez a két fül. Fontos, hogy a hurkok egyforma méretűek legyenek.
- A keresztezés: Keresztezzük egymáson a két hurkot.
- Az átbújtatás: Az egyik hurkot bújtassuk át az alul lévő lyukon.
- Húzd meg! Fogjuk meg mindkét hurkot, és húzzuk meg erősen. Ezzel kész a masni.
A nyuszi fül módszer tanításakor használjunk rövid, rímelő mondókákat. Például: „Két fül áll, majd keresztez, az egyik bújik, meghúzod, kész!” A ritmus segíti a gyermek memóriáját, és a mozgás szekvenciáját könnyebben rögzíti a motoros memória.
Fontos, hogy a gyermek ne csak nézze, ahogy csináljuk, hanem érezze a mozgást. Üljünk le vele szemben, vagy még jobb, ha mögé ülünk, és a kezével együtt végezzük a mozdulatokat. Ezt hívják kéz a kézben tanításnak. Ez a fizikai segítség segít a gyermeknek megérteni az erőkifejtést és a feszítés mikéntjét.
A sikerélmény elsődleges. Ha a gyermek a nyuszi füllel gyorsan eljut a masniig, az motiválja őt a nehezebb, stabilabb technika elsajátítására is.
A fa körüli módszer: A stabil csomó titka
Ez a módszer bonyolultabb, mert a két kéznek aszimmetrikusan kell dolgoznia. Az egyik kéz a hurkot tartja (a „fa”), míg a másik a fűzőt tekeri körülötte (a „kígyó” vagy „körbefutó zsinór”). Bár nehezebb elkezdeni, ez a módszer sokkal stabilabb csomót eredményez, ami nem oldódik ki olyan könnyen futás vagy játék közben.
A fa körüli módszer lépései (A tartós megoldás)
Ahogy a nyuszi fül esetében, itt is az alapcsomó elkészítésével kezdünk. Ez a bázis, ami rögzíti a fűzőket, mielőtt a masnit kötnénk. Ezután jön a bonyolultabb rész:
- A hurok (a fa): Az egyik fűzőt (pl. a pirosat) hajlítsuk meg egy stabil, közepes méretű hurokká. Ezt a hurkot stabilan tartjuk a hüvelykujj és a mutatóujj között. Ez a mi „fánk”.
- A körbefutás (a kígyó): A másik fűzőt (a kéket) vigyük át a hurok előtt, majd tekerjük körbe a hurok tövénél (körbe a fa törzsénél).
- A bújtatás: Miután körbetekertük, a kék fűző végét alulról bújtassuk át a hurok (fa törzse) mögötti lyukon. Itt a legfontosabb a precíz mozgás és a kis lyuk megtalálása.
- A meghúzás: Amikor a kék fűzőt félig áthúztuk, a fűző végéből formálódik egy új hurok. Ezt az új hurkot fogjuk meg az eredeti hurokkal együtt, és húzzuk meg erősen.
Ez a technika a legtöbb gyermek számára vizuális segítséget igényel. Használjunk nagy méretű, gyakorló cipőt vagy egy kartonmodellt. A színes fűzők itt is kulcsfontosságúak. A piros fűző mindig a hurok, a kék fűző pedig mindig a kígyó, amíg a mozdulatok automatikussá nem válnak.
A legnagyobb buktató ennél a módszernél, hogy a gyermek hajlamos elengedni az első hurkot, miközben a másikat tekeri. Ezért a türelem és a lassú, ismételt gyakorlás a legfontosabb. Néha elegendő, ha a szülő kezdetben tartja a „fát”, amíg a gyermek a „kígyót” tekeri.
Pedagógiai alapelvek: Hogyan tanítsunk türelemmel?
A cipőkötés tanítása igazi pedagógiai kihívás. Nem elég elmondani a lépéseket; a gyermeknek meg kell értenie és éreznie kell a mozgást. A sikeres tanítás játékon alapuló és pozitív megerősítésre épül.
Az oktatás aranyszabályai
Először is, mindig a gyermek szintjén maradjunk. Ha a gyermek a földön ül, és a cipője a térdén van, mi is üljünk le, hogy szemmagasságban legyünk. Így a gyermek nemcsak a kezünket, hanem az arcunkat is látja, ami csökkenti a szorongást.
Rövid, egyértelmű instrukciók: Ne mondjunk el egyszerre négy lépést. Minden alkalommal csak egy lépést ismételjünk, amíg az tökéletesen megy. Ha a gyermek elkezdi keresztezni a fűzőket, dicsérjük meg azonnal: „Nagyszerű! Kész az X!” A pozitív megerősítés növeli a motivációt.
A sebesség irreleváns. Kezdetben a pontosságra és a szekvencia helyes végrehajtására fókuszáljunk. A gyorsaság jön majd a gyakorlással.
Hozzuk be a mesélő technikát. A gyerekek sokkal jobban megjegyzik a lépéseket, ha azok egy történet részét képezik. A „Nyuszi fül” esetében a nyuszi felkel reggel, megnézi a két fülét (hurkok), körbejárja a fát (átbújtatás), és lefekszik aludni (meghúzás). Ez a narratíva segít a gyermeknek vizualizálni a folyamatot, ami a motoros tervezés (praxis) szempontjából kritikus.
A gyakorlás ritmusa is fontos. Ne gyakoroljunk túl sokat egyszerre. Naponta kétszer, 5-10 perces intenzív gyakorlás sokkal hatékonyabb, mint egy hosszú, fárasztó 30 perc. Ha a gyermek elfáradt vagy frusztrált, azonnal hagyjuk abba, és térjünk vissza később. Soha ne fejezzük be a gyakorlást kudarcélménnyel; ha már nem megy a masni, fejezzük be egy olyan lépéssel, ami sikerült, például az alapcsomó elkészítésével.
Kreatív segédeszközök: A tanulás megkönnyítése
A cipőkötés tanításához számos eszköz áll rendelkezésre, amelyek megkönnyítik a folyamatot, és elválasztják a tanulást a valódi cipővel való küzdelemtől.
Gyakorló deszkák és modellek
A legjobb eszköz a gyakorló deszka. Ezek általában fából vagy vastag kartonból készült, nagyméretű cipőformák, amelyek nagy lyukakkal és vastag fűzőkkel rendelkeznek. Mivel a deszka stabilan az asztalon fekszik, a gyermeknek nem kell a cipő stabilitásával és a megfelelő szög megtalálásával is küzdenie.
Egy másik kiváló segédeszköz a színkódolt fűzők. Ahogy már említettük, a két különböző színű fűző használata vizuálisan segíti a gyermeket. Ha nincs otthon ilyen, egyszerűen kössünk a cipőfűző egyik végére egy színes szalagot vagy egy kis kulcstartót.
Használhatunk vastagabb zsinórokat is. A paracord vagy a vastagabb kenderzsinór könnyebben formázható hurokká, és nem csúszik ki a gyermek kezéből. Amikor a gyermek már magabiztosan köti a vastag zsinórt, fokozatosan térjünk át a normál cipőfűzőre.
És ne feledkezzünk meg a digitális segédekről sem. Számos YouTube videó és applikáció mutatja be a lépéseket lassított felvételben. Nézzük meg ezeket együtt a gyermekkel, de ne helyettesítsük velük a fizikai gyakorlást. A videók a szekvencia megértését segítik, de a motoros memória csak az ismételt kézmozdulatokkal fejlődik.
A motoros tervezés (praxis) és a cipőkötés kapcsolata
A cipőkötés elsősorban a praxis, vagyis a motoros tervezés képességét fejleszti. Ez a képesség teszi lehetővé, hogy az agyunk előre megtervezze és végrehajtsa a mozdulatok sorozatát egy cél elérése érdekében. A cipőkötés rengeteg lépésből áll, amelyek sorrendje nem cserélhető fel. Ezért, ha a gyermeknek nehézségei vannak a szekvenciális feladatokkal, érdemes lehet szakember segítségét kérni.
A motoros tervezés fejlesztése nem csak a cipőkötésben segít, hanem az iskolai feladatoknál is. A betűk helyes sorrendben történő leírása, a matematikai műveletek lépéseinek követése mind ezen a képességen alapulnak. A cipőfűző tehát egy kiváló eszköz a kognitív és motoros készségek integrált fejlesztésére.
Hogyan segíthetjük a praxist? A verbális jelzések és a vizuális támaszok együttes használatával. Amikor a gyermek elfelejti a következő lépést, ne csináljuk meg helyette, hanem adjunk neki egy verbális utalást: „Emlékszel, mi történik a fával, mielőtt a kígyó bújik?” Ez arra készteti a gyermeket, hogy maga hívja elő a memóriájából a következő mozdulatot.
A térbeli tájékozódás szerepe
A cipőkötés során a gyermeknek meg kell értenie az „alul”, „fölül”, „körül” és „át” fogalmait. Ha a gyermeknek nehézségei vannak a téri irányokkal, gyakoroljunk előtte egyszerűbb feladatokat. Például építsünk tornyot, és mondjuk, hogy a kék kocka van a piros fölött. Amikor megérti ezeket a fogalmakat a nagy térben, könnyebben alkalmazza azokat a kis, kézzel végzett mozdulatoknál.
A cipőfűzők keresztezése és átbújtatása, különösen a fa körüli módszer esetében, igényli a térbeli viszonyok pontos érzékelését. Ha a gyermek fordítva húzza át a fűzőt, a csomó nem fog működni. Ez a hiba rávilágít arra, hogy még gyakorolni kell a téri-vizuális észlelését.
A leggyakoribb buktatók és megoldások
Szinte minden gyermeknél előfordulnak olyan pillanatok, amikor a cipőkötés egyszerűen nem akar sikerülni. Ezek a buktatók általában a motoros készségek hiányából, a rossz szokások kialakulásából, vagy a szülői türelmetlenségből fakadnak.
1. A túl laza alapcsomó
Ha az alapcsomó (az X és az áthúzás) laza, az egész masni szétesik. A gyermeknek meg kell tanulnia az erőkifejtés szabályozását. Gyakoroljuk az alapcsomót önmagában, és hangsúlyozzuk, hogy húzza meg olyan erősen, mint amikor a szalagot húzza meg egy ajándékdobozon. Használjunk vastagabb fűzőt, ami jobban megtartja a feszültséget.
2. A hurkok mérete
A „Nyuszi fül” módszernél kritikus, hogy a két hurok nagyjából egyforma méretű legyen. Ha az egyik túl kicsi, nehéz lesz átbújtatni. Ha túl nagy, a csomó hatalmas és instabil lesz. Tanítsuk meg a gyermeket arra, hogy a hurkokat a hüvelykujjuk és a mutatóujjuk segítségével formázzák, és csak addig a pontig engedjék a fűzőt, ameddig a kezük kényelmesen tartja.
3. A túlzott kapkodás
Amikor a gyermek már érzi a ritmust, hajlamos gyorsítani. Ez gyakran ahhoz vezet, hogy kihagy egy lépést, vagy rossz irányba húzza a fűzőt. Lassan, ismételjük a mantrát: „Lassan, pontosan, mint egy lassított felvétel.” A lassú mozgás segít a mozdulatok rögzítésében az agyban.
Gyakori hiba még, hogy a gyermek elfelejti, hogy a cipőfűző kötése két részből áll: az alapcsomó és a masni. Ha elfelejti az alapcsomót, a masni azonnal szétesik. Mindig ellenőrizzük, hogy az alap szilárdan rögzítve van-e, mielőtt a masni kötéséhez kezdenénk.
A cipőkötés pszichológiája: Önbizalom és önállóság
A cipőkötés elsajátítása hatalmas lökést ad a gyermek önbizalmának. Ez az egyik utolsó nagy önellátási készség, amelyet az iskolakezdés előtt meg kell tanulnia. Amikor a gyermek maga köti be a cipőjét, azt üzeni magának és a világnak: „Képes vagyok rá, nagy vagyok.”
Ez az önállóság érzése alapvető fontosságú az iskolai környezetben. Egy gyermek, aki tudja, hogy képes megoldani egy motoros problémát (a szétoldott fűzőt), sokkal magabiztosabban áll más kihívások elé is. Az önellátási képességek fejlesztése szorosan összefügg a tanulási motivációval.
A cipőkötés nem csak a cipőnkről szól, hanem arról, hogy a gyermekünk kezébe adjuk az irányítást a saját életében. Ez egy igazi függetlenségi nyilatkozat.
Amikor a gyermek először köti be a cipőjét, ünnepeljük meg! Ne csak egy „jó volt” legyen, hanem egy igazi, nagy ünneplés. Készítsünk róla fotót, hívjuk fel a nagyszülőket. Ez a pozitív megerősítés beégeti a sikerélményt, és arra ösztönzi a gyermeket, hogy más nehéz feladatokba is bátran vágjon bele.
A gyakorlás beépítése a napi rutinba
Ahhoz, hogy a cipőkötés automatikussá váljon, be kell építeni a napi rutinba. A gyakorlásnak nem kell külön programnak lennie; használjuk ki a mindennapi átmeneti pillanatokat.
Gyakorlati tippek
A reggeli rituálé: Minden reggel, mielőtt elindulnánk, a gyermek maga kösse be a cipőjét. Még ha ez 5 perccel tovább tart is, mint ha mi csinálnánk, adjuk meg neki az időt. Ha van egy gyakorlócipője is, kösse be azt is, mielőtt a sajátját felvenné.
Lefekvés előtti játék: Tartsunk egy gyakorlócipőt a gyerekszobában, és lefekvés előtt 5 percig gyakoroljunk. Ez a nyugodt, stresszmentes időszak ideális a tanulásra, mivel a gyermek nem siet sehova, és a figyelme is jobb.
A cipőfűzők cseréje: Ha a gyermek már tudja a technikát, de a csomója még nem elég stabil, cseréljük le a fűzőket. Néhány cipőfűző anyaga túl csúszós. A viaszolt pamut fűzők nagyobb tapadást biztosítanak, így a csomó sokkal jobban tart, és a gyermek is sikerélményhez jut.
Fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a gyermek a tépőzáras cipőkhöz meneküljön. Bár a tépőzár praktikus, a cipőfűző kötése egy olyan készség, amit nem szabad elhanyagolni. Amint a gyermek elkezdi az iskolát, szüksége lesz erre a tudásra, különösen a sportórákon vagy a kirándulásokon.
A cipőkötés és az iskolai felkészülés
A cipőkötés elsajátítása szorosan kapcsolódik az iskolai sikerekhez. Ahogy már említettük, fejleszti a szekvenciális gondolkodást és a finommotorikát, ami a helyes ceruzafogás és az írás alapja. Egy gyermek, aki ügyesen kezeli a cipőfűzőjét, valószínűleg könnyebben tanul meg írni is, mivel a kéz izomzata és koordinációja már fejlettebb.
Az iskolában a pedagógusok nagyra értékelik, ha a gyermek önálló. Amikor a testnevelés órán a gyermek maga köti be a szétoldott cipőjét, azzal nemcsak a tanító idejét spórolja meg, hanem azt is mutatja, hogy képes a felelősségvállalásra. Az önellátás az iskolai fegyelem és a szociális kompetencia része.
Ha a gyermek még 6-7 évesen is küzd a cipőkötéssel, ne essünk pánikba. Néha a domináns kéz kialakulása vagy a térlátás fejlődése késleltetett. Ilyenkor érdemes lehet felkeresni egy fejlesztő pedagógust vagy ergoterapeutát, aki célzott gyakorlatokkal segítheti a finommotoros készségek felzárkóztatását. Ne feledjük, minden gyermek a saját tempójában fejlődik, és a mi feladatunk, hogy támogató környezetet biztosítsunk számára.
A legfontosabb, hogy a folyamat során a hangsúly ne a tökéletes masnin legyen, hanem a közösen eltöltött időn és a kitartás értékének átadásán. A cipőfűző nem ellenség; ez egy barát, amely az önállóság felé vezető úton kíséri a gyermeket.
Gyakran ismételt kérdések a cipőkötésről
❓ Hány éves korban kell feltétlenül tudnia a gyereknek cipőt kötni?
Nincs szigorú szabály, de a legtöbb gyermek 5 és 7 éves kor között éri el azt a finommotoros és kognitív érettséget, ami szükséges a cipőkötéshez. Az iskolakezdés (6-7 év) ideális céldátum, mivel az önállóság az iskolai környezetben nagyon sokat segít.
🎨 Melyik a jobb módszer: a Nyuszi fül vagy a Fa körüli?
Mindkét módszer jó, de különböző célra. A Nyuszi fül a legegyszerűbb kezdeti módszer, gyors sikerélményt ad, de a csomó könnyebben kioldódik. A Fa körüli (vagy egy hurok) módszer bonyolultabb, de sokkal stabilabb és tartósabb csomót eredményez. Javasolt a Nyuszi füllel kezdeni, majd áttérni a stabilabb Fa körüli technikára.
⏳ Mennyi ideig tart általában a cipőkötés megtanulása?
Ez rendkívül változó. Egyes gyerekek néhány hét alatt elsajátítják, másoknak több hónapnyi rendszeres gyakorlásra van szükségük. A kulcs a napi rövid, 5-10 perces, pozitív megerősítéssel teli gyakorlás, nem pedig a hosszú, frusztráló próbálkozások.
🌈 Segít, ha színes fűzőket használunk?
Igen, nagyon sokat. A színkódolt fűzők (két különböző szín) vizuálisan segítenek a gyermeknek megkülönböztetni a fűzők szerepét a folyamatban (pl. melyik a hurok, melyik a körbetekerő zsinór), ami leegyszerűsíti a komplex motoros szekvenciát.
🛑 Mi a teendő, ha a gyermekem nagyon frusztrált a gyakorlás közben?
Azonnal hagyjuk abba a gyakorlást. Ne erőltessük. A frusztráció csak negatív asszociációt épít ki a feladattal kapcsolatban. Térjünk vissza egy olyan feladathoz, ami már sikerült (pl. az alapcsomó), dicsérjük meg, majd hagyjuk pihenni. Próbáljuk meg újra másnap, játékosabb formában.
👟 Számít, hogy milyen cipőt használunk a gyakorláshoz?
Igen. Kezdésnek válasszunk egy stabil, nagyméretű, tiszta felületű cipőt, ami nem csúszik. A legjobb, ha vastag, érdes felületű fűzőket használunk, mert azok könnyebben tartják a hurkot, és kevésbé csúsznak ki a gyermek kezéből. A gyakorló deszka még jobb induláshoz.
✏️ Kapcsolatban van a cipőkötés az íráskészséggel?
Abszolút. A cipőkötés fejleszti a finommotorikát, a két kéz összehangolt mozgását (bilaterális koordináció) és a motoros tervezést. Ezek a készségek alapvetőek a helyes ceruzafogás és az iskolai írás elsajátításához. Ha a cipőkötés nehezen megy, érdemes lehet a kéz finommozgásait célzó fejlesztő gyakorlatokat is beiktatni.
Leave a Comment