A kanyaró, vagy orvosi nevén morbilli, az egyik legfertőzőbb vírusos megbetegedés, amely az emberiség története során számtalan járványt okozott. Bár a modern orvostudomány és a védőoltások bevezetése jelentősen visszaszorította az előfordulását, napjainkban ismét egyre többször találkozhatunk vele a hírekben és a rendelőkben egyaránt. Szülőként a bizonytalanság és az aggodalom természetes reakció, amikor egy elfeledettnek hitt kór felüti a fejét a környezetünkben. A kanyaró felismerése nem csupán a gyors orvosi segítség miatt elengedhetetlen, hanem a közösség védelme érdekében is, hiszen a vírus elképesztő sebességgel képes terjedni a fogékony egyének között. Ebben az írásban részletesen végigvesszük a betegség minden szakaszát, hogy magabiztosan azonosíthassuk a jeleket.
A vírus természetrajza és a fertőzés mechanizmusa
A kanyarót egy RNS-vírus okozza, amely a Paramyxoviridae családba tartozik. Ez a kórokozó kizárólag az embert betegíti meg, és rendkívül magas kontagiozitási indexszel rendelkezik. Ez a szakmai kifejezés azt jelenti, hogy ha egy immunilag nem védett személy érintkezik a vírussal, közel kilencven százalékos eséllyel maga is megbetegszik. A vírus terjedése elsősorban cseppfertőzéssel történik, ami azt jelenti, hogy tüsszentéssel, köhögéssel vagy akár egyszerű beszéddel is a levegőbe kerülhetnek a fertőző részecskék.
Ami a kanyarót különösen veszélyessé teszi, az a vírus túlélőképessége a környezetben. A kórokozó a levegőben vagy a szennyezett felületeken akár két órán keresztül is fertőzőképes maradhat azután, hogy a beteg elhagyta a helyiséget. Emiatt nem szükséges a közvetlen fizikai érintkezés a fertőzés átviteléhez; elegendő lehet ugyanabba a váróterembe vagy osztályterembe belépni, ahol korábban egy kanyarós személy tartózkodott. A vírus a légutak nyálkahártyáján keresztül jut be a szervezetbe, majd gyorsan szaporodni kezd a nyirokcsomókban.
A kanyaró vírusa annyira ragályos, hogy egyetlen fertőzött személy átlagosan 12-18 másik embert képes megbetegíteni egy teljesen oltatlan közösségben.
A fertőzőképesség időszaka már akkor elkezdődik, amikor a jellegzetes kiütések még meg sem jelentek. A beteg általában a kiütések megjelenése előtti négy naptól a kiütések felbukkanását követő negyedik napig terjeszti a vírust. Ez a rejtőzködő természet teszi nehézzé a járványok megfékezését, hiszen a szülő gyakran csak egy egyszerű megfázásra gyanakszik az első napokban, miközben a gyermek már aktívan fertőzi környezetét a játszótéren vagy az óvodában.
A lappangási időszak láthatatlan folyamatai
Miután a vírus bejutott a szervezetbe, egy csendes, tünetmentes időszak következik, amelyet lappangási időnek nevezünk. Ez az intervallum általában tíz-tizennégy napig tart, de ritkább esetekben hét és huszonegy nap között is mozoghat. Ebben a fázisban a gyermek teljesen egészségesnek tűnik, vidáman játszik és eszik, miközben a szervezetében a vírus szisztematikusan hódítja meg a sejteket és készül a nagyszabású támadásra.
A vírus először a légutak hámsejtjeiben telepszik meg, majd a regionális nyirokcsomókba vándorol. Itt intenzív sokszorozódásba kezd, majd a véráramba jutva elárasztja az egész testet. Ezt a folyamatot nevezik az orvosok elsődleges virémiának. Ebben a szakaszban az immunrendszer már észleli a betolakodót, és elkezdi mozgósítani a védelmi vonalait, de a külső szemlélő számára még semmi sem utal a közeledő viharra. A szülők számára ez a legnehezebb szakasz, hiszen utólag visszatekintve próbálják felidézni, hol és mikor történhetett a fertőzés.
Érdekesség, hogy a lappangási idő hossza függhet a szervezetbe jutott vírus mennyiségétől és a gyermek aktuális immunállapotától is. Egy egészséges, jól táplált szervezetben a tünetek megjelenése kissé későbbre tolódhat, de maga a folyamat megállíthatatlan, ha a fertőzés egyszer megtörtént. A lappangási idő végéhez közeledve a vírus már a belső szervekben, például a lépben és a májban is jelen van, előkészítve a terepet a betegség első klinikai tüneteinek, a hurutos szakasznak.
A hurutos szakasz és az első gyanús jelek
A betegség látványos kezdete az úgynevezett prodromális vagy hurutos szakasz, amely általában 2-4 napig tart. Ez az időszak rendkívül megtévesztő lehet, mivel a tünetek kísértetiesen hasonlítanak egy súlyosabb influenzára vagy felső légúti fertőzésre. A legelső jel a hirtelen felszökő magas láz, amely gyakran eléri a 39-40 Celsius-fokot is. A láz mellett megjelenik a „három K” szabályaként emlegetett tünetegyüttes: köhögés, kötőhártya-gyulladás és nátha (koriza).
A köhögés jellemzően száraz, ugató jellegű és nagyon makacs, ami éjszaka fokozódhat, zavarva a gyermek pihenését. A nátha bőséges vizes orrfolyással jár, az arc pedig duzzadttá, nyúttá válik. A szemek pirosak, könnyeznek, és ami nagyon fontos differenciáldiagnosztikai jel: a gyermek fényérzékennyé válik. Ha azt látjuk, hogy a kicsi kerüli az erős fényt, hunyorog, vagy sötét szobába vágyik, az komoly figyelmeztető jel lehet a kanyaró irányába.
Ebben a fázisban a gyermek közérzete rendkívül rossz. Étvágytalan, bágyadt, nyűgös, és gyakran panaszkodik torokfájásra. A nyaki nyirokcsomók megduzzadhatnak, tapinthatóvá válhatnak. Mivel ezek a tünetek sok más vírusos megbetegedésre is jellemzőek, a legtöbb szülő ilyenkor még nem gyanakszik kanyaróra, különösen, ha a környezetükben más légúti betegségek is terjednek. Azonban van egy jel, amely ebben a szakaszban szinte százszázalékos biztonsággal megmutatja a diagnózist, ha tudjuk, hol keressük.
A diagnosztikus értékű Koplik-foltok azonosítása
A kanyaró egyik legfontosabb, úgynevezett patognomikus (csak erre a betegségre jellemző) jele a Koplik-foltok megjelenése. Ezek az apró, gombostűfejnyi, fehéres-szürkés pontok a szájnyálkahártyán alakulnak ki, általában az őrlőfogakkal szemközti területen. Úgy néznek ki, mintha apró sószemcséket szórtak volna a vöröses, gyulladt nyálkahártyára. Ezek a foltok 12-48 órával a bőrtünetek megjelenése előtt bukkannak fel, és a kiütések elterjedésével párhuzamosan el is tűnnek.
A Koplik-foltok keresése rutinfeladat kellene, hogy legyen minden lázas, köhögős gyermek vizsgálatakor. Szülőként is érdemes egy kis lámpa segítségével óvatosan benézni a gyermek szájába, az arc belső felére. Ha látjuk ezeket a jellegzetes pontokat, az szinte biztosra vehető diagnózist jelent, még mielőtt az első bőrkiütés megjelenne. Ez a felfedezés lehetővé teszi a gyermek azonnali elkülönítését, megelőzve ezzel a további fertőzéseket a családban vagy a tágabb környezetben.
Bár a Koplik-foltok azonosítása hatalmas segítség, hiányuk nem zárja ki teljes biztonsággal a kanyarót, mivel tünékenyek és könnyen elkerülhetik a figyelmet. Előfordulhat, hogy csak néhány óráig láthatóak, vagy a gyermek ellenállása miatt nem sikerül alaposan megvizsgálni az adott területet. Éppen ezért, ha a magas láz és a súlyos hurutos tünetek fennállnak, a kiütések megjelenéséig mindenképpen gyanakvóan kell kezelni az esetet.
A kiütések megjelenése és terjedési mintázata
A betegség leglátványosabb szakasza az exantéma fázis, vagyis a bőrkiütések megjelenése. Ez általában a láz kezdete utáni harmadik-ötödik napon következik be. A kanyarós kiütés (exanthema) megjelenése és terjedése szigorú logikát követ, ami segít megkülönböztetni más kiütéses betegségektől. A folyamat a fejen kezdődik: először a fülek mögött, a hajas fejbőr szélén és az arcon bukkannak fel az apró, vöröses foltok.
A kiütések jellemzően makulopapulózusak, ami azt jelenti, hogy lapos foltok (maculák) és enyhén kiemelkedő göbcskék (papulák) keverékei. Színük kezdetben élénkvörös, majd ahogy telnek a napok, sötétebbé, barnásabbá válnak. Nagyon fontos jellemzőjük, hogy összefolyásra hajlamosak. Míg más betegségeknél, például a bárányhimlőnél a kiütések különállóak maradnak, a kanyarónál nagy, egybefüggő vörös területeket alkothatnak a bőrön.
A kiütések terjedése fentről lefelé irányul (centrifugális terjedés). Az első napon az arcot és a nyakat borítják el, a második napon átterjednek a törzsre és a felkarokra, a harmadik napon pedig elérik az alhasat, a combokat és végül a lábfejeket is. Ahogy a kiütések lefelé haladnak, az arcon lévő legkorábbi foltok elkezdenek halványodni. A bőr érintésre érdesnek tűnhet, és bár a kiütések általában nem viszketnek annyira, mint a bárányhimlő esetén, a gyermek számára a gyulladt bőr feszülése és a magas láz kombinációja igen megterhelő.
Ebben a szakaszban a láz gyakran tovább emelkedik, elérheti a 40,5 fokot is, és a gyermek állapota ekkor tűnik a legsúlyosabbnak. A köhögés fokozódik, a szemgyulladás látványos, az egész arc ödémássá és „kanyarós kinézetűvé” válik. Ez a tetőpont, amely után – szövődménymentes esetben – lassú javulás veszi kezdetét. A kiütések megjelenése utáni harmadik-negyedik napon a láz általában kritikusan (hirtelen) zuhanni kezd, ami a gyógyulási folyamat kezdetét jelzi.
A betegség lefolyásának tipikus idővonala
A kanyaró lefolyása jól dokumentált szakaszokra osztható, amelyeket az alábbi táblázat szemléltet, segítve a szülőket abban, hogy tudják, mire számíthatnak az egyes napokon:
| Időszak | Napok száma | Jellemző tünetek |
|---|---|---|
| Lappangási idő | 10-14 nap | Tünetmentesség, a vírus szaporodása. |
| Hurutos szakasz | 2-4 nap | Magas láz, köhögés, nátha, fényérzékenység, Koplik-foltok. |
| Kiütéses szakasz | 3-5 nap | Fentről lefelé terjedő vörös foltok, összefolyó kiütések, csúcsláz. |
| Lábadozás | 7-10 nap | A láz megszűnése, a kiütések barnás elszíneződése, finom hámlás. |
A gyógyulási fázisban a kiütések az eredeti megjelenési sorrendjükben tűnnek el. A helyükön barnás elszíneződés marad, amit „piszkos bőr” jelenségnek is neveznek, majd a bőr finom, korpádzó hámlása kezdődik meg. Ez a hámlás teljesen természetes, a bőr regenerációjának része. A köhögés lehet az utolsó tünet, amely megszűnik, néha hetekig is elhúzódhat a légutak nyálkahártyájának irritációja miatt.
Bár a láz elmúltával a gyermek közérzete látványosan javul, fontos tudni, hogy a szervezet még hetekig rendkívül sebezhető marad. A kanyaró ugyanis átmenetileg súlyosan károsítja az immunrendszert, így a lábadozó gyermek sokkal fogékonyabb az egyéb felülfertőződésekre. Ebben az időszakban érdemes kerülni a nagyobb közösségeket, és biztosítani a vitaminokban gazdag étrendet, valamint a bőséges folyadékbevitelt.
Lehetséges szövődmények és hosszú távú hatások
A kanyaró nem csupán egy ártatlan gyermekkori betegség; a fertőzöttek jelentős részénél, mintegy harminc százaléknál alakul ki valamilyen szövődmény. Ezek a komplikációk bármely életkorban előfordulhatnak, de leggyakrabban az öt év alatti gyermekeket és a húsz év feletti felnőtteket érintik. A leggyakoribb szövődmény a középfülgyulladás, amely akár tartós halláskárosodáshoz is vezethet, ha nem kezelik megfelelően.
Ennél jóval súlyosabb a tüdőgyulladás, amely a kanyaróval összefüggő halálozások legfőbb oka. A vírus közvetlenül is megtámadhatja a tüdőszövetet, de a legyengült immunrendszer miatt gyakoriak a bakteriális felülfertőződések is. Ha a gyermek nehézlégzést, mellkasi fájdalmat mutat, vagy a láza a kiütések halványodása után újra felszökik, azonnali orvosi beavatkozásra van szükség.
A legfélelmetesebb szövődmények közé tartozik az agyvelőgyulladás (encephalitis), amely minden ezredik kanyarós betegnél fordul elő. Ez általában a kiütések megjelenése után egy héttel jelentkezik, és magas lázzal, fejfájással, hányással, görcsökkel vagy akár kómával járhat. Sajnos ez az állapot gyakran hagy maga után maradandó neurológiai károsodást, értelmi fogyatékosságot vagy süketséget. Emiatt a kanyaró elleni védekezés nem csupán a kiütések elkerüléséről szól, hanem ezen súlyos, életet veszélyeztető állapotok megelőzéséről is.
Létezik egy rendkívül ritka, de végzetes kimenetelű késői szövődmény is, az úgynevezett SSPE (subacut sclerotisáló panencephalitis). Ez a betegség évekkel, akár évtizedekkel a kanyaró után jelentkezik, és az idegrendszer lassú leépüléséhez vezet. Bár a modern orvostudomány sokat fejlődött, az SSPE ellen jelenleg sincs hatékony gyógymód. Ez a tény rávilágít arra, hogy a kanyaró elleni védekezés felelőssége messze túlmutat a betegség akut szakaszán.
Az immunrendszer emlékezetének elvesztése
A kanyaró egyik legkülönlegesebb és legveszélyesebb tulajdonsága az úgynevezett „immunológiai amnézia” okozása. Kutatások bizonyították, hogy a kanyaróvírus elpusztítja azokat a memóriasejteket (B- és T-limfocitákat), amelyek a szervezet korábbi betegségek elleni védettségét tárolják. Ez azt jelenti, hogy egy kanyarófertőzés után a gyermek szervezete „elfelejtheti”, hogyan kell védekezni az influenza, a torokgyulladás vagy más, korábban már leküzdött fertőzések ellen.
Ez az állapot hónapokig, sőt akár két-három évig is fennállhat a kanyaróból való felépülés után. Ebben az időszakban a gyermekek sokkal esendőbbek mindenféle fertőzéssel szemben, és gyakrabban szorulnak kórházi kezelésre egyéb betegségek miatt. Ez a rejtett veszély magyarázza, miért figyelhető meg globálisan a gyermekhalandóság jelentős csökkenése ott, ahol bevezetik a kanyaró elleni védőoltást: nemcsak a kanyarótól mentik meg a kicsiket, hanem megőrzik immunrendszerük általános integritását is.
A szülőknek tehát tisztában kell lenniük azzal, hogy a kanyaró utáni lábadozás nem ér véget a kiütések eltűnésével. A gyermeknek fokozott támogatásra, minőségi táplálkozásra és a stresszmentes környezetre van szüksége hosszú ideig. Érdemes konzultálni a gyermekorvossal a vitaminpótlásról, különösen az A-vitaminról, amely bizonyítottan csökkenti a kanyaró okozta súlyos szövődmények kockázatát és segíti a nyálkahártyák regenerálódását.
A kanyaróvírus nemcsak betegséget okoz, hanem mintegy „kitörli” az immunrendszer korábbi tapasztalatait, kiszolgáltatva a szervezetet a jövőbeli fertőzéseknek.
Megkülönböztetés más gyermekkori betegségektől
A kiütéses betegségek diagnosztizálása sokszor a tapasztalt szakembereknek is kihívást jelent, hiszen sok kórkép mutat hasonló jegyeket. A kanyarót leggyakrabban a rózsahimlővel (rubeola) tévesztik össze, de lényeges különbségek vannak közöttük. A rubeola lefolyása általában sokkal enyhébb, a láz nem olyan magas, és a hurutos tünetek (köhögés, nátha) szinte teljesen hiányoznak. A rubeolás kiütések világosabb rózsaszínűek, nem folynak össze annyira, és a fül mögötti nyirokcsomók duzzanata sokkal kifejezettebb.
Egy másik gyakori összetévesztési forrás a háromnapos láz (roseola infantum). Ez a betegség jellemzően csecsemőket és kisgyermekeket érint. Itt is magas lázzal kezdődik a folyamat, de a láz harmadik napon történő megszűnése után jelennek meg a kiütések, miközben a kanyarónál a láz tetőpontján bukkannak fel a foltok. A roseolás gyermek általában a láz ellenére is viszonylag jókedvű, nincs súlyos köhögése vagy szemgyulladása.
A skarlát szintén okozhat zavart, de ott a kiütések jellege egészen más: apró, pontszerűek, érdes tapintásúak (mint a dörzspapír), és leginkább a hajlatokban (hónalj, lágyék) sűrűsödnek. A skarlátnál jellemző a „málnanyelv” és az arc kipirosodása a száj körüli terület szabadon maradásával (Filatov-tünet). Fontos megemlíteni a bárányhimlőt is, de ott a kiütések vízhólyagokká alakulnak, rendkívül viszketnek, és egyszerre több fejlődési szakaszban lévő kiütés látható a testen.
Végezetül a gyógyszerallergia okozta kiütések is hasonlíthatnak a kanyaróra, de ott hiányzik a lázas, hurutos előszakasz és a Koplik-foltok. Bármilyen kiütéses megbetegedés esetén a legfontosabb szabály, hogy ne vigyük a gyermeket közösségbe, és a rendelőbe való indulás előtt telefonon egyeztessünk az orvossal. Ezzel elkerülhetjük, hogy a váróteremben másokat is megfertőzzünk egy esetleges kanyaróval.
A megelőzés szerepe és a nyájimmunitás kérdése
Mivel a kanyarónak nincs specifikus vírusellenes gyógyszere, a leghatékonyabb védekezés a megelőzés. Magyarországon az MMR (mumpsz, kanyaró, rubeola) elleni védőoltás a kötelező oltási rend része, amelyet 15 hónapos korban, majd az általános iskola hatodik osztályában kapnak meg a gyermekek. Ez a kétadagos protokoll 97-99 százalékos védelmet nyújt a betegség ellen egy életen át.
A védőoltás nemcsak az egyént védi, hanem a közösséget is a nyájimmunitás révén. Mivel a kanyaró rendkívül fertőző, a járványok megfékezéséhez a lakosság legalább 95 százalékának átoltottnak kell lennie. Ez a pajzs védi azokat is, akik valamilyen orvosi okból (például immunhiányos betegség vagy daganatos kezelés miatt) nem olthatóak, valamint a legkisebbeket, akik még nem érték el az oltási kort.
Sajnos az utóbbi években világszerte csökkent az oltási hajlandóság, ami miatt több európai országban is újra megjelentek a kanyarójárványok. Fontos megérteni, hogy az oltással kapcsolatos félelmek és tévhitek – amelyeket tudományos vizsgálatok többszörösen cáfoltak – sokkal nagyobb kockázatot jelentenek, mint maga a vakcina. Az oltás utáni esetleges mellékhatások, mint az enyhe láz vagy néhány kiütés, össze sem hasonlíthatóak a kanyaró súlyos szövődményeinek veszélyével.
Az utazások során is érdemes körültekintőnek lenni. Ha olyan országba készülünk a családdal, ahol kanyarójárvány van jelen, és gyermekünk még nem kapta meg az oltást, érdemes beszélni a gyermekorvossal az előrehozott oltás lehetőségéről. A felnőtteknek is tanácsos ellenőrizniük saját oltási státuszukat, különösen, ha az 1969 előtti években születtek, amikor még nem volt általános az immunizáció, vagy ha csak egy adag oltást kaptak korábban.
Gyakorlati tanácsok a beteg gyermek ápolásához
Ha bebizonyosodik a fertőzés, a legfontosabb teendő a szigorú elkülönítés és a támogató kezelés. Mivel vírusbetegségről van szó, az antibiotikumok nem hatásosak (kivéve, ha bakteriális felülfertőződés alakul ki). A kezelés célja a tünetek enyhítése és a gyermek komfortérzetének javítása. A lázcsillapítás elengedhetetlen, de kerülni kell az aszpirin tartalmú készítményeket a Reye-szindróma kockázata miatt; helyette paracetamol vagy ibuprofen alapú szerek javasoltak.
A fényérzékenység miatt tartsuk a gyermeket félhomályos szobában. Ez pihenteti a gyulladt szemeket és csökkenti a fejfájást. A szobát rendszeresen, de óvatosan (huzatmentesen) szellőztessük, és biztosítsuk az optimális páratartalmat, ami könnyíti a köhögést. A folyadékpótlás kulcsfontosságú: a magas láz és a gyors légzés sok vizet von el a szervezettől. Kínáljuk a gyermeket gyakran vízzel, hígított gyümölcslével, teával vagy levessel.
Az A-vitamin pótlása, mint már említettük, nagyban hozzájárulhat a gyorsabb felépüléshez és a szövődmények elkerüléséhez. Erről mindig egyeztessünk a kezelőorvossal az adagolást illetően. A bőr ápolása során kerüljük az irritáló kozmetikumokat; langyos vizes lemosás elegendő lehet. A gyermek étvágytalan lehet, ilyenkor ne erőltessük az evést, de kínáljunk könnyen emészthető, vitamindús falatokat, amikor jobban érzi magát.
A kanyaró elleni küzdelemben a türelem a legnagyobb fegyverünk. A betegség természetes lefolyását nem lehet siettetni, de a gondos ápolással és a folyamatos megfigyeléssel minimalizálhatjuk a kockázatokat. Figyeljünk a vészjósló jelekre: ha a gyermek tudata zavarttá válik, ha nehezen lélegzik, vagy ha a láza a javulás után hirtelen visszatér, ne késlekedjünk segítséget kérni. A kanyaró komoly betegség, de a modern orvosi felügyelet mellett a legtöbb gyermek szerencsésen és maradandó károsodás nélkül felépül belőle.
Gyakran ismételt kérdések a kanyaró felismerésével kapcsolatban
Mennyi ideig fertőz egy kanyarós gyermek? 🦠
A fertőzött személy a kiütések megjelenése előtti 4 naptól a kiütések megjelenését követő 4 napig terjeszti a vírust. Mivel a kezdeti tünetek egy sima megfázáshoz hasonlítanak, a fertőzés átadása gyakran már akkor megtörténik, amikor még nem is sejtjük a betegséget.
Minden esetben megjelennek a Koplik-foltok? 👄
Bár a Koplik-foltok a kanyaró legbiztosabb előjelei, nem minden esetben láthatóak. Gyakran csak rövid ideig, 12-24 óráig vannak jelen a szájnyálkahártyán, ezért könnyen elkerülhetik a szülők vagy akár az orvos figyelmét is.
Védett-e a gyermekem a kanyaró ellen, ha már megkapta az első oltást? 💉
Az első adag MMR oltás (15 hónapos korban) körülbelül 93-95 százalékos védettséget biztosít. A teljes körű és biztos védelemhez szükség van az emlékeztető oltásra is, amellyel a védettség aránya 97-99 százalékra emelkedik.
Hogyan tudom megkülönböztetni a kanyarót egy egyszerű allergiás kiütéstől? 🌸
A kanyarót minden esetben súlyos hurutos tünetek (láz, köhögés, szemgyulladás) előzik meg, míg az allergiás reakció általában hirtelen jelentkezik, gyakran nem jár lázzal, és a kiütések jellege (pl. csalánkiütés) is eltérő.
Lehet-e kétszer elkapni a kanyarót? 🔄
Nem, aki egyszer átesett a kanyarófertőzésen, az élethosszig tartó természetes immunitást szerez a betegség ellen. Ugyanez a célja a védőoltásnak is, csak a betegség okozta kockázatok és szenvedés nélkül.
Milyen vészjelekre kell figyelnem a betegség alatt? ⚠️
Azonnal orvoshoz kell fordulni, ha a gyermeknek nehézlégzése van, ha szűnni nem akaró, csillapíthatatlan láza jelentkezik, ha zavarttá válik, vagy ha súlyos fülfájásra, esetleg görcsrohamokra utaló jeleket tapasztalunk.
Okozhat-e a kanyaró maradandó károsodást? 🧠
Sajnos igen. A legsúlyosabb szövődmények, mint az agyvelőgyulladás, maradandó halláskárosodást, látásvesztést vagy szellemi leépülést okozhatnak. Ezért is kiemelten fontos a megelőzés és a betegség korai felismerése.
Leave a Comment