Sokan ismerik azt az érzést, amikor a reggeli kávé gőze még el sem illant, de a nappali már egy akadálypálya és egy csatatér különös elegyévé változott. Az örökmozgó gyerekek nem csupán élénkek, hanem mintha egy soha ki nem fogyó belső akkumulátor hajtaná őket a nap huszonnégy órájában. Szülőként ez a kimeríthetetlen életerő egyszerre lehet csodálatraméltó és végtelenül kimerítő, különösen akkor, ha a saját energiaszintünk éppen a mélyponton van. Ebben a helyzetben a legfontosabb felismerés, hogy a gyermekünk nem „rossz” vagy „szófogadatlan”, hanem egyszerűen olyan idegrendszeri huzalozással született, amely folyamatos ingereket és mozgást igényel a világ felfedezéséhez.
A dinamikus gyerekek világa egészen más ritmusban forog, mint amit a felnőtt társadalom elvárna. Számukra a megállás nem pihenés, hanem egyfajta belső feszültségforrás, amit csak újabb aktivitással tudnak levezetni. Ahhoz, hogy harmóniát teremthessünk az otthonunkban, először meg kell értenünk ezt a belső hajtóerőt, és meg kell tanulnunk csatornázni, ahelyett, hogy elfojtani próbálnánk. A tiltás és a folyamatos fegyelmezés helyett a környezet tudatos alakítása és a speciális lecsendesítő technikák hozzák el a várva várt nyugalmat.
Az energikusság biológiai háttere és a temperamentum
Mielőtt bármilyen konkrét módszert bevetnénk, érdemes elmélyedni abban, mi zajlik egy igazi energiabomba testében és fejében. A tudomány mai állása szerint a temperamentum jelentős részben velünk született adottság, amely meghatározza, hogyan reagálunk a külvilág ingereire. Vannak gyerekek, akiknek az ingerküszöbe magasabb, ami azt jelenti, hogy intenzívebb élményekre van szükségük ahhoz, hogy ugyanazt az elégedettséget érezzék, mint nyugodtabb társaik. Ez a fajta szenzoros keresés állhat a hátterében annak, ha a kicsi állandóan ugrál, mászik, vagy éppen hangoskodik.
Az idegrendszer érése egy hosszú folyamat, és az önszabályozásért felelős prefrontális kéreg az egyik utolsó terület, amely teljesen kifejlődik. Egy kisgyerek számára fizikailag is nehéz feladat „lelassítani”, mert a fékrendszere még egyszerűen nem tart ott, ahol a motorja. Amikor azt látjuk, hogy a gyerekünk nem bír megülni az asztalnál, gondoljunk arra, hogy ez nem az akaratgyengeség jele, hanem a testi szükségleteinek hangos követelése. A mozgás számukra egyfajta öngyógyítás, amivel az idegrendszerüket próbálják egyensúlyba hozni.
Gyakran előfordul, hogy az energiabomba gyerekeknél a propriocepció, vagyis a mélyérzékelés igénye is fokozott. Ez az az érzék, amely tájékoztat minket a végtagjaink helyzetéről és az izmaink feszüléséről. Ha egy gyerek nem kap elég ilyen típusú ingert, akkor szaladgálással, ütközéssel vagy tárgyak lökdösésével próbálja „érezni” magát. Ha ezt felismerjük, máris nem a fegyelmezésen, hanem a megfelelő típusú fizikai terhelés biztosításán lesz a hangsúly a mindennapok során.
A mozgásigény nem egy leküzdendő hiba, hanem egy olyan életerő, amely megfelelő mederbe terelve a gyermek legnagyobb tehetségévé válhat a későbbiekben.
A környezet kialakítása a biztonságos energiamegosztáshoz
Otthonunk berendezése alapvetően meghatározza, hogyan viselkedik benne a gyerek. Egy olyan lakásban, ahol mindenhol „tilos” és „vigyázz” táblák lebegnek a levegőben, egy aktív kicsi állandó stresszben él. Az első lépés a lecsendesítés felé vezető úton a „igen-zónák” kialakítása. Ez olyan tereket jelent, ahol a gyerek szabadon mozoghat, ugrálhat, anélkül, hogy folyamatosan korlátoznunk kellene. Egy beltéri hinta, egy puha matrac a sarokban vagy egy biztonságos mászóka csodákat tehet az indulatok és az energia levezetésében.
Ugyanakkor a vizuális környezet is hat az idegrendszerre. A túl sok játék, a harsány színek és a rendetlenség állandó ingerlést jelentenek a szemnek, ami fenntartja az éberségi szintet. Érdemes bevezetni a játékok rotálását: ne legyen elöl minden egyszerre, csak néhány válogatott darab. A minimalista környezet segít a figyelem fókuszálásában és csökkenti a túlingerlődés veszélyét. Ha a környezet rendezett, az agy is könnyebben vált át a nyugalmi üzemmódba.
A világítás és a hangok szerepe is elengedhetetlen. Az energiabomba gyerekek gyakran érzékenyebbek a háttérzajokra, mint például a televízió folyamatos zümmögésére vagy a rádióra. Egy csendesebb otthonban a belső hangok is halkabbá válnak. Estefelé a fények tompítása, a meleg tónusú lámpák használata jelzi a szervezetnek, hogy ideje elkezdeni a melatonin termelését. Ha a lakás hangulata a napszakhoz igazodik, a gyerek bioritmusa is könnyebben követi azt.
A napirend mint a biztonság és a nyugalom alapköve
A kiszámíthatóság a legnagyobb ellenszere a belső feszültségnek. Egy energiabomba gyerek számára a bizonytalanság gyakran pörgéssel párosul. Ha nem tudja, mi következik, az idegrendszere „készenléti” állapotba kapcsol, ami fokozott aktivitást szül. A szigorú, de rugalmas napirend olyan keretet ad a napnak, amelyben a gyerek biztonságban érzi magát. Nem kell percre pontosan beosztani mindent, de a tevékenységek sorrendje legyen állandó.
A rituálék ereje abban rejlik, hogy agyunkat kondicionálják a következő fázisra. Az étkezések előtti közös kézmosás, a séta utáni cipőpucolás vagy az esti mese előtti összebújás mind olyan horgonyok, amelyek megállítják az időt. Az aktív gyerekeknek különösen fontosak az átvezetési idők. Soha ne várjuk el tőlük, hogy a játék hevéből egy másodperc alatt váltsanak az ebédelésre. Mindig adjunk nekik öt-tíz perc felkészülési időt, és használjunk vizuális jelzéseket, például egy homokórát vagy egy halk csengőt.
A napirendbe tudatosan be kell építeni a „magas intenzitású” és az „alacsony intenzitású” blokkokat. Ha tudjuk, hogy délután egy nagyobb rohangálós játék következik a parkban, utána mindenképpen tervezzünk be egy csendesebb tevékenységet, például gyurmázást vagy mesélést. Ez a váltakozás tanítja meg az idegrendszernek az önszabályozást: a gázpedál után a fék használatát is gyakorolni kell.
| Napszak | Tevékenység jellege | Cél |
|---|---|---|
| Reggel | Strukturált mozgás | Az éjszakai energia levezetése |
| Délelőtt | Fókuszált játék | Mentális fárasztás, finommotorika |
| Ebéd után | Csendes pihenő | Regeneráció, idegrendszeri pihenés |
| Délután | Szabad játék a szabadban | Maximális energiakiadás |
| Este | Rituális lelassulás | Felkészülés az alvásra |
A természet gyógyító ereje és a szabad levegő
Nincs az a fejlesztő eszköz vagy drága játék, ami felérne a természet nyugtató hatásával. Egy energiabomba gyerek számára a négy fal között létezni olyan, mintha egy ketrecbe zárnák. A szabadban nincsenek visszhangzó falak, nincsenek szűk sarkok, az energia szabadon áramolhat. A zöld környezet bizonyítottan csökkenti a stresszhormonok szintjét és segít a figyelem helyreállításában. Még ha csak húsz percünk van is, vigyük ki a gyereket a levegőre, függetlenül az időjárástól.
A kinti játék során érdemes olyan tevékenységeket bátorítani, amelyek megdolgoztatják a nagyizmokat. A fára mászás, a domboldalon való felrohanás vagy a nehezebb ágak hordása mind-mind proprioceptív bemenetet adnak, ami nyugtatóan hat az idegrendszerre. A természetben a gyerekek érzékszervei természetes módon kapnak ingereket: a szél érintése, a madarak csicsergése, a föld illata nem túlharsogják, hanem harmonizálják az érzékelést.
A mezítlábas séta a fűben vagy a homokban szintén kiváló lecsendesítő technika. A talp reflexzónáinak stimulálása segít a testtudat kialakulásában és a „földelésben”. Ha a gyerek túl pörgős, próbáljuk meg a figyelmét az apró részletek felé terelni: keressünk különleges köveket, figyeljük meg a hangyák vonulását. Ez a fajta természetközeli mindfulness segít neki jelen lenni a pillanatban, és lassítani a belső tempót.
Táplálkozás és az energiaszint összefüggései
Bár sokan vitatják a cukor és a hiperaktivitás közötti közvetlen kapcsolatot, a gyakorló szülők tapasztalata gyakran mást mutat. Nem feltétlenül maga a cukor az egyetlen bűnös, hanem a vércukorszint ingadozása. Amikor a gyerek gyorsan felszívódó szénhidrátokat kap, az energiaszintje hirtelen megugrik, majd ugyanolyan gyorsan le is esik, ami ingerlékenységhez és még nagyobb pörgéshez vezet. A kiegyensúlyozott, rostokban és fehérjékben gazdag étkezés segít fenntartani a stabil energiaszintet egész nap.
Érdemes odafigyelni az ételadalékokra és a mesterséges színezékekre is. Számos tanulmány utal arra, hogy bizonyos adalékanyagok fokozhatják a nyugtalanságot az arra érzékeny gyerekeknél. A természetes alapanyagok, a sok zöldség és gyümölcs nemcsak az egészségnek tesz jót, hanem az idegrendszernek is megadja a szükséges mikrotápanyagokat a megfelelő működéshez. A magnéziumban gazdag ételek, mint a tökmag vagy a mandula, kifejezetten idegnyugtató hatásúak lehetnek.
A hidratáció szintén kritikus pont. A dehidratáltság gyakran nem szomjúságként, hanem fáradtságként vagy éppen felfokozott idegállapotként jelentkezik a gyerekeknél. Figyeljünk rá, hogy a nap folyamán rendszeresen igyon tiszta vizet. Kerüljük a koffeintartalmú italokat, még a teák formájában is, és korlátozzuk a gyümölcslevek fogyasztását is a magas cukortartalom miatt. A rendszeres étkezési idők betartása pedig segít elkerülni az éhség okozta „vészreakciókat” a szervezetben.
Az étel üzemanyag az agy számára is; ha tiszta és minőségi a forrás, a motor is egyenletesebben fog járni.
A mélyérzékelés és a taktilis ingerek szerepe a megnyugvásban
Az egyik leghatékonyabb eszköz egy energiabomba lecsendesítésére a mélynyomásos technika. Az ilyen gyerekek gyakran vágynak az erős ölelésekre vagy a „birkózásra”. Ennek oka, hogy az erős taktilis ingerek serkentik a szerotonin és dopamin termelődését, amelyek a nyugalomért és az elégedettségért felelősek. Amikor a gyerek kezelhetetlenné válik, egy szoros, medveszerű ölelés néha többet ér ezer szónál. Ez biztonságérzetet ad és segít neki visszatalálni a saját határaihoz.
Otthon is alkalmazhatunk hasonló módszereket. A nehezített takarók vagy egy szorosabbra húzott hálózsák az alvásnál segíthet az elcsendesedésben. A „szendvicsjáték”, ahol a gyereket két puha párna közé fektetjük és óvatosan „megnyomkodjuk”, kiváló módja a feszültség levezetésének. Ezek a proprioceptív gyakorlatok fizikailag kényszerítik az idegrendszert a lassításra, anélkül, hogy a gyerek kényszernek érezné azt.
A víz is csodálatos nyugtató közeg. Egy meleg fürdő este, esetleg egy kis Epsom-sóval (magnézium-szulfáttal) kiegészítve, ellazítja az izmokat és megnyugtatja az elmét. A víz ellenállása mozgás közben szintén nyugtató hatású, mert minden mozdulatnál intenzív visszajelzést ad a testnek. Ha a nap folyamán elszabadulnak az indulatok, néha egy egyszerű vizes játék a mosogatóban is elég lehet ahhoz, hogy a gyerek figyelme és energiája egyetlen, megnyugtató tevékenységre fókuszáljon.
Légzőgyakorlatok és tudatos jelenlét gyereknyelven
Sokan gondolják, hogy a meditáció vagy a légzőgyakorlatok csak felnőtteknek valók, pedig a gyerekek is meglepően fogékonyak rájuk, ha játékos formában tálaljuk. A helyes légzés közvetlen hatással van a bolygóidegre, amely a szervezetünk relaxációs válaszát irányítja. Tanítsuk meg a gyereknek, hogyan fújjon „láthatatlan szappanbuborékokat” vagy hogyan „illatoljon meg egy képzeletbeli virágot, majd fújjon el egy gyertyát”.
A vizualizáció is remekül működik. Kérjük meg, hogy képzelje el, ahogy egy kis lufi van a hasában, ami minden belégzésnél nagyra nő, kilégzésnél pedig összezsugorodik. Ezek az egyszerű technikák adnak egy eszközt a kezébe, amivel ő maga is képes befolyásolni a belső állapotát. A tudatos figyelem fejlesztése apró lépésekkel kezdődik: kérjük meg, hogy hunyja le a szemét, és mondjon három dolgot, amit éppen hall, vagy érezze meg a ruhája tapintását a bőrén.
Fontos, hogy ezeket a gyakorlatokat ne akkor próbáljuk először bevetni, amikor a gyerek már a plafonon van. A nyugodt pillanatokban, játékos formában kell beépíteni őket a mindennapokba. Ha már rutinná válnak, éles helyzetben is könnyebben fognak eszébe jutni. A közös relaxáció ráadásul a szülő-gyerek kapcsolatot is erősíti, hiszen egy olyan bizalmas és csendes teret teremt, ahol nincs helye a rohanásnak.
A képernyőidő és a digitális túlingerlés veszélyei
Modern világunk egyik legnagyobb kihívása a képernyők jelenléte. Bár csábító lehet egy pörgős gyereket a televízió elé ültetni, hogy végre egy kis csend legyen, ez gyakran kontraproduktív. A gyors képváltások, a harsány hangok és a villódzó fények dopaminlöketet adnak az agynak, ami után a való világ lassúnak és unalmasnak tűnik. Amikor kikapcsoljuk a gépet, a gyerek idegrendszere „elvonási tünetekkel” reagál, ami gyakran hatalmas dührohamokban vagy még intenzívebb pörgésben nyilvánul meg.
Az aktív gyerekeknél különösen fontos a digitális diéta. Próbáljuk minimalizálni a képernyőidőt, és válasszunk lassabb tempójú, edukatív tartalmakat. Kerüljük a meséket közvetlenül lefekvés előtt, mert a képernyőkből áradó kék fény gátolja az elalvást segítő hormonok termelődését. A technológia legyen eszköz, ne pedig bébiszitter vagy menekülési útvonal a feszültség elől.
Helyette ösztönözzük az analóg szórakozást. A hangoskönyvek például kiváló alternatívát jelentenek: fejlesztik a képzelőerőt, lekötik a figyelmet, de nem árasztják el az idegrendszert vizuális ingerekkel. Egy jó hangjáték mellett a gyerek akár még játszhat is a szőnyegen, így a mentális és fizikai aktivitás egyensúlyba kerülhet. A digitális detox napok pedig az egész család számára segíthetnek visszatalálni a természetes ritmushoz.
Kommunikáció és érzelmi intelligencia az energiabombák mellett
Az, ahogyan a gyermekünkhöz beszélünk, meghatározza az ő belső párbeszédét is. Ha folyton azt hallja, hogy „ne rohangálj”, „maradj már nyugodtan”, „miért vagy ilyen lehetetlen”, akkor egy idő után elhiszi, hogy valami baj van vele. Használjunk pozitív megerősítéseket és keretezzük át a viselkedését. Mondjuk azt: „Látom, ma rengeteg erőd van, gyere, nézzük meg, hogyan tudnád ezt használni!”
Az érzelmek azonosítása az első lépés az önszabályozáshoz. Segítsünk neki szavakat adni a belső állapotához. „Úgy tűnik, most nagyon gyorsnak érzed magad belül. Kellene egy kis lassítás?” Ha a gyerek érti, mi történik benne, kevésbé lesz kiszolgáltatva a saját impulzusainak. A validálás, vagyis az érzéseinek elismerése, csökkenti az ellenállást. Nem kell egyetértenünk a pörgéssel, de elismerhetjük, hogy neki most nehéz megállni.
Alkalmazzuk a „suttogás technikáját”. Ha a gyerek hangosodik és pörög, mi válaszoljunk egyre halkabban és nyugodtabban. A gyerekek ösztönösen tükrözik a szüleik állapotát. Ha mi is idegesek leszünk és kiabálunk, csak olajat öntünk a tűzre. A tudatos higgadtság olyan biztonságos kikötőt jelent a gyerek számára, ahová bármikor visszatérhet, ha elragadják az indulatai.
Sport és strukturált mozgásformák hosszú távú hatásai
Egy energiabomba gyerek számára a sport nem hobbi, hanem létszükséglet. Azonban nem mindegy, milyen mozgásformát választunk. A csapatsportok remekül tanítják az együttműködést, de egy nagyon impulzív gyerek számára néha túl sok ingerrel járhatnak. Az egyéni, nagy koncentrációt igénylő sportok, mint az úszás, a falmászás vagy a küzdősportok (például a judo vagy a karate), különösen hatékonyak lehetnek.
A küzdősportok etikája és rituáléi segítik a fegyelem és az önkontroll kialakulását. Itt a mozgás nem céltalan rohangálás, hanem precíz, kontrollált erőmegnyilvánulás. A falmászás pedig fejleszti a problémamegoldó képességet és a testtudatot: minden lépést át kell gondolni, miközben a teljes test megfeszül. Ezek a tevékenységek mentálisan is elfárasztják a gyereket, ami gyakran fontosabb a nyugodt estéhez, mint a puszta fizikai kimerültség.
Érdemes kipróbálni a gyerekjógát is. Ez a mozgásforma a rugalmasságot, az egyensúlyt és a légzéskontrollt ötvözi. A játékos ászanák (pózok) segítenek a gyereknek megérezni a saját testének határait és erejét. A jóga során megtanult nyugalom és fókusz az élet más területein, például az iskolai tanulásnál is kamatoztatható lesz. A rendszeres sport segít abban is, hogy a gyerek megtanulja beosztani az energiáját, és ne egyszerre akarjon mindent kiadni magából.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Bár a legtöbb energiabomba gyerek egyszerűen csak temperamentumos, néha a háttérben egyéb tényezők is állhatnak. Fontos különbséget tenni az egészséges élénkség és a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) vagy a szenzoros feldolgozási zavar (SPD) között. Ha a gyerek aktivitása akadályozza a mindennapi életet, az iskolai teljesítményt, vagy ha nincsenek olyan pillanatok, amikor le tudna nyugodni, érdemes szakértői véleményt kérni.
A korai felismerés nem megbélyegzést jelent, hanem segítséget. Egy jó szakember (gyermekpszichológus, fejlesztőpedagógus vagy szenzoros terapeuta) olyan célzott gyakorlatokat és stratégiákat tud adni, amelyek megkönnyítik az egész család életét. A TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning) vagy az Ayres-terápia például kifejezetten az idegrendszer érését és az érzékszervi integrációt segítik elő, ami látványos javulást hozhat a gyerek viselkedésében.
Ne feledjük, hogy szülőként mi ismerjük legjobban a gyermekünket. Ha az ösztöneink azt súgják, hogy a pörgés mögött több van egyszerű jókedvű energiánál, ne féljünk segítséget kérni. A környezetünk tanácsai helyett („csak nevelés kérdése”, „bezzeg az én időmben”) hallgassunk a szakmai objektivitásra. A tudás magabiztosságot ad, és segít, hogy ne kudarcként éljük meg a nehezebb napokat.
A szülői öngondoskodás: tegyél magadért is
Nem lehet üres pohárból vizet önteni. Egy energiabomba gyerek mellett a szülői kiégés veszélye hatványozottan jelen van. Az állandó éberség, a folyamatos zaj és mozgás felőrli az idegeket. Lényeges, hogy felismerjük: a saját mentális egészségünk a kulcsa a gyerek megnyugtatásának. Ha mi feszültek vagyunk, a gyerek azt azonnal megérzi, és még több energiával fog reagálni, ami egy ördögi kört hoz létre.
Teremtsünk magunknak „mentesített övezeteket”. Legyen az napi tizenöt perc olvasás, egy forró zuhany vagy egy séta egyedül – ezek nem luxuscikkek, hanem a túlélés zálogai. Kérjünk segítséget a partnertől, a nagyszülőktől vagy barátoktól. Egy támogató közösség aranyat ér. Ne akarjunk tökéletes szülők lenni, bőven elég, ha „elég jók” vagyunk, és képesek vagyunk néha elengedni a kontrollt.
Tanuljunk meg mi is lelassítani. A gyerek számára a legnagyobb tanítás az, ha látja a szülőt pihenni, olvasni vagy csak csendben lenni. A közös semmittevés művészete elengedhetetlen egy pörgős családban. Engedjük meg magunknak a hibázás lehetőségét, és ha elveszítettük a türelmünket, kérjünk bocsánatot. Ezzel a sebezhetőséggel és emberi mivoltunkkal is példát mutatunk a gyereknek az érzelmek kezeléséről.
Az energiabomba gyerek nevelése egy maraton, nem sprint. Lesznek napok, amikor minden technika csődöt mond, és lesznek napok, amikor a legnagyobb harmóniában telik az idő. A legfontosabb, hogy ne veszítsük el a hitünket abban, hogy ez az energia valójában egy ajándék. Megfelelő támogatással, türelemmel és szeretettel ezekből a gyerekekből válnak a leglelkesebb, legkitartóbb és legkreatívabb felnőttek.
Gyakori kérdések az energiabomba gyerekek kezeléséhez
Hiperaktív a gyerekem, vagy csak sok az energiája? 🏃♂️
A fő különbség a figyelem irányíthatóságában és az alkalmazkodóképességben rejlik. Egy egészségesen aktív gyerek képes fókuszálni, ha érdekli a téma, és tudja tartani a szabályokat, ha motivált. Az ADHD-s gyermeknél az impulzuskontroll hiánya minden élethelyzetben (iskola, otthon, játék) jelen van, és gyakran társul figyelemzavarral.
Okozhat-e a túl sok cukor valóban pörgést? 🍭
Bár a tudományos kutatások nem mutatnak közvetlen ok-okozati összefüggést minden gyereknél, a gyorsan felszívódó szénhidrátok okozta vércukorszint-ingadozás fokozhatja a nyugtalanságot és az ingerlékenységet. Érdemes megfigyelni a saját gyerekünk reakcióit, és szükség esetén visszavenni az édességek fogyasztásából.
Milyen sport a legjobb egy örökmozgónak? 🥋
A nagy intenzitású, de szabályozott keretek között zajló sportok a leghatékonyabbak. Az úszás (egyenletes terhelés), a küzdősportok (fegyelem és kontroll) és a falmászás (testtudat és fókusz) kiválóan alkalmasak az energia konstruktív levezetésére.
Hogyan altassak el egy gyereket, aki nem akar megállni? 🌙
A titok a fokozatosságban és a rituálékban rejlik. Kezdjük a lecsendesítést már 1-2 órával a lefekvés előtt: tompítsuk a fényeket, kerüljük a képernyőket, és váltsunk fizikai tevékenységről szenzorosra (pl. meleg fürdő, masszázs, halk zene). A biztonságos és állandó esti rutin jelzi az agynak, hogy eljött a pihenés ideje.
Segítenek a vitaminok vagy étrendkiegészítők? 💊
Bizonyos mikrotápanyagok hiánya, mint például a magnézium, a vas vagy az Omega-3 zsírsavak, fokozhatja a nyugtalanságot. Mielőtt bármilyen kiegészítőt adnánk a gyereknek, konzultáljunk a gyermekorvossal és végeztessünk laborvizsgálatot, hogy célzottan pótolhassuk a hiányzó anyagokat.
Mit tegyek, ha nyilvános helyen kezd el pörögni? 🏢
Ilyenkor a legfontosabb a szülői higgadtság megőrzése. Próbáljuk meg kivonni a gyereket az ingergazdag környezetből (például menjünk ki az üzletből egy percre), és alkalmazzunk mélynyomásos technikát (szoros ölelés). Adjunk neki egy konkrét feladatot, amire koncentrálhat, például: „Segíts megkeresni a piros almákat!”
El fogja valaha nőni ezt az állapotot? 📈
Az alapvető temperamentum ritkán változik meg gyökeresen, de az idegrendszer érésével a gyerek megtanulja az önszabályozási technikákat. Az a „motor”, ami most még irányíthatatlannak tűnik, felnőttkorban hatalmas munkabírássá, lelkesedéssé és hajtóerővé válhat, ha gyermekkorban megtanítjuk a használatára.
Leave a Comment