A szülői lét egyik legszebb, ugyanakkor legnagyobb felelősséggel járó feladata gyermekünk egészségének és önbizalmának megalapozása. Egy magabiztos mosoly nem csupán esztétikai kérdés, hanem a későbbi társadalmi érvényesülés és a belső harmónia egyik záloga is lehet. Sokan azonban megtorpannak, amikor szembesülnek a fogszabályozás magánúton elérhető költségeivel, amelyek gyakran a milliós tételt is elérhetik. Éppen ezért érdemes alaposan körbejárni az államilag támogatott lehetőségeket, amelyek Magyarországon továbbra is széles körben elérhetőek a kiskorúak és a nappali tagozatos hallgatók számára, segítve a családokat a pénzügyi terhek mérséklésében.
A mosoly útja az állami egészségügy útvesztőiben
Amikor először felmerül a gyanú, hogy gyermekünk fogai nem a megfelelő irányba rendeződnek, a legtöbb édesanya szívét aggodalom tölti el. Nemcsak a beavatkozások bonyolultsága, hanem az anyagi vonzatok is kérdőjeleket vetnek fel a mindennapokban. A hazai egészségbiztosítási rendszer felépítése szerencsére felismeri, hogy a fogszabályozás nem csupán szépészeti beavatkozás, hanem az állkapocsízületi problémák és a korai fogvesztés megelőzésének alapvető eszköze.
A folyamat elindításához türelemre és tudatosságra van szükség, hiszen az állami szektorban a várakozási idők és az adminisztratív lépések néha hosszabbnak tűnhetnek a megszokottnál. Ugyanakkor az ellátás szakmai színvonala a legtöbb esetben megegyezik a magánrendelőkben tapasztaltakkal, hiszen a szakorvosok ugyanazt az egyetemi képzést végzik el. A különbség elsősorban a kényelmi szolgáltatásokban és az időpontok rugalmasságában mutatkozik meg, nem pedig a gyógyítás minőségében.
Sokan tévesen azt hiszik, hogy az állami támogatás minden esetben teljesen ingyenes kezelést jelent. Érdemes már az elején tisztázni, hogy bár az orvosi munka és a szakorvosi kontrollok díjmentesek, magáért a készülékért, vagyis a fogszabályozó technikai költségeiért fizetni kell. Ez az összeg azonban még így is töredéke annak, amit egy tisztán magánfinanszírozott rendelőben hagynánk ott a kezelés végére.
A fogszabályozás nem sprint, hanem maraton, ahol a kitartás és a rendszeres megjelenés hozza meg a várva várt eredményt.
Ki jogosult az állami támogatásra a magyar rendszerben
A magyar jogszabályok viszonylag pontosan rögzítik, hogy ki veheti igénybe a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által finanszírozott fogszabályozási szolgáltatásokat. Az első és legfontosabb határvonal a 18. életév betöltése, amely eddig az időpontig szinte minden gyermek számára megnyitja a kaput a támogatott kezelések előtt. Ez a korhatár bizonyos esetekben kitolódhat a középiskolai tanulmányok befejezéséig, de alapvetően a nagykorúság elérése a választóvonal.
Léteznek azonban olyan kivételes helyzetek, amikor a támogatás mértéke és köre eltér az átlagostól. A súlyos állcsont-rendellenességgel vagy fejlődési rendellenességgel (például ajak- és szájpadhasadékkal) született gyermekek esetében a rendszer fokozott odafigyelést és magasabb támogatási rátát biztosít. Ezekben az esetekben a kezelés gyakran komplexebb, több szakág együttműködését igényli, és a támogatás akár a 18 éves kor után is fennmaradhat.
Érdekes kérdés a 18 év feletti nappali tagozatos hallgatók helyzete. Bár ők továbbra is rendelkeznek érvényes társadalombiztosítással, a fogszabályozás esetében rájuk már nem vonatkoznak ugyanazok a kedvezmények, mint a kiskorúakra. Ebben az életkorban már csak a súlyos arc-állcsont deformitások műtéti előkészítéséhez kapcsolódó fogszabályozás részesülhet némi támogatásban, az esztétikai vagy enyhébb funkcionális korrekciók már önköltségesek.
A jogosultság igazolásához minden esetben szükség van érvényes TAJ-kártyára és a lakóhely szerint illetékes fogászati körzethez való tartozásra. Érdemes tudni, hogy az állami ellátást nem bárhol az országban, hanem a bejelentett lakcím alapján kijelölt szakrendelőben vehetjük igénybe. Ez néha logisztikai kihívást jelenthet a családoknak, ha a lakóhely és az iskola távol esik egymástól, de a rendszer merevsége ebben a tekintetben nehezen megkerülhető.
Az első lépések a beutaló és a szakorvosi vizsgálat felé
A folyamat elindítása általában a gyermekfogászati szűréssel kezdődik, amely az iskolákban vagy a körzeti fogorvosi rendelőkben történik. Ha a fogorvos úgy ítéli meg, hogy a fogazat vagy az állkapocs fejlődése nem megfelelő, beutalót állít ki a területileg illetékes fogszabályozási szakrendelésre. Ez a dokumentum a belépőjegy a támogatott rendszerbe, ezért vigyázzunk rá és tartsuk be az érvényességi idejét.
Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy közvetlenül is felkeresheti-e a szakrendelőt. Bár bizonyos helyeken fogadnak pácienseket beutaló nélkül is az első konzultációra, a hivatalos út és a támogatás érvényesítése miatt mindenképpen javasolt a körzeti fogorvosi vagy iskola-fogorvosi konzultáció előzetesen. Ez egyben egy jó szűrő is, hiszen nem minden torlódott fog igényel azonnali szakorvosi beavatkozást, néha elég a várakozás és a természetes fejlődés megfigyelése.
Az első szakorvosi találkozás alkalmával a szakorvos felméri a gyermek fogazatának állapotát, megvizsgálja a harapási rendellenességeket és az állkapocs mozgását. Ez még nem a kezelés kezdete, csupán egy diagnosztikai fázis, ahol eldől, hogy szükség van-e beavatkozásra, és ha igen, az mennyire sürgető. A szakorvos ilyenkor tájékoztatja a szülőket a lehetséges irányokról, de a pontos kezelési tervhez még további vizsgálatokra lesz szükség.
Ebben a szakaszban dől el az is, hogy a gyermek az úgynevezett „várólistára” kerül-e. Mivel az államilag támogatott helyek száma korlátozott, előfordulhat, hogy a diagnózis és a tényleges készülékfelhelyezés között több hónap, esetenként egy év is eltelik. Ez az időszak ugyan türelmet igényel, de lehetőséget ad a családnak a technikai költségek előteremtésére és a gyermek pszichés felkészítésére.
Diagnosztika és a kezelési terv összeállítása
A pontos diagnózis felállításához elengedhetetlenek a különböző képalkotó vizsgálatok. A leggyakoribb a panorámaröntgen, amely átfogó képet ad az összes fog helyzetéről, a még ki nem bújt maradandó fogak csíráiról és az állkapocscsont állapotáról. Emellett gyakran kérnek teleröntgent is, amely oldalirányból mutatja meg az arc és az állcsontok egymáshoz viszonyított arányait, ami a profil esztétikája szempontjából meghatározó.
A röntgenfelvételek elkészítése után következik a lenyomatvétel. Ez sok gyermek számára az első kellemetlenebb élmény, hiszen a hűvös, gyurmaszerű anyagot néhány percig a szájban kell tartani. A lenyomat alapján készült gipszminta segítségével a szakorvos milliméteres pontossággal meg tudja tervezni a fogak mozgatásának útvonalát és a szükséges készülék típusát.
A kezelési terv bemutatásakor a szakorvos részletesen elmagyarázza, hogy milyen típusú fogszabályozót javasol, mennyi ideig tart majd várhatóan a kezelés, és milyen gyakorisággal kell majd kontrollra járni. Ez az a pillanat, amikor a szülőknek fel kell tenniük minden kérdésüket, legyen szó a tisztítás nehézségeiről vagy a sportolás közbeni védelemről. A transzparencia a sikeres együttműködés alapja.
A terv tartalmazza a várható anyagi terheket is. Bár az orvosi vizit ingyenes, a készülék előállításának díja a szülőt terheli. A NEAK különböző kategóriákba sorolja a rendellenességeket, és ettől függően biztosít 80% vagy 100% támogatást a készülék árából. Érdemes tudni, hogy a modern, esztétikus (például zafír vagy kerámia) brekettek általában nem részei a támogatott körnek, ott többnyire a hagyományos fém készülékek közül választhatunk.
| Kategória | Támogatás mértéke | Tipikus esetek |
|---|---|---|
| Alapvető funkcionális eltérés | 80-100% (orvosi munkára) | Enyhe torlódás, rések a fogak között |
| Súlyos fejlődési rendellenesség | Emelt szintű támogatás | Ajak- és szájpadhasadék, állcsont-eltérések |
| Esztétikai fogszabályozás | 0% (felnőtteknél) | Csak szépészeti célú beavatkozás 18 felett |
A készülékek típusai és a technikai díjak valósága
A fogszabályozók világában két fő csoportot különíthetünk el: a kivehető és a rögzített készülékeket. Gyermekkorban, amíg még vegyes fogazatról beszélünk (tehát vannak tejfogak és maradandó fogak is), gyakran a kivehető készülékekkel kezdődik a folyamat. Ezek célja elsősorban az állcsontok növekedésének irányítása és a helyteremtés a később érkező maradandó fogak számára.
A kivehető készülékek, vagy népies nevén az „éjszakai fogszabályozók”, nagy előnye, hogy a tisztításuk egyszerű, és nem akadályozzák az étkezést. Ugyanakkor a sikerük szinte kizárólag a gyermek együttműködésén múlik. Ha a készülék többet pihen az éjjeliszekrényen, mint a szájban, az eredmény elmarad, és az addig befektetett energia és pénz kárba vész. Ebben a fázisban a szülői kontroll elengedhetetlen.
A rögzített fogszabályozó általában a maradandó fogazat kialakulása után kerül felhelyezésre. Ez apró, a fogakra ragasztott fém vagy kerámia elemekből (brekettek) és az azokat összekötő ívekből áll. A rögzített készülékkel sokkal precízebb mozgatások végezhetők el, és a páciens nem tudja „elfelejteni” hordani, hiszen a nap 24 órájában dolgozik. Az állami támogatás keretében leggyakrabban a fém íves megoldások érhetőek el, amelyek bár látványosabbak, mechanikailag rendkívül megbízhatóak.
A technikai díj az az összeg, amelyet a fogtechnikai laboratóriumnak kell kifizetni a készülék legyártásáért. Ez az ár készüléktípusonként változik. Egy kivehető készülék esetében ez néhány tízezer forintos tétel lehet, míg egy rögzített, mindkét fogívet érintő kezelésnél a számla már magasabb összegeket mutathat. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a magánszektorban ezeknek az összegeknek a többszörösével kellene számolnunk, hiszen ott az orvosi munkadíj és a rendelői rezsi is a pácienst terheli.
Érdemes rákérdezni a szakrendelőben az esetleges részletfizetési lehetőségekre is. Bár az állami szféráról van szó, sok helyen rugalmasan kezelik a nagyobb összegek befizetését, felismerve a családok anyagi korlátait. A transzparens tájékoztatás itt is alapvető: a szülőnek pontosan tudnia kell, milyen költségek merülnek fel a felhelyezéskor, és mire kell számítani a későbbi aktiválások során.
Élet a fogszabályozóval a mindennapi rutin és kihívások
Amint a készülék a helyére kerül, egy új időszámítás kezdődik a család életében. Az első néhány nap gyakran jár kellemetlenséggel, feszítő érzéssel vagy akár kisebb fájdalommal is. Ez természetes folyamat, hiszen a fogak elkezdenek elmozdulni a csontban. Érdemes ilyenkor puha ételekkel készülni és türelemmel fordulni a gyermek felé, hiszen számára ez egy idegen test a szájában, amivel meg kell tanulnia együtt élni.
A szájhigiénia kérdése a fogszabályozás alatt kritikus fontosságúvá válik. A rögzített készülék környékén sokkal könnyebben megtapadnak az ételmaradékok és a lepedék, ami fokozza a szuvasodás és az ínygyulladás kockázatát. A hagyományos fogkefe mellé be kell szerezni speciális fogköztisztító keféket és esetenként fogselymet is. A szakrendeléseken általában tartanak egy rövid oktatást a helyes technikáról, amit érdemes komolyan venni és otthon is gyakorolni.
Az étkezési szokásokon is finomítani kell. A rágógumi, a karamella és a túl kemény magvak tiltólistára kerülnek, mert könnyen letörhetik a ragasztott breketteket vagy elhajlíthatják az íveket. Ha egy elem leválik, az nem tragédia, de mindenképpen fel kell hívni a rendelőt és időpontot kérni a visszaragasztásra, mert a sérült készülék nem fejt ki megfelelő erőt, így a kezelési idő megnyúlhat.
A rendszeres kontrollok általában 4-6 hetente esedékesek. Ezeken az alkalmakon a szakorvos állít az íveken, cseréli a gumikat, és ellenőrzi a haladást. Fontos, hogy ezeket az időpontokat ne mulasszuk el, mert a fogszabályozás folyamatossága csak így biztosítható. Az állami rendeléseken ezek az alkalmak viszonylag gyorsan zajlanak, de fel kell készülni arra, hogy néha a váróteremben is el kell tölteni egy kis időt.
A tiszta fogszabályozó nem csak esztétikus, hanem a garancia arra is, hogy a kezelés végén egészséges fogazat várjon minket a fémek alatt.
Pszichológiai szempontok hogyan segítsünk gyermekünknek
A kamaszkor elején a külső megjelenés központi kérdéssé válik, és egy fogszabályozó viselése vegyes érzelmeket válthat ki. Van, aki büszkén viseli, mint a felnőtté válás egyik állomását, de sokan szégyellik vagy tartanak a társaik csúfolódásától. Szülőként a mi feladatunk, hogy pozitív megerősítést adjunk és rávilágítsunk a hosszú távú előnyökre.
Sokat segíthet, ha bevonjuk a gyermeket a döntésekbe, például a rögzített készülékek esetében választhat színes gumikat, ami egyfajta önkifejezési móddá is válhat. Ma már a fogszabályozó viselése sok közösségben „menőnek” számít, számos híresség és influenszer is nyíltan vállalja ezt a folyamatot, ami jó példaként szolgálhat a bizonytalan fiatalok számára.
Érdemes hangsúlyozni, hogy a kellemetlenségek átmenetiek, de az eredmény egy életre szól. A kezelés végén tapasztalható látványos változás és a magabiztosabb fellépés minden nehézséget feledtet majd. Ha a gyermek látja rajtunk a támogatást és az odafigyelést, sokkal könnyebben veszi majd az akadályokat, és felelősségteljesebben fogja kezelni a készülékét is.
A szülői minta itt is meghatározó. Ha mi is fontosnak tartjuk a szájápolást és pozitívan beszélünk a fogorvosról, a gyermek is kevésbé fog szorongani. A fogszabályozás tehát nem csak fizikai, hanem mentális folyamat is, amely kitartásra és önfegyelemre tanít, ami a gyermek személyiségfejlődésére is jótékony hatással lehet.
A retenciós fázis miért nem ér véget a kezelés a gép levételével
Amikor elérkezik a nagy nap, és lekerül a rögzített készülék, a legtöbb páciens és szülő úgy érzi, véget ért a kaland. Ez azonban az egyik legnagyobb tévhit. A fogak a csontban még hosszú ideig „emlékeznek” régi helyükre, és ha nem gondoskodunk a rögzítésükről, hajlamosak visszarendeződni az eredeti, szabálytalan állapotba.
Ezt a szakaszt hívjuk retenciós fázisnak. Ilyenkor a szakorvos egy kivehető sínt vagy a fogak belső felszínére ragasztott vékony drótot (fix retainer) alkalmaz. A sín viselése kezdetben egész napos, majd fokozatosan csak éjszakai használatra korlátozódik. Ez a szakasz legalább annyira kritikus, mint maga az aktív mozgatás, hiszen itt dől el, hogy az évekig tartó munka gyümölcse tartós marad-e.
Az állami támogatás erre a szakaszra is kiterjed az orvosi kontrollok tekintetében, és a retenciós készülékek technikai díja is kedvezményes a jogosultaknak. Sokan hajlamosak elhanyagolni ezt az időszakot, mondván, hogy a fogak már szépek. Ez azonban súlyos hiba, ami a kezelés eredménytelenségéhez vezethet. Szülőként ebben a fázisban is fenn kell tartani a figyelmet és ösztönözni a gyermeket a sínek használatára.
A retenciós fázis hossza egyénfüggő, de általában legalább annyi ideig tart, ameddig maga az aktív fogszabályozás tartott. Bizonyos esetekben a szakorvos akár élethosszig tartó retenciót javasolhat, hogy a legkisebb elmozdulást is megakadályozza. Ez nem jelent nagy megterhelést a mindennapokban, csupán egy kis odafigyelést igényel lefekvés előtt.
Gyakori buktatók és hogyan kerüljük el őket
Az egyik leggyakoribb hiba, amit a szülők elkövetnek, az a késlekedés. „Ráérünk még, majd kinövi” – hallani sokszor, pedig a csontfejlődés időszakában elvégzett beavatkozások sokkal hatékonyabbak és gyorsabbak. Érdemes már 7-8 éves korban elvinni a gyermeket az első konzultációra, még ha akkor nem is kezdődik el azonnal a kezelés.
A másik buktató a rendszeresség hiánya. Az elmaradt kontrollok vagy a hanyagul hordott kivehető készülékek drasztikusan megnövelik a kezelési időt, ami végül a gyermek és a szülő türelmének elfogyásához vezethet. Az állami rendszerben a hosszú várólisták miatt különösen fontos a fegyelmezettség, hiszen egy-egy kihagyott alkalom pótlása nehézségekbe ütközhet.
Sokan nem számolnak a rejtett költségekkel sem. Bár a főbb elemek támogatottak, a speciális fogkefék, a fájdalomcsillapítók az első napokban, vagy a véletlenül elveszített kivehető készülék pótlása plusz kiadást jelenthetnek. Érdemes egy kis tartalékot képezni ezekre az esetekre, hogy ne érjen minket váratlanul a kiadás.
Végül, ne feledkezzünk meg a hiteles forrásból való tájékozódásról. Az interneten keringő „csodaszerek” és otthoni fogszabályozási módszerek veszélyesek lehetek. Mindig hallgassunk a szakorvosra, és ha bizonytalanok vagyunk, kérdezzünk rá az adott megoldás tudományos hátterére. A fogszabályozás orvosi beavatkozás, nem pedig barkácsprojekt.
Várólisták és a türelem szerepe az állami ellátásban
Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy az állami fogszabályozás egyik legnagyobb kihívása az idő. A szakorvosok leterheltek, a támogatási keretek pedig végesek, ami sok helyen hosszú várólisták kialakulásához vezetett. Fontos megérteni, hogy ez nem az orvosok lustasága, hanem a rendszer strukturális adottsága.
Hogyan lehet ezt áthidalni? A legfontosabb a korai jelentkezés. Ha tudjuk, hogy gyermekünknek szüksége lesz segítségre, ne várjunk az utolsó pillanatig. A várólista ideje alatt is érdemes rendszeresen megjelenni a kontrollokon, ha a fogorvos úgy rendeli, és figyelemmel kísérni a fogváltás folyamatát.
Vannak esetek, amikor a várakozás akár szakmailag is indokolt lehet, például meg kell várni bizonyos maradandó fogak áttörését. Ilyenkor a szülőben az az érzés támadhat, hogy nem történik semmi, pedig a háttérben a szakorvos csak a legmegfelelőbb biológiai ablakot várja a beavatkozáshoz.
A türelem kifizetődik. Az állami rendszerben eltöltött idő alatt jelentős összegeket takaríthat meg a család, amit később a gyermek oktatására vagy más egészségügyi szükségleteire fordíthat. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy az időfaktor kritikus (például egy súlyosbodó esztétikai hiba miatt, ami már a gyermek pszichéjét terheli), még mindig van lehetőség a magánellátás felé fordulni, mérlegelve az anyagi lehetőségeket.
Felnőttkori fogszabályozás van-e remény az állami támogatásra
Sok szülőben felmerül a kérdés saját maga kapcsán is, miközben gyermekét kíséri a szakrendelésre. Sajnos a jelenlegi magyar szabályozás szerint a 18. életév betöltése után a fogszabályozás esztétikai beavatkozásnak minősül, így az állami támogatás megszűnik. A felnőtteknek a teljes költséget, beleértve az orvosi munkadíjat és a technikai költségeket is, maguknak kell állniuk.
Kivételt képeznek azok az extrém esetek, amikor a fogszabályozás egy nagyobb állcsont-műtét előkészítéséhez szükséges. Ilyenkor, ha a funkcionális helyreállítás a cél (például súlyos rágási nehezítettség vagy beszédhiba miatt), bizonyos mértékű támogatás igénybe vehető, de ez egy bonyolult és szigorúan szabályozott folyamat, amely több szakértői véleményt igényel.
Ennek ellenére a felnőttkori fogszabályozás egyre népszerűbb, hiszen sosem késő tenni az egészségünkért és a megjelenésünkért. Bár támogatás nincs, a technológiai fejlődés (például a láthatatlan sínes megoldások) kényelmesebbé és gyorsabbá tette a folyamatot a felnőttek számára is. Sokan választják ezt az utat harmincas vagy negyvenes éveikben, felismerve, hogy a rendezett fogsor a hosszú távú fogmegtartás alapköve.
A felnőtteknek érdemes körülnézniük az egészségpénztári lehetőségek között, hiszen a fogszabályozás költségei elszámolhatóak ezekből a keretekből, ami közvetett módon adókedvezményen keresztül jelenthet némi megtakarítást. Bár ez nem klasszikus állami támogatás, mégis egy legális és hasznos módja a költségek mérsékelésének.
Összegzés helyett a mosoly, mint befektetés
A fogszabályozás folyamata – legyen szó állami vagy magánútról – mindenképpen áldozatokkal jár. Időt, energiát és bizonyos mértékig anyagi forrásokat kell ráfordítani. Azonban ha a végén látjuk gyermekünk felszabadult, gátlások nélküli mosolyát, tudni fogjuk, hogy minden megérte. Az állami támogatás egy olyan lehetőség, amellyel érdemes élni, hiszen a szakmai felügyelet biztosított, a költségek pedig kezelhetőbbé válnak.
A legfontosabb tanács, amit egy édesanya kaphat, hogy legyen tájékozott és tudatos. Ne féljünk kérdezni az orvostól, ne hagyjuk magunkat eltántorítani a bürokratikus nehézségektől, és tartsuk szem előtt a célt: egy egészséges, funkcionálisan jól működő és esztétikus fogsort, amely végigkíséri gyermekünket egész élete során. A gondos tervezés és a kitartó odafigyelés meghozza a gyümölcsét, és a család számára is pozitív élménnyé válhat ez a közös utazás a szép mosoly felé.
Gyakran ismételt kérdések az állami fogszabályozásról
A támogatás alapesetben a 18. életév betöltéséig jár minden magyar állampolgárnak, aki érvényes TAJ-kártyával rendelkezik. Bizonyos súlyos fejlődési rendellenességek esetén ez a korhatár kitolódhat, de az általános esetekben a nagykorúság a vízválasztó.
Igen, az államilag támogatott rendszerbe való belépéshez szükség van egy beutalóra, amelyet a körzeti fogorvos, az iskolafogorvos vagy a gyermekorvos állíthat ki. Ez igazolja a beavatkozás szükségességét a biztosító felé.
Nem teljesen. Az orvosi vizsgálatok, a kontrollok és a beállítások díjmentesek, azonban a fogszabályozó készülék technikai előállítási költségét (az alapanyagot és a laboratóriumi munkát) a szülőnek kell kifizetnie, bár erre is jár állami támogatás.
A támogatott körbe elsősorban a funkcionális kivehető készülékek és a hagyományos fém rögzített készülékek tartoznak. Az esztétikai extrák, mint a kerámia brekettek vagy a láthatatlan sínek, általában nem vagy csak korlátozottan támogatottak.
Ez régiónként és rendelőnként változó, de fel kell készülni arra, hogy az első konzultációra vagy a készülék felhelyezésére akár több hónapot is várni kell. A már folyamatban lévő kezeléseknél a kontrollok általában fix ütemterv szerint zajlanak.
Ebben az esetben a javítás vagy az új készülék gyártásának költsége a szülőt terheli. Fontos a készülék védelme, kivehető típusnál a speciális tárolódoboz használata, rögzítettnél pedig a tiltott ételek kerülése.
Általános esztétikai fogszabályozásra felnőtteknek nincs állami támogatás. Kivételt csak a súlyos arc-állcsont deformitások miatti műtéti előkészítések jelentenek, minden egyéb esetben a magánfinanszírozás az egyetlen út.
Leave a Comment