Ünnepelve várakozni – várakozva ünnepelni

Advent a várakozás ünnepe. Mit várunk? Mire várunk? Mire készülünk?

Ahogy a téli éjszakák hosszabbodnak és növekszik odakint a sötétség, hogy aztán a téli napfordulóval minden egy csapásra átváltozzon: Karácsony ünnepével beköszöntsön a fény, a világosság, a megváltás reménye, a Kisded születése.

Advent a befelé fordulás időszaka. Ahogy a sötétség egyre sűrűsödik körülöttünk,  lehetőséget kapunk arra, hogy kicsit befelé irányítsuk figyelmünket: befelé az otthonunkra, befelé a családunkra, befelé a gyermekünkre, befelé saját magunkra. Ahogy a sötétség növekszik odakint – Adventben úgy gyúlhat világosság idebent.

Hogyan lehet a várakozás minden napját ünneppé tenni? Közös ünneppé? A kicsik még máshogy érzékelik az időt. Nehezen élik át a várakozás gyönyörűségét. Tőlünk tanulnak várakozni, tőlünk tanulnak ünnepelni. Nem abból tanulják meg, hogy elmagyarázzuk nekik, mit jelent egy nap, egy hét. A gyermek éli, átéli, megtapasztalja – azt, amit rajtunk érez.

A várakozás örömét vagy türelmetlenégét, a bizonyosságot vagy bizonytalanságot,  a szeretetteljes készülődés izgalmát, a meghitt egymásra találások energiáját, a hiány, veszteség torokszorító élményét, a szomorúságot, az emlékezés karácsony-illatú képeit. És jól van ez így. Mennyi érzés, emlék kapcsolódik a várakozáshoz, az ünnephez!

Ez a legtöbb és legszebb, amit adhatsz a gyermekednek az Advetben és az Ünnepen. Az igazi EGYÜTT-létet. Saját magadat. Az érzések megoszthatóságát, őszinteségét – jót és rosszat egyaránt – hisz mindegyik érvényes.

Ha sokat, legtöbbet akarsz neki adni, adj neki magadból! Add magadat! Az közös készülődés izgalmát, örömét, meghittségét, az együtt elkészített karácsonyi díszeket az otthonodban, add az emlékeidet, a te történetedet – hogy jobban meg tudja találni a helyét a világban, hogy gyökerei legyenek, hogy majd ö is tudjon mit mesélni a gyermekeinek.

Ahogy te is visszagondolsz gyermekkorod karácsonyára… Érzed az illatokat, ízeket, hangulatokat, csilingelést, hó illatát. Szépet és szomorút egyaránt. Örömöt és csalódást egyaránt. Mesélj neki…

Mesélj saját karácsonyaidról, mesélj a várakozásról, és tanítsd meg várakozni, tanítsd meg ünnepelni! Hiszen csak te tudod erre megtanítani.

Mit keresel a karácsonyban? Mit vársz az ünneptől?

A saját ünneped olyan lesz, amilyenné teremted. Gyermekeid számára ez lesz a legbecsesebb ajándék. 

Legyen a várakozás minden napja ünnep! Minden nap tehetünk valamit azért, hogy a házunkat, otthonunkat, testünket, lelkünket együtt ünneplőbe öltöztessük. Ahogy a gyerekek csillogó szemekkel belemerülnek a karácsonyi csillagok, díszek, mézeskalács, koszorú, betlehem, gyertya készítésébe, úgy mi is belemerülhetünk a hosszú téli estéken a velük való közösségbe és saját belső világunkba, hogy az Advent minden napján rátaláljunk magunkban a megszülető Világosságra.

Szerző: 
30/84-16-028