Szoptatunk

Amikor 21 hónapnyi korkülönbséggel megszületett második lányunk, Virágot a szoptatások idejére mindig magam mellett tudhattam. Közben meséltünk egymásnak.

Ő sokat kérdezősködött, én pedig igyekeztem pontosan válaszolni az olykor nem is egyszerű kérdésekre. A mit eszik-iszik Zita kérdésre adott válaszokat hamar megértette.

Így már meg sem lepődtem, mikor négyes életünk első két hetében már másnak is elmesélte, hogy „Zita csak anyatejet kap, Anya szop-tap-ta” Majd egy reggelinél, amikor Virágot etettem, Zitát szoptattam szinkronban, közölte: Zita csak anyatej, Virág csak apatej! Ööö…nem javítottuk ki.

Majd jöttek a babák. Ritababát mellre rakta, amikor én is ezt tettem Zita-babánkkal. Ő sem böfiztetett és ő is villámsebesen végzett az etetéssel. Zita három hónapos volt, mikor már nem csak a babák, de a szoba összes plüss lakója szopizott. Némi kommentárt is kaptunk: - Füles szamártejet kap, Morgós Tigris tigristejet és a Nézegetős Fehér Kutya kutyatejet iszik. Nincs itt hiba!

Egy hónap elteltével két éves nagylányunk minden szoptatás előtt gondosan feltűrte az éppen ahány réteg felső ruházatát, és ciciből szoptatott.

Miért csodálkozom?! Én is ezt teszem.

Hallottam már olyan felkiáltásokat is a gyerekszobából: „Jaaaj! Nem jóóó cici! Tessék másik!” vagy „Elég volt! Többet most nem! Sietünk boltba!”