Szabó Bendegúz versei

Szabó Bendegúz, 10 éves pécsi kisgyerek versei a Mikulásról, karácsonyról, és az igazságosságról.

A Mikulás

Hullik a hó egyre sűrűbben,
pehely könnyű pelyhekben.
Hopp egy szán,
hogy elkúszik csillagos égen eltűnik,
egy pillanatig nem is látszik,
csendül a kapunk, valaki világít.
Mikulás az! Hát ki lehetne?
A szomszéd kocsis?
Á, az csak mese!

Fagyos tél

Befagyott a tó,
tükrében megjelent a szállingázó hó.
Mennyei ének hangzik,
a faluban táncolnak a Jancsik.
Meleg kályha mellett az erdőben
öreg asszony kuporog, és várja,
hogy jöjjenek az angyalok.

 

 

Mint a szélvész

Álom szárnyán gondolat jár,
itt megál, s ott megáll, ide-oda jár,
gondolatokba bebukucskál,
kijön s egy fejben megáll.

 

Szabadság

Szabadnak lenni szeretek,
fák vesznek körül és levelek,
nincs ott senki, csak én vagyok,
madarak és mókusok.

Téli éjszakában

Hull a hó, pörög a levél, itt a tél,
rigó reszket, mint a nyárfalevél.
Deres az éj, író kezében ott a toll,
minek hegye olyan, mint a tintába mártott hold.

 

Örök éjszaka

Esti éj, minek sarkán töklámpás zenél...
gyúl a fény, hold pislan a sarkon, valaki szusszan....
reggel lesz de a hold még mindig fenn van.
Sápadt arc, bámulom,
de holdfény nincsen.... sajnálom.

 

Az én versem

Öt út van, nem tudod merre mész,
teszel egy lépést és ha nem jó, másmerre mész.
Az élet sokat ad, de ha nem becsülöd meg elveszi,
s másnak adja végleg.
Zavaros az elméd,
bimbó nyílik, tó rezzen, te alszol.
Félig nem tudod mi történik,
ide-ode kapkodsz, lenyugodsz
s megvárod, míg eljön a te napod.

 

Döbrögi módra

Tudja meg Döbrögi,
fütyüli le mindenki,
asszonyok, gyerekek, papok,
senkit se érdekel a birtok,
ha mindenki elköltözik,
Döbrögi birtoka szegényedik.

 

Ludas Matyi

Ludas Matyi derék férfi!
Ne féljen tőle senki,
volt ő már ács, doktor, bujdosó.
Ne féljen tőle senki,
de ha ideges lesz, fusson mindenki!

Szerző: