Összefoglaló a Bothmer gimnasztikáról

A Waldorf-iskolákban, így a pécsi Mandulafa Waldorf Iskolában is 3. osztálytól a tantervi program része a Bothmer-gimnasztika.

 A Bothmer gimnasztika elnevezés Fritz Graf von Bothmer (1883-1941) nevéhez kötődik, aki a stuttgarti első Waldorf iskola tornatanára volt. Bothmer gróf Rudolf Steinerrel, a Waldorf pedagógia megalapozójával együttműködve fejlesztette ki az egyes életkoroknak megfelelő mozgásgyakorlatokat az 1920-as években. Arra törekedett, hogy a sport, a torna és a játék legyen a fejlődés és a nevelés eszköze.

Bothmer 32 alapgyakorlata a gyermek és a fiatal mozgásfejlődését követi, segíti, illetve erősíti. Gyakorlásuk olyan formák megtapasztalásához vezet, melyek világosságot, nyitottságot és erőt közvetítenek a mai ember felé is. Elsajátításuk során a térérzékelés finomodik, a mozgást tudatosság hatja át. Az ember a teret, mint eleven minőséget tapasztalja meg, s így benne önmagát is egészebbnek élheti meg. Bothmer úgy fejlesztette ki gyakorlatait, hogy azok megjelenítsék és fokozzák a tértudatot. Az ember a teret eleven minőségként tanulja meg értelmezni és használni, hozzájárulva ezzel egy egészségesebb önélmény kialakulásához éppúgy, mint a szociális kapcsolatok elmélyüléséhez. A térbeli tudatosság a mozgás- és egyensúlyérzék finomodásával párhuzamosan növelhető, ezek megtapasztalásával, a testi jóllét érzésének fejlődésével pedig segíthetünk a belső egyensúly megteremtésében és tökéletesítésében. A Bothmer-gimnasztikai gyakorlatok adják azt az alapot, melyekhez szervesen kapcsolódnak fogójátékok, babzsákkal valamint kötéllel végzett feladatok (átfutások, ugrások, csoportos, páros és egyéni gyakorlatok) éppúgy, mint bottal végrehajtható egyensúlygyakorlatok illetve a hagyományos labdajátékokat előkészítő játékok (pl. tízlabda, rabos röpi, padlabda). A cél a személyes tér, a játék- és mozgásélmény megtapasztalása mellett az önzetlen csapatjáték, mint szociális tartalom élettel való megtöltése.

Szerző: