Négy gyermekről és az egyik szakmai gyermekről

Jordán Tamás neve, személyisége, munkássága legenda. A POSZT és az Apák napja apropóján beszélgettünk egy esős, májusi délutánon.

- Mit jelent ez a szó: apa? Milyen volt az ön édesapaja, nagyapja?

- Én magam sem vagyok már fiatal. Az édesapám 97 éves lett nemrég, 21 éves voltam, amikor az apai nagyapám meghalt. Az apám nagyon szigorú ember volt, de az előbb említett nagyapámmal olyan jóban voltunk, mintha a barátom lett volna. A családunkban mindig nagyon jó és erős kapcsolatok működtek, és vele különösen közel voltunk egymáshoz. Őrzök egy fotót, ahol másfél éves vagyok, egy posztamensen ülök, az apám, a nagyapám mellettem áll, a dédapám pedig egy karosszékben ül. Ez a kép az ő születésétől a mai napig, azaz1865-től 2015ig köti össze a generációkat. Sokat jelent nekem ez a fotó.

- Hogy látja, mit örökítettek az apai szerepről az Önök családjában?

- Én deviánsnak számítok a családunkban, mert négy gyerekem van három anyától. Nem követtem a családi hagyományt, hiszen a szüleimnek most volt a 73-dik házassági évfordulójuk. Nálunk nagy a családi összetartás. Ha együtt van a nagycsalád, mint ezen az évfordulón is, akkor 16 unoka, 26 dédunoka jön el. A legszűkebb családi közel 60 főből áll. A mesterségemből kifolyólag elég zaklatott időbeosztással éltem, de lett 4gyermekem és már van 6 unokám is. Legidősebb fiam 47., a kettes számú 45. lesz, Adél, akiről talán a legtöbbet hallani 35. és van egy 18 éves fiam. Mindegyikükkel nagyon belsőséges kapcsolatban vagyunk.

- Elég nagy az életkori különbség a gyerekek között, mennyit tudott velük együtt lenni?

- Van négy gyermekem, három anyától. A két idősebbikkel tíz éves korukig éltem együtt, utána a kaposvári Csiky Gergely Színház szerződése miatt elköltöztem és bár látszólag távol éltünk egymástól, de szoros volt a kapcsolat. Adél érettségizett, amikor külön költöztünk. Velük kapcsolatban bujkál bennem egy kis negatív érzés. A negyedikkel együtt élünk Szombathelyen, és sokkal többet tudok vele foglalkozni. Azt lehet mondani, hogy 1968-tól 2014-ig megszakítás nélkül volt kiskorú gyermekem. Sokat voltunk együtt, például játszottunk, meseolvasás mindegyik gyereknél volt, de sajnos az estéim ritkán tölthettem velük. Nem nagyon szoktam gyerekszájat idézni, de ezt elmesélem. Adél 3-4 éves lehetett, és sétáltunk a gyulai strandon, ahol nyári játékon játszottunk, és megkérdezte, hogy min veszekedtünk/vesztünk össze az édesanyjával. Mondtam neki, hogy: „Valamiben nem értettünk egyet”. Mire megkérdezte: „Ha nem értettetek egyet, akkor miért nem feleztétek el?”

- Mennyire lehet összetartani egy ilyen nagy családot?

- Tényleg nagy. A nagyobbik fiamnál 3 lány van, 18 éves volt most a legnagyobbik, és mindenhol kimondottan jók a viszonyok. A kettes számú fiamnál 2 fiú van. Mesélek erre is egy történetet: amikor Adél lányom Sopronban játszott és vitte magával a négy éves kisfiát, akkor az én legkisebbik fiam elment az unokaöccsére vigyázni, amíg Adél játszott, pedig csak féltestvérek. Együtt vagyunk, összetartunk.

- Hogyan szoktak találkozni?

- Nehéz megoldani a találkozásokat, de minden karácsony másnapján december 26-dikán együtt vagyunk. És bizony egy hatalmas 5 szobás lakás kell hozzá, hogy elférjünk. Május 24-dikén lesz a kettesszámú fiam születésnapja, ez lesz a legközelebbi alkalom, ahol mind ott leszünk, valamennyi gyerekem és unokám eljön. Ha már apa-gyermek viszonyról kérdez, nem tudom, tudja-e, hogy a Poszt is az én gyermekem? Az egyik szakmai gyermekem. 2000-ben találtam ki, és 2001-ben rendeztük meg az elsőt. Négy város, Debrecen, Miskolc, Szeged és Pécs versenyzett azért, hogy övé legyen egy olyan színházi fesztivál, ahol állandó helyen, egy időben, rengeteg esemény kerül a közönség elé.

- Kik voltak jelen a születésénél?

- Amikor eldöntöttük, és megnyílt a lehetőség egy nagyon jó színházi találkozó létrehozására, nagyon jó személyes kapcsolatokkal indult. Balikó Tamással, a Pécsi Színház akkori igazgatójával baráti kapcsolatban voltunk, Toller Lászlónak, Pécs akkori polgármesterének is sokat köszönhettünk. Pécs remek város, jó játszóhely és nagyon sokan szeretik.

- Hogyan éli meg a Poszt körüli viharokat?

- Kamasz korba lépett, és nehéz a kamaszokkal. Én ott vagyok, és később is ott leszek mellette. Lesz egy önálló estem: előadom a Szabad ötletek jegyzékét, és részt veszek egy szakmai vitán. Találkozom a POSZT-tal, ahogy a gyermekeimmel. Meglátogatom és megkérdezem tőle, hogy van. Én azt hiszem, rossz társaságba keveredett. Nagyon nehéz időszakot él át, sokkal jobban kéne vigyázni rá.

Fotók : Mészáros Zsolt

Szerző: