Mozgás és ritmus a Waldorf-pedagógiában - Az euritmia

Az euritmia egyfajta mozgásművészet. Rudolf Steiner az 1910-es években indította útjára, s azóta művészeti, pedagógiai és gyógyító ága egyaránt termékeny.

Főleg Nyugat-Európában, de az amerikai kontinensen is működnek 4 éves művészeti főiskolák, s az itt diplomázott euritmisták a művészeti munka mellett Waldorf-iskolákban tanítanak, ahol óvodától  a 12. osztályig szerepel a tantervben euritmia óra.

Az euritmia mint ’látható beszéd’ és ’látható ének’ a hangképzés mozgástörvényein alapul. A kiáramló levegőt a gége és a hangképző szervek mint áramló, állandóan létesülő szobrot plasztikusan formálják meg. Ez a légáramlat a kinti levegővel találkozva továbbáramlik, és formákat hoz létre.

Mindez a hangszálak rezgése, a gége és a fül felépítése miatt érzékeink számára hangzó, akusztikus élményként jelenik meg. Az euritmia megpróbálja ehhez a plasztikus részhez kapcsolódva mozgásban, vizuálisan is megjeleníteni a levegőáram létesülő, ritmikus mozgásait. Innen az elnevezés is: szép, jó ritmus.

Az euritmia arra törekszik, hogy egy-egy mozdulatban test, lélek, szellem egyaránt részt vegyen. Az euritmia feladata, hogy gondozza a nyelv képekben való látásának képességét, s így könnyebben vezesse el a gyermeket egy-egy tárgyról alkotott képek sorozatán át az élő fogalmak kialakulásáig, megértéséig. Az euritmia gyakorlatilag láthatóvá teszi a beszédet úgy, hogy az egész test mozgásává nagyítja.

Minden hangzónak van egy testtel kifejezhető alapmozdulata. Mozgás közben a karok ugyanúgy a levegőt mozdítják, formálják, mint ahogyan hangképző szerveink.

Az euritmia segítségével megkönnyíthetjük az egyes hangok karakterjegyeinek jobb megkülönböztetését. A gyermek számára láthatóvá válnak ezek a különbségek, egy-egy szó jelentése pedig új ismeretekkel egészülhet ki, ha mozgásunkkal sorban eljátsszuk a szavak hangzóinak tartalmát és karaktereit. Az euritmia indirekt módon hat a képességek fejlesztésére.

Élettani hatásai:

Javítja az izomtónus-szabályozást, élénkíti az anyagcsere-folyamatokat. Hatása a beszédhez, olvasás-előkészítéshez kapcsolódó készségekre: kialakítja, fejleszti az utánzókészséget, segíti a testséma kialakulását, fejleszti a térbeli tájékozódást; javítja a mozgáskoordinációt; segít a harmonikus mozgás- és beszédritmus kialakításában, segíti a fonematikus hallás kialakulását, kialakítja a beszédfigyelmet, hozzájárul a beszédértés fejlődéséhez, segít a szókincs megtartásában, mobilizálásában.

Lelki hatások:

A mozgás által oldódnak a gátlások, az erősebb mozdulatokba beleoldódik az agresszió; a test átjárhatóvá válik a lélek számára, megteremtődik a kettő egyensúlya; a nem beszélő gyermekek is úgy érzik, ki tudják fejezni magukat; az apatikus, kevéssé érdeklődő gyermeket felélénkíti; a hipermotilis gyermek lelki feszültségei a testtel végzett mozgásokba tevődnek át, megnyugszik; fejleszti a szociabilitást, az egymásra való odafigyelést, elősegíti az én erősödését, az önkontroll kialakulását.

Hatása a kognitív funkciókra:

Fejleszti a figyelem tartósságát, a vizuális és a verbális emlékezőkészséget, serkenti az észlelési folyamatokat, főleg a kinesztéziát, a hallást és a látást, elősegíti az összefüggések felismerését, szerepet játszik a gondolatritmusok kialakulásában.