Mitől szül a magyar nő – többet? - Parancsra gyereket régen és most

Gumicsont. Ezt olvastam egy gyerekvállalási kedvről szóló cikk utáni hozzászólásban. A hozzászólás magát a témafelvetést kritizálta.

Valóban gumicsont. Ugyanis hiába rágjuk, nem jutunk előrébb. Ha tudjuk, hogy kevesebb gyerek születik, ha tudjuk, hogy a tervezett gyerekeknek csak a fele születik meg, ha tudjuk, hogy sokaknak nem lehet gyereke, pedig vágynak rá, ha 2000 forinttal több lesz a juttatás, akkor többet fogunk szülni?

Nem, nem fogunk. Mert a gyermekvállalás általában nem racionális döntés. Élethelyzetünk, párkapcsolatunk, életfelfogásunk, fizikai és egészségügyi környezetünk függvénye, legfőképpen mégis a lelkünké: akarunk-e - még több - gyereket, vagy nem akarunk. Sorozatunk harmadik részében jelenlegi és hajdan volt magyar társadalmunk - és a lelkünk a főszereplő.

„Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség”

A fenti jelmondatot Ratkó Annának tulajdonítják és e rossz ízű jelmondat azért keletkezett, hogy a háború után bekövetkezett drasztikus népességcsökkenést megoldja. Mondhatni, hogy ez sikerült is, hiszen az 1950-es évek első felében a gyermektelenségi adó és az abortusztilalom miatt jelentősen megugrott gyerekszületések száma. Tóth Eszter Zsófia Kádár leányai című kötetéből azonban azt is megtudhatjuk, hogy e fényes jelmondat a valóságban nem állta meg a helyét. Az 50-es évek Magyarországának társadalma, állami propaganda ide vagy oda, nehezen tolerálta a leányanyákat. A bevezetett, más országokban irigyelt gyermekgondozási támogatások, amelyek lehetővé tették, hogy egy édesanya 3 évig otthon maradhasson a gyermekével, a valóságban megosztották az anyák közösségét. Míg a Ratkó-gyerekek nagymamái háztartásbeliként a család hátterét biztosították, édesanyák a szocializmust építették. Valódi értéket, nemük felemelkedésének lehetőségét látták a munkában, anyáik életét pedig elavultnak gondolták. Így sokan nem örültek, amikor harsogó jelszavakkal visszaparancsolták őket a panelházak szűkös falai közé 3 évre édesanyának.

Ratkó unokák 30 fölött

Bármilyen régen is történt ez, az anyák nagy többsége a mai napig küzd ezzel a problémával. Ma a Ratkó-unokák elkerülték a harmincat, tőlük várják a demográfusok az újabb, ezúttal kevésbé drasztikus, de mindenképpen érezhető népességfogyás megoldását. A közösség, amiben élünk azonban alaposan megváltozott. A főállású háziasszonyok képe beleveszett a történelem homályába, a nők és édesanyák számára a korábbi korszakban megkezdett tendencia folytatódott: érték lett a dolgozó nő, az édesanyák problémája pedig a munka és karrier összegyeztetése lett. Ebben az egyensúlyozásban gyakran a munka mellett döntenek, vagy kénytelenek dönteni a nők. A legfrissebb kutatási eredmények szerint ugyanis a tervezett gyerekeknek mindössze a fele születik meg, és ennek messze a vezető oka a munka és a család összegyeztethetetlensége. Ma már nem ritkák a 30 fölötti gyermektelen párok, és tehet erről a sokat emlegetett „mamahotel” is, amely a szüleik háztartásában élő, többnyire eltartott harmincasok egyre nagyobb csoportjára jellemző. Tehet erről egy viszonylag új jelenség, a „kapunyitási pánik”, amely miatt mind a munkavállalás, mind a családalapítás egyre későbbre tolódik. Ennél a korosztálynál már hatástalanok a Ratkó Anna-féle jelmondatok.

Család=boldogság?

Dr. Kopp Mária, a tavaly elhunyt kiváló pszichológus, aki sokat tett a magyarországi családbarát szemlélet elterjesztéséért kényszerszinglik országának nevezte Magyarországot. Véleménye szerint a fiatalok bizalmatlanok a párválasztásban, és ennek oka elsősorban az otthonról hozott minták hiányában rejlik. Jó párkapcsolat nélkül aztán nincs gyerekszülés, főleg házasság, amelynek válságáról szintén sokat beszélnek manapság. Ezek nem jó, vagy rossz folyamatok, hanem tények.

Egy másik felmérés azt az eredményt mutatja, hogy a magyarok döntő többsége, ha az egyéni boldogságról kérdezik, az elsők között említi a gyermeket és a családi boldogságot. Ez arról tanúskodik, hogy női érvényesülés ide, párválasztási nehézségek oda, a fiatalok többsége vágyik a teljes családi életre és ha van feladat, akár kormányzati, akár más színtereken, az az, hogy ezek a vágyak talán máshogy, mint korábban, de teljesülhessenek.

Mennyibe kerül egy gyerek?

Erre kérdésre nyilván nem lehet válaszolni, de semmiképp sem mellékes, hogy ma Magyarországon egy kereset kevés egy család ellátásához. Ez az oka annak, hogy sokszor az örömmel várt első gyereket nem követi több, mert a család nem engedheti meg magának az édesanya újabb otthonmaradását. Ezekben a családokban ez lelki hiányként jelentkezik, ez semmiképp sem jó. De valóban nem engedheti meg magának a család, vagy csak arról van szó, hogy nehezen toleráljuk, hogy alacsonyabb életszínvonalon éljünk, ami az egyik kereset kiesésével bekövetkezik? A tapasztalat azt mutatja, hogy inkább erről van szó, mert több gyerek vállalása a család életszínvonalát tartósan tarthatja jelentősen alacsonabb szinten, mint ami a gyerekszülés előtt jellemző volt. Ez ma súlyos értékveszteségnek számít a legtöbb család szemében.

Abban viszont majd minden szakértő egyetért, hogy nem kifejezetten gazdasági okai vannak a késői gyerekvállalásnak és a ritkuló gyerekszámnak. Elsősorban a fejekben kell kibogozni a történelem hullámzása összebogozta szálakat, hogy a fiatalok és a harmincas korosztály akarjanak, tudjanak és vállaljanak is annyi gyereket, amennyiről valamikor ábrándoztak.

 

Forrás:

Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai, Nyitott Műhely Könyvkiadó

http://mno.hu/csaladhalo/kenyszerszinglik-orszaga-1065379

http://www.nlcafe.hu/noklapja/20120509/penzkerdes-a-gyerekvallalas/