Minden jó, ha jó a vége

Magyarországon kb. minden 12. gyermek koraszülötten jön világra a statisztikák szerint, mégis oly keveset hallunk és beszélünk róla. Arról, hogy milyen is ezt átélni, milyen hatással van egy koraszülés az egész családra, és hogy nap mint nap mennyi-mennyi teendő van egy koraszülött baba körül.

Számukra sokkal kevesebb az önfeledt babázós pillanat, nemigen jut idő babamama programokra, barátnőkkel közös babakocsis sétálgatásra, hiszen a többféle gyógytorna, korai fejlesztő, stb. mellett minden hétre jutnak orvosi vizsgálatok is: gyermekorvos, szemészet, neurológia, ortopédia, esetleg gasztroenterológia, laborvizsgálatok, ultrahangok, röntgenek, MR vizsgálatok. És közben vigyázni kell, nehogy elkapjanak egy fertőzést, hiszen apró szervezetük, fejletlen immunrendszerük oly védtelen még.

A pici babák napirendje már órára beosztott, mint egy iskolásé, hiszen a lelkiismeretes szülők igyekeznek a lehető legtöbbet, sőt néha még annál is többet megtenni gyermekükért.

2009 júniusában, a 29. héten, majdnem 3 hónappal a kiírt időpont előtt született meg a kétpetéjű ikerpár: Benedek 1250 grammal és Panna Sára 1150 grammal. Édesanyjukkal, Schoblocherné dr. Perényi Zitával beszélgetek a kezdeti nehézésgekről, aggódásról, izgalmakról és a csodáról, hogy mára mindkét csöppség egészséges és vidáman telnek a babás hétköznapok.

- Spontán indult meg a koraszülés? Gyorsan történtek a dolgok?

- Spontán indult meg és gyorsan történtek a dolgok.  29. héten születtek meg a gyerekek egy teljesen problémamentes és élvezetes terhesség után. Egészen addig semmi bajom nem volt, az orvos is mindent rendben talált, pompásan éreztem magam. Aztán vasárnap éjszaka kettőkor elfolyt a magzatvíz és reggel hétre visszatartó injekció ellenére, tüdőérlelő injekció nélkül megszülettek császármetszéssel.

- Kiderült, mi okozta a szülés korai megindulását?

- Az orvosom azt mondta, hogy valami fertőzés lehetett az oka, de ezt a labor nem igazolta. Nincs rá magyarázat.

- Mennyire voltál felkészülve az anyaságra?

- Semennyire. Se összekészített kis csomagom nem volt a kórházba, se könyveket nem olvastam még, se kiságyunk nem volt, sem alap-bébifelszerelés. Két nappal korábban vettem magamnak kismamaruhákat még majd az utolsó bálnás időszakra.

- Az első 24 óra a legveszélyeztetettebb időszak a koraszülötteknél, Nálatok is ez volt a legrizikósabb időszak?

- Őszintén szólva én a szülés után agyilag teljesen kikapcsoltam, fel se fogtam a dolgokat. A második nap mondta a doktornő, hogy az első 48 óra rizikós. Én még vissza is kérdeztem hogy az mit jelent, azt mondta, hogy meghalhat mind a kettő. Na akkor esett le a tantusz, hogy hiába élnek - meghalhatnak.

Hogy melyik volt a legnehezebb nekünk? Hát a szülés napja rémálom, Benedek lába kicsúszott mire beértünk a kórházba így nem volt mód a visszatartásra. Alig mertünk arra gondolni,  hogy talán túl sem élik a szülést? vagy mi történhet velük? Meg hogy kinek adjam az ikres babakocsit, amit már megvettünk?

Aztán amikor megszülettek azt mondták, hogy az első 48 órában, majd az első héten és aztán életük végéig izgulhatunk, hogy nem lett-e bajuk, nem lesznek-e “idióták” (orvosi szakszó).

Az első hetekben azon izgultunk, hogy lekerüljenek a lélgezetetőről, aztán Pannika gyomra bizonyult gyengének, aztán izgultunk hogy ne kapjanak oxigént csövön át, aztán, hogy ne apnoézzanak (légzéskimaradás).

Aztán amikor hazakerültek (több mint kéthónapnyi klinikai tartózkodás után) azon izgultunk, hogy egyenek, hízzanak, hetente többször mentünk orvoshoz, és amikor  megkönnyebbültünk, akkor szólt a neurológus, hogy Benedek mozgása nem jó, Panninál meg menjünk biztosra és tornáztassuk őket naponta hatszor fél órát - na jó, mivel ikrek “elég” csak naponta négyszer. Szóval minden időszaknak meg volt a sava-borsa.

- Téged elég hamar hazaengedtek, utána hogyan teltek a napok, amíg a babák a kórházban voltak?

- Először csak naponta egyszer tíz percre lehetett bemenni, de reggel-este vittünk be az anyatejet nekik. Addig nem mentem el a kórházból, amíg a tejem be nem indult és nem éreztem biztonságosan, hogy tudok fejni. Az orvosom megengedte, hogy benn maradjak plusz két napot a kórházban.

Engem öt nap után engedtek ki a szülészetről és két hónappal később a gyerekeket. Beállítottam magam ebben az első időszakban, hogy reggel hatkor, tizenegykor, négykor, hétkor és éjszaka egykor fejjek, mindig egyre többet és többet. Azt hiszem 120ml-ig jutottam így alkalmanként. Sajnos ez sokkal-sokkal több volt mint egy egykilós gyermek szükséglete.

- Nagyon nagy elszántság kellet, hogy így is megpróbálkozzatok a szoptatással, és óriási siker, hogy sikerült is, ez is nehezen indult?

- Mivel az első időben otthon voltam, de "egyedül" tehát a két gyerek nélkül, legalább a tej fenntartásával lefoglaltam magam, úgy éreztem tehetek valamit. Aztán amikor hazaakerültek az volt bennem, hogy “pótoljam” a szoptatással, bújással a kórházi időszakot. A kórházban, amikor már a "protekciós" szobában voltunk (azaz abban a szobában ahonnan "szabadulnak" már a gyerekek, tehát ahol azok a gyerekek vannak, akiket nemsokára hazaadnak) az utolsó napokban megengedték, hogy mellre tegyem őket.

Egy (addigra már) kétkilós gyereknek még nincs ereje arra, hogy szopjon, de Benedek és Panni is egyből bújt a mellemhez. Az első időben még azon izgultunk, hogy egyáltalán etetni tudjuk őket, úgyhogy az első napokban mellre sem tettem őket, aztán a háromóránkénti etetések előtt mindig csak egy-egy kicsit, és amikor elfáradtak jött a cumisüveg.

És fokozatosan egyre többet szívtak, de amíg nem jött a hozzátáplálás én mindig megkínáltam őket a végén cumisüvegből is. Egyébként cumisüvegből is anyatejet kaptak, mert a szoptatások mellett fejtem is, hogy egyre több és több legyen. Hát nem unatkoztam az első félévben! De szerencsém van, mellettem van a férjem, és van két lelkes nagymama, nélkülük nem ment volna. És az ikrek a mai napig szopnak, 16 hónaposak múltak.

- Hasonló gondokkal küzdő anyáknak mit tanácsolnál?

- Szerintem egy koraszülöttes anyukának van elég baja, nem szabad stresszelnie a szoptatáson sem, akkor sem, ha nem megy. Tilos olyan könyveket olvasni, ami szerint a mi gyerekeink nem érik, nem érhetik utol a többieket vagy bármilyen hátrányt szenvedtek a kórházi időszakban, vagy azután. És tornázni kell sokat, hogy erősödjenek. No meg ima, ima, ima.

- Mikor jöhettek haza a babák? Hogy teltek az első otthoni napok?

- Június 15.-én születtek, és ha jól emlékszem (mert emlékezni nem szeretek) augusztus 9-én, és 16-án jöttek haza. Előbb Benedek és utána Pannika.

- Miken aggódtál legjobban?

- Hogy nem esznek eleget, hogy nem esznek eleget, és hogy nem esznek eleget. Pannika az első időszakban naponta egyszer hányt, ez tartott fél évig, persze nem ment úgy a súlya mint Benedeké. Az első félévig rettegtem, hogy éhen halnak. A mai napig nem esznek persze rendesen.

 - Elég szoros napirend alakult ki a kórházi rutin meg a sok orvoshoz járás miatt is, ezt hogy viseltétek?

- Nehezen, főleg én. És akkor persze elkezdi az ember azt gondolni, hogy önző dög, hogy sajnálja az időt agyerektől. Reggel hatkor az apjuk etette őket, akkor így tudtam nyolcig aludni, nyolckor torna (2xfél óra) kilenckor etetés, ami egy óra minimum volt, mert kétszer szoptatás, plusz cumisüveg.

Utána fejtem.Tizenegykor megjött valamelyik nagymama, torna, délben etetés egyig, ebéd, fejés. Kettőkor torna, háromkor etetés négyig. Ötkor vagy nagymamával, vagy nagymama nélkül torna, hatkor etetés hétig, este nyolckor apa fürdet, kilenckor etetés, utána fejés. Éjszaka éjfélkor és háromkor etettem. A cumisüveges etetésnél a férjem amikor otthon volt besegített, az egyik gyerkőcöt ő etette a másikat én. Mi nem igény szerint etettünk, mert csak így volt tartható a torna, a szoptatás, a cumisüveges étkeztetés és fejés (hogy mellette ne is említsük a házimunkát vagy bármi egyéb teendőt).

- És persze az első szülinapjukra beérték kortársaikat.

- A kortársaik június 15-én, amikor az egyéves szülinapjuk volt még csak kilenc és fél hónaposak voltak. Panna egyértelműen megfelel a korosztályának, Benedek egy kicsit mozgásban lustább.  Panna “egy évesen” már körbejárta a bútorokat, Benedek pedig felállt, és mellette mindketten másztak. Súlyban van lemaradásuk, de végülis ők harmadakkorák voltak, mint egy nem túl nagy csecsemő. Egyéves korukra meghatszorozták a születési súlyúkat. Minden relatív.

- Minden jó, ha jó a vége, anyaként hogyan élted meg az elmúlt másfél év izgalmait?

- Nem nézünk vissza. A gyerekek születésekor írt blogot sem olvastam azóta vissza és nem is akarom. Most élvezzük a pillanatot. Pihegünk.

Köszönjük a válaszokat, és reméljük, hogy talán ezzel a történettel is erőt adhatunk a sorstársaknak. Jó egészséget és hosszú, boldog és további aggódásoktól mentes életet kívánunk az egész családnak!

 
Szerző: